My Blog

Címke: föld

  • Micsoda? A Merkúr a legközelebbi bolygó?

    Legkésőbb a csillagászatról szóló földrajzórán megtanuljuk a bolygók sorrendjét, ahogy azt is, hogy bolygó szomszédaink a Vénusz és a Mars., és ebből a Vénusz kerül hozzánk legközelebb. Ezek után elég merész ötlet előállni egy olyan teóriával, amely szerint a legközelebbi bolygó valójában a Merkúr.

    Akár legyinthetnénk is az ötletre, ha a tanulmány nem a neves Physics Today magazinban jelenik meg. A cikk három szerzője, Tom Stockman, Gabriel Monroe és Samuel Cordner szimulációt is elkészített ötletük igazolására.

    Azt nem vonták kétségbe, hogy a Vénusz kerül a legközelebb hozzánk, de véleményük szerint hitelesebb mérés az átlagos távolság alapján keresni a legközelebbi szomszédunkat. A bolygók körpályán keringenek a Nap körül, ezek során hol közelebb, hol távolabb kerülnek a Földtől. Ezeket a pillanatnyi távolságokat kell összegezni, és elosztani a mérések számával. Ez mg csupán egy pontra vonatkozik, de mivel a Föld is kering a Nap körül, ezt is figyelembe kell venni a számításnál. A mérés pontosítása érdekében természetesen arra is oda kell figyelni, hogy a bolygók nem egy síkon keringenek, néhány fok eltérés tapasztalható az ekliptikától.

    A szimulációk alapján kiderült, hogy a legbelső bolygó van hozzánk a legközelebb, sőt az is kiderült, hogy ez az összes többi bolygó esetében igaz.

    Ez így logikus és érthető, de sokan nem értenek vele egyet. Steven Beckwith professzor véleményezte. Tegyük fel, hogy olyan házban élsz, ahol a szomszédaid valahol máshol töltenek fél évet töltenek. Mondjuk Wisconsinban élsz, és a legközelebbi szomszédaid hét hónapot töltenek Floridában. A tél folyamán a következő házban élő emberek közelebb lennének Önhöz. De a legtöbb ember még mindig azt mondaná, hogy a legközelebbi szomszédaik azok, akik az év hátralévő részében élnek közvetlenül a szomszédban. Ez egy érdekes módja a „legközelebbi” újradefiniálásának, de nem igazán mély értelmű.

    Ez inkább arra utal, hogy értelmezési kérdés mi számít legközelebbinek. A kérdés kicsit olyan, mint  a régi vicc, amikor két ember azon veszekszi, melyik a világ legnagyobb kígyója. Az egyik szerint a hatméteres, a másik szerint a hetven kilós. Értelmezés kérdése, mi a legnagyobb.

    (via,via)

     

     

  • Földi meteorit a Holdon?

    Több olyan meteoritot találtak már a Földön kutatók, amely az összetétele alapján valószínűleg egy Holdon történt aszteroida-becsapódás révén a Földre. Sőt,  három különböző típusú meteorit – a Shergotty, a Nakhla és a Chassigni, vagyis az  SNC-meteoritok –  a kémiai összetételük alapján feltehetően a Marsról származnak. De ellenkezőjét eddig még nem ismertük.

    Big Berta, az egyik holdkőzet, amit az Apollo-14 legénysége hozott a Földre.

    Egy ausztrál kutatócsoport szerint, amelyik a Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozik, az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földön alakult ki. Véleményük szerint a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygónkba, több milliárd évvel ezelőtt.

        A Curtin Egyetem csapata Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták. Felfedezték, hogy az egyik 1971-ből származó 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal. A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdkőzet-mintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz.

    Alan Shepard, az Apollo-14 legénységének tagja

    Kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a Hold felszínén.

    A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

    (via)

  • A legfurcsább holdi kőzetlelet

    Óriási meglepetés érte egy ausztrál kutatócsoport szakembereit.  A Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozó csapat szerint az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földi eredetű . Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygóba több milliárd évvel ezelőtt.

    Korábban találtak már vélhetően aszteroida-becsapódás révén a Földre került marsi kőzetet, és holdi eredetűt is, az ellenkezőjét azonban eddig nem figyelték meg.  A nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem kutatói az 1971-es Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták a Svéd Természettudományi Múzeum, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Houstonban lévő Holdkutató és Planetáris Intézet szakértőivel együttműködve.

    Felfedezték, hogy az egyik 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal. A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdi kőzetmintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz.  A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a bolygó legnagyobb természetes kísérőjén.

    Nem akármilyen becsapódás kellett ehhez.   A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

    (via)

  • Oké, gyors a fény, de mennyire?

    Azt mindenki tudja, hogy a fény sebessége vákuumban kerekítve 300 000 km/másodperc. De ez az érték már meghaladja átlagos felfogó képességünket, csupán elfogadni tudjuk. Dr. James O’Donoghue, a NASA bolygókutatója szerette volna ezt érthetőbbé tenni. Ezért különleges videókat készített, amely valós időben mutatja be a fény gyorsaságát.

    A fény 1 másodperc alatt hét és félszer megkerüli a Földet. Egy keringés csupán 0,13 másodperc.

    A Föld- Hold páros átlagos távolsága egymástól 384 411 kilométer. Ezt a távolságot az Apolló-program űrhajósainak három napig tartott legyőzni. A fénynek ehhez elég egy és egynegyed másodperc.

    Mars amikor a legközelebb van a földhöz, akkor a távolság a két bolygó között 55,6 kilométer. Ezt  távolságot a fény három perc két másodperc alatt teszi meg.

    (via)

  • A lenyűgöző Föld

    Újabb csodálatos Time Lapse videót készítettek a Nemzetközi Űrállomáson dolgozó űrhajósok. Az élményt még sikerült tovább fokozniuk,  a hat perces alkotás 4K UHD felbontásban mutatja meg a bolygónkat a föld körüli pályáról. A videó java része Time Lapse, vagyis gyorsított felvétel, de vannak benne valós sebességű részletek is. A film zenéjét Hans Zimmer szerezte.

    A 400 kilométeres magasság átlagos érték, az űrállomás a felvételek során 330-435  kilométer magas pályán keringett. Naponta tizenöt és félszer kerüli meg a Földet. Fantasztikusan látszanak a filmben a gomolygó felhők, a villámok, egészen különleges élmény a sarki fény. Aki figyel, felfedezheti a Dubai Pálmafa formájú mesterséges szigetét, vagy éppen az olasz csizmát. Az éjszakai felvételeken a légkör szélén vékony sárga csík látható. Az Airglow vagy  Nightglow nevű jelenség egy éjszaka megfigyelhető fénykibocsátás, amelyet a magas légkörben lejátszódó kémiai folyamatok okoznak.

    (via)

  • Nem minden vizes bolygón lehet élet

    Molnár László csillagászt a televízióban kérdezték a földön kívüli élet lehetőségéről, miután a Harward egyetem kutatói bejelentették, hogy a Földhöz hasonló. de annál  2-4-szer nagyobb exobolygókon jelentős mennyiségű víz lehet.

    A szakember elmondta, a legtöbb bolygó, amely tartalmaz vizet, túl meleg ahhoz, hogy élni lehessen rajta, de a csillagoktól távolabbiak egy részét sűrűbb óceán alkothatja, és ott élet is lehet.

    Ezek a bolygók közel keringenek a csillagukhoz, a bolygók hőmérséklete néhány száz és nulla Celsius-fok között van, de a csillagokhoz legközelebb talált bolygókon akár több ezer fok is lehet.

    Nem érdemes lehetséges úticélként ábrándozni ezekről a helyekről, mert a jelenleg ismert vízbolygók néhány száztól több ezer fényévre vannak a Földtől. Jelentőségük leginkább az, hogy az új információk saját Naprendszerünk kialakulásával kapcsolatban bővítik tudásunkat.

    Az első olyan exobolygó észlelést 1988-ban publikálta Bruce Campbell, de ezt még csak jóval később sikerült megerősíteni. Az első, a lakható övezetben felfedezett exobolygó a Gliese 581c, mely a tőlünk 20,5 fényévre található Gliese 581 csillag körül kering. Átmérője 50%-kal nagyobb a Földénél, tömege a Föld tömegének ötszöröse. Felszínén valószínűleg 0-40 °C közötti átlaghőmérséklet uralkodik, így elvileg megfelelő környezet lehet az élet számára.  Tejútrendszerünk Naphoz hasonló csillagainak 20-60%-a körül kering Föld típusú kőzetbolygó.

  • Vízben gazdag idegen világok

    A Földhöz hasonló, de kissé nagyobb exobolygókon jelentős mennyiségű víz lehet. A Harward egyetem kutatói eredményüket a bostoni Goldschmidt konferencián ismertették.

    Az exobolygókat kutató Kepler Űrteleszkóp és a Gaia misszió adatainak újabb elemzése érdekes eredményt hozott. A más csillagok körül keringő sok eddig megismert bolygót akár 50 százaléknyi víz is alkothatja. Ez messze több mint a Földön, ahol a Föld tömegéhez viszonyítva a víz aránya csupán 0,02 százalék. Sajnos nem a Földön megszökött formában gondoljunk a vízre, ezeknek a bolygóknak a felszíni hőmérsékletük 200-500 Celsius-fok körül lehet.

    A tudosokat is meglepte az eredmény-. 4000 eddig megerősített exobolygó vagy exobolygó-jelölt túlnyomó részét két kategóriába sorolták: az egyikbe azokat tették, amelyeknek a sugara átlagosan a Földének másfélszerese, a másikba azokat, amelyek sugara a Föld rádiuszának 2,5-szerese. Megvizsgálták, hogy a tömegük hogyan viszonyul a sugarukhoz, és kialakítottak egy modellt, amely megmagyarázhatja a kapcsolatot.

    A modell alapján a Földéhez képest 1,5-szeres rádiuszú bolygók összetételükben többnyire sziklás planéták, míg a 2,5-szeres rádiuszú bolygók feltehetően inkább vízi világok. Ezen bolygók felszíni hőmérséklete 200-500 Celsius fok körül lehet, a felszín felett túlnyomórészt vízpárából álló légkör alakult ki, a folyékony vízréteg pedig az alsó rétegben húzódik meg. Mélyebbre haladva arra számíthat az ember, hogy a víz nagynyomású jéggé változik, és ez alatt érhetjük el a bolygó szilárd kőzetmagját

    A Földnél nagyobb összes ismert exoplanéta 35 százaléka vízben gazdag lehet, és ezek a vízi világok hasonló módon alakultak ki, mint a Naprendszerben található Jupiter, Szaturnusz, Uránusz vagy Neptunusz.

    (via)

  • Hogy nézett ki a Föld a múltban?

    Most már földgömbön is megnézheted, hogyan nézett ki bolygónk a múltban.

    http://dinosaurpictures.org/ancient-earth

    A kutatók és tudósok sok térképet készítettek, amely bemutatta, hogy a kontinensek vándorlása miatt hogyan is változott a Föld felszíne az elmúlt évszázmilliók alatt. De valljuk be, mióta létezik a Google Earth, azóta a kiterített térképek nem olyan izgalmasak.

    Ezen a hiányosságon próbál változtatni egy interaktív oldal. Megnézhetjük, hogyan is nézhetett volna ki a Föld a világűrből az elmúlt 750 millió évben.

    Az oldalon kiválaszthatjuk a megfelelő történelmi időszakot – az alapbeállítás a 240 millió évvel ezelőtti állapot – és máris háromdimenziós grafikán csodálhatjuk meg a Föld múltját.

    Az alkotók még arra is ügyeltek, hogy segédvonalakkal segítsék beazonosítani a mai országok hol is voltak a múltban. Az életszerűség kedvéért felhők is úsznak a Föld felett, de ez kikapcsolható éppúgy, mint a bolygó automatikus forgása. Az egérrel vezérelve tetszőleges oldalról megnézhetjük otthonunkat. Emellett hasznos és érdekes információkat is olvashatunk az adott korszakról.

    Az oldal a dinoszauruspictures.org oldalán található, amely a nagy népszerűségnek örvendő őshüllők egyik legnagyobb tudományos alapú adatbázisa.

    Üdvözöljük az internet legnagyobb dinoszaurusz adatbázisában. Nézze meg a véletlenszerű dinoszauruszt , keressen rá egyet, vagy tekintse át az ősi Föld interaktív földgömbjét !

    Az oldal az elmúlt két évtizedben épített PaleoDB-re , amely több száz paleontológus által összeállított tudományos adatbázis.

    (via)

  • Új, ígéretes exobolygót fedeztek fel

    Élet után kutatnak egy közeli, csupán 11 fényévre lévő bolygón: egy a Földhöz hasonló méretű bolygót találtak a Naprendszer viszonylagos közelségében.

    Az újonnan felfedezett, a Ross 128 b jelet viselő bolygó tulajdonságai alapján a kozmoszbeli élet utáni kutatás fő célpontjává vált. Ez a második legközelebbi exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó). A legközelebbi, a Proxima b kevésbé alkalmas az életre.

    Az új bolygót a Chilében lévő La Silla Csillagvizsgálóban a nagypontosságú színképelemző (HARPS/High Accuracy Radial Velocity Planet Searcher) segítségével fedezték fel. A kutatás eredményeit az Astronomy & Astrophysics című szaklapban mutatták be.

    A Ross 128 b hússzor közelebb kering csillaga körül, mint a Föld a Nap körül. De mivel fő csillaga, egy vörös törpe jóval kisebb és halványabb, mint a Nap, csak egy kicsivel több szoláris sugárzásban részesül, mint a Föld. Ebből következően felszíni hőmérséklete hasonló lehet a Földéhez.

    Nicola Astudillo-Defru, a Genfi Obszervatórium munkatársa elmondta, hogy a bolygó felfedezése több mint egy évtizednyi intenzív monitorozás eredménye a Harps műszer segítségével.

    A Naprendszeren kívüli lakható világok utáni kutatás során a csillagászok általában a Földhöz hasonló kis tömegű, sziklás felszínű és mérsékelt hőmérsékletű bolygót keresnek. Az ilyeneket azonban viszonylag nehéz észlelni. A mintegy 3500 ismert exobolygó többsége úgynevezett forró Jupiter, vagyis hatalmas gázóriás, amely főcsillagához közel kering, és az élettel összeegyeztethetetlen jellemzőkkel bír – írja a BBC.com.

    A kisebb, Föld-méretű bolygók nagy része úgynevezett vörös törpék körül kering, ez a Tejútrendszer leggyakoribb csillagtípusa. A vörös törpék halvány csillagok, a körülöttük keringő kis tömegű bolygókat pedig úgy lehet észlelni, hogy megfigyelik az előttük elhaladó égitest okozta periodikus fényingadozásokat.

    Ezek a csillagok azonban nem teremtenek az élet számára alkalmas feltételeket a körülöttük keringő bolygó számára. Gyakran jóval aktívabbak, mint a Nap, időnként szuperflereket produkálnak. A napkitörés – fler – párperces robbanás a csillag fotoszférájában vagy afölött. Ezek a szuperflerek töltött részecskék erőteljes robbanásával járnak, ami káros sugárzással bombázza a közeli világokat.

    A mindössze 4,2 fényévre lévő Proxima b a Földhöz legközelebbi, mérsékelt hőmérsékletű exobolygó. De egy viszonylag aktív vörös törpe körül keringve mintegy 30-szor több ibolyántúli sugárzásban részesül, mint a Föld. Így a Ross 128 b a „legcsendesebb” közeli csillag, amely körül mérsékelt hőmérsékletű exobolygó kering.

    A csillagászok egy csillag körül lakható zónának nevezik azt a távolságot, ahol a hőmérséklet olyan, hogy a víz folyékony halmazállapotban képes maradni a bolygó felszínén. A lakható zóna magától a csillagtól függ: a vörös törpék halványabbak, tehát hűvösebbek, mint a Nap, így lakható zónájuk közelebb van, mint a Naprendszerben a Nap körüli zóna.

    Egyelőre még nem tudni biztosan, hogy a Ross 128 b csillaga lakható zónájában van-e, de a kutatók szerint -60 és 20 Celsius-fok közötti hőmérséklettel mérsékelt hőmérsékletűnek számít.

    A következőkben a kutatók a Ross 128 b-hez hasonló közeli világok légköri összetevőit és kémiáját kívánják vizsgálni. A gázok, például oxigén észlelése a bolygókon zajló biológiai folyamatokra engedhet következtetni.

    Bár jelenleg 11 fényévnyire van a Földtől, az újonnan megismert bolygó csillaga, a Ross 128 közeledik a Föld felé és a kozmikus mérték szerint egy pillanat alatt, mindössze 79 ezer éven belül átveszi a Proxima Centauri „helyét”, és ez lesz a Naphoz legközelebbi csillagszomszéd.

    Forrás: MTI

  • Fagyott égbolt: a Cassini űrszonda felfedezései

    A sci-fi műfajának alapeleme az elvágyódás, a misztikus világűr, a felfedezés varázsa, és a szokatlan, nem e világi földrajzi helyek. Azonban azt se felejtsük el, hogy otthonunk, a Föld önmagában egy csoda. Szülőbolygónkon is megannyi gyönyörű táj, szélsőséges körülmények között élő lény található. A fantasztikumért nem mindig kell másik bolygóra látogatni, megtalálhatjuk azt a Földön is. Jeff Carlsonnal is a nászútján jött szembe az ihlet, melyet fel is használt Frozen Sky című művéhez, melyet most először olvashat magyarul a nagyérdemű.

    A magyarul Fagyott égbolt címen megjelent regény a Jupiter negyedik legnagyobb holdján, az Európán játszódik, ahol a történet főhősére, Vonnie-ra és társaira megannyi kalandos felfedezés vár.

    Ám mielőtt a regénnyel foglalkoznánk, ejtsünk pár szót az Európáról, a Cassini-Huygens űrszonda eredményeiről és az Európa rejtélyes jégvilágáról.

    A Cassini-Huygens űreszközt 1997-ben bocsátották ki a világűrbe, azzal a feladattal, hogy a Szaturnusz környezetét vizsgálja, illetve hogy eljuttassa a Huygens leszállóegységet a Titán hold felszínére.  A Jupitert és holdjait közvetlenül nem kutatták, azonban remek fotókat készített az űrszonda az útja során.

    pia19048_0

    A küldetés azonban számos új, nem várt és meglepő eredményt is produkált, nézzük is őket sorjában:

    A Titan hasonló felszíni képződményekkel rendelkezik, mint a Föld, légköre van, amelyben szerves anyagokat is lehet találni, és a holdon metántartalmú csapadék hullik alá, tavakat létrehozva. Lehetséges lenne tehát az élet a Földön kívül? Ráadásul nem is kell annyira „messzire” menni érte? A Naprendszer egyre inkább meglepi a tudósokat, hiszen az Európa hold után a Szaturnusz rendszerében feltételezhető az élet, vagy az arra alkalmas környezet. A Szaturnusz másik nagy holdjából, az Enceladus a felszínéről vizet tartalmazó anyag lövell ki. A felszín akár hatalmas vízóceánt is rejthet.

    pia11688_0

    A Szaturnusz mindkét pólusánál gigászi hurrikánok tombolnak, és az északi póluson szabályos hatszög alakú képződmény van jelen, melyről eddig nem sokat tudtak elmondani a kutatók. A hexagon egy nagyon erős örvényzóna, melynek pontos magyarázata még hátra van, de a küldetés utolsó részében behatóbban fogják vizsgálni a jelenséget.

    A Cassini programot eredetileg négyévesre tervezték, de azóta kétszer is meghosszabbították. Azonban most már tényleg a nagy befejezésre készül az űrszonda, ugyanis idén április végétől megkezdődtek pályamódosításai, melynek eredményeképpen hamarosan a Szaturnuszba csapódik.

    Az űreszköz pedig még „haláltánca” közben is bámulatos dolgokkal kápráztatja el az emberiséget. Ahogy halad elkerülhetetlen végzete felé, a Cassini minden korábbinál jobban meg fogja közelíteni a Szaturnuszt. Huszonkét keringés alkalmával a gyűrűk belső pereme és a bolygó között halad át, így pazar képeket láthatunk majd a legbelső gyűrűkről és persze magáról a Szaturnuszról is.

    PIA18274-Saturn-NorthPolarHexagon-Cassini-20140402

    A 110 ezer kilométer per órás sebességgel mozgó Cassini saját, hatalmas tányérantennáját használja védőpajzsként, hiszen ekkora sebességnél a legapróbb szemcsék is végzetesek lehetnek a szonda számára.

    Azonban, arra a tudósok sem számítottak, hogy a bolygó és gyűrűi közötti nagyjából kétezer kilométer széles sávban pormentes üresség tátong. A különleges környezet mellett szokatlanul csöndes arrafelé az űr. A Cassini mindeddig a rádió és plazmahullám-vizsgáló rendszerét használta a különböző űrbéli részecskék emberi fül számára hallható hanggá konvertálására. Amíg az eszköz a gyűrűket járta, másodpercenként több száz ilyen részecskét tudott rögzíteni, azonban az üres térben megszűntek a hangok. Csupán néhány alkalommal lehetett felfedezni a részecskék „dallamát”.

    Tehát már csak pár hónapja maradt hátra a nagyszerű űrszondának, de ez alatt az idő alatt is számíthatunk meglepő felfedezésekre.

    Az elmúlt húsz év során a Cassini űrszondának köszönhetően többet tudtunk meg a Jupiterről, a Szaturnuszról és azok holdjairól. Köszönjük a munkát, Cassini!

    A cikksorozat következő részében a lehetséges élettel foglalkozunk a Naprendszerben. Irány az Európa!