Címke: fantasy

  • Ingyenes lett a Battleborn!

    Sok hónapos huzavonát követően, és a csökkenő játékosbázist látva, a Battleborn készítői úgy döntöttek, hogy június 6-tól ingyenessé tették a híres hero shootert.

    A döntés egyáltalán nem meglepő, manapság az online játékok jelentős hányada kerül át az ingyenesen játszható játékok piacára. Például az Eve Online vagy éppen a Team Fortress 2 is ilyen.

    battleborn1

    A Battleborn eredendően sok játékost igényel ahhoz, hogy élvezhetően lehessen játszani, ezért hogy fenn maradhasson, néhány áldozatot kellett hozniuk a készítőknek, annak reményében, hogy ismét nyereségessé tehessék a vállalkozásukat. Hogy az új játékostömeget milyen fogadtatással fogják várni a veterán játékosok, az kérdéses. Jellemzően az ingyenesen játszók tábora tele van toxikus játékosokkal és „trollokkal”, de az Overwatch szörnyű közösségét látva ez igazából nem attól függ, hogy ingyenes-e valami vagy sem.

    battleborn2

    A játék átmenet a MOBA-k és az FPS-ek között, de sokkal közelebb áll egy MOBA-hoz mint a nagykutyák, a Paladins vagy az Overwatch. A játék közben, ahogy fejlődik a karakterünk, képességeket kell kiválasztanunk, és hasonlóan a Heroes of the Storm játékmenetéhez, a képességek fogják meghatározni, hogy milyen életszínvonalunk lesz a játékban. A képességek messzemenően különböznek egymástól, és rendkívül szituációfüggő, hogy mit érdemes választanunk. Van olyan képesség például, ami sok embert sebez egyszerre, de nem üt olyan erőset, míg egy másik csak egy emberre hat, de közel fatális. Bár a választások lehetősége elég izgalmas, tudni illik, hogy már kialakultak „meták”, hogy melyik karakter miben a legerősebb, és valószínűleg ugyanazokat a szabványképességeket fogjuk választani minden meccsen, de azért jó és izgalmas érzés új dolgokkal kísérletezni. Nem tudhatjuk, hogy az ellenfél melyik szinten milyen képességet választotta, így minden meccs különbözik egymástól, és a variációk tárháza majdhogynem végtelen.

    battleborn3

    Az új fizetési modell teljes másolata a MOBA-k ingyenes modelljének, azaz hetente kapunk egy csokornyi hőst, akiket kipróbálhatunk ingyenesen, és az ingyenes hősök rotálnak hétről hétre. Ha mégis megkedveltünk egy bizonyos karaktert, akkor azt megvásárolhatjuk vagy a játékon belüli pénzért, vagy pedig egy valós összegért.

    A játék mindenképpen megér egy installálást. A grafikája ugyan nem túl korszerű, de jól fut a régebbi számítógépeken is. A pörgős és izgalmas játékmenet mindenkit be fog vonzani, aki szereti az internetes játékokat, főleg azokat, akik nem tudnak dönteni a hero shooterek és a MOBA-k között.

  • Folytatódik Az ezer mérföldet gyalogló macska

    A Galaktika olvasói előtt nem lehet ismeretlen Kij Johnson neve. Eddig számos, az SFF irodalom legrangosabb díjaival kitüntetett novelláit és kisregényeit hoztuk el, a Galaktika 311 XL kiadása pedig az ő munkásságát járta körbe egy kisregényen és két novellán keresztül. A 326-os számban azonban egy már jól ismert történet folytatódik: „Az ezer mérföldet gyalogló macska”. A kisregény egy macska hősies útját meséli el Japánban.

    CAT_Wolves_lo

    Az 55 oldalas történet eredetileg 2009-ben jelent meg a Tor Booksnál, e-book formátumban, majd az amerikai kiadó blogján is, Goñi Montes fantasztikus illusztrációival. A Galaktikában a macska történet első részét a 289-es számban olvashattuk, a második adag, amiben a Kis Cicáékat ért tűzvésznek lehetünk tanúi a Galaktika 306-ban jelent meg. A macska hosszú vándorlásáról és az emberekkel való ismerkedésről a 320-as Galaktikában olvashattunk, a mostani szám pedig Kis Cica és a szerzetes vándorlását, a farkasokkal való találkozást, és egyéb kalandokat beszél el.

    Kij Johnson állatnovelláinak legnagyobb erénye, hogy az állatszereplőit a meséktől teljesen eltérő módon, mondhatni tudományos módon ábrázolja őket. „Az ezer mérföldet gyalogló macská”-ban is hiába akadnak mesésebb elemek, végig érezni egyfajta távolságtartást az állatoktól. Johnson ezt a tényszerű leírásokkal éri el. A korábbi és a mostani részletekben is csak bizonyos érzéseket és gondolatokat kapunk Kis Cica karakteréből, az írónő inkább tisztes távolságból tanulmányozza a macskát, majd írja le viselkedését, cselekedeteit. Azért így nem válik teljesen rideggé az elbeszélő mód, Johnson pont annyi információt oszt meg velünk főhőséről, amennyi szükséges a folyamatos érdeklődés fenntartásához és a szimpátia kialakításához. Az írónő egy nagyon érdekes macska kultúra alapjait fekteti le a fudokival, ami a macska közösség közösen épített mitológiája. A történet előrehaladtával a macska mesegyűjteménye egyre központibb témává válik, Kis Cicán keresztül többször újradefiniálódik. Egyszer a hovatartozás alapegységét, később pedig az elveszett haza utolsó kapaszkodóját jelenti. A fudokival kapcsolatban hozza be Johnson a legfontosabb kérdéseket is: Mi határozza meg identitásunkat? Mi által válunk egy közösség tagjává? És tulajdonképpen mit is jelent az otthon szó?

    CAT_Garden_lo

    „Az ezer mérföldet gyalogló macská”-ban a megszokott johnsoni elemekkel találkozunk: elegáns, de távolságtartó, tényszerű írásmód, izgalmas történet és létezésünk alapkérdéseinek új szempontból való megközelítése. Ajánljuk Kij Johnson rajongóknak, azoknak, akik valami különlegesre vágynak, a japán kultúra kedvelőinek, de leginkább azoknak, akik szeretik a macskákat.

    Kis Cica kalandjai még nem értek véget! Figyelje a Galaktika következő számait, vagy fizessen elő a magazinra ezen a linken.

  • SFF afrikai gyökerekből – Nnedi Okorafor

    Nnedi Okorafor azon írónők egyike, akikre manapság a science fiction világban érdemes odafigyelni. 43. születésnapja alkalmából mutatnánk be a nigériai-amerikai írót és sajátos műveit.

    Nnedi-Okorafor
    Nnedi Okorafor

    Okorafor 1974. április 8-án született az Egyesült Államokban két igbo (Afrika egyik legnagyobb etnikai csoportja) bevándorló gyermekeként. Élete nagy részét az USA-ban töltötte, de családjával, később pedig maga is sokszor visszalátogatott Nigériába. Az afrikai és más országokba tett utazások meghatározóak voltak Okorafor számára: történeteiben visszaköszönnek az afrikai gyökerek és egyéb kulturális élményei is.
    Középiskolás évei alatt atletizált, igazi tehetségnek számított; emellett pedig kiemelkedő eredményeket ért el a természettudományi tárgyakban is. Sport karrierjét azonban súlyos gerincferdülése következtében abba kellett hagynia, ekkor tájt kezdett új hobbiba, az írásba. Az új szenvedély meghatározta életét: 2001-ben PhD fokozatot szerzett az Illinois Egyetem (Chicago) angol szakán, jelenleg pedig kreatív írást tanít a Buffalo Egyetemen. Emellett elvégezte a Clarion írói workshopot is.

    Amint befejezte iskoláit, íróként szinte azonnali sikereket ért el. 2001-ben Hudson-Wright irodalmi díjat nyert az „Amphibious Green” írásáért, további novellái vagy rövidebb művei olyan antológiákban és magazinokban jelentek meg, mint a Dark Matter (sci-fi, fantasy és horror antológia kifejezetten afrikai szerzőknek), Strange Horizons vagy a Moondance.

    who_fears_death
    2011-ben World Fantasy-díjat nyert

    Első regényével is viszonylag hamar jelentkezett: egy young adult (ifjúsági) fantasyvel, a Zahrah the Windseeker (2005). Ezt szintén egy fiatalabb olvasóközönséget megcélzó könyv, a The Shadow Speaker (2007) követte. Első, felnőtteknek szánt regénye a Who Fears Death volt 2010-ben; ezzel kivívta a science fiction és fantasy kritikusainak is elismerését. Okorafor a távoli jövő Afrikájába invitálja az olvasót: egy zavaros, poszt-nukleáris holokauszt után vagyunk, Afrikában tömegmészárlásra kerül sor. Az agresszorok, a nuruk a Nagy Könyvet követve eldöntik, el kell pusztítaniuk az okeke népet. A kegyetlen vérfürdőből egy megerőszakolt nő menekül el, aki sivatagi vándorlása során egy különös gyermeknek ad életet: egy lánynak, kinek haja és bőre a homok színére emlékeztet. Ő Onyesonwu, aki nem fél a haláltól. Sorsa, hogy megvédje népét a gyilkosoktól. Okorafor fantasyjét jelölték Nebulára, Locusra, a legjobb regény kategóriában pedig World Fantasy-díjat nyert 2011-ben.

    akata-witch

    A siker után ismét egy young adult regénnyel jelentkezett, ez volt az Akata Witch (2011). A történet főhőse egy 12 éves albínó lány, Sunny, aki Abába (Nigéria) kerül. Más korabéliekhez hasonlóan próbál beilleszkedni új környezetébe és túlélni az iskolai teendőket, az élete azonban 180 fokos fordulatot vesz, amikor összebarátkozik Orluval és Chichivel. A két gyerekkel a leopárdok emberek világába jut, ahol a legnagyobb hibád a legnagyobb erényedé válik. Az új helyet és a mágikus képességeket felfedezve a három fiatal, később Sashával kiegészülve megalkotják az Oha kört, hogy így közös erővel vehessék fel a küzdelmet a gonosz Otokotóval.
    Az Akata Witchnek a Who Fears Death-hez hasonlóan pozitív fogadtatásban volt része. Sokan a az „afrikai Harry Potterként” emlegették, Andre Norton-díjat nyert ifjúsági kategóriában és jelölték James Tiptree Jr-díjra is. A történet nem marad folytatás nélkül sem: 2017 nyarán jelenik meg a második rész, az Akata Warrior.

    Binti-Nnedi-Okorafor
    2016-ben a Nebula -és Hugo-díjat is elnyerte

    Okorafor művei közül még érdemes kiemelni a Lagoon (2014) című sci-fijét, de a tavalyi év díjátadóira való tekintettel a Binti (2015) kisregényről lesz szó a továbbiakban. A történet főhőse Binti, aki egy különös, szinte elzárva élő afrikai törzs tagja. Kivételes matematikai képességekkel rendelkeznek, hasznos szerkezeteket szerelnek össze, de megvannak a saját szokásaik is, amiket sosem adnának fel. Ilyen a borítóképen is látható rézszínű por Binti bőrén, amit védelemként kennek magukra a himbák.
    Egy nap Binti egy nem mindennapi lehetőséget kap: meghívják az Oomza Egyetemre, a galaxis legjobb felsőoktatási intézményébe. Családja és barátai tiltakozása ellenére is belevág élete legnagyobb kalandjába. Azonban ez előre nem látható következményekkel jár: váratlan veszélyekkel kell szembenéznie, fel kell adnia szeretteit, kultúráját és akár önmagát is.

     A sorozat első része elég cselekményes, fontos témák is szóba kerülnek (pl. rasszizmus), de a Binti igazi erőssége a karakterben van. Okorafor teljesen hitelesen mutatja be, hogy egy ember hogyan is próbál különböző kultúrák között életben maradni, és végül azt is megmutatja, mivé is válunk egy ilyen élmény után. Emellett 90 oldalban olyan hangulatos világot teremt az írónő, ami simán felér a nagy terjedelmű sci-fi vagy fantasy regényekhez. Nem is csoda, hogy egy ilyen erős és különleges mű tavaly szinte az összes jelentős sci-fi díj jelöltlistáján szerepelt, legjobb kisregény kategóriában pedig Hugót és Nebulát kapott. Az év elején jelent meg a kisregény folytatása, a Home, ami remélem, hasonló fogadtatásban részesül.

    Aki nem mindennapi sci-fi és fantasy történetre vágyna sok kulturális csemegével, annak szívből ajánlom Nnedi Okorafor műveit, még ha egyelőre csak angolul érhetőek el. Az írónőnek pedig boldog születésnapot kívánok és reméljük, a jövőben még sok jó történettel ajándékoz meg minket.

  • Tavasszal érkezik az Amerikai istenekből készült sorozat

    Április 30-án rajtol el a népszerű Gaiman-regény – az Amerikai istenek – alapján készült ígéretes sorozat. Neil Gaiman korunk egyik legfelkapottabb, már-már kultikus írója, nem is véletlenül. Művei egyszerre szórakoztatóak, lehengerlőek, izgalmasak és frissek. És nem mellesleg „furcsák”. Az író egyszerre játszik több zsánerrel. Legjellemzőbbek a horror, thriller, sci-fi és fantasy jegyek, amik miatt igazán különleges elegyet alkotnak történetei.

    Több díjjal is kitüntették, köztük Hugo-, és Nebula-díjat is bezsebelt már. Az 57 éves szerző talán legismertebb regényéből készít Bryan Fuller (Hannibal TV-sorozat, Haláli hullák hajnala) sorozatot, mely az előzetesek alapján elképesztően jó lesz. Noha nem lehet nagyjából másfél percnyi anyag alapján messzemenő következtetéseket levonni, de a színészek kiválasztása, a fényhatások, és úgy igazából minden nagyon passzol a könyv hangulatához.

    Szedjük is össze, mik azok a fontosabb dolgokat, amiket eddig tudunk a sorozat kapcsán.

    American-Gods-Cast-at-Comic-Con-american-gods-tv-series-39787286-960-675

    Az első évad egyelőre úgy néz ki, nyolc epizódos lesz, a későbbi szezonok tíz-tizenkét részből állhatnak majd.

    Árnyék szerepében Ricky Whittle lesz, akit a The 100 (A Visszatérők) című sorozatban láthattak a nézők. Szerdát pedig Ian McShane alakítja majd. Őt láthattuk már a Dallasban, Columboban, A Karib tenger kalózaiban, de számtalanszor adta hangját animációs filmekhez is. Például a Kung Fu Pandában ő szólaltatta meg Tai Lungot. Szerepelt az American Horror Storyban, az Óriásölő című filmben, illetve a John Wickben is tiszteletét tette. Lényegében legtöbbször rosszarcú bűnözőt, vagy simlis gengsztert játszott. Ha nem is közvetlenül illik majd Szerda szerepéhez, reményeink szerint McShane remekül fog helytállni a karakter képében.

    Akinek nem elég a könyv és a sorozat, az képregény formájában is élvezheti az Amerikai isteneket. A Gaiman művéből készült képregény nem régiben jelent meg a Dark Horse gondozásában. Az illusztrációkért Scott Hampton  volt a felelős, illetve a füzet megírásában P. Craig Russell munkálkodott.

    Április 30-án tehát szemeket nyitva tartani, és figyelni az új istenek összecsapását a régiekkel.

    A műsor az amerikai Starz csatorna hálózatán lesz elérhető.

    Íme a sorozathoz tartozó kedvcsináló előzetes:

    https://www.youtube.com/watch?v=3awG5wEE7LU

  • Angolul is megjelenik az Alekszandra és a teremtés növendékei

    Egy nem angol nyelven író szerző számára mindig nagy lépés, amikor művével be tud törni az angolszász piacra. Eredeti megjelenése után legalább 10 évvel végre angol nyelven is elérhető lesz Marina és Szergej Gyacsenko regénye, az Alekszandra és a teremtés növendékei. 2012 óta az Amazonon el lehetett érni Julia Hersey fordítását, azonban 2018-ban a Harper Voyager könyvként is megjelenteti.

    Julia Hersey célja, hogy megismertesse szülőhazája, Oroszország irodalmát oroszul nem tudó ismerőseivel, ennek a projektnek az eredménye az Alekszandra megjelentetése. A történet főhősének, Szaskának akarata ellenére be kell iratkoznia egy eddig sosem hallott iskolába, a Speciális Technológiák Főiskolájába. A legkisebb botlásért és hibáért az iskola diákjai súlyos árat fizetnek. Szaska ebben a katonás rendben próbál helytállni, védeni szeretteit és túlélni a kegyetlen intézményt.

    metropolis_alekszandra
    A 2008-as Euroconon a legjobb sci-fi/fantasy regénynek választották

    Az angol/amerikai írók és szerkesztők eddig nagyon pozitívan nyilatkoztak a regényről. Lev Grossman, az itthon is népszerű Varázslók sorozat szerzője például egy olyan könyvnek nevezte az Alekszandrát, amiben megvan az a potenciál, hogy egy műfaj modern klasszikusává váljon. A Harper Voyager szerint az olvasó egy olyan fantasyt fog majd a kezébe venni, ami a létezés legmélyebb rejtélyeibe vezeti, és egy igazi szédítő utazásban lesz része. A kiadó ügyvezető szerkesztője, David Pamerico pedig így nyilatkozott a regényről:

    Amikor eljutott hozzám Gyacsenkóék Alekszandrája az előzetes információk már kíváncsivá tettek: alapjában ez A varázslók, de egy orosz vidéken működő műszaki főiskolán. De amikor ténylegesen elmerültem a történetben az olyan volt, mintha hipnotizáltak volna, főleg úgy, ha Szergej és Marina történetét Julia hihetetlenül jó fordításával egyesítjük. Voltak itt Grossmanra emlékeztető elemek, de egy kicsi Gaimanből is… és még egy kicsi Gogolból. A hatása azonnali. Nem csak azt kellett meg tudnom, hogy miféle varázslatot tanulnak itt, hanem azt is, hogy ez miként változtatja meg Szaskát. És talán ez az, ami végül berántott: ezt a fantasyt valami elképesztően reális világba helyezték, de mégis olyan módon van elmesélve, amilyet eddig még nem igen tapasztaltam. Remélem, mások is ezt fogják érezni, amikor a könyvet olvassák.

    A Gyacsenko házaspár regényét most nagyon kedvezményes áron megrendelhetitek webshopunkból. Az Alekszandra és a teremtés növendékei mellett pedig ajánljuk a szerző páros másik két könyvét is: az Arszen és a játék hatalmát és az Andrej és a Föld zarándokait.

     Forrás: Tor

  • Tündérmesék újramesélve – 5 SFF írót ajánlunk

    A gyermekkorunkból jól ismert meséket mindig is sokféleképpen értelmezték. Általánosságban talán az elmondható, hogy a legtöbb történet középpontjában a mi belső problémáink állnak – ezért is lesz rájuk szükség még a jövőben is, ahogy arra Sue Burke „Hamupipőke emigrációban” novellája is utal. Nincs ez másként a modern átirataikban sem: a jól ismert motívumokkal, elemekkel, szereplőkkel és cselekményekkel újramesélt Csipkerózsika vagy Hófehérke is az ember belső problémáit tárják fel. Ennek bizonyításaként álljon itt 5 tündérmese átirat az SFF irodalom legnagyobb alkotóitól.

    720x330_50_50

    Angela Carter: A kínkamra és más történetek:
    Az ajánlott művek sorát mindjárt egy kakukktojással kezdeném. Habár Angela Cartert nem az SFF írói közt tartják számon, művei több ma alkotó sci-fi és fantasy íróra is nagy hatással voltak. Az írónő egyik nagy tisztelője a brit „történetmondó”, Neil Gaiman, például így nyilatkozott Carterről:

    A kínkamra egy igen fontos könyv a számomra. Nekem Angela Carter még mindig az a személy, aki azt mondja, hogy „látod ezeket a tündérmeséket, azokat a dolgokat, melyek a gyerekszobában, a polc hátuljában ülnek? Tulajdonképpen mindegyikük egy csőre töltött fegyver. Mindegyikük egy bomba. Figyelj: ha helyesen forgatod őket, akár még robbanhatnak is.”

    A magyarul A kínkamraként ismert Bloody Chamber nem hiába Carter legismertebb novelláskötete. A tíz tündérmesére épülő történet egytől egyig képes „robbantani” – Gaiman szavait idézve. Akár Kékszakállhoz vagy akár Piroska és a farkas meséjéhez nyúl, Carter mindegyikben meg tudja mutatni az emberi lélek legrejtettebb és legsötétebb bugyrait – mindezt a gótikus irodalom hagyományait idéző eszközökkel és egy különleges, sajátos, nagyon választékos stílusában. Az újramondott mesékben nem fél olyan témák kitárgyalásától, mint egy nő első szexuális aktusa, a férfi és nő lelki és testi viszonya, vagy az ember állati mivolta.

    The-Sleeper-and-the-Spindle-art-1

    Neil Gaiman: Az alvó és az orsó:
    Gaiman tündérmese átirataiban sokszor érezni Angela Carter hatását, azonban végtelen kreativitásának köszönhetően saját meséi a jól ismert történeteket egy teljesen új, néha meghökkentő megközelítésbe helyezi. Ilyen például a Felkavaró tartalomban olvasható „Az alvó és az orsó” novella is. A történet – első ránézésre – a Csipkerózsika cselekményét követi: egy gonosz boszorkány (egyes változatokban a meg nem hívott tündér) átkot szórt a király lányára, miszerint a hercegnő 16 éves korában meg fogja szúrni az ujját egy rokka orsója, s abba bele fog halni. Az átkot egy másik tündér azzal enyhíti, hogy az orsó ejtette seb nem halált, csupán 100 éves álmot hoz a királylánynak. Azonban ahogy azt Gaiman műveinél már megszokhattuk, már a mese legelején ötletes változtatásokat helyez el: nem a királyfi, hanem a szomszédos birodalom királynője indul el megtörni az átkot.
    Ebben a novellában a meséket idéző kicsit dagályos stílus mellett, ami teljesen berántja az olvasót a történet világába, érdemes kiemelni, hogy senki és semmi sem az, aminek látszik. Gaiman még az utolsó pillanatban is képes váratlan fordulatokat belevinni az eredeti történetbe, ezzel pedig megmutatja, mennyi minden is rejlik ezekben a jól ismert mesékben.

    rosebriar

    Jane Yolen: Csipkerózsa:
    A Grand Masternek megválasztott Jane Yolentől sem áll távol a tündérmesék világa, számos művében nyúl vissza ezekhez az ősi történetekhez. A magyarul is olvasható, Csipkerózsa regényben – Neil Gaiman novellájához hasonlóan – ő is a Csipkerózsika meséhez nyúl vissza. A Fairy Tale Series összeállításában megjelent könyv két részre oszlik: Otthonra és Kastélyra. Az Otthon rész főszereplője Rebecca, akinek egyik legmeghatározóbb gyerekkori élménye nagymamája, Gemma Csipkerózsika meséi voltak. A nagymama történetei sarkallják Beccát arra, hogy visszatérjen Európába és megismerje Gemma múltját, megtudja, miért állította halála előtt azt, hogy igazából ő Csipkerózsa. A Kastély részben pedig Jozefen keresztül a holokauszt szörnyűségeiről olvashatunk. Ezzel a felosztással Yolen egy holokauszt-túlélő történetét szerette volna elmesélni egy nem mindennapi megközelítéssel. A mese, mint eszköz tökéletes, hisz, ahogyan Pauline Byrne is írja a regény végén található tanulmányában, így a tragikus eseményeken keresztülment Gemma/Nami képes belenézni az elviselhetetlenbe, és később pedig feldolgozni az őt ért traumákat. Így Yolen a mesék egyik fontos tulajdonságát emeli ki: az egyénben zajló belső folyamatokat mutatja meg, továbbá kihangsúlyozza a mesék gyógyítóerejét is. Azonban ahogy az már csak a mesék újra elbeszélésénél megesik, Gemma/Nami helyenként átalakítja, saját élményeihez és szükségleteihez illeszti a történetet, így alkotva meg életének metaforáját. A Csipkerózsának ez adja a központi témáját: a töredékekből megismert, néhol átköltött vagy más elbeszéléséből megismert részletek kibontakozásából ismerjük meg Nami igazi személyiségét.

    enchantment1

    Orson Scott Card: Bűvölet:
    Orson Scott Cardot sokoldalú írónak tartom, aki eddigi pályafutása alatt a science fictionben és a fantasyben is maradandót alkotott. Kortársaihoz hasonlóan ő is merített a tündérmesék világából, egyik példa erre a Bűvölet című regénye. A történet egy Iván nevű kisfiúval kezdődik, aki a Kárpátok sűrű erdeiben eltéved, majd egy különös tisztásra kerül: a hely közepén egy gyönyörű lány alszik, körülötte levelekkel álcázott mélységben szörnyű veszedelem ólálkodik. Ez a gyerekkori élmény nagy hatással van Ivánra, nem hagyja nyugodni a lány kiléte és az őt körülvevő gonosz erő. Így felnőttként Ivan ismét felkeresi a helyet és ezzel egy nem mindennapi utazás veszi kezdetét: megmenti az alvó lányt, Katyerina hercegnőt, egy láthatatlan hídon keresztül pedig a 9. századba, ősi szlávok világába jutnak. Kalandjaik azonban itt nem érnek véget, sőt csak ekkor kezdődnek. Katyerina népét az orosz mesékből ismert gonosz boszorkány, Baba Jaga fenyegeti, a Tajna nevű birodalom sorsa pedig az idegen világból érkezett Ivanon múlik.
    A Bűvölet legnagyobb erénye nem csak az, hogy a mi korunkat és a tündérmeséket helyezi párhuzamba, hanem hogy teljesen reálisnak láttatja velünk az eseményeket. Card ezt leginkább a különböző kultúrák (nevezetesen az ószláv és az amerikai kultúra) ütközésénél érezteti. Például nagyon is hihető, hogy egy szláv törzs tagjának furcsa gondolat lenne a női nadrág, vagy egy ma élő ember kényelmetlennek érezné a szalmaágyakat és a velük együtt járó bolhákat (csakhogy az apró kulturális különbségeket említsük). Emellett Card a tőle megszokott zsenialitással szövi igazi mesévé Ivan és Katyerina történetét, miközben nem hanyagolja el karaktereit, sem pedig a két általa bemutatott világot.

    white-as-snow-detail

    Tanith Lee: White As Snow:
    Tanith Lee-től méltatlanul kevés művet olvashatunk magyarul, pedig munkássága nagy figyelmet érdemel: életében legalább 90 regénye és 300 elbeszélése jelent meg. Más SFF írókhoz hasonlóan, ő is többször merített a tündérmesékből: egyik ilyen elbeszélése, a „Vörös, mint a vér” a Galaktika 302-ben olvasható, azonban a cikkben egy hosszabb művéről esne szó: White as Snow (Fehér, mint a hó). A regényben Lee a Hófehérke-mesét és Perszephoné mítoszát vegyíti egy sötét hangulatú, Angela Carter stílusát idéző fantasyben. A történet a két szereplőre koncentrál: a mostohára, akit Lee Arpaziának nevez, és a szülők és az udvar által is mellőzött lányra, Coirára. Az írónő a két rideg, érzelmileg kiüresedett szereplőn keresztül az anya-lánya kapcsolat mélységeit tárja fel, továbbá bemutatja, hogy a feldolgozhatatlan traumák mivé is változtatják az embert. Sem Arpazia, sem Coira nem igazán kedvelhető figurák, de sorsuk és jellemfejlődésük bemutatásával megérthetjük kegyetlen tetteik miértjeit.


    További tündérmese átiratokat ezen az oldalon találhat.

  • Előzetest és premierdátumot kapott a Trónok harca 7. évada

    A megszokotthoz képest közel három hónapos késéssel kerül adásba a Trónok harca új évada, mely rövidebb is lesz, mint az előzőek, csupán 7 epizódos. Az HBO eddig mindig áprilisban indította el legnépszerűbb sorozatának szezonjait (a harmadik kivételével), most azonban a forgatás miatt iszonyatosan nagyot csúszik a premier. David Benioff és D. B. Weiss, a sorozat készítői annak idején úgy nyilatkoztak, hogy mivel Westerosba megérkezett a tél, ezért az egyes helyszíneken is ködös, sötét és havas időjárást akarnak mutatni. Ebből az okból pedig meg kellett várniuk, hogy például Izlandon és Spanyolországban is beálljon a megfelelő időjárási körülmény. A rajongók azt várták, hogy júniusban már láthatják a Trónok harca 7. évadát, ezzel szemben csalódniuk kellett, mikor Liam Cunningham, a sorozat Ser Davosa úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy tudomása szerint júliusig nem látunk új részt a kváziközépkori sorozatból.

    A sztárnak igaza is lett, hiszen az HBO bejelentette, hogy a Trónok harca 7. évadának hivatalos premierdátuma július 16-án lesz. Ehhez kiadtak egy posztert is, illetve egy teaser trailert, ez utóbbit feljebb lehet megnézni. Igazából csak egy hangulatos monológról van szó, ami alatt stílusos képsorok futnak, de elég ez nekünk. Főleg, hogy eddig mindenkit az foglalkoztatott, hogy mikor tér vissza végre a sorozat. A Trónok harcát mostanra a könyvolvasók közül csak azoknak érdemes nézniük, akik nem akarnak spoilereket kapni az arcukba, hiszen a regénysorozat Havas Jon halálánál állt meg. Itt viszont azon már túl vagyunk. A hírek szerint egyre közelebb a Winds of Winter publikálása, a nem az alkotói tempójáról híres George R. R. Martin dolgozik rajta, de mivel az író szabad kezet adott jórészt a sorozat producereinek, ezért elképzelhető, hogy a regény és a tévés adaptáció között lesznek jókora különbségek.

    Mindemellett azt is érdemes tudni, hogy a Trónok harca utolsó két évada rövidebb lesz, mint az eddigiek. Ennek oka pedig, hogy a történet elérkezett a végjátékhoz. A szálak összeérnek, újabb fontos karakterek nagy találkozására lehet számítani. Olyasmire, mint amilyen Daenerys és Tyrion mítingje volt. Az egyik ilyen nagy fordulatot sikerült a rajongóknak egy-két forgatási képpel ellőniük, de ezen kívül még az új évad teljes sztorija is kiszivárgott bizonyos internetes fórumokra. Ezt a kettőt nem igazán éri meg felkutatni, mert az ember az ilyesmivel csak a saját szórakozását teszi tönkre. Bár, voltak olyanok is, akik abban lelték örömüket, hogy a Star Wars 7-et spoilerezték el maguknak. Ahogy jól esik.

    Alább a Trónok harca 7. évadának új posztere.

    got7-b

  • Emerald City 1. évad: Varázslók a tudósok ellen

    Az Óz, a csodák csodája tévés feldolgozása, az Emerald City igazi üde színfolt lett a sorozatok világában. Úgy hozza be a Trónok harcás hangulatot a kis képernyőre, hogy az országos csatornák komolyan megírt szabályait nem szegi meg. Ugyanakkor elég sok gyilkosság, intrika és megannyi 18+ téma várja azokat a nézőket, akik a Shannara Chroniclesnél komolyabb fantasyre vágynak. Dorothyt a pilotban felkapja egy tornádó és Óz világáig repíti a lányt, ahol természetfeletti lényekkel, bosszúálló boszorkányokkal és megkeseredett tudósokkal kell farkasszemet néznie a jövevénynek. Az Emerald City nézettsége sajnos hagyott kívánnivalót maga után az 1. évadban, ennek ellenére a régen várt széria nem okozott csalódást.

    Amit az Emerald City esetében ki kell emelni, az a nagyon szép látványvilág, a csodálatos tájak, amik a sorozatban feltűnnek. Tényleg lehet érezni, hogy a főszereplő igen messze került Kansastől, és nem csak azért, mert vad törzsek, gigantikus szobrok és színes paloták szegélyezik a horizontot. A Trónok harca esetében nyilván az HBO rengeteget költ arra, hogy a nézők hirtelen átérezzék, milyen lehet az élet Westerosban, de egy országos sorozat esetében ez sokkal nagyobb vállalkozás és bravúr, ha sikerül. Az Emerald City hozza azt, amit elvárhat az ember egy fantasytól, még akkor is, ha a főszereplő színésznő kicsit feledhetőre sikeredett.

    em-city2

    Érdekes, de éppen Dorothy az a karakter, akit ki lehetne hagyni az Emerald City első évadából, a többiek mind érdekesebbek nála. Ott van például a bádogember, aki egy szerencsétlen tragédia miatt lesz félig gép-félig ember. Aztán a srác lehetetlen kapcsolatba kezd egy hercegnővel. De még az identitászavaros Ozma is érdekesebb háttérsztorival áll elő, mint Dorothy. Ez a két szereplő igazán kaphatna egy spinoffot, de rajtuk kívül érdemes még kiemelni a varázslót is, akit a Jurassic World és a Daredevil színésze, Vincent D’Onoforio alakít. Neki van egy olyan jellegzetes arca és orgánuma, amelyek miatt bármilyen szerepet feledhetetlenné tud tenni, örülhetünk neki, hogy a művész ennyit játszik sorozatokban. A boszorkányok közül egyértelműen lopja még a show-t a Mistress is, és nem azért, mert folyton mélyen dekoltált ruhákban szaladgál. De érdekes még a madárijesztő is, aki egy emlékeit vesztett katona. Ami közös az eddig felsorolt alakokban, hogy mindegyik, a meséből érkezett karakter eddig nem látott oldaláról mutatkozik be.

    em-city3

    Ráadásul az Emerald City egy egészen kurrens témát jár körbe az első 10 részben. A hit (ebben a világban varázslat) és a tudomány közötti ellentétet. A varázsló ugyanis tisztán csak a tudományban hisz, irtaná teljes erőből a boszorkányokat, emiatt még fegyvereket is gyártat. A boszorkányok meg érthető módon a mágia teljhatalmára törekszenek. A csavar az egészben, hogy a főtudóst Óz nagy varázslójaként emlegetik, akik kőszörnyeket tud életre kelteni. De a fickó ezzel szemben egy csaló, aki titokban igenis rá van szorulva a varázslatokra. Mindemellett fenyeget még egy titkozatos főellenség is az Emerald City bemutatkozó szezonjában, ez a Beast Forever, ami egyszer már eljött és rengeteg áldozatot követelt. Most pedig újfent közeleg és lehet, hogy a két oldalnak össze kell fognia, ha le akarják győzni a szörnyet.

    em-city4

    Az Emerald City egy ügyesen megírt fantasy lett, teli izgalmas karakterekkel, ráadásul Óz világát sikerült úgy életre kelteniük az alkotóknak, hogy egy percig nem érezni a produkción, hogy egy A Gyűrűk Ura vagy Trónok harca koppintásról, esetleg lebutított verzióról lenne szó. Nincsenek sárkányok, se Egy Gyűrű, a konfliktus azonban összehozza a szereplőket, helyenként olyan formában, amire nem is számítanánk. Egy csomó sorozatból hiányoznak a megdöbbentő csavarok a sztoriban, az Emerald City esetében itt sincsen hiány. Meglepően szórakoztató ugyanis a végeredmény.

    A főszereplőn kívül az egyedüli gikszer, amit meg kell említeni, az a befejezés. Nagyon félő, hogy az Emerald City nem kap 2. évados berendelést az NBC-től, ebben az esetben pedig csúnya cliffhangerrel záródik a sztori. Sose jó az, ha lógva hagyják az embert, de lehet még reménykedni, hogy hátha esetleg egy tévéfilmes verzióval az NBC lezárja a Beast Forever szálat. Persze csodák történhetnek, már az is annak számít, hogy az Emerald City a hányattatott sorsa után képernyőre került. Ha az országos csatornák ilyen fantasyket képesek tető alá hozni, akkor kérünk még belőlük sokat.

  • Philip Pullman új regényen dolgozik

    Philip Pullman ma jelentette be a Radio 4-ben, hogy új regényén, a The Book of Dust-on dolgozik. Egy Pullman-regénynek mindig örülünk, de emiatt most különösen boldogok vagyunk. Az új regény az Úr Sötét Anyagai trilógiából már ismert világban fog játszódni. Az új rész A borostyán látcső után 17 évvel fog idén októberben megjelenni.

    Az új könyvben újra találkozhatunk az előző trilógia főhősével, Lyra Belacquával. Először csecsemőkorában láthatjuk, majd pedig húsz évvel később kapcsolódunk be kalandjaiba. A kis kori kitérő senkit se tévesszen meg: a Book of Dust nem előzménytrilógia lesz, de nem is egy folytatás, inkább egy „equel”, Pullmant idézve. Az új könyv tíz évvel az előző trilógia eseményei előtt kezdődik, de jóval tíz évvel később ér véget. Így azt mondhatjuk, egyfajta köztes vagy kiegészítő regénnyel lesz dolgunk, azonban biztosat csak a megjelenés után mondhatunk.

    Pullman elárult még pár érdekességet készülődő könyvéről. Például a Book of Dust középpontjában egy despotikus és egy totalitárius szervezet küzdelme fog állni: egyikük el akarja fojtani a gondolkodást, a másik pedig a szabad gondolkodást támogatja. Ezen kívül az író még annyit mondott, hogy egy „átlagos fiú” csöppen majd az események sűrűjébe.

    Az október 19-én megjelenő Book of Dust reméljük, hasonló színvonalú lesz az Úr Sötét Anyagai trilógiához és ki fogja elégíteni Pullman rajongóinak kíváncsiságát. Mellesleg, egy BBC sorozat is készülőben van; az elkövetkezendő időben, úgy tűnik, nem lesz hiány Pullman munkásságából.

    the-book-of-dust-volume-1-final

     Forrás: BBC

  • Kiállta a könyvsorozatok próbáját – Utolsó őrség

    November 15-én jelent meg a legújabb Őrség kötet, az Egyesült őrség, ami a Káosz-Őrséghez vagy az Idő-Őrséghez képest inkább a hexalógia eseményeihez kapcsolódik. Egy ilyen hosszúságú regénysorozat esetében megesik, hogy már nem emlékszünk olyan világosan a korábbi kötetek történéseire. Nosztalgiázás vagy emlékek felelevenítésese céljából az előző három cikkben már felelevenítettük Lukjanyenko Őrség-sorozatát. Legutóbb az Alkonyi őrséget néztük meg kicsit közelebbről, így most, értelemszerűen, a negyedik részt, az Utolsó őrséggel foglalkoznánk részletesebben.

     Spoilereket tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták még az előző köteteket.

    8dc120ed80cff7c859f7118cbb7d1cc8

    Az előző Őrség-kötetekhez hasonlóan az Utolsó őrség is a három részre tagolódik: „Közös ügy”, ahol egy fiatal orosz fiút vámpírtámadás ér Edinburgh-ban, „Közös ellenség”, ahol megpróbálják lehallgatni az Éjszakai őrséget, és „Közös sors”, ahol egy Másféle tanár keveredik összecsapásba és kiderül, miként is kapcsolódnak egymáshoz az említett események. A prológusokat leszámítva azonban Lukjanyenko végig egy esetre koncentrál: az orosz fiú esetére, ami Merlin egyik leghíresebb talizmánjához, a Mindenség koronájához kapcsolódik. A magukat Utolsó őrségnek nevező három Legfelső szintű Másféle (egy Setét, egy Fénypárti és egy Inkvizítor) akarja megszerezni a legendás tárgyat teljesen ismeretlen célból. Ezúttal is Anton Gorogyeckij próbál az ügy végére járni. Kiküldetése során új, de főleg nem várt régi ismerősökkel találkozik, akik nem teszik könnyebbé az ügy megoldását.

    A minimum trilógiaként vagy hosszú könyvsorozatokban kibontakozó történetek nagy hátulütője, hogy egy idő után képtelenek a megújulásra, vagy az alapanyag túl kevés a terjedelemhez. Az Utolsó őrséggel Lukjanyenko szerencsére jól veszi ezt az akadályt, hisz továbbra is képes izgalmas eseteket kitalálni, szövevényessé tenni a cselekményt és ott meglepni minket, ahol nem is várnánk. Emellett pedig képes megújítani saját univerzumát más kulturális elemek behozatalával. Azt le kell szögezni, hogy a regény elején lehet azt érezni, hogy már megint ugyanazt olvassuk (pl. megint egy vámpírtámadás), de az író hamar olyan irányba viszi az új ügyet, amit a már jól elsajátított „Őrség-logikával” sem lehet kitalálni.

    last_watch_by_fanat08-d7ufbix

    A negyedik rész a legnagyobb élményét azonban nem csak a jó történet, hanem a világépítés adja, sőt, talán most az sokkal erősebb. Ebben a kötetben találkozunk például más Őrségekkel. Az első három részben is voltak utalások más országokban működő szervekre és csoportosulásokra, viszont végre betekintést nyerhettünk abba, hogy Lukjanyenko miként is képzeli el a Másfélék nemzetközi együttműködését és kapcsolatait. Az Utolsó őrségben először Skóciába kalauzolt minket, majd Üzbegisztánba, azon belül is Szamarkandba. Okos ötlet volt két, viszonylag ellentétes helyet választani, országokon belül pedig a város és vidék közötti különbséget is behozni, mivel így olvasóként kaptunk egy általános képet a különböző Őrségek működéséről. Edinburgh, mint egy nyugati ország jelképes helye és viszonylag egy olyan Másféle szervezet működését mutatja, amelynek szinte mindenre van befolyása (pl. Foma Lermont uralja a turisztikát Edinburghban) és rendelkeznek a megfelelő létszámmal ahhoz, hogy ellássák széleskörű feladataikat. Ezzel szemben Szamarkandban az ellenkező helyzet uralkodik: csak pár munkatárs dolgozik a Nappali és Éjszakai Őrség alkalmazásában, befolyásuk minimális az emberi világra (de talán nincs is rá szükség, ahogy azt a két Őrség közös házára kirakott, emberek számára is látható tábla is mutatja) és egy komolyabb bevetésre sincsenek felkészülve, hisz a nagyszabású események jócskán elkerülik őket.  A nemzetközi Őrséghelyzet szemléltetése mellett némi egzotikumot is kapunk a skót és üzbég oldalról is. Megjelennek a keleti mitológia lényei (pl. gólem, dzsinn), az Artúr-mondakör és más kelta mesék alakjai (pl.Thomas the Rhymer).

    night_watch_by_fanat08-d85geap

    A másik világépítéshez kötődő elem, amivel Lukjanyenko képes volt még a 4. kötetben is izgalmassá tenni a Másfélék univerzumát, az a Homály 6. és 7. rétegének behozása. Ezzel nem csak a Merlin-ügybe került egy csavar és egy megfejthetetlennek tűnő rejtély, hanem korábban már felmerült kérdésekre (pl. visszatérhet-e egy eltávozott Másféle, van-e szellemnek nevezhető formájuk) is végre választ kaptunk. De az utolsó rétegek felépítése (egyre inkább a miénkhez hasonló, egyfajta mesebeli fordítottja) is egy érdekes elképzelés, főleg az ügy végső megoldásához kapcsolódóan.

    Ahogy az Alkonyi őrség, úgy az Utolsó őrség is egyszerre hű a korábbi kötetek tulajdonságaihoz és képes a megújulásra. Az ismert és kevésbé ismert folklór elemek mostani beemelésével volt leginkább érezhető, hogy az Őrség univerzum egy olyan működő világ lett, mint Tolkiené vagy más fantasy könyvsorozaté. A következő kötetben, az Új Őrségben kiderül, Lukjanyneko mikén képes ezt a feje tetejére állítani.


    Az illusztrációk Anastacia Beletskaya munkái.

    A borítón és a fejlécen Pavel Lagutin alkotása látható.