Címke: csillagászat

  • Disco-gömb az űrben

    Első ránézésre valóban úgy tűnhet erről a furcsa kinézetű tárgyról, hogy egy egyszerű disco-gömb, pedig nem az. E golyóbis igazából nem más, mint LAGEOS I (Laser Geodynamics Satellite) névre keresztelt műhold.

    Évtizedek óta vizsgálja Földünket orbitális pályán, és az általa begyűjtött adatokból számítják ki a glóbusz alakját, méreteit. Működési elve egyszerűnek tűnhet: rengeteg parányi magas-precíziós lézeres-visszaverő van elhelyezve rajta, amelyek segítségével mérheti a Földet.

    A 407 kg-os műholdat 1976-ban lőtték fel. A 0,6 méter átmérőjű gömböt olyan anyagokból készítették, amik nem reagálnak a Föld mágneses mezejére, és nincs beépítve semmilyen fedélzeti számítógép, vagy elektronika. „Mindössze”  426 lézer-visszaverőből áll, amelyből 422 szilícium-oxid üvegből készült. A maradék négy pedig germániumból.

    lageos

    A műholdban ugyancsak megtalálható egy olyan tábla, amin a Föld fontos „útikalauza” szerepel. A rozsdamentes acéllapot a híres csillagász, Carl Sagan tervezte. Szerepelnek rajta a számok egytől tízig binárisan, a Föld és a Nap sematikus pályája, és három olyan térkép, ami a Föld tektonikus változásait írja le.

    carl sagan plaque

    A LAGEOS elsődleges feladata a Föld alakjának megmérése volt, de mellette azért más haszna is volt. A visszaverődéseknek köszönhetően sikerült a bolygó felszíni változásait is nyomon követni, valamint a tengelye körüli ingadozásokat. Arra is használták még, hogy bebizonyítsák a frame dragging, azaz a téridőbeli „vonszolódás” általános relativitási jelenséget, miszerint a Föld tömege minimálisan (-39 ezredívmásodperc/év), forgása miatt „magával ragadja” a teret.

    A műhold még mindig aktív és szilárdan orbitális pályán áll. A sarkköröket 225 percenként éri el – és mivel nincs helyzet-irányítása – nem lehet befolyásolni pályáját. Így az űrbéli disco-gömb csak tovább rója a köröket a Föld körül.

  • Megvan a Föld távoli ikertestvére

    Az amerikai űrkutatási hivatal Kepler űrteleszkópja olyan exobolygót fedezett fel, ami  minden eddiginél jobban hasonlít Földünkhöz. A NASA egyenesen az első lakható planétának nevezi, amit a naprendszerünkön kívül találtak.

    A Kepler-452b mintegy 60 százalékkal nagyobb a bolygónknál, a felszíne sziklás, és egy a Naphoz nagyon hasonló, ám idősebb csillag körül kering, olyan pályán, mint a Föld. Ráadásul a planéta megfelelő távolságra van a napjától ahhoz, hogy folyékony víz legyen a felszínén, ami alapvető feltétele az élet jelenleg ismert formájának.  Az exobolygó 1,5 milliárd évvel idősebb a Földnél.

    Persze azért pár szépséghibája is van: a tömege anyabolygónknak ötszöröse, a gravitáció pedig valószínűleg a duplája a földinek. És nem éppen a szomszédben van: nagyjából 1400 fényévnyire található.

    A NASA több éve nyomoz lakható bolygók után a Kepler adatai alapján: eddig 500 exobolygóból 12 került fel a „valószínűleg lakható” listára. Az újonnan felfedezett planéta azonban minden eddiginél emlékeztet anyabolygónkra. A korábbi jelöltek ugyanis mind a mi Napunknál kisebb vagy hidegebb csillag körül keringtek. És egyikük sem volt olyan mértékben sziklás, mint a Kepler-452b.

     „Nagyszerű előrelépés olyan planétát találni egy Napszerű csillag körül, amely méretében és hőmérsékletében is hasonlít a Földhöz” – jegyezte meg Jeff Coughlin, a kaliforniai Mountain View-ban működő SETI Intézet Kepler űrteleszkóppal foglalkozó kutatója.

    A felfedezés részleteit a The Astronomical Journal című folyóirat következő számában ismertetik a szakemberek.

    (Forrás: MTI)

    Felfedező típus vagy? Nézd meg, milyen könyveket kínál a témában a Galaktikabolt!

     

  • 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok

    A legkorábbi galaxisok figyelhetők majd meg a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével, amelynek indítását 2018 októberében tervezik.

    Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal második igazgatójának, James Webbnek a nevét viselő csillagászati műhold megépítése a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrhivatal közös projektje. Az infravörös tartományban megfigyeléseket végző JWST százszor nagyobb teljesítményre lesz képes, mint a most negyedszázados jubileumát „ünneplő” Hubble-űrteleszkóp – olvasható a PhysOrg hírportálon.

    A James Webb űrteleszkóp segítségével 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok, akik megismerhetik, hogy milyen volt a világegyetem „mindössze” 200 millió évvel az ősrobbanás után, amikor a sötét univerzumban sorra „felgyulladtak” az első csillagok és létrejöttek a korai galaxisok.

    A JWST tömege 6,4 tonna, tükörátmérője 6,5 méter lesz, vagyis háromszor akkora, mint a Hubble-űrteleszkópé. Az infravörös tartományban működő John Webb csillagászati műhold „szeme” képes lesz áthatolni a kozmikus poron és távoli égitestek igen halovány jelzéseit észlelni.

    „Fénygyűjtő rendszerének 70-szer nagyobb a kapacitása, mint a Hubble-űrteleszkópé, ily módon a nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el minket” – hangsúlyozta a Matt Greenhouse, a JWST-projekt kutatója.

    Az első csillagok és galaxisok kutatása, a bolygórendszerek képződésének vizsgálata mellett a Földtől 1,5 millió kilométerre keringő űrteleszkóp az élet jeleit is keresi majd a világűrben. Feladata olyan égitesteket találni, ahol a hőmérséklet se nem túl alacsony, se nem túl magas, és felszínükön folyékony víz lehet.

    „A John Webb űrteleszkóp olyan érzékeny műszerekkel rendelkezik, amelyekkel a bolygók légkörének színképelemzése is elvégezhető. Így megismerhetjük az égitestek légkörének az összetételét, valamint észlelhetjük az esetleges élővilágra utaló jeleket” – fogalmazott Matt Greenhouse.

    Forrás: MTI

  • Tudományos kutatás csillagfalók keresésére

    A kérdés az, létezhet-e olyan intelligens létforma, amely a Napot is bekebelezné.

    Elméletileg nagyon sokféle idegen lény élhet az univerzumban, az egyszerű baktériumoktól kezdve egészen a szuperintelligens robotokig. Mégis a csillagfaló fogalma, – egy olyan organizmus, amely szó szerint csillagokat fal fel – még egy szakavatott sci-fi rajongó számára is furcsán hangozhat. Amennyiben ilyen lények valóban léteznek, akkor valószínűleg az asztronómiáról gyűjtött eddigi anyagainkban könnyedén találhatnánk információt róluk, ha keresnénk.

    Dr. Clement Vidal, a Brüsszeli Szabadegyetem kutatója, Stephen Dick, a Kongresszusi Könyvtár asztrobiológiai részlegének elnöke, John Smart futurista és Robert Freitas, nanotechnológiával foglalkozó vállalkozó, pontosan ezért kérelmezik olyan tudományos kutatások elindítását, amelyek segítségével megtalálhatnák a csillagfaló létformákat. Vidal, aki egy 2013-as tudományos munkájában írta le először a „Starivore”, magyarul csillagfaló kifejezést, saját maga is tudja, hogy nagyon bizarrnak tűnhet elmélete. Viszont hozzátette, hogy a természetes folyamatok más szemszögből való vizsgálatával, már korábban is értek el hatalmas tudományos áttöréseket.

    – A gravitációt sem maga Newton találta fel, egész egyszerűen csak más szemszögből vizsgált meg egy bizonyos jelenséget és így fedezett fel már korábban is létező, de számunkra mégis új dolgokat – meséli Vidal. – Elég nagy a valószínűsége annak, hogy már most is rendelkezésünkre áll megannyi információ a földönkívüli létformákról. Ha adott csillagrendszereket makroszkópikus élőlényekként értelmezünk, akkor már találtunk is egyet.

    Egyszerű létformák szétszórtan mindenhol létezhetnek az univerzumban, viszont ha egyszer intelligens idegenekkel találkozunk, akkor azok szinte biztosan a miénktől sokkal fejlettebb technológiával és tudással rendelkeznek majd. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy egy hiperfejlett civilizáció vajon hogyan élheti a mindennapjait, de életüknek egy jellemzőjét majdnem biztosra tudhatjuk – legalábbis annak a néhány tudósnak a feltételezése alapján, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak – még pedig azt, hogy hatalmas mennyiségű energiát tudnak hasznosítani.

    – A mi civilizációnk a Naphoz képest jelentéktelen mennyiségű energiát tud előállítani – mondja Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztronómiai részlegének elnöke. – Képzeljék el azt, hogy néhány fejlett civilizáció képes lehet központi csillagának teljes energiáját hasznosítani. A kérdés az, hogy mégis hogyan?

    A csillagfaló létforma vajon egyike a lehetséges válaszoknak? Ez leginkább attól függ, hogy hogyan is határozzuk meg az „élet” fogalmát. Vidal csillagfalóinak definícióját nem köti meg a mi „Földhöz” ragadt gondolkodásunk, azaz, hogy az élet létrejöttéhez szükség van szénre, oxigénre, vízre és egyebekre. Ő, az anyagcsere – az anyag szabályozott átalakulása energiává és a felesleges dolgok eltávolítása – gondolatán indul el, amely minden élőlény közös jellemzője. Ez, vagy egy ehhez hasonló folyamat, pedig számos csillagtestre igaz az univerzumban, többek között a kettős csillagokra is.

    – Úgy tűnik, hogy az energiaáramlás, tehát egy belső szervezet fenntartása és annak bizonyos elemeinek cseréje, megfigyelhető néhány kettős csillagnál is – írja Vidal a PhD dolgozatában, amely tavaly könyv formájában is megjelent.

    Tehát, ahol a csillagászok eddig egy gravitációs mezőbe zárt, két masszív plazma golyó békés együttállását látták, ott könnyen lehet, hogy egy óriási és éhes civilizáció épp felfal egy szerencsétlen csillagot.

    csillagfaló2

    Fontos megjegyezni azonban, hogy nem minden kettős csillag működik a metabolizmus, vagyis az anyagcsere elvén. Míg az olyan kettőscsillagok, amelyek közvetlenül érintkeznek egymással, hatalmas energia és anyag cserét hajtanak végre, bár ez a folyamat korántsem mondható stabilnak, addig az egymástól különálló kettőscsillagok látszólag egyáltalán nem cserélnek anyagot. Viszont bizonyos félig-érintkező kettős csillagoknál arra lehetünk figyelmesek, hogy az energiaáramlás az egyik csillagból a másikba szabályozottan történik meg, továbbá a gáz is rendszeresen távozik nóvák és gázkilövellések formájában a csillagokból. Az utóbbi az a típusú kettőscsillag rendszer, amely Vidal szerint az anyagcsere elvén működhet – és ahol talán intelligens élet is megtalálható.

    Vidal ötlete tulajdonképpen nem új keletű. Olaf Stapledon, egy 1953-as regényében a The Star Maker-ben, megálmodott egy fejlett civilizációt, amely egy olyan kettőscsillag rendszerben él, ahol az egyik csillag egy másik, mesterséges csillagból nyeri a szükséges energiát, hogy annak segítségével az idegenek az idők végezetéig tudjanak utazni a világűrben. Vidalra még a Dyson gömb is inspiráló hatással volt, egy olyan elméleti megastruktúra, amely csillagok körül köröz és majdnem az összes belőlük kiáradó energiát magába szívja.

    Az, hogy egy intelligens faj csillagnak álcázza magát, valóban nagyon érdekesen hangzik. De ahhoz,, hogy leleplezzük őket, még meg kell birkóznunk egy nagy akadállyal: empirikusan be kell bizonyítanunk vagy épp cáfolnunk az intelligencia létezését.

    – A legnagyobb nehézség ezzel az ötlettel kapcsolatban, mint más fejlett intelligencia létezésének bebizonyításával is, az hogy nehéz jeleket találni – mondta Loeb. – Ha tudnánk, hogy mit kell keresnünk, akkor már megtaláltuk volna.

    Vidal teljesen egyetért: – Természetesen, ennek az ötletnek a bizonyítása vagy cáfolása egyelőre meghaladja a képességeimet. Egy nagyon kitartó asztrofizikusokból és asztrobiológusokból álló csapatra lenne szükség ahhoz, hogy előrébb léphessünk.

    Egyelőre még nem tudjuk, hogy lesznek-e olyan kutatók, akik elfogadják a kihívást és a csillagfalók nyomába erednek, de az biztos, hogy túl elhamarkodott lenne lemondani a dologról, hiszen egyre több kutatás és ötlet jelenik meg csillagászoktól azzal kapcsolatban, hogy milyen jelei is lehetnek egy fejlett civilizáció tevékenykedésének. Ott van például a hulladékhő, az ipari szennyezés és a Dyson gömb is.

    Amennyiben Vidalnak igaza lesz, akkor ez a felfedezés alaposan át fogja rajzolni az univerzumról alkotott képünket. Ha elfogadjuk feltételezését, akkor be kell látnunk, hogy a saját galaxisunkban is létezhetnek csillagfalók.

    (Forrás: Motherboard)

  • Irány a csillagok – kézikönyv kozmonautáknak

    A Hold ideje már régen lejárt és hiába Ray Bradbury erőfeszítése, a Mars is lerágott csont… A tudósok kénytelenek mind távolabb és távolabb keresni élhető világokat. És van néhány tanácsuk azoknak a kalandoroknak, akik nekivágnak a hosszú útnak, mely a messzi bolygókhoz vezet. (tovább…)

  • Oda süss, mi van a fejed felett! Az öt legszebb égi jelenség az év végéig

    Hiába ér véget lassan a nyár és az önfeledt bámulása a csillagos égboltnak, azért marad még elég látványos esemény az év hátralevő részére is.

    (tovább…)

  • Csillagok felfalói: a fekete lyukak

    A fekete lyukak a legbizarrabb és legérdekesebb objektumok köze tartoznak az univerzumban. De mik ezek? Milyenek? Ki jött rá, hogy léteznek? Nos – íme a válaszok! (tovább…)

  • Megvan a sötét anyag? – a Nemzetközi Ürállomás segítségével

    Nagy örömre van ok a NASA-nál: az oroszlánrészben az ügynökség által irányított Nemzetközi Űrállomás kulcsszerepet játszott egy rendkívül fontos felfedezésben, amit pár órája jelentettek be. Ha minden igaz, nem mást, mint a sötét anyagot találták meg! (tovább…)

  • Óceánok a fiatal bolygókon: gyakoribb a lakhatóság, mint hinnénk

    Minden egyes sziklabolygó a megformálódása után nem sokkal otthont ad egy folyékony-víz óceánnak, mondja egy mérvadó tudós, Lindy Elkins-Tanton, így az életre esetleg alkalmas bolygók listája jelentösen megnövekszik! (tovább…)

  • Mi az élet?

    Nem rég bejelentették, hogy a Mars sok-sok évvel ezelött alkalmas volt élet eltartására. Egy fontos kitételt kell kiemelni: az általunk ismert fajtájú élet eltartásáról beszélünk, így fontossá válik a kérdés: egyáltalán mi az élet? (tovább…)