My Blog

Címke: csillagászat

  • Rengeteg új csillagot találtak a Naprendszer körül

    A Tejútrendszerről készített legpontosabb térképünket jelentősen bővítették.  A katalógus már 1,8 milliárd csillagot tartalmaz, amelyet a Gaia űrtávcső térképezett fel.

    Az új adatok között szerepel a Nap háromszázezer legközelebbi szomszédjának pontos helyzete is.

    A Gaia űrtávcső, az Európai Űrügynökség egyik zászlóshajója már évek óta azon dolgozik, hogy a galaxisunkat, a Tejútrendszert alkotó százmilliárd csillag közül legalább egymilliárdról, vagyis egy százalékáról meghatározza, hol és milyen messze található tőlünk.

    MI, Bob

    Az űrtávcső 2014 óta folyamatosan gyűjt rendkívül pontos pozíció- és fényességméréseket. Európai csillagászok 2018-ban tették közzé az űrtávcső adatain alapuló első nagy katalógust, ami nagy hatással volt a csillagok és a Tejútrendszer kutatására: mindössze két év alatt több, mint 3500 szakcikkben használták már fel az akkor elérhetővé vált adatokat.

    Most újabb katalógust állított össze az adatok feldolgozásán fáradozó több száz csillagász alkotta konzorcium, még több, immár csaknem három évnyi megfigyelési adatot feldolgozva. A konzorcium tagjaként a CSFK négy kutatója: Molnár László, Plachy Emese, Szabados László és Szegedi-Elek Elza vettek részt a munkában.Azt tervezték, hogy a munkát szeptemberre befejezik, de ez a járvány miatt nem jöhetett létre.

    A decemberre elkészült adatközlés már több mint 1,8 milliárd csillag pozícióit és fényességeit, valamint mintegy 1,5 milliárd csillag távolságait tartalmazza, bőven túlszárnyalva az előzetes várakozásokat.

    Az új katalógusban a kutatók kiemelt figyelmet szenteltek a Nap száz parszeken, vagyis 326 fényéven belüli szomszédainak feltérképezésére.

    A kihívást itt főleg a legkisebb, leghalványabb csillagok azonosítása jelentette: a szomszédaink többsége ugyanis apró kis vörös törpecsillag, ami kisebb távcsövekkel sem feltétlen látható. Az adatok alapos átvizsgálása után kiderült, hogy több mint háromszázezer csillag esik ebbe a térrészbe, nagyjából megtízszerezve az ismert csillagszomszédaink számát. De ha csak a körülbelül 80 fényéven (25 parszeken) belüli csillagok számát nézik, az is egy csapásra megduplázódott – közölték.

    A csillagok sebessége alapján sikerült például több mint 16 ezer együtt mozgó párt, vagyis kettőscsillag-rendszert azonosítani. De a kutatók azt is kiszámolták, merre keringenek tovább a csillagok a Tejútrendszerben. Kiderült, hogy a legnagyobb részük, a Naphoz hasonlóan, a Tejút korongjában jár körbe, kis részük viszont csak átutazóban van itt, és meredek pályákon keringve haladnak el éppen mellettünk. De minden csillag pályája kicsit más.

    MI vagyunk az Istenek

    A közeli csillagok mellett kiemelt szerepet kaptak a Tejútrendszer szélén és azon túl lévő csillagok is. A Tejútrendszer pereméről kiderült, hogy az nem csak a poros és unalmas végeket jelenti: sőt, éppen a Tejút korongjának széle az, ami a legjobban megérzi, amikor más kisebb galaxisok nekiütköztek. A csillagok térbeli eloszlása és sebességeik a mai napig őrzik ezeknek az ütközéseknek a nyomát, amelyek pontos felderítése és modellezése még sok munkát fog igényelni.

    A konzorcium már dolgozik a 2022-re tervezett, következő katalógus elkészítésén. Az űrtávcső pedig várhatóan képes lesz 2025-ig méréseket gyűjteni, így a húszas évek végéig tovább fog pontosodni a Tejútrendszerről alkotott térképünk.

  • Hogyan hat a rengeteg új műhold a csillagászatra

    Teljes gőzzel beindult a SpaceX vállalat Starling műholdfelhőjének telepítése. Idén már harmadszor, összességében ötödik alkalommal állítottak pályára 60 műholdat. Átlagosan kéthetente szeretnének felbocsátani belőlük egy-egy 60 darabos csomagot, az ütemtervet eddig sikerült tartani.

      

    A tervezett megakonstelláció műholdjainak még csak töredéke állt pályára, de máris óriás a vita, hogy milyen károkat okoznak a profitorientált cégek a tudományos kutatásnak.  Jogos az aggodalom, hiszen a SpaceX mellett  az Amazon, a OneWeb és más cégek is fejlesztik a saját műhold-konstellációjukat. 18 ilyen rendszer áll fejlesztés alatt, amelyek összesen 26 ezer műholdat fognak majd össze.

    Az Európai Déli Obszervatórium hivatalosan vizsgálta ezeknek a a csillagászati kutatásokra gyakorolt hatását. Az eredmények szerint a nagy teleszkópokat „mérsékelten fogják érinteni” a fejlesztés.  A legnagyobb befolyással a széles látószögű kutatásokra lesznek a műholdak, ezen belül is elsősorban azokra, amelyeket nagy teleszkópokkal végeznek.

    Milyen hatással lesz ez az éjszakai égbolt látványára? A közepes földrajzi szélességeken körülbelül 1600 műhold lesz egyszerre egy-egy csillagvizsgáló feletti horizonton. Ezek többsége alacsonyan, tehát a horizonttól számítva 30 fokon belül helyezkedik el. Efölött, azaz az égboltnak azon részén, ahol a legtöbb csillagászati megfigyelés történik, minden egyes alkalommal több mint 250 műhold lesz. Míg napkeltekor és naplementekor megvilágítja őket a nap, az éjszaka közepén egyre több és több kerül a Föld árnyékába.

    Az obszervatórium becslése szerint mintegy 100 műhold elég fényes lehet ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a szürkület óráiban, de közülük csak tíz lehet 30 foknál magasabban. Ezek a számok fokozatosan csökkennek, amint az éjszaka egyre sötétebb lesz és a műholdak a Föld árnyékába kerülnek.

  • Ritka ősgalaxis maradványait fedezték fel nemzetközi csillagászok

    A Kaliforniai Egyetemen egy csillagászokból álló, nemzetközi kutatócsoport egy ritka galaxis maradványait fedezte fel, mintegy 12 milliárd évvel ezelőttről. A masszív tömeg becslések szerint 300 milliárd csillagból állt: az Univerzum hajnalán, mindössze 1 milliárd évvel az Ősrobbanás után keletkezett, és akkor vált inaktívvá, amikor a világegyetem még csak 1,8 milliárd éves volt.

    A galaxist az XMM-2599 néven katalogizálták. A csapat a W. M. Keck Obszervatórium MOSFIRE nevű eszközét használta, hogy pontos adatokat szerezzen a galaxisról – ezzel a speciális távcsővel bármilyen anyag infrajelét képesek észlelni.

    Gillian Wilson, a fizikus-asztonómus professzor szerint az XMM-2599-hez hasonló szupergalaxisok önmagukban is kihívást jelentenek, de a hozzá hasonló galaxisokban a modellek szerint a mai napig születnek újabb csillagok. Az XMM-2599-et az teszi különlegessé, hogy nagyon gyorsan lángolt fel, majd vált inaktívvá. A kutatások szerint fénykorában a galaxis évente több mint ezer új csillagot formált – összehasonlításként, a Tejút évente mindössze egy csillagot hoz létre.

    Az XMM-2599-es galaxis jeleit az inaktív fázisban észlelték a kutatók. Jelenleg találgatások folynak arról, hogy a tömeg – ami a fizika törvényszerűségeknek megfelelően nem tűnhetett el – most milyen formában található. Épp annyira gyűjthetett maga köré számos galaxist, mint amennyire fekete lyukként uralhatja a környezetének gravitációs hullámait, vagy veszhetett el a Világűrben.

    A csapat további lehetőséget kapott a Keck Obszervatóriumtól a válaszok megkeresésére.

    A felfedezés segíthet megérteni, hogy hogyan alakulnak ki és pusztulnak el az efféle szörny-galaxisok, és vizsgálatokhoz jelenleg a MOSFIRE a legtökéletesebb műszer, vélte Marianna Annunziatella, a Tufts Egyetem kutatója.

    A kutatásban a NASA támogatásával több egyetem professzora és kutatója is részt vesz a világ minden tájáról.

  • Legszebb csillagászati képek

    Minden évben megrendezik az asztrofotográfusok nemzetközi versenyét. A zsűrinek minden évben több ezer fotóból kell kiválasztaniuk a legjobbakat. Már a döntőbe bejutni is óriási elismerés. Az idei verseny döntőbe jutott képei közül szemezgettünk.

  • Micsoda? A Merkúr a legközelebbi bolygó?

    Legkésőbb a csillagászatról szóló földrajzórán megtanuljuk a bolygók sorrendjét, ahogy azt is, hogy bolygó szomszédaink a Vénusz és a Mars., és ebből a Vénusz kerül hozzánk legközelebb. Ezek után elég merész ötlet előállni egy olyan teóriával, amely szerint a legközelebbi bolygó valójában a Merkúr.

    Akár legyinthetnénk is az ötletre, ha a tanulmány nem a neves Physics Today magazinban jelenik meg. A cikk három szerzője, Tom Stockman, Gabriel Monroe és Samuel Cordner szimulációt is elkészített ötletük igazolására.

    Azt nem vonták kétségbe, hogy a Vénusz kerül a legközelebb hozzánk, de véleményük szerint hitelesebb mérés az átlagos távolság alapján keresni a legközelebbi szomszédunkat. A bolygók körpályán keringenek a Nap körül, ezek során hol közelebb, hol távolabb kerülnek a Földtől. Ezeket a pillanatnyi távolságokat kell összegezni, és elosztani a mérések számával. Ez mg csupán egy pontra vonatkozik, de mivel a Föld is kering a Nap körül, ezt is figyelembe kell venni a számításnál. A mérés pontosítása érdekében természetesen arra is oda kell figyelni, hogy a bolygók nem egy síkon keringenek, néhány fok eltérés tapasztalható az ekliptikától.

    A szimulációk alapján kiderült, hogy a legbelső bolygó van hozzánk a legközelebb, sőt az is kiderült, hogy ez az összes többi bolygó esetében igaz.

    Ez így logikus és érthető, de sokan nem értenek vele egyet. Steven Beckwith professzor véleményezte. Tegyük fel, hogy olyan házban élsz, ahol a szomszédaid valahol máshol töltenek fél évet töltenek. Mondjuk Wisconsinban élsz, és a legközelebbi szomszédaid hét hónapot töltenek Floridában. A tél folyamán a következő házban élő emberek közelebb lennének Önhöz. De a legtöbb ember még mindig azt mondaná, hogy a legközelebbi szomszédaik azok, akik az év hátralévő részében élnek közvetlenül a szomszédban. Ez egy érdekes módja a „legközelebbi” újradefiniálásának, de nem igazán mély értelmű.

    Ez inkább arra utal, hogy értelmezési kérdés mi számít legközelebbinek. A kérdés kicsit olyan, mint  a régi vicc, amikor két ember azon veszekszi, melyik a világ legnagyobb kígyója. Az egyik szerint a hatméteres, a másik szerint a hetven kilós. Értelmezés kérdése, mi a legnagyobb.

    (via,via)

     

     

  • Az Oumuamua egy üstökösmaradvány?

    Alaposan felborzolta a kedélyeket az Oumuamua, ez a furcsa idegen égitest, ami csak átszáguldott a Naprendszeren az első ismert csillagközi objektumként.  Számtalan elmélet született az eredetét és származását illetően. Egy új elmélet szerint a különleges formájú égitest egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.

    Jet Propulsion Laboratory csillagásza Zdenek Sekanina szerint az égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe. Az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra

    Elméltét John E. Bortle kutatásai alapozta, mely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Föld pályáján belül kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a napközel pontot.A korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós véleménye szerint ez a töredék hasonlíthat laza kötésű porszemek száraz összességére, mely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként”.

    A leírás illik az Oumuamuára. Először különösen furcsa alakjára figyeltek fel, megállapították, hogy az Oumuamua egy sziklás anyagból álló, hosszúkás formájú objektum, és a forgása kaotikus. A kutatócsoport akkor úgy vélte, hogy ezt múltbéli összeütközések okozzák. Sekanina szerint azonban ezt az eredeti objektum szétesése is okozhatja.

    (via)

  • Meteor becsapódás a Holdon

    Január csillagászati eseménye volt a teljes holdfogyatkozás. A modern technikának hála már nem csak fényképezőgépekkel, távcsővel, hanem 4K videókamerákkal is rögzítik az eseményeket. A holdfogyatkozás legnagyobb szenzációja az volt, hogy pont a megfigyelés és a teljes árnyék idején fényvillanást észleltek kísérőnk déli pólusa közelében.

    A becslések szerint futball labda méretű meteor okozta becsapódást sikerült megfigyelni. Egy Deep Sky Dude nevű megfigyelőnek sikerült videón is rögzíteni az eseményt. Összeállított belőle egy rövid sorozatot, amelyben több és lassítva is megfigyelhetjük az eseményt.

    (via)

  • Szellemgalaxis

    Különleges objektumot figyelt meg a Gaia űrszonda. Az Európai Űrügynökség műszere hatalmas „szellemgalaxist” észlelt a Tejútrendszer peremén.

    Az Antlia-2 besorolása alapján egy törpegalaxis.  Felfedezése két okból váratott magára, egyrészt eltakarja előlünk a Tejútrendszer korongja, másrészt rendkívül alacsony a sűrűsége.

    Amikor az univerzum kezdeti szakaszában a szerkezetek elkezdtek kibontakozni, a törpegalaxisok voltak az első formálódó galaxisok, így legtöbb csillaguk öreg, kis tömegű és fémekben szegény. Galaxisunkkal egy csoportban lévő többi ismert törpegalaxisához képest azonban az Antlia-2 óriási: olyan nagy, mint a Nagy Magellán-felhő, vagy az egész Tejútrendszer egyharmada. Még szokatlanabbá teszi, az a nagyon halvány fénye: a Nagy Magellán-felhőhőz képest tízezerszer halványabb. Tehát vagy túl nagy a fényéhez képest vagy túl halvány a méretéhez képest.

    Az Antlia- 2 sohasem kerül túl közel a Tejútrendszerhez, mindig legalább 40 kiloparszek, vagyis 130 ezer fényévnyi távolságra van. Sikerült megállapítani a galaxis tömegét is, amely jóval kisebb volt, mint amekkorára egy ekkora objektum esetében számítottak.

    Ilyen nagy kiterjedésű objektumokat, mint az Antlia-2, Eddig még nem ismertünk. Gabriel Torrealba, a kutatás eredményeit bemutató tanulmány társszerzője szerint a felfedezés csak a Gaia adatainak minősége révén volt lehetséges. Egy tajvani, brit, amerikai, ausztrál és német csillagászokból álló nemzetközi csoport vizsgálta át a  Gaia adatait, így bukkantak a különleges galaxisra.

    A legegyszerűbb magyarázat az Ant 2 kis tömegére az, hogy szétszedi a Tejútrendszer árapálycsóvája. Nincs azonban magyarázat a galaxis méretére. Normál esetben, amikor a galaxisok tömeget veszítenek a csóva hatására, zsugorodnak, nem növekednek.

  • Hiányzó sötét anyag – A megoldást nem a fekete lyukak jelentik

    2015-ben sikerült először egymásnak ütköző fekete lyukak gravitációs hullámait észlelni, ezzel igazolni a gravitáció hullám terjedését. A bizonyosság után kapott erőre az elmélet, amely szerint az univerzum titokzatos sötét anyagát rengeteg, az univerzumban szétszóródott fekete lyuk alkotja. Sokáig úgy tűnt, ez lehet a válasz a csillagászat egyik nagy rejtélyére, de a Berkeley-ben lévő Kaliforniai Egyetem (UC) szakértői azonban megcáfolták ezt.

    Statisztikai elemzés alá vették a  2014 óta felfedezett szupernóvák 740 legfényesebbjét. Arra voltak kíváncsiak, hogy rejtett fekete lyukak gravitációs lencsehatása felnagyítja-e a szupernóva képét. Mivel egyiknél sem bukkantak ilyen jelenségre, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy ősi fekete lyukak az univerzum sötét anyagának legfeljebb 40 százalékát alkothatják. Ilyen ősi fekete lyukak csak az ősrobbanás első milliszekundumaiban keletkezhettek. Az univerzum sötét anyaga nem áll súlyos fekete lyukakból, vagy más hasonló objektumokból.

    A sötét anyag ma a csillagászat legnagyobb rejtélye. Az univerzum anyagának 84,5 százalékát alkotja, a kutatóknak még nem sikerült közvetlenül bizonyítaniuk, csak közvetett bizonyítékokat találtak létezésére. A sötét anyag gravitációs vonzása tartja össze a galaxisokat, amelyek forgómozgásuk miatt gyakorlatilag szétrepülnének. Ennek révén plusz tömeget ad nekik. A sötét anyag valószínűleg ötször gyakoribb, mint a normál anyag, de nem bocsát ki fényt vagy detektálható sugárzást, csupán gravitációs hatása észlelhető.

  • Titokzatos kisbolygó – Újra kell értelmezni a Naprendszer külső vidékeit

    Eddigi elképzeléseink szerint a Naprendszer bolygókon túli területe hideg, sötét és üres. De úgy tűnik, hogy egzotikus és extrém objektumok sokaságát rejti.

    Alaposan felbolygatta a Naprendszerről kialakult képünket, hogy kutatók hatalmas távolságra lévő  törpebolygót fedeztek fel:, amely a Goblin nevet kapta. Az újonnan felfedezett törpebolygó átmérője a becslések szerint mindössze 300 kilométeres és egy nagyon megnyújtott körpályán kering.

    Elképzelhetetlenül távol kering tőlünk. Legközelebbi helyzetében 2,5-szer távolabb van a Naptól, mint a Plútó. Legtávolabbi helyzetében pedig a Naprendszer legkülső peremére jut, csaknem 60-szor távolabb, mint a Plútó, így 40 ezer évre van szüksége ahhoz, hogy megkerülje a Napot. Keringési pályája 99 százalékában túlságosan halvány ahhoz, hogy látható legyen.

    Hivatalosan a 2015 TG387 megjelölést kapta, a 2015 a felfedezés évére utal. Ez a Sedna és a 2012 VP113 jelű égitest után a harmadik törpebolygó, amelyet a külső Naprendszerben találtak. Közel három évet vett igénybe, hogy meghatározhasság pályáját és méretét. A három felfedezett törpebolygó pályájából úgy tűnik, hogy csoportosultak, ami arra utalhat, hogy egy nagy, ismeretlen objektum terelte őket össze. A csillagászoknak ez a kilencedik, szuperföld méretű bolygó létét sugallja.

    A csillagászok szinte véletlenül, egy lehetséges nagy tömegű planéta, a kilencedik bolygó utáni kutatás során fedezték fel, amely a feltételezések szerint messze a Plútó mögött keringhet az Oort-felhőben. A bolygó létezésére annak gravitációs hatása utal, amely a Goblinra is hatot. Ez ismét megerősítette a csillagászokat abban, hogy létezik a kilencedik bolygó.

    A hawaii Mauna Kea vulkánon működő japán Subaru teleszkópnak köszönhető a felfedezés. A szunnyadó vulkánon felépített nyolc méter lencseátmérőjű műszer a világ egyetlen teleszkópja, amely képes a Naprendszer külső régióiban felvételeket készíteni, miközben elég széles látómezővel rendelkezik.