Az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatásával jelent meg nem régiben Raquel Martínez-Gomeztől Az unikornis árnya című könyvünk, ami 2010-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A műfordítóval, Szelivánov Júliával beszélgettünk.
Mund Katalin: Sokféle nyelven beszélsz, miért, hogyan alakult ez így?
Szelivánov Júlia: Kétnyelvű családban nőttem fel, ahol a magyart és az oroszt azonos mértékben, párhuzamosan használtam nemcsak otthon, hanem a tanulmányaim során is. Innen ered az affinitás, a többi már csak idő és lelkesedés kérdése volt. Úgy alakult, hogy nagyrészt újlatin és szláv nyelvekben vagyok otthon; éltem Oroszországban, Franciaországban, Svájcban és Belgiumban, munkám folytán kapcsolatba kerültem a Nyugat-Balkánnal és Latin-Amerikával. Fontosnak tartom, hogy ha egy másik országba költözünk, vagy egy adott régióval dolgozunk, annak a nyelvét elsajátítsuk, egyszerűen másképp éled meg a mindennapokat, ha nem az angolra vagy utalva. Így fogtam bele nemrégen a hollandba. Számomra mindig is élvezet volt egy-egy új nyelvvel ismerkedni, és bár igaz, hogy minél több nyelven beszél az ember, annál könnyebben sajátít el egy újat, de azt kell mondanom, a tanulás részét így sem lehet megspórolni.
Mund Katalin: Miért lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?
Szelivánov Júlia: A műfordítás iránti érdeklődés sem új keletű; ha szépirodalmat olvastam, mindig is próbáltam elképzelni, hogyan hangzott egy-egy kifejezés az adott nyelven, itt-ott „áthallottam” a szép – vagy éppen kissé suta – megfogalmazásokban az író szövegét. Eredeti foglalkozásomat tekintve diplomata vagyok, továbbra is az a főállásom, de hét éve úgy döntöttem, ideje valóra váltani régóta dédelgetett álmomat, és először elvégeztem egy műfordítóképzést, majd viszonylag kis idő elteltével már több kiadóval dolgoztam.
A műfordításban különösen a kreativitást szeretem – sosem gondolkodtam például főállású szakfordításban –, bár az sem titok, hogy nem minden könyv tetszik egyformán.
Mund Katalin: Milyen volt Az unikornis árnyát fordítani? Mi okozott különösen nagy nehézséget (ha volt ilyen), és mi volt benne a legélvezetesebb?
Szelivánov Júlia: Az unikornis árnyában leginkább a társadalmi vonatkozások ragadtak meg: hogyan néznek szembe a helyzetükkel a diktatúrát megélt és az elől Spanyolországba menekült latin-amerikai emigránsok, illetve a jelenlegi nehézségekből kiutat kereső fiatal korosztály, akik más okból, más módon, de mégis otthagyták eddigi életüket, és az öreg kontinensen próbálnak szerencsét. Ezt a vonulatot nagyon aktuálisnak éreztem. Természetesen ennek a szövegnek is megvoltak a maga nehézségei, elsősorban abban láttam a kihívást, hogy a spanyol nyelv hajlamos a „dagályosabb” megfogalmazásokra, az ismétlésekre, a fokozásokra, ami magyarul túlterheli a szöveget; ezt kellett feloldani úgy, hogy jól hangozzék, és mégis megmaradjon az eredeti stílus.
