My Blog

Címke: bejelentés

  • „Egész életemben téged gyógyítottalak” – a Melchior sorozat női karakterei közelebbről

    Indrek Hargla díjnyertes regénysorozatának érdekes aspektusára világít rá Rácz Nóra, a kötet fordítója az alábbi írásában:

    Nők Indrek Hargla Melchior-regényciklusában

    Habár a regényciklus főszereplője, Melchior Wakenstede, férfi, számos erőteljes, kidolgozott, hiteles női szereplővel találkozunk a regényekben, akiknek alakján, sorsán keresztül a női lét és szerep megannyi időtlen kérdését boncolgatja az író.

    Melchior mellett (és mögött) ott áll a felesége, Keterlyn. Nem díszletként, nem mellesleg, hanem olyan társként, akinek a támogatása képessé teszi Melchiort áldásos tevékenységének kifejtésére úgy patikusként, mint nyomozóként. Melchior csak Keterlyn lényének derűjéből és erejéből táplálkozva tudja gyógyítani a beteg testet és a tallinni társadalmat.

    Keterlyn nem emancipált, és nem is akar az lenni. Bár férje megtanította olvasni, és néha besegít a patikában, alapvetően a klasszikus női szerepkörben mozog, melyben kiválóan érzi magát: neveli a gyerekeket, viszi a háztartást, két lábbal áll a földön, ahová szükség esetén visszarángatja az onnan túlságosan elrugaszkodott hitvesét, akit mindemellett titokzatos betegségében hihetetlen lelkierővel támogat és ezáltal gyógyít. Mindezt nem áldozatként, hanem életfeladatként éli meg: „Én egész életemben téged gyógyítottalak, és boldog vagyok, hogy ezt tehettem.” mondja a regényciklus negyedik részében.

    Enélkül az odaadó női szeretet nélkül Melchior nem tudná végezni feladatát, mert legyűrné a betegség: „az, akire lesújtott a Wakenstedék átka, az végül vagy belehal a kínokba, melyek úgy törnek rá, mintha a világ valamennyi bűnösének vétke az ő vállára nehezedne, vagy megtalálja maga mellé az igazit, azt az embert, aki szereti őt, imádkozik érte, és akire támaszkodva át tud gázolni a gyötrelmek tengerén. De a Wakenstedék átka segítőiket sem hagyja érintetlenül, ahogy Melchior anyjának is idő előtt kellett távoznia e világból, mert segítette férjét, hogy az felül tudjon kerekedni a mérgen, és ezzel büntetést vont saját fejére.

    Keterlyn mindezzel nem törődött. Keterlyn hitt, remélt és szeretett.” – olvashatjuk a sorozat első részében.

    Másfajta és talán problematikusabb női szerep jutott Melchior lányának, Agathának. A regényciklus negyedik részében már fiatal felnőttként látjuk az ikreket, akik apjuk mellett kitanulták a patikusmesterséget. Ez az ifjú Melchior esetében magától értetődő volt, testvére, Agatha esetében azonban korántsem, hiszen ebben a korban csak férfiak lehettek patikáriusok. Így titokban kell tartani a kiemelkedően tehetséges Agatha tudását. Apja pedig maga is elbizonytalanodik, helyesen tette-e, hogy lányát bevezette mestersége fortélyaiba, az intellektus fejlesztésének előtérbe helyezése nem válik-e később kárára női szerepének beteljesítése során.

    „Az öreg Melchior néhanapján elbizonytalanodott, ki is a legokosabb patikus ebben a városban: ő maga vagy a lánya, Agatha. (…)

    Az ifjú Melchior kiskorától tanulgatta a patikusmesterséget, mert a Wakenstedék nemzetségében ősidőktől fogva ez volt a szokás. Melchior azonban együtt cseperedett ikertestvérével, Agathával, és az ikrek szétválasztását célzó kísérletek mindannyiszor kudarcba fulladtak. Amikor a gyermekek kilencesztendősek lettek, apjuk föladta a reménytelen küzdelmet, és olyat tett, amit előtte soha, egyetlen patikus sem tett még – Agathát bátyjával együtt bevonta a tanulásba. Egymás mellett térdeltek a hideg kőpadlón, úgy olvasták a gyógyszerkönyvet. Az apa fölolvasott egy mondatot, amit a gyermekeknek háromszor el kellett ismételniük fejből. És Melchior látta, hogy Agatha gyorsabban tanul, jobban vág az esze, mint a bátyjának.

    És bár soha, senki nem hallott még női patikusról, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nők kiváló betegápolók, otthon az anyák, nővérek és más női családtagok azok, akik bekötözik a férfiak sebeit, gyógyítgatják őket, ha betegek, gyógyteát főznek nekik. Az apácák is sokat tudnak a gyógyítás és az orvosságkészítés fortélyairól. Agatha csodálatos kertész volt, bármit ültetett, az szárba szökkent, és bőséges termést hozott. Ismert minden gyógynövényt, értett a szárításukhoz és a feldolgozásukhoz. Agatha egy városi polgár felesége lesz, de az, hogy a patikusmesterséghez is konyít valamit, csak nem fog kárára válni, gondolta annak idején Melchior. Mostanában azonban egyre többször morfondírozott azon, helyénvaló-e, hogy a hajadonok olyan sok tudományt szívjanak magukba, hogy végül okosabbak lesznek a férfiaknál. De ha azt vesszük… Melchior egyik legértékesebb könyvében, az AntidotariumNicholaiban szereplő receptek közül rengeteg egy Trotula nevű salernoi orvostól származik, aki nő volt, ráadásul olyan szépséges, hogy az egyetemen csak fátyolban lépett diákjai elé, nehogy az ifjak gondolatait elvonja a patikáriusmesterségtől.”

    Szintén fontos kérdést vet fel a sorozat negyedik részében Kandis, a piritaibrigittina kolostor apátnőjének alakja. Míg Agatha a nő és az intellektus, addig Kandis a nő és a hatalom viszonyának problematikájára világít rá.A svéd eredetű brigittina szerzetesrend kolostoraiban férfi és női szerzetesek külön szárnyban, de mégis egy fedél alatt élnek, legfőbb parancsolójuk, a kolostor vezetője pedig az apátnő. Birodalmának falai között ő szava még a püspök döntéseit is felülírja. A rendi szabályzat szerint ő az abszolút hatalom – ami a patriarchális római katolikus egyház férfi tagjainak számára nagyon nehezen tolerálható, szinte már felfoghatatlan. Ez a legitim, de sajátságos helyzet rengeteg feszültséget szül. A kérdés megkerülhetetlen: kortünetről vagy történelmi korszaktól független problémáról van szó?

    Indrek Hargla sorozata mindenkinek ajánlható. Krimi rajongóknak, vagy olyanoknak akiket érdekel a középkori világ, a hétköznapi emberek élete egy pici misztikummal fűszerezve. Amennyiben egy részletesebb ismertetőre vágytok, nézzétek meg ajánlónkat.

  • A sárkány és a lány – Sárkánylány könyvismertető

    Liz Flanagan és a sárkányok

    Az „Így neveld a sárkányodat” könyv és filmsorozat éles váltást hozott a sárkányokról alkotott elképzeléseinkben.  A magyar népmesék gonosz és félelmetes hétfejű teremtményei helyett a sárkányok egyre inkább kedves, szerethető háziállattá változtak, akik hasonlóan a kutyákhoz, megvédik gazdájukat. Ezt a folyamatot viszi tökélyre Liz Flanagan „Sárkánylány” című regényében.

    A „Sárkánylány” a szerzőnő második regénye, mellyel 2019-ben elnyerte a Leeds Book Award díjat a 9-11 éves kategóriában. Ezt a díjat minden évben kizárólag a gyerekek szavazatai alapján ítélik oda. Vagyis 2019-ben a gyerekek Liz Flanagan könyvét választották az év legjobb gyerekkönyvének Angliában!

    Sárkánylány és Liz Flanagan
                                Liz Flanagan and Dragon daughter

    A regény egy elképzelt világban, Arcosi szigetén játszódik, ahol régen sárkányok éltek, a sziget egykori lakói pedig Sárkánylovasok voltak. A regény főhőse a 13 éves Milla, aki egy nap tanúja lesz egy gyilkosságnak; az idegen férfi a halála előtt arra a narancsfára rejti iszákját, amelyen Milla rejtőzik. A lány az iszákban négy sárkánytojást talál, és eldönti, hogy megvédi őket. A kék tojás azonban különösen nagy hatást gyakorol rá. A szigetet elfoglaló herceg mindenképpen szeretné megkaparintani a tojásokat, és saját népét szeretné a Sárkányok népévé változtatni, miközben az eredeti őslakosok ellen mind gonoszabb intézkedéseket foganatosít. Millán és barátain múlik, visszatérhet-e a szigetre újra a béke.

    A sárkánytojások hamarosan kikelnek, ami azért lényeges, mert Liz Flanagan Sárkányai számára a legfontosabb pillanat, amikor a születésükkor kiválasztják maguknak azt a társat, akivel azután már örökre összekötik az életüket. Egyfajta telepatikus kapcsolat alakul ki a Sárkány és gazdája között. Míg az Így neveled a sárkányodat sorozatban Hablatyék saját sárkányokat szelídítettek maguknak, itt a Sárkányok gazdái a tojásból kikelés pillanatától óvják, nevelik lelki társukká váló Sárkányukat.

    Liz Flanagan hosszasan és nagyon kedvesen írja le, hogyan kell gondozni a sárkányokat. Az olvasó folyamatosan azt érzi, hogy ő is szeretne egy ilyen aranyos sárkányt nevelgetni, aki azután majd erőssé, félelmetes harcossá válik, de közben nagyon okos, értelmes és kezes házi kedvenc marad.

    Milla és barátai története 10 éves kortól ajánlható mindenkinek, aki szereti a kedves történeteket barátságról, hűségről, bátorságról és helytállásról. A könyv nagy erénye, hogy főhősei fiúk és lányok vegyesen, tehát ez nem egy kimondottan csajos könyv, vagyis a regény a fiús szülőknek is bátran ajánlható, ha azon töprengenek, mit olvasson a gyerek a Harry Potter után. Hasonlóképpen az Így neveled a Sárkányodat-hoz mindenki megtalálhatja a neki legkedvesebb főszereplőt. No és nem utolsó sorban a számára legtetszetősebb sárkányt!

    Azt se felejtse el senki, hogy még 2019. november 15-ig aki a Galaktikabolton rendeli meg a „Sárkánylányt”, az részt vesz egy sorsoláson, aminek a fődíja három darab 3D nyomtatott sárkány és sárkánytojás.

    Sárkánylány

     

  • Külföldön már megjelent Jodi Taylor új sorozatának első része

    Külföldön október 19-én megjelent Jodi Taylor „Doing Time” című könyve, mely a St. Mary krónikák spin-off sorozatának első kötete. Ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az eredeti sorozat, a St. Mary Történettudományi Kutatóintézet helyett most az Időrendőrség és annak három újonca a főszereplő.

    Az idő kezdetén, illetve a jövőben amikor az időutazás nyilvánossá vált, újraírva és ismét újra írva a történelmet a világ majdnem elpusztult az Idő háborúban. Ennek folyományaként jött létre az Időrendőrség szervezete, hogy rendet tartsanak az időben, mindez természetesen kisebb-nagyobb sikerrel zajlik, a rendőrök pedig hullanak mint a legyek, így az utánpótlás minőségére nem fordítanak túl sok figyelmet.

    Becsatlakozhatunk Jane, Luke, és Matthew mindennapjaiba, akik egyébként az intézmény leghaszontalanabb és legbénább jelöltjei, és nem feltétlenül szabad akaratukból csatlakoztak a rendőrséghez.

    A „Doing Time” itt-ott utalásokat tesz az eredeti sorozatban történt eseményekre, így tökéletesen összekötve a két sorozatot. Jodi Taylor szokásos angol humorával követhetjük végig a három újonc csetléseit-botlásait, így az írónő rajongói biztosan nem fognak csalódni.

    A magyar megjelenésről még nincsenek információk, de kövessetek minket Facebook-on vagy iratkozzatok fel hírlevelünkre, hogy tutira ne maradjatok le semmiről.

    A bővebb angol cikkért katt IDE

    A könyv goodreads oldaláért IDE.

     

    Amennyiben feliratkozol a Galaktikabolt hírlevelére – ITT – most 70% kedvezménnyel vásárolhatod meg, a St. Mary krónikák első részét.

    Egyik átkozott dolog a másik után

     

     

  • Csatlakozz a Galaktika csapatához szuper adminisztrációs gyakornoknak

    Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Itt a lehetőség: Adminisztrációs gyakornoki munkatársat keres a legnagyobb magyar SF profilú kiadó a Metropolis Media, amely a külföldi science fiction és fantasy mellett a magyar kortárs irodalomnak is elkötelezettje.

    Heti 25-30 órában vagy részmunkaidőben keresünk aktív vagy passzív hallgatói jogviszonnyal rendelkező tanulót, aki szeretne tapasztalatot szerezni adminisztráció területén, érdekli a könyvkiadás és szeretne belelátni egy szerkesztőség napi munkájába.

    Feladatok:

    • Napi adminisztráció:
    • Ki-és bejövő számlák adminisztrálása szkennelése.
    • A webshopos felületen a könyvrendelések feldolgozása, összekészítése és postai előkészítése.
    • Levelek postázása és postafiók ürítése heti rendszerességgel
    • Vásárlók napi szintű kiszolgálása.
    • Szerződések lefűzése rendszerezése
    • Kisebb ad- hoc feladatok

    Ismeretek:

    • Microsoft Office programok felhasználói szintű ismerete
    • Webes ismeretek

    Amit kínálunk:

    • kiszámítható jövedelem
    • szuper munkahelyi légkör, fiatalos csapat

    Munkavégzés helye: Budapest,  II. kerület

    Kérlek, Önéletrajzodat fizetési igény megjelölésével küldd a szerkesztoseg@galaktika.hu címre! Hamar behívunk, és ha megfelelsz és megegyezünk, kezdhetsz is!

     

  • Interjú Szente Mihály a St. Mary krónikák sorozat fordítójával

    Jodi Taylort és a méltán népszerű St. Mary krónikákat nem kell bemutatnunk senkinek. De vajon ki áll a magyar nyelvű kötetek mögött? Milyen feladatokkal, nehézségekkel és kihívással jár egy ennyire egyedi stílusú írónő munkáit fordítani? Szente Mihállyal, a sorozat fordítójával készített interjúból választ kaphattok ezekre a kérdésekre.

     

    Mund Katalin(K): Hogyan jött az ötlet, hogy fordítóként dolgozz?

     

    Szente Mihály(Sz.M.): Teljesen véletlenül lettem fordító. Az első fordításomat – a Resident Evil sorozat első részét – 2002-ben készítettem el. Szeretem a munkámban, hogy én is hozzájárulok jó vagy még jobb könyvek itthoni megjelenéséhez, és így részese lehetek egy-egy mű megszületésének. Továbbá, nagy előnye ennek a munkának, hogy nyugodt körülmények között, otthon végezhető – vagy éppen egy balatoni strandon, netán egy hegyi vadászház teraszán, mert ezekre is volt már példa. És nem tagadom, kellemes érzés, amikor az ember egy-egy „nagy” név alatt ott látja a sajátját.

     

    K.: Te fordítod Jodi Taylor könyveit. Mit kedvelsz leginkább az írásaiban?

     

    Sz. M.: Elsősorban a laza, könnyed stílusát. Egyszerűen, tisztán fogalmaz, amit külön nagyra értékelek. Szeretem benne, hogy nem ragad le a részleteknél, hanem nyílegyenesen, lendületesen megy előre. Minden, amit leír, valamilyen formában előreviszi a cselekményt, és ezzel eléri, hogy gyakorlatilag minden oldalon történik valami. Taylor fergeteges humorát szeretem a legjobban. Kiváló érzéke van jó „arcok” megteremtéséhez. A szereplői viszonylag egyszerű jellemek, de egyediek és abszolút szerethetőek.

     

    K.: Mi kell ahhoz, hogy az ember humoros szöveget is le tudjon fordítani?

     

    Sz. M.: Túlságosan nagyképű válasz lenne az, hogy ehhez jól fejlett humorérzékkel kell rendelkezni? Mert szerintem ez kell hozzá, és semmi más. És hát gyenge pillanataimban azzal szoktam áltatni magam, hogy nekem van.

     

    K.: Van valami, amin sokat kellett töprengened, hogyan fordítsd le a szerzőnő St. Mary sorozatában? Okoz-e valami különösebb kihívást számodra a fordítás?

     

    Sz. M.: Igazából nincs, mivel, mint már említettem, Taylor eleve szépen fogalmaz, nem csűri-csavarja a szót. Az egyetlen, ami plusz munkát ad, az a történelmi események, a személynevek, a helyszínek, a ruhák nevének fordítása. Bevallom, ezeknek sokszor kellett utánanéznem, mert sajnos sok év telt el azóta, hogy én töri órán üldögéltem. De mert a történelmet mindig is szerettem, ez egyáltalán nem teher számomra. Sőt, kimondottan örülök, hogy egy kicsit felfrissülnek az ismereteim.

     

    K.: Van kedvenc karaktered a sorozatban?

     

    Sz. M.: Hogyne! Mr. Markham. Az elhanyagolt külsejű, csetlő-botló biztonsági őr, aki mindig hülyeséget csinál és bajba kerül, de aztán – SPOILER ALERT! – valahogy mindig kimászik belőle, és persze másokat is megment. Egyébként ez is Taylort dicséri: megteremt egy alakot, aki első ránézésre egy igazi kétbalkezes szerencsétlen, meg második ránézésre is, de aztán kiderült róla, hogy vérprofi.

     

    K.: A St. Mary-sorozat mellett lefordítottad Jodi Taylor romantikus thrillerét is, a Semmi lányt. Érezhető a könyvön a szerzőnő stílusa? Van hasonlóság a két regény között, vagy teljesen más típusú műről van szó?

     

    Sz. M.: Taylor itt is tisztán, gördülékenyen és lényegre törően ír, de a Semmi lány sokkal visszafogottabb, sokkal finomabb, sokkal nőiesebb, mint a St. Mary-krónikák. Remélem, hogy sikerült ilyennek fordítanom. Szerintem Taylor kiválóan festi elénk, hogy Jenny, a főszereplő, aki egy törékeny, zárkózott és félénk teremtés, hogyan látja a világot. A St. Mary-krónikák és a Semmi lány egyfelől abban hasonlítanak egymásra, hogy a szereplők izgalmas, érdekes egyéniségek, másfelől abban, hogy mindegyikben végig jelen van a humor. Viszont, amíg a St. Mary-kötetekben a humor kimondottan harsány, néhol közönséges, addig a Semmi lányban – egy-két kivételtől eltekintve – finom és elegáns, mint maga Jenny. Ezen túl teljesen más típusúak a könyvek.

     

    K.: Van-e valami, ami különösen megfogott a Semmi lány kötetben?

     

    Sz. M.: Taylor kiválóan teremtette meg a szerkezetét. Egy kis padlásszobából indulunk, és onnantól fokozatosan tágul a tér, kinyílik előttünk a világ, megismerünk más szereplőket, és a folyamatot az életről mit sem tudó, gátlásos és tapasztalatlan Jenny szemével látjuk.

    A másik, ami rabul ejtett, az a bizonyos nagy rejtély. Az elejétől fogva érzékeljük, hogy valami nagyon nem stimmel. Ahogy telik az idő, egyre szaporodnak a baljós jelek és sejtjük, hogy itt még nagy baj lesz. Aztán jönnek a furcsa esetek, a nem várt fordulatok, míg végül, a regény tetőpontján megkapjuk a magyarázatot – egy olyat, amilyenre nem számítottunk. Mint egy jó krimiben…

    A St. Mary krónikák méltán vált elképesztően sikeressé hazájában és külföldön egyaránt. hazánkban is egyértelműen van egy tábor, akik izgatottan várják mindig a következő részt.
    Ha szeretnéd megtudni, mikor jön a következő rész iratkozz fel hírlevelünkre ITT.

  • Rajongó egy gyűjtő szentélyében – Csillagok Háborúja kiállítás élménybeszámoló

    „Akiket én ismerek gyűjtők, azok általában sötétben, 20 fokban, elrejtve tartják a gyűjteményüket, így ez most igazi csemege.” – fogadott tréfálkozva minket a bejáratánál Barta Zoltán, a Magyar Star Wars Klub vezetője, aki egyben a The Fans Strike Back kiállítás tárlatvezetője is.

     

    Teljesen egyetértek. ’97 karácsonyán a családom díszektől duzzadó fenyőfája alatt is a díszdobozos Star Wars Trilogy Special Edition kiadása várt türelmesen, hogy életembe megkezdje diadalmas útját. A történet vákuumként szippantott magába és a kezdeti mohóságom, ami a válogatás nélküli gyűjtésbe hajszolt, Obi-Van Kenobi csoki papírok és Padmé Amidala királynőt ábrázoló testápoló flakonon át füzetek és csecsebecsék vásárlásába kimerülve, idővel és érettségemmel finomodott űrhajó modellekre és könyvekre.

    Pontosan át tudom érezni milyen egy-egy tematikus rendezvényen reményteljesen végigmenni a standokon bízva egy különlegesebb darab beszerzésében, vagy az interneten előrendelni egy régen várt modellt. Ugyanilyen kivételes élmény egy másik gyűjtő kollekcióját megcsodálni – szigorúan hátratett kézzel, közel hajolva. Vagy a sajátunkat megmutatni egy hasonlóan elkötelezett rajongónak. Szigorúan ugrásra kész pozícióba, hogy életünk és vérünk árán megvédjük.

    A kiállítás fogalmát át kell írni a tárlat idejére: hozzászoktunk a szaktekintélyek vagy egy bizottság által összeállított múzeumi keretek között prezentált műtárgyak halmazához. Azonban itt nem filmes relikviák láthatóak és nem is egy klasszikus értelembe vett kiállítás: a lenyűgöző gyűjtemény a spanyol Daniel Prada magángyűjtői kollekciója. A figurák, diorámák és jelmezek egy ember ízlését és értékítéletét adják vissza, így, ha hiányoljuk a kedvenc karakterünket, legyünk elnézőek.

    A Csillagok Háborúja – Egy új remény magyarországi bemutatójának 40. évfordulója alkalmából nyílt tárlat első termében Daniel képével és gyerekkori relikviáival találkozhatunk először. A szappanok, képregények és társasjátékokkal teli vitrinekkel szemben életnagyságú C-3PO és egy folyamatosan pityegő R2-D2 áll. Mindenki hős kis robotját, mint kiderült, mosogatógépdobból készítették. Ezután autentikus környezetben a filmek kronológiai sorrendjében végighaladhatunk a történeten és a vitrineken. Az egyes termek elején az epizódok rövid történetei olvashatóak filmes érdekességekkel, a kiállított tárgyak mellett kis műanyag plaketteken olvashatunk néhány alapadatot a karakterekről. A tárlat – általam egyetlennek ítélt – hiányosságába ezzel bele is futottunk. Még az átlag rajongók is tudják ki melyik fajhoz tartozik, melyik bolygón született és melyik filmben szerepelt. Idézni is tudnak a karaktertől. Viszont, hogy miért került bele Daniel gyűjteménybe, miért különleges és egyedi arról sajnos nem tudunk meg semmit.

    A figurák azonban fantasztikusak: órákat töltöttünk a profi művészek és szakemberek egyedülálló munkáinak nézegetésével. Magával ragadó beállítások és részletesen kidolgozott figurákat kapunk, amelyek itt-ott a művészi szabadságot élvezik eltérve a kánon szabta ábrázolásoktól. Az élmény teljességét sok esetben a vitrin alján elhelyezett tükör adja, melynek hatására olyan részleteket is megfigyelhetünk, amiről a figura beállítása miatt lemaradnánk. Jól megkomponált jelenetek és megmosolyogtató megoldásokkal elevenítik fel a történetet, miközben különleges audiovizuális effektek is hozzájárulnak a Csillagok háborúja ikonikus világának megidézéséhez.

    Az 1500 négyzetméternyi területen kiállított limitált kiadású, kifejezetten gyűjtőknek szánt akciófigurák, űrhajómodellek és fegyvermásolatok, valamint cosplay jelmezek után egy green box stúdióhoz érkeztünk, ahol a választott kedvencekkel lehetett fotót készíttetni.

    Bevallom, velünk zárták a kiállítást, így a VR és az űrbár kipróbálására már nem volt idő. A jó hír az, hogy ezeknek a meglátogatásához nem kell újra jegyet váltani, hiszen a kiállítás előterében találhatóak, így a kiállítás ideje alatt bármikor pótolható.

    A kiállítás hiányosságát tárlatvezetéssel tudjuk feledtetni, sőt jóval többet kapunk annál. Érdekességeket, kulisszatitkokat és a valódi rajongói élményt. A jegyár tekintetében, ami kétségkívül barátságtalan a magyar átlag pénztárcához, tegyük a szívünkre a kezünket és legyünk őszinték: hiába utazó gyűjteményről van szó, valószínűleg először és utoljára jár hazánkba a nagyközönség számára megtekinthető állapotban. Egy hard core rajongó, aki képes értékelni mindazt a szenvedélyt és szeretetet, ami egy ilyen egyedülálló gyűjtemény mögött rejlik, akinek hívó szó a ”limitált” kifejezés, kihagyna egy ilyen élményt? Még „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” sem.

    Én legalábbis azt ajánlom ne tegye.

     

  • Könyvajánló: Sara Mannheimer – A cselekvés nulla foka

    A Metropolis Media gondozásában jelent meg Sara Mannheimer A cselekvés nulla foka című könyve, ami 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    A könyv a női lélek sajátos gondolkodásmódjába, önreflexiójába enged bepillantást egy kiélezett élethelyzetben. A főhősnő ugyanis elvetél, és a meg nem született gyermek elvesztése miatti trauma következtében bénult ürességet érez. Légüres térbe kerül, ahonnan csak nagyon lassan, kínkeservvel tudja újra felépíteni önmagát, s megtalálni újra az életet meghatározó kereteket.

    Egy Ancsel Éva-idézet jól visszaadja ezt az állapotot: „Lehet-e minden élmény után »haza menni« és újra otthon lenni?”

    György Albert alkotása
    György Albert alkotása

    Az átélt trauma olyan űrt hagyott a főhősnőben, amit talán csak a könyvek segítségével lehetne újra élettel megtölteni. De melyik legyen az a könyv, ami képes erre a varázslatra? Ahogy a könyvespolcát nézegeti, a legvékonyabb és legérdekesebb című könyvet húzza ki: Roland Barthes művét, Az írás nulla fokát. A francia irodalomelméleti gondolkodó és filozófus, híres tanulmányában, többek között arról elmélkedik, hogy a nyelv, amit az írók használnak, mennyiben beágyazott az adott társadalomba, mennyire határozza meg egy író nyelvhasználatát testének biológiai adottságai és megélt élményei. Ám ebben a regényben nem Barthes filozófiája ragadja meg a hősnőt. Ahogy belelapoz a könyvbe, a következő idézeten akad meg a szeme:

    „A regény olyan, mint a halál, az életből sorsot csinál, az emlékezésből iránnyal és jelentéssel rendelkező időt.”

    Épp erre van most szükség. Valamire, ami újból irányt és jelentést ad a létezésnek. Ami kivezet a bénult nem-cselekvésből. Ezért a főhősnő elkezdi olvasni a nehéz filozófiai szöveget, amit nem igazán ért, de úgy érzi, ha ezen a kis könyvecskén át tudja rágni magát, akkor úrrá tud majd lenni saját bénultságon, és újra képes lesz a cselekvésre. Képes lesz további könyveket olvasni, képes lesz újra otthon lenni, és saját sorsát formálni.

    A fájdalom, a veszteség feldolgozásának könyve ez. Hogyan lehet kitölteni, értelemmel bíróvá tenni az űrt?

    Talán így?

    „Itthon kikerekedem, mindenből kicsit fölszedek, több ember, test, és emlék leszek. Idegen nyelveket tanulok, az indoeurópait, a sémi és a szláv nyelveket. Úszom az etimológia tengerében, és barangolok a teológia hegyormain. Művelődöm, és a testem kunyhóformát ölt.”

    Habár több ízben is eljátszik a kövérség gondolatával, mégsem ez lesz az űr kitöltésének eszköze. Először is a rendrakásba, a takarításba próbál menekülni, talán a rend szembeállítható az űr megfoghatatlanságával. Hol önmagát vádolja, sajnálja és marcangolja, hol a másikban keresi az okot és hibát. Furcsa ismeretségeket köt vadidegenekkel, miközben egy saját fantáziavilágot is felépít.

    A könyv azonban, témája ellenére, nem lehangoló, mert minden fájdalom és bénultság látszata ellenére gyönyörűen megírt (és Teplán Ágnesnek köszönhetően zseniálisan fordított) prózát olvashatunk, amiből nem hiányzik a humor, az irónia sem. Sara Mannheimer a veszteség megélését, feldolgozását költőien tudja leírni, így a témától függetlenül prózája önmagában is gyönyörködtet, miközben őszintén elénk tárja a női gondolkodásmód sajátosságait. Segít a veszteségben is meglátni a szépséget. Mindezek mellett képes megmutatni az élet fonák oldalát, az önreflexióba pedig öniróniát csempészni.

    A cselekvés nulla foka

  • Megjelent az októberi Galaktika!

    A Galaktika magazin októberi száma a halloween jegyében készült, tele ijesztgetéssel, szörnyekkel és veszedelemmel. Folytatódik Phyllis Ann Karr kisregénye, egy különös jövőbe helyezett Sherlock Holmes-átirat. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője vérbeli horrornovellával lepi meg rajongóit. Daniel Frini első világháborús katona hőse hajmeresztő helyzetbe kerül. Alekszej Kalugin S.T.A.L.K.E.R.-szerző profi vadásza egy idegen bolygón ered egy szörny nyomába, Gareth D. Jonesnál viszont a vérengző vadállatok a városainkba költöznek. Barnóczky Ákos filmrendező és forgatókönyvíró, akinek most jelent meg Természetes intelligencia című regénye, ezúttal egy orwelli Európába repíti el olvasóit. Vjacseszlav Hvatov rendhagyó S.T.A.L.K.E.R.-történettel szolgál, míg az SFWA-nagymester Jack Vance elképesztően tarka idegen népesség által lakott bolygóra dobja le nyomozóját. A havi retró Tóth Béla klasszikusa, melyben egy meghasonlott tudós az emberiség elpusztítására tör.

    Galaktika 355

    A központi tudományos anyag egy hidegháborús amerikai kémműholdprogramot mutat be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a repülés környezetszennyező hatásairól, egy szuper(anti)hős-tévésorozatról, a Tangerine Dream együttes nagy áttöréséről, és egy állítható színnel író tollról.

    Folytatódik „A láp asszonya”, a Robert E. Howard motívumai alapján készült képregény. A magazin XL-változatában pedig Hans Dominik egykori német bestsellerszerző regényének befejező része olvasható egy eljövendő világháború katasztrofális következményeiről, amelyek ellenszerét talán csak az űrben sikerül megtalálni.

    A Galaktika 355. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • VARÁZSLÉNYEK – Mesebeli küldetés – Kiállítás és játék 2019. szeptember 21. – november 3., VAJDAHUNYADVÁR

    A látványos kiállításba lépve a látogatók egy képzeletbeli, mesebeli tájra érkeznek, ahol tudásukat, ügyességüket és érzékeiket próbára téve varázslatos küldetés részesei lehetnek.

     

    Sötét ármány ül a mesék földjén, a Koboldvár tornya hosszú árnyat vet a tájra, a foglyul ejtett varázslények szabadítóra várnak. Sárkány szeme villan, harcias griff rikolt, álompor száll, a sötétben felizzik a fényes tűzmadár.

     

    Vajon miféle próbatétel vár? Ártó szándék vagy csodás varázslat fogad? Aki vállalja a kihívást, felfedezheti a Mese és Fantázia birodalmát, de vigyázat, az utazás meglepő kalandokat tartogat!

     

    A Vajdahunyadvárban megnyílt új, őszi interaktív kiállítás és játék képzeletbeli kalandra, mesebeli küldetésre hív. A látogatók a játék során sosem látott tájakat barangolhatnak be, miközben furfangos fejtörők és mitikus kihívások teszik próbára tudásukat és érzékeiket.

     

    Egy kapzsi Kobold fortélyos terven ügyködik: foglyul ejtette a mesék és mítoszok varázslényeit, hogy segítségükkel megkaparinthassa az Aranyhegy kincsét. A képzeletbeli küldetés célja a legendás lények kiszabadítása és a Kobold bűvös medáljának megszerzése.

     

    A játék során a látogatók kideríthetik, hogy képesek-e kiszabadítani egy manót az álomcsapdából, vajon felismerik-e egy griff lábnyomát, vagy hogy kifog-e rajtuk az egyszarvú karámjának trükkös illúziója. Megtudhatják továbbá, elboldogulnak-e egy csapat tétova törpével, egy lobbanékony főnixmadárral vagy egy megbűvölt sárkánnyal.

     

    A kiállítást járva a részvevők felfedezhetik a mesék világát, találkozhatnak a mítoszok és mondák számos legendás teremtményével, rácsodálkozhatnak meglepő külsejükre és varázslatos képességeikre. A küldetés teljesítéséhez bátor szívre, jó orra, éles szemre és biztos fülre is szükség lesz. Ám ha minden titkot kifürkésznek, a jutalom sem marad el!

     

    Belépéskor a látogatók szöveges játékfüzetet kapnak, mellyel lépésről lépésre kerülhetnek egyre közelebb a célhoz. A több mint 1000 négyzetméteren megvalósuló kiállítás és játék megújult látványvilággal, egyedi installációkkal, rengeteg mesés felfedeznivalóval és ajándékkal várja a kalandvágyó látogatókat.

     

    A VARÁZSLÉNYEK – Mesebeli küldetés című kiállítás és játék 2019. szeptember 21-től november 3-ig látogatható a Vajdahunyadvárban.

     

    A kiállítás az f exhibition szervezésében valósul meg.

    Bővebb információ: www.facebook.com/F.Exhibition

    Helyszín: VAJDAHUNYADVÁR

    Nyitvatartás: H zárva, K−V 10−17 óráig (október 23-án és november 1-jén nyitva!!!)

    Korosztályi ajánlás: 4–99 éves korig

    Belépéskor a látogatók szöveges játékfüzetet kapnak, 7 év alatti gyermekek szülői segítséggel tudják végigjátszani a játékot. A kiállítás és játék bejárása min. 1-1,5 órát vesz igénybe.

  • Interjú A Nap Magja fordítójával Bogár Edittel

    Az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatásával adtuk ki Johanna Sinisalo: A Nap Magja című regényét. Ez alkalomból beszélgettünk a regény fordítójával, Bogár Edittel.

    Mund Katalin: Sokféle nyelven beszélsz, miért, hogyan alakult ez így?

    Bogár Edit: Genetikai rendellenesség. Abnormálisan korán kezdtem beszélni, 11 hónaposan már mondatokat raktam össze. Így aztán semmi meglepő nem volt benne, hogy később az idegen nyelveket is könnyen tanultam. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy igazán folyékonyan csak három nyelvet beszélek (finn, orosz, angol), a többi nyelven (német, svéd, észt, számi, szlovák) inkább csak passzív a tudásom, a szerbet – mivel jelenleg Belgrádban vagyok vendégtanár – igyekszem aktívvá fejleszteni.

     

    Mund Katalin: Miért lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?

    Bogár Edit: Bár már tíz könyvet fordítottam, nem tartom magam műfordítónak. Nyelvtudományból doktoráltam, ezt tanítottam, tanítom egyetemen, a fordítás csak amolyan melléküzemág számomra. Még a 90-es években kezdtem szakfordítással foglalkozni, a műfordítás egy szinte véletlen találkozással kezdődött, egy finn krimi volt az első irodalmi mű, amit fordítottam 2010-ben. Töredelmesen be kell vallanom, hogy az első tíz oldalt ki kellett dobni, olyan pocsék lett. A saját káromon kellett megtanulnom, mekkora különbség van szakfordítás és műfordítás között. Ma is úgy dolgozom, hogy legalább néhány óra szünetet tartok a kétféle munka között, mert teljesen más készségeket igényel a kettő. A műfordításhoz nemcsak nyelvtudásra van szükség, hanem széles körű ismeretekre a forrás- és célnyelvi kultúráról, tudni kell, mi az, ami a célközönségnek megértési gondot okozhat, és hogy ezeket az információkat hogyan lehet becsempészni a fordításba, esetleg ki lehet-e hagyni őket. Nagy kihívás két kultúra között közvetíteni, egy rossz fordítás az adott mű, de akár a szerző örök népszerűtlenségét okozhatja egy másik nyelvterületen. Nagyon remélem, hogy az általam fordított könyvekkel ez nem fordul elő egyetlen olvasónál sem.

     

    Mund Katalin: Milyen volt A Nap Magját fordítani? Mi okozott különösen nagy nehézséget (ha volt ilyen), és mi volt benne a legélvezetesebb? Megszeretted-e a könyvet? Mi tetszett benne?

    Bogár Edit: Johanna Sinisalo napjaink népszerű finn írója. Ez a regénye egy meglehetősen sajátos disztópia, amely egy olyan kitalált Finnországban játszódik, ahol ún. euszisztokráciában élnek, azaz szélsőségesen egészségcentrikus a társadalom. Minden tiltott, ami ártalmas lehet az egészségre: nincs mobiltelefon (miközben a valós Finnországban minden lakosra több telefon is jut), nincsenek számítógépek, mikrohullámú sütő, tilos az alkohol, a dohánytermékek, a kávé, csillagászati áron lehet csak hozzájutni vörös húsokhoz, csokoládét csak gyógyszertárban lehet kapni, stb. A csili drognak számít – a főszereplő viszont egy kapszaicinfüggő fiatal nő. A disztópia másik fontos eleme, hogy a nők teljesen alárendelt szerepet játszanak a társadalomban (a valós Finnország ellenben példát mutathat az egész világnak a nők egyenjogúsága terén), kötelezően butuskák, mert így „tenyésztették” ki őket, és kötelezően csinosak, legfőbb feladatuk, hogy mindenben a férfiak kedvére tegyenek. Nos, ebbe a társadalmi rendbe nem volt könnyű beleélni magamat, eleinte megérteni is nehéz volt. Ahogy azonban végigolvastam a regényt, minden világossá vált: Sinisalo egyfajta görbe tükröt tart a feudális gondolkodású emberek elé, megmutatja, hová fajulhat, ha egy egész ország komolyan veszi azt az elképzelést, hogy a nő helye a konyhában van.

    Fordítóként különös nehézséget Sinisalo nyelvi és stílusbravúrjai okoztak, amelyeket mindenképpen szerettem volna átadni a magyar olvasóknak is. Amikor például a férfiak és nők két-két csoportjának nevét fordítottam, kollégákkal is együtt gondolkodtunk, mi lenne a megfelelő magyar elnevezés: végül a férfiaknál felhím és alhím mellett döntöttem, a nőknél megmaradt az H. G. Wellstől kölcsönzött eloi (más néven feminő) és morlock, de mivel a szerző az eloi szót finnül egészen furcsán, más tőtípus szerint ragozza, némi fejtörés után én a feminő többes számát és tárgyesetét alakítottam hasonló módon, így lett feminövek, feminövet (a kő ~ követ, kövek stb. mintájára).

    A stílusváltásokat kifejezetten élveztem, ezek is nagy kihívást jelentettek, de roppant izgalmas volt a Sinisalo által igencsak kedvelt ál-dokumentumokat fordítani. Szinte minden fejezetben új, olykor visszatérő szövegtípusokkal találkozhatunk: a főszereplő és a barátja elbeszélései, a főszereplőnek az eltűnt húgához írt levelei, szándékosan primitíven megírt iskolai dolgozatok, rendőrségi jegyzőkönyvek, tudományos cikkek, szótári szócikkek, filmforgatókönyvek, lexikonrészletek kavalkádja a regény. Amikor egy ilyen résszel készen voltam, és jött a következő, muszáj volt egy kis pihenőt beiktatni – nem feltétlenül azért, mert elfáradtam, hanem mert az új fejezetben annyira más jellegű szöveg következett, hogy át kellett állítani az agyamat annak a stílusára. Ez okozta talán a legnagyobb örömöt is fordítás közben: meg akartam felelni ennek a stilisztikai kihívásnak. Maga a regény annyira lenyűgözött, hogy szinte kényszeresen törekedtem a tökéletességre. Ez az első olyan könyvfordításom, amellyel magam is meg vagyok elégedve (köszönet ezért a szerkesztőnek, Fehér Katalinnak is, mert a legjobb fordításban is van bőven javítani- vagy módosítani való, ehhez pedig egy rátermett szerkesztő szeme kell).

    Végezetül egy tanács az olvasóknak: ha a történetben valami elsőre nem teljesen érthető (főleg a befejezés ilyen), pihenjenek rá egy keveset, gondolják át újra, és minden világossá válik. Johanna Sinisalo mestere a kissé homályos cselekményfűzésnek, de, mint mindig, ebben a könyvében is minden esemény következetes, minden megfelelően motivált, egyetlen fölösleges mondat vagy szó nincs benne. De gondolkodásra mindenképpen szükség van a teljes befogadáshoz.

    A Nap Magja