Blog

  • Jeff Carlson az új Galaktikában

    Jeff Carlson nevét remélhetőleg a magyar olvasók is hamarosan megjegyzik. Idén, a Könyvfesztiválra érkezik először magyarul Frozen Sky (Fagyott égbolt) című regénye, mely egy lehengerlő sci-fi trilógia nyitódarabja. Az író eddigi munkásságáról korábban itt írtunk. Azonban egy írásával már megismerkedhetünk a Galaktika 325. számában, mely a Nyomás címet viseli. A Nyomás egyike annak a tizenhat rövid történetnek, mely a Long eyes and other stories című novelláskötetében található.

    A Nyomás Carlos Garciáról, egy fiatal tengerészgyalogosról szól, aki feladja emberi mivoltát annak érdekében, hogy családját biztonságban tudhassa. Önként jelentkezett, hogy hal-szerű lénnyé változtassák, és így nem mellesleg felfedezhesse az óceán csodálatos világát. A feladat elvállalása azonban kihatott házasságára is. Mind amellett, hogy megélhetést biztosított ezzel családjának, nem volt otthon, hogy testben és lélekben is gyermekei és felesége mellett állhasson. Nem utolsó sorban Carlos élvezte a búvárkodásokat, tehát felfedezhető némi önzőség is tettében. Felesége azzal vádolta később, hogy az átváltozás csakis saját magáért csinálta.

    Végül bekövetkezik egy baleset is. Környezetvédő aktivisták támadják meg a bázist, ahol Carlost „átváltoztatták”, mindeközben ő maga éppen a víz alatt tevékenykedett. A szerencséjén múlott, de megúszta a támadást, és végleg eltűnt a sötét óceán mélyén.

    ocean

    A szülők gyakran bármit képesek megtenni családjukért, gyermekeikért. Általában viszont ez a „bármi” lesz az, amiért a védelmezni kívánt családtagok eltávolodnak tőlük. Mindent feláldozva a nagyobb jó érdekében képesek az emberek önmagukból kifordulva bármilyen őrültséget véghez vinni. Akár mélyről fakadó bestiális ösztönök is eluralkodhatnak rajtuk, amivel talán többet ártanak, mint amennyit segíteni szeretnének.

    A Nyomás gondolkodásra sarkallja az olvasót. Az egy dolog, hogy a jövőben akár képesek lehetünk ilyesfajta transzformációkat végrehajtani magunkon, mint ami a műben szerepelt, de vajon mindez megéri? Milyen erkölcsi, etikai, filozófiai, vagy épp vallási kérdéseket vethet fel egy ilyen beavatkozás? Ki mondja meg hol a határ? Természetes evolúciós fejlődésünk lenne ez, kihasználva a fejlett technika nyújtotta lehetőségeket, vagy szentségtörés Istennel szemben? Ezeket a kérdéseket szerencsére még nem kell eldöntenünk, de akár már a mi életünkben is előfordulhatnak ilyen törekvések, melyek alapjait, törvényszerűségeit időben meg kell vitatni. Nem is olyan régi hír, miszerint kutatóknak sikerült emberi sejtet ültetni disznóba, ezzel hibrid embriót hozva világra. Természetesen a világsajtó felhördült a hír hallatán, de ennyire ez a helyzet sem fekete vagy fehér. A tudomány és a fejlett orvoslás szempontjából ez kimagasló teljesítmény. Új szövetek, vagy akár szervek hozhatók létre egy ilyesfajta beavatkozás során. Azonban erkölcsi vonzatát tekintve hagy némi gondolkodni valót az eset.

    Egyelőre viszont jóval emberibb, hozzánk közelebb álló kérdéseken gondolkodhatunk a mű kapcsán. Mi az az áldozat, melyet még érdemes meghozni családunkért? Hiszen, ha mindenünket beáldozzuk értük, mi marad belőlünk? Mi marad meg lényünkből, ami miatt velünk vannak elsősorban? Hol válik önzőségbe az általunk önzetlennek hitt áldozat? Vajon az élet anyagi vonzata a fontosabb, vagy a feltétel nélkül szerető család? Markáns, erős kérdések, melyekre nincsenek egyértelmű válaszok, de talán Carlson novellája képes pár percre megállítani az olvasót, hogy elmerenghessen néhány igazán fontos, emberi problémákon.

  • Megérkezett a Guardians of the Galaxy játék

    A Guardians of the Galaxyt legtöbben a filmváltozata miatt ismerik, de végre megérkezett a játékverzió is, ami elsősorban a képregényt dolgozza fel. A feldolgozást a Telltale Games vállalta, és mint eddig majdnem minden adaptációjukban, most is egy történetorientált kalandjátékot készítettek az eredeti anyagból.

    A formátumot már ismerhetjük az előző játékaikból a Batmanből, a Walking Deadből és a Game of Thronesból. A játék váza nem sokat változott azóta. Továbbra is egy karaktert, a főszereplőt, Űrlordot kísérhetjük figyelemmel, ahogy az Onrail Shooterekhez hasonló metódussal végigkövetjük a Thanos csatlósai ellen folytatott harcot.

    A játék lényege, hogy a szereplők érintkezésekor egy-egy dialógusopciót választhatunk, és az alapján folytatódik a történet. Bár igazából ez nem biztos, hogy teljesen igaz, ugyanis a Telltale játékainál tapasztaltam, hogy ha újrajátszom a játékot, akkor is ugyanaz fog történni, függetlenül attól, hogy mit választottam. Ha direkt ellene mész a programnak, hogy márpedig most akkor is az történjen, amit én akarok, sajnos a körülöttünk lévők ugyanabba az irányba fogják terelni a sztorit, ahogy annak történnie kell.

    Ennek példájára tegyük fel, hogy a Telltale csinálna egy Gyűrűk Urás játékot. A beszélgetéseknek ennyi hatása lenne:

    – Te mit szólsz ehhez? Bemenjünk Móriába, kockáztatva azt, hogy megöl minket a Balrog?
    – Ne, menjünk körbe.
    – Ajj, Gandalf, ne butáskodj! Menjünk be.

    Sajnos ugyanez a séma megfigyelhető a Guardians of the Galaxyban is. Az első végigjátszásom után megpróbáltam úgy végigtolni, hogy senkihez nem szólok egy szót se. Emiatt az enyhén bamba magatartásom miatt viszont párszor negatív visszajelzést kaptam a csapatom tagjaitól, de semmi nagyobb hatása nem volt a sztorira. A kínos csendeket csupán Űrlord ostoba kifejezései törték meg.

    guardians 3

    Így elsősorban sajnos nem a választható beszélgetési opciók az okai annak, amiért érdemes a játékkal játszani, hanem sokkal inkább a történet maga. A körülöttünk lévő csapat nagyon jól működik, és a különböző személyiségek közötti szóbeli párbajok nagyon életszerűek. Az eddig könnyed hangvételű baráti társaság mindennapjaiban csúnya veszekedéseknek lehetünk a tanúi, amiről eddig sejtelmünk sem lehetett, ha csak a filmet követtük.

    A beszélgetések mellett kapunk akciódús részeket is, melyek során egy-egy kattintással vagy gombnyomással verekedhetünk, vagy éppen lövöldözhetünk az ellenfeleinkre, és így van egy pici változatosság is a játékmenetben.

    guardians-6

    A galaxis őrzőinek van egy nagyon menő hajója is, amit felfedezhetünk, és így igazán mélyen beleáshatjuk magunkat a szereplők háttértörténeteibe. Tényleg nagyon érdekes a csapattagjainkkal úgy találkozni, mint egyedülálló személyiségekkel, mivel a mozivásznon leginkább csak egy pakkban láthatjuk őket.

    A játék legnagyobb pozitívumai közé sorolható tehát a történet, a csapattagok életszerű magatartása és nem utolsósorban a vicces jelenetek és az igazán nosztalgikus háttérzenék. Mert milyen is lenne egy, A galaxis őrzői játék, ha nem lenne tele vicces gagekkel, vagy hiányoznának belőle az ikonikus dallamok?

    A program legnagyobb negatívumai között viszont ott van a Telltale szokásos játékmenete, ami körülbelül semmit sem fejlődött az évek során, csak ugyanarra a csontvázra épül fel, mint az előzők, és ha már találkoztunk a formátummal, amit szó szerint minden játékukhoz használnak, valószínűleg egy kissé kiéget minket a repetíció.

    guardians 2

    A játékmenet mellett a grafika sem ordítja azt, hogy 2017-van. A leegyszerűsített megjelenés bár nem kifejezetten negatívum, de ennél a kiadásnál különösen rossz, főleg a főszereplő arcmimikája. Valamiért ugyanabban a betegségben szenved, mint a Mass Effect Androméda szereplői, és kissé úgy beszél Űrlord, mint aki szélütést kapott. Plusz, bár ez nem negatívum csak érdekesség, nem is hasonlít a főszereplő a filmekben megismert színészre.

    guardians 5

    A játék lefolyása nagyon akadozó, az első izgalmas percek után óráknak tűnő részek következnek, amiket nulla inputtal át lehet kattogni, hiszen a játékmenet nehézsége mondhatni a Candy Crush szintjével vetekszik.

    Összességében a játék kötelező darab a Marvel és/vagy A galaxis őrzői fanoknak, bár annak is megfelelő, aki csak valami könnyed kikapcsolódásra vágyik a hosszú munka után. Ha valami sokórás, kifejezetten szórakoztató játékot keresel, akkor viszont kerüld el a programot nagy ívben, mert körülbelül olyan a játék, mintha megnéznél egy, A galaxis őrzői filmet, csak nincs benne Chris Pratt.

    A játék nem kifejezetten rossz, sőt nagyon érdekes lehet annak, aki még nem játszott Telltale játékkal, de ha már igen, akkor semmiről nem marad le az se, aki inkább megvárná az új filmet.

    Ha viszont nagyon hype-oltak vagyunk, és minden morzsáját fel akarjuk szívni A galaxis őrzőinek, akkor arra mindenképpen megfelelő ez az átmeneti Marvel fix, amíg meg nem érkezik az igazi anyag.

  • Bye Bye Man: nyerj jegyet a premier előtti vetítésre!

    Amikor három diák beköltözik egy hangulatos, ódon házba nem messze az egyetemüktől, nem is sejtik, milyen hátborzongató titkokkal kell szembenézniük. Először furcsa érmékre, később egy baljóslatú üzenetre bukkannak egy éjjeliszekrény fiókjában. Majd miután szeánszot tartanak a házban, elszabadul a pokol: betegség, hallucinációk, és végül halál.

    Ráébrednek, hogy egy démoni lény át akarja venni a tudatuk felett az irányítást. A fiatalok felveszik a harcot a túlvilági ellenséggel, és közben minden erejükkel próbálják megőrizni a halálos titkot… De vajon létezik kiút az ördögi gondolatok útvesztőjéből?

    A Robert Damon Schneck novellája alapján készült kísérteties horrorfilmet Stacy Title, Az utolsó vacsora rendezője jegyzi, és olyan neves színészeket láthatunk benne, mint a Mátrixból ismert Carrie-Ann Moss, valamint az 1970-es évek nagy sztárja, Faye Dunaway.

     

    A filmet forgalmazó Freeman Film jóvoltából április 24-én 5 db páros belépőt sorsolunk ki a Bye Bye Man – A rettegés neve premier előtti vetítésére (április 26., szerda 20 óra – Mi Mozink Lurdy Ház 9-es terem). A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.

    Még nem vagy tag? Lépj be most!

    A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

    Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

    Játékunk véget ért. A nyertesek:
    Tóth Réka (Budaörs)
    Zsolnainé Harczi Ildikó (Biatorbágy)
    Wachtl Béla (Budapest)
    Laza Sándor (Budapest)
    Bécsi József (Budapest)
    Gratulálunk!

    Galaktika Klub

  • The Leftovers évadpremier: És harmadnapon feltámadt

    Napjaink legalulértékeltebb drámasorozata a The Leftovers, melynek harmadik, befejező évada április 16-án mutatkozott be az HBO-n. Ez az a történet, amely képes az embert egy derűs nyári napon is kegyetlenül lehúzni, ugyanis mind a történet, mind pedig a karakterek rendkívül depresszívek, de cserébe jól megírtak. Damon Lindelofék szériája az első évad után a másodikban még magasabb minőséget hozott, simán ki lehet jelenteni, hogy a 2. etap összes része oktatott. De olyan szinten, hogy a Lost nézői simán nosztalgiát érezhettek, ugyanis legutoljára az ABC klasszikusa tudott ennyire csontig hatoló sztorit prezentálni. Most a 3. évad premierje se okozott csalódást szerencsére, a The Leftovers megint odacsapott.

    Az új rész konkrétan egy olyan, 1800-as években játszódó jelenettel kezdett, mely a fehérbe öltözött Guilty Remnants szekta elődjeit mutatja be, mindenféle dialógus nélkül. A készítők elmondása szerint ezt a cold opent rövid időbe telt leforgatni, mindössze három és fél napba, ellenben több hónapos tervezgetés előzte meg a forgatást. A kosztümök és maga a helyszín tényleg tökéletesen korhű lett, 2-3 perc alatt együtt lehetett érezni annak a kornak a hátrahagyottjaival. És talán ezért is érdemes dicsérni legfőképp a The Leftoverst, mert nagyon okosan építették fel az írók a sorozatot, mely már az első évadában sokkal jobbra sikerült, mint az alapul szolgáló regény, melyet Tom Perrotta írt.

    leftovers-s3-premier2

    Ennek megfelelően az évadpremierben vissza-visszanyúltak az előzményekhez, főleg a főszereplő, Kevin 2. évados feltámadása borzolta a kedélyeket, de egy emlékezetes karakter is visszatért az 1. szezonból. Az epizód ahhoz képest, amit várni lehetett, igencsak optimista hangvételűre sikeredett, pedig Liv Tyleréket az elején aránylag brutális módon törölték ki a szériából. A háttérben ráadásul ott rejtőzött egy következő fenyegetés, hiszen a Christopher Eccleston által alakított pap újfent valami eseményt vár, melynek hatására a templomja úgy megtelik, hogy az emberek be se férnek az épületbe.

    Kapunk mindent, ami a The Leftoversre amúgy is jellemző: fanatikusokat, tömegverekedést, egy csomó vallási és misztikus kérdést, ami azonban a legörömtelibb, hogy a tetejében még egy iszonyú cliffhangert is. Ami után az ember rögtön nézné tovább az évadot. A már említett Lost óta nem nagyon volt ilyen, hogy egy sorozat ennyire keményen beültesse az embert a hintába, de az HBO drámájának sikerült. Mindemellett muszáj kiemelni a színészeket is, Eccleston mellett Justin Theroux és Carrie Coon is lubickolnak a szerepükben, ráadásul ebben a szériában is fontossá vált a karaktereknek otthont adó város, Miracle is. Ez ugye egy olyan település, melyet az elragadtatás megkímélt, így innen senki nem tűnt el, de egyéb csodák is történtek a városkában.

    leftovers-s3-premier3

    Jó egyébként látni, ahogy a szereplők nagyjából túl tudtak lépni azon, hogy a népesség 2 százaléka szőrén-szálán eltűnt, bár azért eltelt pár év azóta. Érdekes lesz azt is megfigyelni, hogy az írók kezdenek-e az első évados, nagy hype-ot kiváltó próféta gyerekével, akit Kevinék örökbe fogadtak. De a harmadik évad premierjének nagy tanulsága, hogy a The Leftovers készítői senkit és semmit nem felejtenek el, bármikor visszarángathatnak a szériába egy-egy olyan elemet vagy karaktert, akiről mi már régen elfeledkeztünk.

    A The Leftoversben a legdrámaibb pillanatokban mindig feltűnik egy, a sorozathoz komponált szám, melyet Max Richter alkotott meg. A produkciónak ez a motívum legalább annyira a védjegyévé vált, mint a depresszív hangulata. Rengeteget, legalább 1-2 pontot hozzátesz mindig az értékelésnél, ha ez a zene elhangzik az épp aktuális részben.

    A sorozatról Damon Lindelofék elmondták, hogy könyves szerkezetben képzelik el a történet elmesélését. Az első évad a bevezetés, a második a tárgyalás, a harmadik a befejezés. Így számíthatunk arra, hogy a következő hetekben a készítők rendesen lezárják majd a szálakat. Az biztos, hogy iszonyú nagy, mondhatni tökéletes élmény volt újfent The Leftoverst nézni. Értékelés: 10/10

  • A sci-fi robinzonád – A Viking visszatér

    Az idei Könyvfesztiválra érkezezik a Zsoldos Péter életműsorozat első kötete, A Viking visszatér a Metropolis Media gondozásában. A regény először 1963-ban jelent meg, a maga korában igazán frissnek ható mű volt, azonban Zsoldos ötletei és történetei olyan merészek, hogy a mai olvasó számára is izgalmasak és egyediek.

    200px-Zsoldos_Péter_(1930-1997)
    Zsoldos Péter (1930-1997)

    Zsoldos Péter a Zeneakadémián szerzett diplomát, majd pszichológusnak tanult az ELTE-n, 1956-tól pedig a Magyar Rádió munkatársa is volt. A magyar sci-fi közönség azonban nagyszabású regényeiről ismeri. Élete során 7 regényt írt, munkásságát több díjjal is elismerték (pl. Eurocon-díj, Arany Meteor-díj), 1998-ban pedig az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata róla nevezte el Magyarország egyetlen science fiction díját, amelyet minden évben a legkiemelkedőbb műveknek ítélnek oda.

     

    Első regénye A Viking visszatér volt 1963-ban. A történetben Gregor Man és társai az űrhajójukban, a Vikingben fellépő műszaki hiba következtében nem tudnak visszatérni a Földre, kénytelenek egy ismeretlen bolygón landolni. A leszállás után egy vihar elsodorja Gregort a Viking legénységétől. Így egyedül kénytelen helytállni az ismeretlen bolygó erőt próbáló környezetében. Kalandjai során mellészegődik egy helybéli Nogo. Gregor, négyévnyi kényszer ittlét után új társával együtt próbál a Viking nyomára bukkanni; azonban ehhez szembe kell nézni a helyiek nem túl barátságos fogadtatásával és a bolygó szélsőséges környezetével is.

    Zsoldos Péter A viking visszatér
    A regény a Kozmosz Fantasztikus Könyvek kiadásában

    Szentiványi Jenő robinzonádnak nevezi Zsoldos regényét a második kiadás utószavában. Daniel Defoe Robinsonjához, vagy – hogy egy közelebbi, sci-fisebb példát hozzunk – Mark Wattneyhoz hasonlóan Gregor Man is egyedül próbálja kiállni a számára teljesen ismeretlen bolygó csapdáit. A regény sci-fi mivolta ellenére azonban több rokonság fedezhető fel a Robinson Crusoe-val. Az alaphelyzeten túl ott van a Pénteknek megfeleltethető Nogo, a húsevő, primitív emberfalkához tartozó hűséges társ. További elemek (pl. a bolygó a világegyetem óceánjában, ahogy Szentiványi írja) is megfeleltethetőek a Defoe könyvével, de nem ez teszi igazán izgalmassá A Viking visszatértet. Sokkal inkább Zsoldos képzelőereje és az a kreativitás, amivel képes korának tudományos elméleteit és  irodalmi trendjeit beemelni, majd könyvéhez igazítani őket. Számos, a mai napig népszerű sci-fi témákkal találkozunk könyvében, mint például az űrhajós odisszeai, földi élet a Naprendszeren túl, a tézis, miszerint azonos feltételek mellett azonos életnek kell sarjadnia, de sok, a már klasszikusnak számító irodalom motívumai is visszaköszönnek: például az őskort idéző bolygóról Sir Arthur Conan Doyle Az elveszett világa juthat eszünkbe, de a korábban sokat emlegetett Robinson Crusoe-t itt is megemlíthetjük.

    Emellett Zsoldos komoly kérdéseket is felvet. Például az evolúció más-más fokán álló emberek között létrejöhet-e barátság, és ha igen, képesek-e együtt dolgozni? Továbbá elmereng az emberiség múltján, jövőjén, a Szentiványi által is sokat emlegetett Robinson-léten: Hogyan képes egyedül helytállni? Mi emeli ki a társadalomból?

    Reméljük, Zsoldos Péter regényét a mai kor olvasói is hasonló élvezettel fogják olvasni, mint jó pár évvel ezelőtt (több, mint 50 éve) a ő kortársai. Aki emberi hősökre és igazi űrkalandokra vágyik némi filozofálással, az mindenképpen tegyen egy próbát A Viking visszatérrel.

    Az új kiadást a Könyvfesztivál ideje alatt 30%-os kedvezményel vehetitek meg a webshopunkban vagy a szerkesztőségünkben más újdonságainkkal együtt!

  • Kiszivárgott a Superman előzménysorozat trailere

    A rajongók már akkor nagyon örültek, amikor az Acélember tiszteletét tette a Supergirl 2. évadában, hiszen a Smallville óta nem láthattunk a DC szuperhőséhez köthető élőszereplős tévésorozatot. Most azonban a Syfy jóvoltából kapunk majd egy olyan produkciót, mely Kal-El nagyapjával foglalkozik. A Krypton című sorozat Superman bolygójának múltját mutatja be, az ott élő nemesi családok viaskodásait, illetve Superman nagyapja azon munkálkodik majd, hogy visszaállítsa jóhírét és megmentse világát a totális káosztól.

    A Kryptont a Henry Cavill főszereplésével készített Superman film atyja, David S. Goyer jegyzi, Ian Goldberggel közösen, aki a Once Upon a Time-ból érkezik. Érdekesség, hogy a Zodok is feltűnnek a sorozatban, ráadásul már az első képsorokban láthatjuk a jellegzetes S-szimbólumot, ami úgy tűnik, hogy a DCEU (DC Extended Universe) családjában helyezi el az újdonságot.

    Ha már Batmannek ott van egy normális előzményszéria, a Gotham, akkor lehet reménykedni abban, hogy a Superman őseivel foglalkozó Krypton is megugorja a lécet. Bár, a Syfy műsoraival érdemes elővigyázatosnak lenni, hiszen a csatornánál sűrűn szoktak iszonyú mellényúlások előfordulni. Ellenben Az Acélember filmben talán azok a jelenetek működtek legjobban, melyek a Kryptonon játszódtak, szóval ez és David S. Goyer személye talán bizakodásra adhat okot. Az biztos, hogy a DC sorozatokra ráfér már az újítás, hiszen az Arrow és a Flash is kezd unalmas lenni már, ráadásul a már emlegetett új, tévés Superman is sokaknak csalódás volt.

  • Jogos örökös? – Mass Effect Andromeda játékteszt

    Máris egy vallomással kell kezdenem ezt a cikket. A Mass Effect várva várt részével két részletben sikerült játszanom. Először sajnos (vagy szerencsére) csak pár órát tudtam vele foglalkozni, így egyértelműen nem tudtam találkozni mindazon problémákkal, amiktől hemzseg az egész internet. Közben számos ráncfelvarrás érkezett a programhoz, de még így is teljesen megosztó az élmény. Hát fogtam magam, és elölről kezdtem az egészet, immáron az új patch-csel kiegészülve, tehát nagyjából úgy kezdek bele a Mass Effect Andromedába, ahogy azt a fejlesztők szerették volna első körben.

    Én már nem fogok kitérni a botrányos animációkra, vagy a hordányi bugra, amiket a játék startjánál észrevételeztek a játékosok, hiszen a csapból is ez folyt. Többek között jómagam is tapasztaltam belőlük, hiszen az első benyomásokról mi is beszámoltunk a 10 órás ingyenes próbaverzió során.

    ando

    Aki kicsit is otthon van a videojáték-ipar világában, annak nem újdonság, ha azt mondom, hogy a Mass Effect Andromeda döcögősen indult. Az újságírók és a játékosok között végtelenül megosztó vélemények születtek: volt, aki szerint az új Mass Effect botrányosra sikerült, akadt olyan is, aki a régi trilógiához hasonlítgatta, de persze rajongók is vannak szép számmal, akik szerint az Andromeda az eddigi legjobb játék. Az igazság valahol e három csoport keresztmetszeténél található.

    Miután egy halom foltozgatás kijött a játékhoz, belevetettem magamat az Androméda galaxis világába és elképzeltem, hogy ez az a program, amit a Bioware öt éven át fejlesztett, és amit az EA tripla A-s címként a piacra dobott.

    A Mass Effect új etapjának cselekménye még a Mass Effect 2 idejében kezdődik, de csupán egy mondat erejéig. 2185-ben emberek egy kicsiny csapata (kb. húszezer fő) 600 éves útra indult az Androméda galaxis felé, hogy új és élhető planétát hódítsanak meg. A Habitat 7 névre keresztelt bolygót viszont teljesen kizsigerelte a kett nevű agresszív faj. (A miértekre természetesen a játék során kell rájönnünk.) A húszezer fős kolónia így végveszélybe került, hiszen se étel- és energia-utánpótlás nem áll rendelkezésükre az utazóknak. A Pathfinder feladata, hogy élhető bolygót keressen a bátor, felfedező emberek számára. És itt jövünk mi a képbe. Scott vagy Sara Ryder bőrébe bújva, a Habitat 7 felszínén kalandozva próbáljuk összeszedni az információ morzsákat arról, mégis mi történhetett a bolygón, amíg a Hyperion nevű űrbárkán szundítottak cirka 634 évet. Azonban nincs időnk körülnézni, hiszen szinte azonnal belebotlunk az ellenséges kett katonákba, és egy furcsa építmény az előző Pathfinder életét követeli, aki nem mellesleg Scott és Sara apja.

    Az apa utolsó kívánsága, hogy az általunk, játékosok által választott Ryder gyermek legyen a következő Pathfinder. Én Scottot választottam, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban rá fogok hivatkozni.

    mass-effect-andromeda-00007

    Így szakad a nyakunkba az egész Andromeda Initiative összes felelőssége. Scottnak van mit tanulnia: a bárkát igazgató fejesek politikájától kezdve az egyes emberek jólétét is szem előtt kell tartania, miközben csapatával felfedezi és lakhatóvá teszi a különböző bolygókat. Több féle harcmodor közül válogathatunk, Scott páncélzatát és fegyverarzenálját egyaránt fejleszthetjük, de kikutathatunk új fejlesztéseket is, illetve temérdek mellék küldetést elvállalhatunk boldog-boldogtalantól. A fejlesztésekhez természetesen alapanyagok, erőforrások szükségeltetnek, melyeket a bolygók felszínén (vagy űrutazás közben) nyerhetünk ki a Nomad nevű terepjárónk segítségével.

    Mindez egyáltalán nincs következetesen tálalva. Valamiért olyan érzésem volt, mintha az egészet rázúdították volna a játékosra. Ami persze lehet azért is, hogy jobban azonosulhassunk karakterünkkel, akinek szintén új az egész szituáció. Hirtelen annyi feladatot kapunk, hogy azt sem tudjuk, melyikkel kezdjük. Először tanácsos a fő cselekményszállal valameddig eljutni, mielőtt kitérünk a különböző mellék küldetésekre, mert könnyedén belezavarodhatunk, amitől feszültté válik a játékélmény.

    Ha leküzdjük a kezdeti sokkot, és letisztul a kép, megláthatjuk az Andromeda szépségét. Rengeteg felfedeznivaló várja a játékost, borzasztóan sok teendőnk lesz a galaxisban. A fő történeti szál nem egy gigászi űreposz, mindinkább klisés SF-sztorinak tűnik, de ennek ellenére is élvezetes.

    MassEffectAndromeda 2017-04-05 07-07-20-76

    A fejlesztők dolgozhattak volna még a mellékkaraktereken, mert enyhén szólva is üresnek hatnak. Míg a Mass Effect előző trilógiájában tartalmasan elcseverészhettünk legénységünk minden tagjával, az Andromedában úgy érződik, mintha a levegőbe beszélnénk. Sajnos azt látni, hogy nincsenek élettel, ambíciókkal, emberiességgel megtöltve az ember karakterek, de a jellegzetes egyéb fajok, mint a krogan, szalári, turián vagy aszári is vesztettek sajátosságaikból és klisé-halmazokká változtak. Úgy nagyon nehéz a vezető szerepével azonosulni, ha csak azt látjuk, hogy mindent magunkért csinálunk, a többiek meg bólogatnak, vagy egy erőtlen mondatban ellenkeznek véleményünkkel.

    Expedícióink során változatos környezetekkel találkozhatunk, nem annyira változatos lényekkel kiegészülve. Lehet utálni, vagy szeretni a játékot, de az vitathatatlan, hogy a felfedezés része kifejezetten nagyszerű és élvezetes.

    A Mass Effect Andromeda egyelőre nem jogos örököse az elmúlt évtized egyik legjobb SF-trilógiájának, de látszólag nem is célja, hogy azzá váljon. Más utakon halad, ez valami másnak a kezdete. (Új címként eladva pedig nem biztos, hogy produkált volna ekkora bevételeket.) Bár a program kiadója, az EA biztosra ment. A játék megjelenése előtti utolsó nagy hajrában naponta láttak napvilágot újabbnál újabb játékmenet videók, hírek, képek, vagy vitát keltő információk. Az Andromeda jó eladási számokat tud felmutatni, mondjuk jelenleg a maga nemében nincs is igazán kihívója, de attól még egészen szépen teljesít. De nem olyan szépen, mint annak idején a Mass Effect 3.

    MassEffectAndromeda 2017-04-08 15-47-10-55

    Aki eddig habozott és csak a negatív véleményekre adott, s nem vásárolta meg a játékot annak azt javasolnám, gondolja át újra döntését, hiszen a számos új frissítést követően sokat változott a Mass Effect Andromeda. Noha eddig sem volt játszhatatlan, a frame dropok, bugok és animációk sokakat elborzasztottak. Ezeknek a hibáknak már többé-kevésbé végük, lehet, megérdemelne még egy esélyt a játék. Senki ne számítson egyelőre egy olyan kalandra, mint amit Shepard bőrébe bújva élhettünk át, de az Andromeda valaminek a kezdete. Egy új trilógia nyitó darabja, ami azért rendesen meg van pakolva tartalommal.

    Összességében a Mass Effect Andromeda egy jogos felháborodást keltő, de kicsit túlzó módon meghurcolt cím. Azonban korántsem olyan rossz játék, mint amilyennek sokan be akarják állítani. Tény, hogy problémás volt a rajt, de manapság (sajnos) ez a tendencia, amihez hozzá kell szoknunk. Vagy vásárlási szokásainkon kell változtatnunk, hogy ne adhassanak ki félkész programokat. Viszont aki egy igazi felfedezős sci-fivel szeretne játszani, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani az Andromedát. Több tíz órányi űrkaland vár minden lelkes felfedezőt a Pathfinder szerepébe bújva.

     

  • A BBC China Miéville regényből készít sorozatot

    Nemrég jelentették be, hogy a BBC 2 sorozatot készít China Miéville méltán híres regényéből, a The City and the City-ből.

    A 2009-ben megjelent könyv a weird fiction és a krimi különös keveréke. A történet főhőse Tyador Borlú, aki az európai városállamban, Besźelben nyomozó. Egy külföldi diák, Mahalia Geary ügyében kezd nyomozni, akit eltorzult arccal, holtan találtak Besźel egyik utcájában. A nyomozás során Borlú kideríti, hogy Gearynek köze van a Besźel és annak ikervárosa, Ul Qoma között feszülői politikai és kulturális ellentétekhez. Borlú, hogy megoldja az egyre rejtélyesebbé váló ügyet, saját otthonában, majd Ull Qoma-ban, a helyi rendőrség segítségével igyekszik felderíteni az ügy részleteit. Mindeközben egy harmadik, csak történetekben létező város is képbe kerül. A végeredmény egy Miéville más regényeihez méltó mű, amit átsző a politikai csatározás és a különösebbnél különösebb helyszínek és szereplők.

    thecityandthecity

    Az eddigi hírek szerint egy igazán komoly sorozatra számíthatunk. A regényt Tony Grisoni (Az ifjú pápa) fogja adaptálni, a rendező Tom Shankland (Kártyavár) lesz. Borlú szerepében a The Walking Deadből ismert David Morrisseyt láthatjuk, továbbá feltűnik még Mandeep Dhillon (24: Élj egy új napért), mint Corwi rendőrtiszt, Maria Schrader (Deutschland 83), mint Ul Qoma nyomozója, és a Penny Dreadfulból ismert Christian Camargo Doctor Bowden szerepében.

    Maga Miéville a következőket mondta a készülődő produkcióról:

    Érdekes és valahol megható is volt látni, hogyan lesz a regényből forgatókönyv, és fantasztikus volt együtt dolgozni Tonyval (Grisoni), Tommal (Shankland) és a többi stábtaggal. Az, amit csinálnak egyszerre ismerős, visszavisz a könyvhöz, de egyszerre a saját munkájuk is. Valami, amit nagyon szeretnék felfedezni. Nagyon türelmetlen vagyok!

    A forgatás Manchesterben és Liverpoolban lesz. A premierről sajnos egyelőre nincsenek hírek, de mindenesetre nagyon izgatottan várjuk, milyen lesz a Miéville könyvén alapuló sorozat. Aki olvasott már a szerzőtől, az tudja, hogy az ő fantáziájának kreálmányai képernyőre kívánkoznak; ennek megvalósításához pedig hozzáértőkre van szükség, ami az eddigiek alapján meglesz.

  • Az amerikai olvasók előtt is bemutatkoznak a zombi Bosszúállók

    A képregényiparban szoktak lenni néha egészen brutális vadhajtások, ott volt például, amikor Deadpool kinyírta a teljes Marvel Univerzumot. Most angolul válik olvashatóvá egy 2015-ös, japán manga, melyben Tony Stark születésnapi buliját élőhalottak támadják meg. Az Avengers: Zombies Assemble főleg azoknak ajánlható, akik mindig is kíváncsiak voltak Thorra élőhalottként, és hasonló durvaságokra. Az, hogy egyáltalán egy isten miképp válhat zombivá, a műben el van magyarázva, így erről nem spoilereznénk, fedezze fel mindenki magának a rejtélyt.

    Az eredeti manga hatalmas durranás és siker volt, amikor bemutattuk – árulta el David Gabriel, a Marvel marketingosztályának feje. Nagyon izgalmas egy olyan közönségnek elhozni ezt az új élményt, akik egyébként jó eséllyel nem találkoztak volna a Bosszúállók zombis kalandjával.

    Az biztos, hogy ez a képregény érdekesebbnek tűnik még az Ultron koránál is, hiszen itt legalább vélhetően egy igazi kihívással néznek majd szembe a Bosszúállók. Az, hogy egy robot két percig világuralomra tör, nem nevezhető annak. A Zombies Assemble első száma májusban jelenik meg angolul az USA-ban, a Marvel online boltjában Magyarországról is megvásárolható lesz természetesen. Alább mutatunk pár borítót és képet hozzá, a rajzolás alapján ez a mű tényleg a japán mangák rajongóinak ajánlható, de nekik nagyon.

    zombi-avengers2

    zombi-avengers3

    zombi-avengers4zombi-avengers6zombi-avengers5

  • The Discovery: Van élet a halál után?

    A The Discovery nevű brit-amerikai film igencsak biztató alapsztorival keltette fel a sci-fi rajongók figyelmét: a történet szerint egy tudós tudományos eszközökkel bebizonyította, hogy van valami a halál után. Erre az emberek pedig elég drasztikusan reagáltak, ugyanis milliók lettek öngyilkosok, bízva abban, hogy ami a jelenlegi szenvedéseik után következik, talán jobb. A The Discovery-t a Sundance Filmfesztivál keretein belül mutatták be, azóta a Netflixen is elérhető a film, a főszerepekben pedig olyan ismert arcok tűnnek fel, mint Robert Redford, Rooney Mara, Jason Segel az Így jártam anyátokkal című szitkomból és Jesse Plemons a Friday Night Lightsból.

    discovery-kritika-2

    Elég sötét, depresszív, de ugyanakkor filozofikus kérdéseket taglal ez a 2017-es sci-fi, mely tempójában talán az Arrival című filmhez hasonlítható, de mélységeiben kissé elmarad attól. Az emberiséget régóta érdekli, hogy mi van a halál után és a The Discovery ad is erre egyfajta választ, mely spoilerek nélkül talán a buddhista gondolkozáshoz hasonlítható. Foglalkozik a film az öngyilkossággal, azzal, hogy egy csomó ember abban látja a megoldást a jelenlegi problémáira, hogy az ismeretlenbe menekül. Ennek ellenére a The Discovery erősen kidolgozatlan marad, és az érzelmi hullámvasút ellenére is kihagyott ziccer a film. Lehetett volna ez egy alapmű, olyan komoly gondolatkísérlet, mint mondjuk a 21 gramm, az alkotás azonban a színészi játékokon csúnyán elcsúszott.

    discovery-kritika-3

    Robert Redford az egyetlen, aki beleéli magát a világot megváltoztató Thomas Harbor szerepébe, a színész játékát nagyjából akkor is elnézné az ember, ha Redford a telefonkönyvet olvasná fel egy üres szobában. A többiek viszont nagyon csúnyán elmaradnak tőle. Főleg Rooney Mara az, aki csalódást okoz, a színésznő igenis Hollywood egyik nagy tehetsége, itt azonban amit művel, inkább elfelejtenénk. Közötte és az Így jártam anyátokkal Marshallja között elvileg kialakul egy szerelmi viszony, de ebből szinte semmit nem érezni. Az írók próbálják megkedveltetni a szereplőket, de nagyon nem működik az egész. Jesse Plemons is legfőképp unottnak nevezhető a szerepében, kár érte.

    discovery-kritika-4

    A The Discovery annak ellenére, hogy hiánypótló film, mégis csupán a felszínt kapargatja. El lehetett volna merülni abban, hogy mit jelent egy csomó vallásos embernek, hogy van valamiféle túlvilág. Ki lehetett volna bővebben is fejteni, hogy a tudós köré csoportosuló szekta tagjai valójában milyen emberekből álltak. Szembe lehetett volna állítani a vallást a tudománnyal, hiszen a kettő közötti átmenetről és közös pontról szólna igazából a film. Ehelyett kaptunk egy elég klisés befejezést, annak ellenére, hogy helyenként még így is lehetett izgulni azon, hogy vajon mi van a halál után. Szerencsére az írók nem süllyedtek olyan mélyre, hogy ne adjanak választ a kérdésre, de az, hogy kinek mennyire fog tetszeni a Stephen Kingre jellemző fordulat, döntse el maga.

    Lehetett volna a The Discovery az év filmje is, a kidolgozatlanság miatt viszont csupán egy érdekes gondolatkísérlet lett belőle. Ennek ellenére bőven belefér egy esős hétvégi napba, hogy az élet és a halál kérdésén lamentáljunk egy kicsit, Robert Redford vezényletével. A The Discovery nem fog felkerülni az Arrival mellé a polcra, de azért helyenként jó élményeket hozott. Értékelés: 6/10