Blog

Erre se lehetett számítani, hogy megérjük, de Stephen King egyik legismertebb novellája, A köd kapott egy tévés feldolgozást a Spike csatorna jóvoltából, ezt azonban az olvasók nem fogják megköszönni. A rövid sztori első alkalommal 1980-ban jelent meg, egy antológiában, a közönség pedig annyira imádta, hogy később külön is megjelentették. A Csontkollekció Magyarországon is olvasható volt, ebbe már a novella egy szerkesztett változata került, a lényeg azonban maradt ugyanaz. A történet szerint ugyanis egy Bridgton nevű kisvárosra hatalmas köd ereszkedik, a lakók egy része pedig egy szupermarketbe szorul, ahol aztán próbálják elviselni egymást, illetve túlélni a rájuk váró borzalmakat. A misztikus természeti jelenség közel sem barátságos, de mivel Stephen King egyike a horror valaha élt legnagyobb mestereinek, így ez talán nem meglepő. Ahogy az sem, hogy a szereplők egy része bizony durván, véresen harap a fűbe.

A novellában David Drayton és fia a főszereplők, akik elsőként észreveszik, hogy valami mozog a ködben, de rajtuk kívül is akadnak azért izgalmas karakterek. A szupermarketben van például vallási fanatikus öregasszony, aki megpróbálja rávenni a sorstársait, hogy áldozzanak fel valakit a szörnyetegnek, hátha így megússzák a világvégét. A köd azért is volt olyan hatásos, mert valós történések inspirálták, hiszen King egyszer elment a fiával bevásárolni, egy hatalmas vihar után, a boltban pedig elkezdett azon gondolkozni, hogy mi lenne, ha a természeti (és egyéb) erők beszorítanák őket a helyiségbe és kénytelenek lennének összefogni a többiekkel. Hollywood természetesen rátalált a sztorira, így Frank Darabont rendezésében elkészült minden idők egyik legbrutálisabb befejezése és 2007 egyik durva filmdrámája.

Épp 10 évvel a nagysikerű és mostanra kultfilm premierje után 2017 júniusában bemutatkozott a képernyőkön a Spike új drámája, a The Mist, mely A köd című novellát dolgozza fel, de úgy, hogy abban nem lesz köszönet. Az olvasók messzire kerüljék el a produkciót, mert King alkotását a készítők egy teljesen más stílusba, a tinisorozatok zsánerébe ráncigálták át. De miért baj ez? A tinisorozatok között is vannak kötelező darabok, úgy mint a norvég Skam, a brit Skins, vagy éppen az amerikai The 100, mely kőkemény sci-fi. A köd azonban eredetileg egy minimalista dráma volt, köze nem volt tizenévesekhez, a sorozatos feldolgozásban viszont kapunk emós srácot, megerőszakolt kislányt, egy csomó bunkó amerikaifocistát, na meg egy – a közegbe egyáltalán nem illeszkedő – katonaembert, aki elsőnek találkozik a fura jelenséggel és igyekszik a kisváros lakosságát figyelmeztetni.

A helyszín rendben van, hiszen a szériában is Bridgton városában járunk. Ettől és egy-két karaktertől eltekintve viszont semmi nem emlékeztet King sztorijára a ködön kívül, a karakterek erőtlenek, a színészek látványosan szenvednek a szerepükben, és mi, nézők is kaparjuk a falat a pilot majdnem 50 perce közben. Felvázolnak nekünk egy képet nagyjából az írók, de olyan kétségbeesetten dobálják egymásra a jeleneteket, hogy felállítsanak egy alaphelyzetet, amire később lehet majd építeni, hogy az ember csak a fejét fogja ettől. Kapunk egy családot, ahol anyu túl szabadon beszél a szexről az iskolában, ezért kvázi kirúgják, apu próbál a tinilányának életvezetési tanácsokat adni… de van itt még kőkemény betörőcsaj, na meg a már említett katona, de a közöttük lévő kapcsolat olyan megalapozatlan és olyan random módon kerülnek egy helyre, hogy tisztán látszik, hogy a készítők hülyének nézik a saját közönségüket.

Egy öreg házaspár talán az első részben a legkedvelhetőbb, közülük azonban a férfi hamar búcsúzik a A ködtől, de a nej bizony marad még egy ideig, főleg, hogy a Six Feet Under és az Amerikai Horror Story sztárjáról, Frances Conroyról van szó. A színésznő rutinból hozni tudja ezt a creepy (SPOILER: ő lesz a vallási fanatikus) öregasszonyt, aki a The Mistben is jól áll neki, mellé azonban valamiért a Spike-nál úgy gondolták, hogy a Vikingekből ismert Alyssa Sutherland elég lesz a produkcióba. Hát, nem lett az, a történelmi műsorban se volt egy kiemelkedő egyéniség a művésznő és itt is inkább irritáló, mint kedvelhető.

Mindemellett A köd tévés változatában a horrorjelenetek nevetségesen hatnak, semmiféle dráma nincsen bennük. Van, akit leszúrnak, van, aki fejbelövi magát egy rövid ámokfutás végén, de talán a Sharknado bármelyik része jobban megoldotta a vérengzést, mint ez az elvileg komoly adaptáció. Hozzá kell tenni, hogy Stephen Kinget nehéz feldolgozni, a Bura alatt például az első epizód után átment szappanoperába és nézhetetlen lett, az egyetlen kötelező alkotás, amit érdemes bepróbálni a kisképernyőn, az a 11.22.63, melyben James Franco játszotta a főszereplőt, aki egy időutazós sztoriban igyekezett megakadályozni John F. Kennedy meggyilkolását.

Nagyszerű lett volna, ha a The Mist beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen például a magyar sajtó is éljenezte az első előzetesek alapján a produkciót, ezt a szórakoztatóipari szennyet azonban mindenki jobban teszi, ha elkerüli. Ha horrort akarunk nézni, akkor van ennél jobb vagy 10, ha tinisorozatot, akkor szintén… ergo a Spike szériája nem fog felérni a várakozásokhoz. Tiszta időpocsékolás 10 résznyi időt erre pazarolni, de a legtöbben – már a Stephen King fanatikusok – erre nem is lesznek képesek. Az értékelés nagyon nehéz, hiszen még a bugyutább tinisorozatokban is van néhány jó betétdal, ami helyenként hozza a kellő hangulatot, itt viszont ez se volt. 1/10, kerülje mindenki, ahogy bírja, mert még a fényképezés is borzalmas, színtelen-szagtalan.