1942: A Harmadik Birodalom fénykora. A londoni cseh ellenállás megtervezi a második világháború legambiciózusabb katonai műveletét: az Anthropoidot. Két fiatal katonát, Jozef Gabcikot és Jan Kubis-t Prágába küldik, hogy meggyilkolják a legkegyetlenebb náci vezért, Reinhard Heydrich-t, az SS vezetőjét és a “végső megoldás” fő szervezőjét.
Október 6-án, pénteken 2×5 db jegyet sorsolunk ki a Himmler agyát Heydrichnek hívták című film premier előtti vetítésére (ez október 10-én lesz 19 órától a Lurdy moziban). A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Az ABC-n dupla résszel bemutatkozó Inhumans esetében már az is árulkodó tény, hogy a csatorna péntekre rakta a sorozatot. Ilyenkor a legkisebb a konkurencia egy-egy produkciónak, így az elvárások is sokkal alacsonyabbak, már ami a nézettséget illeti. A Marvel újonca nem lett túl erős, afféle guilty pleasure kategóriába sorolható, így csak olyanoknak tudjuk ajánlani, akik nem húzzák fel magukat a bugyuta írói húzásokon, inkább örülnek, hogy Black Bolték a tévébe költöztek.
A történet főszereplői egyfajta mutánsok, akik régen emberek voltak, de egy idegen faj kicsit játszott az őseik DNS-ével. Azóta a királyi család vezetésével Attilan városában élnek az Embertelenek, különleges génjeik pedig úgy aktiválódnak, ha a Terrigen Mist nevű gáznak lesznek kitéve. Ennek köszönhetően vagy szuperképességeik lesznek, vagy megváltozik a külsejük. Az alapvetés nagyon izgalmas, nem is csoda, hogy a Marvel eredetileg mozifilmet akart az Inhumans képregények alapján, végül azonban csak egy IMAX-ben (is) levetített dupla részre és sorozatra futotta.
Rosszul jártunk? Igen, mert a színészek gyengék a produkcióban, kivéve a Trónok harcában is szereplő Iwan Rheont, aki egészen hihető teljesítményt nyújt Maximusként. Ő ugye azoknak az Emberteleneknek az egyike, aki sima embernek is beillene, mert nincs semmilyen képessége. Rajta kívül talán megmarad a néző emlékezetében a „nagyhangú” Black Bolt és felesége, Medusa. Serinda Swan karaktere jó lenne, de egyből megfosztják a hajától, ami mivel a karaktert nem építik fel rendesen a kezdésben, nem túl drámai.
A konfliktus abból adódik, hogy Maximus átveszi az uralmat Attilan városa felett, a királyi család meg elmenekül a Földre. Ebben segítségükre lesz Lockjaw, aki egy hatalmas, teleportáló kutya. Érdekes, mert ez a része teljesen jól működik az Inhumansnek, teli van a sorozat jó ötletekkel. A karakterek izgalmasak is lehetnének, ha egy blockbuster filmről lenne szó, a képességeik is szórakoztatóak. Sőt, még a verekedős jelenetek is ütősek helyenként. A CGI sajnos kicsit kilóg, de egy rendes írói gárdával és jobb castingokkal ebből sokkal többet ki lehetne hozni.
Ha a Marvel bevállalja és filmet készít az Inhumans alapján, megkaphattuk volna a Trónok harca űrbeli változatát. Így viszont ez egy kihagyott ziccer, ellenben nem olyan rossz, mint a DC egyes sorozatai (Arrow, Flash és társai). Az Inhumans abszolút nézhető kategóriába tartozik, de meg kell találni a helyét, mondjuk ebéd közben simán elmegy az a 40 perc, főleg, ha az ember szeret sokat csámcsogni. Az biztos, hogy sokak gyomrát meg fogja ülni a Marvel újdonsága, de ha a helyén kezeljük, azaz az Agents of SHIELD és az Agent Carter szintjén, akkor szódával elmegy. Értékelés: 6/10.
A NASA, valamint a Hawaii Egyetem munkatársainak közreműködésével jött létre a HI-SEAS projekt, amelynek célja az élet szimulálása a Mars felszínén. A kísérlet a világ legnagyobb működő vulkánja tövében, a hawaii Mauna Loa lejtőin zalik, teljesen elkülönítve a civilizációtól. A szimulációban résztvevő emberek lakhelye egy félkör alakú dóm, ami fel van szerelve minden szükséges eszközzel, amire szükségük lehet az űrhajósoknak egy valódi marsi expedíció során.
Egészen eddig 5 sikeres szimulált marsi expedíciót indítottak a szervező kutatók, a legutolsó ilyen küldetés idén szeptemberben ért véget, 8 hónap izoláció után. A kísérletben résztvevők fizikailag teljesen elkülönülve éltek, csak előre elkészített, tartós élelmiszereket ettek, amiket egy hosszú távú űrutazás során tárolni lehetne károk nélkül, valamint az ottani laborban termesztett zöldségeket, melyekből bőven volt választék.
A kommunikáció a „marsi” és a „földi” emberek között is nehezítve volt. 20 perces időeltolódást hoztak létre mesterségesen az üzenetek között, hogy imitálják a valós Mars-Föld távolság által okozott viszonyokat. Ezen kívül, ha a „Mars” felszínén kellett kísérletet végrehajtani vagy terepmunkát végezni, akkor a csapat tagjainak kötelező volt szkafandert viselni.
A küldetés tagjai még idén januárban kezdték el a szimulációt, aminek a főbb célja a különböző technikai, illetve gyakorlati szempontok mellett az volt, hogy kiderítsék, hogy egy csapat hogyan tud huzamosabb ideig együtt dolgozni és élni a privát szféra csaknem teljes elhagyásával.
Laura Lark, a szimuláció egyik résztvevője így vélekedett a kutatásról és expedíciókról: „A hosszú távú űrutazás abszolút lehetséges. Vannak technikai kihívások, melyeken felül kell kerekedni. Vannak emberi problémák, melyeket meg kell oldani, emiatt jött létre ez a program. Azonban ezek megoldása csak a befektetett energia kérdése. Teljes mértékben képesek vagyunk rá.” Például Lark feladata programozóként, a dóm körüli területről alkotott 3D térkép készítése volt, melyet utána a csapat többi tagja is fel tudott használni a saját munkájukhoz.
A Hawaii Egyetem csapata a következőkben is folytatni fogja kutatásait, hogy miként hat az emberekre az ehhez hasonló huzamosabb ideig tartó munka, mégpedig nem is kell rá sokat várni, ugyanis a NASA-val való következő 8 hónapos küldetésük 2018-ban már elkezdődik.
Az Amazon három készülő sorozattervét jelentette be. Megfilmesítik Larry Niven Gyűrűvilágát, Greg Rucka képregényét, a Lazarust és az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Neal Stephenson cyberpunk regényét, a Snow Crash-t. A Deadline-on olvasható hír szerint a streamszolgáltató Trónok harca és The Walking Dead stílusú, pörgős zsánersorozatokra teszi a hangsúlyt a jövőben. Ennek a célkitűzésnek a részeként tervezik adaptálni az említett három művet.
A három történet közül a Gyűrűvilág megfilmesítése már korábban is szóba került. 2013-ban a Syfy készített belőle egy négyrészes mini sorozatot, azonban Az ember a fellegvárban–hoz hasonlóan a csatorna nem mondott igent a produkcióra.
Niven könyve egy unatkozó ember, Louis Gridley Wu történetét meséli el. A férfi épp 200. születésnapját ünnepli, a technológiailag nagyon fejlett új földi életnek köszönhetően. Hiába élhetett meg általunk felfoghatatlanul nagy kort, Wu még nem fáradt bele az életbe, hívják a kalandok. Csatlakozik egy fiatal nőhöz és két idegenhez, hogy együtt felfedezzék a Gyűrűvilágot, a civilizáció által ismert Űrön túli távoli objektumot. Úgy tűnik, a Philip K. Dick könyvéből készült sorozat sorsára jut a Gyűrűvilág is, főleg, ha az Amazon ugyanazt a minőséget hozza Niven könyvénél is.
Rucka (Jessica Jones) képregénye, a Lazarus is remek alapanyag egy jó sci-fi sorozathoz. A történet egy alternatív jövőbe visz minket, ahol a világot 16 rivális család között osztották fel. A közösségek feudális körülmények között élnek és a középkor szabályai szerint igazgatják területeiket. Hogy fenntartsák a szövetségeket, legyőzzék ellenségeiket vagy leverjék a forradalmakat minden egyes csoport kijelöl egy Lazarust, aki egy személyes hadosztályként segít a rend fenntartásában. A készülődő sorozat executive producerei Michael Lark (Amerika Kapitány – A Tél katonája) és Angela Cheng Caplan.
Az utolsó művet talán nem is kell bemutatnunk. Neal Stephen regényét, a Snow Crash-t az író egyik legjobb művének tartják, továbbá a cyberpunk irodalom egyik legfontosabb szövegének. 1992-es megjelenése után rövid időben belül sikeres lett és több díjra is jelölték, ezek közül elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat 1994-ben. Magyarul 2006-ban jelent meg a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat részeként. A regény főszereplője Hiro Protagonist pizzafutár, aki egy másik világban sokkal fontosabb szerepet tölt be. A Metaverzumban Hiro egy harcos, aki az enigmára rákapcsolódva veszélyes vírust terjesztő hekkerek nyomába ered. A várható produkció executive producerei Joe Cornish (Hangya) és a Kennedy Marshall Company Frank Marshall-ja (Vissza a jövőbe, Az elveszett frigyláda fosztogatói) lesznek, a munkálatokhoz pedig a Paramount TV is betársul.
Szeptember 30-án mutatjuk be legújabb könyvünket, az Interzónát, a Petőfi Irodalmi Múzeum Jövő-Idő programjának keretén belül. A bemutató előtt nézzük, mit érdemes tudni a könyvről és magáról Štindlről.
Ondřej Štindl kalandos életutat járt be, kortársai közül ebben a tekintetben talán a Metró-könyveket jegyző Dmitry Glukhovskyhoz tudnánk hasonlítani. Štindl a Károly egyetemi tanulmányai után kezdte a világot járni, legnagyobb hatással Anglia volt rá, későbbi munkáit ottani élményei ihlették. Csehországba hazatérve, 1990 őszén többed magával indította el független rádióját, amit először csak korlátozottan lehetett fogni, de a későbbiekben már nagyobb publikum számára is elérhetővé vált. A rádiózás mellett hagyományos újságírással is foglalkozott, főleg a film és a popkultúra érdekelte. Első kritikái a Revolver Revue-ban jelentek meg, a 90-es évek közepétől pedig hivatásos újságíróként tudósított kulturális témákról a Lidove novinyban, egészen 2000-ig. Ezután egy rövid időre visszatért Angliába és a BBC-nél dolgozott politikai tudósítóként, emellett pedig továbbra is figyelemmel kísérte a filmvilágbeli történéseket.
Ondřej Štindl
Az újságírás mellett forgatókönyvírással is foglalkozott. Először David Ondříčekkel dolgozott együtt egy Videomania című tévéműsoron 1994-ben. Első nagy sikerét 2010-ben érte el a Pouta forgatókönyvével, amivel kiérdemelte a Cseh oroszlán-díjat a legjobb forgatókönyv kategóriában. A film egy titkosrendőr és egy szakadár mozgalom történetét meséli el a ’80-as évekbeli Csehszlovákiában. A továbbiakban is együtt dolgozott a film rendezőjével, Radim Špačekkel, például szintén Štindl írta a Mista (2014) vagy a Svět pod hlavou (2017) forgatókönyvét.
2012-ben egy újabb oldalát mutatta meg, ugyanis ekkor jelent meg legelső regénye, az Interzóna (Mondschein). A debütálást a kritikusok nagyon pozitívan fogadták, Petr Nagy például kivételes tehetséggel megáldott íróként jellemezte, míg mások Cormac McCarthy prózájának hatását fedezték fel könyvében.
A történet középpontjában Erik Vilks, a Kísérő áll. A Városban él, ahol az emberek a járványoktól való örök félelemben élnek, az egymás közötti társaskapcsolatok pedig megszűntek. A szürke, szinte minden emberi dologtól mentes világban csupán egy virtuális valóság, Dorma jelent némi feloldozást. A rendszerre felcsatlakozók minden vágyukat valóra válthatják, mindent megkaphatnak, amit a természeti katasztrófák által letarolt világban nem – vagyont, szeretetet, családot. Azonban a Dorma kínálta élvezetek nem mindenki életét teszik jobbá, ez esetben fordulhatnak Erikhez, aki elhozza számukra a végső feloldozást, a halál ajándékát.
Az Interzóna tiszteleg a disztópia nagy elődjei – Jevgenyij Zamjatyin, Aldous Huxley és George Orwell – előtt, miközben saját hangja és vizíói teszik újszerűvé, a műfaj méltó követőjévé. Világépítésében egyértelműen orwelli minták köszönnek vissza, mint például az egyeduralom, a megfigyelés, a múlt totális eltörlése, de a főszereplőben, Erikben is felfedezhetjük Winston Smith tulajdonságait. Más disztópiákhoz hasonlóan Štindl is megmutatja korunk problémáit; a legegyértelműbb párhuzam a Város és Dorma között utazó emberek, akikben társadalmunk eszképizmus utáni vágyát ismerhetjük fel. Azonban ezekben nem mélyed el, íróként jobban érdekli az emberi tényező, így történetét is néhány szereplőre – Erik, Maria, Stan és Anton – korlátozza. Ebben a leredukált mikrokörnyezetben bontja ki világát a szereplők egymáshoz és a rendszerben betöltött szerepükhöz való viszonyuk mentén, így a világból csak annak atmoszférája – amit erős ellentétek segítségével teremt meg – és lakói válnak fontossá, minden más mellékes.
Erik egy az emlékezetéből kitörölhetetlen dallam mentén kezd nyomozásba Városban és Dormában, ezzel folyamatosan egyre mélyebbre hatolva a disztópia működésében. Maria elsőször Erik megfigyelőjeként lép színre, később azonban kiderül, sokkal fontosabb tényező a rendszerben, későbbi cselekedeteit is ez és megváltozott érzései határozzák meg. Erik kutatása során találkozik Antonnal, a Várostól távol élő renegáttal, aki szép lassan, rétegről rétegre leplezte le a szigorúnak tűnő rendszer köré épített hazugságokat. Végül pedig maga a diktátor, az elnyomó is emberi közelségbe kerül, aki nem más, mint Stan Nikiferov, aki karizmatikus fellépésével és a rettegett betegséggel szembeni immunitásának köszönhetően vallási kultuszt épített maga köré, és elvezette az emberiség túlélőit a fertőzésektől mentes Városba.
A szereplőket általában Erik szemén keresztül látjuk, azonban Štindl egy E/3-ben történő elbeszélésnél kreatívabban építette fel történetét. Erik Vilks oldalán haladva fokozatosan ismerjük meg az első fejezetekben felvázolt világ mögött a valóságot, akárcsak egy krimiben. Önmaga utáni nyomozását visszatérő szimbólumok kísérik, mint a zene, a halál vagy a 703-as fiú. A múlt utáni kutatást különböző szövegtípusok is megszakítják, mint például Maria beszámolója vagy Larissa naplója, ezzel izgalmasabbá téve a szöveget és természetesen a cselekményt, mivel a fent említett szövegeken keresztül kapunk egyre teljesebb és obejtívebb képet a Stan által felépített rendszerről és Erikről is. A történetben néha-néha ott a veszélye annak, hogy Štindl beleesik jól ismert történeti sablonokba, azonban ez az „illúzió” inkább az olvasó megvezetésére szolgál, őmaga pedig mindig elő áll valami olyannal, amire nem számítottunk.
A depresszív képekből felépített Interzóna egy disztópiába helyezett, szépirodalmi igényességgel megírt pszichológiai utazás, melynek célja identitásunk feltárása és vitathatatlan szerepének bemutatása, miközben feszes történetvezetésének és a pörgős eseményeknek köszönhetően egy izgalmas könyv is. Zseniális debütálás, ami reméljük, a magyar olvasók tetszését is elnyeri.
Októberben újabb S.T.A.L.K.E.R.-megjelenésre számíthatnak a rajongók, a második könyvéhez érkezett Vaszilij Orehov trilógiája, ami az idén tavasszal megjelenő Katasztrófa sújtotta területtel vette kezdetét.
Vaszilij Ivanovics Melnik 1972 november 8-án született orosz író, főként a science fiction és a fantasy zsánerében alkot Vaszilij Orehov és Vaszilij Ivanovics Midian szerzői neveken. 2000-ben diplomázott a Moszkvai Állami Egyetemen, irodalmi és felelős szerkesztőként is dolgozott moszkvai kiadóknál. Jelenleg a Midian Studio vezetője, a cég interaktív könyvsorozatok kiadására specializálódott. Az irodalmi életben 2007-ben debütált Az utolsó vadászat című írásával, első könyve a Katasztrófa sújtotta terület szintén ebben az évben látta meg a napvilágot, a könyv jelenleg 500 000 példányban kelt el szerte a világban.
A Tűzvonal fordítója S.T.A.L.K.E.R.-sorozat többi részéhez hasonlóan ismét a S.T.A.L.K.E.R.-játék világának kiváló ismerője/szakértője Sándor Gábor lesz, a borítót Vadas Máté fogja készíteni. A regényben folytatódnak Hemul megpróbáltatásai a Zónában, ahova azt követően kell visszatérnie, hogy legutóbbi túravezetése nem sikerült éppen a legjobban.
Egy halálos „relikvia”, a Boszorkánytojás kering körülötte, ő maga fegyvertelen, semmi nincs nála, amivel ellökhetné magától a tárgyat, megérintése viszont azonnali kínos halállal jutalmazná. Ugyan ebből a helyzetből megmenekül, a későbbiek során számos alkalommal felmerül annak kérdése, hogy a Zónában kiben bízhat meg igazán.
A megjelenéssel kapcsolatos további információkkal és a magyar borítóval hamarosan jelentkezünk.
A sajtó már az első előzetese alapján élteti az Ex Machina rendezőjének, Alex Garlandnek az új alkotását, mely Annihilation címre hallgat, a főszerepekben pedig olyan sztárokat láthatunk, mint Natalie Portman, Tessa Thompson és Oscar Isaac. A 2018 februárjában érkező sci-fi film a Déli Végek című regénytrilógia első részének, az Expedíciónak a feldolgozása. A történet szerint egy biológus férje eltűnik a titokzatos és rendkívül veszélyes X Térségben, így jelentkezik egy „öngyilkos osztagba”, hogy felderítse azt.
Az Annihilation négy erős női karaktert vonultat fel, akik között van antropológus (Gina Rodriguez), pszichológus (Jennifer Jason Leigh), geodéta (Tessa Thompson) és persze a meggyötört arcú biológust játszó Natalie Portman.
Egyesek szerint az Annihilation lehet a következő Érkezés, az erős alapanyag, a misztikum és a mély, sci-fis filozófia megvan hozzá. Ráadásul a készítő az az Alex Garland, aki az Ex Machinával is egy jó kis filmet tett le az asztalra. A szakember íróként pedig olyan filmeken dolgozott, mint a Sunshine, a 28 Days Later, vagy a 2012-es Dredd. Meglátjuk, mi sül ki a dologból.
Ásványok, ősmaradványok, drágakövek, meteoritok, valamint az ezeből készült dísztárgyak és ékszerek kiállítása kerül megrendezésre október 7-én és 8-án a Mom Sportban. A Lelkes Ásványbörze mindkét napon 10 és 19 óra között várja a látogatókat.
Október 3-án, kedden 2×7 db jegyet sorsolunk ki az ásványbörzére. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Játékunk lezárult! A nyertesek: Zalakovits Gábor (BP) Nagy Gyuláné (Bp) Dr. Révész Péter (Bp) Andrakovics Fanni (Csömör) Veress Tibor (Budakeszi) Kende Péter (Bp) Gratulálunk!
Megérkezett az új Star Wars Battlefront második részének a trailere, amelyet nem más, mint Az ébredő Erő Finnje, azaz az őt játszó színész, John Boyega narrál.
A trailer, mint ahogy az EA-nél szokás, fenomenális minőségű és ígéretekben sem szerénykedik. Megannyi új játékmód, pályák, és járművek lesznek elérhetőek az új felvonásban. A filmekben látható főszereplők mind bevetésre készen állnak a Star Wars Battlefront II-ben, többek között Kylo Ren és Luke Skywalker fénykardját is forgathatjuk majd. Mindemellett még az űrben is felvehetjük a harcot a Birodalommal vagy a Lázadókkal, vezethetjük az ikonikus Ezeréves Sólymot, illetve akár a Birodalmi Flotta egyik nekünk tetsző hajóját.
Az új játék nem csak multis, hanem single player kampányt is tartalmazni fog, amelyben a Birodalom bukása és Az ébredő Erő közötti történéseket élhetjük át. Emellett még osztott képernyőn is harcolhatunk egymással, ha további offline szórakozásra vágyunk. A sztorimód főszereplőjeként Janina Gavankar tűnik fel, akit a True Blood és a Sleepy Hollow nézői is jól ismerhetnek.
Nagyon tetszetősnek tűnik az új játék, reméljük tényleg mindaz, amit ígérnek benne lesz az alap játékban, és nem megint az lesz, hogy a játék felét kiadják, és csak DLC-n vehetjük meg az eredetileg beígért tartalmat. A Star Wars Battlefront II november 17-én jelenik meg.
A The Original Series történései előtt 10 évvel játszódik a Star Trek: Discovery, a készítőknek mégis különleges kihívással kellett szembenézniük, hiszen a sorozatoknál nem árt, ha új nézőket is be tudnak vonzani. A sztori szerint a klingon T’Kuvma azon dolgozik, hogy bármi áron egyesítse a 24 klingon klánt, miközben a USS Shenzhou egy titokzatos azonosítatlan objektumra talál az űrben. A Star Trek: Discovery első két része több, mint biztatóra sikeredett, hiszen a régi Star Trek sorozatok és az új, 2009 óta készült filmek erényeit kovácsolja egybe.
Annak idején a Star Trek tévészériák azért is tudtak olyannyira népszerűek lenni, mert az akciójelenetek mellett komoly dráma és mély dialógusok jellemezték a franchise-t. A Discovery ezen a téren igyekszik egyrészt bizonyítani, és már az elején olyan drámákat bemutatni, mint a vulkániak között felnövő, és az embersége után kutató Michael Burnham sztorija. A legénység közötti feszültség, mely főleg a fajok különbözősége miatt tapasztalható, már az első két részben kijön, amiért hálásak lehetünk a készítőknek.
Bryan Fuller ugyan távozott a showrunneri pozícióból, a Star Trek: Discovery premierjét pedig a készítés nehézségei miatt többször is el kellett tolni, mindezek ellenére a tévés szakember keze nyoma erősen látszik a produkción. Főleg a látványvilágra gondolunk, Fuller sorozatai mindig egyedülállóak voltak ebből a szempontból. A Pushing Daisies, a Hannibal, a Wonderfalls mind vizuális orgiák voltak, és a Discovery is erős ebben. Mondjuk a látványvilág nagyon hasonlít a 2009 óta készült filmekére, a fő különbség, hogy it nem nyomták teli a sorozatot lense flare-rel.
A történet főszereplőjét a The Walking Deadből ismert Sonequa Martin Green játssza, akinek a beceneve Number One, mely egy érdekes kis kikacsintás a TOS-ra. Az első tiszt drámája viszi főleg a hátán a sztorit, aki a USS Shenzhou fedélzetén rögtön nekitámadna a klingonokra, és ezért még a hajó kapitányával is hajlandó szembeszegülni. A Star Trek: Discovery alkotói korábban úgy nyilatkoztak, hogy a Trónok harcát akarják követni abból a szempontból, hogy egyetlen karakter sincs biztonságban: és nem hazudtak. Az egyik főszereplőnek vélt figura rögtön a dupla részes kezdésben kihull a történetből, ami sokakat meglephet.
A megismert karakterek között akadnak űrlények is persze, közöttük egyértelműen T’Kuvma viszi a prímet, a fanyalgások ellenére a klingonok brutálisra és félelmetesre sikerültek. Hozzáadnak egyfajta ellenpontot a sorozathoz, hiszen a Csillagflotta a békés tárgyalások híve, míg a klingonok eredendően harcosok. A mentor pozícióban feltűnő vulkáni, Sarek (James Frain) is érdekes pontja a sztorinak, illetve a USS Shenzhou legénységében Saru is egész jó jeleneteket szállít, érdekes figurák ők is.
A Star Trek: Discovery első két része olyan, mint egy előzményfilm, hiszen a sztoriban még nem kap szerepet a USS Discovery. Azokat az eseményeket láthatjuk, amelynek köszönhetően a sorozat főszereplője/főszereplői a USS Shenzhou bukását követően új helyre, új emberek/űrlények közé és nem elhanyagolhatóan új kihívások közé kerülnek. Az első évad 15 részes lesz, maradunk is és nézzük tovább, ez sokkal jobb űropera lett, mint a Star Trek szatírának készült The Orville. Mindemellett a főcím is pazarra sikeredett, egyszerre nosztalgikus és modern. Értékelés: 8/10.
