Blog

  • Mini-interjú Sándor Gáborral, a S.T.A.L.K.E.R.-könyvek fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2017-es év második felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. A következő interjúban az itthon is nagy népszerűségnek örvendő S.T.A.L.K.E.R. játékból készült könyvek fordítóját, Sándor Gábort ismerhetitek meg. Beszéltünk vele arról hogyan lesz hobbiból hivatás és mit is várhatunk a következő S.T.A.L.K.E.R.-könyvben, A Tűzvonalban, amit ismét Vaszilij Orehov (Katasztrófa sújtotta terület) jegyez.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    Én valójában nem tartom magam műfordítónak, az egy szakma, amit én nem tanultam. Informatikus vagyok, aki szeret olvasni és sokat foglalkozik emberekkel is. A munkám a számítógépek, a programjaik és az ezeket használó emberek közötti súrlódások enyhítése, felszámolása, hogy mindenki probléma nélkül elvégezhesse feladatait.
    Az első „fordítói” munkáim a S.T.A.L.K.E.R. című számítógépes játék trilógia orosz nyelvű modjainak (a játékot új történettel kiegészítő programok) „magyarításai” voltak, jó három évvel ezelőtt. Akkor adták ki az első részhez készített Lost Alfa című teljes konverziót, aminek bölcsőjénél, 2008 környékén még én is ott voltam az azóta megszűnt magyar stalker fórumon (UHSF), majd elszakadtam tőle, de érdekelt, hogy mit sikerült kihozniuk a fiúknak az alapötletből. Ekkor fedeztem fel, hogy orosz nyelvterületen mekkora kultusza van ennek a játéknak. Számtalan, jobbnál jobb modot készítettek hozzá (Csak sajnos a magyar játékosok ezeket nem értik. Még az angol úgy-ahogy megy, de az orosz egyáltalán nem, ezért vágtam bele néhány, a játékosok által jónak tartott mod lefordításába), és még egy minimum nyolcvanhat, de egyes források szerint inkább százegynéhány kötetből álló könyvsorozat is megjelent ehhez a „világhoz” a kiadás óta eltelt évtizedben. Miközben ezzel a hobbival töltöttem az időmet, a Metropolis Media kiadott egy kötetet a sorozat közepéről, ami szerintem nem sikerült túl jól, mert nem a játékosok által megszokott kifejezéseket, fogalmakat használta a Zóna specialitásaira, és ezen sok játékos kissé kiakadt. Ezért megszereztem az orosz eredetit, és egy részét lefordítottam csak úgy a magam és a könyvet megvásárló játékosok kedvéért. Ez kerülő utakon eljutott a kiadóhoz és több áttéten keresztül jelezték felém, hogy ha akarok besegíthetek a sorozat további részeinek kiadásába. Először azt hittem, csak afféle „szaklektorként”, hogy segítsek a specialitások értelmezésében, jelezzem, ha valamire már van bevett magyar fordítás, ám meglepetésemre, fordítóként számítottak rám. Én meg voltam olyan merész és szemtelen, hogy elvállaltam. Nem tartom magam műfordítónak, az első könyv fordítójához (Földeák Iván) képest – akinek számtalan magyar változatot köszönhetünk a sci-fi világában, többek között a Zóna világát megalapozó Sztrugackij könyvét és a belőle készült Tarkovszkij film forgatókönyvéét is –, meg pláne, nekem mindössze annyi előnyöm volt a hivatásos fordítókkal szemben, hogy a modok magyarítása miatt elég jól ismerem a játékok Zónáját és a Zóna specialitásainak már tíz éve létező, bevett magyarításait. Így kezdődött.

    stalker

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Hamar megtanultam olvasni, mire iskolába mentem, ismerősek voltak a betűk, bár a belőlük összeállt szavakat nem mindig értettem. A család könyvtárában főleg Olcsó Könyvtár, Arany Könyvtár, Jókai összes sorozatok voltak, meg még néhány egyéb, elég vegyes témakörű kötet. Hamar kiolvastam mindet (még a kresz tankönyvet és az elsősegélynyújtó kézikönyvet is), szerencsémre (Vagy sem? Nem tudom.) senki sem próbált „irányítani”: ami a kezembe akadt, elolvashattam, nem csak a gyerekkönyveket. Amikor ezek elfogytak, még kisiskolásként, beiratkoztam a helyi gyerekkönyvtárba. Ahol az egyik kedves könyvtáros hölgy, Olga néni, amikor olyan könyvet kerestem, ami csak a felnőtteknél volt elérhető, ahelyett hogy lebeszélt volna róla, mert nem gyereknek való átment a felnőtt oldalra, és kikérte nekem amit kerestem. Arra már nem emlékszem, hogy A kétéltű ember (ez Delfin könyv volt), A halhatatlanság halála vagy a Holdbéli Dávid kalandjai (ezek a Kozmosz sorozatban jelentek meg) volt-e az első sci-fi, amit elolvastam, de az biztos, hogy az Asimov könyv volt az, ami végképp a sci-fi felé orientált a klasszikusok mellett. Gyűjtöttem a Kozmosz könyveket, később a Galaktikát és tagja voltam a Galaktika könyvklubnak is. Két évtizeddel később ez a vonal vitt közel a fantasy-hoz is. Számomra a sci-fi és a fantasy közeli rokonok. A S.T.A.L.K.E.R. széria meg valahol a kettő között áll, de egyikbe sem illik pontosan. A műfaj orosz neve magyarra fordítva: akció fantasy.

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    Nem tudnék megnevezni egyet sem. Olyat talán hamarabb, amit nem szeretek. Majd mindegyikben akad, ami tetszik, meg olyan is ami kevésbé, de ettől még szerethetőek. Kivéve a nagyon gagyikat és a nagyon „hollywoodiakat”. Az utóbbiak kikapcsolódásnak jók, maradandó élményt viszont ritkán nyújtanak, egyszernézősek. Az biztos, hogy a legmegrázóbb élményem a Végjátéknak az a pontja volt, ahol kiderül, a játék nem csak játék. Percekig csak ültem és pörgött az agyam, miután elolvastam azt a mondatot.

    Megjegyzem, van egy furcsa tulajdonságom. Az igazán jó könyveket akárhányszor elolvashatom, mindig újként hatnak. Van olyan, amit a megjelenése után évente, kétévente újraolvastam, némelyiket tíz-tizenöt alkalommal is, és nem untam rájuk. Például az Alapítvány-sorozat, a Távoli tűz vagy A gyűrűk ura…
    Amelyiket csak egyszer olvastam el, az ugyanaz a kategória, mint a nagyon „hollywoodi” klisés filmek. Egyszeri időtöltésnek megfelelnek, viszont egyre kevesebb időm marad, hogy ilyesmikkel töltsem, a fordítás ehhez túl sokat kivesz az emberből. Amikor egy könyvön dolgozom, igyekszem minden egyéb olvasmányt félretolni (a szakmai olvasnivalókon és a napi híreken túl), hogy ne vigyen el a szóhasználatuk valami nem kívánt irányba. Ha egy könyv hatással van ránk, az ember óhatatlanul is igazodik kicsit a stílusához, amikor fogalmaz, és ez fordítás közben kifejezetten hiba lenne. Ilyenkor a szerző stílusa a lényeg.

    sandor_gabor
    Sándor Gábor

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Ahogy az első kérdésre adott válaszomban is szerepel, ha az akció fantasy sci-fi, akkor eleve azzal kezdtem. Ha nem, akkor a kiadó bizalmából, mert megkaptam a Sztrugackij-fivérek Hazatérés (Delelő, a 22. század) című kötetének kritikai kiadását, amin őszintén szólva nagyon meglepődtem. Máig sem értem, miért pont én, hisz számtalan kiváló fordító van, aki mestere az orosz nyelvnek és akiknek én sosem érek a nyomába. Ez a megbízás nagyon meglepett és határozottan jól esett. Ez egy klasszikus mű, ilyeneket fordítani egy magamfajtának mindenképp büszkeség. Remélem, nem okoztam csalódást az olvasóknak azzal, hogy nem egy képzett fordító tárta eléjük a szerzők magvas gondolatait világunkról, és az általuk elképzelt jövőről.

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Bizonyára, bár ezeket én nem tanultam. Szerintem, aki jól bírja a magyar nyelvet és színesen tud fogalmazni, emellett eligazodik a forrásnyelv szabályai között, ismeri azt a kultúrát, amelyben a szerző élt vagy él, vagy ha nem, akkor hajlandó egy-egy kifejezés kedvéért akár órákon át kutatni az interneten, lexikonokban, a forrásnyelven íródó fórumokon, hogy megszerezze a szükséges információt, ismeri azt a világot, ahol az adott történet játszódik és vissza tudja adni a szerző stílusát, amennyire csak lehet, az már képes jó fordításokat készíteni. Ha nem elég türelmes, kitartó és nem hajlandó tanulni, lehet bármilyen szakképzett nyelvész, iskolázott fordító, mindig hiányozni fog valami egyéni zamat a szövegéből. A fordító gyakorlatilag újra írja a szöveget saját nyelvén, arra kell vigyáznia, hogy ne másítsa meg, ne térjen el a feltétlenül szükségesnél jobban a szerző stílusától, de igazodnia kell a célnyelv mai szokásaihoz is, különben avittas, mesterkélt lesz a stílus, ami nem igazán használ a könyvnek. A mai olvasó számára fordítunk, azt a nyelvezet kell használnunk, ami számára ismerős, gördülékeny, mindennapi, még ha a felkent nyelvészeknek, a szabályok kiötlőinek ez esetleg nem is illik a nyelvről alkotott világképébe. Lehet, hogy ezért a képzett fordítók megköveznek, de szerintem ez az alapja az egésznek, és nem az, hogy még a vesszők is pontosan ott legyenek a szövegben, ahol az eredetiek. Mi gondolatokat közvetítünk és nem megmásíthatatlan mondatszerkezeteket. Bár az is fontos.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Tűzvonal) fordításánál?
    Egyrészt az, hogy a nyelvezete itt-ott meglehetősen obszcén, olyan, mint amikor „erős fiúk” egymást zrikálják valami kültelki csehóban. Ezt a stílust kölyök koromból elég jól ismerem, gyakran hallottam, akkor még nem voltak ennyire „távolságtartók” a törvények és a szülők nem féltették annyira gyermekeiket az élettől, mint ma. Mi még elég hamar szembesültünk az élet valóságával és ez így volt jó. Vagy csak „rossz környékre” születtem? Bár az azóta eltelt négy-öt évtized alatt bizonyára változott valamelyest ez a nyelvezet, de a lényege olyan lehet ma is, mint akkor volt. Ám én bizonyos szavakat, kifejezéseket egyszerűen nem vagyok hajlandó leírni. Nem azt mondom, hogy nem szentségelek egy jót, amikor ráverek az ujjamra, vagy ha valakivel összeszólalkozom, de leírva nem szeretem látni őket. Persze előfordul, hogy nincs más út, de ilyenkor megkeresem a legkevésbé trágár kifejezést, ami a hangulatot azért hozza. Szitkozódni trágár szavak nélkül is kiválóan lehet.

    A másik komoly kihívás: a szerző sok régi orosz szólást és legalább annyi modern szlenget használ. Ezeknek utána kell járni, hogy mikor használják, mi az eredete és megtalálni magyar megfelelőjét, vagy ha nincs, akkor „gyártani” egyet. Olyat, amiről az olvasó el is hiszi, hogy létezik ilyen mondat, vagy kifejezés, legföljebb ő eddig még nem találkozott vele. De az is fontos, hogy az a bizonyos kifejezés ne legyen túl elkoptatott, olyan, ami a mai olvasók számára már ósdinak hat. Ezeket a könyveket gyanítom nem az én korosztályom olvassa, hanem a következő generációk. Számukra kell érthető és friss legyen a szöveg.

    A harmadik nehézség: sok többszörösen összetett mondatot használ (amire, mint itt is látható, magam is hajlamos vagyok) az író. Néha egy teljes, nem is rövid bekezdés egyetlen mondat. Ezeket elég nehéz visszaadni úgy, hogy nem darabolom fel (amit szerintem nem szabad, bár a szerkesztő – akivel nagyon harmonikusan tudunk együtt dolgozni, és ezért én nagyon hálás vagyok neki –, néha ezt javasolja, mert annyira bonyolultak tudnak lenni) és igyekszem a tagmondatok sorrendjét is megtartani, amennyire csak lehet. Viszont ha ehhez túlságosan ragaszkodom, néha egész más lesz a jelentése vagy hangulata a mondatnak, mint amit a szerző ki akart fejezni.

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    Ebben a „világban” én elsősorban „játékos” vagyok, aki „sokat élt már a Zónában”. Ez mindig ad egy kis „mellékízt” az olvasmánynak. De ki merem jelenteni, ez egy olvasható, jó történet, olyan csavarral, amit a játékosok is értékelni fognak, sőt, ők fogják csak igazán értékelni. Az nem biztos, hogy tetszeni fog nekik, alaposan felforgatja a Zónáról és a Zóna legendás alakjairól bennü(n)k élő képet (erőt kellett vennem magamon, nehogy a játékosok felé, akik folyamatosan érdeklődnek a következő könyvről, elspoilerezzem a dolgot, annyira meglepett engem is), de éppen ez a jó benne. Hozzáteszem, Hemul nem a kedvenc hősöm, nekem kissé „erőszakos kültelki focihuligán kocsmatöltelék”, de talán épp ez teszi érdekessé, meg a Zónában ez kellhet az életben maradáshoz. Ez nem a széplelkek világa. Viszont határozottan fejlődik az ipse, az első bemutatkozása óta…

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Még biztosan fogok, mert a sorozat harmadik része még hátra van, ezt idő közben már el is kezdtem, remélem a jövő év elején ez is a boltokba kerülhet. Orehov elég alapos ismerője a Zónának, sőt bátran kijelenthetem, alakítója is a Zóna világának. A játékmodokban meglepően sok utalást találtam az általa megálmodott karakterekre, például Hemulra is, de sok mellékszereplője is felismerhető itt-ott, vagyis könyvei hatottak a Zónában játszható történetekre is. A szerző egyéb könyvei cím alapján érdekesek lehetnek, de más „világokban” játszódnak, ezeket én egyelőre nem ismerem és semmiképp nem szeretnék abba a hibába esni, hogy úgy vágok bele a világ magyar nyelvre való átültetésébe, hogy nem ismerem azt.

  • Marvin és Pennywise a Filatorigátnál

    Békásmegyer és Szentendre felé utazó olvasóink nagy valószínűséggel ismerik a Filatorigát HÉV-megállónál látható graffiti falat, de a tavalyi Bud Spencer emlékfallal megjelenésének majd eltűnésének kapcsán mindenki hallhatott Budapest III. kerületében található legálfalról. Azonban erről sokkal többről szól a fal.

    A Filatorigát környékén már a kilencvenes évek óta alkotnak az utcai művészek, később az óbudai önkormányzat legalizálta ezen a területen a graffitizést. Ebből mára egy 400 m hosszú graffiti tárlat lett. Mellesleg a Filatorigát graffiti fala azon kevés békés megoldások közé tartozik, amellyel próbálják a graffitisek és a város szépségéért aggódó polgárok vagy a tömegközlekedést működtetők közötti feszültségeket feloldani. A járművekre kerülő firkák sok anyagi kárt okoznak, de a városképet is csúfítják a kéretlen falfirkák, viszont a művészek szeretnének szabadon alkotni. A Filatorigáthoz hasonló legálfalakra bárki szabadon alkothat és teszik is ezt rendszeresen a graffiti művészek. Az alkotások témái igen változatosak, a színes tagektől egészen az aktuálpolitikával foglalkozó képekig szinte minden megtalálható itt. Az elmúlt hetek popkulturális eseményei is megihlették az utcai művészeket, de más nekünk, a fantasztikus irodalom kedvelőinek kedves vagy vicces képeket is találtunk a legálfal jelenlegi műveiből.

    malvin_graffiti
    Marvin, a paranoid android
    pennywise
    Pennywise
    kis_pennywise
    Pennywise kisöccse
    casper
    Casper, a barátságos szellem
    illuminati
    Az Illumináti is itt hagyta kézjegyét
    anonimus
    V vagy Anonymous? Nehéz kérdés.
    P1040778
    Egy egyszemű lény

    Ha szeretnétek még élőben látni a műveket, keressétek fel minél hamarabb a falat, ugyanis sűrűn cserélődnek a képek a falon.

  • Stranger Things 2. évad premier: Folytatódott a 80-as évekbeli borzongás

    A Netflix október 27-én teljes egészében elérhetővé tette a Stranger Things 2. évadát, mely ezúttal 9 részes és a Duffer-testvérek úgy nyúltak hozzá megint a 80-as évekhez és a rémisztgetéshez, hogy annak csak tapsolni lehet. Egyszerűen jó volt ismét látni az ügyesen castingolt gyerekszereplőket, a kisváros marcona zsaruját, Winona Ryder folyton anyáskodó karakterét, az Upside Down szörnyeit, na és persze bemutatkozott pár új arc is. A 2. évad első része egy izgalmas üldözéses jelenettel kezd, hogy aztán elkezdje az építkezést, amelynek a végén feltehetően megint jó nagy katarzisban lesz részünk.

    stranger-things-2-bb

    A történet egy évvel az előző szezon után folytatódik, 1984-ben járunk, kapunk is néhány kulturális utalást, hiszen a mozikban épp megy a Terminátor – A halálosztó, Mike egyik kedvenc játéka egy Millenium Falcon replika a Star Warsból, a gyerekek pedig szabadidejükben nyilvános játékgépeken próbálnak rekordot dönteni. Pontosabban, tartani a rekordot, amelyet megdönt egy új szereplő, Mad Max, aki az első rész középpontjában áll.

    Girls don’t play video games!

    Érdekes látni, hogy milyen szépen simulnak be az új szereplők a 2. évad kezdésében a régiek közé, miközban folytatódnak az előző etapban felvezetett problémák: így Will Byersszel valami nagyon nincs rendben, Dustin és Lucas még mindig ugyanazokra a lányokra hajtanak, a fotós Jonathan pedig továbbra is a „barátzónában” vesztegel. Közéjük érkezik többek között Mad Max, aki egy olyan lány, aki a korát megelőzi, hiszen szeret videojátékokkal játszani és gördeszkázni. Persze, hogy rögtön követni kezdik a Stranger Things kölykei. Rajta kívül érkezik még a testvére (?), akiről egyelőre keveset tudunk meg, illetve Will anyja felszed egy férfit, akit Sean Astin alakít. A Gyűrűk Ura színésze olyan feelgood karakterként tűnik fel a sorozatban, aki rögtön mosolyt csal az ember arcára.

    stranger-things-2-c

    Márpedig ebből azért kevés van a Stranger Thingsben, ahol a felnőttek állandóan gondterheltek, így a kisváros zsaruja, Jim Hopper (David Harbour) és Joyce Byers (Winona Ryder) is kénytelen 0-24 aggódni. Főleg Will miatt, akit nem ereszt az Upside Down, a fiút látomások gyötrik, hiszen egyfajta világvége közeleg az 1. rész alapján. De rajta kívül is kapunk olyan arcokat, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek, sőt rövid időre feltűnik a képernyőn Eleven is.

    A Stranger Things nagyon jól csinálja, amit kell neki, ugyanis amellett, hogy a gyerekek energikus hozzáállása a hétköznapokhoz könnyen magával ragadja a nézőt, a sorozat továbbra is nagyon sötét. Már nem csak a fényképezés, hanem a hangvétel is. A Duffer testvérek iszonyú jó világot építettek fel maguknak, ahol minden második sarokban szörnyek bujkálhatnak és pont ez az, ami megrettenti az egyszeri nézőt. Sose tudni, hogy mikor valós és mikor vélt a rettegés a Stranger Thingsben. Ez az a történet, ahol még egy sima telefoncsörgéstől is kirázza az embert a hideg, a korábban átéltek miatt.

    stranger-things-2-d

    Ritka az olyan sorozat, ahol ennyire jól ötvözik a misztikumot, a retrót és a coming of age sztorit, de szerencsénk van, hogy a Netflix olyan szériákat is bevállal, amilyeneket egyedül az HBO szokott. Ez versenyhelyzetet szül a cégek között, aminek mi csak örülhetünk, hiszen egyre egyedibb kisképernyős produkciókra számíthatunk, ha meg akarják tartani a nézőket a gigavállalatok. A Stranger Things továbbra is kötelező néznivaló, főleg azoknak, akik imádták a Stephen King-féle Azt és valami hasonlóra vágynak. Értékelés: 9/10

    Ja, és Barb még mindig nincs meg.

  • Trónok harca sztárokkal és rengeteg sci-fivel jön a kétnapos PlayIt

    Ha tavasszal lemaradtál a PlayItről, vagy ott voltál és nagyon jól érezted magad, akkor egy jó hírrel szolgálhatunk, hiszen ősszel ismét megrendezésre kerül Magyarország legnagyobb gamer találkozója.

    A  kétnapos esemény keretében idén nem csak a hazai játékosokkal, cosplayesekkel és youtuberekkel találkozhatsz, hiszen külföldi sztárvendégek is tiszteletüket teszik a Hungexpóban. Érkezik ugyanis a  Trónok harca két híres szereplője, a Meera Reedet játszó Ellie Kendrick és Kristian Nairn, vagyis Hodor. Ha a hírességek miatt jönnél a PlayIt-re, ne felejts el kiegészítő jegyet venni, hogy találkozhass az „ajtót tartó” DJ-vel.

    playit-cp

    A  szombati napon a Trónok harcáé lesz a főszerep. A játékok mellé háttérzenének meghallgathatjuk a sorozatból ismert leghíresebb dallamokat is a nap végén, amelyeket egy igazi, élő szimfonikus zenekar fog előadni az érdeklődőknek.

    Vasárnap, azaz november 19 különösen izgalmas lehet a Galaktika olvasóknak, hiszen az őszi PlayIt második napján a sci-fi kerül középpontba.

    A sci-fi napon a kipróbálható játékok ugyanazok lesznek, mint amikkel szombaton játszottunk, de rengeteg bónusz  tartalom is lesz a Day of Space-en, mint például a Star Wars Battlefront II. A szervezők elmondása szerint, idén még több kipróbálható játék lesz, mint eddig valaha. Bár biztosak lehetünk benne, hogy sokat kell majd várnunk egy-egy játékgépnél, mielőtt odajutunk – a nagy tömeg miatt -, jó hír, hogy a felnőtt gamereknek idén a nappali rendezvényen lesz egy elkerített zóna, a PlayIt Plus.

  • Bright előzetes: Még egy orkból is lehet jó zsaru

    David Ayer (Suicide Squad, End of Watch, Fury) új filmje december 22-én érkezik a Netflixre, a Bright című urban fantasy egy olyan világba kalauzol el, ahol az emberek orkokkal, tündékkel és mindenféle mesebeli lényekkel élnek együtt. A filmben Will Smith játssza a főszerepet, a társa pedig a Joel Edgerton által alakított kőkemény ork. Kettejük lehetetlen párosa igyekszik majd megállítani a bűnözőket Los Angelesben.

    A kalamajka egy veszélyes varázspálca miatt indul, a fenti előzetes alapján pörgős kis filmre számíthatunk. Ritkán látni olyan fantasy filmet, mely a realizmus elemeivel közelít a Tolkien és George R. R. Martin által tökélyre vitt zsáner felé. A Bright c. filmben feltűnik még Noomi Rapace, akit a Prometheus kedvelői jól ismerhetnek.

  • Megjelent a Kifordított világ

    Christopher Priest legjobb regényének tartott Kifordított világ nemrég érkezett meg szerkesztőségünkbe. Priest úgy merít klasszikusnak számító elemekből és témákból, hogy közben kreatív ötleteinek és a történetmesélésnek köszönhetően a mai napig friss, izgalmas és letehetetlen olvasmány. Nézzük, pontosan, miként teszi ezt.

    A Kifordított világ eredetileg egy azonos című, 1973-ban írt novella volt, amely először a New Writings in SF 22-ben jelent meg. Priest ezt kibővítve írta meg a mára klasszikussá vált művet. 1974-ben megnyerte a BSFA (British Science Fiction Association) díját, egy évvel később pedig Hugo-díjra jelölték a Legjobb regény kategóriájában. Az eredeti megjelenés után kicsivel több mint 30 évvel is nagy a kritikai visszhangja. Paul Kincaid 2002-ben például az egyik leghíresebb science fiction regénynek, a háború utáni brit sci-fi kulcsfontosságú munkájának tartja, az Encyclopedia of Science Fiction szerzői, Peter Nicholls és John Clute pedig az író életművének csúcspontjaként tekint a Kifordított világra. 2010-ben a Gollancz kiadó gondozásában megjelent SF Masterworksbe is beválogatták a regényt, mint fontos sci-fi klasszikust. A könyv későbbi szerzőkre is nagy hatással volt, köztük China Miéville-re, akinek a Vastanács vonatvárosában Priest Földjét ismerhetjük fel.

    invwrld

    A könyv öt részre tagolódik, Priest ezeken keresztül mutatja be „kifordított világát” és annak lakóit. Az első, a harmadik és az ötödik szakaszt a regény főhőse, Helward Mann, a Jövő céh tagja meséli el; a második részben szintén Helward történetét követhetjük nyomon, azonban már egyesszám harmadik személyű elbeszélésben. Végül a prológusban és a negyedik epizódban egy kívülről érkező nőt, Elizabeth Khant ismerhetjük meg. Az életük egy közös pontnak köszönhetően fut össze: egy számunkra ismeretlen vidéken mozog a Föld nevű város, amit a szigorú Céhrendszer tart mozgásban. Hídépítő céh, Vontató céh, Jövő céh, a Milícia – ők és más céhek felelnek azért, hogy biztosítsák a város sebességét a folyton változó környezetben. Az inasként kezdő Helward ebbe a folyton nyüzsgő rendszerbe kerül be a neveldében töltött évei után. Az emberiség fennmaradásának érdekében el kell sajátítania az általa választott céh – a Jövő – szokásait, feladatköreit, s mindezt saját tapasztalatain keresztül. Feljebbvalóitól nem kap  tanácsot.

     Elértem a hatszázötven mérföldes kort.

    A regény első mondata – amit a kritikusok az egyik legjobb sci-fi keződmondatnak tartanak – már jelzi az olvasónak, hogy nem egy szokványos világról fog olvasni. A céhrendszer és a városon kívüli környezetbe egyre mélyebbre hatolva rájövünk, hogy az általunk ismert fizika szabályai felborultak. A világ örök mozgásban, amit a szinte elérhetetlen optimum érzékeltet, a nap nem gömb alakú, sokkal inkább egy korongra hasonlít, amelyből egy-egy függőleges fényoszlop nyúlik ki.

    inverted_world_SFlogo_B1
    A magyar borító. Nagy Gábor munkája.

    A Kifordított világot gyakran szokták disztópiaként is meghatározni. A céhrendszer felépítése és annak vezetőinek megkérdőjelezhetetlen volta indokolhatja a besorolást. Azonban érdekes módon Priest nem egy a rendszerrel szembehelyezkedő szereplőn (azaz nem egy tipikus orwell-i vagy huxley-i figurán) keresztül térképezi fel a rendszert, hanem egy hűséges tag szemével látjuk. Igazából a társadalom felépítésének megváltoztatására irányuló törekvések végig a háttérben zajlanak, és – ebben nem feltétlen tér el Priest például az 1984-től – ennek egy nő a vezéralakja. A hangsúly nem ezen van, a Kifordított világban egy viszonylag új szempontból közelítünk a „kizökkent” időhöz és térhez. A rendszerben teljes meggyőződéssel bízó ember útja ez, akinek be kell járnia a világot, hogy rájöjjön, másként is lehet látni. Így nem csak egy disztópiát vagy egy nem szokványos sci-fit kapunk, hanem egyfajta bildungsromant is, azaz fejlődésregényt is, ahol a főhős az általa tapasztaltakon keresztül jelentős változásokon megy át, a friss ismeretek pedig komoly önvizsgálatra is kényszerítik.

    Ha mindig is érdekelt, hol van a valóság és az érzékelés határa, egy teljesen szokatlan világról olvasnál, vagy csak érdekelnek a sci-fi klasszikusok, akkor a Kifordított világ a te könyved!

    20% kedvezménnyel megrendelhető a Galaktika webshopban.

  • Befellegzett a The Walking Deadnek?

    A The Walking Dead érdekes eset, hiszen az AMC zombis sorozata már 2010 óta lépked a totális apokalipszis útjain és az évadok során voltak olyan pontok, amikor az egyik legjobb drámának lehetett nevezni a produkciót. Emlékezzünk csak vissza Carol esetére a gyerekekkel, vagy Rick nejének brutális halálára, de még a 7. etapnak is megvoltak a maga fénypontjai, például amikor Negan két fontos szereplő fejét is baseball-ütővel csapkodta szét. Megdöbbentő volt látni, ahogy Rick próbálta összeszedni magát az eset után és visszanyerni falkavezér stílusát. Az előző szezon végén beharangozták, hogy a 8. évadban brutális csatározások lesznek, de az első rész alapján nagyobb volt a füst, mint a láng.

    twd-801-b

    A sorozat készítőinek látványosan nem mennek az akciójelenetek, hiszen a The Walking Dead mindig is lélektani dráma volt, sose a robbantásokon és a lövöldözésen volt a hangsúly. Ehelyett inkább a fejekben lévő összevisszaság vitte a prímet és helyenként elgondolkoztató is volt nézni, ahogy ember embernek lett farkasa, egy élőhalottak által uralt világban. Az évadnyitóban is elég béna lett az, amit olyan sokáig felvezettek, epikusabb összecsapásra lehetett számítani a Megmentők és Rickék között. Az egésznek az lett a vége, hogy a lázadók kiálltak a Negan által birtokolt épület elé, rá is sikerült lőniük, meg odacsalogattak egy hatalmas zombicsordát. Sikerült a cél? Nem. Negan életben maradt, a több száz kilőtt golyó közül egyik se találta el.

    twd-801-c

    Ez hiba. A The Walking Dead készítői képernyőre vittek egy iszonyú erős főgonoszt, aki a teljes 7. évadban lopta a show-t. Egyszerűen jó volt látni, ahogy Jeffrey Dean Morgan hadonászott Lucille-lel és mindenkinek odaszólt. Manapság kevés vagány karaktert látni a tévében, így felüdülés, amikor néha egy-egy ilyen tapló figura is szóhoz jut. Negan azonban mintha elvégezte volna, amit kellett neki, megmutatta, hogy még Ricket is meg lehet törni, és ez az új rész lett volna a tökéletes alkalom, hogy brutális módon kiírják a The Walking Deadből a férfit. Az írók azonban valamiért nem merték ezt meglépni, talán mert túlságosan támaszkodnak a képregényekre, vagy mert nagy meló újabb és újabb főgonoszokat bevezetni a történetbe.

    twd-801-d

    Már a Fear The Walking Deaden, az AMC másik zombisorozatán is érezni lehet helyenként, hogy az anyasorozatot másolják, csak gyengébben, ennek pedig az lehet a vége, hogy a franchise csúnyán összeomlik. Affelé tartunk egyébként, hiszen a The Walking Dead friss epizódjának nézettsége nem lett túl jó, ráadásul torrenten is visszaestek a letöltési számok. Aki tősgyökeres rajongónak véli magát, annak ettől függetlenül tetszeni fog a folytatás, már csak azért is, mert jól esik még mindig nézni ezeket a karaktereket. Ahogy minden olyan sorozatnál, ami majd 10 évig fut, a nézők elkezdenek kötődni a szereplőkhöz és izgulni értük, így ez a The Walking Dead esetében is igaz lehet.

    A sorozatnak megvannak a hibái, ennek ellenére még mindig abszolút nézhető kategória. Ez pedig az országos tévécsatornák hibája, ahol olyan képregényfeldolgozások maradhatnak életben sok-sok évig, mint az Arrow, a Gotham és a többi. Érdekes kérdés lehet, hogy vajon az országos drámák silánysága hatással van-e a kábelesekre, annyi azonban biztos, hogy a közönség sokkal könnyebben elfogadja a gyengébb tartalmat, ha épp az ömlik felé a képernyő irányából.

    twd-801-e

    Muszáj megemlíteni, hogy az új részben még a flashforwardot se indokolja semmi – a nosztalgián kívül -, ugyanis nem sok mindent tudunk meg arról, hogy mégis miért kellett belengetni öreg Ricket az „idősek otthonában”. Voltak olyan sorozatok, mint mondjuk a Lost, amelyek jól ki tudták használni az időugrás adta lehetőségeket. A The Walking Dead nem tartozik ezek közé.

    Az biztos, hogy amennyiben a The Walking Dead nem embereli meg magát, akkor el fog tőle pártolni a közönség. Ott az HBO, ahol olyan drámák futnak, mint a Westworld, a Trónok harca, vagy a Netflix, mely folyamatosan kapaszkodik fel erősebbnél-erősebb produkciókkal. Csak reménykedni lehet benne, hogy a Black Mirror is végre mainstreamebb lesz, és a nézők értve kezdik el követni a sorozatokat. Akkor pedig az AMC bajban lesz, mert már a mazochistáknak se lesz igénye a The Walking Deadre. Értékelés: 5/10

    Érdekesség egyébként, hogy ez volt a sorozat 100. része, a képsorok pedig rengeteg visszautalást tartalmaztak az első epizódra. Ezek közül az érdekesebbeket alább mutatjuk. Minden páratlan számú kép a pilotból van, a párosak meg értelemszerűen a 8. évad premierjéből.

    twd-easter1 twd-easter2 twd-easter3 twd-easter4 twd-easter5 twd-easter6 twd-easter7 twd-easter8 twd-easter9 twd-easter10 twd-easter11 twd-easter12 twd-easter13 twd-easter14

  • Mini-interjú Szente Mihállyal, a Kifordított világ fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2017-es év második felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Ezúttal Szente Mihályt ismerhetitek meg, akinek a nevével a magyar sci-fi rajongók biztosan találkoztak. Mihály fordított már Star Wars, Alien és Warhammer regényeket, számos novellát a Galaktika számára, továbbá neki köszönhetjük a Fagyott égboltot és a most megjelenő Christopher Priest regényt,  a Kifordított világot.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    A miértre adandó válasz sajnos nem fér bele egy ilyen interjú kereteibe, inkább egy másik alkalommal mesélném el. Most csak annyit: gyakorlatilag teljesen véletlenül lettem fordító. Az első munkám pedig Stephani Perry: A borzalmak kastélya című könyve volt, a Resident Evil sorozat első része.

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Körülbelül tizenkét-tizennégy éves koromban kezdődött a kapcsolat Verne Gyulával, és talán a Nemo kapitánnyal vagy az A rejtelmes szigettel. Ebben az időszakban egy iskolai program keretében elvittek a helyi könyvtárba, ahol találomra húzgáltam ki a könyveket, és az egyiknek a borítóját egy spéci űrjárgány díszítette. A címre már nem emlékszem, de a kép  rabul ejtett. A könyvet akkor nem vehettem ki, de még aznap délután visszamentem, beiratkoztam, és onnantól nem volt megállás. Műkincsrablók a kisbolygón, A kupolaváros titka, Holdrengés, Alapítvány, és persze a Galaktika, amit hármasával-ötösével hordtam haza és faltam fel. A szerelem azóta is tart.

    szente_mihaly_2
    Szente Mihály

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    Számomra a legjobb könyv a Randevú a Rámával, a kedvenc film pedig Az ötödik elem.

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Egy darabig több műfajban dolgoztam, a horrortól, a tényirodalmon át a fantasyig. Az első sci-finek nevezhető munkámra nem emlékszem pontosan, talán P. K. Dick vagy Asimov novellák voltak, vagy pedig Frank Herbert Csillagkorbács című regénye, valamelyik ezek közül.

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Alapelvem, hogy mindig igyekszem a lehető leghívebben visszaadni az író által használt nyelvezetet, megteremteni a kornak és helyszínnek megfelelő hangulatot, stb., ez természetesen minden műfajra igaz.

    Ennél a zsánernél számomra talán annyi a különbség, hogy a sci-fiben több idegen kifejezést engedek meg magamnak. Például, egy Warhammer regény esetében a világ minden kincséért sem írnám le a “klausztrofóbia” vagy a “stressz” szavakat, de egy, a jövőben játszódó sci-fibe beleférnek. Ezen felül nem nagyon vannak külön szabályaim.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Kifordított világ) fordításánál?
    Az, hogy nagyon érdekelt, és szívem szerint csak olvastam és olvastam volna, de muszáj volt leállni és fordítani is. 

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    Egyetlen szóval jellemezném: zseniális.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Hogyne, nagyon szívesen. Megfogott az egyedi és különleges alapötlettel, és azzal, hogy milyen leleményes fokozatossággal vezetett be az általa kitalált világba úgy, hogy közben sejtelmem sem volt, mi lesz a történet vége. Ezen felül én elsősorban azokat írókat szeretem, akik választékosan, de világosan és egyszerűen fogalmaznak, lényegre törően írnak, és folyamatosan előreviszik a cselekményt. És Christopher Priest ilyen.

  • Nyerj páros jegyet a Budapest Noir című filmre

    Gordon Zsigmond, a kiábrándult bűnügyi újságíró egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány halála után nyomoz a ’30-as évek Budapestjén. Csakhogy ez az ügy más, mint a többi, mindenhol falakba ütközik. Gordont hajtja a kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, annál kitartóbban követi a nyomokat. A szálak több irányba vezetnek, és úgy tűnik, senkinek nem áll érdekében az, hogy kiderüljön az igazság.

    Nyerj páros jegyet a Kondor Vilmos nagysikerű, azonos című könyvéből készült film premier előtti vetítésére! Október 30-án, hétfőn 2×5 db jegyet sorsolunk ki a film premier előtti vetítésére (ez október 31-én lesz 19 órától a Lurdy moziban). A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!

    A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.

    Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

    Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

    Galaktika Klub

  • A konzolos verzió után PC-re is jön az Injustice 2

    A Mortal Kombat mellett a képregényhősöket felvonultató Injustice széria az, mely a verekedős játékokat minőségileg képviseli manapság. A konzolra 2017 májusában megjelent Injustice 2-ben megannyi DC hős és szupergonosz néz szembe egymással, egyjátékos és multiplayer módban.

    A Warner most bejelentette, hogy elég nagy késéssel, de 2017 őszén végre megjelenik a PC-s Injustice 2, melynek átiratát a Mortal Kombat XL-hez hasonlóan a QLOC hozza tető alá.

    injustice 2

    Az Injustice 2-ben szemtanúi lehetünk az igazi Batman v Superman sztori folytatásának, vagy akár a villámgyors Flashként és a kőkemény Aquamanként is szembeszállhatunk a gonosszal. A programot már holnaptól nyílt bétában tesztelhetjük, bár még a Steamre nem került fel a játék oldala.

    Egy kis kedvcsinálónak íme a játék trailere: