My Blog

Blog

  • Már biztos: 3,5 milliárd éves a földi élet

    A Föld nagyjából 4,5 milliárd éves, de most már biztosnak látszik, hogy a földi élet sem sokkal fiatalabb. A legújabb felfedezés szerint ugyanis már 3,5 milliárd évvel ezelőtt is volt élet a bolygónkon, jóllehet akkoriban még csak mikroorganizmusok szintjén.

    A felfedezéshez vezető történet 1982-ben kezdődött, amikor az UCLA egyik kutatója, J. William Schopf Nyugat-Ausztráliában begyűjtött egy kőzetleletet, ezt követően pedig azt tanulmányozva először 1992-ben, majd később 2002-ben is megállapította, hogy a benne rejlő mikrofosszíliák 3,5 milliárd évesek. A két publikált tanulmány ellenére kollégái szkeptikusak maradtak. Úgy vélték, hogy Schopf mindössze megkövesedett élőlényekre emlékeztető ásványokra lelt.

    Ennek hatására Schopf és kollégája, a Wisconsin-Madison Egyetemen dolgozó John Valley professzor egy új módszer segítségével – aminek hála roncsolás nélkül tudták vizsgálni a mikrofosszíliákat – idén kémiai és morfológiai bizonyítékot is talált arra, hogy a leletben valóban a földi élet legkorábbi bizonyítékai lapulnak.

    A PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) által kiadott tanulmány szerint a kőben tizenegyféle hengeres és fonalszerű mikrobát azonosítottak. A kutatók a SIMS-szel (Secondary Ion Mass Spectrometer; magyarul: szekunder ion spektrométer) szétválasztották az ősmaradványokat alkotó izotópokat, majd megmérték a mikrofosszíliák szénizotóparányát.

    Az eredményekkel azonban ezúttal sem ért mindenki egyet. Dominic Papineau, az University College London kutatója bár elismeri, hogy Schopf és Valley jó munkát végzett, azt már vitatja, hogy ezek lennének a legrégebbi fosszíliák. Papineau ugyanis kollégájával, Matthew Dodd-dal a kanadai Labrador félsziget északi részén talált leletekben 3,77 milliárd éves fosszíliákat talált, és feltett szándéka, hogy újfent bizonyítsa: ez a földi életre utaló legrégebbi nyom.

    Az University of Western Australia’s Centre for Microscopy, Characterisation and Analysis kutatója, David Wacey is meglehetősen szkeptikus az eredményekkel kapcsolatban, és véleményét nem rejtette véka alá.

    „Szegényesnek vélem ezt a kéziratot, amely statisztikailag elhanyagolható, de túlértékelt adatokat tartalmaz. Emellett tudatlanságot vélek felfedezni, mivel a szerzők olyan technikához (Raman spektroszkópia) ragaszkodnak, amiről már bebizonyították, hogy alkalmatlan arra, amire használták.”

    Mint látható, az eredményeket nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, ugyanakkor az biztosnak látszik a tanulmány alapján, hogy az élet legalább 3,5 milliárd éves, és nem sokkal azután alakulhattak ki az első mikroorganizmusok, hogy a Föld megszületett. Persze ez az élet még más volt, mint a ma ismert, hiszen egy részük feltehetően a Nap által termelt energián, a másik részük pedig a bolygó légkörének nagy részét akkoriban alkotó metánon élt. Ugyanakkor Schopf és Valley arra is rámutatott, hogy az ausztráliai leletben azonosított mikrobák egy része ugyan mára kihalt, de a többi nagyon hasonlít ma élő mikroorganizmusokra.

  • Egymillió eurós fődíjért versenyezhetünk a 2018-as, magyarországi e-sport fesztiválon

    Ahogy már novemberben beszámoltunk róla, a magyar állam közel 2 milliárd forinttal fogja támogatni az e-sportot hazánkban. A pénzből a V4 Future Sports Festivalt rendezik meg, 2018 március 23-tól 25-ig, Budapesten.

    A versenybe Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia csapatai nevezhetnek és januártól, a V4 szervezet honlapja is elérhető lesz, ahol regisztrálhatunk nézőként és játékosként is.

    A tornán 4 játékban, csapatos és szóló játékokban tudják majd összemérni a tudásukat a profi és az amatőr e-sportolók. A fesztivál célja a Visegrádi Együttműködésben résztvevő országok közötti barátságos viszony ápolása, a feltörekvő e-sportolók felkarolása.

    A V4 fesztivál versenyének győztese pedig nem kevesebb mint egymillió eurót vihet haza, tehát ha Te vagy az ismerőseid között van, aki sokat játszik, mindenképp vegye fontolóra ezt a fesztivált, hiszen kis hazánkban nem sok hasonlóra lesz a közeljövőben lehetőség.

  • Értékeld a 2017-es könyveinket és nyerj!

    Immár hagyományosnak mondható, hogy az év végén szavazást írunk ki a könyveinkről, hogy visszajelzést kapjunk kedves olvasóinktól, melyik kötetünk tetszett jobban, és melyik kevésbé. Ez 2017-ben sincs másként! Külön lehet voksolni a könyvek tartalmára és borítójára. Mint az iskolai osztályzatoknál: 5-ös a kitűnő és 1-es az elégtelen. A visszajelzéseket pedig igyekszünk figyelembe venni következő évi kiadványainknál.

    Azok között, akik rászánják az időt, hogy szavazzanak a könyveinkre, 3 db Galaktika Klub Aranykártyát sorsolunk ki. (Ha a nyertes már klubtagunk, akkor nem kötelező átvennie a kártyát, de a vele járó könyvajándék mindenképpen dukál.)

    Kérjük, hogy a tartalomra csak az szavazzon, aki olvasta is a könyvet. Borítókra pedig az is szavazhat, aki most látja először a kötetet.

    Egyáltalán nem kötelező minden egyes könyvre voksolni: amelyik kötetről nincs vélemény, azt értékelés nélkül tovább lehet lapozni.

    A leadott szavazatok mennyisége vagy pontértéke nem befolyásolja a nyereménysorsolást.

    Voksolni január 5-ig lehet, sorsolásra és eredményhirdetésre január második hetén kerül sor.

    Szavazásra fel!

  • Mortal Engines előzetes: Óriási, mozgó városok Peter Jackson új filmjében

    Peter Jackson új filmmel jelentkezik, ráadásul olyannal, amely komolyan megmozgathatja a sci-fi rajongókat. A Mortal Engines egy olyan posztapokaliptikus, steampunk jövőképet mutat, ahol az emberiség hatalmas, mozgó városokban él. A koncepció Philip Reeve regényíró ötletén alapszik, aki 2001-ben publikálta a négy részből álló könyvfolyam első felvonását. A Mortal Enginesben ott a lehetőség a kibontakozásra, hiszen ha a 2018 december 14-ére betervezett filmes feldolgozás sikeres lesz a pénztáraknál, akkor bizony ez egy új Peter Jackson-féle saga kezdetét jelentheti.

    Jackson eddig főleg a fantasy terén aratott nagyokat, hiszen a King Kong, A Gyűrűk Ura 1-3 és A hobbit 1-3 is elég sok nézőt vonzott a vásznak elé. A Mortal Engines főszereplői között olyan arcokat találunk, mint Robert Sheehan a Misfits című brit szuperhősös sorozatból, a Da Vinci’s Demonsból ismert Hera Hilmar és persze Hugo Weaving, aki olyan filmekben játszott eddig, mint a Mátrix, A Gyűrűk Ura, az Amerika Kapitány és még sorolhatnánk. A Mortal Engines fentebb látható teasere elsőre főleg a látványra és a hangulatra épít, ezek látszólag rendben is vannak, felírtuk a várós filmek közé ezt az új Peter Jackson művet.

  • A kanonizáció majd úgyis lebontja az összes műfaji kerítést- interjú Dragomán Györggyel

    Hol húzódik a sci-fi és a mainstream irodalom határa? Egyáltalán külön kell beszélni a kettőről? Mik kellenek ahhoz, hogy egy szöveg működjön? Ezekről és más sf-t érintő témákról beszélgettünk a kortárs magyar irodalom egyik jól ismert szerzőjével, Dragomán Györggyel legutóbbi galaktikás publikációja apropóján.

    Hogyan került kapcsolatba a sci-fivel?

    Tizenkét évesen levettem a polcról a Piknik ​a senkiföldjén – Tudósok sci-fi írásai című, Kriterion kiadású antológiát. Aztán megtaláltam apám polcán pár Asimov és Lem kötetet. Aztán Galakitákat és Metagalaktikákat.

    Galaktika 332

    Kedvenc szerzők a zsánerben?

    George Orwell, Hal Celment, Neal Stephenson, William Gibson, Ray Bradbury, Thomas Pynchon, Kurt Vonnegut, Lengyel Péter. Őket valamiért rendszeresen újraolvasom.

    Nem a Galaktika 332-ben megjelent „Vadászat”-a az első sci-fi novellája, az olvasók találkozhattak már korábban is műveivel a Galaktika lapjain (230, 300). Ezeknek a publikálásánál is korábban írt sci-fit?

    Hogyne, már kamasz koromban írtam sci-fi novellákat, de ezek nem láttak (szerencsére) nyomdafestéket. A Népszabadságban is közöltem sci-fi ként is olvasható tárcákat.

    Hogyan szokták fogadni sci-fi írásait? 
    Nem igen szembesültem eddig reakciókkal. Volt már, hogy érzékeltem némi meglepődést, illetve örömöt. Van egyébként egy meglehetősen fantasztikus sci-fi drámám, a Nihil, abban egy Kilenc nevű kétfejű mutáns a főszereplő, de eddig még nem került színpadra.

     

    Minek tekinti a sci-fit: egy tágan értelmezhető tematikának/stílusnak vagy egy bizonyos szabályokat követő műfajnak? És íróként?

    Nem tudom meghatározni. Nekem Beckett Endgame-je éppúgy belefér a műfajba mint Harry Harrison Technikolor Időgépe. És íróként sincsenek szabályok, talán az, hogy kicsit, vagy nagyon eltolódik a valóság valamilyen irányba.

    Mi a fontosabb a zsánerben: a kreatívabbnál kreatívabb ötletek vagy az, hogy jól működjön a történet, még akkor is, ha a benne lévő témát vagy ötletet többen feldolgozták?

    Nekem elsősorban a stílus fontos. Ha a mondatok döcögnek, akkor hiába van tele a szöveg frappáns ötletekkel, nem fogom végigolvasni.

    A magyar és a külföldi irodalmi életet figyelve észrevehetjük, a mainstream irodalomat és a sci-fi-t elkülönítik egymástól. Valóban húzódik a kettő között egyfajta határ? 

    A határ igazából a jó és a rossz irodalom között húzódik. A kérdés, hogy megirhatja-e más is a szerző helyett a könyvet. Ha igen, akkor az csak egy termék, tehát számomra értéktelen (még ha szórkaztató is).

    Dragomán épp tudományos csokimousse-t készül készíteni, amihez jeget kell törni. A Thor pörölyéhez hasonló kalapács elengedhetetlen ehhez.

    Mégis a zsánerirodalommal foglalkozó szakmabeliek és olvasók szoktak külön sci-fi írástechnikáról, sci-fi kritikáról, és egyéb, a mainstreamnek nevezett irodalomtól eltérő megközelítésről beszélni. 

    Az irodalom minőségét nem a témája határozza meg. Borges sci-fi író vagy szépíró? És Margaret Atwood? És Cormac McCarthy? Egy nagy író bármit meg tud írni. Ezt a kérdést bármilyen más zsánerrel kapcsolatban is fel lehetne tenni. Az irodalomban nincsenek szigorú határok. Ha a zsáner irodalmakra mint szubkultúrákra tekintünk, akkor persze felfedezhetők bennük az ortodoxiára és az elszigetelődésre való törekvések, ez mindkét irányból megfigyelhető. De ennek nincs jelentősége, hosszú távon a kanonizáció majd úgyis lebontja az összes kínnal-keservvel összetákolt műfaji kerítést. Az mindenesetre sose jó, ha akár egy író, akár egy olvasó bezárja magát egy-egy szubkultúrába.

    Az angolszász sci-fiben az utóbbi időben megjelentek a fekete, az ázsiai és más kisebbségben élők hangjai, akik saját kultúrájukat építik bele történeteikbe. Ennek mentén el tudja képzelni, hogy olyan sci-fi történetet ír, amibe beleviszi a saját gyökereit?

    Írtam már ilyet, nem is egyszer. És persze voltak, akik a Fehér Királyt is sci-fi ként olvasták (lásd például Jörg Tittel és Alex Helfrecht rendezésében készült adaptációt – a szerk.).

    A 24.hu-nak adott interjújában azt mondta, készül egy novelláskötettel, amiben a thrillertől a sci-fiig mindenféle szöveg lesz. Jelenleg hogy halad a gyűjteménnyel?

    Dolgozom rajta. Rengeteg novellám van, majd válogatok belőlük köteteket.

    Türelmetlenül várjuk! Vannak más, a fantasztikumhoz köthető tervei?

    Nemrég indult a qubit.hu nevű tudományos portál, A fényes jövő címmel lett egy rovatom, rendszeresen közlök sci-fiként is olvasható szövegeket ott. Épp most írtam például oda egy időutazósat.

  • Sir Ian McKellen A Gyűrűk Ura tévésorozatban is eljátszaná Gandalfot

    A 2017-es év egyik fontos bejelentése tévés fronton az volt, hogy az Amazon rendkívül drága sorozatot készít A Gyűrűk Ura alapján, ráadásul az online videotékánál több évados berendelésről döntöttek. Sok rajongó kétkedve fogadta a dolgot, idővel kiderül majd, hogy a Trónok harca új kihívóra lel-e, azonban egy biztos, A Gyűrűk Ura (és A Hobbit) filmek egyik fontos szereplője, a Gandalfot alakító Sir Ian McKellen szívesen szerepelne a kis képernyős előzményben.

    A BBC Radio 2 adásában Graham Norton arról kérdezte a sztárt, hogy mit szólna ahhoz, ha egy másik színész játszaná a varázslót a sorozatban.

    Hogy más játssza Gandalfot? Egyelőre engem nem kerestek meg a dologgal kapcsolatban, de A Gyűrűk Ura karaktere több mint 7000 éves, így nem hinném, hogy túl idős lennék hozzá, hogy visszatérjek Középföldére.

  • 100 éve született Arthur C. Clarke

    1917. december 16-án született Arthur C. Clarke angol író és mérnök. Születésének 100. évfordulóján hét pontban járjuk körül életének és munkásságának fontosabb állomásait.

    A vezeték nélküli kommunikáció

    Clarke számos szerkezetet, ötletet és konkrét találmányokat jósolt meg regényeiben és novelláiban. Többek között az ő nevéhez köthető a geostacionárius pálya alkalmazása a telekommunikációban. Clarke szerint az Egyenlítő fölött, harminchatezer kilóméteres magasságban pályára állított három, a Földdel szinkronban keringő műholddal megoldható lenne a vezeték nélküli kommunikáció a bolygón. Az ötletet először 1945-ben vetette fel egy, a Wireless World szerkesztőjének írt levelében. Később az Extra-Terrestrial Relays – Can Rocket Stations Give Worldwide Radio Coverage? című esszéjében is publikálta a magazin hasábjain. Huszonöt évvel később a Clarke által leírtak megvalósultak, hisz azóta műholdakkal biztosítják a tengerhajózás és a légi közlekedés navigációját, telefonok, internet és tv-műsorsugárzást globális szinten. Clarke tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke Orbitnak vagy Clarke övnek is nevezik.

    Az űrlift propagálása

    Clarke kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a búvárkodás is. Ezen hobbijához köthető a több művében is megjelenő űrlift, ugyanis 1956-tól otthonává váló Ceylon (mai nevén Srí Lanka) is megihlette. Az űrlift ötlet nem feltétlen Clarke-hoz köthető (pontosan a 19. századba, Konsztantyin Ciolkovszkijhoz vezethetőek vissza az űrlift kezdetei), de mégis ő indított el valamit az elképzelés megvalósításához. 1979-ben Az éden szökőkútjai regényén keresztül a szélesebb közönség is megismerkedhetett az űrliftekkel. A könyvben mérnökök egy csoportja egy, a bolygó körül keringő űrállomást szeretne összekötni a Földdel. A mutatványhoz egy 36 000 km hosszú oszlopra lesz szükség, amin majd némi elektromos energia segítségével gond nélkül közlekedhetnek. A számítások szerint az oszlop felállítására a legjobb hely Srí Lankán található.

    Profiles of the Future, avagy a megjósolt jövőnk

    A geostacionárius pálya és az űrlift mellett Clarke még számos dolgot megjósolt a maga idejében. Kortársai ezeket esszésorozatában olvashatta, amit 1962-ben Profiles of the Future címen könyvként is megjelentettek. Itt 2100-ig bezárólag Clarke olyan dolgokról ír, minthogy 2005-ben „globális könyvtárral” fogunk rendelkezni, műholdakról fogják sugározni a tévécsatornákat világ szerte, hordozható rádió-adóvevőnk lesz, de itt jegyezte le első törvényét (pontosan a Hazards of Prophecy: The Failure of Imagination-ben), miszerint ha egy kitűnő, de idős tudós azt állítja valamiről, hogy lehetséges, akkor nagy valószínűséggel igaza van. Viszont ha valamiről azt mondja, nem lehetséges, akkor nagy valószínűséggel nincs igaza. Ezt másik kettő követte, melyek közül a harmadik a legtöbbször idézett törvény: Bármely kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.

    Felfedező a víz alatt

    1956-ban Clarke Srí Lankára költözött, hogy a már említett hobbijának, a búvárkodásnak szentelje idejét. A szigeten való tartózkodás nem csak egy kis egzotikumot és a merülés elsajátítását hozta Clarke számára. Odaköltözésének évében barátjával, Mike Wilsonnal felfedezte a Koneswaram templom tenger alatti romjait Trincomalee-n. További felfedezései közé tartoznak még a Chola bronzok is. Ezeket 1957-ben a The Reefs of Taprobane-ban írta meg. 1961-ben egy filmezés alkalmából Wilsonnal egy különös mélyedésre leltek, amiből ezüst érmék estek ki. Eltervezték, hogy a következő évben lemerülnek, hogy jobban szemügyre vegyék a helyet, azonban Clarke-nál súlyos betegséget diagnosztizáltak (egy gyermekkori betegség szövődményét, egy izomsorvadással járó idegrendszeri betegség), ezért nem vehetett részt a merülésben. Az állapota miatt azonban nem csökkent érdeklődése. Egy évvel később a partról és a felszínről származó zsákmányukat vizsgálta. Kiderült, a pénzérmék, egy ott talált roncs és további tárgyak a mogul uralkodók egyikéhez, Aurangzebhez tartoznak. A leletek egy új történetet is ihlettek, még pedig a  The Treasure of the Great Reef-t.

    Kultikus dokumentumfilmsorozat

    Valószínűleg itthon is sokan emlékeznek az Arthur C. Clarke’s Mysterious World-re, ahol Clarke paranormális eseteket vizsgált tudományos szemszögből. Az író érdeklődése a paranormális iránt nem a sorozattal kezdődött, már tudományos és írói karrierje elején is foglalkozott ilyenekkel, saját bevallása szerint A gyermekkor végét is az állítólagos paranormális jelenségek inspirálták. A sorozat 1980-ban indult egy 13 epizódos évaddal. Az intróban Arthur C. Clarke jelentkezett be Srí Lankáról, a narráció nagyobb részét Gordon Honeycombe végezte. Ezt követte 1985-ben a World of Strange Powers, 1994-ben pedig a Mysterious Universe. Az epizódokban megjelenő rejtélyek általában három kategóriába estek: a, ami egykor zavarbaejtő volt, nem érthető, de ma már magyarázható (pl. szivárvány) b, ami még ma is nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható, de a jövőben érthető lesz, és c, amit nem értünk és nem tudunk megmagyarázni. A dokumentumfilm kultikussá nőtte ki magát, még egy paródia is született hozzá: a BBC The Goodies című sorozat egyik epizódjában Clarke műsora véget ér, mert bebizonyosodik, hogy ő maga sem létezik. A műsorban megjelent rejtélyekből egy összegző könyvet is kiadtak Arthur C. Clarke titokzatos világa címen.

    A Nagy Hármak egyike

    Ha Arthur C. Clarke-ról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a sorból fantasztikus írásait sem. Gyakran emlegetik a három nagy sci-fi író között, azaz Robert A. Heinlein és Isaac Asimov mellett. Már gyerekként rajongott a sci-fiért, ami azzal járt, hogy rajongói klubokat látogatott és különböző világokban játszódó történetekkel szórakoztatta diáktársait az iskolaújságban. Első írásai 1946-ban jelentek meg az Astounding Science Fictionben, köztük a Kibúvó. Ezután az első regényre se kellett sokat várni: az 50-es években jelent meg a Prelude to Space, A Mars titka és a Szigetek az égben. Az elsőben Clarke körül a kétlépcsős űrhajó ötletét mutatja be, amivel az emberiség végre eléri a Holdat, továbbá egy vitorlázó űrrepülőgépet is (a ma már létező űrvitorlához hasonló). A második könyv a Mars meghódítását írja le, a harmadikban pedig a már említett Clarke Orbitot használó közösséget. Szintén az 50-es években publikálta Clarke Az őrszem című elbeszélését, ami később a 2001. Űrodüsszeia alapjául szolgált, de emellett azért is fontos az írás életművében, mert ez az első olyan alkotása, ahol megjelenik a metafizika is. Konkrét példa erre például A gyermekkor végében megjelenő istenszerű, jót akaró idegenek, vagy az Isten kilencmilliárd neve, amiben tibeti szerzetesek akarják leírni Isten nevét egy szuperszámítógép segítségével. Mindkét művet Hugo-val díjazták.

    A 60-as években Clarke inkább az ismeretterjesztő művek felé fordult, azonban rövid időn belül, Stanley Kubrick rendezőnek köszönhetően figyelme ismét a sci-fire irányult. 1964-ben találta ki Kubrick a 2001. Űrodüsszeia ötletét, amivel Clarke-t kereste fel. Az író természetesen nem zárkózott el az ajánlattól, és elkezdték közösen írni a forgatókönyvet, de emellett Clarke a könyv változaton is dolgozott. A filmet 1968-ban mutatták be, a regény pedig nem sokkal ezután jelent meg. A 2001 után Clarke megírta életműve talán egyik legsikeresebb darabját, a Randevú a Rámával-t (1973). A regény nem csak bestseller lett, de a legrangosabb irodalmi díjakat is bezsebelte. Ezután két jelentősebb könyve jelent meg: 1975-ben a Birodalmi Föld (ebben a teljes egyenjogúságot hirdeti nemtől, származástól és orientációtól függetlenül, miközben a klónozás veszélyeire is felhívja a figyelmet) és a már korábban említett Az éden szökőkútjai (1979). A 80-as években visszatért az Űrodüsszeia világába, ugyanis az űrkutatás akkori vívmányai nagyon megihlették. Így az első regényt még három követte, amelyek 2010, 2061-ben és 3001-ben játszódnak.

    A későbbiekben betegsége miatt nehezebben tudta papírra vetni fantasztikus ötleteit, így más írókkal szövetkezve írta további műveit. Együtt dolgozott Michael P. Kube-McDowellel (Tűzszünet), Stephen Baxterrel (Régmúlt napok fénye, Elsőszülöttek), Frederick Pohllal (Végső bizonyítás) és Gentry Lee-vel (a Ráma folytatásai, Bölcső).

    És neve fennmarad örökké

    Arthur C. Clarke hatása tagadhatatlan, rajongói, csodálói és tisztelői pedig több százan, ezren is voltak. Az őt övező tisztelet egyik bizonyítéka II. Erzsébet királynőtől kapott lovagi címe és a róla elnevezett dolgok. A cikk zárásaként összegyűjtöttük a legérdekesebb dolgokat, amiket Clarke-ról neveztek el.

    • Díjat: Az Egyesült Királyság legrangosabb sci-fi díját. 1987-ben alapították – Clarke jóváhagyásával – olyan céllal, hogy segítse az akkor kezdő írókat. A díj győztese pénzjutalomban is részesül, ami 2001-ig 1000 font volt, azután mindig az aktuális év fontban. A zsűrizést és a díjátadót a szintén róla elnevezett alapítvány felügyeli és szervezi. Szintén az Egyesült Királyság űrkutatásért járó díj is az ő nevét viseli. Hogy az irodalmi díjtól meg lehessen különböztetni, a Sir Arthur C. Clarke néven fut.
    • Aszteroidát: egy 1981. március 2-án felfedezett aszteroida a 4923 Clarke nevet kapta. Az objektumot S. J. Bus fedezte fel a Siding Spring Observatoryból. Ugyanezen a napon fedezte fel az 5020 Asimovot is.
    • Dinoszauruszt: egy Inverloch-ban (Ausztrália) felfedezett Ceratopsia dinoszaurusz fajt neveztek el Serendipaceratops arthurcclarkei-nek Clarke után.
    • Kutatóintézet: Srí Lanka egyik legfontosabb kutató intézete az Arthur C. Clarke Institute for Modern technologies nevet viseli.
    • Autópályát: Szintén Srí Lankához köthető. A Colombóban tervezett külső körgyűrűt a hosszú ideig ott élt író és tudós tiszteletére nevezik el.
    • Gamma kitörést: a GRB 080319B az eddig legerősebb gamma kitörés, ami 2008. március 19-én fénylett fel a Bootes csillagkép területén. Ez eddig a legerősebb gamma kitörés, amit ember mért. És mivel nem sokkal Clarke halála előtt mérték, ezért Clarke eseményként is szokták emlegetni.

    Ha ma vásároltok egy Clarke-könyvet a Galaktikánál, akkor a másodikat ingyen adjuk!

  • Utolsó Jedik kritika a Galaktika TV-n

    Nézzétek meg a YouTube csatornánkon az Utolsó Jedik spoilermentes kritikáját! 🙂 Ha eddig valamiért nem terveztétek, ezután biztosan meg akarjátok majd nézni a legújabb részt!

    Ha tetszett a videó, nézd meg a többit is a YouTube csatornánkon, és ne felejts el feliratkozni!

  • Több ezren haltak meg a tavalyi Pokémon GO lázban

    A Pokémon GO a tavalyi év egyik legfelkapottabb kiterjesztett valóságos játéka volt. A játéknak hála rengeteg fiatal és felnőtt indult neki a nagyvilágnak a telefonjával, hogy megszerezhessék az összes pokémont, és ők lehessenek a legnagyobb pokémon mesterek.

    Az új játék forradalmi és rendkívüli volt, viszont a program megjelenésével együtt a közúti balesetek száma is növekedett világszerte, de a leglátványosabban az Egyesült Államokban.

    Az USA-ban 1988 óta évről évre egyre kevesebb karambolt történt, de 2014-től egyre gyakrabban fordultak elő, majd 2016-ban pedig ugrásszerűen megemelkedett az utakon történt halálos szerencsétlenségek száma, így rendkívüli kutatásokat indítottak azért, hogy rájöjjenek, miért növekednek a statisztikák.

    A közlekedési balesetek vizsgálata során közzétették a „Death by Pokemon GO” című tanulmányt, ami fényt derített arra, hogy a szerencsétlenségek száma az Egyesült Államokban a Pokémon GO megjelenésével 47 százalékkal növekedett. Így például a kutatásban megvizsgált Indiana állambeli Tippecanoe megyében 250 halálos balesetnek volt köze a „gyilkos applikációnak”.

    Ha a számokat egész Amerikára kivetítjük, akkor még félelmetesebb adatot kapunk, hiszen úgy már a lehetséges áldozatok száma meghaladja a 256 ezret, és a több milliárdos anyagi károk száma pedig a felfoghatatlanságig növekszik.

    A játék túlságosan sok figyelmet von el a valóságról, így amíg a pokémon mesterek a telefonjukkal keresték a virtuális szörnyeket, addig nem figyeltek a környezetükre, és rengeteg gázolásos, vagy pedig koccanásos eset történt, ami bizonyíthatóan összeköthető a telefonos játékkal.

    Vajon valóban felkészültünk-e a kiterjesztett valóságos videojátékokra? Felelősségre vonható a Nintendo, mert túl jó játékot csináltak?

  • Hivatalos: A Disney brutális áron vásárolta meg a FOX-ot

    Csütörtökre ígértek bejelentést, és meg is történt, hiszen most már hivatalos, hogy a Disney több mint 52 milliárd dollárért megvásárolta a 21st Century Fox filmes és tévés divízióját. Korábban már taglaltuk, hogy milyen változásokkal járhat a dolog, de most hozzá kell tenni, hogy az X-Men és a Fantastic Four jogainak megszerzése mellett a Hulu online videotéka többségi birtokába is került a Disney. Immáron kijelenthető, hogy a cég lett a legbefolyásosabb szórakoztatóipari nagyhatalom, ami per pillanat létezik. A Hulun egyébként olyan sorozatok futnak, mint például a jól sikerült időutazós dramedy, a Future Man.

    Ez azt jelentheti tehát, hogy olyan karaktereket üdvözölhetünk majd a jövőben az MCU-ban, mint Rozsomák, Deadpool, vagy éppen a New Mutants tagjai. Érdekes lesz látni, hogy milyen hatással lesz ez a nagybevásárlás a FOX-ra, hiszen az utóbbi időben jó úton kezdtek el haladni, a Logan újító lett a szuperhősös filmek között, a New Mutants pedig végre olyan terepre teszi be a lábát, ahol képregényes karakterek ritkán járnak, mégpedig a horrorok világába.

    Emellett egészen riasztó fejlemény, hogy innentől kezdve a Disney dönt a Majmok bolygója, az Avatar és az Alien franchise-ok sorsáról is, többek között.