Blog

Sosem gondoltam, hogy egyszer, ha másképp nem is, de eljutok a Zónába. Amikor végigjátszottam a Shadow of Chernobylt, és végére értem a ‘Piknik az árokparton’-nak, valami hiányérzetem támadt. Nem kellett sok idő és ráleltem a Stalker Campre. Egy maroknyi, de annál elszántabb hazai stalker megalkotta a saját kis Csernobilukat, és azóta is minden évben megalkotják a maguk kis világát, hogy egy hétre a világtól önkéntes száműzetésbe menjen és túléljen a Zónában.

Hónapokkal az utazás előtt lázban égek, összepakolom a táskámat, előveszem gázálarcom, airsoft fegyverem éves pihenését megszakítom és felkészítem a zord kalandra. Meglátogatom kedvenc military boltomat a városban, átnézem mi újdonsággal tud szolgálni nekem egy kereskedő a kordonon innen, hátha meg tud lepni valamivel, és általában meg tud… itt is hagyom a fizetésem felét. Ez így is megy egészen a Zónába vonulás napjáig, és igen, elérkeztem ide, az idei Stalker Camp kitűzött helyszínére.

A hely, akárcsak a Zóna, sokszor változik, de még ha egy ismerős terepre is tévedek, imádok visszajárni ide, mert egy stalkernek az élet csak itt élet igazán. Beteszem a lábam az első épületbe, a Bárba, itt már jó páran várakoznak, ők előbb érkeztek. A Bár a körülményekhez képest korrekten felépített, talált és hozatott felszerelések egyaránt részei voltak. Egy felépített hosszú bárpult, raklapokból összetákolt pihenófelület, a falakon előre árulkodó információk, és egy nagy térkép, mely az idei területet mutatta nekünk. A bárpultnál kell jelentkezni, aláírni a szükséges papírokat, igazolnom magam, hogy igen, én jelentkeztem stalkernek és melyik frakcióba. A szükséges anyagi javak átadása, és a kezdő felszerelés megkapása után a frakcióvezetőm üdvözöl nagy szívélyesen, kezet fog velem, és elkísér a frakció bázisára, melyet akkor csak ők tudtak még. Végigvezet az egykor élettel teli városon, ahol már a 4. emeleten is fa nő ki, ő jelzi, hogy annak a szobának a lakója régen elhagyta őt. A frakció központi épülete is hasonló, közel 30 éves elhagyatott lét jellemzte minden apró részletét, és még épp időben érkeztem, mert én is részese lehettem a bázis felépítésében. Tényleg a Zónában éreztem magam, de a veterán játékosok is megnyugtattak, ez még csak a 0. nap, a kaland holnap kezdődik. Még aznap este béke honolt a mi kis Csernobilunkban, mert mindenki ott volt az esti banzájon. Találkoztam az összes többi frakció tagjaival, és mindenki békésen sztorizgatott az előző évi emlékezetesebb történetekről egy közös nagy tábortűznél a Bár előtt, de eljött az idő. Késő este lett, nyugovóra tértek a stalkerek, hisz másnaptól ellenségek és ellenfelek vagyunk egymásnak.

Reggel, elhangzott a játék kezdése, mostantól stalker vagyok. Jelentkezem a frakcióvezető NPC-nél, hogy mi a teendőnk, ismertesse velünk a feladatainkat. Ő elmesélte mi az előtörténet, miért is vagyunk itt, és innen vesszük fel a vonalat. Adott mindenkinek apróbb feladatokat. Tudd meg mit csinál a másik csapat, derítsd ki hol lelhető fel ez az illető, szerezzünk ellátmány utánpótlást. Jelentkeztem újra és újra minél több feladatra, mert hasznára akartam válni a csapatnak. Volt, hogy többen mentünk, volt hogy egyedül keltem útnak. Volt, hogy sikert arattam, de volt kudarc is, de ez nem tántorított el, így tudom mire és hogyan kell legközelebb csinálnom. Ez más mint a számítógép előtt, más mint elolvasni egy cselekmény szálat, ez, még ha egy kicsit megjátszott is, de a valóság. Kitörések idejében, a pihenéskor nem hagyhatjuk el a bázist. Ilyenkor eszünk, beszélgetünk, megvitatjuk a feladatokat, vagy kipihenjük a fáradalmakat. Alkalmanként előkapom a Stalker könyvet és újra bele-beleolvasok. A többiek látják is ezt, és felkerül beszédtémának. Kielemezzük, hogyan csinálták ők, és hogyan csináljuk mi. Szeretnék én is eljutni addig amíg ők, teljesíteni akarom a kiszabott történetet, és jövőre ugyanitt folytatni.

Több napnyi Zóna túlélés, megannyi küldetés, rajtaütés, események és kaland után jött a hír, egy független stalker csapat végrehajtották az utolsó küldetést, megcsinálták. Ám karaktereik nem élték túl az utolsó mozzanatokat, de a szervezők elfogadták, hogy a feladat végrehajtva, és bezárult a fő történetszál. Az események úgy értek véget, ahogy eljátszották, és ez így maradt meg az utókornak. Nem maradt más hátra, mint a játék végét jelentő Aréna küzdelem. Itt minden jelentkező egy egyenes ági kieséses versenyben kap a ruhájára kettő darab öntapadós jelölőt. A cél, hogy a tied fennmaradjon a pólódon, de az ellenfél jelölőit el tudd távolítani. A végső nyertes az Aréna bajnoka, a stalkerek körében győztessé válik, és maximális tiszteletet érdemel. Nehezen hagytam végül ott a tábort, mert visszakaptam tőle mindent, amit elképzeltem magamban, milyen lehetne a Zónában túlélni. Itt megkapod amire vágysz, jöjj stalker!

Lengyeltóti Kristóf, alias „Róka” stalker

Ha kedvet kaptatok volna eltölteni néhány napot a Zónában, mindenképp látogassatok el a tábor hivatalos honlapjára és facebook oldalára is:
A közös együttműködés okán, jövőre valaki, az előfizetőink közül, ingyen részese lehet egy igazi S.T.A.L.K.E.R. élménynek, és elmehet a Zónába. 🙂 Aki pedig ráhangolódna az eseményre, ne feledje, a S.T.A.L.K.E.R könyvek megrendelhetők a www.galaktikabolt.hu oldalon.
honlap: www.stalkercamp.hu
facebook oldal: https://www.facebook.com/stalkercamp/