The Arena
Ez lett volna az Új Pompeji címe eredetileg, majd ebből lett Novus Pompeii az ügynökség ajánlására. Az író azonban továbbra is kitartott az első ötlet mellett. A regényen ő dolgozott hosszú ideig, ő javítgatta, változtatta, amíg jónak nem találta. Egy aprócska változtatás képes elindítani egy jó nagy hullámot, akár problémákat okozhat más fejezetekben is. Gondolhatjuk, hogy akkor egy nagyobb változtatás akár katasztrófába is fulladhat.
Daniel Godfrey már az Aréna (Új Pompeji) előtt is írt könyveket, a közvetlen ez előtt lévő kettő a The Locked Book és a Johnny Max and the Panther’s Skull volt. Mind a kettőt ugyanannak a szerkesztőségnek küldte el jó tanácsért, visszajelzésért, holott tudta, hogy az alaptörténet nem vonzó számukra, nem fogják kiadni. Mégis, az Aréna esetében is ugyanazon cég segítségét kérte. Néhány hét elteltével meg is érkezett a válasz, de nem pont az, amit az író remélt. Három pontot fogalmaztak meg a könyvvel kapcsolatban:
- Az időutazás kidolgozása: amíg nem lehetséges az időben visszamenni, vagy előre utazni segítség nélkül, addig lehetséges az emberek átvitele a múltból a jelenbe – ez jó.
- Pompeji lakosságát „elszállítják”, így a római koriak a modern világba kerültek – ez is jó.
- Az embereket, akiket az első pont szerint átvisznek a jelenbe, megölik az arénában a sport kedvéért – ez alapvetően hibás.
Az Aréna főhőse (Nick Houghton) nagyon különböző attól, aki az Új Pompejiben feltűnik. Az időutazással foglalkozó cég ügyfele volt, aki meglátogatta az arénákat, ahol fizetett azért, hogy lelőhessen embereket a sport kedvéért, olyanokat, akiket a jelenbe szállítottak a katasztrófaért múltból. Mindennek az etikai kérdését elutasítja, mivel „ők már halottak”. Az arénában lévők mind számkivetettek. Az első fejezetben Nick épp az arénában volt és lődözte az embereket.
Ha most olvassuk az Új Pompejit, azt látjuk, hogy a fentiek kissé át lettek alakítva, és más formában jelentek meg a végső változatban. Az időutazás, a római vonatkozás érdekes és meggyőző volt a kiadónak, a harmadik komponens viszont gyengítette a történetet az ő meglátásuk szerint. Mindezt megváltoztatni viszont rendkívül időigényes, szinte egy teljes újraírást jelent.
Az író fogta a kéziratot és a megküldött tanácsokat, és a fiók mélyére rakta jó néhány hétre. Aztán újra elővette. Tudta, hogy igazuk volt, Nick karaktere kiegyensúlyozatlan, unszimpatikus és nem is olyan jól kidolgozott, mint ahogyan azt Godfrey tervezte. Tudta, hogy ennél többre is képes.
Rengeteg időbe telt, de átalakította a történetet, új módszert talált arra, hogy a központi ötletet megvalósítsa, vagyis, hogy a római kori várost áttelepítse napjainkba. Az összeesküvés elsötétült, az alternatív idővonal világosabbá vált – a Novus Pompeii készen állt. Legalábbis Daniel szerint. A szerkesztőség és a kiadó igényelt még néhány fontos változtatást. De a Novus Pompeii átnevezése New Pompeii címre már nem érte az írót nagy traumaként, mivel a korábbiaknak köszönhetően megváltozott a dologhoz való hozzáállása. Immáron úgy gondolta, ez továbbra is az ő könyve, miközben megértette, hogy ezek az emberek vele együtt dolgoznak, hogy az a lehető legjobb és legsikeresebb legyen.
Végül a fáradalmas munka meghozta a gyümölcsét, a New Pompeii kiadásra került Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában, majd lefordították cseh és magyar nyelvre is, így hazánkban is elérhetővé vált Új Pompeji címen. Szerepelt a Financial Times és a Morning Star’s Book 2016-os listáján is. A British Fantasy Awards 2017-ben jelölte a könyvet a legjobb debütálás kategóriájában. A The Sun, az SFX, a Starbust magazin és számos blog is jó értékeléssel illette.
