Sok írónál az alkotás folyamata valami furcsa szokáshoz, rituáléhoz kötődik. Dave Hutchinson egyszerűen csak leül, elképzel dolgokat, aztán leírja. Aztán ezt megismétli. Illetve van egy kritérium, mégpedig, hogy ne legyen teljes csend. Szüksége van valamiféle zenére, vagy akár egy rádióbeszélgetésre háttérzajként.
Az Embercsempészek írója, újságíróból lett regényíró, de már azt megelőzően is publikált néhány történetet. Körülbelül 16 évesen kezdett az írásba, 17 évesen már megjelent egy novelláskötete, amelyet három másik is követett. Elmondása szerint, Len Deighton, Alan Furst, Keith Roberts, Raymond Chandler, Larry Niven voltak rá legnagyobb hatással. Amikor egyetemre ment Nottinghamba, néhány évre félre tette az irodalmat. 
Miután végzett az iskolával, Londonba utazott, ahol 2010-ig újságíróként tevékenykedett. Azóta is Londonban él, és itt született az Embercsempészek is.
A mű egy közeljövőben játszódó kém-thriller, amely egy olyan Európában zajlik, melyben új nemzetek kezdenek feltűnni mindenhol. Dave, elmondása szerint nem igazán tudja, hogy mi inspirálta. A történetet már a 2000-es évek elején elkezdte írni, így bármi is volt az eredeti inspiráció, az már feledésbe merült.
Amit a főhősről, Rudiról tudni kell, hogy a cselekmény indultakor séfként dolgozik egy kis krakkói étteremben. Csak egy hétköznapi fickó, aki egyszer csak azon kapja magát, hogy egy hatalmas bűnszövetkezet ellen harcol. Cinikus és nem tévedhetetlen, a könyv túlnyomó részében fogalma sincs, hogy épp mit történik, ennek ellenére soha nem adja fel.
A szerző Krakkót már többször is meglátogatta, Észtország nemzeti parkjában viszont, amely megjelenik a könyvben, még soha sem járt. Éppen ezért, a hiteles ábrázolás kedvéért, némi kutatómunkára volt szüksége. Azóta viszont felírta a bakancslistájára utazási célként.
A nyár végéig még van egy hónap, ideje kézbe venni az Embercsempészeket.
