My Blog

Blog

  • Klorofill van benne, de nem növény. Mi az?

    Kanadai kutatók először találtak kutatók olyan élő szervezetet, amely képes klorofill előállítására, de nem végez fotoszintézist.  A különleges organizmust corallicolidnak nevezték el, mivel a Földön élő korallok 70 százalékában megtalálhatók. Ez a második leggyakoribb élősködő a bolygó koralljai esetében, de eddig nem figyeltünk fel rá.

    Ez a szervezet teljesen új biokémiai kérdéseket vet fel. Olyan, mint egy parazita, és nem fotoszintetizál. Ennek ellenére klorofillt állít elő. A klorofill a zöld növényekben, algákban lévő azon anyag, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. Egyszerűen szólva a napfény energiáját használva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre.

    A szervezet egy érdekes problémát vet fel. Fotoszintézis nélküli klorofill léte nagyon veszélyes, mivel a klorofill nagyon jó az energia elnyelésében, de fotoszintézis nélkül ez az energia nem alakul át. Olyan, mintha egy bombával a sejtjeinkben élnénk

    A corallicolidok élőhelyes sem hétköznapi. A zátonyok építéséért felelős legkülönbözőbb korallok  és a tengeri rózsák gyomorüregében tanyázik.  Sötét helyen él, előállít klorofillt, amely azonban nem hajtja végre alapvető feladatát. Vannak sejtplasztidjai, ez a növényi sejtekben azon hely, ahol végbemegy a fotoszintézis. Az organizmus újabb rejtélyt állított a tudósok elé: a klorofill előállításához szükséges mind a négy gén megtalálható benne.

    A kutatók nem értik, hogy ez az elő szervezet miért ragaszkodik ezekhez a génekhez. Úgy vélik, valami új zajlik a biológiában, olyan, amit még soha nem tapasztaltunk.

    (via)

     

  • 83 szupermasszív fekete lyuk

    Japán, tajvani és amerikai csillagászokból álló kutatócsoport olyan szupermasszív fekete lyukakat fedezett fel, amelyek nem sokkal az univerzum születése után keletkeztek.

    A most felfedezett összes 83 darab feketelyukkal jelentősen bővült az eddig ismert objektumok listája. A korukat 13,8 milliárd évre teszik. Születésükkor az univerzum a fejlődésének mindössze öt százalékánál tartott. A felfedezés bizonyíték arra, hogy mennyire gyakoriak lehettek a fekete lyukak az univerzum korai történetében.

    A nagyon nagy tömegű (szupernagy vagy szupermasszív) fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg között van. A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van. Az első ilyen fekete lyuk közvetlen megfigyelésére 2017 áprilisában került sor, ez a Messier 87 galaxis központjában lévő fekete lyukról készült.

    A fekete lyukak intenzíven falják a körülöttük keringő anyagot: csillagokat és csillagközi gázokat. A fekete lyukba zuhanó anyag egy rendkívül forró anyagtömeget, úgynevezett akkréciós korongot hoz létre, amely a lyuk körül kering. Az így keletkezett óriási fényű kvazár, azaz csillagszerű rádióforrás általában távoli galaxisok aktív magja.

    A mostani felfedezés a japán nemzeti obszervatóriumnak a hawaii Mauna Kea vulkánon működő teleszkópja által gyűjtött adatokon alapult.

  • Ismerkedjünk a kortárs magyar irodalommal – Urbánszki László

    Hamarosan megjelenik Urbánszki László legújabb regénye, a Sápadtak. Ennek kapcsán ideje kicsit jobban megismernünk kortárs magyar írónkat.

    Urbánszki László 1954-ben született egy borsodi településen, Alberttelepen. Bányászcsaládból származik, hajó üzemmérnöki diplomát szerzett, később pedig faműves lett, mindemellett az irodalom kiskora óta szenvedélye. Saját honlapján a gyermekkori évekről így ír:
    „Izgalmakban gazdag, érdekes gyerekkorom volt. Mozgó tehervonatokra ugráltunk föl, közöttük fogócskáztunk, szenet csórtunk a vagonokból, csillékből. Vulkánnak láttuk a füstölgő meddőhányót és sárkánybarlangnak a bánya bejáratát.”
    Vagyis, mint látjuk, a jó képzelőerő, a fantázia adott volt, mindennek kamatoztatására viszont 2008-ig várt, amikor is – akkor még De Profundis Clamavi álnéven – komolyabban foglalkozni kezdett az írással, s 2010-ben megjelentek első novellái, 2011-ben pedig első önálló kötete.

    Azóta számos novella, elbeszélés és regény is született tollából. Különösen frappánsak az egyes könyvcímei, melyek kulturális utalással vetítik előre, hogy valószínűleg történelmi jellegű regényt fogunk olvasni (Vérszagra gyűl, Fegyver csörög).

    A Sápadtak lesz az író első regénye a sci-fi zsánerben. Megjelenése április közepére várható, addig is egy kis ízelítő:

    A végső háború után, a két teljes éven át tartó nukleáris tél alatt, amikor a milliótonnányi lebegő por eltakarta a napot, a földet vastag hó borította. A háború túlélői között aratott a halál. Megfagytak, éhen haltak, vagy egymást ölték a konzervekért, a hó alól kiásott tetemekért. Ha emberé volt, talán nem ették meg, de nem mindenki válogatott ennyire. A hatodik esztendőben tisztult ki végleg a levegő, hullottak le az utolsó porszemek. Beköszöntött az ultraibolya tavasz, és rettenetes erővel felragyogott a nap. A lilásvörös, szemeket kioltó, a bőrt húsig perzselő, gyilkos nap.

    Az élet több évtizedes vajúdás után alkalmazkodott, megújult, ugyanúgy, mint az emberek, ám ennek nagy ára volt…

     

  • Megtalálták a metán forrását a Marson?

    Csaknem hat évvel az után, hogy Metán jelenlétét észlelték a Marson, a kutatók valószínűsítették annak forrását. A metánra utaló erős jeleket a Curiosity 2013. június 15-én észlelte, majd méréseit megerősítették a másnap a Mars Express fedélzetén lévő spektrométerrel gyűjtött adatok. Ez a gáz azért különösen érdekes, mert a földi metánt különböző életformák is előállíthatják ugyanúgy, ahogy geológiai folyamatok.

    A jelenleg elfogadott elmélet szerint a metánnak nagyon rövid az élettartama a Mars légkörében, így észlelése azt jelenti, hogy csak nemrég kerülhetett a felszínre. Épp ezért a légköri metán természetének jellemzőiről és mértékéről nincs megegyezés a kutatók között. Több lehetséges módja van a metántermelődésnek. Ha léteznek még rajta mikrobák, azok is szolgálhatnak a metán forrásaként. A távoli múlt mikroorganizmusai által termelt metánt magába rejthette a jég is, amely olvadásakor felszabadulhat a gáz a légkörbe. Bizonyos geológiai folyamatok is termelhetnek metánt, nincs feltétlenül szükség biológiai folyamatra. Ilyen a szerpentinizáció, egy hőt és vizet igénylő kőzetátalakulási folyamat a kéregben. A metán ebben az esetben a folyamat mellékterméke.

    Az első feltételezések szerint a metán a marsjárótól északra lévő területről származik és a szivárgás a Gale-kráterből ered, a Curiosity leszállási helyéből. A metánszivárgás ismert folyamat a Földön a tektonikus törésvonalak mentén és természetes gázmezőkön. Olyan tektonikus vetődéseket azonosítottak, amelyek felett vékony jégréteg lehet. Az állandóan fagyott permafrost területek remek szigetelést biztosítanak a metán számára, lehetséges, hogy a jég felszín alatti metánt zárt magába és időszakosan szabadítja fel a törésvonalak mentén, amikor a jégréteg is megtörik.

    (via)

     

  • Programot ajánlunk – Generációk Saját Mobiljai

    GSM -Generációk Saját Mobiljai

    Idén március végén volt 25 éves a magyarországi GSM mobilszolgáltatás: ennek apropóján „GSM – Generációk Saját Mobiljai” címmel időszaki kiállítást rendez a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) az NJSZT Informatika Történeti Kiállításán (Szent-Györgyi Albert Agora, Szeged). A kiállítás fő támogatója a Vodafone Magyarország Alapítvány.

    A tárlat szervezői négy budapesti magángyűjtő (Csernák Márton, Domokos Zoltán, Novák László, Szepes György, Mobilmementók baráti kör) és egy szegedi mobilgyűjtő (Ördögh Zoltán, Retromobil) több ezer darabos gyűjteményéből válogatták ki a legizgalmasabb és legérdekesebb készülékeket.

    Megtekinthető lesz például egy olyan, táskányi méretű, analóg Motorola mobiltelefon, amilyennel az első magyarországi mobilhívást indította Bod Péter Ákos, akkori ipari és kereskedelmi miniszter 1990. október 15-én, illetve az amerikai gyártó első hazai gyártású, trikolór díszítésű telefonja is.

    A látogatók több tucatnyi különleges formatervű készüléken keresztül áttekinthetik, hogyan jutottunk el a külső antennás, nyomógombos készülékektől napjaink teljes érintőképernyős okostelefonjaihoz.

    A tárlaton személyes nosztalgiára csábító, népszerű készülékek és prototípusok egyaránt láthatóak.

    Szeretettel meghívjuk a mobiltelefonos tárlat megnyitójára.

    A tárlatot megnyitja: dr. Beck György, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság elnöke

    Időpont: 2019. április 15., 13 óra

    Helyszín: az NJSZT Informatika Történeti Kiállítása, Szent-Györgyi Albert Agora, Szeged, Kálvária sugárút 23. (térkép)

    A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Kiállítása a világ legjelentősebb informatikatörténeti tárlatai közé tartozik, melyen a számítógépek hőskorának nyugatról származó ereklyéi és a korai kelet-európai komputerek egyaránt helyet kapnak. Az állandó kiállításon Neumann János eredeti, személyes tárgyait és korabeli dokumentumait is meg lehet tekinteni.

    Megtisztelő jelenlétére feltétlenül számítunk!

    Az időszaki kiállítás szeptember elejéig látogatható az NJSZT ITK nyitvatartási idejében. További információ: http://ajovomultja.hu

  • A tudomány szépsége

    A lassított felvételek a fizikai folyamatok számtalan titkát fedték fel, többek között azt is, hogy ezek gyönyörűek is lehetnek.

    A Macro Room videójának elkészítése egészen különleges műszaki előkészületeket kívánt. Egy speciális kameraállványt használtak a középen elhelyezett asztal körül, amely nagy sebességgel forgatta a kamerát. Így a folyamatot nem csak lassítva, de 360 fokos körben is filmezték, kicsit a Mátrixban először látott Bullet-Time trükkhöz hasonló módon.

    Ebben a videóban semmi más nem történik, csak néhány egyszerű tárgy csobban bele a festékbe. Csodás látvány születik és enyészik el századmásodpercek alatt, amit a lassítás leleplez.

    (via)

  • Megjelent az áprilisi Galaktika!

    A Galaktika magazin áprilisi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének befejező része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. Jules Winkler neve ellenére magyar szerző, amit már témaválasztása is jelez: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alternatív történetét vázolja fel… de melyik a valóság? A Könyvfesztiválon vendégünk lesz Petr Stančík, a Múmiamalom szerzője. A könyvhöz hasonlóan meredek hangvételű novellája erősen korhatáros kalandozás az irodalom vadregényes tájain. Phyllis Ann Karr egy vérszívó nyárspolgár lányát pszichoanalizálja. Bodor Áron arra kíváncsi, létezhet-e bizalom egy extrém posztapokaliptikus világban. A havi retro a gyerekkönyveiről ismert Edith Nesbit hátborzongató históriája.

    A központi tudományos anyag az űrszemét szaporodásának veszélyét vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy tervezett kínai űr-naperőműről, egy újabb animációs cukirobot-filmről, Arjen Lucassen dallamos űrmetáljáról, az Európai Űrügynökség különleges állásajánlatairól, rugalmas robotkarok kifejlesztéséről és a MANT nyári űrtáboráról. Új képregény indul, egy román szerző és grafikus páros munkája. A magazin XL-szakaszának nagyját Hanns Kneifel regénye, a klasszikus tévésorozatból ismert Orion űrhajó újabb kalandja foglalja el. Izgalmas kalandok az űrben, idegen bolygókon és a tenger alatt.

    A Galaktika 349. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • A Dino-pusztító becsapódás kövületeire bukkantak

    A dinoszauruszokat 65 millió évvel ezelőtt kipusztító meteorit okozta másodlagos károkozás ősmaradványait találták meg a Kansasi Egyetem kutatói.

    Az Észak-Dakotában feltárt kövületek a becsapódás utáni legfeljebb néhány óra történéseiről árulkodnak. A mai Mexikói-öbölnél egy kisbolygó a Földnek ütközött, több milliárd tonna olvadt és gőzzé vált kőzet lökődött minden irányban az égbe. Ennek túlnyomó többsége visszazuhant a talajra a becsapódástól akár több ezer kilométeres távolságban. A kréta-tercier kihalási eseménykor számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok is eltűntek a Földről.

    A leletekben az égből záporozó kőtörmeléket találták meg, azt a pillanatot őrzik, amikor a gyöngyszemnyi kődarabok visszazúdultak a talajra és útjukban mindent elpusztítottak. Az apró köveket azonban nemcsak elszórva, hanem hal- és fafosszíliákban is megtalálták. Geokémikusok a leletek korát 65,76 millió évesre tették.

    A tudósok elmélete szerint az üledékek arról árulkodnak, hogy a kitört fákra és az elpusztult halakra víz is zúdult. Az üledék elhelyezkedéséből a tudósok megállapították, hogy a területet sújtó hatalmas víztömeg a távolság miatt nem lehetett az a tengeri szökőár, amit a Chicxulub nevű, 12 kilométer széles aszteroida becsapódása keltett.

    A jelenséget egy másodlagos hatás, a földrengés, pontosabban jelen esetben a tórengés okozta. A tórengés vízárja minden útjába eső dolgot felkapott és összekavarva dobta vissza őket úgy, ahogy a kutatók most feltárták. Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, ágak, tuskók, tengeri puhatestűek keverednek itt egymással egyetlen üledékrétegen belül.

    A megkövült halak kopoltyúiban megtalálták a becsapódás törmelékét, melyet a tó vizével együtt nyeltek le. A fák gyantájából megkövesedett borostyánkő is jól kivehetően őrzi a szemcséket. A becsapódás okozta cunaminak legalább 17 óra kellett volna, hogy a krátertől ideérjen, a rengés hullámainak azonban néhányszor tíz perc is elég volt.

    Ugyanezen helyszínen megtalálták egy Triceratops és egy hadrosaurus maradványait is. Egyikük halála sem köthető bizonyosan a tórengéshez. De a kutatók szerint más maradványok a hasonló korú sziklákban azt valószínűsíti, hogy a két dinoszaurusz az aszteroida becsapódásakor még életben volt.

    (via)

     

  • Egy kis varázslat áprilisra: Mások között

    Mások között. Van valami ebben a könyvben, valami magával ragadó, ami miatt időnként újra kell olvasnunk, és minden ilyen újraolvasás alkalmával valami új kiskaput fog kinyitni a gondolatainkban. Röviden és tömören: ez egy jó könyv.

    Már maga a téma is izgalmas, hiszen a varázslat áll a középpontba. A mágia mindennapi élet párhuzamát látjuk, miközben el kell döntenünk, hogy valóság-e az, ami körüllengi a cselekményt, vagy szimplán a képzelet szüleménye.

    Egy történetet kapunk arról, hogy hogyan lehet alkalmazkodni egy világhoz, amelyben kívülállók vagyunk; a vágyakozásról, hogy találjunk valakit, aki elfogad minket még akkor is, mikor minden összeomlik körülöttünk; és nem utolsó sorban a normák önmagunknak való megfogalmazásáról és elsajátításáról.

    A könyvben mágiának és a fantasynak nem a megszokott formáit találjuk. Mori világában a mágia rendkívül apró és homályos, könnyű összekeverni és azonosítani a gyermekkorból megmaradt gondolkodásmóddal vagy egy traumát követő halvány őrülettel.

    Jo Walton könyve csodálatos: szokatlan, finom és emlékezetes. Ajánljuk.

  • A galaxis belsejében

    Különleges videót adott ki a NASA, egy utazásra hívnak minket a Galaxis közepébe. Nem csak simán elmerülhetünk ebben a rejtélyes zónában, hanem egyenesen úgy nézhetünk körbe, mintha a középpontban lévő szupermasszív fekete lyuk helyében lennénk.

    A videóban megnézhetjük a fekete lyuk körül örvénylő gázfelhőket, amelyek akár a több millió fokot is elérhetik. Láthatjuk a fekete lyuk körüli pályára kényszerített csillagokat. Feltűnnek a gravitációnak engedelmeskedő anyagáramlások, és a gázcsóvák ütközésekor keletkező röntgen felvillanások. Az ultranagy felbontású videó 360 fokban megtekinthető és egérrel irányítható.

    Bár a kozmikus porfelhők eltakarják előlünk a tejútrendszer közepét, infravörös és röntgen tartományban átláthatunk az akadályokon. A video a Chandra röntgenteleszkóp adatai alapján készült, A NASA kaliforniai AMES kutatóközpontjában. A munkához egy szuperszámítógépet vettek igénybe.

    A „Sagittarius A” a Tejútrendszer magjában található nagyon nagy tömegű fekete lyuk. Két csoport, egy Németországban és egy az USA-ban Kepler törvényeit használva a körülötte keringő csillagok pályájából kiszámította a tömegét. A német csapat 4,31 millió naptömeget kapott eredményül, míg az amerikaiak becslése 4,1 millió naptömeget jósolt.

    A Chandra űrtávcső egy röntgencsillagászati műhold, az amerikai Nagy obszervatóriumok sorozat harmadik tagja. Nevét a csillagász Subrahmanyan Chandrasekhar-ról kapta. 1999. július 23-án a Columbia űrrepülőgéppel bocsátották fel az STS–93 küldetés során. Ez volt a legnagyobb műhold, amelyet űrrepülőgéppel indítottak, Napelemekkel együtt 19,5 méter hosszú.