Kategória: Tech

  • Játék X-szárnyú az űrben

    Meddig mennél el egy jegyért a Star Wars VII – Az ébredő Erő VIP premierjére? Valószínűleg nem addig, ameddig ezek a srácok.

    Két angol Star Wars rajongó Project Helium Tears néven magasra tette a lécet:  az X-szárnyú játékgépüket a közeli világűrbe küldték, hogy felkeltsék vele J. J. Abrams figyelmét.

    @Bad_Robot #HeyJJ Can @MattKingsnorth and @TurboBungle come to the Force Awakens VIP Première?” (Bad Robot és hé, JJ! Matt Kingsnorth és TurboBungle eljöhet Az ébredő Erő VIP premierjére?) – ez a tweet üzenet olvasható a szerkezeten, amely egy magas légköri ballonnal hatolt az atmoszféra magasabb rétegébe.

    “Általában nem lenne a válasz…”

    A páros azért bevallotta a videóban, tettük mögött az is állt, hogy valami rendkívülit akartak csinálni.

    Az ügyes hashtag erejének köszönhetően úgy tűnik, hogy a Bad Robot Studio válasza nem várathat sokáig magára.

    Forrás: The Creators Project

  • Stephen Hawking, az Operaház hologramja

    Stephen Hawking a már szinte megszokottan szokatlan dolgaival hívta fel magára a figyelmet a közelmúltban (is). A világhírű tudós, azon túl, hogy levédette a saját nevét, úgy tartott előadást a Sydney-i Operaházban, hogy fizikailag nem, „csupán” hologramként volt jelen.

    Mivel Stephen Hawking nevével szinte mindent el lehet adni, a tudós nemrég úgy döntött, gátat szab az esetleges visszaéléseknek és levédette nevét. Hawking azután határozott így, miután Brian Cox fizikus, a BBC Human Universe című tudományos műsorának házigazdája szintén az angol Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához fordult ugyanezen ügy miatt. A két tudós döntésének hátterében az állt, hogy méltatlan termékeket ne lehessen népszerűsíteni velük.

    Stephen Hawking döntése azért is fontos, mert a tudós azon kevés fizikusok közé tartozik, akik részei lettek a popkultúrának. Alakja, neve, megformálása több tévés produkcióban és rajzfilmben is visszaköszön. Maga is megjelent már a képernyőn a Big Bang Theory-ban (Agymenők) és nem is olyan régen mutatták be az életéről szóló, Mindenség Elmélete című filmet. Sőt, még a Monthy Python legutóbbi produkciójában, a londoni O2 arénában tartott show-ban is szerepelt egy videóklip erejéig. Ha úgy tartja kedve, ötletet is ad Hollywoodnak, mint ahogy tette azt akkor, amikor bedobta a köztudatba azt az elképzelését, miszerint ideális James Bond főgonosz lehetne belőle egy készülő 007-es filmben.

    Hawking mindezeken kívül természetesen rendszeresen megosztja elméleteit és gondolatait a világról, a jövőről és a technikai fejlődés várható hatásairól – és persze maga is feszegeti a jelenlegi technika határait. Ezt bizonyítja egy nemrégiben tartott előadása is, melynek helyszíne a Sydney-i Operaház volt. Az esemény nem csak azért számított kuriózumnak, mert a professzort látták vendégül, hanem azért, mert Hawking úgy adott elő a színpadon, hogy ő maga ott sem volt. Egy nagy felbontású, 3D-s hologramnak hála azonban a nézőtér minden pontjáról úgy tűnt, mintha a tudós a színpadról beszélne hallgatóságának. Hawking hozta a formáját és elmondta: élőben is megjelenhetett volna, de nem tudta kihagyni a lehetőséget, hogy ő legyen az első ilyen hologram az Operaházban. Íme az előadásról készült másfél órás felvétel.

     

    A világhírű tudós jelenleg a Cambridge-i Egyetemen, az alkalmazott matematika és elméleti fizika tanszéket vezeti, ugyanazt, melynek egykor Newton állt az élén.

  • 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok

    A legkorábbi galaxisok figyelhetők majd meg a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével, amelynek indítását 2018 októberében tervezik.

    Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal második igazgatójának, James Webbnek a nevét viselő csillagászati műhold megépítése a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrhivatal közös projektje. Az infravörös tartományban megfigyeléseket végző JWST százszor nagyobb teljesítményre lesz képes, mint a most negyedszázados jubileumát „ünneplő” Hubble-űrteleszkóp – olvasható a PhysOrg hírportálon.

    A James Webb űrteleszkóp segítségével 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok, akik megismerhetik, hogy milyen volt a világegyetem „mindössze” 200 millió évvel az ősrobbanás után, amikor a sötét univerzumban sorra „felgyulladtak” az első csillagok és létrejöttek a korai galaxisok.

    A JWST tömege 6,4 tonna, tükörátmérője 6,5 méter lesz, vagyis háromszor akkora, mint a Hubble-űrteleszkópé. Az infravörös tartományban működő John Webb csillagászati műhold „szeme” képes lesz áthatolni a kozmikus poron és távoli égitestek igen halovány jelzéseit észlelni.

    „Fénygyűjtő rendszerének 70-szer nagyobb a kapacitása, mint a Hubble-űrteleszkópé, ily módon a nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el minket” – hangsúlyozta a Matt Greenhouse, a JWST-projekt kutatója.

    Az első csillagok és galaxisok kutatása, a bolygórendszerek képződésének vizsgálata mellett a Földtől 1,5 millió kilométerre keringő űrteleszkóp az élet jeleit is keresi majd a világűrben. Feladata olyan égitesteket találni, ahol a hőmérséklet se nem túl alacsony, se nem túl magas, és felszínükön folyékony víz lehet.

    „A John Webb űrteleszkóp olyan érzékeny műszerekkel rendelkezik, amelyekkel a bolygók légkörének színképelemzése is elvégezhető. Így megismerhetjük az égitestek légkörének az összetételét, valamint észlelhetjük az esetleges élővilágra utaló jeleket” – fogalmazott Matt Greenhouse.

    Forrás: MTI

  • Egy jó könyv módosítja az agyunkat

    Az agyunk nemhogy csak felismeri a jó könyveket, de biológiailag válaszol rájuk! Egy új kutatásból kiderült, hogy egy jó regény képes „megtéveszteni” az elménket és ezáltal olyan változásokat előidézni benne, amelyektől szó szerint úgy érezhetjük, hogy a főhős testébe bújtunk.

    A kutatás eredményeinek köszönhetően a tudósok rájöttek, hogy egy jó regény olvasása közben változások mennek végbe az agyunkban, amelyek legkevesebb 5 napig maradnak megfigyelhetők.

    Az Ermory egyetem tudósai kiderítették, hogy az olyan könyvek olvasása közben, amelyek teljesen magukba szippantják az olvasót, fokozott aktivitás figyelhető meg a bal agyféltekében, vagyis az agy azon részében, ahol a nyelvért, az érzékelésért és a motoros tevékenységekért felelős képességeink vannak. A neuronok az agyunk ezen részén elhitetik az elménkkel, hogy a testünk valami olyat csinál, amit közben mégsem. Ezt a jelenséget egyébként földelt megismerésnek hívják.

    – Az idegi változások, amelyeket megfigyelhettünk normális esetben fizikai dolgok érzékelésekor, illetve mozgás közben jelentkeznek. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy egy regény olvasása szó szerint a főhős testébe repíthet minket. – nyilatkozta Gregory Berns neurológus, a kutatás vezetője a The Independentnek.

    – Azt eddig is tudtuk, hogy egy jó történet olvasásakor, átvitt értelemben, más bőrébe bújhatunk. Most azonban úgy tűnik, hogy talán biológiailag is történik valami az agyunkban.

    A kutatásban 21 diák vett részt, akiknek az este folyamán el kellett olvasniuk egy könyv ugyanazon részletét, majd reggel a szakemberek egy fMRI vizsgálatot hajtottak végre rajtuk. (A funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat, más néven fMRI, az agy aktivitását méri, úgy, hogy megfigyeli, hogyan változik a vér oxigénszintje az idegi aktivitás bekövetkeztekor.)

    A könyv, amelyet a kutatás alatt használtak, Robert Harris 2003-as thriller bestsellerje volt, a Pompeii. A választás a regény gyors tempójú cselekménye miatt esett erre a darabra.

    Miután a diákok befejezték az olvasást, az elkövetkezendő 5 napban minden nap megvizsgálták az agyukat.

    A résztvevők agyának idegrendszeri elváltozásai, a könyv befejezte után 5 napig maradtak észrevehetőek. Berns ezt a jelenséget leginkább az izommemóriához tudta hasonlítani.

    Illusztráció: Daniele Gay

  • Június 28-ig látogatható a Repüléstörténeti és űrhajózási kiállítás

    A lebontásra ítélt Petőfi Csarnokban utoljára ülhetünk be egy Szojuz űrhajó másolatba. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Állandó Kiállítása 1985 októberében nyitotta meg kapuit, és idén június 28-án bezár.

    A három évtized alatt megduplázódott a bemutatott eredeti légijárművek száma. Mindösszesen 650 db repüléssel-űrhajózással kapcsolatos tárggyal mutatják be a „legfiatalabb” közlekedési ágazatokat az érdeklődőknek. A földszinti részen az űrhajózási-űrkutatási gyűjtemény csaknem teljes állománya is a látogatók elé került.

    A gyűjtemény egyik legérdekesebb kiállítási tárgya egy valódi szkafander. Két igazi kuriózum a vitrinekben a Hold-por minta és egy, az űrrepülőgépek borításához használt hővédő „csempe”. A kiállított tárgyak között szerepelnek műhold-modellek és űrhajó-makettek, műszerek és eredeti Szojuz-űrhajó alkatrészek egyaránt. Itt láthatók a magyar kutatók, mérnökök sikeres, nemzetközi űrprogramokban használatos berendezései – például a ma is használatos Pille dózismérő-kiértékelő műszer.

    Kipróbálható a Farkas Bertalant a világűrbe juttató és épségben visszahozó Szojuz űrhajók parancsnoki egységének másolata is.

    A kiállítás keddtől-péntekig 10 és 17, szombat-vasárnap 10 és 18 óra között van nyitva.

    Fotó: HamPage

  • A földönkívüliek már a spájzban vannak

    Vezető kutatók és politikusok szerint hamarosan bizonyíték lesz a földönkívüli életre.

    Soha ennyire nyíltan nem beszéltek még kutatók és politikusok a földönkívüli életről, mint az elmúlt napokban. Míg a NASA vezető tudósai azt jelentették ki, hogy egy évtizeden belül bebizonyosodik, van élet a földön kívül, addig Bill Clinton egy tévé felvételen arról beszélt: nem vagyunk egyedül az univerzumban.

    Egy évtizeden belül határozott jeleket találunk a Földön kívüli életre, 20-30 éven belül pedig bizonyítékaink is lesznek – mondta Ellen Stofan, a NASA vezető kutatója egy Washingtonban tartott panelbeszélgetésen. „Tudjuk, hogy hol keressük és tudjuk, hogy hogyan. A legtöbb esetben már birtokukban van a szükséges technológia, amit hamarosan alkalmazni is tudunk” – mesélte meglepő őszinteséggel az űrügynökség kutatója, és nem ő volt az egyetlen, aki ilyen nyíltsággal beszélt a földönkívüli életről.

    John Grunsfeld, korábbi űrhajós, a NASA jelenlegi kutatója is osztozott Stofan optimizmusában. Véleménye szerint egy generációra vagyunk attól, hogy életet találjunk a jeges Holdon, vagy a Marson, és egy generációra attól, hogy egy közeli csillag egyik bolygóján leljünk rá az életre. Az űrhajós szerint a legújabb felfedezések is azt sugallják, hogy az általunk ismert élet létrejöhet a Naprendszerben, tágabb értelemben pedig a Tejútrendszerben is. Példának hozta fel a Jupiter Európa és Ganümédész nevű holdjait, amelyek jeges felszíne alatt tengerek létezhetnek, valamint a Marsot, melyet a régmúltban óceánok boríthattak. (Sőt, a Marson a Curiosity széntartalmú szerves molekulákat is talált, ami a földi élet alapja.)

    Ellen Stofan elmondta, a NASA azt tervezi, 2022 előtt feltérképezi a Jupiter Európa holdját. A 2,1 milliárd dolláros küldetés fő célja az lesz, hogy megállapítsa: lakható-e az égitest és hogy megkeresse azon az élet nyomait.

    europaÉrdekesség, hogy hogy nem sokkal korábban Bill Clinton, volt amerikai elnök is a földönkívüliekről beszélt egy tévéshow-ban. Az ex-elnök azt mondta, valószínűleg nem vagyunk egyedül az univerzumban és nem lepődne meg, ha egy nap idegenek látogatnának meg minket. Azt még hozzátette, hogy csak reméli, hogy ez a látogatás nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.

    Mikrobák, vagy óriások

    Addig, amíg a NASA kutatói alapvetően mikrobákról beszélnek, Fergus Simpson, a Barcelonai Egyetem kozmológusa óriásokat emleget. A tudós azt írja, ha léteznek földönkívüli lények, akkor átlagosan legalább 300 kilósnak kell lenniük. Teóriáját arra alapozza, hogy a Földön élő nagyobb állatoknak több táplálékra van szükségük, ezért sokkal kevesebben vannak, mint a kisebb élőlények, vagyis a Földet a kisebb létformák uralják (ilyen az ember is). A bolygónkat benépesítő élőlények átlagos méreteit alapul véve kezdte el kiszámolni Simpson, hogy mekkorák lehetnek a földön kívüli organizmusok és arra a jutott, hogy valószínűleg hatalmasok.

    Seth Shostak SETI-igazgató szerint izgalmasak Simpson számításai, viszont a tudós sok fontos részletet – így például l a különböző bolygók gravitációját – hagyott figyelmen kívül elmélete kidolgozásakor, ami így erősen megkérdőjelezhető.

    Fox-y

  • Tudományos kutatás csillagfalók keresésére

    A kérdés az, létezhet-e olyan intelligens létforma, amely a Napot is bekebelezné.

    Elméletileg nagyon sokféle idegen lény élhet az univerzumban, az egyszerű baktériumoktól kezdve egészen a szuperintelligens robotokig. Mégis a csillagfaló fogalma, – egy olyan organizmus, amely szó szerint csillagokat fal fel – még egy szakavatott sci-fi rajongó számára is furcsán hangozhat. Amennyiben ilyen lények valóban léteznek, akkor valószínűleg az asztronómiáról gyűjtött eddigi anyagainkban könnyedén találhatnánk információt róluk, ha keresnénk.

    Dr. Clement Vidal, a Brüsszeli Szabadegyetem kutatója, Stephen Dick, a Kongresszusi Könyvtár asztrobiológiai részlegének elnöke, John Smart futurista és Robert Freitas, nanotechnológiával foglalkozó vállalkozó, pontosan ezért kérelmezik olyan tudományos kutatások elindítását, amelyek segítségével megtalálhatnák a csillagfaló létformákat. Vidal, aki egy 2013-as tudományos munkájában írta le először a „Starivore”, magyarul csillagfaló kifejezést, saját maga is tudja, hogy nagyon bizarrnak tűnhet elmélete. Viszont hozzátette, hogy a természetes folyamatok más szemszögből való vizsgálatával, már korábban is értek el hatalmas tudományos áttöréseket.

    – A gravitációt sem maga Newton találta fel, egész egyszerűen csak más szemszögből vizsgált meg egy bizonyos jelenséget és így fedezett fel már korábban is létező, de számunkra mégis új dolgokat – meséli Vidal. – Elég nagy a valószínűsége annak, hogy már most is rendelkezésünkre áll megannyi információ a földönkívüli létformákról. Ha adott csillagrendszereket makroszkópikus élőlényekként értelmezünk, akkor már találtunk is egyet.

    Egyszerű létformák szétszórtan mindenhol létezhetnek az univerzumban, viszont ha egyszer intelligens idegenekkel találkozunk, akkor azok szinte biztosan a miénktől sokkal fejlettebb technológiával és tudással rendelkeznek majd. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy egy hiperfejlett civilizáció vajon hogyan élheti a mindennapjait, de életüknek egy jellemzőjét majdnem biztosra tudhatjuk – legalábbis annak a néhány tudósnak a feltételezése alapján, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak – még pedig azt, hogy hatalmas mennyiségű energiát tudnak hasznosítani.

    – A mi civilizációnk a Naphoz képest jelentéktelen mennyiségű energiát tud előállítani – mondja Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztronómiai részlegének elnöke. – Képzeljék el azt, hogy néhány fejlett civilizáció képes lehet központi csillagának teljes energiáját hasznosítani. A kérdés az, hogy mégis hogyan?

    A csillagfaló létforma vajon egyike a lehetséges válaszoknak? Ez leginkább attól függ, hogy hogyan is határozzuk meg az „élet” fogalmát. Vidal csillagfalóinak definícióját nem köti meg a mi „Földhöz” ragadt gondolkodásunk, azaz, hogy az élet létrejöttéhez szükség van szénre, oxigénre, vízre és egyebekre. Ő, az anyagcsere – az anyag szabályozott átalakulása energiává és a felesleges dolgok eltávolítása – gondolatán indul el, amely minden élőlény közös jellemzője. Ez, vagy egy ehhez hasonló folyamat, pedig számos csillagtestre igaz az univerzumban, többek között a kettős csillagokra is.

    – Úgy tűnik, hogy az energiaáramlás, tehát egy belső szervezet fenntartása és annak bizonyos elemeinek cseréje, megfigyelhető néhány kettős csillagnál is – írja Vidal a PhD dolgozatában, amely tavaly könyv formájában is megjelent.

    Tehát, ahol a csillagászok eddig egy gravitációs mezőbe zárt, két masszív plazma golyó békés együttállását látták, ott könnyen lehet, hogy egy óriási és éhes civilizáció épp felfal egy szerencsétlen csillagot.

    csillagfaló2

    Fontos megjegyezni azonban, hogy nem minden kettős csillag működik a metabolizmus, vagyis az anyagcsere elvén. Míg az olyan kettőscsillagok, amelyek közvetlenül érintkeznek egymással, hatalmas energia és anyag cserét hajtanak végre, bár ez a folyamat korántsem mondható stabilnak, addig az egymástól különálló kettőscsillagok látszólag egyáltalán nem cserélnek anyagot. Viszont bizonyos félig-érintkező kettős csillagoknál arra lehetünk figyelmesek, hogy az energiaáramlás az egyik csillagból a másikba szabályozottan történik meg, továbbá a gáz is rendszeresen távozik nóvák és gázkilövellések formájában a csillagokból. Az utóbbi az a típusú kettőscsillag rendszer, amely Vidal szerint az anyagcsere elvén működhet – és ahol talán intelligens élet is megtalálható.

    Vidal ötlete tulajdonképpen nem új keletű. Olaf Stapledon, egy 1953-as regényében a The Star Maker-ben, megálmodott egy fejlett civilizációt, amely egy olyan kettőscsillag rendszerben él, ahol az egyik csillag egy másik, mesterséges csillagból nyeri a szükséges energiát, hogy annak segítségével az idegenek az idők végezetéig tudjanak utazni a világűrben. Vidalra még a Dyson gömb is inspiráló hatással volt, egy olyan elméleti megastruktúra, amely csillagok körül köröz és majdnem az összes belőlük kiáradó energiát magába szívja.

    Az, hogy egy intelligens faj csillagnak álcázza magát, valóban nagyon érdekesen hangzik. De ahhoz,, hogy leleplezzük őket, még meg kell birkóznunk egy nagy akadállyal: empirikusan be kell bizonyítanunk vagy épp cáfolnunk az intelligencia létezését.

    – A legnagyobb nehézség ezzel az ötlettel kapcsolatban, mint más fejlett intelligencia létezésének bebizonyításával is, az hogy nehéz jeleket találni – mondta Loeb. – Ha tudnánk, hogy mit kell keresnünk, akkor már megtaláltuk volna.

    Vidal teljesen egyetért: – Természetesen, ennek az ötletnek a bizonyítása vagy cáfolása egyelőre meghaladja a képességeimet. Egy nagyon kitartó asztrofizikusokból és asztrobiológusokból álló csapatra lenne szükség ahhoz, hogy előrébb léphessünk.

    Egyelőre még nem tudjuk, hogy lesznek-e olyan kutatók, akik elfogadják a kihívást és a csillagfalók nyomába erednek, de az biztos, hogy túl elhamarkodott lenne lemondani a dologról, hiszen egyre több kutatás és ötlet jelenik meg csillagászoktól azzal kapcsolatban, hogy milyen jelei is lehetnek egy fejlett civilizáció tevékenykedésének. Ott van például a hulladékhő, az ipari szennyezés és a Dyson gömb is.

    Amennyiben Vidalnak igaza lesz, akkor ez a felfedezés alaposan át fogja rajzolni az univerzumról alkotott képünket. Ha elfogadjuk feltételezését, akkor be kell látnunk, hogy a saját galaxisunkban is létezhetnek csillagfalók.

    (Forrás: Motherboard)

  • Részleges napfogyatkozás március 20-án

    Most pénteken délelőtt hazánk egész területéről látható lesz, ahogy a napkorong mintegy 60 %-a a Hold takarásába kerül.

    Amint azt a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) is írja, a napfogyatkozás olyankor jön létre, amikor Holdunk a Föld és a Nap közé kerül, és a Hold árnyéka bolygónkra vetül. A jelenség a Föld felszínén állva csak az árnyék területéről figyelhető meg.

    Ez a mostani teljes napfogyatkozás lesz, ám kevés lakott területet fog érinteni: főként az Atlanti-óceán térségéből (például a Feröer-szigetekről) lesz jól látható, ahogy a Hold egészében eltakarja a Napot. A jelenség Európa teljes területéről látható: minél nyugatabbra, azaz minél közelebb helyezkedünk el a teljesség sávjához, annál nagyobb mértékű részleges fogyatkozást láthatunk. Ezért lesz ’csak ’ részleges ez a napfogyatkozás innen, Magyarországról nézve (A legközelebbi egyébként a 2020-as évek második felében lesz várható, de ott már csak 30 % fog eltűnni.)

    Magyarországon közel negyven helyen lesznek szervezett, távcsöves bemutatók, így az érdeklődők ezekhez csatlakozva szakértői kommentárral figyelhetik az eseményt. A hazánk nagyobb városaira érvényes kontaktus adatokat az alábbi táblázat tartalmazza. (Az időpontok Világidőben (UT) szerepelnek, ezért 1 órát hozzá kell adni!)

    A MCSE nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy senki ne nézzen a Napba távcsővel, szabad szemmel, videokamera vagy fényképezőgép keresőjén keresztül, mivel a napfogyatkozás óvatlan megfigyelése nagyon veszélyes, maradandó szemsérülést, vakságot okozhat. A napokban sajnos hiánycikk lett a védőfóliás szemüveg, ám most mégis lehetőség lesz arra, hogy profi körülmények közt, szakemberek segítségével lehessünk a napfogyatkozás tanúi egy-egy csillagvizsgálóban. Ezen a linken lehet böngészni a helyszínek között:

    A Magyar Tudományos Akadémia a Széchenyi téri székház előtti parkolóban szervez bemutatót, a védőszemüveget pedig a helyszínen biztosítják. A látogatók napfoltokat, esetleg napkitöréseket is láthatnak majd. Mivel a Napnak csupán 60 %-át takarja el a Hold, teljes sötétségre nem számíthatunk. Az MTA nagytermében két csillagászati ismeretterjesztő előadást és egy élő tudósítást is megtekinthetnek az érdeklődők. Az élő tudósítás a Feröer szigetekről jelentkezik, amely a teljes napfogyatkozás sávjába esik. Az előadások ingyenesek, azonban a férőhelyek korlátozott száma miatt regisztráció szükséges.

    Teljék hát ez a péntek a napfogyatkozás jegyében!

    Bósa Diána

     

  • DALER – Denevér és robot egyben

    Milyen legyen egy robot, ami mászni és repülni is tud? Eseteg… denevér?

    (tovább…)

  • Szemrevaló cyberpunk szemre való

    Mi az, amire szüksége lesz a cukorbetegeknek, az operatőröknek, a titkos ügynököknek, esetleg a madármegfigyelőknek egyaránt? (tovább…)