Kategória: Tech

  • Későn kelők előnyben a Marson

    Amikor eljutunk majd a Marsra, sok más probléma mellett azzal is meg kell majd küzdenünk, hogy vörös bolygószomszédunkon egy nap majdnem 40 perccel hosszabb, mint a Földön. Ebből kifolyólag az éjjeli baglyok előnyben lehetnek a korán kelőkhöz képest. Tudósok már kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen adottságú űrhajósok bírnák jól ezeket a feltételeket. Andrew Loudon, a manchesteri egyetem professzora, egy friss tanulmány egyik társszerzője az alábbiakat nyilatkozta:

    „ Lehetséges, hogy a Mars forgási sebessége szinkronban van egyes emberek belső órájával, de a gyorsan merülő belső órával rendelkezőknek, mint például a nagyon korán kelő típusú embereknek valószínűleg legyűrhetetlen problémákkal kellene hosszú távon szembesülniük. Éppen ezért a NASA kizárhatja őket a Mars küldetésekből. Ha egyszer kiköltözünk a vörös bolygóra, gyanítom, hogy a belső óra kérdése lesz az egyik megoldandó probléma. Az abnormálisan lassú belső órával rendelkezők azok, akik leginkább alkalmasak az ottani életre.”

    Ugyanakkor az is igaz, hogy 2012-ben, mielőtt a Curiosity Mars-járó elérte volna a bolygót, a NASA tudósai az ottani idő szerint dolgoztak, hogy véletlenül se csússzon hiba a műveletekbe. Ezt három hónapig minden különös probléma nélkül tudták folytatni.

    Bár a legfrissebb tanulmány nem konkrétan a Marsot tárgyalja, hangsúlyozza, hogy fontos olyan biológiai belső órával rendelkeznünk, amely összhangban van bolygónk forgásával. A kutatás során olyan állatokkal kísérleteztek, amelyek belső óráját egyetlen gén megváltoztatásával 24 óráról 20 órára tudták átállítani. Az egerek esetében a gyorsabban merülő belső órájú egyedek lassanként elpusztultak, a túlélési és szaporodási mutatójuk csökkent. A kísérlet végére az egérpopulációt a 24 órás beslő ciklussal rendelkező egyedek dominálták. Ebből a kísérletből vonták le a következtetést, hogy ugyanez történne a Marson az emberekkel, és ezért a kicsivel hosszabb cirkadián órával rendelkező emberek alkalmasabbak a vörös bolygóra.

    A Popular Science szerint nem csak a korán kelők eshetnek ki a marsi missziókból. A szélsőséges korlátozásokat tartalmazó diétán élők, mint a vegánok, vagy a gluténérzékenyek szintén kimaradhatnak, mivel az űrben gondot jelenthet egy kiegyensúlyozott étrend kialakítása, ami egyszerre veszi figyelembe azt, amit fogyaszthatnak, és azt, hogy mi elérhető számukra. Vicky Cloeris, a NASA étrend szakértője nyilatkozta:

    „ Sok többletkiadással járna, így ez olyan döntés, amit a NASA-nak kell meghoznia.”

    Lényegében tehát a későn kelő húsevők jelenthetik legkönnyebben a következő lépést a Mars felfedezésében.

    Forrás: IFL Science

     

  • Napenergiával a Jupiterhez

    2011-ben indították útjára a Juno névre keresztelt űrszondát, melynek feladata a Jupiter mágneses terének, légkörének vizsgálata, de közben sikerült egy világrekordot is megdöntenie.

    Ugyan nyolc űrjármű elérte a minimum 500 millió mérföldes (kb 800 millió km) távolságot a Földtől, de azok mind nukleáris energiával haladtak. A Juno az első olyan űreszköz, ami napenergia segítségével tette meg a csaknem 493 millió mérföldes, elképesztő távot.

    A Junon 18,698 napelem található, három hatalmas napelemtáblán (egyenként 9×2,7 méter), így a legkisebb napfénymennyiségből is hasznot tud húzni. A Jupiter felé közeledve a napsugárzás nagyjából huszonötször gyengébb, mint a Földnél, ezért minden „cseppnyi” napfény rengeteget számít.

    Az utazás azonban közel sem a legnehezebb része a küldetésnek. A NASA arra törekszik, hogy a Jupiter masszív felhőzetén át, és az őrült viharokon keresztül jutva sikerüljön többet megtudni a bolygó eredetéről, felépítéséről, légköréről.

    A Juno idén júliusban éri el a Jupitert, húsz hónapig fog keringeni körülötte, majd a misszió végén beleirányítják az óriási bolygóba, ahogy azt a néhai Galileo űrszondával is tették.

  • A köztes fekete lyuk

    Japán csillagászok egy gázfelhő (CO-0.40-0.22) tanulmányozása során szokatlan jelenségre figyeltek fel: valami gravitációs hatást gyakorol a felhő gázaira. Miután kizárták a szupernóvát és egyéb lehetőségeket, egy számítógépes modellezés rávilágított a megoldásra: egy közeli fekete lyuk áll a gravitációs hatások mögött.

    A gázfelhő nagyjából 200 fényévnyire van a Tejút centrumában található szupermasszív Sagittarius-A-tól. Míg utóbbi 4 millió naptömegű, az újonnan felfedezett fekete lyuk is igazi „nagypályásnak” mutatkozik a maga százezer naptömegével. A hatalmas égitest lehet a fekete lyukak kutatásának újabb mérföldköve. Ez a felfedezés lehet a hiányzó láncszem, egy úgynevezett köztes fekete lyuk.

    Eddig csupán a két véglettel sikerült találkozniuk a kutatóknak: a gigászi szupermasszív fekete lyukakkal, – melyek több milliós nagyságrendű naptömeggel rendelkeznek, – illetve az egészen „apró” 5-10 naptömegű fekete lyukakkal.

    Korábban is feltételezték már egy köztes fekete lyuk létezését, ám egészen idáig nem sikerült találni. Ezek valószínűleg más kisebb fekete lyukak bekebelezésével és egyéb csillagközi anyagok magukba szippantásával jöhetnek létre.

  • Növények az űrben

    Néhány nappal ezelőtt futótűzként terjedt el egy fotó, amelyet Scott Kelly űrhajós készített az ISS fedélzetén, és amely egy nagyra nőtt, sárga szirmú virágot ábrázolt. Sokan hiszik emiatt, hogy ez a szerencsés rézvirág az első növény az űrben – pedig nem!

    zucchini-plant-zero-g-iss

    Valószínűleg sokan nem tudják, hogy az első élőlény, ami az űrben járt, nem Lajka kutya volt, hanem egy csapat muslica, és egy marék vetőmag. Ezek a rozs- és gyapotmagok 1947. február 20-án, egy V-2-es rakéta rakományaként szálltak a magasba, és azt vizsgálták rajtuk, hogy az élőlények, az élő szervezet hogyan reagál a nagy magasságban lévő sugárzásra. A magok 109 kilométeres magasságig jutottak.

    plants space

    Ezt követően az állatkísérletek kerültek előtérbe, majd az első emberes küldetések, és végül az olyan kérdések, mint hogy képes-e tartósan élni és dolgozni az ember a világűrben? Az űrkutatás kezdetben politikai célokkal hajszolt törekvés volt, de ahogy változott a földi történelem, úgy alakult át tudományos projektté, és érte el azt a sokkal magasztosabb kutatássorozatot, amely a jövőben majd az emberiség hasznára fordulhat. A hosszú távra tervezett, állandóan személyzettel rendelkező űrállomásokon ismét napirendre került az élelem űrbeli körülmények között való megtermelésének problematikája. Amióta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) teljes egészében elkészült, a NASA és az ESA is támogatja, hogy növénytermesztési kísérletek is folyjanak odafent. Ennek eredményeképpen 2012-ben növekedésnek indultak azok az Arabidopsis-palánták, amelyek először cáfolták meg a tudomány feltételezését, miszerint gravitáció nélkül, a sok más inger által (pl. tömegvonzás) befolyásolt növények gyökerei majd sajátos módokon, ferdén, illetve hullámosan fognak nőni. Azonban nem így történt, a gyökéreresztés nem gravitációtól függő jelenség tehát, erről pedig hosszú cikkében BMC Plant Biology c. tudományos folyóirat is beszámolt itt

    2014-ben rendhagyó kísérlet zajlott növények és az űr részvételével, de ezt nevezhetnénk inkább performansznak. Azuma Makoto japán művész ötlete még John Powelt is cselekvésre késztette, aki ekkor a JP Aerospace szakembere volt. Tíz segítőtársával Makoto 30 különféle növényből kreált csokrokat, és egy fehér fenyő bonsai társaságában a nevadai Fekete Kősivatagból útnak indította őket. Az Exobionatica projekt képei bejárták a világot, és a figyelem ismét az űr és a növények kapcsolatára terelődött.

    azuma72114

    2015 nyarának nagy szenzációja, és ezzel együtt a az űragrár-tudomány következő áttörése volt, hogy először sikerült ember számára is fogyasztható haszonnövényt termeszteni az ISS-en. Az első ínyencség a római vörös saláta lett, piros színű leveleivel pedig külön kitűnik az elvárt zöld étel-alapanyagoktól. A növény kifejlődését egy vega-egység tette lehetővé, mely biztosította a megfelelő anyagokat és a világítást. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert már az 1990-es évek elején is történtek kísérletek LED-lámpákkal, ám csak most sikerült kétféle fény használatával egészséges növényt felnevelni. A kék és vörös hullámhossz ugyanis feltétele volt a növény fejlődésének, a zöld pedig nem, bár azért szintén nem elhanyagolható. Íme az első űrsaláta:

    salad2_3403997b

    És el is érkeztünk a következő mérföldkőhöz, amelyet 2016 januárjában át is lépett a tudomány: már nemcsak leveles, hanem virágos növényekről is kiderült, hogy képesek kifejlődni, élni és túlélni az űrben. Az érdem ismét a NASA-fejlesztésű növénytermelő berendezésé, amellyel a saláta is kinőhetett, valamint Scott Kelly űrhajósé, aki a kezdeti nehézségek (kókadt levelek) ellenére, a locsolási metódus megváltoztatása után bízott a sikerben. A hazánkban is ismert és gyakori zinnia (rézvirág) pedig immár a világűrben is gyönyörű színekben pompázik.

    space-first-flower-bloom-nasa-scott-kelly-18

    A következő lépés talán a paradicsom lesz? Vagy egy külön növénytermesztő modul? A jövő űrhajósait dokkolás után akár ez a látvány is fogadhatja majd:

    defying_gravity-29

  • Itt a gondolatvezérelt műkar

    Egy újfajta művégtag forradalmasíthatja az amputáltak mozgását. A John Hopkins Egyetem Alkalmazott fizika laboratóriumának kutatói és a kanadai robotika cég, a ThalmicLabs kifejlesztett egy műtét nélkül felhelyezhető műkart, amit gondolatainkkal irányíthatunk.

    A Modeláris Prosztetikus Kar (Modular Prosthetic Arm) két Myo karpánttal működik együtt – ez egy 200$-os technológia, amit eredetileg a mozgáson alapuló számítógépes –és videojátékokhoz fejlesztettek ki. A vezeték nélküli szalag rögzíti a karban található izmok elektronikus aktivitását, így a használója képes természetesen mozgatni a protézist: tárgyakat felvenni vagy úgy használni az ujjait, mintha igaziak lennének. Az izom elektromiográfiai jelei a számítógépbe jutnak, ahol feldolgozódnak és visszajutnak a művégtagba, hogy értesítsék arról, mely ízületeket is kell működésbe hozni.

    2015 tavaszán a kaliforniai kutatók már be tudtak programozni rá egy robotkart, hogy egy lebénult férfi gondolataival mozgatni tudja azt, és így segítség nélkül meg tudjon inni egy sört. Ehhez a módszerhez viszont az agyba beépített elektródákra volt szükség. A Myo által irányított műkarhoz azonban csak egy karszalagot kell felcsatolni.

    A videóban látható páciens, Johnny Matheny műtéti úton felhelyezett művégtaggal rendelkezik. A karjában lévő csontokhoz csatlakozva ez a beültetett rész kiküszöböli a művégtaggal járó kényelmetlenségek némelyikét (pl. izzadás és karcolás), továbbá széles mozgási lehetőséget biztosít neki: lehetővé teszi azt, hogy a feje fölé és a háta mögé tudjon érni. Ezzel a Myo-féle protézissel képes ujjai irányítására, tárgyak megmarkolására, és a csuklóját is mozgatni tudja a karja megmaradt részében található izmok segítségével.

     

     

    „Az APL kar a legegyedibb kar, amit valaha is viseltem” – mondja Matheny a videóban. „Képes arra, hogy megcsináljon mindent, amire egy természetes kéz, csukló, könyök, váll is képes.”

    A rendszer még nem áll készen a mindennapos használatra – Matheny is jelenleg csak a laboratóriumban próbálgatja -, de a kutatók remélik, hogy a jövőben majd széles körben elérhetővé válik.

    Forrás: Mentalfloss

  • Planet X – A kilencedik bolygó

    Két CalTech tudós a The Astronomical Journal-ban osztotta meg kutatását a Naprendszer valódi kilencedik bolygójáról, a „Planet X”-ről. Dr. Michael E. Brown és Dr. Konstantin Batygin kiterjesztett számítógépes modellezésekre és matematikai számításokra alapozzák bizonyítékaikat. Sokszor felröppen a hír, hogy megtalálták a legújabb bolygót, ám ezekről legtöbbször kiderül, hogy nem léteznek, vagy más, kisebb objektum áll a számolások mögött. Ezúttal azonban tényleg lehet ok a bizakodásra.

    Ugyanazzal a módszerrel derítették ki a planéta helyzetét, mint ahogy a Neptunusz mozgásának segítségével számították ki az Uránusz létezését is. Most egy, a Kuiper-övben felfedezett kisbolygóhalmaz mozgását kutatták, mikor a Planet X nyomaira ráakadtak.

    planet x

    Úgy hiszik, a kilencedik bolygó nagyjából akkora méretű, mint a Neptunusz (kb tízszer nehezebb és négyszer nagyobb az átmérője, mint a Földnek).

    Leginkább a távolság miatt fájhat a fejünk, emiatt is lehetséges, hogy eddig nem találtak rá a bolygóra. Valószínűleg a Nap fénye minimálisan érheti el, így nincs látható fényvisszaverődés, vagy pedig az infravörös tartományban érzékeny kutató űrtávcső (WISE) nem találja a roppant hideg miatt, ami a bolygón uralkodik.

    Nagyjából 20 milliárd mérföldre (32 milliárd km) van a Naptól. Pontosabban, pályája ekkor tartózkodik legközelebb a központi csillaghoz. Legtávolabb akár 100 milliárd mérföldre is kerülhet (160 milliárd km). A Pluto, azaz az eddig legtávolabbiként ismert kisbolygó a rendszerben „csupán” 4,6 milliárd mérföldre (7,4 milliárd km) van a Naptól. Ezekkel az adatokkal számolva a tudósok megállapították, hogy nagyjából tíz-húszezer évbe telik a Planet X-nek egyszer megkerülni a Napot.

    Brown és Batygin eredetileg nem új planétát akartak felfedezni, hanem pont az ellenkezőjét: be akarták bizonyítani, hogy nincs több bolygó a Naprendszerben.

    A kutatók eddig még hivatalosan nem pillantották meg a kilencedik bolygót, de a bizonyítékok erős lábakon állnak. A két CalTech csillagász azt állítja, hogy az elkövetkezendő öt évben sikerülhet teleszkópvégre kapni a távoli planétát.

  • Diákpályázat – A Marson messze túl

    Az elmúlt időszak jelentős volt a Naprendszer külső részére irányuló kutatásokat tekintve. Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának leszállóegységével az emberiség először landolt egy üstökösön 2014 novemberében, 2015 júliusában pedig az amerikai New Horizons szonda készített meglepő felvételeket a Plútóról. A bolygórendszer eme távoli vidéke alapvetően más – miképp a Föld-típusú és a hozzá közelebbi égitestektől is már erősen különböznek az óriásbolygók és udvartartásuk.

    A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) a Galaktika és az Űrvilág támogatásával az ENSZ Világűrhét alkalmából pályázatot hirdet.

    A korábbi évekhez hasonlóan egyéni indulók mellett már 2–4 fős diákcsapatok pályázatait is fogadjuk, és külön értékeljük.

     

    A pályázat témaköre: A Marson messze túl

    Ezen belül például az alábbi témákkal kapcsolatos munkákról lehet szó:
    – Egy száguldó üstökösről nézve hogyan néz ki a Naprendszer?
    – Ha nem kockáztatod/kockáztathatod meg a sima leszállást, akkor mit vizsgálnál, milyen eszközzel?
    – Ha megkockáztatod, akkor egy igen változatos felszínű és gyenge gravitációs terű égitestre hogyan szállnál le minél biztonságosabban?
    – Ha távol a Naptól lenne mégis élet, az az élőlény szerinted abban a hidegben milyen életmódot folytatna? Milyen lehet egy gyenge gravitációjú égitesten mozognia egy élőlénynek?
    – A földi műszereket és a csillagászati műholdakat (pl. Hubble, Kepler) milyen programokra „hegyeznéd ki”, ha ezekkel a Naprendszer peremének vidékét készülnél kutatni? Hogyan találnál ezekkel ekkora távolságból kutatni való égitestet?
    – Milyen érdekes következtetéseket tudnánk levonni a kapcsolódó kutatásokból?

    A megjelölt témák közül lehet egyet választani, lehet többet választani, lehet mindegyikkel foglalkozni. A megjelölt témák mellett természetesen bármilyen, a pályázati kiírás címéhez kapcsolódó témát fel lehet dolgozni!

    Beadási határidő: 2016. február 29.

    Nyeremények

    A 11–14 éves korcsoportban a három legjobb pályamű szerzője értékes könyvjutalomban részesül. Az első öt legjobb pályamunkát beadó fiatal jutalma egy látogatás budapesti, űrtevékenységgel foglalkozó intézmény(ek)ben.
    Az érvényes pályamunkát beadó, a MANT Űrtábor életkori előírásainak megfelelő pályázók elnyerik a 2016-os MANT Űrtáborban való kedvezményes részvétel lehetőségét. (A MANT Űrtáborról információk a http://www.mant.hu/urtabor címen találhatóak.)

    A 15–18 éves korcsoportban a legjobb pályaművet benyújtó diák térítésmentesen vehet részt a 2016-os MANT Űrtáborban. A második helyezettnek a részvételi díj 50%-át elengedjük, a harmadik helyezettnek a részvételi díj 33%-át engedjük el.
    Az első öt legjobb pályamunkát beadó fiatal jutalma egy látogatás budapesti, űrtevékenységgel foglalkozó intézmény(ek)ben.
    Az érvényes pályamunkát beadó, a MANT Űrtábor életkori előírásainak megfelelő pályázók elnyerik a 2016-os MANT Űrtáborban való kedvezményes részvétel lehetőségét. (A MANT Űrtáborról információk a http://www.mant.hu/urtabor címen találhatóak.)

    A látássérült pályázók közül a legjobb pályaművet benyújtó három fiatal egy exkluzív látogatáson vehet részt egy budapesti, űrtevékenységgel foglalkozó intézményben. Ezt a lehetőséget a MANT az „Informatika a Látássérültekért” Alapítvánnyal közösen hirdeti meg.
    Az érvényes pályamunkát beadó összes látássérült pályázó elnyeri a MANT ifjúsági tagságát, az esedékes tagdíj összegét a 2016. évre elengedjük.

    A díjakat mind egyéni, mind csapat kategóriában átadjuk.

    A fentiek csupán a tájékoztatást szolgálják, a pontos részleteket a pályázati felhívás tartalmazza.

    Részletek

    A pályázati felhívás itt olvasható.
    A pályázati felhívás letöltése PDF formátumban.

    Pályázat beadása:
    Az alkotásokat ezen a linken tudod feltölteni.

    Ahhoz, hogy feltölthesd az alkotásodat/alkotásaidat (vagy az általad képviselt csapat alkotását/alkotásait), először regisztrálnod kell, amit ezen az oldalon tudsz megtenni. Utána a regisztráció során megadott felhasználónév-jelszó pár segítségével be tudsz jelentkezni a rendszerbe, és fel tudod tölteni az alkotásaidat.

    FONTOS információk:

    A D feladat választása esetén a videót a Youtube-ra kell feltölteni. A Youtube-videó linkjét be kell másolni egy szövegfájlba, és azt a szövegfájlt (amely csak a linket tartalmazza) fel kell tölteni a mi rendszerünkben a megadott határidőig.

    Csapat regisztrációja esetén a csapatvezetőnek kell regisztrálnia és megadnia a különböző adatait, a regisztráció végén pedig meg kell adnia a csapat többi tagjának a nevét. A csapat korcsoportja a legidősebb csapattag korcsoportja lesz.

    Ha valaki nem csapatként regisztrál, akkor a csapatnév és csapattagok nevei részt hagyja üresen.

  • Tatooine létezik! – Különleges exobolygók

    Nem túl rég foglalkoztunk olyan exobolygókkal, amelyeket egyszer akár gyarmatosíthat is az emberiség – feltéve, hogy megoldja az odajutást. Most azonban lássuk azokat a különleges, egyáltalán nem szokványos bolygókat, amelyeket soha nem fogunk lakni, csupán egyéni egzotikuma miatt megfigyelés alá vonni.

    Kepler-16b „Tatooine”

    Kepler-16

    Kezdjük talán azzal a sokak számára lenyűgöző ténnyel, hogy Tatooine létezik! 2011-ben fedezték fel, ráadásul Fűrész Gábor magyar csillagász közreműködésével, és a „keresztségben” egyelőre a Kepler-16b nevet kapta.

    kepler16b

     

    Nyilvánvaló, hogy amikor köztudatba került, hogy a bolygó két nappal is rendelkezik, azonnal reagáltak a Star Wars rajongók, és elnevezték Tatooine-nak az exobolygót. Több fantáziarajz is napvilágot látott, melyek a 4. epizód azon jelenetét idealizálják, ahol Luke Skywalker végignéz otthona mellett egy kettős naplementét. Ez a valóságban is működhet, hiszen Kepler „Tatooine”-16b két nappal rendelkezik! Ezek a központi égitestek 0,69 és 0,20 naptömegű hideg törpecsillagok. Elnyúlt pályán, 41 nap alatt járják körbe a tömegközéppont körüli útjukat. Hozzájuk képest a bolygó 229 napos pályán kering, amelynek felszínéről vélhetően mindkét csillag jól megfigyelhető. A Jupiternél némileg kisebb tömegű bolygó fele részben hidrogénből és héliumból, fele részben nehéz elemekből állhat (jég és szikla). Felszínén a hőmérséklet mínusz 100 – míniusz 70 Celsius-fok lehet, azaz messze kívül esik a kettős lakhatósági zónán.

     

    Az emlékezetes filmjelenetben így néz ki ama bizonyos kettős naplemente:

    tatooine
    A valóságban pedig ilyen lehet:

    albireo

    Most pedig lássunk néhány „futottak még” versenyzőt a Különleges exobolygók-kategóriában:

    A KOI 730 ikerbolygói

    KOI730

    A bolygópár azért vált világhírűvé csillagász-körökben, mert azonos pályán keringenek. A Naphoz hasonló csillag körül keringő két exobolygó 9,8 napos periódussal járja körül csillagát. Eközben csillaguktól nézve mindig 60 fokos szög választja el őket egymástól, tehát egyikük mindig egy kicsit a másik előtt mozog. Felszínűkről nézve csillagjuk sokkal nagyobb lenne, mint a mi Napunk, a testvérbolygó pedig jól körvonalazódó, fényes objektumként mozdulatlanságot színlelne az égen.

    Az Oph 1622 rendszer ikerplanemói

    oph1622

    A planemók tulajdonképpen csillag nélküli vándorbolygók, melyek egy néhai bolygóközi kataklizma során kilökődtek pályájukról, és azóta szabadon száguldanak a világűrben. Felszínükön örök sötétség honol. Azonban nemrég nemcsak egy, hanem mindjárt egy ikerplanemót sikerült azonosítani a 400 fényévnyire, az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagformáló régióban, akik egymás körül keringenek. Így eddig ez az első, ismert bináris planemó rendszer. A páros egyik tagja 7, a másik 14 Jupiter tömegű objektum. Meg ne tévesszen senkit a szoros összetratozást jelentő „iker” szó, mert jelen esetben a két planemó közötti kapcsolat űrviszonylatokban mérve gyenge, bár a közöttük fennálló vonzás még mérhető. De bármilyen váratlan katasztrófa örökre elszakíthatja őket egymástól. (A köztük lévő távolság a Nap-Plútó hatszorosa). Az ikrek kb. egy millió évvel ezelőtt születtek meg, valószínűleg mindketten törmelék-és porfelhővel rendelkeznek, hivatalos nevük pedig Oph 162225-240515, röviden Oph 1622.

    51 Pegasi b – „Bellerophón”

    exoplanet_51_Pegasi_b

    1995-ben fedezték fel. Nem hivatalos nevét a görög hős után kapta, aki megszelídítette Pegazust. A bolygó saját csillagára vonzást gyakorol, ezért a csillag mozgása imbolygó. A Bellerophón felszíni hőmérséklete a Pegasus felőli oldalán 1000 Celsius-fok, méretét tekintve pedig egy jupiterszerű gázóriás, ami 150-szer nehezebb a Földnél. Forgása igen érdekes, ugyanis akárcsak a mi Holdunk, kötött tengelyforgású, azaz a bolygó mindig csak egy oldalát fordítja a napja felé, tehát egyik felén állandó nappal, másik felén éjszaka van. Légköre épp emiatt elég viharos, A szél több ezer km/h sebességgel fúj, és izzik, nem tartalmaz vízgőzt. Azonban ez nem jelenti az eső hiányát, éppen csak a felhőket itt olvadt vas alkotja – vaseső esik. A Bellerophón keringési ideje 4,2 nap.

    TrES-2b, a ‘Fekete bolygó”

    tres2b
    2006-ban fedezték fel a TrES-2b jelű exobolygót. Különlegessége, hogy a ráeső csillagfény alig 1%-át veri vissza, így „feketébb” a Naprendszer bármelyik bolygójánál vagy holdjánál, de még a szénnél is. A csillaga körül alig 5 millió kilométer sugarú pályán kötötten keringő jupiterméretű exobolygót a központi égitest sugárzása mintegy ezer fokra hevíti. A magas hőmérséklet azonban azzal is jár, hogy az atmoszférájában emiatt nincsenek fényvisszaverő felhők, ráadásul nagyon gazdag a fényt hatásosan elnyelő nátrium- és káliumgőzökben, ami szintén hozzájárul az extra „sötétséghez”. A bolygó persze nem abszolút koromfekete, hiszen forrósága miatti sugárzása okán enyhe vörös parázslást mutat. A TrES-2 kísérőjének keringése kötött, vagyis ő is mindig ugyanazon oldalával fordul csillaga felé, 2,47 nap alatt kerüli meg azt. A központi csillag Napunk ikertestvérének tekinthető: tömege, sugara és felszíni hőmérséklete azonos a Napéval, fémtartalma kicsit kevesebb,  ismert kora pedig 5,1 milliárd évre tehető. A rendszer 750 fényévnyire található a Sárkány (Draco) csillagképben.

    55 Cancri e, a „Gyémántbolygó”

    55cancri e
    A kanadani MOST-űrteleszkóp (Microvariability and Oscillations of STars) segítségével fedezték fel 2004-ben amerikai és kanadai asztrofizikusok az 55 Cancri e jelzésű bolygót. Átmérője mindössze 60 százalékkal nagyobb Földünkénél, ám tömege a miénk nyolcszorosa. Így eddig ez az exobolygó a legtömörebb, legsűrűbb ismert szilárd bolygó, tömegének egyharmadát pedig gyémánt adja! A jövő bányászai és ékszerészei azonban számíthatnak kellemetlen, sőt, kifejezetten barátságtalan körülményre, hiszen felszíni hőmérséklete a csillaghoz való közelsége miatt 2700 Celsius-fok. Egy év viszont itt csupán 18 földi óráig tart.

  • Vizuális zene

    A modernkor zeneszerzői ma már számítógépen álmodják és komponálják meg zeneműveiket. Akkordjaikat virtuális közegbe emelve soha nem látott lehetőségekkel gazdagították a hangok világának tárházát.

    A Trafóban a smART! XTRA program keretében ezúttal olyan művészek mutatkoztak be, akik a hangokat digitális szoftverek segítségével szólaltatják meg . Így láthatóvá teszik számunkra szerzeményeiket. Gryllus Ábris egy horvát szigeten a hullámokat fogta be és azok magasságértékeit digitalizálta hangszerének megszólaltatásához, mindezekhez pedig vizuális installációt rendelt. Munkáiban a vizualitás és a zene összhangját kutatja.

    gryllus1

    binaura_eszközök

     

     

    A Binaura tagjai Nagy Ágoston és Samu Bence az indiai Partapurban egy kivetített interaktív kalligráfiát vetett be a helyi lakosok szórakoztatására. A Prezi munkatársaiként olyan szoftverek alkalmazásával foglalkoznak, melyekkel a társadalmi és közösségi reakciókat vizsgálják.

    apps

    Bolcsó Bálint családi fotókon lévő alakok sziluettjét használja kottaként. Európa több országában tanult zeneszerzést és elektronikus zenét. Többek között a Budapesti Őszi Fesztiválon is szerepelt zenei kompozícióival. Egyetemi oktatóként kísérleti zene alkalmazásával is foglalkozik. A  Jazzaj estek házigazdájával, Rubik Ernő Zoltánnal a valuta árfolyam értékgörbéjének megzenésített változatát mutatták be az est folyamán. Olvashattunk még jelekké alakított kottát, visszafelé, valamint tükörképként, sőt 45 fokos szögben elforgatva is. Megismerhettük egy digitalizált térbeli kocka hangszerváltozatát. Élvezhettük a hangokat városok távolsága és az épületek magasságának az olvasatában.

    rubik_kotta

     

    Mindez, amit láttunk és hallhattuk zenei kultúránk része, de már új hangszerek tartalmai alapokon nyugvó rendszerek formájában. A zene ezekből, a rendszerkeretekből keletkezik, voltaképpen hanginstallációk, legfőképpen pedig zene a szemnek.  Mindez bizonyítja, hogy mára a zeneszerző feladatköre kiszélesedett, a naprakész modern zenekészítés pedig bevezet minket a vizuális hangok birodalmába.

    Kis Judit

     

  • Exobolygók, mint lakható új világok?

    A nemrég felfedezett új bolygó okán illőnek találtam listát készíteni azon Naprendszeren kívüli bolygókról, azaz exobolygókról, amelyeket az emberiség a távoli jövőben kolonizálhatna, és benépesíthetne. És azokról is, amelyeket nem. Több részes cikksorozatban foglalkozzunk hát a földszerű exobolygókkal, melyeknek száma jelen állás szerint a 800-at is meghaladja már, kevéssel több, mint 100 különböző bolygórendszerben.

    A Gliese 581-rendszer

    gliese_581_by_zyimages-d3b70w8

    A Gliese 581 katalógusjelű csillag egy vörös törpe, melynek 6 bolygóját feltételezzük. A nemzetközileg elfogadott jelölésrendszer szerint az egy csoportba tartozó égitestek közül az „a” jelet mindig a központi nap, b-től az angolszász abc folytatólagos betűivel számozva pedig a belsőktől a külső objektumokig a bolygók kapják meg. A Gliese 581 rendszer azért is érdekes, mert d és g bolygói a legélhetőbbek közé tartoznak egyes kutatások szerint, ám épp e két bolygó létezését vonják kétségbe más tudományos csoportok. 2010-ben nagy szenzációt keltett a Gliese 581g bolygó vélt felfedezése, a rengeteg elkészült fantáziarajz második Földként is ábrázolta. 2014-ben azonban amerikai csillagászok tévedésként értékelték a felfedezést, és szerintük egy napfolt zavarhatta meg azokat a mérési eredményeket, melyekre a bolygó létét alapozták. Ám 2015-ben angliai tudósok az amerikai kollégáik mérési gyakorlatát vonták kétségbe, és továbbra is meg vannak győződve a bolygók valódiságáról. A vita azért is válthatta ki a közvélemény intenzív érdeklődését, mert a c, d, és g bolygót az ún. lakhatósági zónába helyezték. Ez azt a helyet jelöli, ahol a bolygó még elég fényt kap ahhoz, hogy felszíni hőmérséklete az élet megjelenéséhez kedvező feltételeket teremtsen, valamint esetleges vízkészlete folyékony állapotú maradjon rajta. Jelenleg egyedül az f bolygó létezése tűnik a többség által elvetendőnek, a d és g bolygókról tovább folynak a tudományos viták. A Gliese 581 20 fényévre fekszik Földünktől, a Mérleg (Libra) csillagképben.

    A Gliese 667Cc (GJ 667Cc-ként is hivatkoznak rá)

    gj667cc

    Ebben a Skorpió csillagképben található rendszerben három nap is kering, közülük a C jelű nap c bolygója nevezhető szuperföldnek, azaz földszerű, de a Földtől 4-5-ször nagyobb méretű, a lakhatósági zónában keringő bolygónak. Felfedezése 2012-ben történt, tőlünk 22 fényévnyire található. Érdekessége, hogy egy helyi év mindössze 28 napig tart. Feltételezik egy hasonló, de szűkebb pályán keringő bolygótársa létezését is, amelynek keringési ideje nem sokkal haladná meg a 7 napot! Mivel a csillag nehézfém tartalma a Napénak csupán negyede, a bolygó megközelítőleg ugyanannyi energiát kap tőle, mint saját napjától a Föld, épp ezért ő az egyik legígéretesebb jelölt a legföldszerűbb-bolygó címre.

    A 16 Cygnus B gázóriásának holdja

    16cyg2bm(1)
    70 fényévnyire található a roppant érdekes, Szaturnuszhoz hasonlító gyűrűs bolygó jócskán elnyújtott elliptikus pályán kering csillaga körül, ez pedig igen szélsőséges körülményeket jelent. A bolygónak feltehetően vannak kísérői is, amelyek közül egy földszerű hold, azaz az ellipszis két szakaszában, amikor a pálya keresztezi a lakhatósági zónát, akár az sem zárható ki, hogy víz, és dús vegetáció bújik elő a sziklák belsejéből. Azonban az ellipszis későbbi szakaszában több hónapos, fagyban gazdag tél következik, majd ismét a csillag mellé kerülve két hónapos, de rendkívül forró nyár, mely megöl bármiféle életkezdeményt.

    A Kepler 20-rendszer

    20111221-exobolygok-nasa-kepler20

    A Kepler űrtávcső küldetése, hogy  Föld-típusú bolygók után kutat a Hattyú csillagképben, és a több százezernyi csillag közül olyat keres, ami időnként elhalványul, ezzel utalva az exobolygó jelenlétére. A bolygórendszer megdöbbentően messze, 1000 fényévnyire található, és eddigi ismereteink szerint 5 bolygót számlál. Közülük a 20e és 20f bolygók tartózkodnak a lakhatósági zónában, központi csillaguk egy kicsivel kisebb is, hűvösebb is, mint a Nap, de ez sajnos még mindig nem elég ahhoz, hogy a bolygók könnyen kolonizálhatóvá váljanak. Mindketten kőzetbolygók, földméretűek, ám feltételezett felszíni hőmérsékletük egyelőre nem teszi lehetővé az élet kialakulását – mai ismereteink szerint. A 20 e felszíni hőmérséklete 760 Celsius-fok, a 20f-é pedig 430 Celsius-fok, keringési idejük pedig 6, illetve 19 nap. Mindketten vasmaggal és földköpennyel rendelkezhetnek, a 20f légkörében pedig jelentős mennyiségű vízgőzre számítanak a kutatók.

    Kepler-22b

    kepler22b
    2011-ben fedezték fel, elsőként azon Föld-szerű bolygóként, amely a Kepler-misszió által következett be. 600 fényévnyire kering tőlünk egy Naphoz hasonló, G színskálájú csillag körül, ráadásul a lakhatósági zónában, így remélhető felszínén folyékony víz jelenléte. Egy saját év a bolygón 289 napig tart, ennek oka, hogy a bolygó 15%-kal közelebb van saját napjához, mint a Föld a Naphoz. Felszíni hőmérséklete kifejezetten ideális, jelenlegi adataink szerint átlagosan 22 Celsius-fok. Méretét tekintve 2,4-szer nagyobb, mint a Föld, kora pedig megegyezik a mi bolygónkéval, ezért a szabadabb fantáziájú olvasók kellemesen eltűnődhetnek rajta, hogy vajon történt-e rajta az általunk ismert evolúciós folyamathoz hasonló fejlődés, amennyiben a bolygó hordozta az élet csíráit…