Kategória: Hírek

  • Négy új Galaktika kötet

    A Galaktikaboltban már előrendelhető, a könyvesboltokban pedig november első, illetve második hetétől lesz elérhető négy új kötet a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatból.

    John Brunner: Zanzibár

    John Brunner Hugo- és Brit SF-díjas, monumentális regénye hol kémtörténetre emlékeztet, hol John Dos Passos társadalmi panorámáit idézi, megelőlegezve William Gibson Neurománcát és még tucatnyi, később íródott SF-művet. Jóslatai a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bámulatos számban váltak valóra, az elharapózó iskolai erőszaktól és terrorakcióktól kezdve, Kína szuperhatalommá válásán és az európai országok unióba tömörülésén keresztül, egészen a biotechnológia előretöréséig és az egyneműek kapcsolatának széles körű elfogadásáig. Nem véletlenül válogatták be minden idők 100 legjobb SF-regénye közé. Korábban már írtunk róla, hogy a regény elképesztő módon évtizedekkel előre megjósolta a mai világunkat.

    Zanzibár

    Robert Charles Wilson: Darwinia

    1912 márciusában a Föld történelme új irányt vett. Bekövetkezett a Csoda, és Európa addig ismert formájában megszűnt létezni. A helyén megjelent Darwinia, egy új kontinens tele ismeretlen növényekkel és állatokkal, elképzelhetetlen veszélyekkel és fantasztikus titkokkal. A kanadai sztárszerző újabb regénye az izgalmakat halmozva gondolkodtat el világunk törékenységéről, valóságunk viszonylagos voltáról. A mű megjelenését követően elnyerte az Aurora-díjat, és a Hugo-jelöltek közé is beválogatták.

    Darwinia

    Robert A. Heinlein: Kettőcsillag

    Lorenzo Smythe, a lecsúszott színész bárokban tengeti napjait, alkoholmámorba menekülve szakmai kudarcai elől. Aztán egyszer egy idegen meghívja egy italra, és mire észbe kap, egy űrhajón csücsül, úton a Mars felé. Megbízóitól megtudja, hogy élete legfontosabb szerepét szánják neki, de ha nem vigyáz, ez lesz az utolsó is. Egy, az ellenlábasai által elrabolt, vezető politikust kell helyettesítenie, és a tét nem kevesebb, mint háború vagy béke, méghozzá bolygóközi szinten! Az SF nagymestere Hugo-díjas regényében maró politikai szatírát vegyített a tőle megszokott vérbeli tudományos-fantasztikumba, és a végeredmény egy olyan klasszikus lett, amelyet mára a szépirodalmi kánon is befogadott.

    Kettos_csillag_borito

    Vlagyimir Vasziljev:  Idő-Őrség

    Dmitrij Svedov Setét Másféle két év pihenő után visszatér, és második szintű létére azonnal vezetői feladatot kap: menjen Kijevbe, és élessze újjá a felmorzsolódott Nappali Őrséget. Ám épphogy elkezdi a hivatal felállítását, rejtélyes gyilkosságok történnek. A szálak idegen mágusokhoz vezetnek, akik egy másik, ismeretlen szférában tevékenykednek: mintha az időben ugrálnának. A Nappali Őrség társszerzője, a Káosz-Őrség írója továbbgondolta Szergej Lukjanyenko világát, izgalmas, új történettel bővítve a ciklust. Más szereplők, más helyszínek, de a hangulat a régi.

    Idoorseg_borito

     

  • Az elektromos halál és a belső sötétség

    ondrej_neff

    1998. április 17-én 15 óra 16 perckor elment az áram, és úgy tűnt, a közeljövőben biztosan nem fog visszatérni. Ezen a ponton indul Ondřej Neff lebilincselő társadalmi disztópiája, mely mindvégig azt vizsgálja, hogy a modern korban a tudományos és technikai fejlődés helyett beálló hanyatlás milyen következményekkel barázdálja a társadalom szövetét. A több szálon futó, szociográfiai érzékenységű regény középpontjában Honza Kryl road movie-ja áll, a férfi szemszögéből ábrázolt, Česká Lípába vezető utazás azonban már az elején váratlan fordulatot vesz, ami Honza későbbi sorsára és a történetben folyamatosan alakuló hierarchikus rendszerre is rányomja a bélyegét.

     „Ez nem áramkimaradás vagy meghibásodás. Valami jelentőségteljes dolog történt, ami megváltoztatta az alapfeltételezéseket, amire a technikai civilizációnk épül.”

    Neff több szemszögből elemzi az elektromosság megszűnésének következményeit. Vizsgálja, hogy az események milyen életmódbeli változásokhoz vezetnek, de kitér arra is, hogy ezek a változások miként befolyásolják azt, ahogyan az emberek érzik magukat ebben a világban. A történet Csehországában ugyanis megváltoznak a munkavégzési szokások, az állam irányításának módja és annak alapvető jelentése is. Az elektromos halál mint visszafordíthatatlan tény válik érdekessé, hiszen a szereplőknek azzal a nyomasztó előérzettel kell tovább élniük, hogy az áram eltűnésekor valami sokkal nagyobb erő nyer teret, mely majd a leghétköznapibb dolgokba is beleszólást akar.

    neff_bannerek_uj2

    A kiválóan érzékeltetett közhangulat kulcsa a szorongásról adott pontos tudósítás, ami a sötétség első óráiban megjelenő háborútól való félelemmel kezdődik, az állandóvá váló kétségbeesett aggodalmaskodás pedig fokozatosan elkezdi megkérdőjelezni a hatalom figuráinak döntéseit és működését. Ondřej Neff fiatalon a Csehszlovák Rádiót tudósította a prágai tavasz eseményeiről, e meghatározó élmény pedig a Sötétség soraiba is beleírta magát. A kataklizma a regényben is két sötét évszámhoz hasonul, 1938-hoz és 1968-hoz, hiszen ebben a két esetben – valamint a regényben is, az elektromos halált követően – a kormányzat részéről tanúsított fellépés óriási csalódást okozott.

    „Az összetekert újságból rögtönzött fáklya megvilágította az alagsorba visszavezető utat. A tudatlanság és a tehetetlenség sötétségét azonban nem volt képes eloszlatni.”

    Az elektromos halál Neffnél társadalmi-politikai katalizátorrá válik. Olyan változásokat idéz elő a leghétköznapibb ember életében is, hogy a szereplők egymás ellen vagy egymás érdekében hozott döntéseik eredményeként kapnak helyt a társadalom újjáalakuló rendjében.

    Neff lenyűgöző, minden területre kiterjedő társadalomrajza tükröt tart egy országnak, mely a kommunizmusban szocializálódott, de jelenleg a demokráciában él, és nem tudja, mitévő legyen, ha egy láthatatlan külső erő megváltoztatja a játékszabályokat. Újfajta ötletekre és megközelítésekre van szükség, és ha ezek fel is bukkannak valahol, még mindig nem garantált hosszú távú sikerességük. A legfontosabbá az válik, hogy miként lehet irányítani az új körülmények közepette, és van-e egyáltalán, aki alkalmas arra a szerepre, hogy kisebb-nagyobb embercsoportot, esetleg egy egész országot kormányozzon. Civilizációnk kártyavár-sérülékenysége csak az első probléma, hiszen amíg páran az összefogás érdekében dolgoznak, mindig lesznek, akik az ellentétes oldalon szervezkednek.

    cikkbe pici
    Barna Otília, Ondřej Neff, Svoboda Róbert és Németh Attila a könyv bemutatóján. (fotó: Csata Judit)

    A monumentális regény tíz év eseményeit öleli fel, Neff pedig a fordulatos, helyenként horrorba hajló leírásokkal gazdagított cselekményben precíz dokumentációt ad az elektromos halált követő évtizedről politikai, társadalmi, tudományos és filozófiai értelemben is. Csak a sötétség lesz az, ami ebben a korszakban belső fénnyel ruház fel, ám hogy mi ez a Fény, azt csak kevesen tudják. A sötét középkor néhol szatirikusan megformált díszletei közt történtek véresen komoly következményekhez vezetnek, ám Honza útja igazán csak arról szólhat, hogy visszakapja-e még valaha az emberiség a kultúrát és a civilizációt, és ha igen, milyen árat kell fizetnie érte.

     

  • Érkezik a novemberi Galaktika

    Szerkesztőségünkben és az interneten már kapható, az újságosokhoz pedig november 3-án kerül a Galaktika 308.

    A magazin novemberi számát Henry Lion Oldie nyitja: művének első részében egy lantos útját követhetjük végig egy rendkívül furcsa lényekkel benépesített világban. Don DeLillo a harmadik világháború közepette emberi momentumokat villant fel az űr kozmikus magányában. Jan Oleskovszkij fiktív jövőjében egy szerencsétlen ember sorsa gyökeres fordulatot vesz a Zónában. Malcolm Edwards írásában egy pillanatkép elevenedik meg, közvetlenül a világvége előtt.

    308 borító

    A magyar szerzők közül Buglyó Gergely a borzongató lápvidékről visszatért embert mutatja be, Weiner Sennyey Tibor pedig egy megváltozott világról beszél, amit a teleport működése irányít.
    A havi retro Göncz Árpád fordítói munkásságának állít emléket Robert Sheckley „A Tranai” című novellájával.

    Két interjút is olvashatnak ebben a számban: Ondřej Neff-fel Sötétség című regénye kapcsán beszélgettünk, dr. Korondi Péterrel pedig az etorobotika útjairól.

    A HungaroCon országos sci-fi találkozó programtervei „fantasztikus” rendezvényt előlegeznek meg.

    Kiss Ferenc és Vincze Nóra Ambrose Bierce „Ebolaj” című elbeszélését adaptálta képregénnyé különös módon, manga stílusban.

    A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség aktuális estjéről, egy SF-találkozóról és a Trafó előadásáról számol be. A tudományos főanyag az embervadászat témakörét járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások víztisztító bikiniről, ultrakönnyű fémről, valamint arról, jár-e jogdíj egy majomnak.

    Az XL-kiadás Gene Wolfe két kisregényét (Cerberus ötödik feje, John V. Marsch elbeszélése) tartalmazza.

    A Galaktika 308. számát keresse az újságárusoknál, az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert!

  • Lovecrafti horror egy belga íróról a Galaktikában

    Eddy C. Bertin belga író, aki egyaránt otthonosan mozog a sci-fi és a gyermekirodalom terén. Több írói álnevet is használ, ismerik úgy is, mint Edith Brendall, vagy úgy, hogy Doriac Greysun.

    Bertin 1944-ben született Hamburgban, ám nem sokkal a világra jötte után a család el is hagyta Németországot és Belgiumba költözött. Bertin aztán nyelveket tanult, majd egy bankban helyezkedett el. Már fiatalon elkezdett írással foglalkozni, az első sci-fi története pedig a 60-as évek végén jelent meg. Kezdetben csupán szabadidejében írt, később viszont otthagyta munkahelyét és főállású író lett. Jelenleg a belga Gentbrugge lakója. Lánya, Brenda Bertin elismert flamand színésznő.

    Bertin munkássága három részre tagolható. Sci-fi történeteiben a jövő egységes, történelmi képét vázolja fel, horror sztorijai sokszor Lovecraft világában játszódnak, míg gyermekkönyvei között nagy népszerűségnek örvend a Valentina Hellebel sorozat, amelyből 1993 és 2004 között hét könyv is született.

    Magyarul először a Galaktika szeptemberi, 306-os számában olvasható egy folytatásos elbeszélése, amely a nagy előd, H. P. Lovecraft történeteinek hangulatában íródik, és a Cthulhu mítosz világában játszódik. Főszereplője Herbert, aki egy ősi, időtlen isten nyomába ered, s egy eldugott kisvárosba, Freihausgartenben köt ki, ahol a gyanakvó helyiek nem igazán szeretik a turistákat. A főhős azonban megfáradt írónak adja ki magát, aki csak pihenni jött erre a vadregényes vidékre. Valójában azonban Herbert a közeli hegy titkait szeretné felfedezni, amely szörnyű titkokat rejt. Kutatását a Necronomicon híján olyan szentségtelen könyvek segítik, mint a Liyuhh, a R’lyeh és a Cultes de Goules.

    A történet folytatása a 307-es (októberi) Galaktikában olvasható!

  • Barangolás a virtuális térben

    „Ahogy gyakran szoktam mondani a gyerekeknek: nem fogok hazudni: meg akarlak ijeszteni. Azt akarom, hogy félj, azt akarom, hogy megugorj. Azt nem akarom, hogy életed végéig félj, vagy, hogy hónapokon keresztül sikítozva ébredj, de azt akarom, hogy félj. Szóval, úgy hiszem, így megragadom az érzéseiket. […] A másik dolog, amit csinálni akarok, és ami sokkal nehezebb is […], elérni az elméjüket is.” – így foglalja össze Ann Halam, más néven Gwyneth Jones SF és fantasy írónő az írásai célját egy interjúban. Az októberi Galaktikában megtudhatjátok, hogy miként köszön vissza Jones célja írásaiban a Csalókon keresztül.

    Jones 1952-ben született az angliai Manchesterben. Ha bárki megkérdezné tőle, hogy mindig is író akart lenni, valószínűleg azt válaszolná, hogy nem, ugyanis gyerekként jobban érdeklődött a békák, hernyók és különböző halak, mint az irodalom iránt. Azonban mégis egy gyerekkori élmény sodorta az írás mestersége felé: tízévesen vett egy horror antológiát egy kiárusításon (Great Tales of Horror and The Supernatural) Egyes történetek annyira lenyűgözték Jonest, hogy sokáig rémálmokként is kísérték őt. Az írások elevenségére még ma is élénken emlékszik, és ehhez a történetekhez hasonlót akart alkotni. A kedvence M. R. James angol kísértettörténet író Csak fújd meg sípod, s én tüstént jövök, fiam című novellája.

    A klasszikus kísértet és horror történeteknek köszönhetően kezdett bele saját írásaiba, melyben valami különös és furcsa, mint központi téma jelen volt. Első regénye, a Water In The Air 1977-ben jelent meg saját nevén. Később, mikor a fiatalabb közönségnek is írni kezdett, új írói nevet, Ann Halamot választott kiadója tanácsára, mikor egy komikus thrillert (Ally Ally Aster) akart megjelentetni. Akkor úgy hitte, hogy csak egyszeri alkalommal veszi fel nagyanyja nevét, de végül mindkét néven publikált. Felnőtteknek szánt történeteit Gwyneth Jonesként jelenteti meg, az ifjúsági műveket pedig Ann Halamként. Utóbbiak közül népszerű alkotásai a Dr. Franklin’s Island (2001) és a Siberia (2005). Felnőtteknek szánt SF-jei közül a Bold as Love (2001) a leginkább elismert alkotása.

    Jones/Halam főleg a high fantasy és a science fiction műfajában alkot, melyekbe gender és feminista témákat csempész, és természetesen a kísértettörténetek hamisítatlan borzongató hangulatát is. Ez a nem hétköznapi stílus nem maradt észrevétlen a kritika előtt sem. Már 1987-ben, mikor Halam írói karrierje elején tartott, Arthur C. Clarke-díjra jelölték Escape Plans regényét, 1989-ben pedig a Kairost. 1991-ben megosztott James Tiptree-díjat nyert a White Queen regényéért, ami a The Aleutian trilógia nyitókötete. 2002-ben négy Arthur C. Clarke-díj jelölés után a Bold as Love könyvéért végre Clarke-díjas íróvá válhatott Halam, s Britih Fantasy-jelöléssel is büszkélkedhetett. 2004-ben a Life című írásáért Philip K. Dick-díjat nyert.

     annhalem
    Ann Halem

    Habár magyarul nem jelent meg az írónő egyetlen könyve sem, most a Galaktika 307-ben lehetőség nyílik arra, hogy végre megismerjük ezt a sokoldalú írót a Csalók című novelláján keresztül. A történet eredetileg The Starry Riftben jelent meg 2008-ban, de a Year’s Best SF 14 antológiába is bekerült 2009-ben olyan neves szerzők művei mellett, mint Neil Gaiman, Cory Doctorow, Alastair Reynolds, Jeff VanderMeer és Robert Reed.

    A Csalók egy fantasztikus ötlettel játszik el: egy online virtuális játékot mutat be, amiben fizikailag is részt lehet venni, azaz benne lenni a játékban. Ebben a virtuális környezetben játszik egy fiatal testvérpár is, akik megmérkőznek azokkal a játékosokkal, akik nem tartják be a szabályokat.

    Milyen lehet szó szerint a saját bőrünkön megtapasztalni egy elképzelt világot annak minden csodájával és veszélyével? Hogyan lennénk képesek egy a mienktől teljesen eltérő világot túlélni? Ha kedvet érzel elmerülni egy virtuális világban, ne hagyd ki Ann Halam (Gwyneth Jones) történetét az új Galaktikában!

  • Nyerd meg a Sötétséget!

    Az október 21-ei könyvbemutatóra már saját példányt íratnál alá Neffel? Nem bírod kivárni, amíg a boltokba kerül a regény? Úgy érzed, Te lennél az öt szerencsés egyike, hisz már mindent tudsz a Sötétségről? Most itt a lehetőség, hogy bizonyíts!

    Október 19-én érkezik a nyomdából Ondřej Neff társadalmi utópiája, melynek cselekménye onnan indul, hogy a Föld mágneses pólusainak elmozdulása miatt megszűnt minden áramforrás a bolygón. Különösen nehéz elképzelni mindezt ma, amikor általános kétségbeesés követi a Facebook egy-két perces leállását és lincshangulat alakul ki, amikor nagyobb vihart követően pár napig áram nélkül maradt a főváros néhány háztartása.

    Neff a legjobb cseh SF-díját bezsebelő, saját országában már a megjelenés évében bestselleré váló könyvében azt vizsgálja, hogy a történelmi léptékű változást előidéző természeti esemény milyen következményeket von maga után a társadalom rétegzettségében, milyen kérdéseket vet fel technikához való viszonyunk kapcsán és milyen alternatív megoldások állnak az emberiség rendelkezésre ebben a fény nélküli korszakban. A sötét középkor véget ért, de vajon elég a belső világosság ahhoz, hogy már ne is térjen vissza soha?

    Ahhoz, hogy megnyerd a Sötétség öt sorsolásra váró példánya közül az egyiket, választ kell adnod a következő kérdésre, a megfejtést tartalmazó emailt pedig neveddel és telefonos elérhetőségeddel a nyeremeny@galaktika.hu emailre kell elküldened. A tárgyba ne felejtsd el beleírni: Neff-nyereményjáték. A megfejtéseket október 18-ig várjuk, a sorsolás 19-én lesz.

    Melyik filmben szerepelt Ondřej Neff?

    neff_bannerek_jatek

    A Galaktika, a Cseh Centrum és az Írók Boltja szervezésében
    október 21-én, szerdán 17 órás kezdéssel mutatjuk be
    Ondřej Neff Sötétség című regényét az Írók Boltjában.
    Az est vendégei: Ondřej Neff, Barna Otília, Németh Attila.
    Moderátor: Svoboda Róbert.

    Mindenkit szeretettel várunk!
    Bővebben az eseményről a Facebookon!

    A Sötétség című regénybe itt tudsz beleolvasni.

    A Sötétség oldala a webshopunkban.

    A Sötétség cseh borítói.

  • Aki észrevette a nőket a sci-fiben

    Pamela Sargent a sci-fi egyik legnagyobb női írója. A legújabb Galaktikában az ő, Kopár világ című novellájával találkozhattok a Retro rovatban. Mostani cikkünkben az ő munkásságát mutatjuk be.

    Sargent 1948-ban született a New York állambeli Ithacában. Saját bevallása szerint mióta az eszét tudja, mindig is mesélt és írt. A 70-es évek óta jelennek meg művei a mai napig. Írói karrierjét novellákkal kezdte, első művei a The Magazine of Fantasy and Science Fiction lapjain jelentek meg, de 1977-ben kiadta saját novelláskötetét, a Starshadows, amiben többek között megtalálható a Galaktikában olvasható Kopár világ is. A 70-es évek végétől már önálló regények írásába kezd: 1976-ban a Cloned Lives (1976), 1979-ben pedig a Sudden Star jelent meg. A 80-as évektől újabb irodalmi kihívásba vágott bele: 1983-ban megírta az Earthseed-et, a Seed ifjúsági trilógia első kötetét, s ezzel ugyanakkor belekóstolt a könyvsorozatok világába is. 1980-ban a Watchstar első kötete, 1986-ban pedig a Venus-sorozat Venus of Dreams-sze lett kiadva. A sci-fi műfajban Sargentet legutóbbi trilógiáért szokták ismerni, amiben, ahogy később Kim Stanley Robinson a Mars-trilógiájában foglalkozik egy bolygó meghódításához, a Vénuszra való átköltözésről elmélkedik az írónő.

    1996-tól kicsit elszakadt saját világától, és George Zebrowskival közösen Star Trek történeteket kezdett írni. Az Új Nemzedékhez kapcsolódóan írták meg A Fury Scornedt (1996), az eredeti ST történetet pedig további három regénnyel (Heart of the Sun, Across the Universe, és a Garth of Izar) bővítették.

    Írói munkája mellett más írók munkáival is foglalkozott az írónő. 1975-ben adta ki a Women of Wonder antológia első kötetét, amelyben olyan szerzők műveit gyűjtötte össze, mint Anne McCaffrey, Ursula K. Le Guin, Sonya Dorman és Kathrine MacLean. A sorozat később bővült egy további válogatással, egy klasszikus, majd egy kortárs szerzőket felsorakoztató kötettel is. A project fontos Sargent számára, hisz ezzel kívánta az amúgy erősen férfias SF-ben megerősíteni a női hangot. Saját regényeiben is arra törekedett, hogy erős és intelligens karaktereket hozzon létre. A 70-es, 80-as évekhez képest szerinte sokat fejlődött a műfaj ilyen tekintetben: a kritikusok egyre inkább értékelik a nőket a sci-fiben. Egy az SFF World-nek adott 2015-ös interjúban ki is fejezte tetszését, azonban némi kritikával is élt: szerinte nem helyes dolog úgy beállítani ezt a jelenséget (nők a sci-fiben), mintha azelőtt az egyáltalán nem létezett volna. Elég csak olyan nevekre gondolni, mint Leigh Brackett, C. L. Moore vagy Andre Norton.

    AEldredGordonCrabb1243A Farseed borítóképe

    Sargent a mai napig töretlenül ír, és jelenteti meg legújabb történeteit, most szeptemberben is jelent meg könyve, a Season of the Cats. Életműve igen gazdag, érdeklődése az SF műfaj minden témájára és területére kiterjed. Általánosságban azonban el lehet ezekről a regényekről és novellákról mondani, hogy kellő komolysággal mutatják és tárgyalják a lehető legkülönösebb témákat is. A Cloned Lives-ban például öt, genetikailag teljesen azonos gyermek felcseperedését, majd szétválasztását láthatjuk. Sargent a lehető legalaposabban tárja fel egy ilyen kísérletnek a lehetséges problémáit és következményeit a kísérleti alanyok szemszögéből. A The Golden Space-ben (1982) az emberiség talán egyik örök témájáról, a halhatatlanságról olvashatunk, a The Shore of Women (1986) pedig egy nők által uralt high-tech világot mutat be, ahol a férfiak a vadonba kényszerülnek. Az Alien Child (1988) pedig a Cloned Lives-hez hasonlóan ismét egy gyermek felcseperedését vizsgálja egy nagyon is sci-fis környezetben: az utolsó embergyermek egy űrlény komplexumban.

    A tekintélyes méretű életmű természetesen nem maradt elismerés nélkül. 1992-ben a Danny Goes to Mars kisregényért Sargent Nebula-díjat kapott, 2012-ben pedig Pilgrim-díjat munkásságáért. Emellett még magáénak tudhat egy Locus-díjat, egy Hugo-jelölést, Theodore Sturgeon-emlékdíjat és Sidewise-díjat is.

    Habár magyar nyelven eddig sajnos csak egy novella olvasható Pamela Sargenttől, de ha van rá lehetőségetek, és vágytok egy izgalmas, nem mindennapi témákat boncolgató, kissé elvont, elmélkedős sci-fire, nyugodtan nyúljatok az írónő bármely regényéért vagy novellájáért. Az élmény garantált.

  • Megjelent az Iscambe erdeje és az Égj, Inkvizítor!

    Két várva várt újdonságunk jelent meg október elején a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, a Metropolis Media gondozásában. Az Iscambe erdejében a társadalom összeomlását követően Európát sűrű őserdő borítja, Marseille-ből pedig két vándor indul útnak, hogy a régi kultúra nyomára bukkanjon. Az Eymerich-trilógia harmadik kötetében újabb rejtélyes eretnek szekta tartja sakkban Aragóniát. A főinkvizítor ezúttal Castres-t veszi célba, ahol küldetése során az emberi lét és hit fontos kérdéseivel is szembesülnie kell.
    Iscambe_erdeje_v2_400

    Christian Charrière
    Iscambe erdeje

    A magasabb szintű emberi civilizáció megszűnt létezni. Európa jó részét sűrű erdő borítja. A vaskézzel kormányzott Marseille-ből útnak indul egy remete és tanítványa, mert a legendák szerint a járhatatlan sűrűség közepén ott vannak valahol egy Párizs nevű csodálatos helynek a romjai, melyek között minden kérdésükre megtalálhatják a választ.
    Aki azonban eddig be mert hatolni Iscambe erdejébe, annak az irdatlan fák zöldellő labirintusában megbomlott az elméje, vagy a rengeteget lakó különös fenevadak szaggatták szét testét. A két vándor mégis vállalja a veszélyeket, sőt segítőtársaik is akadnak útjukon. Azt viszont nem is sejtik, hogy nyomukban még egy vérszomjas ellenség jár: a marseille-i urak zsoldoshada, akiknek feladata, hogy bármi áron megakadályozzák az ősi tudás visszatértét kényelmes keretek közé szorított világukba.

    Charrière költői, pikareszk látomása sok méltatója szerint J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura szerzőjének stílusát idézi, és ahogy Tolkiennél a szöveg keletkezésének hátterében ott sejlik a fasizálódó Európa katasztrófájának rémképe, úgy az Iscambe erdeje is időszerűbb ma, mint valaha, reménysugár a bizonytalanság rengetegében eltévedt kontinens írástudói számára.

    inkvizitor3

    Valerio Evangelisti
    Égj, Inkvizítor!

    Aragónia, a 14. század. A királyság főinkvizítorát, Nicolas Eymerichet Castres-ba rendelik, egy újabb rejtélyes eretnek szekta, a mascok fölszámolására. A véres szertartásaikkal hírhedtté vált eltévelyedettek ellen Eymerich drasztikus lépésre szánja el magát: tisztítótűzzel tünteti el még a nyomukat is e világból, akár ártatlanok élete árán.
    Amerikai Egyesült Államok, a 20. század. A Ku-Klux-Klán elvein nevelkedett őrült tudós, Lycurgus Pinks megtalálta a tökéletes ellenszert az ország fekete lakosságának gyarapodására: egy vírust, amely válogat!
    A kétfajta tisztítótűz lángjai a közeljövőben érnek össze, és csapnak legmagasabbra. Itt Pinks és az amerikai elnök a Fehér Házban keresnek menedéket egy világméretű katasztrófa elől. Csakhogy talán már nincs menekvés…

    Az Európa-díjas Valerio Evangelisti inkvizítora ismét az emberi lét és a hit fontos kérdéseivel szembesül, a történet két szála pedig szokás szerint a legkiszámíthatatlanabb és legmeglepőbb módon találkozik ebben a misztikus történelmi krimiket a tudományos-fantasztikummal vegyítő, mesteri regényben.

    „Az utóbbi évtizedek legeredetibb irodalmi kísérlete.”
    – Goffredo Fofi, olasz kritikus

    „…letehetetlenül izgalmas, minden sorában érdekes történet…”
    ekultura.hu
    (a második kötetről)

    Az Iscambe erdeje és az Égj, Inkvizítor! most akciós áron megrendelhető a Galaktikabolt.hu webáruházban.

  • A Sötétség cseh borítói

    Október elején érkezik Ondřej Neff Sötétség című regénye a Metropolis Media gondozásában. A monumentális társadalmi utópia abból a helyzetből indul ki, hogy a Föld mágneses pólusainak elmozdulását követően megszűnt minden áramforrás. A magyar borítót már ismerjük, de nézzük, Csehországban milyen változatokban bukkant fel a polcokon a regény.

    1996-ban a Clone jelentette meg a Sötétség legkorábbi verzióját, amit Neff azóta jelentős mértékben átdolgozott.

    Ez már a Sötétség első, 1998-as változata. Bár maga Neff felügyelte a borítóval kapcsolatos munkálatokat, a nyomdából érkező könyv megpillantásakor nagyon dühös lett, mert szerinte a háttér nem lett elég fekete. (És valóban.)

    Hazájában akkora siker volt a Sötétség, hogy mindössze egy évvel az első megjelenés után újból kiadták. Az 1999-es puha fedeles változaton már egy narratív jelenet látható, gőzhajóval a középpontban. Az áram használhatatlansága miatt a regény szereplői kénytelenek leporolni a gőzgépeket és a társadalom elsődleges szolgálatába állítani azokat.

    Ondřej Neff terve a Sötétség 2.0-hoz, azaz az átdolgozott változathoz. Ezt fordította le nekünk Barna Otília, ez érkezik kiadónkba és a boltokba október elején.  A 2003-as kiadás azért is különleges, mert a borítón lévő kollázs fejéhez egy Down-szindrómás baba képét használta fel a szerző. (Ez a születési rendellenesség pedig a történetben is fontos szerepet kap.)

    Ez lett a végeredmény, talán a terv kicsit jobban sikerült, nem?

    Ez pedig a 2007-es Albatros-féle verzió, ami nem titkoltan inkább azokat az olvasókat szerette volna megszólítani, akikhez a mainstream irodalom közelebb áll és nem nagyon olvasnak SF-et.

    neff_bannerek

    Ondřej Neff Sötétség című regényét október 21-én 17 órás kezdéssel mutatjuk be az Írók Boltjában. Az est vendégei: Ondřej Neff – szerző, Barna Otília – műfordító, Németh Attila – a Galaktika irodalmi szerkesztője, moderátor: Svoboda Róbert – műfordító.

  • Iscambe erdeje

    Sűrű zöldellő vadon a titokzatos Iscambe, ahová Christian Charriére, a francia Tolkien bevezeti olvasóját a Galaktika Fantasztikus Könyvek legújabb, október elején megjelenő kötetében, az Iscambe erdejében.

    Habár itthon Christian Charriére neve nem olyan ismert (csak egyetlen regénye, a Helyettem, kis virág jelent meg tőle magyarul), hazájában nagy elismerésnek örvend, jelentőset alkotott a krimi és a sci-fi műfajában. Több rangos díjat és kitüntetést kapott, mint például Quai des Orfévres-díjat a Helyettem, kis virág detektívtörténetéért.

    1940-ben született és viszonylag rövid ideig élt (2002-ben hunyt el 62 évesen), élete mégis regényesnek mondható. Olyan tájakra jutott el, melyekről a legtöbb ember álmodni se mer. Dolgozott franciatanárként Lappföldön, volt csapos Tokióban, haditudósító Vietnámban, bejárta Dél- kelet-Ázsiát, egy időben pedig Balin is élt. Otthonában dolgozott irodalmi főszerkesztőként (Figaro lap), újságíróként (Combat lap) pedig fontos történelmi eseményeknél volt jelent, mint 1968-ban a párizsi diáktüntetésen. Íróként is hamar sikerült befutnia, első regénye, a Le Printemps des enragés 1968-ban jelent meg. Azonban életében, később pedig gondolkodásában a legnagyobb fordulatot himalájai utazása jelentette 1970-ben. Ott találkozott Henry Corbin filozófussal, aki megismertette Chairrére-vel a keleti hitet és spiritualitást. Ezután az író érdeklődése a spiritualitás, az álomfejtés és az önismeret felé fordult. Ez írásaiban is tetten érhető: az ezoterikus szimbolizmus és az álomfejtés fontos szerepet játszik, külföldi élményeit felhasználva pedig hitelessé, átélhetővé teszi a történetet. Nincs ez másként az Iscambe erdejénél se.

    Iscambe erdeje

    A regény 1980-ban jelent meg Franciaországban. A cselekmény egy, az európai kultúra letűnése utáni jövőben játszódik. Ismert világunk romjai fölé gigászi méretű erdők és zöldnövényzet nőtt, az emberiség maradéka pedig Marseille-ben él egy totalitárius hatalom alatt. A természet uralta világban két emberben, It’vanban (mester) és Evariste-ben (tanítvány) felmerül a kérdés, hogy voltak-e előttük mások is ezen a világon? Mivel kíváncsiságuk nem hagyja őket nyugodni, így útra kelnek, hogy felkeressék a letűnt civilizáció romjait egy Párizs nevű legendás helyen. Úti céljukhoz azonban csak veszélyekkel teli út vezet: át kell kelniük Iscambe erdején. Itt rendkívüli lények élnek, mint óriásira nőtt termeszek és csigák, húsevő virágok, de királyi zsoldosok is üldözőbe veszi a két utazót.

    Ahogy a tartalomból ki lehet venni, Charriére több műfajt ötvöz ebben a regényében. Az Iscambe erdejét általában a fantasy műfajába szokták sorolni, de erőteljesen jelen vannak a disztópikus/poszt-apokaliptikus jegyek is, elég csak a marseilles-i világra gondolni.

    A legnagyobb varázslatot a történetben mégis a bemutatott mesebeli erdő adja, melynek megteremtéséhez Charriére sokat merített dél-ázsiai élményeiből. Az erdő szinte életre kel a könyv lapjain: végig érezni a pulzáló életet, illatát, látni gyönyörű növényeit és lényeit, miközben erősen jelen van fenyegető természete is. Ez az egész egy erős, de nehezen leírható hangulatot kölcsönöz a könyvnek.

    Charriére regényét egyfajta visszafogott humor is átszövi, ami főhőseink útja során bontakozik ki. Kalandjaik során találkoznak a mi világunkból ismert épületekkel, amikről csak találgatják, hogy mik is lehettek egykor. Egyik megmosolyogni való jelenet az, mikor Evariste a benzinkutat vallási helynek gondolja.

    Charriére regénye kultikus és mindenképpen felejthetetlen élmény. Kalandos, diszkrét humorú, önreflektáló mű nagyon is aktuális mondanivalóval Európáról.