Az egyszeri sci-fi néző úgy érezheti magát, miközben a Black Mirror legújabb évadát nézi, mint Alíz Csodaországban. Mindenfelé óriási gombák, beszélő nyulak, és őrült kalaposok veszik körül, de ahogy Lewis Carroll klasszikusában, úgy az immár a Netflixen folytatódó szériában is komoly mondanivaló rejtőzik. A Black Mirrorból 2016-ig mindössze 7 epizód készült el, a sorozatnak eredetileg helyet adó Channel 4 inkább a minőségre helyezte a hangsúlyt, mintsem a mennyiségre. Mondjuk ez a brit tévéknél mindig így van. A Black Mirrort műfajilag nagyon nehéz besorolni, hiszen thriller, szatíra, sci-fi, dráma egyszersmind, ugyanakkor Charlie Brooker szériájának három fő témája van: a szerelem, a futurisztikus jövő és a politika. És mi lesz ennek a végeredménye? Napjaink egyik legkeményebb, legodaszólósabb sorozata, amely talán ezen kategóriában egyedülálló.
A Black Mirror antológiasorozat, így minden része különálló történeteket dolgoz fel, de persze vannak visszatérő motívumok, mint például a sorozat egyik legjobb, valóságshow-kat kifigurázó részében felcsendült dal. A 3. évad sci-fivel kezd, a Bryce Dallas Howard főszereplésével leforgatott nyitóepizód arra keres választ, hogy mi lesz velünk, ha az emberek annyira elmerülnek a szólásszabadság labirintusában, hogy mobilos applikációval értékelik majd egymást. És pontszámok határozzák meg, ki mennyit ér. Ezután a folytatásban szerepet kap a VR és a gamer generáció, egy túlontúl valóságos horrorjáték bemutatásával, a harmadik részben pedig a Trónok harcából ismert Jerome Flynn kocsizgat fel-alá egy fiatal srác társaságában. Egy titkos társaság van a nyomukban és ha nem teszik azt, amire utasítják őket, minden mocskos kis titkuk nyilvánosságra kerül.
Már ennyi alapján látható, hogy milyen sokszínű a Black Mirror, de az évad második fele is érdekes tud maradni. Jön egy virtuális világban ragadt leszbikus pár a szezon egyik legjobb sztorijában, a San Juniperóban, majd az 5. részben a katonaság kapja meg a magáét, amiért embertelen módszerekkel kényszerítik embereiket harcra. Az évadzáró pedig egy másfél órás gigaepizód, ebben egy környezeti kérdés kerül a sorozat tálcájára, azaz mi van akkor, ha a méhek kihalnak és gépekkel kell helyettesíteni őket.
A 3. évad változatos történeteket hoz a képernyőnkre, olyanokat, amelyekkel az eddig látottak köszönőviszonyban sincsenek. Ez pedig jó, hiszen félni lehetett attól, hogy a Netflixre átkerülve elveszti azt a tipikus, Black Mirrorra jellemző csípős hangulatát a sorozat, amit eddig megszokhattunk. Pár rész után egyébként kitalálható, hogy mi lesz egy-egy csattanó, de örülni kell annak, hogy az írókba szorult annyi tehetség, hogy mindig legyenek olyan fordulatok, melyektől szinte rosszul lehet lenni. A Black Mirror ugyanis napjaink egyik legelgondolkodtatóbb sorozata. Ez kétségtelen.
Elsőosztályú írás, színészi játék jellemzi a sorozatot és még a CGI se lóg ki sehol, ami pedig elég nagy szó egy tévésorozattól. A Lost óta talán nem volt olyan kisképernyős produkció, melynek ennyire „lelke” lett volna, a Black Mirrort azonban idehaza kevesen ismerik, tegyük hozzá, hogy méltatlanul. A 3. évad kissé műanyag nyitánya, a harmadik rész gyomorforgató kocsikázása, a VR-ban bulizó lányok lazasága és sok-sok apró, de igenis sokat számító motívuma emeli a sorozatot a jelenlegi sci-fi felhozatal élére. Szerencsére pedig a Netflixnek is tetszett, amit láttak, ugyanis még 12 részt berendeltek a Black Mirrorból, ezeket 2017-ben, két adagban nézheti meg a közönség a tervek szerint.
