Túl vagyunk a Perseidák, az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorrajának augusztus közepi látogatásán. Ilyenkor sokan fekszenek ki az ég alá, hogy lessék az égből hulló csodát.
Idén kegyes volt az időjárás, olyan meleg éjszakák voltak, hogy egy fürdőruha is elég volt hajnalban. Nem úgy, mint néhány éve, amikor tíz fok alá esett a hőmérséklet. Paplan alatt feküdtünk a csillagos ég alatt.
Talán egy ilyen pillanatban született meg ez a ThinkGeek által tervezett és értékesített LED Space takaró. A takarón az előtérben egy űrhajós szkafanderben, háttérben a csillagos éggel. A takaróba 18 darab LED van belevarrva, amelyek szakaszosan villognak, mint a távoli csillagok egy nyári éjszaka.
Egy rejtett zsebben két darab ceruzaelem gondoskodik a LED-ek ellátásáról.
A meleg takaró 40 dollárért rendelhető meg az interneten.
A Star Wars és piknik? Nem egy tipikus szókapcsolat. A messzi-messzi galaxisban játszódó történetről inkább a harc és a háború, a támadás és menekülés jut az eszünkbe, mint egy könnyű piknik a természetben. Bár ki tudja? Az épülő halálcsillag és a császár elpusztítása után talán Han Solo is elröppentette Leilát a Millenium Falconnal egy békés és csendes erdei tisztásra az Endoron.
Mindenesetre a Star Wars emléktárgyak érdekes vadhajtása egy Milleium Falcon pikniktakaró. Ha nem is tudod felfedezni a galaxist, de a természetet bármikor. A kényelmes pikniktakaró 150×200 centiméteres.
A puha felületű felső anyagra fotóminőségben nyomtatták a legendás űrhajó képét. Hogy ne essen kár benne, az alsó réteg vízálló, így a föld felüli oldaláról nem tud szennyeződni. És természetesen az elmaradhatatlan hordtáska, amiről messziről virít a legendás logó.
Az egy kilogrammos takarót az interneten lehet megrendelni 57 dolláros áron. A takaró rendelkezik hivataloan LucasArts engedéllyel.
De ha már magához rántott a sötét oldal, akkor sem otthon maradnod. Elérhető Tie vadász változatban is.
Csupán egyetlen kérdés marad a végére: hogyan lehet ebből kikefélni Csubakka szőrét?!
Kicsit megkésett a júliusi bejelentkező, de a fiúk miután sikeresen lediplomáztak, elmentek pihenni, gyerekeket táboroztatni – mert ők már csak ilyen kis aranyosak – és persze Somira lett bízva a videó kitétele, ami ez idáig nem történt meg.
De, most itt van, hallgassátok és nézzétek. Anna éppen hazudik, júliusi szám tartalm, játékokról, tervekről!
Amióta létezik a lézer, azóta tudjuk, hogy gyorsasága mellett mennyi energia rejtőzhet benne. Ezért használja a science-fiction zsánerben fegyverként. Lézerfegyverekkel évek óta kísérleteznek, de a kísérleti példányokon túl még nem sikerült hadrendbe állítani.
Az iparban azonban annál inkább hódít. Régóta használják vágásra, vastag acéllemezeket úgy szel át, mint kés a vajat. A lézersugarak precíz irányítása, amely szó szerint a milliméter törtrészét kitevő pontosságú, nem csak a darabolásban használják. A lézergravírozás is már több éves múltra nyúlik vissza. A lézersugár erősségét beállítva ugyanolyan pontosan lehet egy műanyag lemez felületébe égetni a mintát, mint egy acéllemezébe. Ma már direkt lehet olyan rétegelt falemezeket kapni, aminél a belső és a külső rétegek különböző fajta és színű fából vannak. A felső réteget lézerrel elpárologtatva mintaként az alsó lemez fája tűnik fel.
Nagy divat a dísztárgyak és az ékszerek lézergravírozása. Egy tárgy, amelyen egy ékszerész a bazárban napokig dogozott, az lézerrel pár perc alatt elkészül.
De a mai gépek pontossága és gyorsasága egyszerűen lenyűgöző. Elképesztő gyorsasággal és pontossággal dolgoznak. Szemmel követhetetlen sebességgel alakul ki a minta.
Furcsa baleset érte a San Franciscoi Tudományos Múzeum tanárát, Mark „Zeke” Kossovert. Elhatározta, hogy épít magának egy mini napkemencét, hogy koncentrált napsugárzással főzhessen ételeket. Ezért szerzett egy műholdas parabola antennát, és a csillagászaban és az űrkutatásban is használt fényvisszaverő Mylar fóliával borította.
Miután sikeresen elkészítette a parabola tükröt ötajtós Subarujának hátuljában tette. A tükör tette is a dolgát, és az összegyűjtött napsugárzással megolvasztotta az autó műanyag belsejét.
Gondolom, Zeke kétszeresen is kényelmetlenül érezte magát. A kocsijában esett kár az egyik, a másik, hogy tudósként megfeledkezett arról, hogy egy parabola tükör nem csak akkor gyűjti össze a fényt, amikor ő akarja.
2018.július 31-e kedd, délelőtt háromnegyed tíz. Ebben a percben olyan közel került a Vörös Bolygó – Mars – a Földhöz mint 15 éve.
A képre kattintva a Griffith Obszervatórium élőben közvetített képét nézhetik meg a bolygóról.
Egészen pontosan 57,6 millió kilométerre kerültek egymáshoz az égitestek, ez pedig elképesztően ritka lehetőség a csillagászok számára.
Az 57,6 millió kilométer még így sem a legközelebbi érték. Tizenöt éve 55,7 millió kilométerre volt a Mars amivel egy hatvanezer éves rekord dőlt meg.
Az átlag távolság a két bolygó között 225 millió kilométer, így most hozzávetőlegesen négyszer közelebb vagyunk a marslakókhoz, mint máskor. Ha integetünk, talán visszaintegetnek.
A Mars tiszteletére pedig ajánlunk három olyan könyvet, ami a Marson játszódik, vagy valamilyen központi szerepben van a bolygó. Robert J. Sawyer – Halál a vörös bolygón
Ebből még Odin is szívesen kortyolgatna, Thor a kalapácsát adná érte. Egy igazán modern ivókupa, amely az egyik legrégibb mitológiához nyúl vissza témáért.
A kupát az amatőr művész, a kaliforniai Oaklandban élő Skinner készítette.
A művész kupa oldalán a ragnarököt ábrázolja. A Ragnarök , „az istenek alkonya” a skandináv mitológiában a világ végén vívott csata, amelyet az Odin vezette istenek és a Lokit is soraiban tudó óriások vívnak majd meg. Ebben az összecsapásban nem csak a benne részt vevő istenek, óriások és teremtmények többsége hal meg, hanem a világon majdnem minden elpusztul.
A kupába egy liter sör (vagy bármilyen más, az isteneknek kedves ital) fér.
Már rég nincs a könyvespolcaimon annyi hely, hogy könyvtámaszra legyen szükségem, de az asztalomon biztosan szorítanék helyet Dart Vader fejének.
Bár egy fehér rohamosztagos sem mutatna rosszul.
Vader természetesen fekete márványból, míg közkatona alárendeltje fehérből. Mivel a fej negyvenöt fokos szögben áll egy „L” alakú Lap előtt nincs belőle külön bal és jobb oldali.
Sajnos a fejek „szépséghibája” hogy nem kőből, csupán polisztirolhabbol készültek. Ezek szerint a borsos árat nem a minőségi alapanyagért, hanem a Lucasfilm jogaiért fizetjük ki.
Az interneten 85 dolláros darabáron rendelhető meg.
Sosem gondoltam, hogy egyszer, ha másképp nem is, de eljutok a Zónába. Amikor végigjátszottam a Shadow of Chernobylt, és végére értem a ‘Piknik az árokparton’-nak, valami hiányérzetem támadt. Nem kellett sok idő és ráleltem a Stalker Campre. Egy maroknyi, de annál elszántabb hazai stalker megalkotta a saját kis Csernobilukat, és azóta is minden évben megalkotják a maguk kis világát, hogy egy hétre a világtól önkéntes száműzetésbe menjen és túléljen a Zónában.
Hónapokkal az utazás előtt lázban égek, összepakolom a táskámat, előveszem gázálarcom, airsoft fegyverem éves pihenését megszakítom és felkészítem a zord kalandra. Meglátogatom kedvenc military boltomat a városban, átnézem mi újdonsággal tud szolgálni nekem egy kereskedő a kordonon innen, hátha meg tud lepni valamivel, és általában meg tud… itt is hagyom a fizetésem felét. Ez így is megy egészen a Zónába vonulás napjáig, és igen, elérkeztem ide, az idei Stalker Camp kitűzött helyszínére.
Ennyi stalker egy képen nem sok? 😀
A hely, akárcsak a Zóna, sokszor változik, de még ha egy ismerős terepre is tévedek, imádok visszajárni ide, mert egy stalkernek az élet csak itt élet igazán. Beteszem a lábam az első épületbe, a Bárba, itt már jó páran várakoznak, ők előbb érkeztek. A Bár a körülményekhez képest korrekten felépített, talált és hozatott felszerelések egyaránt részei voltak. Egy felépített hosszú bárpult, raklapokból összetákolt pihenófelület, a falakon előre árulkodó információk, és egy nagy térkép, mely az idei területet mutatta nekünk. A bárpultnál kell jelentkezni, aláírni a szükséges papírokat, igazolnom magam, hogy igen, én jelentkeztem stalkernek és melyik frakcióba. A szükséges anyagi javak átadása, és a kezdő felszerelés megkapása után a frakcióvezetőm üdvözöl nagy szívélyesen, kezet fog velem, és elkísér a frakció bázisára, melyet akkor csak ők tudtak még. Végigvezet az egykor élettel teli városon, ahol már a 4. emeleten is fa nő ki, ő jelzi, hogy annak a szobának a lakója régen elhagyta őt. A frakció központi épülete is hasonló, közel 30 éves elhagyatott lét jellemzte minden apró részletét, és még épp időben érkeztem, mert én is részese lehettem a bázis felépítésében. Tényleg a Zónában éreztem magam, de a veterán játékosok is megnyugtattak, ez még csak a 0. nap, a kaland holnap kezdődik. Még aznap este béke honolt a mi kis Csernobilunkban, mert mindenki ott volt az esti banzájon. Találkoztam az összes többi frakció tagjaival, és mindenki békésen sztorizgatott az előző évi emlékezetesebb történetekről egy közös nagy tábortűznél a Bár előtt, de eljött az idő. Késő este lett, nyugovóra tértek a stalkerek, hisz másnaptól ellenségek és ellenfelek vagyunk egymásnak.
Stalkerek pihennek
Reggel, elhangzott a játék kezdése, mostantól stalker vagyok. Jelentkezem a frakcióvezető NPC-nél, hogy mi a teendőnk, ismertesse velünk a feladatainkat. Ő elmesélte mi az előtörténet, miért is vagyunk itt, és innen vesszük fel a vonalat. Adott mindenkinek apróbb feladatokat. Tudd meg mit csinál a másik csapat, derítsd ki hol lelhető fel ez az illető, szerezzünk ellátmány utánpótlást. Jelentkeztem újra és újra minél több feladatra, mert hasznára akartam válni a csapatnak. Volt, hogy többen mentünk, volt hogy egyedül keltem útnak. Volt, hogy sikert arattam, de volt kudarc is, de ez nem tántorított el, így tudom mire és hogyan kell legközelebb csinálnom. Ez más mint a számítógép előtt, más mint elolvasni egy cselekmény szálat, ez, még ha egy kicsit megjátszott is, de a valóság. Kitörések idejében, a pihenéskor nem hagyhatjuk el a bázist. Ilyenkor eszünk, beszélgetünk, megvitatjuk a feladatokat, vagy kipihenjük a fáradalmakat. Alkalmanként előkapom a Stalker könyvet és újra bele-beleolvasok. A többiek látják is ezt, és felkerül beszédtémának. Kielemezzük, hogyan csinálták ők, és hogyan csináljuk mi. Szeretnék én is eljutni addig amíg ők, teljesíteni akarom a kiszabott történetet, és jövőre ugyanitt folytatni.
Még, hogy a nők nem bírják a Zónát. 🙂
Több napnyi Zóna túlélés, megannyi küldetés, rajtaütés, események és kaland után jött a hír, egy független stalker csapat végrehajtották az utolsó küldetést, megcsinálták. Ám karaktereik nem élték túl az utolsó mozzanatokat, de a szervezők elfogadták, hogy a feladat végrehajtva, és bezárult a fő történetszál. Az események úgy értek véget, ahogy eljátszották, és ez így maradt meg az utókornak. Nem maradt más hátra, mint a játék végét jelentő Aréna küzdelem. Itt minden jelentkező egy egyenes ági kieséses versenyben kap a ruhájára kettő darab öntapadós jelölőt. A cél, hogy a tied fennmaradjon a pólódon, de az ellenfél jelölőit el tudd távolítani. A végső nyertes az Aréna bajnoka, a stalkerek körében győztessé válik, és maximális tiszteletet érdemel. Nehezen hagytam végül ott a tábort, mert visszakaptam tőle mindent, amit elképzeltem magamban, milyen lehetne a Zónában túlélni. Itt megkapod amire vágysz, jöjj stalker!
Lengyeltóti Kristóf, alias „Róka” stalker
Ha kedvet kaptatok volna eltölteni néhány napot a Zónában, mindenképp látogassatok el a tábor hivatalos honlapjára és facebook oldalára is:
A közös együttműködés okán, jövőre valaki, az előfizetőink közül, ingyen részese lehet egy igazi S.T.A.L.K.E.R. élménynek, és elmehet a Zónába. 🙂 Aki pedig ráhangolódna az eseményre, ne feledje, a S.T.A.L.K.E.R könyvek megrendelhetők a www.galaktikabolt.hu oldalon.
honlap: www.stalkercamp.hu
facebook oldal: https://www.facebook.com/stalkercamp/
