Szerző: galaktikaggadmin

Olyan kettőscsillagot fedeztek fel, ahol a páros egyik tagja anyagot veszít, míg a társa ebből gyarapszik – a folyamat azonban nem a szokásos módon történik. Minderre a négy nagy VLT távcső összekapcsolásával készült részletes felvételek alapján derült fény.

A kutatók az SS Leporis jelű kettőscsillagot figyelték meg, amelyben a két égitest 260 napos periódussal kering egymás körül, nagyjából a Föld-Nap távolságban. A páros közül a nagyobb és hűvösebb, felfúvódott légkörű objektum felszíne ennek a távolságának a negyedéig ér (kiterjedt légköre miatt). Utóbbi égitest tehát közel akkora, mint a Merkúr pályájának átlagos mérete.

A kisebb és forróbb csillag elszívja a nagyobbik anyagát, annak közel felét „felemésztette” már. A csillagok közötti hasonló anyagátadás nem ritka jelenség, azonban az ilyen folyamatok során a nagyobbra fúvódott égitestről gázáramlás zajlik kisebb társa felé. A mostani megfigyelés érdekessége, hogy az anyagátadás itt nem ezen a módon történik.

Itt a legfrissebb, decemberi Galaktika magazin DVD-melléklettel is!

Ne késlekedjen, legyen Öné az Erik a Viking DVD! A dvd-s változatot kérje az újságárusoktól!

Részletes megfigyelésekkel sikerült kizárni, hogy ilyen anyaghíd kötné össze a két égitestet, illetve a nagyobb óriáscsillag mérete sem elegendő ahhoz, hogy ilyen módon történjen a folyamat. A feltételezések szerint a nagyobb méretű objektum intenzív csillagszele révén veszít gázt, amelyet társa gravitációs terével befog, és fokozatosan saját anyagává alakítja. A szakemberek „szelíd vámpírnak” nevezték el a kisebb objektumot.

A megfigyelésre a chilei Paranal Obszervatórium 8,2 méteres VLT-távcsöveivel került sor, amikor kísérleti jelleggel úgynevezett interferométer üzemmódban használták őket. Ekkor a négy távcsőből érkező fény egy képet alkot. Az így készült mérések előnye, hogy felbontásuk közel akkora, mintha az egy olyan nagy távcsővel készülne, amelynek tükörátmérője megegyezne a két egymástól legmesszebb lévő távcső közötti távolsággal. A rendszer kísérleti képei közel 50-szer részletesebbek, mint a Hubble-űrtávcső fotói. A következő időszakban további objektumokat vizsgálnak hasonló módon, és finomítják a nagy felbontóképességű mérés eljárását.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=lc1buwvH9esn9nEs

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás origo/tudomány

Első alkalommal fedeztek fel a Földnél nem sokkal nagyobb bolygót egy távoli csillag úgynevezett lakhatósági zónájában. A Kepler-22b jelű égitest jelenleg az egyik legjobb jelölt arra, hogy a miénkhez hasonló életet találjanak rajta.

„Mérföldkő ez a Föld távoli testvéreinek keresésében” – mondta Douglas Hudgins csillagász a NASA magyar idő szerint hétfőn kora este megtartott sajtótájékoztatóján. A Kepler-űrtávcső új eredményeit bemutató konferenciához kapcsolódó sajtótájékoztatón részt vett Pete Worden, a NASA Ames Research Center igazgatója; Natalie Batalha, a Kepler programjának tudományos igazgatóhelyettese; Bill Borucki, a Kepler-űrtávcső veze
tő kutatója; és ami előre felcsigázta a kedélyeket: Jill Tarter, a Földön kívüli értelem utáni kutatással foglalkozó SETI Intézet képviselője.

Itt a legfrissebb, decemberi Galaktika magazin DVD-melléklettel is!

Ne késlekedjen, legyen Öné az Erik a Viking DVD! A dvd-s változatot kérje az újságárusoktól!

A sajtótájékoztatón a Kepler-22b jelű égitest felfedezését jelentették be. Az objektum a Földnél mindössze 2,4-szer nagyobb átmérőjű bolygó, amely egy Napunkhoz hasonló, G színképtípusú csillag körül kering, tőlünk mintegy 600 fényévre. Ez az első olyan megerősített exobolygó, amely a Földünkhöz hasonló égitest, és bizonyosan abban a zónában kering csillaga körül, ahol folyékony víz stabilan előfordulhat a felszínen. Ez az úgynevezett lakhatósági zóna, és a Kepler-22b ezen belül helyezkedik el (lásd az alsó nagy ábrán). Nem teljesen olyan égitest, mint a mi bolygónk, hanem nála nagyobb és nehezebb, úgynevezett szuperföld.

Eddig nem sikerült megállapítani, hogy az égitest kőzetekből áll-e, mint a Föld, vagy gázbolygó, esetleg főleg folyadékot tartalmazó égitest. Az alábbi ábra a Naprendszer és a Kepler-22b esetében hasonlítja össze a lakhatósági zónát. A Kepler-22b esetében a központi csillag valamivel kisebb a Napnál. A Kepler-22b exobolygón 289 földi napig tart egy év, az égitest átlagos csillagtávolsága 85%-a a Földének.

2011 februárjában 54 olyan bolygójelöltet jelentettek be a Keplertől, amelyek lakhatósági zónákban lehetnek (amennyiben valóban léteznek). Ezek közül a Kepler-22b az első megerősített exobolygó, azaz ismételt megfigyelések is alátámasztották a létezését.

A Földön kívüli élet lehetősége

A szakemberek évek óta feltételezik, hogy más csillagok körül is létezniük kell a Földhöz hasonló bolygóknak, amelyeken stabilan folyékony lehet a víz, és az általunk ismert élet kialakulásához szükséges körülmények is előfordulnak. Már sok exobolygót találtak, de azok közül kevés volt a Földünkhöz valamennyire is hasonló égitest, és utóbbiak közül egy sem keringett az ideális távolságra csillagától. Most végre megtalálták az első ilyen objektumot, amelynek további elemzése, főleg a légköri jellemzőinek a vizsgálata új eredményekkel szolgálhat a Földön kívüli élet lehetőségével kapcsolatban.

Különösen izgalmas, hogy a Kepler-22b a Naphoz hasonló csillag körül kering, azaz feltehetően elég idős ahhoz, hogy egy a földihez hasonló evolúcióra is volt idő rajta. Így az sem kizárható, hogy értelmes életet hordoz. Ezért érdemes a SETI-kutatások keretei között is megfigyelni a jövőben: például olyan gázokat lehet majd keresni a légkörében, amelyek civilizációra utalhatnak (úgynevezett technomarkerek, ilyenek például a Föld légkörében az emberiség által kibocsátott, ózonroncsoló halogénezett szénhidrogének). Jill Tarter (SETI Intézet) elmondta, hogy a bolygót rádiótávcsövekkel is figyelni fogják, esetleges értelmes eredetű jeleket keresve. Mindez természetesen egyelőre csak feltételezés, az exobolygóval kapcsolatos jelenleg ismert tényeket leíró szakmai beszámoló a The Astrophysical Journal című lapban jelenik meg.

További eredmények

A Kepler által legalább egyszer megfigyelt, de további megerősítésre szoruló exobolygó-jelöltek száma megduplázódott: ez a szám jelenleg 2326. A feltételezett égitestek között 207 a Földünkhöz hasonló méretű objektum, 680 szuperföld, 1180 Neptunusz méretű, 203 Jupiter méretű és 55 lényegesen nagyobb a Jupiternél.

A Földhöz hasonló méretű bolygójelöltek vagy annál valamivel nagyobb szuperföld-jelöltek száma 140%-kal emelkedett február óta. A lakhatósági zónában feltételezett bolygók száma viszont 54-ről 48-ra csökkent, mert szigorították a lakhatósági zóna kritériumait.

A 2009-ben startolt Kepler-űrtávcső úgynevezett okkultációs módszerrel azonosította a fenti égitestet. Ennek lényege, hogy amikor egy exobolygó a Földről nézve elhalad saját csillaga előtt, akkor kitakarja korongjának egy kis részét, és ezzel csökken a csillag általunk megfigyelt fényessége.
A Kepler ilyen rövid és csekély halványodásokat keres a megfigyelt csillagok sugárzásában. Az űreszköz tükrének átmérője 1,4 méter. Látómezeje viszonylag nagy, 105 négyzetfokot tesz ki – ez körülbelül megegyezik a kinyújtott karunk végén a tenyerünk által letakart égterület nagyságával. Ekkora területet rögzít rendszeresen 95 megapixeles detektorával. A Kepler közel 100 ezer fősorozati csillag fényváltozásait követi legalább 3,5 éven keresztül – ez sikeres üzemelés esetén 6 évre meghosszabbítható. Célterülete a Cygnus (Hattyú) csillagképben van. Ez távol van az ekliptika síkjától, ahol a fényes Nap és a Naprendszer bolygói mozognak, amivel zavarhatnák a folyamatos megfigyelést. Ezt a régiót figyeli megállás nélkül működése alatt.

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás: origo/tudomány

A rizs vagy a kelbimbó sokak számára csak egyszerű köret a főfogás mellé. Új kutatási eredmények szerint azonban ezek a növények – és valószínűleg az összes többi növényi táplálék is – oly módon változtatják meg génjeink viselkedését, ami teljesen új a tudomány számára.

Egy átlagos élet során körülbelül 15 tonnányi táplálékot fogyaszt el egy ember. Már a mennyiségből is nyilvánvaló, hogy ez az egészségünket leginkább meghatározó külső tényezők egyike. A kutatók egyre többet tudnak a táplálék szervezetre gyakorolt hatásairól, és néhány éve kiderült, hogy még a génműködésre is van közvetett befolyása annak, hogy mit eszünk.

A legújabb eredmények viszont még meglepőbbek. Kiderült, hogy a növényi táplálék lebontásakor keletkező kis növényi örökítőanyag-darabok, az úgynevezett mikroRNS-ek (miRNS) bejutnak a vérkeringésbe és a sejtekbe, ahol közvetlenül befolyásolják egyes gének kifejeződését. A mikroRNS-ek valamennyi sejtmaggal rendelkező sejtben előfordulnak, és fontos génszabályozó szerepet töltenek be. Csen-Ju Csang (Chen-Yu Zhang) a Nankingi Egyetem kutatója munkatársaival fölfedezte, hogy a növényi táplálékban lévő genetikai anyag egy része átvészeli az emésztést, és bekerül a keringési rendszerbe. Emberben és szarvasmarhában sikerült azonosítani a vérben úszkáló apró növényi RNS-darabokat. A kutatók azt is kimutatták, hogy ugyanilyen mikroRNS-ek módosítják a génkifejeződést: egerekben növelik a koleszterinszintet.

„Rendkívül nagy horderejűnek tartom a kutatók munkáját, de addig azért némi óvatossággal kell kezelni az eredményeket, amíg más kutatók meg nem erősítik ezeket” – mondta a kísérletekről az [origo]-nak Fekete Sándor György, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának laborállat-tudománnyal és nutrigenomikával foglalkozó tanára (a nutrigenomika a táplálóanyagok hatását vizsgálja a DNS-re, a fehérjékre és az anyagcsere-folyamatokra).

Itt a legfrissebb, decemberi Galaktika magazin DVD-melléklettel is!

Ne késlekedjen, legyen Öné az Erik a Viking DVD! A dvd-s változatot kérje az újságárusoktól!

Fekete azt mondta, a tanulmány több dologra is felhívja a figyelmet. Közvetve figyelmeztet a globalizáció újabb veszélyeire, hiszen szabadon áramolhatnak az országok között olyan élelmiszerek, amelyekhez egyes népcsoportok már alkalmazkodtak, mások számára viszont esetleg káros hatásúak lehetnek. A tanulmány egyben tudományos bizonyíték arra, hogy az élővilág közös tőről fakad. Fekete szerint a tanulmány arra is ráirányítja a figyelmet, hogy milyen komoly problémát jelenthetnek a genetikailag módosított (GM) növények. A mostani kísérlet ugyanis arra utal, hogy akár káros genetikai anyagok is átjuthatnak a GM-növényekből az állatokba és az emberekbe. A GM-növények termesztési és fölhasználási engedélyezésekor egyelőre elég laza szabályokat követnek. Rendszerint elegendő egy három hónapos patkányetetéses vizsgálat, és ha ez alatt nem történik bajuk az állatoknak, akkor engedélyezik a növények forgalomba hozatalát. A professzor szerint ezeket a növényeket a gyógyszerekre vonatkozó engedélyezési procedúra után lenne szabad csak forgalmazni. „Szerencsére hazánkban nem engedélyezett a GM-takarmány és -élelmiszer fölhasználása” – mondta Fekete.

A nutrigenomika és a nutrigenetika nem ugyanaz

Jose M. Ordovas spanyol professzor, az új tudományág egyik első kutatója a két fogalom közti különbséget így határozta meg: míg a nutrigenomika a tápláló- és hatóanyagok hatását vizsgálja a DNS-re, a fehérjékre és az anyagcsere-folyamatokra, a nutrigenetika célja annak föltárása, hogy a populációban milyen az eltérően válaszoló gének megoszlása, azaz a pontmutációk (SNP = single nucleotid polymorphism) elterjedése. Például egyesek kolbászt ehetnek szalonnával, mégsem emelkedik a koleszterinszintjük, mások szigorú diétával is nehezen érik ezt el. A koleszterin szintjének alakulását 50 százalékban, a vérnyomás értékeit vagy akár a rák kialakulásának esélyeit 30-60 százalékban szabhatják meg génjeink.

Hogyan hatnak a miRNS-ek a génkifejeződésre?

Csang és munkatársai azt vizsgálták, hogy vajon a vérünkben úszkáló összes miRNS-szálat a saját sejtjeink készítik-e, vagy esetleg bizonyos részük a táplálékból kerül be. A csoport először 31 egészséges kínai férfitól és nőtől, ezenkívül tehenektől vett vérmintát. A mintákat nátrium-perjodáttal kezelték. Ez az oxidáló anyag úgy módosítja az emlősök mikroRNS-eit, hogy ezután azokat már nem lehet szekvenálni (azaz a bázissorrendjüket meghatározni), a növényi miRNS-eket viszont érintetlenül hagyja. Csang hozzávetőleg 30 ismert növényi miRNS-t azonosított az emberek és a tehenek vérében.

Két miRNS – a MIR168a és a MIR156a – különösen nagy koncentrációban fordult elő. Ez a két miRNS nagy mennyiségben található a rizsben és a káposztafélékben, ahová többek közt a kelbimbó, a brokkoli, a fejes káposzta és a karfiol tartozik.

Figyelembe véve, hogy a kínai étrend rendkívül gazdag rizsben, valamint, hogy a főzés nem tette tönkre ezeket a növényi miRNS-eket, Csang arra a következtetésre jutott, hogy az emberi vérmintákban kimutatott miRNS-ek a táplálékból jutottak oda. Önmagában már az a tény is elég meglepő, hogy a növényi miRNS-ek elkerülték a megemésztődést, és a testben keringenek. Csang azonban elsősorban arra volt kíváncsi, hogy megőrizték-e a működőképességüket a növényi miRNS-ek az állati vérben.

„Hangerő-szabályzóként” működnek

A miRNS-ek egyfajta genetikai hangerő-szabályozóként csillapítják vagy erősítik a génkifejeződést úgy, hogy hozzákapcsolódnak a hírvivő RNS-ekhez, és megakadályozzák, hogy az enzimek fehérjékre fordítsák le az RNS-szálakat.

Annak megállapításához, hogy a MIR168a befolyásolja-e a génkifejeződést az állatokban, Csang csoportja olyan szekvenciákat keresett az ember, a patkány és az egér genomjában, amelyek komplementerek a MIR168a-val. Mintegy 50 olyan gént találtak, amelyet a MIR168a képes lehet ki- és bekapcsolni, köztük az LDLRAPI génjét. Ez a májban lévő fehérje, amely képes eltávolítani a „rossz koleszterint”, azaz az LDL-t a vérből.

Csang és csoportja egy sor kísérletet végezve azt tapasztalta, hogy a MIR168a nemcsak hogy megmarad az állati sejtekben, de képes megváltoztatni a génkifejeződést is. Először a kutatók emberi bélhámsejttenyészethez adták hozzá a MIR168a-t. A sejtek apró hólyagokba csomagolták az RNS-t, majd kibocsátották. Csang emlősmájsejtekre öntötte ezeket a hólyagocskákat. A májsejtek hamarosan szokatlanul kevés LDLRAPI-t kezdtek termelni.

Ezután Csang nyers rizzsel etette a kísérleti egereket, illetve injekcióval juttatott beléjük MIR168a-t. Mindkét esetben azt tapasztalta, hogy az LDLRAPI fehérje szintje csökkent, és a koleszterinszint növekedett. Ezután olyan genetikai anyagot injektált az egerekbe, amelyet úgy terveztek, hogy inaktiválja a MIR168a-t. Az injekció után nem csökkent a koleszterint eltávolító fehérje szintje. Az eredmények együttesen arra utalnak, hogy a rizsből származó MIR168a – legalábbis egerekben – átvészeli az emésztési folyamatokat, gátolja egy fontos receptorfehérje termelődését, és növeli a vér koleszterinszintjét. Egyszerűen fogalmazva, egy növényi miRNS képes növelni a vér koleszterinszintjét egerekben.

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás: origo/tudomány

Jelenleg is a Föld körül kering az X37B jelű titkos katonai űrrepülőgép, melyről csak annyit tudni, hogy több mint 200 napig képes az űrben maradni. A NASA fejlesztéseként indult űrrepülő pénzhiány miatt került át az amerikai légierőhöz, és valószínűleg hírszerzési küldetéseket terveznek vele.

„Folyamatosan teszteljük és fokozatosan újabb és újabb tulajdonságait ismerjük meg az űrrepülőgépnek” – mondta Tom McIntyre, az Egyesült Államok légierejének kutatója, a program vezetője. Az űreszközt eredetileg az űrállomás kiszolgálására tervezték, de a fejlesztése idővel átkerült a hadsereghez. Az űrrepülőgépnek állítólag két p

Cigánykerekek, spárga és hajmeresztő ugrások. De vajon mi közük van Laár Andráshoz? Szerencsére nem az énekes, hanem csinos fiatal lányok pezsdítik fel a hangulatot akrobatikus ugrásokkal a KFT decemberi nagykoncertjén. Az Éljen a szerelem című dalra ugyanis egy csoport pomponlány, a Szirének táncolnak majd. A zenekar és a szurkolócsapat első találkozása majdnem balesettel végződött, amikor az egyik hölgy egyenesen Laár András karjaiba zuhant.

PÁLYÁZAT!!!

Galaktika magazin logótervező pályázatról bővebben itt olvashatsz!

Hajlékony és szexi lányok falatnyi testre simuló ruhában és csillogó pomponokkal. Ők a szirének, a Budapest Titans amerikai focicsapat gyönyörű és tehetséges szurkolólányai, akik már évek óta dobják fel olykor hajmeresztő koreográfiáikkal a meccsek hangulatát, ám a KFT nagyszabású Ufóshowjában lépnek először színpadra a Papp László Budapest Sportarénában.

A próbákon nem ment minden zökkenőmentesen, a gúla formációnál az egyik lány lebucskázott a magasból. Szerencsére nem történt nagyobb baj, mert Laár András jókor volt jó helyen és elkapta a pomponlányt. Az együttes tagjai természetesen a megszokott stílusban kommentálták az eseményt, amely elmondásuk alapján a jin és a jang egyensúlyával és az ufó szereléssel magyarázható…

„A próbán történt egy kis baleset, a fejemre omlott a lányok alkotta gúla. Olyan férfiasan álltam közöttük, hogy a kisugárzásom biztos bevonzotta őket.” – magyarázta az esetet Laár, aki szerint a szurkoló lányok a színpadi produkcióban a „szerelem katonáiként” jelennek majd meg.

Az Éljen a szerelem című dalt 2000-ben mutatták be először, az akkori felállás szerint Laár András nélkül, ugyanis akkoriban a művész éppen szabadságon volt a KFT-ből. A szám azonban így is bekerült a repertoárba, sőt a nem mindennapi táncos lányokkal kiegészülve, a december 28-i nagykoncert egyik fő attrakciója lesz.

forrás: redlemon.hu

Fonalféreggel helyettesítenék a majmokat és a patkányokat az idegrendszeri betegségek kutatásában magyar kutatók. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem kutatóinak sikerült mutáns Caenorhabditis elegans férgekbe emberi érzékelőmolekulákat átvinni.

A dopamin specifikus dopamin-kötő receptorokat tartalmazó sejteken fejt ki ingerületátvivő hatást. A központi idegrendszer dopamin megkötésére képes (ún. dopaminerg) neuronjai részt vesznek többek között az emocionális válaszok és a motiváció kialakításában, a táplálékfelvétel szabályozásában, valamint a mozgás koordinálásában. A dopamin anyagcsere zavarai – a Parkinson-kóron túl – szkizofrénia, pszichózis, gyógyszerfüggőség, figyelemhiányos hiperaktivitás kialakulásához is vezethetnek. Ma a gyógyszeripar legnagyobb forgalmú termékcsaládjai pont e betegségek kezelésére hivatottak. A dopamin anyagcserével kapcsolatos patológiai folyamatok neurobiológiai háttere azonban még nem tisztázott, különös tekintettel a különböző dopamin receptor típusok együttes szerepére. Emberben ugyanis 5-féle dopamin receptor található (D1-D5); ezek a sejtfelszíni molekulák meghatározott módon képesek a dopamin specifikus megkötésére. Az egyes dopamin receptor-típusok szelektív gátlásában rejlő terápiás lehetősége
k kiaknázásában ezért különösen nagy jelentősége lehet egy olyan eljárásnak, mely képes meghatározni egy adott gyógyszerjelölt molekula dopaminerg profilját (mely dopamin receptor típushoz vagy típusokhoz tud kötődni). Az így kifejlesztett specifikus szerekkel elérhető a mellékhatások kockázatának csökkentése, ami nagyban hozzájárulhat a betegek életminőségének javításához.

Caenorhabditis elegans fonálférgek

A tradicionális gyógyszerfejlesztési stratégiákban általában az emberhez rendszertanilag közel álló állati modelleket (kis- és nagyemlősöket) használnak kísérletes rendszerként. E kísérletes modellek közé tartoznak a rágcsálók (egér, patkány), nagyobb testű emlősök (pl. sertés), és a hozzánk legközelebb álló főemlősök (majmok). A jelentős biológiai hasonlóság ellenére azonban számos tulajdonságuk kedvezőtlen a hatékony gyógyszerfejlesztési megközelítésben. Fenntartásuk drága (speciális állatházakat és tartási körülményeket igényelnek), életciklusuk lassú (még az egér esetében is hosszú hónapokat kell várni egy kezelés hatásának teszteléséhez), sok milliárd sejtből felépülő bonyolult, komplex élőlények (pl. hozzánk hasonlóan sok millió dopaminerg idegsejtjük van, amelyekben nehéz nyomon követni az egyes altípusok agyi lokalizációját és funkcióját), és egyre inkább az állatkísérleteket korlátozó állatvédelmi szabályok hatálya alá esnek. Nem véletlen, hogy egy-egy sikeres gyógyszerfejlesztéshez átlagosan 10 év szükségeltetik. Mivel minden fejlesztéssel eltöltött hónap is dollár milliókat emészt fel, egyre fokozódik az igény – legalábbis a fejlesztés egy bizonyos fázisában – egyszerűbb, gyorsabb tesztrendszerek kifejlesztésére.

A mikroszkópikus méretű fonalféreg Caenorhabditis elegans (továbbiakban C. elegans) évtizedek óta a genetikusok kedvelt modell rendszere. A C. elegans teste kevesebb, mint 1000 sejtből épül fel, a kifejlett állat mérete csupán 1,2 mm, tehát laboratóriumban könnyen, nagy számban fenntartható; az állat testfala fénymikroszkóp alatt áttetsző (transzparens), így sejtjei egyedileg is megfigyelhetők; életciklusa viszonylag rövid, kb. 3 nap szobahőmérsékleten. Genetikai információja az elsőként meghatározott soksejtű genom (az örökítő anyag, a DNS összessége) volt. Ennek eredményeként kiderült, hogy a C. elegans génjeinek (az öröklődés funkcionális egységei) egy jelentős része szerkezeti és funkcionális hasonlóságot (homológiát) mutat emberi génekkel. Például a sejtpusztulást megakadályozó féreg ced-9 gén az emberi Bcl2 (B sejt limfóma) génnel homológ. A ced-9 mutációs inaktiválása életképtelenséget okoz (az állat sejtjei elpusztulnak, így az állat is elpusztul az embrionális fejlődés során), és ezt „gyógyítani” lehetett az emberi Bcl2 féregbe történő bejuttatásával. A C. elegans-on végzett kutatásokat az elmúlt évtizedben kétszer is (2002-ben és 2006-ban) orvosi Nobel díjjal jutalmazták (pl. a sejtpusztulásnak kitüntetett szerepe van a rákos sejtek eltávolításában, az immunrendszer működésében vagy a neurodegeneratív betegségek kialakulásában). A C. elegans életfolyamatai az emberihez nagyon hasonlók: képes megszületni, kifejlődni, növekedni, szaporodni, tanulni, érezni, viselkedni, megbetegedni, öregedni és elpusztulni. A C. elegans tehát kitűnő modell lehet a gyógyszeripari kutatásokhoz is.

A C. elegans közel 1000 testi sejtje közül 301 darab idegsejt. Az idegsejtek egyedileg is azonosíthatók, a közöttük lévő ingerület átviteli kapcsolatokat (ún. szinapszisok) feltérképezték. A humán dopaminerg receptor típusokat (D1-D5) kódoló gének féreg homológjai ismertek. E tulajdonságok alapján az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem kutatói olyan új stratégiát dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy ez a mikroszkópikus méretű „egyszerű” élőlény a dopamin anyagcserével kapcsolatos emberi betegségek potens á
llati modellje legyen. A megközelítés alapját az adta, hogy a dopamin receptorokat kódoló génekre mutáns fonalférgek (ezek nem tartalmazzák az adott receptort kódoló gént, így a receptor fehérjét sem) életképesek. Egy adott dopamin receptor mutáns fonalféreg törzsbe a megfelelő humán dopamin receptort kódoló gént juttatták be oly módon, hogy a gén működéséhez szükséges információt a féreg dopamin receptort kódoló génjének szabályozó eleme szolgáltatta. Figyelni kellett továbbá a két organizmus (féreg és ember) közötti kódolási különbségek áthidalására. Érdekes módon a humán dopamin receptor géneket egy jelző génnel fuzionáltatták, így a féregben keletkezett termék láthatóvá vált. A jelző gén a gfp (zöld fluoreszcens fehérje) volt, amely fluoreszcens fény hatására zölden világít. Ezzel sikerült meghatározni azokat a (dopaminerg) neuronokat, amelyekben az adott dopamin receptor típus aktív. Az így genetikailag „humanizált” fonalférgekben most már emberi dopamin receptorok működnek (1. ábra). E fonalférgek ismert gyógyszerhatóanyagokkal történő kezelése és viselkedésének tesztelése alapjául szolgálhat ismert hatóanyagok eddig nem ismert pozitív (dopamin receptorra ható) mellékhatásának feltárására. Ezzel nem kell hosszú évtizedeken keresztül tartó új hatóanyag fejlesztésbe fogni, hanem a már ismert hatóanyagok közül lehet a megfelelőt kiválasztani. Ezidáig 8 jelölt molekulát sikerült kiválasztaniuk.

A célok megvalósításában tehát olyan újonnan kifejlesztett megközelítéseket kívánnak alkalmazni, melyek a gyógyszerfejlesztés korai fázisának újabb lépcsőfokait képezve költséghatékony módon segítik potenciális dopaminerg hatással bíró gyógyszerjelölt molekulák kiválasztását és tesztelését.

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás: origo/tudomány

Minden mai élőlény közös őse nem egy egysejtű lény, hanem az egész Földet átszövő organizmus volt egy új elmélet szerint. Ez közel 4 milliárd éve tölthette ki a bolygó óceánjait, később pedig három részre vált, létrehozva az élet három nagy birodalmát.

Az a feltételezett élőlény, amelytől minden mai élőlény származik, mintegy 3,8-4 milliárd éve bukkanhatott fel a 4,6 milliárd éves Földön. A jelenleg leginkább elfogadott nézetek szerint – a mai élőlények közös genetikai örökségének elemzése alapján – ez az „utolsó univerzális közös ős” (angolul Last Universal Common Ancestor, röviden LUCA) egy szélsőségesen melegkedvelő (hipertermofil) egysejtű szervezet lehetett, amely a mai mélytengeri füstölgőkhöz hasonló kemény környezetben élhetett. LUCA tehát nem a Földön kialakult első élőlényt jelenti, hanem azt az életformát, amelyből az összes későbbi élőlény kifejlődött.

PÁLYÁZAT!!!

Galaktika magazin logótervező pályázatról bővebben itt olvashatsz!

A BMC Evolutionary Biology folyóiratban megjelent cikk azonban jelentősen átalakíthatja ezt az elképzelést, írja a New Scientist. A szerzők szerint LUCA nem egy konkrét élőlény volt, hanem egy globális megaorganizmus. Ezen azt értik, hogy az ősi sejtek kezdetben versengés helyett együttműködtek, és fontos alkotórészeket cseréltek ki egymás között. A világóceánban több száz millió évig működhetett egy globális „genetikai börze”. Nagyjából 2,9 milliárd éve aztán LUCA széthasadt az élővilág három birodalmára (doménjére):a valódi baktériumokra, az archeákra, valamint az összetettebb eukariótákra, amelyekből az állatok és a növények (és a gombák) alakultak ki. A szétválás előtti időszak történéseiről nagyon keveset tudunk. Szinte semmilyen fosszilis maradvány nem maradt fenn abból az időből, és az ebből az időből származó gének a felismerhetetlenségig megváltoztak a mutációk miatt.

Itt a legfrissebb, decemberi Galaktika magazin DVD-melléklettel is!

Ne késlekedjen, legyen Öné az Erik a Viking DVD! A dvd-s változatot kérje az újságárusoktól!

Archaeák és az élővilág háromdoménes rendszere

Az élővilág három nagy birodalma (doménje). A rendszert Carl Woese dolgozta ki a múlt század második felében. Az élővilág filogenetikus osztályozásának legmagasabb egységeit az archaeák (Archaea), a baktériumok (Bacteria) és az eukarióták alkotják.

Az archaeák és a baktériumok csoportja a korábbi prokarióták kettéválasztásával jött létre. Az archaeák felépítése hasonló a baktériumokéhoz, de elkülönítésüket sz
ámos jellemzőjük indokolja. Ezek közé tartozik például, hogy genetikai anyaguk átírása (transzkripció) és „lefordítása” (transzláció) sok szempontból az eukarióta szervezetekben megfigyeltekhez hasonló, valamint az archaeák lipidjeinek szerkezete eltér mind a baktériumokban, mind az eukariótákban található lipidekétől. Az archaeákra korábban szinte kizárólag extrém – például szélsőségesen forró, oxigénhiányos – környezetekben bukkantak rá, de a tudósok újabban egyre több „normális” környezetben élő archaeát fedeznek föl. Ez azonban nem legyőzhetetlen akadály, amikor meg akarjuk festeni LUCA portréját, állítja Gustavo Caetano-Anollés, az Illinois-i Egyetem kutatója, a cikk egyik szerzője. Noha a gének szekvenciája (bázissorrendje) gyorsan változik, az általuk kódolt fehérjék háromdimenziós szerkezete sokkal jobban ellenáll az idő múlásának. Így ha valamennyi ma élő szervezet készít egy olyan fehérjét, amelynek ugyanaz az általános szerkezete, akkor nagyon valószínű, hogy ez a szerkezet jelen volt LUCA-ban is. Caetano-Anollés élő fosszíliáknak hívja ezeket a struktúrákat, és hangsúlyozza, hogy mivel egy fehérje funkciója nagy mértékben függ a szerkezetétől, ezek a struktúrák elárulhatják, milyen lehetett LUCA.

LUCA fehérjekészletének rekonstruálásához Caetano-Anollés 420 ma élő élőlény fehérjéinek adatbázisát nézte át, mindannyiukban közös struktúrákat keresve. A talált szerkezeteknek csupán 5-10 százaléka volt közös, ami azt jelenti, hogy eléggé megőrződtek ahhoz, hogy a LUCA-ban alakulhattak ki. A kutató megvizsgálta a fehérjék funkcióit, és megállapította, hogy LUCA-nak a tápanyagok lebontására és az energia kinyerésére alkalmas enzimjei voltak. Volt ezenkívül valamilyen fehérjekészítő felszerelése, de hiányoztak belőle a DNS-molekulák készítéséhez és leolvasásához szükséges enzimek. Ez összhangban áll Wolfgang Nitschke, a marseille-i Mediterrán Mikrobiológiai Intézet kutatójának eddig még nem publikált munkájával. Nitschke az anyagcseréhez nélkülözhetetlen enzimek történetét rekonstruálta, és úgy találta, hogy LUCA nitrátot és szenet is használhatott energiaforrásként.

Ha LUCA sejtekből épült fel, akkor membránjainak is kellett lennie. Erre utal az Osnabrücki Egyetem kutatójának, Armen Mulkidjaniannak a munkája. A membránfehérjék történeti vizsgálata során Mulkidjanian azt a következtetést vonta le, hogy LUCA-nak csak egyszerű, úgynevezett izoprenoid membránjai lehettek, amelyek sokkal rosszabb szigetelést adtak, mint a modernebb kialakítású membránok. LUCA-nak valószínűleg sejtszervecskéi is voltak. Sokáig úgy vélték, hogy a sejtszervecskék (organellumok) kizárólag az eukariótákra jellemzők, de 2003-ban amerikai kutatók baktériumokban is felfedeztek egy sejtszervecskét, az úgynevezett acidokalciszómát. Caetano-Anollés most arra következtetésre jutott, hogy az egyes archeákban talált parányi szemcsék szintén acidokalciszómák vagy legalábbis annak előfutárai. Ez azt jelenti, hogy az acidokalciszómák az élővilág mindhárom doménjében megtalálhatók, tehát egészen LUCA-ig visszavezethetők.

Kérdés viszont, mi lehetett LUCA örökítőanyaga. A kutatások nem találtak a DNS szintéziséhez szükséges enzimekre utaló nyomokat, tehát a DNS-t valószínűleg kizárhatjuk. DNS helyett viszont lehetett benne RNS. Sok biológus gondolja úgy, hogy az RNS megelőzte a DNS-t, mert képes volt információt tárolni és szabályozni a kémiai reakciókat (ez az úgynevezett RNS-világ). Lényeges, hogy LUCA úgynevezett progenóta volt. A progenóták képesek fehérjét szintetizálni géneket használva templátként, de a folyamat rendkívül primitív, sok hibával tarkított, így a fehérjék alig hasonlítanak ahhoz, amit a gének kódolnak. A jelek szerint a pontos fehérjeszintézis csak jóval LUCA után jelent meg. „LUCA ügyetlen lény volt, amely próbált megoldásokat találni az ősi Földön való életben maradáshoz” – mondja Caetano-Anollés. A kutató úgy gondolja, hogy az ősi sejteknek meg kellett osztaniuk a génjeiket és a fehérjéiket egymással a boldoguláshoz. Az új, hasznos molekulákat sejtről sejtre adták át minden versengés nélkül, amíg globálissá nem váltak. A „cserekereskedelemből” kimaradt sejtek pusztulásra voltak ítélve. „Sokkal fontosabb volt, hogy fenntartsák az élő rendszert, mint hogy más rendszerekkel vetélkedjenek” – mondja Caetano-Anollés. A kutató szerint a szabad csere és a versengés hiánya azt jelenti, hogy az élet az ősóceánban végső soron egyetlen megaorganizmusként működött. Ez a megaorganizmus csak akkor tudott szétválni, amikor egyes sejtek evolúciója úgy alakult, hogy képesek voltak mindent előállítani, amire szükségük volt. Nem tudjuk, miért k

A Földön kívüli élet kutatásában két új mérőszámot vezettek be: az egyikkel a Föld ikertestvérei azonosíthatók az egyre gyarapodó exobolygók között, a másikkal pedig ki lehet lépni a Föld jellemzői alapján felépülő, antropogén megközelítésből.

PÁLYÁZAT!!!

Galaktika magazin logótervező pályázatról bővebben itt olvashatsz!

„A lakhatóság vizsgálatának és fogalmának nem kell feltétlenül a víz jelenlétére szorítkoznia” – mondta Dirk Schultze-Makuch (Washington State University) az elmúlt héten, amikor kollégáival együtt bemutatták új asztrobiológiai osztályozási rendszerüket. A rendszer a távoli bolygókat rangsorolja az élet lehetősége szempontjából. Az Astrobiology című folyóirat legfrissebb számában megjelent munkájukról röviden már a múlt héten is beszámoltunk. Az elmúlt évek asztrobiológiai kutatásaiban elsősorban az úgynevezett Lakhatósági Zónákat vizsgálták, azt az ideális távolságot egy csillagtól, ahol víz stabilan létezhet egy bolygón. A most bemutatott új megközelítés már több figyelmet fordít az exobolygók egyéb adottságaira. Két számszerű értéket alkottak a szakemberek, amelyek alapján jobban meg lehet becsülni, milyen feltételeket biztosítana egy adott bolygó rajta az élet megjelenésére és fennmaradására.

Itt a legfrissebb, decemberi Galaktika magazin DVD-melléklettel is!

Ne késlekedjen, legyen Öné az Erik a Viking DVD! A dvd-s változatot kérje az újságárusoktól!

A számszerű jellemzés kialakítása indokolt is, mivel egyre több Naprendszeren kívüli bolygót ismerünk. Az újonnan felfedezett égitestek kategorizálására két paramétert vezettek be: a Föld Hasonlósági Indexet és a Bolygó Lakhatósági Indexet.

A „klasszikus” Lakhatósági Zóna (kék sáv) a csillagtól mérhető ideális távolságot jelzi (vízszintes tengelyen jobbra). Minél nagyobb a csillag energiakibocsátása (függőleges tengtelyen felfelé) annál messzebb található az ideális helyzet

Azonosítsuk a Föld testvéreit!

A Föld Hasonlósági Index (Earth Similarity Index, ESI) egy nulla és egy közötti szám, amely egy adott exobolygónál azt jellemzi, mennyire hasonlít az adott égitest a mi planétánkra. Ha az érték nulla, a miénktől nagyon eltérő égitestről van szó, ha pedig 1, akkor a Föld ikertestvéréről beszélünk. A két szélső érték között tetszőleges nagyságot vehet fel az ESI.

Az ESI több tényezőből áll össze, mint például az átmérő, felszíni hőmérséklet, légkör összetétele, átlagos sűrűség, szökési sebesség. A kutatók becslése alapján 0,8 felett Föld-típusú bolygó az égitest, ebben az esetben olyan kőzetobjektum, amelyet jelentős légkör övez és a rajta uralkodó viszonyok kedveznek a fejlett életformák kialakulásának (pl. Föld). Ha 0,6-0,8 között van az érték, túl meleg vagy túl hideg a planéta a fejlett életformáknak – de extrém körülményeket toleráló organizmusok előfordulhatnak rajta (pl. Mars). Ha az érték még kisebb, a viszonyok feltehetőleg nem kedveznek rajta az általunk ismert életi megjelenésének.

258 ismert exobolygó (kék) és 48 különböző, a Naprendszerben található égitest (narancs) a Föld Hasonlósági Index diagramon. Az ábra bal felső részén a földihez hasonló hőmérséklet, jobbra a hasonló belső jellemzők figyelhetők meg, míg a kettő együttesen jobbra fent hasonlít legjobban a mi bolygónkhoz. Itt található maga a Föld is (Schultze-Makuch et al. 2011)

Élet víz és napfény nélkül

Az ESI érdekes mérőszám, ugyanakkor a földi viszonyokból indul ki, és azokat tekinti ideálisnak – holott elvben másfajta körülmények között is előfordulhatnak életformák a Világegyetemben. A Bolygó Lakhatósági Index (Planetary Habitability Index, PHI) eltérő megközelítést és kicsit tágabb keretet enged az égitestek jellemzésére. Itt a szilárd közeg létezése, az elérhető energiaforrások és kémiai viszonyok, valamint a folyékony oldószer előfordulása számít. Ez a megközelítés tehát szélesebb skálát ölel fel, az oldószereknél például a víz csak az egyik lehetőség, illetve az energiaforrás esetében sem csak a napfényről lehet szó.

Olyan körülményeket próbálnak a PHI számmal jellemezni, amelyek között összetett kémiai rendszerek épülhetnek és maradhatnak fent egy exobolygón. Ebben az esetben a hőmérséklet például a jelenlévő anyagokkal együtt lehet csak korlátozó tényező – ha nagy hidegben is folyékony oldószer van jelen, az alacsony hőmérséklet már nem akadály. A PHI tehát mai tudásinknál messzebbre mutató index, amely megpróbál kilépni a Föld jellemzői alapján felépülő, antropogén megközelítésből.

Az ESI és a PHI értékei néhány ismert égitestre

Az ismert exobolygók száma az elmúlt napokban haladta meg a 700-at, és közel 1500 jelölt vár további megerősítésre. Elképzelhető, hogy a fenti két index hasznos segítség lesz az égitestek osztályozásánál. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a két megközelítés egy adott időpillanatban jellemzi az égitestet, miközben az egyes objektumok lassan változnak, fejlődnek. Ennek megfelelően az egykor kedvező adottságú égitestek idővel „lecsúszhatnak” a listán. Maga a Föld is kellemetlenül forró hely lesz néhány évmilliárd múlva, míg a Mars már jelenleg számít fagyos égitestnek, a Szaturnusz Titan holdja pedig a Nap vörös óriás fázisában fog felmelegedni, és ekkor talán a jég is megolvad rajta.

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás: origo/tudomány

A szombati start után mintegy háromnegyed óráig lélegzetvisszafojtva várták a NASA szakemberei és szerte a világon az űrkutatás iránt érdeklődő emberek, hogy rendben elindul-e a Mars felé a Curiosity. A látvány pazar volt, az eddigi legnagyobb marsjáró szépen eltávolodott a hordozórendszer második fokozatától.

PÁLYÁZAT!!!

Galaktika magazin logótervező pályázatról bővebben itt olvashatsz!

Előzmények:

A start utáni 32 perc 48 másodpercig keringett a Curiosity a Föld körüli parkolópályán, majd ismét bekapcsolódott a második fokozat (Centaur) hajtóműve, és közel 8 percen keresztül üzemelt. Ez hazai időben 16.42-kor állt le, és ezzel a tervezett bolygóközi pályára került a rendszer. A hajtómű kikapcsolása után 3 perc 43 másodperccel a Curiosity levált a második fokozatról, és innen kezdve önállóan folytatta útját a Mars felé. A következő időszakban ellenőrzik az űrszonda állapotát és pályáját, de a start körüli események ezzel rendben lezárultak. Megkezdődött a Marshoz vezető hosszú út, amely 2012 augusztusában ér véget, egy még izgalmasabb landolással.

A start:

A terveknek megfelelően16.02-kor startolt a Curiosity. A kétfokozatú ATLAS V541 hordozórakéta szilárd hajtóanyagú külső segédrakétái a start után 1 perc 52 másodperccel kiégtek és leváltak, majd az óceánba hullottak. Az első fokozat hajtóműve 4 perc 20 másodperccel a start után állt le, majd ez a fokozat is levált és az Atlanti-óceánba hullott.

Az Atlas hordozórakéta második fokozatának hajtóműve 158 kilométer magasságban lépett működésbe, és 7 percen keresztül üzemelve Föld körüli elnyúlt parkolópályára állította a rendszert. Ekkor a légellenállástól korábban védő orrkúp már nem borította az egység tetejét.

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás: origo.hu/tudomány

Sikerült felvenni a kapcsolatot a Föld körüli pályán ragadt orosz szondával. Ha működőképes is az egység, a Marshoz már nem juthat el. Felmerült, hogy egy földközeli kisbolygót látogat meg.

Ezen a hétvégén rendeljen legújabb könyveinkből és ajándékba a legfrissebb, decemberi Galaktika magazint kapja! Válasszon kínálatunkból!

Rendeljen itt!

Végre sikerült kapcsolatot teremteni a Fobosz-Grunt-űrszondáva, amely hibás üzemelése miatt nem indult el a Mars felé. Az orosz űreszköz a tervek szerint a Mars egyik holdjáról hozott volna anyagmintát Földünkre, azonban a start után nem indult tovább a vörös bolygó felé, és sokáig nem sikerült kapcsolatba lépni vele.

Itt a legfrissebb, decemberi Galaktika magazin DVD-melléklettel is!

Ne késlekedjen, legyen Öné az Erik a Viking DVD! A dvd-s változatot kérje az újságárusoktól!

A legfrissebb hírek szerint az ausztráliai Perthben található földi adóállomás kedd óta több alkalommal is rádiókapcsolatba lépett a november 8-án startolt, és még mindig bolygónk körül keringő szondával. Az utolsó ilyen alkalommal a kapcsolat mindössze hat percen keresztül tartott, de a szakembereknek sikerült néhány alapvető adatot nyerniük a szonda állapotáról. Ennek elemzése talán rávilágít, miért is nem indult el a Mars felé.

Ha kiderülne, hogy a Fobosz-Grunt működőképes, és a hajtóművét is be tudja indítani, a Marsot már akkor sem érheti el. Bezárult ugyanis az indítási ablak, az az időszak, amikor a Földtől induló űreszköz elérhette volna a vörös bolygót. Felmerült, hogy ha üzemképes marad, akár egy földközeli kisbolygó felé indítanák, és onnan hozna mintát. Az ötlet elvben kivitelezhető, egy kisbolygóra történő leszállás ugyanis hasonló műveleteket igényel, mint ami a Mars apró Phobos holdjánál lett volna szükséges. Ennek ellenére egy ilyen változtatás után a küldetés megvalósítása számtalan, előre nem látható nehézségbe ütközhet. Ugyanakkor ha hajtóművét nem sikerül bekapcsolni, jövő év elején visszazuhanhat a Föld légkörébe.

Kövess bennünket a facebookon is!

forrás: origo/tudomány