Szerző: galaktikaggadmin

  • Nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva

    Amilyen hirtelen robbant be a köztudatba a Black Aether, azaz a szokatlan és hátborzongató történetek magazinja, olyan gyorsan kapkodták el az összes példányt. Nem is bizonyít ez mást: az olvasóközönség valósággal vágyott rá, hogy a weird irodalom hazánkban is méltó fórumra találjon.

    A fanzin kifejezetten igényes kiadvány. Minden ízében jó okot szolgáltat arra, hogy az érdeklődők visszanyúljanak a régi formához, és az online média helyett papír alapon lapozgassák a tematikába vágó novellákat.

    A The Black Aether főszerkesztője, Tomasics József H.P. Lovecraft szellemi örökségének egyik magyarországi nagyköveteként tevékenykedik. A XX. század legnevesebb horrorírója számos rajongónak örvend hazánkban is, ám József több frontos harcot vív annak érdekében, hogy az azonos érdeklődésű embereket összefogja: A magazin szerkesztése mellett állandó médiatámogatást biztosít az olyan munkáknak, amelyek Lovecraft előtt tisztelegnek, legyen szó irodalomról vagy filmről (Az Onnan Túlról adaptációját készítő Ixtlan Artworks csapat tagja, akikkel a Galaktika is készített már interjút). A Kerekasztal névre hallgató Facebook-csoport talán a legproduktívabb „Lovecrafti” közösség, és ez az ő elhivatottságának köszönhető.

    Ezúttal Józsefet kérdeztük, hogy közelebb kerüljünk a folyamat megismeréséhez, amit képvisel.a3f2605c-70e1-41b8-914c-3f14907be38d

    Bár az iménti összefoglaló nagyjából mindent lefed, amit rólad és munkásságodról tudni érdemes, mégis sokakat érdekelhet, hogy te kinek tekinted magad ezen a területen?

    Egy lelkes amatőr olvasónak, aki szereti Lovecraft írásait és tiszteli munkásságát. Semmi többnek. Többen fordultak hozzám, nem egyszer „szakértőnek” hívtak, pedig nem vagyok az. Sokkal hozzáértőbb, szakértelemmel és kiterjedt ismeretekkel rendelkező emberek vannak Magyarországon, akik régebb óta kutatják Lovecraft munkásságát, mint én.

    Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba H. P. Lovecraft világával?

    Középiskolás koromban, ami nem most volt, bátyám hozta haza a sokak által ismert, Valhalla Páholy kiadásában megjelent Cthulhu hívása-kötetet. Őszintén be kell valljam, akkor nem igazán fogott meg Lovecraft. Akkoriban főleg fantasyt olvastam, kevés sci-fit és nem passzolt az ízlésemhez. Ehhez még hozzájárult az is, hogy Lovecraft stílusa, fogalmazása nehezen érthető volt számomra – néha még most is –, ezért is vallom, hogy csak többszöri elolvasás után érthető meg az a zsenialitás és eszencia, ami a végtelen mondatok közt vár az olvasóra. Végül pár ével ezelőtt Vígh Dávid barátommal beszéltünk pár szót Lovecraftről, és ez a rövid beszélgetés adott ismét kedvet ahhoz, hogy beszerezzem az akkor már ritkaságnak számító kötetet.
    Innét már egyenes volt az út a rajongásig, és ahogy egyre többet olvastam, úgy kristályosodott ki előttem, hogy amit addig olvastam, hallottam Lovecraft munkáiról és a Cthulhu-mítoszról, az bizony nagy többségében téves információ volt.

    Hogyan alakult a munkái iránt érzett rajongásod? Mi volt az a folyamat, amely elvezetett végül a The Black Aetherhez?

    Az említett „második nekifutás” automatikusan hozta a rajongás érzetét. Talán ekkora értem fel ahhoz, hogy össze tudjam rakni magamban Lovecraft mondanivalóját, megértsem egyszerűnek koránt sem mondható stílusát. Sorban kezdtem beszerezni a könyveket, magazinokat, amikben Lovecraft-írás jelent meg magyarul, és ez a folyamat még a mai napig tart. Természetesen párhuzamosan az interneten kerestem további forrásokat, és nagyon hamar azzal kellet szembesülnöm, hogy nagy gond van a fejekben. Azt egy idő után megszoktam, hogy a fórumok 99 százalékában üdvrivalgásban tört ki a közösség és Cthulhut kiáltott, ha valaki feltöltött képet egy fejlábúról, de az már kiverte a biztosítékot, amikor arról ment a vita, Godzilla miért és hogyan nyomná le Cthulhut egy közelharcban. Megfogalmazódott bennem, hogy ez ellen valamit tenni kell, még ha szélmalomharcnak is tűnik az elképzelés elsőre, de nem találtam hozzá megfelelő közösséget, ráadásul itthon sem. Ekkor döntöttem úgy, hogy létrehozom az H.P. Lovecraft – Kerekasztal csoportot, ahonnét később elindult a The Black Aether is.

    Milyen jövőképet látsz a Black Aethernek?

    Reálisan próbálom nézni a The Black Aethert és főleg a saját képességeimet, lehetőségeimet. Egyre több információ jut el hozzám az olvasóktól, és egyre több hír, információ generálódik globálisan is. Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjön az oldal és kibővítse tevékenységét, mindenképpen szükség lesz segítőkre, társszerzőkre. Egyedül egyszerűen nem fogom bírni, mert akármennyire is szeretem amit csinálok, ez akkor is csak hobbi és a párom biztatása, türelme és mondhatom kitartása nélkül eddig sem jutottam volna el, viszont minden egyes, az oldalra fordított percet tőle veszek el. Az oldal nonprofit, a Black Aether magazin nonprofit és minden jövőbeli projekt, amíg az én kezemben vannak a dolgok, nonprofit lesz.
    Folyamatosan szeretném fejleszteni az oldalt és kibővíteni a tevékenységi körét, ehhez rengeteg ötletet összegyűjtöttem már, és próbálom ösztönözni a közösséget, hogy vállaljon ebben szerepet. Egyrészt, ahogy említettem, egyedül nem bírom, másrészt én magam sem tartom kifejezetten jó dolognak, hogy a legtöbbször egy ember véleménye nyilvánul meg. Kifejezetten fontosnak tartottam, már a csoport indulásakor is, hogy mindenki vegye ki a részét és mindenki mondja el a véleményét. Csak úgy lehet közösséget építeni, ha annak tagjai, elmondják véleményüket, hozzá teszik a tehetségüket. Kevesen vagyunk Magyarországon Lovecraft-rajongók, és ezért is fontos, hogy a The Black Aether úgy formálódjon, hogy a közösség ízlésének megfelelően szolgálja ki a mi kis szubkultúránkat.
    Fontos kiemelnem, hogy a magazin mindenki számára nyitott dolog, aki  kicsit is kedvet érez ahhoz, hogy megírjon egy cikket, értékelőt, beszámolót, az ne habozzon, ha az oldal profiljához illeszkedik, akkor biztos, hogy meg is fog jelenni.

    a3e64cd1-320f-45b6-b699-5ff82ea30f6eEgy ilyen felelősségteljes, mégis kevesek által elismert feladat, melyet magadra vállaltál, különösen nehéz lehet, ha nem meggyőződésből csinálod. Mi a hitvallásod, már ha beszélhetünk ilyesmiről?

    Lovecraft munkásságának méltó kezelése, bemutatása, valamint a magyar közösség inspirálása. Ez a három dolog, amit a legelső pillanattól fogva érzek, gondolok és ma már feladatként is kezelek. Túlzásnak és eleve kudarcra ítélt gondolatnak tűnhetnek ezek, de ha nem is teszek értük semmit, akkor nem is tudhatom meg, hogy tévedtem-e. Iszonyatosan zavar az a káosz, ami az emberek fejében van Lovecraft és a Cthulhu-mítosz kapcsolatáról. Rendszeresen abba a falba, és beszélgetések, viták zárómondatába ütközök, hogy örüljek neki, hogy egyáltalán August Derleth létrehozta a Cthulhu-mítoszt, és az így kinőtte magát, mert ha nem így lenne, nem is tudnának az emberek Lovecraftről, így legalább elolvassák a novelláit. Nem tagadom, hogy van ebben némi igazság, bár szerintem a méltán kiérdemelt elismerést ezek nélkül is megkapta volna. Ami zavaró ebben a gondolatban, hogy aki ilyen források után olvas bármit is tőle, az hamis képet fog társítani ösztönösen a történetekhez, aminek az lesz a vége, hogy csalódni fog. Csalódni, mert nem véresszájú istenségek csatároznak egymással az elfeketedett égbolt alatt és nem koponyából vért ivó kultisták áldozzák fel a meggyalázott szüzeket. Rossz a sorrend! Nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva, és nagyon fontos dolognak tartom, hogy az emberek ezt megértsék.
    A másik nagyon fontos feladat, amit kitűztem magam elé, az a magyar Lovecrafti közösség inspirálása. Nem kell példákat felhoznom, mert mindenki tudja, hogy bennünk, magyarokban mekkora tehetség lakozik. Ezt a tehetséget szeretném, ha megmutatnák és kamatoztatnák a Lovecraft-kedvelők. Mindenkit buzdítok arra, hogy alkosson, legyen az bármi! Novella, vers, festmény, könyv, zene, film, szobor, rajz, makramé. Teljesen mindegy, hogy kinek miben rejlik a tehetsége, a lényeg az, hogy ne pazarolja azt el, hanem mutassa meg a többieknek és kamatoztassa. Mindenki ki van éhezve arra, hogy olvasson egy újabb weird történetet, vagy meghallgasson egy zenei albumot.
    Csak úgy tud fejlődni a magyar közösség, ha értéket is teremtünk hozzá.

    Mik a további terveid annak érdekében, hogy összefogd a magyarországi Lovecraft-közösséget?

    A The Black Aether nagyon jó eszköz, hogy folyamatosan hírekkel, érdekességekkel lássa el a közösséget. Az oldal tematikája nem fog változni, felépítésben fog némileg átalakulni, de mindig  megmarad központi elemnek.
    A Black Aether magazin első száma eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, sokan köszönték meg magát a kezdeményezést is. Szerencsére elmondhatom, hogy a második szám már alakulóban van és biztos, hogy meg fog jelenni, de ettől függetlenül továbbra is beküldheti bárki a novelláját, mert van még hely a második számban is és természetesen az utána következőkben is. Terjedelmi korlát nincs, ha túl hosszú a történet, akkor folytatásban fog megjelenni.
    A napokban kezdtünk el podcast adásokat szervezni, ahol szerencsére többen vagyunk, és nem én dadogok egyedül a mikrofonba. Én havi megjelenést tervezek, de természetesen ez függ attól is, kinek mennyi ideje lesz a csapatban, amihez ugyanúgy bárki tud csatlakozni. Egyszerű beszélgetős műsort tervezünk, körüljárva egy-egy adott témát. Az első adás témáját mi készítjük elő, de utána természetesen a közösség tehet javaslatot, adhat ötletet.
    Ezeken kívül van még sok olyan dolog, ami egyelőre még csak tervezési fázisban van. Mindenképpen szeretném, ha közvetlenebb kapcsolat alakulna ki az írók és az olvasók közt, akár kerekasztal-beszélgetések formájában is. A tervek közt szerepel egy olyan alkotói közösség kialakítása, ahol a kezdők tanácsot, kritikát, segítséget kérhetnek a tapasztaltabb tagoktól. Ezek egyelőre a publikus dolgok, de azt garantálhatom, hogy izgalmas kezdeményezések vannak még a listámon.
    Többen is megkerestek, hogy bemutassák nekem saját projektjüket, elmondják, min dolgoznak már jó ideje, de ezekről sajnos nem beszélhetek, bármennyire is szeretnék. Annyit mondhatok, ha ezek közül csak a fele megvalósul, évekre előre csillapítja a magyar közösség étvágyát.
    És igen. Az egyesület. Ez a kérdés már régebben felmerült és az előkészítés is folyamatban van.

    Melyik a kedvenc Lovecrafti történeted? Bár bizonyos okokból Cthulhu a legismertebb, de melyik alak áll hozzád a legközelebb a Nagy Öregek közül?

    Ez egy gonosz kérdés! Nehéz rá nem azt válaszolnom, hogy mindegyiket ugyanúgy szeretem. Legnagyobb kedvenc tényleg nincs, de a saját kis olvasónaplóm első öt helyén a The Hound, The Dreams in the Witch House, The Dunwich Horror, The Lurking Fear és a He szerepel. (Igen, nincs benn az első ötben az At the Mountains of Madness).

    „Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő.”

    Ez az egy mondat, ami számomra tökéletesen összefoglalja, miért is Yog-Sothot az, aki (vagy ami) számomra megtestesíti azt a nyomasztó tudatlanságot, amire ráébredünk, ha a magunk módján értelmezzük Lovecraft gondolatait. Akárhogy is próbáljuk, képtelenek vagyunk rá, hogy megértsük, honnét jövünk és hová tartunk a világegyetemben, egyáltalán miért vagyunk itt.

    Ha lehetne egy kívánságod, ami Lovecraft örökségéhez kapcsolódna, mi lenne az? Netán az egyik történet hollywoodi adaptációja, vagy hogy a Mester munkáit többen is megismerhessék?

    Egyértelműen az, hogy az összes műve megjelenjen magyar nyelven, beleértve verseit is, illetve az, hogy munkásságának értelmezése megkapja a kellő publicitást és eljusson az emberekhez. Mit is alkotott valójában, önös érdekből mit vettek el alkotói örökségéből, mit változtattak meg rajta, mit tettek hozzá. Gyanítom, hogy ez nem az én életemben lesz, de ha akárcsak egy icipicit is hozzá tudok tenni ehhez a The Black Aetherrel és a többi kezdeményezéssel, már elégedett és büszke lehetek magamra.
    Hollywoodi produkcióra nem szívesen adnám a voksomat, mert bár én is szívesen megnéznék egy nagy költségvetésű adaptációt, de szerintem többet ártana, mint használna. Guillermo Del Toro meg nem valósult filmjének közkézen forgó tervezetét ismerve, azt hiszem, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy Hollywood a tőle megszokott módon, saját módján értelmezné és dolgozná fel, akármelyik történethez is nyúlna. Nem lenne más, mint egy egyszerű horror, mellőzve minden Lovecrafti zsenialitást.OLYMPUS DIGITAL CAMERA

    Rengeteg a jobbnál jobb novella, amelyek a Nagy Öregek világszerte népszerű univerzumát végül is létrehozták, számuk azonban sajnos véges. Mit javasolsz annak, aki Lovecraft összes írását olvasta, de többre vágyik?

    Először is olvassa el újra. Teljesen biztos vagyok benne, hogy második, harmadik olvasatra új gondolatok merülnek fel az olvasóban és új kapuk nyílnak Lovecraft világába. Természetesen legyen nyitott mindenki, magára a weird irodalomra is, ne korlátozza le az ismereteit csupán Lovecraftre mert, bármennyire is zseniálisak a fikciói, kell a külső forrás, meg kell ismerni más írók munkásságát is, akikből Lovecraft merített, és akik Lovecraft munkáiból inspirálódtak.
    Ha pedig ennél is többre vágyik valaki, akkor ne habozzon, ragadjon tollat vagy billentyűzetet és mindenféle szemérmesség nélkül írja le a gondolatait, alkosson, hisz soha nem lehet tudni, kiből válik egy újabb olyan zseniális író, mint Howard Phillips Lovecraft.

  • Európa is a Marsra megy

    Egy közös európai és orosz küldetés, az ExoMars keretein belül a vörös bolygó légkörét és az életre utaló jeleket kutatnák egy műhold és egy felszíni marsjáró segítségével.

    Március 14-én indult útjára Bajkonurból a küldetés első két eleme, a légköri nyomgázokat kutató műhold (TGO – Trace Gas Orbiter), és egy Schiaparelli névre hallgató landolóegység, amely sok tudományos mérőműszert ugyan nem tartalmaz, sokkal inkább a leszállás egyfajta próbájaként fog funkcionálni.

    A két egység hét hónapon keresztül utazik majd a Mars felé, ahol október 16-án különválnak, és elkezdik saját feladataikat végezni. A TGO elliptikus pályájáról légköri fékezéssel lassul majd egy 400 km magas körívre, míg a Schiaparelli három nappal később leszáll.

    A biológia jelei

    A nyomgázok a légkör azon összetevői, amelyek 1%-nál alacsonyabb arányban vannak jelen. Tipikus példa erre a Földön az argon, vagy a legnagyobb üvegházhatású gáz, a víz. A mostani kutatást egy korábbi, 2004-es mérés miatt kezdeményezték, amikor az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express műholdja váltakozó mennyiségben metánt fedezett fel a legközelebbi szomszédunk levegőjében. Mivel az geológiai szempontból nagyon rövid életű gáz, minden bizonnyal kell valahol lennie a felszínen valaminek, ami kibocsáthatja: ez lehet kémiai, de biológiai eredetű is.

    A TGO a korábbinál három nagyságrenddel pontosabb adatokat lesz képes mérni, így bárhogy is lesz, mindenképpen érdekes eredmények születnek: ha kémiai folyamat a felelős, akkor az aktív vulkanikus tevékenységre utal, amely létfontosságú lehet a prebiotikus körülmények kialakításában, ha pedig ez kizárható, akkor pedig egyre több jel fog mutatni a létező marsi élet felé.

    A légköri kutatásokon kívül képi megoldásokkal felszíni vízjégmezőket is keresni fognak, amely kijelölhet későbbi leszállóhelyeket. Az ExoMars keretein belül 2018-ban az űrügynökségek ugyanis egy marsjárót is elindítanak majd, annak érkezése után a TGO fog felelni annak kommunikációjáért és adatátviteléért is.

    Gyűrődési zóna

    A Schiaparelli mindeközben azért felelős, hogy a légkörön áthaladva sikeres landolást hajtson végre, és a leereszkedés közben mérjen adatokat, valamint hogy demonstrálja a rendszer működőképességét, hogy a későbbi modulok is sikeresen földet (vagyis Marsot) érjenek.

    Az egység először a légköri súrlódásnak köszönhetően lassul le jelentősen a nagyjából 21 ezer km/órás sebességről 1700 km/órára, ahol már kinyithatja ejtőernyőit. Amikor ezek segítségével 240 km/órára lassul, elhagyja az ernyőket, és innentől kezdve apró rakéták segítségével közelíti meg a felszínt. Egy radar segítségével folyamatosan méri a magasságát, majd két méteren lebeg egy kicsit, és onnantól kezdve szabadesésben zuhan. A műszereket leérkezéskor egy úgynevezett gyűrődési zóna védi meg a komolyabb ütéstől, amely technológiát az autókban is használják az ütközések erejének tompítására.

    ExoMars2016_DescentInfographic_20160223_1280

    Az első két modul tehát már sikeresen úton van a vörös bolygó felé, de még mindig hosszú út áll előttük, és természetesen a kritikus landolás és keringési pályára állás feladata. Reméljük, a sok mérnök számításai jól jönnek ki, és – ahogy a szakmában többen viccelődtek – nem kell majd később EndoMarsra keresztelni a küldetést.

  • Egyes sátáni praktikák kiűzése az egyetemről

    Terry Pratchett Korongvilága rendkívül hatalmas. Mi sem bizonyítja ezt jobban számtalan novellájánál, regényénél, ami e kitalált univerzumban játszódik. Minden írás egyszerre szórakoztató, komikus, és elképesztő görbe tükör társadalmunk számára. A varázslatos mesebeli lények sokszor kimondják a nyilvánvalót, amiket mi nem igazán mernénk hangoztatni.

    A tavaly elhunyt író a Galaktika 312. számában ismét egy remek novellával szórakoztat minket, melynek címe Egyes sátáni praktikák kiűzése az egyetemről.

    Pratchett ezúttal az oktatási kérdéseket célozza meg egy nagyon szellemes, allegorikus írással. Nem megy el a politika mellett sem, de főszerepet kapnak azon professzorok paródiái is, akik a kelleténél jobban fennhordják az orrukat.

    A műben a Láthatatlan Egyetem kari tanácsának varázslói értekeznek az aktuális megbeszélendő, igazából teljesen érdektelen témákról. Pontosabban, maguk a témák igen fontosak lennének, de bravúros szópárbajokkal kerülik el a tényleges megvitatásukat. Ezeket a gyűléseket mindig csütörtökön tartották, és leginkább semmi értelmük nincs. Pratchett rendesen kiforgatja az oktatást ezzel az alkotással, mivel az értekező tagok, ha szóba kerül maga a tanítás, szinte azonnal kihátrálnak. A Láthatatlan Egyetem falai között ők mindent csinálnak, csak épp nem tanítanak semmit. A diákokat vállalhatatlan nehézségek elé állítják, folyamatos nyomás alatt tartják őket, de érdemben nem foglalkoznak velük. A sorok között olvasva eszméletlen erős a társadalomkritika.

    Terry-Pratchett-korongvilag

    Az egyik tanácstag felhívja a Dékán figyelmét arra, ha nem csinálnak semmit, legalább publikáljanak valamit. Adjanak magukról, és eredményeikről életjelet. Hiszen a Rézorr Főiskola évente kiadja értekezését Megmagyarázhatatlan Kutatások címmel. A professzorok arról is beszélnek, mi lenne, ha inkább a politikai színtéren próbálnák ki magukat, hogy tovább kamatoztathassák intelligenciájukat. Itt is vonható párhuzam az oktatási elöljárók és e novella között, amelyet persze nem lehet és nem is szeretnénk általánosítani.

    A tanítás, oktatás, tanár-diák viszony elemzése, kritikája örök téma marad az emberiség számára. Mindig is központi szerepet játszott, ezután sem lesz másként. Pratchett remekül rávilágított a maga komikus módján minden afféle problémára, amelyek foglalkoztatják a társadalom minden tagját, a kicsitől a nagyig.

    A mű végén szembesülhet az olvasó az írás valódi géniuszával. Olvasás közben sokszor mosolyogni fog a frappáns megfogalmazásokon, a nyilvánvaló problémák bújtatott kikacsintásain. Mikor azonban leteszi a magazint, egy másodperc alatt végigrohan az agyán, valójában miről is szólt a mű, miféle lezárást kapott, és akkor a mosoly igazán keserédessé válik.

     

  • ‘s Edge: Catalyst előzetes

    2008-ban a DICE csapata egy kitérő erejéig elhagyta a hadszínteret, hogy a lepusztult látképet egy tündöklő metropoliszra, a fegyverropogást pedig akrobatikára váltsa fel. A Mirror’s Edge ötletei ugyan zseniálisak voltak, de a végeredmény rengeteg gyermekbetegségtől szenvedett, valamint az eladások sem hozták a várt szintet, ugyanakkor mégis volt egy réteg, melyet teljesen magával ragadott Faith (szó szerint) szédületes kalandja. A folytatás épp ezért egyáltalán nem volt biztos (pláne az EA üzletpolitikájának ismeretében), ezért nagy öröm leírni, hogy idén májusban újra felhúzhatjuk a futócipőt, a svédek pedig az eddigi információk alapján mindent megtesznek azért, hogy az új Mirror’s Edge élmény valóban maradandó legyen.

    mirrorsedge2

    Egyáltalán nem siette el a DICE a játék bejelentését, egészen a 2013-as E3-ig kellett várni a program hivatalos leleplezéséig, ennek miértjére pedig Patrick Söberund, az EA Labels igazgatóhelyettese adott magyarázatot: szerették volna, hogy alkotásuk egy ízig-vérig next-gen cím legyen, ehhez pedig ki kellett találni a megfelelő koncepciót. Az elképzelés végül egy rebootban öltött testet, melyben ismét az első rész főszereplőjét, a bájos Faith-et láthatjuk viszont, aki természetesen ezúttal is zűrbe keveredik. Magáról a történetről sok minden nem derült még ki (hál’ Istennek), annyi bizonyos, hogy Faith legfőbb ellenlábasa egy bizonyos Gabriel Kruger lesz, akitől a lány ellopott valami nagyon fontosat, aki ezért valami szörnyűséget művelt vele. Hogy maga a fő sztori mennyire lesz hosszú és kidolgozott egyelőre kérdéses, de ha a stúdió tényleg ki akarja javítani az első rész hibáit, akkor mindenképp itt kell kezdeni a dolgot, mert a Mirror’s Edge inkább maradt emlékezetes az innovatív ötleteket felvonultató játékmenetéről, mintsem az érdekfeszítő történetéről.

    A legfőbb változás a Catalystben mindenképp az lesz, hogy a játék immáron – mondhatni a mai trendeknek megfelelően – nyílt világú lesz, melyben szabadon garázdálkodhatunk. A parkournek otthont adó Glass városa az ígéretek szerint hatalmas lesz, na meg változatos. A nemrégiben kiadott információk szerint ugyanis az ötmillió lakosú metropolisz három, egymástól teljesen különböző körzetből épül fel: az Anchor negyed a gazdagok színtere lesz, Downtown Glass centruma, itt fordulnak meg a legtöbben, és a futárok is ebben a territóriumban a legaktívabbak, a The View pedig a csendes külvárosi idillt testesíti majd meg. A szimmetria jegyében fogantak a világban tevékenykedő frakciók is, azokból ugyanis szintén három található a játékban: A The Conglomerate 13 vállalat kapcsolata, melyek alapvetően együttműködnek egymással, de ha hatalmi játszmákról van szó, máris borul az egyensúly. Velük áll szemben a Rebecca Thane által irányított Black November, akik a nagyvállalatokkal szembeni ellenállást testesítik meg, egyre agresszívebb módszerekhez folyamodva. Végezetül ott vannak a futárok (akikhez Faith is tartozik), vagyis a The Runners, akik általában elhatárolódnak a másik két csoportosulástól, de a Conglomerate-el gyakran létesítenek alkalmi kapcsolatokat. Mindebből látszik, hogy a DICE végre a játékmenetnek otthont adó világ kidolgozására is kellőképp odafigyel, ami mindenképp dicséretes, hisz egy open-world program esetében azért nem árt, ha van némi motiváció a felfedezésre.

    mirrorsedge3

    Felfedezni pedig lesz mit, a Catalyst világában ugyanis rengeteg tennivaló akad. A fő küldetések mellett a „free roaming” során lehetőségünk lesz különböző mellékküldetéseket megoldani, legyen szó csomagok kézbesítéséről, vagy más, bajba jutott futárok megmentéséről, de a játékba egy úgynevezett aszinkron multiplayer is kerül. Ennek során ugyan fizikailag nem találkoznak egymással a játékosok, de a nagyvállalati propagandákat sugárzó hirdetőtáblákat meghackelve azok megjelennek a többi játékos világában is, plusz, ha versenyeket indítunk, akkor barátaink eredményei is megjelennek a ranglistán. A különböző gyűjtögethető dolgokról egyelőre nincs szó, de meglepő lenne, ha egy ilyen jellegű játékban nem kellene felkutatnunk ilyen-olyan tárgyakat, és ki tudja, talán kidolgozottabb, több lépcsős mellékmissziók is várnak a játékosokra, csempészve egy kis szerepjáték-érzetet a mókába, mint például az Assassin’s Creedben, ami végső soron hasonló élményt kínál, mint a DICE programja, csak TPS nézetben.

    A játék két alappillére természetesen újfent a parkour és a harc lesz majd, ezekben is történtek változások. Akrobatikánk sokkal gördülékenyebb lesz az előző részhez képest, értendő ezalatt, hogy ha folytonos a mozgásunk, akkor kvázi sebezhetetlenek vagyunk, nem fognak eltalálni a fegyveresek, ha viszont a láncolat megszakad, máris szabad prédákká válunk. Futva átszelni a várost hosszú, és egy idő után unalmas lenne, épp ezért kaptuk a MAG Rope (Manifold Attachment Gear Rope) nevű eszközt, mely egyfajta kötélvető, amivel a nagyobb távolságokat szelhetjük át könnyedén, valamint segítségével eljuthatunk olyan helyekre, amiket gyalogszerrel képtelenek lennénk elérni. A kütyü fejleszthető is lesz, erősebb motorral korábban elérhetetlen helyekre juthatunk el, de elláthatjuk új fejekkel is, hogy mindenféle felületen megtapadhasson az eszköz. A többi felszerelés ugyanakkor nem lesz fejleszthető, strapabíróbb cipőt például nem kapunk majd a játék során. Valamint a fejlesztők külön hangsúlyozták, hogy a kötél csupán kiegészítés, mely nem váltja fel a parkour mozdulatokat, melyek a kiadott videó alapján minden eddiginél látványosabbak lesznek, a Dying Light féltheti trónját.

    https://www.youtube.com/watch?v=ekYaM2sLJ24

    A harc is gyökeres változásokon ment keresztül, a fegyverhasználat kikerült a repertoárból (a DICE hamar belátta, hogy az volt az eredeti Mirror”s Edge leggyengébb része), helyét a kézitusa veszi át, melynek leglátványosabb megmozdulásait külső kameraállásból, lassításokkal tarkítva mutatja a játék. Faith új hitvallása szerint nem öl, csak ártalmatlanná tesz, ezért nem foghat fegyvert, ugyanakkor kíváncsi lennék a készítők magyarázatára, hogy ugyan miért nem számít gyilkosságnak az, ha valakit lerúgunk egy többtíz emeletes épület tetejéről.

    https://www.youtube.com/watch?v=evt9bDMAxIk

    A Mirror’s Edge egyik legegyedibb vonása volt (már azon túl, hogy elsőként ötvözte a parkourre épülő játékmenetet a belső nézettel) a megjelenítés, mellyel egy pillanat alatt kitűnt a tömegből. A homogén, jobbára három színre (fehér, kék, piros) épülő látványvilág azóta is a játék védjegye, és evidens, hogy a folytatásban öröklődik tovább, napjaink talán legmodernebb grafikus motorja, a Frostbite által, melynek legújabb, 4.5-ös verziója duruzsol a program alatt. A kiadott képek, videók alapján pedig elmondható, hogy a játék pazarul fest, a DICE már a Star Wars: Battlefrontban is megmutatta, mire képes saját fejlesztésű engine-jük, itt pedig egy annál sokkal masszívabb játéktérben taglózhatják le újra a közönséget. A színekre épülő pályák tehát maradnak, de a kidolgozás és a változatosság értelemszerűen új szintre emelkedik, sokkal több lesz például a növényzet, és a környezet sem lesz olyan ingerszegény, mint pár évvel ezelőtt, na és persze a motion capture eljárással felvett rengeteg mozdulatsor is sokat dob majd a beleélésen. További jó hír, hogy az első rész zeneszerzője, a szintén svéd Solar Fields is visszatért a projektbe, és ígérete szerint a felcsendülő dallamok teljes mértékben igazodnak majd az adott szituációkhoz, így a mozgalmasabb részek alatt pergősebb, a drámai képsorok alatt pedig érzelmesebb traktusok szólalnak majd meg. Technikai fronton mindig az élbolyba tartoztak a DICE alkotásai, ezt a sort pedig a Catalyst is folytatni fogja, erre mérget vehetünk.

    mirrorsedge1

    A csapat ügyesen húzza a mézesmadzagot a rajongók előtt, minden eddigi információ arra enged következtetni, hogy az év egyik legambiciózusabb programja van születőben.Ugyanakkor nem árt arra sem gondolni, hogy a DICE egy számukra eddig ismeretlen területre tévedt ezzel a koncepcióval. A Battlefield sorozattal már sokszor bizonyította, hogy multiplayer terén a legjobbak között van, a Catalyst viszont egy történetközpontú, egyjátékos módra koncentráló alkotás lesz, a műfaj követelményeinek pedig 8 éve is csak részben sikerült megfelelni. Mindettől függetlenül remélhetjük, hogy a stúdió azóta felhalmozott tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy egy ütős címet tegyenek le az asztalra, az EA-re is ráférne a kritikai elismerés, mert sem a Battlefront, sem pedig a Need for Speed nem hozta azokat a pontszámokat, amiket a kiadó remélt. Május 24-én minden kiderül.

  • Daredevil sorozatbemutató

    A MARVEL világa gyakran megkapja a „gyerekes” jelzőt, amellyel nem mindig tudunk egyetérteni. Nyilvánvalóan legtöbb mozgóképük a vásznon nem hordoz nagyon komoly mondanivalót, a látványos, csihi-puhi és CGI-halmazok pedig szemet gyönyörködtetően hatnak, miközben komplett városokat tesznek a földdel egyenlővé kedvenc maszkos hőseink. Legfőképpen minden korosztálynak szólnak ezek, elvétve egy-két gondolatébresztő dialóggal kiegészülve. Szórakoztatásuknak ez a céljuk, és e célnak tökéletesen megfelelnek ezek a filmek. Nem mindig kell a sötét hangulat, a jó és rossz árnyalt örökös csatája, filozófiai kérdésekkel gondosan behálózva. Vagy morcos igazságosztók, mély lelki traumákkal. (A DC-s filmek, sorozatok egy ideje felettébb noir atmoszférával rendelkeznek, de a képregények, melyek alapján készítik ezeket, nem voltak mindig ilyenek.)

    A Netflix tavalyi üdvöskéje, a Daredevil viszont az eddigi MARVEL-trendekkel ügyesen szembemegy. Hangulata, képi világa sötétebb a sötétnél is, nagyon erős és kontrasztos. A 2015-ben indult első évad megkönnyebbüléssel teli pozitív csalódás volt a nézők számára. A 2003-as fiaskó után, azt reméltük, egy jó ideig nem fog senki hozzányúlni a vörös ruhás fenegyerekhez, és jól is tették a csaknem tizenkét évnyi várakozást. Ben Afflecket azóta is kísérti egykori szerepe, de ahogy Ryan Reynolds le tudta vetkőzni magáról a sután sikerült Zöld lámpás szerepét egy közel tökéletes Deadpool filmmel, úgy reméljük „Batfleck” is képes lesz grandiózust alakítani a március 24-én debütáló Batman v Superman moziban.

    daredevil

    Vessünk is egy pillantást magára a sorozatra.

    A Matt Murdock-ot megformáló Charlie Coxot pillanatok alatt meg lehet szokni, nagyon megy neki a szerep, amit hitelesen tud átadni a nézőknek is. A mellékszereplőkre sem lehet rosszat mondani, mindenki teszi a dolgát, nincs olyan érzése a nézőnek, hogy elbeszélnek egymás mellett a karakterek. A párbeszédek jól működnek, a harcok epikusak. A CGI-t szerencsére rengetegszer mellőzik, legalábbis nem szembetűnő még akkor sem, ha jelen van a jelenetekben. Műfajt nem kívánnék behatárolni, de megjelenik benne a dráma, néhol sötét humor, thriller és az enyhe filozofikus hangvétel. A sztorivezetés egy kissé lassú az elején, de mikor beindul, hibátlanul szárnyal egészen az első évad lezárásáig, ami után elviselhetetlen vágyakozást érezhetünk a következő széria érkezéséig.

    És hoppá, már itt is van!

    A Daredevil második évadának története nagyjából ott kezdődik, ahol az első véget ért. A kezdeti vontatottság tökéletesen megszűnt. Nagyjából egyből az akció kerül a középpontba. Jon Bernthal (Punisher – Megtorló) debütálása, mint egyszemélyes hadsereg eszméletlen lendületet adott a sorozatnak, már az évad legelső epizódjában. Bernthal alapvetően szinte mindig negatív szerepet játszik, nagyon reméljük, hogy hitelesen fogja hozni Punishert is és nem megy át végtelenül idegesítő, ellenszenves figurába, mint a The Walking Deadben, Sicarioban, vagy akár a Haragban.

    daredevil-punisher

    Daredevil ruhája tetszetős, alapos igénnyel készítették el. Sajnos a legtöbb jelenlegi sorozatban (még egy-egy nagy költségvetésű filmben is) az egyes képregényfigurák ruházata elrontja az összhangot. Adott esetben nem illik a színészre, eláll, vagy csak szimplán gagyinak tűnik. Szerencsére Matt Murdock igazságosztó hacukája megfelel a célnak, nincs túlgondolva, de lebutítva sincs.

    Az első rész során gyakran hunyorognom kellett, hogy lássak valamit a mindent átfogó sötétségben, majd később kicsit magasabb fényerőre állítottam a tévém, mert meg kell hagyni, minden feketébb lett. Az első évad sem vetette meg az erőszak közeli mutatását, de a második széria első részében úgy érzem több vér folyt, mint elődjében összesen. A rosszfiúk elkapása nagyon kreatív, lendületes, adrenalindús, a verekedések pedig mindig összeszedettek és átgondoltak. A közelharci koreográfiáknál akár képkockáról képkockára is át lehetne menni, akkor sem találnánk hibát. A nagy mozifilmekben is ritka, hogy ennyi erőt fektessenek be egy-egy jelenetbe.

    Akinek sosem elég a noirból, nyugodt szívvel kezdjen bele a Daredevil sorozatba, nem fog csalódni. Aki attól tart, hogy a MARVEL-féle „gyerekesség” járja át, hát ne tegye, hiszen a Fenegyerek nagyon „felnőttes”, erős képi világgal operál, céltudatos szereplőkkel, kegyetlen gonoszokkal, valódi motivációkkal, emberi érzésekkel.

    Ezzel a sorozattal a MARVEL univerzuma ismét tovább bővült. Míg a mozivásznon egymást csépelő szuperhősök és szupergonoszok múlatják az időt (nyáron az új Amerika Kapitány: Polgárháború is egy komolyabb hangvételt fog megütni), addig a kisképernyőre folyamatosan jönnek a sötét, mély sorozatok. A Daredevil előre megágyazott a szintén tavalyi sikersorozatnak, a Jessica Jones-nak, és a hatalmas sikerre való tekintettel talán a Megtorló is kaphat saját szériát. Emellett érkezni fog még egy Iron Fist, Luke Cage sorozat is, amelyek gondosan tovább bővítik a kissé kevésbé népszerű, vagy ismert MARVEL karakterek világát.

  • Ondřej Neff az Irodalom Éjszakáján

     

    irodaloméjszakajakiemelt

    Március utolsó éjszakája idén is az irodalomé, az impozáns programsorozat keretein belül 22 ország írói 22 helyszínen mutatkoznak be a Katona József Színház színészeinek segítségével. Nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy ezen a szép tavaszi estén a Sötétség című, 2015 őszén kiadónk gondozásában megjelent cseh társadalmi disztópia is helyt kapott a válogatásban, ebből Fullajtár Andrea fog felolvasni a Földalatti Vasúti Múzeumban, a Deák téren.

    A 2016 március 31-én 19 és 23 óra között megrendezésre kerülő esemény nem titkolt célja az, hogy formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat az érdeklődők számára. Ezúttal a Katona József Színház neves színészei szólaltatják meg az irodalmi műveket igazán különleges, budapesti helyszíneken.

    c_jan_rasch

    Az Irodalom Éjszakáján olyan izgalmas „városkép“-szövegekkel találkozhat az érdeklődő, amelyek elsősorban nem a helyszínek topográfiájára és történelmére fókuszálnak, hanem a városban élő emberek kibeszéletlen, eltemetett történeteit mesélik el.” – írja Nagy Gabriella a Litera főszerkesztője és az Irodalom Éjszakája kurátora, aki kiemeli, hogy az általa kiválasztott szövegrészletek többnyire olyan sorskérdéseket feszegetnek, amelyek alapvető kérdések egy bármely világrészen élő ember számára. A szövegekben fontos szerephez jutnak az elfojtott félelmek, sötét vágyak és a történelmi traumák. A modernkori civilizáció tapasztalata sokszor nyomasztó, olykor abszurd, de ugyanakkor fájdalmasan szép. Nagy hangsúlyozza, hogy a program célja azt felfedezni, hogy származástól, hittől és tradícióktól függetlenül mindannyian esendők vagyunk, a világ pedig a közös hazánk, amelyben élünk, s amit folyamatosan alakítunk.

    Neff Sötétsége a Földalatti Múzeumban

    Ondřej Neff 1945-ben született, író, publicista, jelenleg Prágában él. Angolból fordít, számos fotográfiai kézikönyv és az 1999-ben indított digitális fotográfiával foglalkozó portál, a digineff.cz szerzője, a Digitális Fotó Intézet alapító tagja. 1996 óta internetes napilapot vezet Neviditelný pes (Láthatatlan kutya) néven. A 70-es évek végén kezdett publikálni, Sötétség című regénye 1998-ban jelent meg először Csehországban, magyar fordítása a 2003-ban újradolgozott kiadás alapján készült, Barna Otília munkája, a regény tavaly jelent meg kiadónk gondozásában. Neff hátborzongató társadalmi disztópiája arra kíváncsi, hogy vajon mi történne világunkkal, ha egy természeti katasztrófa következtében az emberiség elveszítené legfőbb technikai szövetségesét. A regényben egyszeriben minden áramforrás elérhetetlenné válik, ami pillanatok alatt gyökeresen átrendezi társadalmunk alapvető hierarchiáját. A cseh szerző közép-kelet-európai szemüvegén keresztül e monumentális, groteszk, drámai freskó jeleneteiben egy új középkor nem feltétlenül kézzelfogható sötétsége tárul elénk.

    Balról jobbra: Barna Otília, Ondřej Neff, Svoboda Róbert és Németh Attila az októberi könyvbemutatón.
    Balról jobbra: Barna Otília, Ondřej Neff, Svoboda Róbert és Németh Attila az októberi könyvbemutatón.

    A monumentális, tíz év eseményeit felölelő regényből Fullajtár Andrea fog felolvasni a Földalatti Vasúti Múzeumban, ami az idén 120 éves millenniumi földalatti vasút egyik eredeti alagútszakaszában működik, amelyből a 2-es metró építésekor terelték el a forgalmat. A benne található 19-es, 1-es vagy 81-es pályaszámú egykori vasúti kocsi egyikében kerül sor a felolvasásra.

    Fontos információk

    • a rendezvényen való részvétel ingyenes, nincs előzetes regisztráció
    • a felolvasások este 7-kor kezdődnek
    • minden helyszínen nyolcszor fogják felolvasni ugyanazt az irodalmi részletet (félóránként), az utolsó felolvasás mindenhol egységesen 22.30-kor kezdődik
    • az Irodalom Éjszakája tulajdonképpen egy irodalmi séta, ahol egymáshoz közel eső helyszíneket lehet végigjárni és belehallgatni a környező országok kortárs irodalmába

    Hasznos linkek

     

    Fotó: Csata Judit

     

  • A genetika az emberiség legnagyobb fegyvere – a második interjúnk Ronil Caine-nel

     

    A vártnál korábban, április vége helyett már március utolsó napjaiban megérkezik kiadónkba a Start Könyvek első négy regénye, A széttört idő legendája, a Lilian, a Sors-algoritmus és az Eshtar. A megjelenés előtti héten leültünk és újból elbeszélgettünk az írókkal, ezúttal könyveikre fókuszálva. Ronil Caine-nel készített első beszélgetésünket itt tudjátok elérni, most pedig fogadjátok szeretettel a második interjút.

    Miért pont egy sztárokat másoló céget helyeztél történeted középpontjába? Honnan jött az ötlet?

    Az alaptörténet többféle gondolatmenet összefonódásából született meg. Nehéz lenne visszafejteni, főleg így négy év távlatból, de alapvetően abból indultam ki, hogy valamilyen szinten mindenkit érdekelnek a sztárok és néha mindenki álmodozik arról, hogy egyikkel másikkal találkozik, vagy akár együtt bulizik, nyaral, szeretkezik – kinek mi tetszene.

    Szerinted a valóságban is működhetne egy ilyen üzlet a regényedben leírt feltételekkel?

    Szerintem óriási üzlet lenne. Viszont csak titokban működhetne, különben káoszba fulladna az egész. Nem hiszem, hogy bárki örülne neki, ha különféle szolgáltatásokhoz lemásolgatnák őt.

    IMG_2737onlinera

    Lilian főhőse, Robert Turner nem egy kifejezetten pozitív főhős a carpe diem világszemléletével és nemtörődőm életvitelével: ezek akár el is idegeníthetik őt az olvasótól. Hogyan tudunk mégis azonosulni vele?

    Szerintem sokan bújnánk Turner bőrébe, hiszen gazdag és szabad ember, ott bulizik a világban, ahol akar, és ha rendelhet magának egy híresség-másolatot, azt is megteszi. Viszont nem emelném ki Turnert, mint főhőst, szerintem mindhárom fő karakter egyaránt fontos, mindegyikükkel lehet azonosulni valamilyen szinten, lehet nekik szurkolni, de mindhárom karakterben van valami negatív is, ami miatt az olvasó nem lenne a helyében. Ez érdekes feszültségforrás olvasás közben.

    A történet miért pont Japánban játszódik? Személyes élmények ihlették vagy esetleg más speciális oka van?

    Olyan helyszínt kerestem, ami a főhősök számára idegen, de kellően mozgalmas és szabad a cselekmény számára. Az is fontos szempont volt, hogy az ország tudományos vívmányai hihetővé tegyék egy ilyen technológia létezését. Ezek mellett az európaiak szemében Japánt még mindig övezi egyfajta misztikusság, ami nekem is jól jött a regényhez.

    Érdekesen, részletesen és közérthetően vázoltad fel a klónozás menetét a regényben. Merítettél-e a klónozással kapcsolatos tudományos írásokból vagy teljesen a fantáziádra hagyatkoztál?

    Rengeteg tudományos cikket, könyvet, tanulmányt olvastam a témában, megnéztem számtalan dokumentumfilmet, és egy genetikus professzorral is átbeszéltem a regényre vonatkozó részeket, hogy tudományosan minél hitelesebb legyen a leírás. Ettől még persze fikció, de egész jó kis fikció. Arra tudatosan ügyeltem, hogy könnyen olvasható és érdekes maradjon, így az igazán húzós szakszövegtől megkíméltem a regényt.

    Ronil Caine - Lilian borito webre kerettel

    Szerinted valaha eljut olyan szintre a klónozás, mint ahogy a regényedben megjelenik? Ha igen, milyen pozitív és negatív oldala lenne? Ehhez persze tételezzük fel, hogy nem titokban létezne a klónozás, mint a Lilianben, hanem olyan természetes lenne, mint mondjuk a mikró használata.

    Nem csak, hogy eljuthat, hanem el is fog, csak idő kérdése. A regényben leírt technológiák egy része már ma is létezik. A genetika a gyógyításban és a betegségmegelőzésben is a legnagyobb fegyvere az emberiségnek, de egy bizonyos ponton túl több morális kérdést is felvet, például, hogy mennyire módosíthatunk egy embert, hogy megmentsük a betegségektől.

    Kiknek ajánlanád a Liliant?

    Akik szeretik Stephen King, Michael Crichton vagy Dan Brown könyveit, azoknak mindenképp, de bárkinek, aki szívesen olvas olyan thrillert, aminek tudományos alapjai vannak és alapvetően egy reális jövőben játszódik. A Lilianben nincsenek űrhajók, sem szuper képességek, csak egy kis technológia, emberi érzelmek és érdekek, ezek kombinációja pedig egy kifejezetten akciódús, drámai történetet eredményez. A weboldalamról letölthető egy novellám ingyenesen, akinek az tetszik, a Lilian is fog.

    A könyvfesztiválra készülsz valamivel?

    A Start Könyves szerzőkkel együtt fogok dedikálni április 23-án, szombaton 5-6-ig a Galaktika standjánál. A Lilian a helyszínen is megvásárolható lesz. Úgy tervezem, egész délután kint leszek, akit érdekel a regényem, ott megtalál. Az már most biztos, hogy nagyon sok jó könyvre számíthatunk.

     

    Fotó: Csata Judit

  • Batman v Superman: aki sokat markol, keveset fog

    Batman és Superman. Minden ínyenc igényét kielégítő filmalapanyag, ezt kapta meg Zack Snyder – akit nyugodtan nevezhetünk szuperhős- és képregényspecialistának, elnézve eddigi filmes munkásságát és jövőbeni terveit. A két meghatározó szuperhős mellé a Warner Brothers 200 millió dollárt is hozzávágott Snyderhez, aki összeugrasztotta a DC képregénykiadó két zászlóshajóját a mozivásznon egy kukiméregetés erejéig. Ez az alaptörténet elsőre nem hangzik túl erősnek, azt mondanánk, hogy annyi esélye van Batmannek Superman ellen, mint Buster Douglasnek Mike Tyson ellen. Ezek alapján, minden lehetőség adott, hogy Snyder, J.J. Abrams módra kihasználja a két legendát és iszonyúan elszúrja filmet. Ez végül csak félig sikerült neki: és erős a gyanú, hogy a félsiker még csak nem is az ő hibája.

    Batman

    A szereplőválogatásokon remek munkát végzett a stáb: Ben Afflecknek jól áll Batman (úgy látszik, a hanyatló színészkarriereknek jót tesz a szuperhőspáncél), persze ezekben a denevérjelmezekben a 60-as évek totyakos Batmanje (Adam West) is istenien nézne ki.  Henry Cavill acélarcán és tökéletes frizuráján felül semmit nem kíván Superman karaktere – ezeket végig következetesen képes hozni. Jesse Eisenberg, Hollywood legidegesítőbb fejű – és a mozi alapján a legnagyobb lábú – színésze a Zombileand után ismét testhezálló szerepet kapott, hibátlan választás lehetett volna, ha nem játssza túl a Lex Luthorba oltott Jokert. Az igazi parádét a mellékszereplők hozzák: Amy Adams (Lois), Laurence Fishburne (Perry) és Jeremy Irons (Alfred), sőt még a munkás énjét levetkőzni nem tudó Clarke papa szerepében, Kevin Costnernek is van valami bája.

    Superman

    Jellemfejlődés, motivációk tekintetében próbál újat hoznia a rendező: a nyitójelenetben Bruce Wayne tehetetlenül figyeli, ahogy Superman a feje felett küzd Zod tábornokkal (Acélember finálé), szembesülve azzal, hogy milyen kis pont ő a gigászok csatájában. Bár nem várunk a Trónok Harcához mérhető jellemfejlődést (-változást), de a végül a ziccerek kimaradnak.

    És éppen ezzel, a kimaradt ziccerekkel lehet a legjobban jellemezni a mozit. A párbeszédeket agyonvágó apró poénok ugyan elmaradnak, de a Marvellel való kukiméregetés nem. A DC jelentős lemaradásban van a konkurenssel szemben, rohamléptékkel kell építeniük az univerzumot a filmvásznon, addig, amíg a téma iránt van érdeklődés a nézők részéről. Ennek az erőlködésnek a terméke a filmben megjelenő Wonder Woman. A személyében egyszerre jelenik meg az a bicskanyitogató, filmes prostitúció, amit manapság művel Hollywood a női mozilátogató kedvéért, és a folytatás előkészítésének jelensége. Ha Wonder Women jeleneteit Snyder a karakterekre és a történetre fordíthatta volna…

    Wonder Woman

    Ezzel együtt – a Warner póráza végén – a rendező mindent megtett, hogy szórakoztató történetet készítsen. Na, ez nem az a film, ami után még percekig lenyűgözve ülünk a moziban és a stáblistán szereplő magyar neveket nézzük, de mindenképpen tisztes iparos munka – még egy kicsit több bátorság kellett volna. Még inkább hosszabb póráz.

    Szilvási György

  • Az írást és az olvasást sem tudnám nélkülözni az életemből – a második interjúnk Molnár Csabával

    Hamarosan elstartolnak a Galaktika Start könyvek. Molnár Csabával már beszélgettünk egyszer időről, történelemről, fantasztikumról. A hamarosan megjelenő, A széttört idő legendája címet viselő könyvéről ismét kérdeztük a szerzőt.

    Molnár Csaba megfontolt, szelíd ember. Megfontolt azért, mert pontos válaszokat ad, nem csapong. Szelíd pedig azért, mert néha ügyetlen, máskor kissé suta kérdéseimre is ugyanazzal a türelemmel, bölcs kommunikációval reagál, amely irodalmi szövegeiben is tetten érthető. De legnagyobb erényének azt tartom, hogy a szerző szerény ember is, hiszen van benne alázat, annak ellenére is, hogy regényének megjelenése már rohamtempóban közeleg. Ezt a remek embert, és kiváló szerzőt faggattuk ismét A széttört idő legendájáról. 

    Könyved végén azt  írod, hogy végeztél kutatásokat a különböző történelmi korokról. Nyilván rá kell kérdezzek, hogy ugyanez elmondható-e az idő spirális elmélete, és az egymás mellett elhelyezkedő univerzumok kérdése esetében is?

    Hogy az idő spirálisan halad, nem az én ötletem, már megírta Georgij Martinov kiváló regényében, Az időspirálban. Az elképzelés – bár nem nélkülöz tudományos alapokat – fantazmagória (mind Martinovnál, mind az én regényemben). Az idő spirális volta kiválóan szolgálta a regény alapötletét, ezért illesztettem a történetbe. Az egymás melletti univerzumok első regényemben, A három kristály legendájában lettek részletesen bemutatva. A széttört idő legendájában csupán annyi szerepet kaptak, amennyi feltétlenül szükséges volt a történet felvezetéséhez. A párhuzamos világok ötlete szintén nem korszakalkotó, de ilyetén bemutatása az első regényem egyik legnagyobb erőssége lett. A primorok – a köztes világ alakváltói – is A három kristály legendájában jelentek meg először.

    Honnan jött az ötlet, hogy a világok közötti területről intelligens lények bújjanak elő? Kik tulajdonképpen a primorok, és miért felügyelhetik ők az időt?

    Ahogyan az előbb már utaltam rá, hogy a primorok az első regényemben, A három kristály legendájában bukkantak fel először. Ezek a téren és időn kívüli lények, akik nem csupán az időt, de a világmindenséget is felügyelik, elmém szüleményei. Elnevezésüket (primorok) Dr. Fluck Ákos ügyvéd barátomnak köszönhetem, aki okos ötleteivel és észrevételeivel bábáskodott mindkét történetem felett. A köztes világ alakváltóira könnyen rámondhatják az olvasók, hogy „Nocsak, istenek!”, de nem ilyen karaktereknek szántam őket. Feladatuk a kristályok „átörökítésében” kimerül, nem kívánnak beleavatkozni a világok lakóinak életébe, inkább csak felügyelik a mindig egyensúlyi állapotra törekvő univerzumot. Persze, ha baj van, előkerülnek, de csupán azért, hogy a kiválasztottaknak a lehetőséget megadják az univerzum megmentésére. Ők maguk nem cselekednek, legfeljebb támpontokat adnak. Nem élet-halál urai, ahogy, mondjuk, az istenek az ókori mitológiákban.

     Molnarcsaba

    Cleopatra külsejének leírásánál azt olvashatjuk, hogy gyönyörű nő volt, kecses alakkal, éjfekete hajjal, szép arccal. Vannak történészek, akiknek ettől ellentétes a véleménye, akik szerint VII. Kleopátra nem volt kifejezetten szép, de e hiányosságát férfiakat megszégyenítő műveltséggel pótolta. Végül ugyanazért lett Cleopátra alakja is idealizálva, mint Villoné?

    Igen, Cleopatra külsejét illetően megoszlanak a vélemények. Én mégis úgy kívántam bemutatni, mint ahogy az – általában amerikai – játékfilmek ábrázolják. Így talán könnyebb a karaktert magunkban vizualizálni. Meg aztán ne feledjük, az egyiptomi királynő két római triumvír fejét is elcsavarta, Caesarét és Antoniusét (sőt, a regényemben egy harmadik férfiét is)! Nem kifejezetten szép, annál inkább intelligens nőről ezt nehezebb elképzelni.

    Milyen korosztálynak ajánlanád a regényt?
    A széttört idő legendáját egyértelműen a felnőtteknek szántam, mind a stílus és a szöveghasználat, mind a téma és a cselekmény okán.

    steampunk--spiral--time-iris-mike-savad

    Molnár Csaba A féreglyuk c. novellája követi azt az elvet, amely mentén regényét is írta: múlt és jelen, Amerika és Európa között olyan könnyedséggel ugrálhatunk, hogy közben nem veszítjük el sem a cselekmény fonalát, sem az érdeklődésünket, legfeljebb az időérzékünket. az olvasás ideje alatt ugyanis nem számít, milyen sebességgel telik az idő, amíg szemünk előtt a sorok peregnek.

    Látom, hogy érdekel a különböző világok, vagy inkább síkok közötti utazás, és a kriminalisztikus elemek, hiszen a februári Galaktikában megjelent novelládban is találkozhatunk ezzel a motívummal. Van ennek külön oka, eredője?

    Egyszerű és meglehetősen szimpla a válasz: nagyon szeretem a történelmet. Nem kifejezetten történelmi regényeket kívántam írni, inkább izgalmas – urban fantasy és sci-fi elemeket is tartalmazó – kalandregényeket, amelyek szélesebb olvasóközönséget szólítanak meg. Mindig is lenyűgöztek azok a történetek, amelyekben megtörtént események, valós dolgok keveredtek a képzelet szüleményeivel. Amikor ilyen regények kerültek a kezembe, megfogadtam, ha majdan írásra vetemednék, az én könyveimben, novelláimban sem lesz ez másként. Mi más zsánerrel lehetne ezeknek a kívánalmaknak leginkább megfelelni, mint a fantasztikus prózával?! Ezen a téren tehát a készülő harmadik regényem (amelynek munkacíme Agyhalál, és az elme, az emlékezés, az álom univerzumában fog játszódni) sem okoz majd csalódást.

    A széttört idő-05_finish.indd

    Mi érdekel még ezeken kívül?

    Úgyszólván a tudomány (a humán éppúgy, mint a reál – nem véletlenül lettem az interdiszciplináris közgazdaságtan művelője) és a művészetek minden területe érdekel. Az írás mellett az olvasás (és az ezen kényszert kiváltó tudásvágy) az, amelyet nem tudnék nélkülözni az életemből. (Na, jó, vannak még mások is.)

    Mit üzennél azoknak, akik nekivágnak a regényednek?

    Ha valaki igazán izgalmas, pörgős fantasztikus regényre vágyik, amelyben a történelmi hitelesség és a fikció keveredik egymással, olyan prózára, amely szórakoztat és játékosan tanít, és amely elfeledteti pár estére a napi gondokat, problémákat, kikapcsol és helyenként megnevettet, az igazi emberi értékekről szól (ezáltal könnyessé is teheti a szemet), akkor a legjobb választás A széttört idő legendája.

    Fotó: Csata Judit

  • Hétvégén jön a tavaszi MondoCon!

    2015_nyar_CP_Dave_002

    Húsvét és Mondó egyszerre? Miért ne! Ha már unod a sonkát és kiszabadulnál egy kicsit a családi sztorik szorításából, látogass el a Hungexpóra, mert rengeteg izgalmas programmal készülnek a szervezők.

    2016 március 26-27-én kerül megrendezésre híres kétnapos fesztivál, ami a japán rajzfilmek és képregények szerelmeseinek, a cosplay és a videojáték-rajongóknak, valamint a sci-fi, fantasy műfajok kedvelőinek nyújt egész napos változatos programokat 2008 óta, töretlen népszerűséggel.

    Az idei rendezvényen négy helyszín kínál szórakozási lehetőséget, a K-Nagyszínpad, a Gamer-színpad, a D csarnok DDR sarok és a Geeks & Craft Corner helyszíneken ugyanis nagyrészt már reggel fél tizenegytől belenézhetünk a programokba. Mi a MondoCon hivatalos honlapjáról szemezgettünk.

    Egész napos programok

    • tavaszváró cseresznyevirág-ünneplés a D épületben Sakura Matsurival (Satsuki 2001-ben bukkant fel, mint az egyedi hangzású visual kei csapat, a Rentrer En Soi frontembere és hamar népszerűek lettek részben a dallamos rock és metal felé hajló zenéjüknek, részben pedig Satsuki karakteres és képzett hangjának köszönhetően. Az együttes története 2008 végén fejeződött be, ezután címszereplőnk szólókarrierbe kezdett, eddig két nagylemezt, egy mini albumot és egy sor kislemezt adott ki, de emellett a visual kei legenda Kisaki szólóprojektjében is vendégszerepelt pár dal erejéig.)
    • a BEK vasútmodellező Klub japán szekciója bemutatja a T-Trak modellrenszert és villamosasztalt
    • az Alkimista Labor programsorozata (Bushido the Game: Távolkeleti fantasy terepasztalos stratégiai játék, szamurájokkal, bakemonókkal és szellemekkel; Wolsung: Steampunk stílusú wargame, mely újdonság a rendezvényen,s a klub életében is; Infinity the Game: Nem is olyan messze a jövőben még mindig tartanak a háborúk, de most már kisebb méretben. Az Infinity egy taktikai wargame, mely igényes figurákkal s remek szabályokkal rendelkezik; Alkemy: Egy sokáig halottnak hitt francia fantasy stratégia, mely most újraéledt; TörpKocsma: Gyere és próbáld meg elmagyarázni a másik törpnek, ököllel vagy sörös kupával, hogy nem tetszik neked az ábrázata.)
    • Csillagkapu Cosplay Klub – Lehetőségetek lesz lemérni egymás tudását a Klub saját készítésű tudásalapú társasjátékában, amiben maximum 4 fő játszhat egymás ellen. Aki inkább fotózkodna, az pedig beállhat a Csillagkapu fotófal elé
    • a Hungarian Doctor Who Cosplay Klub a Geeks & Craft Corner színpadon egy kis agytornával is készül
    • a Na’vi család pedig kincsekkel készül egyenesen Pandorából
    • de vár még benneteket a Kóbor Trekkerek és a Gyűrűk Ura Cosplay Klub is

    2016 tavaszi flyer_v2-use this (1)

    Versenyek

    A rendezvényen a hagyományokhoz hasonlóan mi is ott leszünk és fantasztikus akciókkal (40-80%-ig) várjuk a látogatókat!

    2015_nyar_gamer_Dave_-HOTS_12

     

    További információk: http://www.mondocon.hu/springcon/

    Időpont: 2016 március 26-27, 10-22h

    Helyszín: Hungexpo, K-IV csarnok (Hungexpo K-épület, 1101 Budapest, Expo tér, 1-es kapu)