Nem én voltam az első, aki átkutatta a kórházat, néhány ütésnyom arról árulkodott, hogy a széfet is feszegették már, sikertelenül – tehát a füles jó volt. Szerencsére – inkább a Doki szerencséjére – a kulcs működött és a kód is, némi erőlködés után a robusztus, fekete ajtó engedett.
Közeledett az éjszaka, ezért nem néztem, hogy pontosan mennyit és mit zsákmányoltam, csak sietve a hátizsákomba szórtam mindent, amit az ódon ajtó mögött, a polcokon találtam. Annyit azonban így is láttam, hogy az 40%-os részesedés, amit az információért cserébe átengedtem, bőségesen megérte. CBLB502, fájdalomcsillapítók, antibiotikumok – aranyárban mérik odalent. Felcsaptam a hátizsákot és már indultam volna, de jelzett az ösztönöm. Miért is lenne egyszerű…? – morogtam félhangosan.
Illusztrációk:
– Volterra pszichiátria
– Limibiate pszichiátria
– Deva elmegyógyintézet
– Cane Hill elmegyógyintézet
– Hartwood kórház
– Beelitz katonai kórház
– Pripjaty kórház
– Glenwood kórház
Kapcsolódó cikkek:
Egy magyar Stalker naplójából
Interjú a Stalkerrel
Vélemény, hozzászólás?