A zseniálisra sikeredett Fargo sorozat alkotójától, Noah Hawley-től érkezett az FX csatornára a Légió (Legion) című sorozat, melyet idehaza a FOX mutatott be. Az új Marvel produkció különlegessége, hogy nincsenek benne köpenyes-maszkos jótevők, csak egy fura fickó, akinek fogalma sincs, hogy szimplán elmebeteg vagy pedig szuperképességei vannak. A Légió középpontjában David Haller áll, aki az X-Men képregényekben Charles Xavier fia, a legerősebb mutáns valaha, az FX adaptációja azonban a karaktert teljesen új vágányra tereli. Igazából, ha az embernek nem mondják, akkor nem is annyira egyértelmű, hogy a Légiónak köze van az X-Menhez.
Jó, persze a mutánsokat emlegetik, de inkább egy pszichedelikus rémálomról van itt szó, hiszen a főhős különféle idősíkokban mozogva képtelen eldönteni, hogy ami éppen vele történik az valóságos-e. Ez egy csomó nézőt elkergethet a Légió közeléből, azonban a pilot epizód olyan vizuális elemekkel gyönyörködtet, amilyeneket utoljára talán az NBC-s Hannibalban láthattunk. A Légió képi világa ugyanis zseniális, az ember a 67 perces játékidő alatt többször is felkapja a fejét a bravúros megoldásokra. Ráadásul egy bollywoodos mozdulattal egy ponton a szereplők még táncra is perdülnek. Mindössze ennyire lett abszurd a FOX kezében lévő új Marveles sorozat.
De hát mit is várunk? A Légió jó része egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol David összetalálkozik egy olyan nővel, aki ki nem állhatja, ha hozzáérnek. Persze, hogy belészeret és ezt a kis kalandot nem fogja mindenki túlélni. A sorozat nagyon ügyesen játszik azzal, hogy egy megbízhatatlan narrátor játssza a főszerepet, így igazából az is megkérdőjelezhető, hogy a diliházas jelenetek valóságosak-e. Vagy hány százalékuk az. A főhős ugyanis tudathasadásos és az ebből fakadó képességei se egyértelműek. Az viszont igen, hogy a „sidekickjét” alakító Aubrey Plaza lubickol a szerepében és a David szívszerelmét alakító szőkeség, Racher Keller is igazi felfedezés lehet sokaknak. A Légió egyszerre tud futurisztikus lenni és retro, miközben teljesen elborult karaktereket láthatunk, akik azt se tudják, hol vannak.
Aztán persze bejön egy kormányas szál is, akik tudják, hogy milyen veszélyes mutánssal van dolguk, de David képességei itt az elején még eléggé homályban maradnak. Mondjuk egy jó kis testcsere, illetve némi tányércsattogtatás és emberreptetés is bejátszik a képbe. A Légió pilotja iszonyú misztikus és hagyja a nézőt a sötétben botorkálni, de egy egész jó akciójelenetben lerántják a leplet arról, hogy a különleges képességű emberek igenis léteznek. Sőt, olyan mintha megkapnánk Charles Xavier női megfelelőjét, de erről nyilván majd a későbbi epizódok alapján tudunk bővebben nyilatkozni.
Eddig a kritikusok jó része a Netflixen futó Daredevilt vagy a Jessica Jonest emlegette, amikor formabontó szuperhősös sorozatokról volt szó. A Légió azonban borítja az asztalt, de erősen. Egyelőre ez a legegyedibb Marveles széria, ami a piacon van. És éppen azért szerethető a produkció kezdése, mert nem erőlteti a maskarákat, nem puffogtat olyan kliséket, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár. Hanem igyekszik megbotránkoztatni, sőt helyenként a frászt hozni az emberre. Elég arra a kövér lényre gondolni, aki meg-megjelenik Davidnek és aki elképzelhető, hogy a főhős egy gonosz személyisége, aki ha felszínre tör, akkor akár főgonosz is lehet még a karakterből. Légió ugyanis a képregényekben nem egy jó arc, igazi antihős.
A készítők ezzel a sorozattal elég kemény fába vágták a fejszét, ugyanis rengetegen menekülni fognak a nem konvencionális történetmesélés miatt. De igenis merni kell újítani, másképp olyan produkciókkal leszünk elárasztva, mint a DC-s Arrow vagy Supergirl. Valljuk be, ezek minőség szempontjából eléggé bénák. A Légióban nem lesz benne Rozsomák, se más jól ismert X-Men, ugyanis az FX újdonsága egy alternatív világban játszódik. Ez pedig azért jó, mert kísérletezésre adhat teret a készítőknek. A Fargóból kiindulva nagyon jó kezekbe került a széria, azon a szérián ugyanis helyenként erősen lehet sírni, olyan drámai és vicces egyszerre.
A Légió esetében a castingot nagyon eltalálták, a karakterek kellően elmebetegek, furák, de azért szerethetőek is. A Légiót játszó Dan Stevens pedig nem az a kigyúrt, atletikus, háztetőről háztetőre ugráló szuperhős. Hiszen maga se tudja, hogy mire képes. Az meg még a kanyarban sincsen, hogy kitalálja, mit kezdjen az erejével. A Légió képileg rettenet szép, váratlan megoldásokkal teli van, a készítőknek egyedül arra kellene odafigyelniük, hogy a sztori ne legyen ennyire csapongó. De úgy tűnik, ez az első olyan Marveles adaptáció, amely kinézi a közönségéből, hogy szájbarágás nélkül is élvezni tudja a produkció absztrakt világát. Ennek meg csak örülni lehet.
És a Légiót látva csak egyért fohászkodhat az egyszeri néző. Hogy Bryan Singert íróként többet ne engedjék komolyabb szerepkörben az X-Men franchise-hoz.
