Címke: videojáték

Miért rosszak a videojáték adaptációk?

A tavalyi év nagyon izgalmas volt a mozis videojáték adaptációk tekintetében. Maga a mozis adaptálás folyamata rendkívül gyakori, sőt manapság már azt is el lehet mondani, hogy több sikerkönyvet visznek vászonra, mint eredeti filmnek szánt forgatókönyvet, de ez nem is csoda. Egy-egy könyvkiadás után már keletkezhet egy nagyobb befogadó közönség, akiknek ha nem is tetszett a könyv, akkor is elmennek, mert hátha a film jobb lesz. Másik eset, hogy az olvasók beszéltek róla másoknak, így nagyon jól előkészíti a publikumot egy hasonló témájú, vagy akár teljesen megegyező történetű filmre. Ennek talán a legjobb példája a Marvel és a DC képregényfilmek, amik mellett ugyan mindig is voltak kisebb nagyobb filmfeldolgozások, mára egy egész képregényfilm-ipart hoztak létre, ahol évről évre nyomják ki az újabb és újabb kasszasikereket.

Ezzel szemben, amikor videojáték adaptáció kerül moziba, az emberek jó része negatív előítéletekkel megy be a vetítőtermekbe, hiszen rendkívül sok gamer-film bukott már meg a múltban. Ennek az oka egyszerű, egy irodalmi alkotásnak az a dolga hogy meséljen, és ebből a szempontból a mozi is ugyanezt teszi, csak még ráadásnak láttat is. Egy játékban a játékos viszont átéli az eseményeket, nem pusztán lát valakit vagy elképzel valakit, hogy cselekszik, hanem szó szerint felfedez, bűnözik, vagy akár hősködik.

Az írott és a programozott valóságok voltaképpen belevezetnek minket egy másik ember életébe viszont merőben más eszközökkel. Egy játék sokkal jobban bevonja az embert a cselekménybe, hiszen a cselekvő az nem más, mint önmaga. Itt nem kell arra szorítkoznia az embernek, amit leír a narratíva, és nem is kell elképzelni vagy megkedvelni a szereplőket, hanem a játékos sokkal inkább foglalkozhat olyan dolgokkal, amik hatással vannak a játék menetére, a történésekre, és a továbbiakban elmélkedhet a saját döntésein, reflektálhat a szimulált valóságban véghezvitt tetteire.

Összességében azt is ki lehet jelenteni, hogy egy épkézláb filmes produktumot egy könyvből sokkal könnyebb készíteni, mint egy játékból. A film és a könyv műfaja nagyon hasonlít egymásra, és a fő szempont, ami miatt hasonlóak, az nem más, mint a néző/olvasó passzív szerepe. A játékos egy aktív résztvevő a programon belül, így amikor beül, a moziba, már nem azt fogja érezni, mint amikor otthon ült a képernyő előtt. A néző rögtön tapasztalja a mozi linearitását, egysíkúságát és a vászon kereteinek a beszorító erejét. Otthon, ha valami érdekelte megállíthatta a történet menetét, hogy rácsodálkozzon és tényleg belecsöppenjen például a World of Warcraft világába. A játékos a saját tekintetét forgathatta Azeroth határtalannak tűnő mezsgyéin. Mégis érezhetően beszűkítette a néző látókörét a film a játékhoz képest. Vagy legyen szó az Assasin’s Creedről, itt is mindent beleadtak a készítők a filmbe, de mégis le kellett csavarnia az elvárásait az embernek, mielőtt beült, mert a játék érzését soha nem fogja egy film átadni, és erről nem a készítők tehetnek, hanem maga a film, mint médium. A kamera, ami nem az egerünktől forog, a főszereplő, aki nem oda megy, ahova mi irányítjuk, vagy egyszerűen a személy, akibe szerelmes lesz a karakterünk, de nekünk nem tetszik, mind lassan és tudattalanul is negatív hatással lesz a nézőre.

A mozi és a videojáték kiegyeztethetetlensége talán évszázadunk egyik legizgalmasabb filmelméleti témája, hiszen a tanúi lehetünk a gamer-filmek fejlődésének. Ugyan még mindig nem kelhet versenyre egy játékadaptáció egy könyvadaptációval, egyre jobb a helyzet. Az előző években szó mi szó, pocsék volt minden játékfeldolgozás, de manapság már egyre inkább hozzáidomul a mozi a játékokhoz. A legfontosabb feladata a filmeseknek, hogy használják a képzelőerejüket, és ne azt a nyomvonalat kövessék, mint a könyvfeldolgozásoknál, mondván hogy szó szerint leforgat mindent, ami írva vagyon apróbb változtatásokkal, hanem inkább írjon egy külön történetet, ami beleillik a programozott világba. Erre talán a legjobb példa az Angry Birds filmfeldolgozása volt, ami teljesen kibővítette és történetet adott az egyszerű mobilos játéknak, és valóban volt olyan minőségű, mint akármelyik gyerekeknek szánt mese.

Összességében én várom, hogy milyen irányba megy Hollywood a játékfeldolgozásokkal, mert mindenképpen van rá market, és nézőközönség is. Csak még a készítői hozzáálláson kell változtatni, mivel úgy tűnik, hogy pusztán azért nagyolják el ezeket az adaptációkat, mert azt hiszik videójátékfeldolgozni könnyű és gyerekes, pedig sokkal de sokkal komolyabb feladat, mint az elsőre látszik, és nem csupán a mozi határai miatt, hanem mert szembe kell menni a negatív társadalmi előítéletekkel is.

január 6, 2017
Nagy videojáték-mustra 2. rész

A 2016-os év sem volt unalmas videojátékok terén, előző cikkünkben összeszedtünk egy csomó említésre méltó SF, fantasy, és horror címet, melyekkel érdemes lehet játszani, főleg, ha az ünnepek során van némi szabadidőnk. Azonban jövőre sem fogunk unatkozni, hiszen számos olyan játékot kapunk majd, melyek egészen biztosan sokáig le fogják kötni a lelkes játékos-társadalmat.

2017-et máris egy várva várt címmel nyitjuk majd: A Resident Evil hetedik felvonása eddig nem látott izgalmat, és félelmet ígér, amely mellett egyetlen igazi horror-kedvelő sem fog szó nélkül elmenni.

Nem sokkal később a Ubisoft új IP-je fogja megváltoztatni a háborús játékok hangulatát. Legalábbis nagyon úgy tűnik a For Honor videóit elnézve. A nem kevés fantasztikummal felruházott játékban igazi, könyörtelen harcosokká válhatunk.

A Halo sorozat közkedvelt stratégiai spin-off-ja is folytatást kap, Halo Wars 2 címen.

2017 talán egyik legjobban várt játéka a Horizon Zero Dawn. Az eddig kikerült infók alapján káprázatos programra számíthatunk. Mondjuk, ki ne szeretne egy poszt-apokaliptikus világban robot dinoszauruszokra vadászni?

Ahogy elnézzük a Tom Clancy-féle taktikai shooter sorozat sem fog mostanában leállni, hiszen jövőre érkezik hozzánk a Ghost Recon Wildlands, ami hatalmas nyílt világot, és megannyi feladatot ígér.

A Lovecraft-rajongóknak sem lesz okuk panaszra, mert végre jön egy új Call Of Cthulhu játék. Eddig még csak pletykálat lehet tudni a történetről, és várunk egy igazi hivatalos megerősítésre, de nagyon úgy néz ki, hogy a végtelen Univerzum ősi Cthulhuja újabb hátborzongató történettel fog meglepni minket.

A kedvenc „beszélgetős” játéksorozatunk is tovább bővíti reményteli címeinek listáját. A Telltale fejlesztőstúdióról beszélek, ami alig pár év alatt elképesztő népszerűségre tett szert kiváló, kvázi interaktív képregény történetei miatt. Jövőre már be is jelentették következő projektjüket, a Galaxis őrzői főszereplésével.

A hatalmas sikerre való tekintettel, a Netherrealm Studios – a Mortal Kombatot jegyző fejlesztőcsapat – végre elkészíti a DC-képregénykarakterek brutális egymásnak esésének második etapját, az Injustice 2-t. A játékban kedvünkre püfölhetjük majd az Igazság Ligájának összes tagját, de feltűnik a legtöbb gaztevő is.

SF-rajongóként talán egyértelmű, melyik lesz a 2017-es év legjobban várt címe. Bizony ez nem más, mint a Mass Effect: Andromeda. A masszív űrdráma megannyi különös világba kalauzol majd bennünket, ahol számtalan új tennivaló, és fenyegetés várja majd a kalandos játékosokat.

Hideo Kojima kilépésével a Konami nem igazán tud magával mit kezdeni. Ez meg is látszik a következő Metal Gear játékukon. A Metal Gear Survive-ra keresztelt csapatalapú lövölde a Ground Zeroes végén veszi fel a fonalat, de egy alternatív univerzumban. Ahol a szereplőknek kristályfejű zombikat kell ölni. Azt hiszem eleget mondtam a játékról.

És jöjjön egy vérfagyasztó horror folytatás. Emlékszem, mikor az Outlast első részével játszottam, igazi érzelmi hullámvasúton éreztem magamat. Egyszerre volt rémisztő, hátborzongató, és akció dús adrenalinbomba. Hogy milyen lesz a második rész? Nem tudni, de ha csak félig hasonlít az elődjére, akkor nem lesz probléma.

Sok-sok éve kijött egy remek űrlényes SF játék, a Prey. Kevesen ismerték, de akik játszottak vele, egyöntetűen elismerően bólogattak. Mindig vártunk egy folytatást. Az idei E3-on felcsillant a szemünk, de aztán hamar vegyes érzelmek vették át az irányítást. 2017-ben jön ugyan egy Prey nevű játék, de nem vagyunk biztosak abban, hogy ez az lesz, amire mi vágyunk. Majd meglátjuk!

Az idén decemberre jegyzett South Park: Fractured But Whole játékot kitolták a következő év első negyedére, de talán jobban is tették. A South Park esszenciája mindig az aktualitás, a szatirikus kifacsarása mindennek, ami modern társadalmunkat jellemzi, így valamelyest örülök a csúszásnak. A Stick Of Truth a Ubisoft egyik legjobban sikerült címe. Főleg, hogy nagyban részt vettek a készítésben a sorozat alkotói is: Matt Stone és Trey Parker. Reményeim szerint a második felvonás sokkal borultabb, mégis zseniálisabb lesz, mint elődje.

És végül nézzünk meg pár címet, amiről még alig tudunk valamit, de megérné várni rájuk.

Első helyre raknám be természetesen a játékosok által felmagasztalt The Last Of Us második részét, amelynek előzetese letaglózta a rajongókat. De akár holtversenyben a legjobban várt cím képzeletbeli díjáért idevehetném a Hideo Kojima által fémjelzett Death Stranding nevű alkotást. A rejtélyes előzetesekből semmit sem tudunk meg, de megváltóként várjuk a Norman Reedus és Mads Mikkelsen szereplésével készülő játékot.

A Star Warst kedvelő gémerek nem régiben hozzájuthattak az „olcsósított” Battlefronthoz, melyben az alapjáték mellett az összes eddig megjelent dlc-t is élvezhették. Jövőre az EA úgy tervezi, hogy kiadnak egy új Battlefrontot, amiben – meghallgatva a sok-sok játékos imáit – egyjátékos kampány is helyet kap majd.

Tehát úgy néz ki, jövőre is remekül be leszünk táblázva játékmegjelenésekkel, és még hátravan egy csomó olyan cím, amit később fognak bejelenteni, de még akár 2017-ben élvezhetjük őket.

december 30, 2016
Nagy videojáték-mustra 1. rész

2016 videojátékok terén is bő termést hozott. Az már más kérdés, hogy legtöbbször milyen minőséget kapott pénzéért cserébe a lelkes játékos-közönség. Azonban mi megbocsátó nép vagyunk. Ha sikerül kiküszöbölni a problémákat, befoltozni a hibákat, akkor nagyon tudunk örülni az adott programnak. Nézzük is meg sorban, milyen említésre érdemes SF, fantasy- és horrorjátékokat fejlesztettek nekünk 2016-ban.

Nem indult rosszul az év, hiszen 2016 első harmadában kifejezetten erős címek állítottak magas mércét az esztendő többi játékának. Január és június között érkezett meg hozzánk például a Rise Of The Tomb Raider, amiben Lara Croft rejtélyes kalandjait követhettük nyomon, és a népszerű sci-fi stratégiai játék, az XCOM is folytatást kapott.

Ősemberként védhettük törzsünk tagjait a Far Cry Primalben, ami az egyik legkreatívabb koncepcióval büszkélkedhet a tucat-címek között. A Far Cry után szintén a Ubisoft fejlesztőinek köszönhetjük a Tom Clancy’s The Division című akciójátékot, amely után szájízünk igencsak vegyes maradt. A rengeteg hibát számláló program nagyjából mostanra kezdi elérni azt a szintet, hogy érdemes legyen vele játszani. Hatalmas leárazásoknál nem árthat szemfülesnek lenni.

A hardcore fantasy rpg rajongók is megkapták az éves adagjukat a Dark Souls 3 személyében. A játék most sem hagyja cserben masszív táborát, s nem mellesleg a még több kihívást nyújtó Souls sorozat harmadik darabja az év egyik legjobban sikerült címe lett.

A Playstation 4 konzolok gazdái összecsaphatták tenyerüket, mikor nekiülhettek Nathan Drake utolsó kalandjának az Uncharted 4-ben. A 2016-os év egyik leggyönyörűbb, legizgalmasabb címét kaptuk, melyen keresztül annyi érzelem jutott el a játékosokhoz; ilyet tényleg rég láttunk már.

A retro gamereknek is jutott azért valami. Minden FPS atyját nem hagyhatták figyelem nélkül, hát kaptunk egy Doom remake-et. Szerencsére nagyon jól fogadta a közönség, és valóban pokoli szórakozást nyújt az adrenalin-dús lövölde.

A Blizzard pedig ismét belenyúlt a tutiba. Megalkottak egy kompetitív, addiktív csapat alapú shootert, ami az idén több kategóriában is az év játéka lett. Igen, az Overwatchról van szó, ami alig egy év alatt brutális sikernek örvend a maga 20 millió eladott példányszámával.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment a Mirror’s Edge folytatása, a Catalyst. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy bárki észrevette volna. Kár érte.

Június végén, mikor vége a tanításnak, a gyerkőcöknek is kell valami szórakozás. Nem volt véletlen az időzítése az új Lego programnak, ami a Star Wars legújabb részének, Az ébredő Erőnek a sztoriját dolgozza fel. Mint minden Lego játék, ebben is van humor, rengeteg tennivaló, és megannyi ismerős karakter. Nem csak kicsiknek!

Máris elérkeztünk 2016 második harmadához, ami viszont már nem volt annyira erős, mint az első. Az uborkaszezon idén hatványozottan érződött. A nyár azonban az igazi „három napos csoda” mintapéldányával indult. A Pokémon GO a legjobb mobiljáték, amit valaha csináltak (legalábbis sokak szerint), és ami mindenkiből előhozta az igazi Pokémestert. Azonban minden itt sem ment zökkenőmentesen, és most úgy néz ki, hogy alig akad ember, aki telefonjával a kezében gyűjtögetné ország, vagy világszerte a különböző Pokémonokat.

Fájó szívvel kell megemlítenem az év legnagyobb csalódását, a No Man’s Skyt. A rengeteg ígéret, a gyönyörű videók, képek azt bizonygatták, hogy végre egy korlátok nélküli SF-kaland játék kerülhetett volna a játékosok kezébe. Mi lenne felemelőbb, mint egy határtalan felfedezés a világűrben, ahol akármit megtehetünk? Sajnos azonban az ígéretekből nem sok minden lett megtartva. A játékot bíróság elé citálták vásárlói megtévesztés miatt, de az ítélet úgy szólt, hogy a játékot fejlesztő Hello Games teljes mértékben megfelelt a szabályoknak. A játékosok, és kritikusok viszont nem így gondolják. A napokban megjelent azonban egy hatalmas frissítés, mely úgy látszik, megpróbálja pótolni a rengeteg hiányosságot, és ez talán valami jónak a kezdete is lehet. Pár hónap múlva akár valóban azzal a No Man’s Sky-jal játszhatunk, mint amit nyáron ígértek nekünk…

Az mmorpg-k tősgyökeres rajongói tűkön ülve várták a legújabb World Of Warcraft kiegészítőt, a Legiont, és nem kellett csalódniuk. A kiegészítő tartalmak majdhogynem minden pontjában megfeleltek az elvárásoknak, ráadásul a következő expanzióig megállás nélkül ontani fogja magából a Blizzard a különféle tartalmakat, ezzel téve igazán változatossá Azeroth világát.

Xbox One exkluzív címként reklámozták a ReCore nevezetű játékot, amiről nem sokat lehet mondani. A játék megjelent, senki sem tudta mit kezdjen vele igazán, majd ahogy a Mirror’s Edge, így a ReCore is eltűnt az örök feledés homályában. Pedig az ötlet itt is kiváló volt, de a kivitelezésnél azért akadtak hibák bőségesen.

A tenger alatti Rapture világát újra bejárhatták a játékosok a Bioshock: The Collectionben, ami az első három Bioshock epizód optikailag tuningolt verzióját tartalmazza. A HD remasterek idejét éljük, így ez a lépés elkerülhetetlen volt, de a gyártók mindinkább a legkevesebb erőbefektetéssel próbálnak közel teli árral eladni olyan játékokat, amiket annak idején imádtunk. A kor elvárásainak megfelelve nagyobb felbontásban játszhatjuk kedvenceinket, esetleg kiegészülve néhány látványbeli javulással. Ezt meg lehetne ingyenes patch-csekkel is oldani, de hát az üzlet nagy úr.

Nézzük meg a 2016-os év zárását, a harmadik harmadot.

Itt már van miből szemezgetni, de a színvonal egyáltalán nem egységes. Október és december között is láthattunk elképesztő bukásokat, kellemes meglepetéseket, maradandó, és felejthető játékokat. Na, de furcsa év volt az idei.

A No Man’s Sky-jal fej-fej mellett versenyez a Mafia 3 az év csalódása címéért. A gengszterlétet feldolgozó játék harmadik felvonása akár év játéka is lehetett volna, de a millió hibája, és ostobasága miatt csak egy felejthető bughalmaz marad.

Xbox One és PC exkluzív címként jelent meg a Microsoft idei legnagyobb dobása, a Gears Of War 4, amit az új Xbox One S konzolokon akár 4K felbontásban is élvezhetünk. A játék követte elődeinek hagyatékát, nem is kaptunk sem többet, sem kevesebbet, mint egy igazi, hamisítatlan Gears Of War élményt.

Playstation fronton sem hagytak magunkra a fejlesztők, hiszen kiadták saját virtuális valóság eszközüket, a Playstation VR-t. Idén erre több, mint ötven cím érkezett, amik között akadtak emlékezetes darabok, de sokkal több volt az idegesítően rövid, árkád típusú demó-hangulatú program, amitől jogosan érezhetjük, hogy van hova fejlődnie a technológiának.

Az első világháború idejére is visszatérhettünk a Battlefield 1 jóvoltából, ami hozta a megszokott Battlefield minőséget, és maradandót alkotva tovább menetel az FPS játékok dicsőségcsarnokába.

Azonban az év legjobb FPS-e címéért jogosan szállhat be a Titanfall 2 is, amely tanulva az összes eddigi hibájából elképesztően jó játékot tett le az asztalra. Egyjátékos kampánnyal kiegészülve, fergeteges többjátékos módot kínál a robotos SF-lövölde. Ráadásul azt ígérik a fejlesztők, hogy nem lesznek fizetős dlc-k, minden extra tartalom ingyen kerül majd be a játékba. Így kell játékot készíteni!

Újabb ráncfelvarrás: a HD-tuning elérte az Elder Scrolls világát is. A Skyrim Special edition újra magához hívja a Sárkányszülötteket, hogy gigászi kalandra induljanak a hófödte világ tájain.

A Call Of Duty idén az űrbe ment az Infinite Warfare-rel. Ha ez nem elég meggyőző, akkor itt egy érv, ami miatt talán mégis érdemes lecsapni rá: kaptunk a játék mellé egy nagyszerű HD remastert is, mindenki kedvenc COD részéből, a Modern Warfare-ből. Aki ismeri a Call of Duty politikáját, annak nem tudok újat mondani, aki pedig nincs annyira képben, annak megpróbálom összefoglalni néhány szóban. Rövid kampány, kaotikus, de brutális adrenalin-bomba multiplayer, és indokolatlan megalománia. Nagyjából ezek kísérik végig a megbecstelenített cím sorsát már legalább hat éve.

Dishonored 2 címmel került az üzletekbe az év legjobb lopakodós játéka, amiről botrányosan kevés szó esik. Emily és Corvo kalandjai pedig sokkal többet érdemelnének ennél, hiszen a kezdeti apróbb hibákat leszámítva parádésan sikerült a sötét hangvételű steampunk program.

Annak ellenére, hogy idén nem kapunk új Assassin’s Creedet, mégiscsak kapunk új Assassin’s Creedet. December végén érkezik a mozifilm Michael Fassbender főszereplésével, de hogy addig ne unatkozzunk, végigpörgethetjük Ezio Auditore kalandjait az Assassin’s Creed: Ezio Collection nevű HD remasternek köszönhetően, amely tartalmazza mindhárom epizódot, amelyben az itáliai asszaszin szerepel.

Novemberben sikerült meghekkelni San Franciscot. A Watch Dogs 2 is tanult elődjének hibáiból, ezért egy hipszterségtől túlfűtött, színesebb, könnyedebb hangvételű folytatást tártak elénk. Rengeteget fejlesztettek mind játékmenetben, mind történetben, karakterekben az első rész óta. Mondanám, hogy le a kalappal, de itt sem volt ám zökkenőmentes az indulás. A megjelenéstől számított másfél hétig nem működött egyáltalán a „folytonos multiplayer” névre keresztelt online mód, amiben szó szerint folytonosságot ígérve bármikor becsatlakozhatunk más játékosok világába. Végül ez is megoldódott, és szerencsére megérte a várakozást, mert tényleg remek, és interaktív a multiplayer opció.

Az egyik legnagyobb történelmű játék is folytatást kapott, mégpedig a tizenötödiket. Bizony, idén érkezett meg a gamerekhez a Final Fantasy XV. Természetesen, ahogy a tendencia mutatja, az indulás itt sem volt az igazi, de úgy néz ki egyhangúan egyetért a tömeg: a játék kiváló darab lett.

Az évet pedig az egyik legzseniálisabb cím zárja, amire csaknem egy évtizede várt a játékos társadalom. Amiről azt hittük, már soha nem adnak ki. Aminek elődje meghatározta a Playstation 2-es érát. Ez pedig az Ico és a Shadow Of The Colossus méltó örököse, a The Last Guardian. A szívbemarkoló játék elnyerte a kritikusok és a rajongók tetszését is, minden Playstation 4 tulajdonosnak kötelező darabról van szó.

A 2016-os év tehát telis tele volt változatos címekkel, olyan játékokkal melyek megnevettettek, elgondolkodtattak, eltántorítottak, vagy akár megerősítették a hitet bennünk a videojáték-ipar felé. Következő cikkünkben pedig megnézzük, milyen programokra számíthatunk a 2017-es évben.

december 17, 2016
Gamescom 2016 – Összefoglaló

Az idei E3 konferencia nem mutatott sok újdonságot. Aki kicsit is jártas a videojátékok terén, annak nem okoztak meglepetést a különböző fejlesztők és giga-cégek bemutatói. A most augusztusban megrendezésre került Gamescom viszont megpróbált lenyűgözni minket néhány új játékmenettel, infóval az egyes címeket illetően. A Kölnben lezajlott kocka-találkozóról összeszedtük a legfontosabb történéseket, melyek érintik az SF, fantasy, vagy horror műfajt. Lássuk őket!

Új ízelítő videón láthattuk a novemberben érkező Watch Dogs 2-t. Ezúttal bemutatták az online coop lehetőségét, az online invasion, és bounty hunt nevű játékmódokat, melyek bővítik a multiplayer által nyújtott lehetőségeket. A gazdag nyílt világú játéktéren kívül lesz tehát multi is, így akár barátainkat is nyugodtan széthekkelhetjük.

A ReCore című program műfajáról eddig csak találgatni lehetett, de végre mozgás közben is rápillanthattunk a játékra. Úgy tűnik, lesznek majd fejtörők, puzzle-ök, mellettük pedig jócskán kapunk akciót is, melyekhez egyaránt különböző típusú robotjaink lesznek majd segítségül.

A mértéktelen zombihentelés koronázatlan királya is visszatér decemberben. Új gameplay videón nézhettük meg Frank West legújabb kalandjait a Dead Rising negyedik felvonásában. A bevált séma ugyanaz: rengeteg élőhalott egy helyen, teljesen random fegyvernek látszó tárgy a pályán, és kezdődhet is a véres buli.

A Blizzard igencsak megosztóra sikerült MOBA-ja, a Heroes Of The Storm új frissítéssel próbálja visszacsalogatni eddigi játékoskörét, vagy éppen újakat toborozni. Most a StarCrafton a hangsúly: két vadonatúj SC ihletésű térképet, s két játszható hőst is kapunk majd. (Csupán egyikük jön a StarCraft világából, Alarak; a másik új üdvöske az Overwatch nevű kompetitív lövöldének tagja, Zarya lesz.) Persze ezek mellett számos megvásárolható fashion itemet is belepaszíroznak a készítők a játékba.

A Metal Gear univerzum tovább bővül: a Konami bejelentette 2017-re legújabb játékát, a Metal Gear Survive-ot. A legelső információk szerint négy fős, kooperatív akciójáték lesz majd, mely leginkább a lopakodást javallja. A történetről pedig annyit lehet tudni, hogy a Ground Zeroes eseményei után megnyílt egy féregjárat, ami beszippantja aktuális főszereplőinket, és egy alternatív dimenzióba kerülnek át. Így, a túlélés érdekében muszáj lesz összefogni.

Végre megnézhettük mozgás közben az idén decemberben érkező South Park: The Fractured But Whole-t is. Tizenöt perces gameplay videóban mutatják be, hogyan váltottak zsánert a fantasyból a szuperhősökig, kedvenc örök-negyedikeseink. A téma nagyon aktuális lesz, ahogy az elvárható, a történet pedig egész egyszerűen zseniális (már, amit eddig tudunk). Talán az idei év egyik legkreatívabb címéről lehet szó. A virtuális szellentés-szimulációval pedig sikerült a legpolgárpukkasztóbb bemutatót hozni a Gamescomra.

Ugyan már pörögnek a legújabb küldetésláncok a World Of Warcraft-ban, de a Legion még egy hetet várat magára a megjelenéssel. A játékosok azonban nem unatkoztak eddig sem, hiszen folyamatosan kerültek be újabbnál újabb kontentek. A készítők elmondták, hogy a hűséges játékosok nem fognak tartalom nélkül maradni ezek után sem. A következő kiegészítőig is folyamatosan frissíteni fogják a WoW-ot. Addig is itt egy előzetes a legújabb patch-hez, melyben Medivh tornyába térhetünk vissza. Címe Return To Karazhan lesz.

Szeretnél bögre lenni? A jövőre érkező sci-fi durranásban, a Preyben akár megteheted ezt is. Akinek ismerős a cím, gyorsan el is felejtheti a nosztalgikus élményeket, mert nem folytatás lesz az azonos című játék. Sem pedig remake. A trailer kiváltképp felcsigázta kíváncsiságunkat, így nagyon várjuk a következő infómorzsákat. Egy alig kétperces videóban, amit a Gamescomon mutatott be a Bethesda, megismerkedhetünk néhány alap koncepcióval, melyben akár különféle tárgyakká is átváltozhatunk, amik különböző fejtörőkben lesznek majd segítségül.

Emily durván bekeményít a legújabb Dishonored 2 játékmenetben. Az első rész főszereplője, Corvo a surranás nagymestere volt. A folytatásban szintén vele osonhatunk majd észrevétlenül, ám úgy néz ki, az agresszív játékstílusért Emily lesz a felelős. A Bethesda nagy sikerű játékának folytatása eddig remekül fest, reméljük a tartalommal sem lesz gond.

Végül pedig itt egy előzetes a Dragonball: Xenoverse második részéhez, – melyben, mint mindig, – a verekedésé lesz a főszerep, de úgy tűnik, remek történetet is kapunk majd mellé.

Természetesen ezeken a videókon kívül számtalan más is részét képezte az egy hetes kölni találkozónak, de megpróbáltuk a legérdekesebb címeket összeszedni. Úgy tűnik, idén sem fogunk unatkozni, lesz mivel játszani.

augusztus 29, 2016
Videojátékokból filmek: miért nem lettek sikeresek?

Olyan korszakban élünk most, amelyben az eredetiség egyre ritkábban fordul elő. Cikkeinkben sokszor írtunk már a valamilyen formában adaptált filmekről, sorozatokról. A leggyakoribb az egyes könyveket át-és feldolgozó művek, gondoljunk csak a népszerű Trónok Harca sorozatra, vagy ha már kisképernyőnél tartunk, akkor az egyedileg átdolgozott Hannibal szériára, ami a harmadik évad után nem is kap folytatást. Persze a mozivászon sem menekülhetett, de kiemelném, hogy egy könyvből készült film nem mai dolog. Csupán mára felszaporodtak a számok. Ott vannak az egyértelmű kasszasikerek, mint amilyen a Harry Potter mind a hét+egy része volt, a Gyűrűk Ura, Hobbit-széria, s az ifjúsági regényből filmre vitt Éhezők viadala, mely befejező részét novembertől játszák a mozik (csak néhány példa a kismillió közül). Idén már láthattuk a Marsiból készült Mentőexpedíciót Matt Damon főszereplésével, de előfordulnak olyan filmek is, amelyekről nem is tudtuk, hogy már valaki papírra vetett – csak ha később utánanéztünk. Például én sokáig nem tudtam, hogy a Ben Affleck és Rosamund Pike thriller-drámája, a Holtodiglan előtte már regényként a könyvesboltok polcait nyomta. És belekezdhetnék véges végtelen felsorolásokba, de akkor sosem érhetnénk a cikk végére.

Van egy vékonyabb vonal az adaptációk soraiban, amelyek eddig alig sültek el jól, de a modern technika és az elkötelezett filmkészítő brigádok ezen változtatni akarnak. A videojátékok térhódítása elképesztő ütemben zajlik. Az eladások újabb és újabb rekordokat döntögetnek, ezzel sokszor egyenes arányban van a ráköltött dollármennyiség is. Példának okáért a 2013-es év talán leginkább várt játéka, a Grand Theft Auto szériájának ötödik része minden várakozást felülmúlt. A játék fejlesztése és marketingje összesen 265 millió (!) dollárba került, amit egyes filmes büdzsék sem engedhetnek meg maguknak. Ezzel szemben az eladások még hihetetlenebb számokat produkáltak. Az első 24 órában több, mint 11 millió példány kelt el, ami nagyjából 800 millió dolláros bevételt jelent. 2015 augusztusára, beleszámítva az új-generációs platformok és PC-s eladásokat is, nagyjából 54 millió darab kelt el a játékból. 2014-re már megvolt a 2 milliárd dolláros bevétel.

Ez csak egy szemléltető példa volt arra, hogy a hollywood-i közegbe mostanra a játékok világából is meríteni kell, ha már adaptálásról esik szó. A GTA film megvalósítására még várni kell (ha lesz egyáltalán), azonban a fejlesztés körülményeiről készítenek egy dokumentumfilmet Daniel Radcliffe főszereplésével.

Azonban készítettek már mozifilmeket, – nem is egyet – videojátékcímekből. Bár ne tették volna. Ha ezekkel az volt a céljuk, hogy népszerűsítsenek egyes programokat, akkor nagyot bukhattak (eladások terén és kritikák terén szintúgy), mert ez inkább elijesztette a közönséget. Jogosan merülhetett fel a kérdés: ha ilyen a film, milyen lehet a játék?

A próbálkozások nagyjából egytől egyig kudarcba fulladtak, és hirtelen sosem tudtuk kit kell hibáztatni. A játékfejlesztőket? A marketingeseket? A film készítőit? A nézői elvárásokat? Valahol mindenki hibás, de egy játékból filmet kreálni kiváltképp nehéz dolog.

Talán nehezebb is lehet, mint könyvből. A könyv lapjain szereplő leírásokat, karaktereket, belső gondolatait hihetetlen nehéz úgy vászonra vinni, hogy az megfeleljen a nézőnek is – akinek már van egy gondosan felépített elképzelése az agyában. Kérdezhetnénk, akkor mi a nehéz egy játékadaptációban? Ott vannak a karakterek, csak le kell másolni őket. Azonban ez sem könnyű falat: az tény, hogy magunk előtt látjuk az adott szereplőt egy mások kezei által megalkotott pixelhalmazban, de egy valódi, húsvér színész egyes fantáziaszült kosztümben, helyzetben, közegben nagyon rosszul tud kinézni. El kell találni a mértékeket, miből mennyi kell: mennyi maradjon meg a játékhoz hasonlatos animált részekből, és hogyan adagolják az élőszereplős részeket. A technika sem feltétlenül állhatott a készítők szolgálatára, így végképp nehezen lehet maradandót alkotni. Egy kicsit talán mindig idegen marad egy ismert játék után annak moziváltozatát megnézni, bármennyire is legyen az sikeres.

És van még egy, inkább pszichológiai folyamat. Egyes játékokban a főszereplő karakterével hosszú és sok órát eltöltünk. Betéve tudjuk egysoros monológjait, sőt még azonosulunk is velük. Szinte magunknak érezzük a karakter gondolatait, mozdulatait, stb. Szó szerint beleéljük magunkat az adott körülményekbe, eggyé válunk a szereplővel, kötődünk hozzá.

Hogy példát is említsek, akkor a Perzsia hercegét (Prince of Persia) hoznám fel. Lényegében alig volt köze az egész filmnek ahhoz az élményhez, amit gyerekként átélhetett bármelyik játékos. Itt nem az első Prince of Persia-ra gondolok, még 1989-ből, hanem a 2003-as Sands Of Time-ra és az azt követő részekre, a Ubisoft gondozásában. Új játékélményt nyújtott, rengeteget kellett gondolkozni, és remek sztorival is dolgozott. Majd kiadták 2010-ben a Prince of Persia: Az idő homokja filmet, ami az IMDb-n méltatlan 6,6-os értékelést kapott. Azért tartom méltatlannak, mert sok az a pontszám; jóval kevesebbet érdemelne. Jake Gyllenhaal munkásságát csillogó szemmel követem, de ez a film nagyon nem találta el a hangulatot. Még egyszerű kalandfilmnek sem aratott sikert. Majd a játékot fejlesztő Ubisoft cég 2010-ben kiadta a Forgotten Sands alcímű PoP részt, ami már játékként sem állta meg igazán a helyét, és erősen hajazni szeretett volna a film hangulatára. És így fuccsolt be egy borzasztóan remek cím. Nem állítom, hogy a film volt minden jó elrontója, de nem volt előnyös a Prince of Persia jövőjét nézve, annyi biztos.

Ám, hogy ne maradjunk pozitív példa nélkül, ott volt a japán KONAMI fejlesztésű Silent Hill feldolgozás 2006-ban. Néhány hibája ellenére egy igazán élvezhető film volt. Megvolt az az atmoszféra, amit az ember elvárt egy ilyen műtől. Ez már nem mondható el a második részről, a Silent Hill: Revelation-ről. Rossznak nem volt rossz, de mégis olyan üresen álltam fel, mikor vége lett, hogy másnapra már el is felejtettem, hogy valaha létezett.

Szintén horror szcénában, szintén japán felmenőkkel rendelkező filmnél maradunk. Ez a Kaptár, vagyis a Resident Evil. Nem is tudom észben tartani mennyi epizóddal rendelkezik a Capcom-os horror, és hogy azok milyen kapcsolatban vannak egymással. 1996-tól egészen napjainkig érkeznek számozott és számozatlan játékok mindenféle platformra. 2002-ben viszont elkezdtek egy többrészes filmsorozatot is, ami, nos… nem futott be fényes karriert. Az első rész fergetegesre sikerült. Látványos volt, értelmes sztorival, a karakterekre sem akadt panasz, és hozzá kell tenni, akkoriban a zombi-kultusz nem volt olyan kifejlett, mint most. Manapság már velük kelünk, és velük alszunk. Millió játék, film, sorozat, könyv, bármi foglalkozik az élőhalott agyevőkkel, akik így vagy úgy váltak vérszomjas porhüvellyé. A Resident Evil a mintapéldája volt a jó akció-horrornak. Aztán jött a második rész, ahol már nem volt őszinte a mosolyunk, majd a harmadiktól teljesen elvesztettük a fonalat. Legutóbb 2012-ben jelent meg a Resident Evil: Retribution, amit bevallom, már meg sem néztem. 2017-re ígérik az új részt, The Final Chapter címmel, meglátjuk mi sül ki belőle.

Most nem emlékezünk meg a szintén jól induló, majd teljesen ellaposodó Tomb Raider filmekről, vagy a borzasztóan röhejesre sikerült Hitman-ről (mindkettőről).

Ugorjunk most az időben, egészen 2014-ig, mikor igazán felbőgtek a motorok. Több, mint egy évtizede gyártják a lassan unásig elcsépelt Halálos iramban (Fast & Furious) szériát, ami csupán annyi változtatást kap, hogy újak benne az autók. Tudom, iszonyatosan nagy rajongótábora van a sorozatnak, de nálam a Tokyo hajszánál kiégett a nagyon halálos iram. Ezzel szemben a videojáték piac meghatározó eleme a már 1994-től futó Need For Speed széria, ami szintén az évek során szomorú sorsra jutott. Nem tett jót az évenkénti új megjelenés, ami már a csömör felé hajtotta a lelkes játékosokat és a grafikai változásokon kívül semmi újjal nem kecsegtettek. Hogy miért hoztam fel e két címet egyszerre? Számos vita zajlik, zajlott arról, hogy melyik nyúlt melyiktől. Az NFS aranykorát nagyjából a Carbon című részig emlegetik, aminek hangulata, fő motívuma (kanyon-driftek) szinte teljesen megegyezik a Halálos Iramban: Tokyo-hajszáéval. Mindkettő 2006-ban jelent meg. Előtte pedig az Underground részek tuningélménye és éjszakai benzingőzös versenyei voltak hasonszőrűek a Halálos iramban első két részével.

Örök kérdés marad, ki volt a ludas, de számomra mindig a Halálos iramban első három része volt az igazi Need For Speed moizélmény. Utána a filmsorozat átcsapott valamibe, amit már nem is próbálok megérteni. A fizikával, gravitációval dacoló versenyautók és sofőrjei mondvacsinált indokokkal „még utoljára volán mögé ülnek, és elkövetnek valami illegálisat a jobb cél érdekében”. A hetedik rész befejezése előtt a filmek főszereplője, Paul Walker tragikus autóbalesetben életét vesztette, így a mozi végére az öccsének arcára CGI-al vetítették rá a halott fivér arcát. Azóta Walkert folyamatosan magasztalják, és emlékéül készítik a soron következő, nyolcadik epizódot.

Visszatérve a Need For Speed szériájához, 2014-ben elérkezettnek tartották, hogy elkészítsenek egy egész estés mozifilmet, ami a címet viseli. Hogy miért? Nem tudni. A sztori nem sokban különbözik egy átlagos Halálos iramban filmétől, talán csak az autók mások. Ezt sem mondanám kiváltképp rossz mozinak, de viselhette volna nyugodt szívvel a Halálos Iramban címet, nem volt semmi, amiért azt mondhattuk volna rá, hogy „ez igen, ez egy igazi Need For Speed élmény”.

Végezetül említenék néhány sort az elkövetkező játék-adaptált filmekről, amiket már hatalmas várakozások öveznek, és reménykedni szeretnék én is, hogy sikerre viszik a címeket.

Az egyik említésre méltó cím nem más, mint a világhírű stratégiai játékból online-szerepjátékká avanzsált Warcraft. Nem is tudom, talán nagyjából egy évtizede várunk egy ütős Warcraft filmre. A harmadik rész még stratégiai zsánerű volt, de az átvezető videók nagyon látványosak voltak. Akkor már megfogalmazódott a rajongókban, hogy kéne egy film, ami majd bemutatja Azeroth világát. Majd a World Of Warcraft térhódításával ez csak tovább fokozódott. Már mindenki rajongói-teóriákat gyártott, és pletykált boldog-boldogtalan, hogy érkezik a film. Azonban a pletykáknak vége, a forgatás már zajlik, 2016-ban láthatjuk is a mozikban, hogyan feszülnek egymásnak a Horda és az Alliance frakciók főbb karakterei. Nagyon várjuk, és nagyon erősen szurkolunk annak, hogy a Legendary valami igazán ütőset rakjon a nézők elé. A technika adott, a sztori adott, mi sülhet ki rosszul? (… sok minden)

Szintén 2016 várományos mozija lesz a kanadai Ubisoft által dédelgetett Assassin’s Creed sorozatból készülő film. (Zárójelben jegyezném itt meg, hogy a Prince Of Persia is a Ubisoft nevéhez fűződik, szóval félve merek reménykedni.) A Ubi egy ideje valahogy nincs a topon. Játékait rettentő hibásan adják ki, hatalmas javításokkal igyekeznek foltozgatni az elő-elő bukkanó bugokat. Az sem segít rajtuk, hogy az ígéretes, és zseniális Assassin’s Creed széria évente ontja magából az új címeket. Az újítások mértéke minimális lett a kiadott részek növekedésével. A helyszín és a főkarakter változik, a sztori pedig sekélyessé válik az idő múlásával. A fejlődés elképesztő volt az első epizódtól a harmadik számozott folytatásig , mind játékmenet, mind történet szempontjából. Tökéletesen felépített jelen és korabeli időszálakkal, nem kevés kulturális, történelmi és vallási okítással teletűzdelt kalandjáték volt. Mostanra egy tripla A-s cím, ami fejlett grafikai élményt ígér, egyre nagyobb bejárható tereket, és remek cselekményt. Sajnos egy egyszerű játékos már nem igen tehet szert az újabb részekre, hiszen vagy egy új generációs konzol szükséges hozzá, vagy egy folyamatosan fejlesztést igénylő asztali gép, ami szintén nem olcsó mulatság.

Ismét kanyarodjunk vissza a filmhez, aminek a főszerepét Michael Fassbender alakítja majd. Az elhamarkodott pletykákkal ellentétben nem a meglévő történetet dolgozzák fel, hanem egy teljesen új szereplő szemszögéből mutatják be az AC univerzumát. Egyelőre nem sokat lehet tudni, de a kiszivárgott forgatási képek ígéretesnek tűnnek. Azonban ez még korántsem garantálja a film sikerességét, de remélhetőleg a Ubisoft tanult eddigi hibáiból, és nem egy félkész, hibás terméket hoznak napvilágra, és kielégíthetik az egyébként hatalmas rajongótáboruk minden igényét egy izgalmas, és érdekes kalandfilmmel, aminek a főszereplője egy igazi orgyilkos lesz.

És reméljük a film után nem készül egy Assassin’s Creed: The Movie – The Videogame játék, de ezt sajnos elképzelhetőnek tartom.

november 15, 2015
Kalandozz játszva!

Ha a régmúlt idők nagy számítógépes játékai kerülnek szóba, akkor biztos, hogy előkerülnek a kalandjátékok, mint a téma öreg motorosai. Cikkünkben ezzel a nagy múltú tematikával foglalkozunk. (tovább…)

február 24, 2014
Másolás jól: Öt videojáték melyet film inspirált

Az olvasók között állandóan vita tárgyát képezi, hogy melyik író plagizál, és melyik alkot egyedit. De mi a helyzet a szórakoztató szoftverekkel? Öt játékot gyűjtöttünk össze, mely elegánsan ékeskedik mások tollaival. (tovább…)

január 10, 2014
Game over: A videojátékok végzetes vonzásában

A függőség veszélyes és sok esetben végzetes lehet, legyen szó szerencsejátékról, alkoholról vagy éppen drogokról. Azonban az ártalmatlannak vélt, csupán játéknak nevezett tevékenységek is okozhatnak addikciót. Ilyenek például a videojátékok is, amelyeknek napjainkra nem egy halálos áldozata született már. (tovább…)

szeptember 5, 2013