Címke: űropera

  • Robert A. Heinlein – Kettős csillag

    A személyiségfejlődés talán az egyik legalapvetőbb eleme egy jól megírt regénynek, novellának – vagy bárminek, aminek története és szereplői vannak. Egy karakter a kezdettől a végkifejletig különböző utakat tesz meg, ezáltal jellemvonásai finomodnak, vagy éppen ellenkezőleg: durvább és elgyötörtebb lesz. Hány olyan művet tudnánk felsorolni, amiből hiányzott az élet? A főszereplő üres kérge, ami elrontotta az egész élményt? Biztos sok ilyen van, de a Kettős csillag nem tartozik közéjük.

    A Robert A. Heinlein név biztosan ismerősen csenghet egy igazi SF-rajongónak. Ha máshonnan nem is, de a  Csillagközi invázió – Starship Troopers című alapmű biztosan felelevenít néhány emléket. Heinlein igazi úttörője volt a science fiction írásnak, nem is hiába emlegetik egy lapon Asimovval és Clarke-kal. Korának sikeres írójaként igen megosztó véleményeket kapott politikai töltetű műveiért. Az egyik Hugo-díjas regényét, az 1955-ös Kettős csillagot végre magyarul is olvashatjuk, mely megmutatja nekünk, hogyan is kell szó szerint venni a karakterfejlődést.

    A történet középpontjában Lorenzo Smythe áll, ki éppen állástalan, ám elmondása szerint kifogástalan színész. Nagy Lorenzoként emlegeti magát, kivált szerénységének okán. A mű végig egyes szám első személyben íródik, így Lorenzo minden gondolatát átélheti az olvasó is.

    heinlein double star cover

    Hamarosan kiderül, hogy élete legnagyobb szerepét kell eljátszania, hiszen egy rendkívül híres és köztiszteletben álló politikus alteregója lesz, akit történetesen elraboltak. Lorenzo minden bizonnyal valóban érti a mesterségét, mert pillanatok alatt „átváltozik” a megtestesítendő Bonforte-tá. Heinlein zsenije itt érződik a legjobban: a mű elején vajmi keveset tudunk Lorenzo-ról, ugyan megemlíti gyerekkorát is, és néhány apróságot, de nem ismerjük őt részletesen. Mikor szerepet játszik, akkor pedig más szavakat használ, másképp jár, viselkedik. Szinte átüt a lapokon a két személy közti különbség, és árnyalatok. Belső monológjaiból összecsipegethetjük az információkat, így egyre kerekebb képet alkotva a színészről. De nem feltétlenül kell minden szavát elhinnünk – legalábbis nem mindig úgy, ahogyan azt ő mondja. Folyamatosan gondolkozik, és váltogatja nézőpontjait, ahogyan az események haladnak.

    Élete szerepén rengeteg múlhat: akár az egész Naprendszer sorsa is. Ugyanis az általa megalakított Bonforte hivatalos a marsiak befogadó ünnepségére, ahonnan a késés beláthatatlan következményekkel járhat. Az ő kultúrájuk az illemen alapul, s ha valaki megsérti azt, akár háborúba is kezdenének az egyébként békés lények.

    heinlein idézet

    Így hát trükkösnek kell lennie, hiszen nem elég saját párttagjait meggyőzni hitelességéről, hanem hirtelen meg kell tanulnia úgy Bonforte-nak lennie, hogy még ő maga is elhiggye. Ám, ha túl jól játszik, akkor bizony ő is az ellenség célkeresztjébe kerülhet.

    Komoly töltetű, mégis könnyed politikai regény a Kettős csillag. Rengeteg körmönfont és bújtatott utalást találhatunk az adott korra visszavezetve, csupán keresgélni kell. A sci-fi részek bravúrosan vannak megalkotva. Sok, mai mű is megirigyelhetné a kreativitást, amit e regény felhalmoz. Például Heinlein ír egy olyan hálózatról, amely összeköti a bolygókat, holdakat, ezzel könnyebb és gyorsabb kommunikációt létrehozva. Ismét kiemelném, hogy 1955-öt írunk, ahol a katonaságnál éppen megfogalmazódik az internet fogalma, de Heinlein már-már természetesként kezeli azt.

    Egészen a regény végéig tartogat új csavarokat a cselekmény. Ahogy Lorenzo jelleme fejlődik, úgy fejlődik a hozzáállása a történésekhez, úgy válik egyre komplikáltabbá minden körülötte. Az író bevezet minket a politika mélyebb bugyraiba, de ez sem lesz száraz, vagy tananyag-szerű. Lorenzo belső, humoros gondolatai könnyen emészthetővé teszik a parlamentáris monarchia és demokrácia legkuszább tényezőit is.

    Kettos_csillag_borito

    Összefoglalva a Kettős csillag egy intenzív, pörgős politikai science fiction, amit fogyaszthatóvá tesz a fordulatos cselekmény, a belső monológok, és a tökéletesen simuló párbeszédek. A kampánystáb többi tagja is összetett, kidolgozott, sok minden – nem feltétlen releváns – információt megtudunk egyes szereplőről, ezzel elmélyítve a róluk kialakított képünket. Lorenzo, mint kiderül, tényleg nem is olyan rossz színész, sőt élete szerepe kimondottan jól sikerül. Jellemvonásait ügyesen variálja Heinlein, Lorenzo véleménye éppen aképpen változik, melyik „énje” a domináns: az önző, de kemény nevelést kapott, és eltökélt, lecsúszott színész, vagy a kimért, minden szempontból hozzáértő, intelligens államférfi.

    A Kettős csillagot nyugodt szívvel ajánljuk minden SF kedvelőnek, de azok is megtalálják benne a kedves sorokat, akik kissé távol állnak a tudományos fantasztikum világától.

     

  • India felülírja a nyugatiak elvárásait az SF felé

    „Csak hogy tisztázzuk: nem én vagyok Vandana Singh növénypatológus, vagy csontkovács, vagy divattervező. És sokszor összetévesztenek Vandana R. Singh szerkesztővel és fordítóval is. Azonban sok más dolog vagyok, nem utolsósorban földlakó, ember, nő és indiai.” – így kezdi bemutatkozóját saját honlapján Vandana Singh, az indiai SF egyik elismert írója. Feledés című történetén keresztül most megismerkedhettek vele a Galaktika 305 oldalain.

    Singh Új Delhiben született, ahol a többi indiai gyerekhez hasonlóan népének fantasztikus történetein nőtt fel, mint például a Mahábhárata vagy Rámájana történetén. Azonban szülei révén, akik angol irodalommal foglalkoznak, Shakespeare és Keats is ugyanannyira Vandana műveltségének része, mint az indiai eposzok. Később, tinédzserként, majd fiatal felnőttként is foglalkozott környezetvédelemmel és feminizmussal, melyek nagyban formálták világnézetét. Nem utolsó sorban pedig fivérével közösen már igen nagy érdeklődést mutattak a tudomány felé. Ez az érdeklődés felnőttkorukban sem hagyott alább, hisz Singh jelenleg fizikusként dolgozik a Framingham State University-n, emellett pedig elismert sci-fi írónő is.

    Habár különálló nagyregényt még nem jelentetett meg, számos írással bizonyította már tehetségét. Eddig megjelent novellái a The Woman Who Thought She Was a Planet and Other Stories (2009) kötetben találhatóak, de két különálló kisregénye is jelent már meg: az Of Love and Other Monsters (2007) és a Distances (2008). Ezeken kívül még két gyermekkönyvet is adott ki, további írásait pedig saját honlapján és blogján lehet olvasni.

    Saját kultúrájának hatása Singh műveit erősen átitatja. Egy, a Locus által készített interjúban azt mondja, az otthonától való távolság által egy olyan perspektívát kap, amely segít megláttatni hazájának vibrálását, változékonyságát és elevenségét, ami szerinte nagyon is sci-fis vonás, és persze valahol fantasztikus is. Továbbá a történetekben India felülírja a hagyományos gondolkodást, a sztereotípiákat és a nyugatiak elvárásait az SF felé. Az erős hagyományok mellett az állandó változás is jelen van, és akár különös hibridek születhetnek a modern kor és az 5000 éves történelem találkozásából. Singh számára mindaz, amit érez Indiával, más kultúrákkal és a világgal kapcsolatban csakis a science fictionnel fejezhető ki.

    Mindez a legújabb Galaktikában olvasható Feledés című novellában is tetten érhető. Maga az írás 2008-ban jelent meg először a Clockwork Phoenix antológiában, később pedig Year’s Best SF 14 gyűjteménybe is bekerült. A cselekmény középpontjában Vikram áll, aki bosszúra szomjazik, hisz családját és világát elpusztították. Hogy bosszút állhasson, üldözőbe veszi a tömeggyilkos Hirasort, s ezzel kezdetét veszi egy bolygóközi hajtóvadászat. Az üldözés alatt Vikram azonban feláldoz mindent, ami egykor fontos volt a világában és azzá tette, aki.

    Singh elmondása szerint ez a kisregénye egy indai képregény (Amar Chitra Katha) és az indiai eposz, a Rámájana előtti tisztelgés, de emellett a Feledést tekinti első űropera művének is. A Locus szerint ez egy „pazar űropera, amely irodalmilag is minőségi és meggyőző”. Ha szeretnél elszakadni a megszokott, angolszász hagyományokra épülő sci-fi történetektől, és valami különlegeset, egzotikust olvasnál, a Feledésért mindenképpen lapozd fel a Galaktika augusztusi számát!

  • Star Wars szereplők egykor és most

    Illusztris társaság gyűlt össze nem régiben a Disney rendezvényén A Star Wars egykori szereplői találkoztak, de most kivételesen nem a legismertebb arcok kaptak meghívást, hanem azok a színészek, akik el voltak dugva a jelmez vagy maszk mögé. (tovább…)

  • Űroperakalauz: A tematika történeti áttekintése

    A végtelen űr, távoli jövő, gigászi űrhajók, egzotikus idegen lények és civilizációk, látványos technológiák és benépesített galaxisok. Ez az űropera. (tovább…)

  • Timeline-surfing 3, avagy az időparadoxonokkal nem érdemes foglalkozni

    „Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös, új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még senki nem merészkedett.”

    A Star Trek sorozat, The Next Generation franchise előszavaként is funkcionál ez a pár szó, melyet sokak kedvenc csillagflotta kapitánya, Jean-Luc Picard citál részről-részre. A Csillagflotta-tisztek minden kihívásnak megfelelnek, és ez alól a jó kapitány sem kivétel.

    A Phoenix

      (tovább…)