Az Alan Wake az egyik legsötétebb psziho-thriller játék, amiben a címszereplő író bőrébe bújva vesszük fel a harcot a saját agyszüleményeinkkel, egy olyan rettegést keltő világban, ami akár Stephen King tollából is megszülethetett volna.
A játék misztikumának alapja az, hogy Alan a felesége eltűnt a legutóbbi nyaralásukon, és az író főszereplő nem emlékezik szinte semmire. Sem a legutóbbi könyvére, amit írt, sem pedig neje kámforrá válásának a körülményeire. Egy biztos, az elfeledett regény rémei most mind a sarkában vannak, és nem nyugszanak, amíg meg nem gátolják Alant abban, hogy rábukkanjon a feleségére.
Egy ilyen háttérsztorival rendelkező játék szinte könyörög azért, hogy egy sorozatadaptációt kapjon. A játék sztorija igazi thriller, aminek minden valószínűség szerint Stephen King adta az ötletét, ugyanis King egy interjúban egyszer megjegyezte, hogy egyáltalán nem emlékszik arra, hogyan írta a Cujo című regényét.
A játék is epizodikus rendszerrel dolgozott, így talán még könnyebb lesz áthozni a tévébe a híresen borzongató játékot.
Az Alan Wake sorozatadaptáción nem kisebb nevek fognak dolgozni, mint Peter Calloway, aki A búra alatt című Stephen King feldolgozásért felelős, és a pszichedelikus Légió című sorozatot is jegyezte producerként.
Még nincs meg, hogy melyik csatorna fogja vetíteni az Alan Wake sorozatot, de októberben ez is kiderül. A videójáték szerelmeseinek viszont továbbra is tartaniuk kell a lélegzetüket, ha folytatásra vágynak, mert Alan Wake 2-ről még csak egy pisszenést sem hallottunk a Microsoft háza tájáról.
Molles mindig is szeretett olvasni, és ehhez is köti az íróvá válását: szerette volna látni a sok történet közt a sajátjait is. Nagy hatással voltak rá Dean Koontz regényei, főleg pörgős cselekményük és őrült szereplőik miatt, de kiemeli Stephen Kinget is komolyabb, sötétebb hangja miatt. Magát gyors írónak tartja, viszonylag hamar megírja történeteit. Rossz hatással a korlátok vannak rá, emiatt is részesíti előnyben a független írói státuszt: nem kell kiadóknak, szerkesztőknek megfelelnie, úgy írhat, ahogy szeretne. Ilyen indíttatásból kezdte el a Remaininget is: csak írni valamit különösebb kezdeti koncepció nélkül, annyi célkitűzéssel, hogy valami erőszakos és rémisztő kerekedjen ki a történetből. Habár Molles nem szereti, ha megmondják neki, mit hogyan csináljon, azért figyel az olvasók visszajelzéseire és véleményére. Ha megjelenik egy könyve, vár egy hónapot, majd a Goodreadsen és más olyan oldalakon, ahol az emberek írnak olvasmányélményeikről, elolvassa az értékeléseket. Egyaránt hasznosnak tartja a pozitív és negatív kritikákat is, szerinte íróként ezekből tanulhat a legtöbbet. Azonban egy új mű készülése közben nem szívesen olvas értékeléseket, mert úgy érezi, befolyásolnák a vélemények és már csak egy bizonyos csoportnak írna, nem pedig a szélesebb közönségnek.
