Címke: sorozat

  • Tinisorozat lett Stephen King A köd című novellájából

    Erre se lehetett számítani, hogy megérjük, de Stephen King egyik legismertebb novellája, A köd kapott egy tévés feldolgozást a Spike csatorna jóvoltából, ezt azonban az olvasók nem fogják megköszönni. A rövid sztori első alkalommal 1980-ban jelent meg, egy antológiában, a közönség pedig annyira imádta, hogy később külön is megjelentették. A Csontkollekció Magyarországon is olvasható volt, ebbe már a novella egy szerkesztett változata került, a lényeg azonban maradt ugyanaz. A történet szerint ugyanis egy Bridgton nevű kisvárosra hatalmas köd ereszkedik, a lakók egy része pedig egy szupermarketbe szorul, ahol aztán próbálják elviselni egymást, illetve túlélni a rájuk váró borzalmakat. A misztikus természeti jelenség közel sem barátságos, de mivel Stephen King egyike a horror valaha élt legnagyobb mestereinek, így ez talán nem meglepő. Ahogy az sem, hogy a szereplők egy része bizony durván, véresen harap a fűbe.

    mist-5

    A novellában David Drayton és fia a főszereplők, akik elsőként észreveszik, hogy valami mozog a ködben, de rajtuk kívül is akadnak azért izgalmas karakterek. A szupermarketben van például vallási fanatikus öregasszony, aki megpróbálja rávenni a sorstársait, hogy áldozzanak fel valakit a szörnyetegnek, hátha így megússzák a világvégét. A köd azért is volt olyan hatásos, mert valós történések inspirálták, hiszen King egyszer elment a fiával bevásárolni, egy hatalmas vihar után, a boltban pedig elkezdett azon gondolkozni, hogy mi lenne, ha a természeti (és egyéb) erők beszorítanák őket a helyiségbe és kénytelenek lennének összefogni a többiekkel. Hollywood természetesen rátalált a sztorira, így Frank Darabont rendezésében elkészült minden idők egyik legbrutálisabb befejezése és 2007 egyik durva filmdrámája.

    mist-3

    Épp 10 évvel a nagysikerű és mostanra kultfilm premierje után 2017 júniusában bemutatkozott a képernyőkön a Spike új drámája, a The Mist, mely A köd című novellát dolgozza fel, de úgy, hogy abban nem lesz köszönet. Az olvasók messzire kerüljék el a produkciót, mert King alkotását a készítők egy teljesen más stílusba, a tinisorozatok zsánerébe ráncigálták át. De miért baj ez? A tinisorozatok között is vannak kötelező darabok, úgy mint a norvég Skam, a brit Skins, vagy éppen az amerikai The 100, mely kőkemény sci-fi. A köd azonban eredetileg egy minimalista dráma volt, köze nem volt tizenévesekhez, a sorozatos feldolgozásban viszont kapunk emós srácot, megerőszakolt kislányt, egy csomó bunkó amerikaifocistát, na meg egy – a közegbe egyáltalán nem illeszkedő – katonaembert, aki elsőnek találkozik a fura jelenséggel és igyekszik a kisváros lakosságát figyelmeztetni.

    mist-2

    A helyszín rendben van, hiszen a szériában is Bridgton városában járunk. Ettől és egy-két karaktertől eltekintve viszont semmi nem emlékeztet King sztorijára a ködön kívül, a karakterek erőtlenek, a színészek látványosan szenvednek a szerepükben, és mi, nézők is kaparjuk a falat a pilot majdnem 50 perce közben. Felvázolnak nekünk egy képet nagyjából az írók, de olyan kétségbeesetten dobálják egymásra a jeleneteket, hogy felállítsanak egy alaphelyzetet, amire később lehet majd építeni, hogy az ember csak a fejét fogja ettől. Kapunk egy családot, ahol anyu túl szabadon beszél a szexről az iskolában, ezért kvázi kirúgják, apu próbál a tinilányának életvezetési tanácsokat adni… de van itt még kőkemény betörőcsaj, na meg a már említett katona, de a közöttük lévő kapcsolat olyan megalapozatlan és olyan random módon kerülnek egy helyre, hogy tisztán látszik, hogy a készítők hülyének nézik a saját közönségüket.

    Egy öreg házaspár talán az első részben a legkedvelhetőbb, közülük azonban a férfi hamar búcsúzik a A ködtől, de a nej bizony marad még egy ideig, főleg, hogy a Six Feet Under és az Amerikai Horror Story sztárjáról, Frances Conroyról van szó. A színésznő rutinból hozni tudja ezt a creepy (SPOILER: ő lesz a vallási fanatikus) öregasszonyt, aki a The Mistben is jól áll neki, mellé azonban valamiért a Spike-nál úgy gondolták, hogy a Vikingekből ismert Alyssa Sutherland elég lesz a produkcióba. Hát, nem lett az, a történelmi műsorban se volt egy kiemelkedő egyéniség a művésznő és itt is inkább irritáló, mint kedvelhető.

    mist-4

    Mindemellett A köd tévés változatában a horrorjelenetek nevetségesen hatnak, semmiféle dráma nincsen bennük. Van, akit leszúrnak, van, aki fejbelövi magát egy rövid ámokfutás végén, de talán a Sharknado bármelyik része jobban megoldotta a vérengzést, mint ez az elvileg komoly adaptáció. Hozzá kell tenni, hogy Stephen Kinget nehéz feldolgozni, a Bura alatt például az első epizód után átment szappanoperába és nézhetetlen lett, az egyetlen kötelező alkotás, amit érdemes bepróbálni a kisképernyőn, az a 11.22.63, melyben James Franco játszotta a főszereplőt, aki egy időutazós sztoriban igyekezett megakadályozni John F. Kennedy meggyilkolását.

    Nagyszerű lett volna, ha a The Mist beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen például a magyar sajtó is éljenezte az első előzetesek alapján a produkciót, ezt a szórakoztatóipari szennyet azonban mindenki jobban teszi, ha elkerüli. Ha horrort akarunk nézni, akkor van ennél jobb vagy 10, ha tinisorozatot, akkor szintén… ergo a Spike szériája nem fog felérni a várakozásokhoz. Tiszta időpocsékolás 10 résznyi időt erre pazarolni, de a legtöbben – már a Stephen King fanatikusok – erre nem is lesznek képesek. Az értékelés nagyon nehéz, hiszen még a bugyutább tinisorozatokban is van néhány jó betétdal, ami helyenként hozza a kellő hangulatot, itt viszont ez se volt. 1/10, kerülje mindenki, ahogy bírja, mert még a fényképezés is borzalmas, színtelen-szagtalan.

  • Ismét megpróbálják tévére adaptálni az Alapítványt

    Isaac Asimov híres trilógiája, az Alapítvány olyan filmekre és sorozatokra volt hatással, mint a Star Wars, vagy az HBO-féle Westworld, Hollywoodnak azonban többször beletört a bicskája a grandiózus sztori adaptálásába. A Deadline értesülései szerint most épp David S. Goyer és Josh Friedman próbálkoznak azzal, hogy egy tévészériát készítsenek az Alapítványról, ebben pedig a Skydance Television nevű produkciós cég lesz a partnerük.

    Asimov Alapítványát először 1942-ben adták ki, mégpedig az Astounding Magazine nevű folyóiratban, a történet pedig a Galaktikus Birodalomról szól, melynek emberi lakosai szétszóródtak különböző bolygókon, szerte az univerzumban. Az Alapítvány főszereplője egy bizonyos Hari Seldon, aki a pszichohistória szakértője, mely azt kutatja pszichoanalitikus eszközökkel, hogy az ember a történelem során miért cselekedett úgy, ahogy. Illetve fontos kérdése még a tudománynak, hogy az emberiség miért követi el időről-időre ugyanazokat a hibákat. A pszichohistória segítségével a főhős rájön, hogy az emberiség ki fog pusztulni, vagyis egyfajta látnokká lép elő, aki képes megjósolni a jövőt (szigorúan a matematika és a pszichológia eszközeivel).

    Az Alapítvány megfilmesítése számos alkalommal szóba került, hiszen többek között a FOX, a Warner és a Sony is megpróbálkozott a dologgal, utóbbi esetben például Roland Emmerich, a Függetlenség napja rendezője bukott bele a komoly vállalkozásba sajnos. Pár éve az HBO volt olyan merész, hogy az Alapítvány sorozatot számításba vette, 2014 környékén volt arról szó, hogy Emmerich és a Westworld jelenlegi készítője, az Interstellarhoz kapcsolódó Jonathan Nolan is benne lesz a buliban. A prémium kábelcsatorna azonban végül inkább a vadnyugati sci-fi remake-jét választotta, és igazuk is volt, hisz igazi közönségkedvencet alkottak, mely az HBO második legfontosabb címe per pillanat, persze csak a Trónok harca után.

    alapitvany-tv2

    A leendő készítők közül Goyer munkássága magába foglal egy Batman filmet, a Ghost Ridert és a Blade franchise-t, az ő esetében a sajtó kritikusabb és szkeptikusabb egyszersmind, míg Friedman a közvélemény szerint elképzelhető, hogy a saját részéről képes lesz minőséget letenni az asztalra, elvégre a szakember például a Sarah Connor Chronicles című Terminator szérián is dolgozott, ami egész jól sikerült.

    Az Alapítvány feldolgozásának egyik legnagyobb „ellensége” és hátráltatója maga a Star Wars filmsorozat, mely rengeteget kölcsönzött Asimovtól. Így az elkészítés nehézsége az, hogyha a készítők mozikba viszik a történetet, akkor rengetegen lázadnak majd ellene, mondván George Lucas univerzumát lopták meg. Ez persze közel sincsen így, tekintve, hogy az Alapítvány korábban íródott, mint a Star Wars, ennek ellenére az alkotók inkább a tévét preferálják, ha már adaptációról van szó.

    Rengetegen állítják, hogy az Alapítvány nagyon nehezen adaptálható és meg se szabadna próbálkozni vele, főleg, hogy ennyiszer belebuktak nagy stúdiók és alkotók a vászonra/képernyőre vitelével. Ellenben, ott van néhány ellenpélda, ami bizonyítja, hogy efféle bravúrok igenis megvalósíthatóak:

    • Luc Bessonnak 20 évébe telt, hogy kitalálja, miképp lehetne feldolgozni egyik kedvenc francia képregényét, de erőfeszítéseinek köszönhetően a Valerian és az ezer bolygó városa hamarosan mozikba kerül
    • George R. R. Martin szabályosan megtiltotta, hogy a Tűz és jég dala regénysorozatot adaptálják, ugyanis nem bízott Hollywoodban és a forgatókönyvírókban, Benioff és D. B. Weiss azonban összehozták napjaink egyik legjobb high-concept tévészériáját az anyagból, mely a könyveket is leelőzte
    • Peter Jacksonnak évek munkájába telt, hogy Tolkien műveit feldolgozza normálisan, A Gyűrűk Ura azonban Oscar-díjas trilógia lett… sőt, a tündékkel és orkokkal teli univerzum akkora siker lett, hogy még A hobbitból is 3 részt csináltak (mondjuk kisebb sikerrel)

    alapitvany-tv3

    Mindezek alapján az Alapítvány elkészítése közel sem megvalósíthatatlan, egyedül Goyer neve adhat okot némi aggodalomra. Ellenben ha egy normális tévécsatorna (=nem országos, hanem kábel, vagy mondjuk a Netflix-Amazon-Hulu trió egyike) beáll az ötlet mögé, ebből még bármi is lehet… akár egy sikeres feldolgozás is.

    (Disclaimer: Asimovhoz kapcsolódóan több kötet is elérhető a Galaktikabolt.hu-n, ezek közül az egyik legérdekesebb talán Az Alapítvány barátai, a teljes könyvlista pedig itt érhető el, tessék csak elmerülni a mester munkásságában!)

  • Watchmen sorozatot készít az HBO

    Az év híre? Az HBO egyike azoknak a tévécsatornáknak, amelyek középpontjukba állítják a felnőtt szórakoztatást, amelynek nagyon sokszor része a 18+ jelenetek helyes használata. Elég csak a Trónok harcára, a Rómára vagy éppen a Boardwalk Empire-re, a cégnél mindig értettek hozzá, hogy mikor kell az asztalra lerakni a vérgőzös és a testiséget magába foglaló jeleneteket.

    Az HBO most újra összeállhat Damon Lindeloffal, aki az egyik legjobb misztikus produkcióért, a The Leftoversért és korában a Lostért is felelős volt, hogy az Alan Moore – Dave Gibbons által megálmodott, 12 részes képregénysorozatot, a Watchment képernyőre vigyék. A tárgyalások a felek között jelenleg is zajlanak, de bízunk a megegyezésben, ugyanis a showrunnernek egyszer már bejött az élet a kábelcsatornánál, miért ne maradjon hosszabb távon is?

    wm-hbo2

    Kevesen tudják, de az HBO-nak ez már a második nekifutása, hogy a Watchment adaptálja, 2014-ben már voltak ilyen irányú törekvései a csatornának, akkor azonban nem jött össze a projekt. Most Lindelofra bíznák teljes egészében a sorozatot, a tévéadó pedig nem ragaszkodik a korábbi elképzeléseihez.

    A Watchmen 1986 és 1987 között jelent meg, a DC kiadó gondozásában, a történet szerint pedig egy igencsak megfáradt szuperhősök által dominált világban járunk, ahol a Komédiás meggyilkolása után Rorschach nyomozni kezd, és egy titokzatos, de igencsak fenyegető összeesküvés nyomaira bukkan. Fogja hát magát és figyelmezteti a többi hőst, a kalandnak pedig olyan nagy figurák válnak részeseivé (akarva-akaratlanul), mint Doktor Manhattan, Éji Bagoly és Selyem Kísértet.

    wm-hbo3

    Az HBO egyelőre nem kommentálta a sajtóértesüléseket. Azt azonban érdemes tudni, hogy maga, a Zack Snyder által rendezett 2009-es mozifilm is nehezen, többszöri próbálkozás után készült el. Az viszont teljesen újító volt, mostanra kultfilmnek lehet tekinteni. Valami hasonló bravúrra vár a nézőközönség a prémium tévécsatorna részéről is, hiszen jelenleg nem vagyunk annyira eleresztve a DC-sorozatok frontján. Az Arrow, a Legends of Tomorrow és a Flash igencsak gyerekcipőben járnak, ami helyenként még a rajongók lábát is szorítja. A FOX-on futó Gotham se sokkal több egy sima nyomozós sorozatnál, főleg, hogy Gordon a főszereplő. A CW-n még fut a Supergirl is, amely aranyos próbálkozás, de körülbelül annyira nehéz komolyan venni, mint a sorozatban szereplő, B-kategóriás Supermant. A tévéiparra ráfér egy Watchmen szintű széria, csak jöjjön össze!

  • A régi és az új istenek harcánál ritkán látni izgalmasabbat

    8 rész után véget ért a Starz legújabb nagyszabású sorozatának, az Amerikai isteneknek az első évada és már ennyi alapján kijelenthető, hogy Neil Gaiman klasszikusát méltóképp ültették át a kisképernyőre. A produkció olyan, mint egy impresszionista festmény, jól esik tűnődve nézegetni, de azért a felszín alatt igen komoly konfliktusok húzódnak, amelyek viszont a nézői visszhangok alapján sokak feje fölött elszállnak. Az Amerikai istenek alapvetése igencsak egyszerű, a régi istenek közül az egyik, akit Szerda néven ismerünk meg az elején, háborút hirdet az újak ellen, akik legfőképp technikai vívmányokat képviselve hajtják igába az embereket.

    ag-review3

    A főszereplő Árnyék, aki hétköznapi emberként találja magát az istenek viszályainak kellős közepén, miután az egész élete összeomlik. Ő a börtönből frissen szabadulva azzal szembesül, hogy neje meghalt, ráadásul egy fura alak munkát ajánl neki, Szerdának pedig nehezen lehet nemet mondani. Innentől kezdve az Amerikai istenek gyönyörűen bontakozik ki, láthatjuk sok szemszögből és sok vallás által megközelítve, hogy mit jelent a halál és, hogy milyen visszatérni onnan a kvázi élők közé. A sztori két szálon fut, az egyiken Árnyék és Szerda igyekeznek minél több istent maguk mellé állítani, a másikon pedig egy leprikon és a főhős – már említett – élőhalott neje próbálnak a konfliktusukat jelentő mondat végére pontot tenni.

    ag-review2

    Az Amerikai istenek tehát két road movie-t is magába foglal, rendkívül sokszínű és misztikus karakterekkel vegyítve. Az évad egyik csúcspontja, amikor egy öregasszony meg talál halni és a végelszámolás során megmérettetik, hogy elég jól élte-e az életét. De a sorozatban megjelenő, A szökésből ismert Peter Stormare cefet jól hozza Szerda leendő „kalapácsát”, a modern istenek mellékszereplői közül pedig egyértelműen kiemelkedik a Médiát játszó Gillian Anderson, aki az X-Akták után megmutatta, hogy simán képes Scullyt a háta mögött hagyni.

    ag-review4

    Ki kell még emelni rajtuk kívül a dzsinnt és Salim történetét, akik további sokszínűséget tudtak csempészni a sorozatba, egy-két grafikus jelenettel minden bizonnyal meg is sikerült hökkenteniük a nézőközönséget. Ian McShane castingolása is telitalálat volt, a színészlegenda és a The 100-ből érkezett – hozzá képest – újonc Ricky Whittle párosát megdöbbentően jól esik nézni. A másik szálon Mad Sweeney és a halott feleség is kitesznek magukért, az egyik, a múltban játszódó, telepesekről szóló epizódban különösen közel kerülhet a két karakter a nézők szívéhez. Azért is izgalmas, hogy mi történik velük, mert annyira különbözőek, hogy a súrlódásaik mindenféle poénkodás és egysoros nélkül is viccesen hatnak.

    A borzalmas főcímtől eltekintve az Amerikai istenek vizuálisan is hihetetlenül jól össze lett rakva, látszik rajta Bryan Fuller keze nyoma, itt-ott visszaköszönnek ismerős motívumok és megoldások a Hannibalból és a Pushing Daisiesből is, de ez legyen a produkció legnagyobb „hibája”. Az alkotó képes arra, amire a tévések közül csak nagyon kevesen, hogy a képi világgal is történetet meséljen el, és a fényképezés által hozzátegyen a karakterekhez és építse/rombolja őket egy-egy jól eltalált snittel. Meg kell becsülnünk Fullert, mégpedig erősen, a hozzá hasonló zsenik leginkább a filmes iparban szoktak inkább dolgozni és nem a kisképernyőn.

    ag-review5

    Az Amerikai istenek rendkívül jól építi fel a saját mitológiáját, az ember át tudja érezni, hogy a régi istenek miért lázadoznak az újak ellen. A vallásosság rendkívül erősen áthatja a szériát, és annak megkérdőjelezése is. Mindemellett érdekes és visszatérő megoldás, hogy a történet a régmúltban is csordogál, de ezt egy percig nem lehet időhúzásnak tekinteni, minden jelenetnek helye és jelenetősége van a produkcióban.

    Azért persze WTF-jelenetek is vannak bőven, ott van például az a nő, aki szó szerint képes akár egy nagyszobányi embert is magába szippantani, de korántsem lehet ráfogni az Amerikai istenekre, hogy a szexualitás ábrázolásával öncélú lenne. Kell az ilyen, el is várjuk, főleg, hogy a Starzon futott korábban a Spartacus című botránysorozat, amelyben a gladiátorok az egyik jelenetben még egymás vérében fürdöttek, aztán nőkkel bújtak ágyba… Kellenek az ehhez hasonló, bevállalós sorozatok, másképp nagyon ellaposodna a tévéipar.

    ag-review6

    Ahogy az a kritika elején már említve lett, sokan felhozták az Amerikai istenek kapcsán, hogy a sztori zavaros, nehezen érthető, nem kerülnek a helyükre az építőkockák. Ez az évad elején lehet, hogy így volt, a 8. rész végére azonban rengeteg minden értelmet nyert és még egy-két fontos választ is megkaptunk, például, hogy melyik isten Szerda. Az írók tehát megállták a helyüket, fel tudtak építeni egy logikus, összefüggő és izgalmas első szezont, amelyben túlcsordult a misztikum. Pár, a jelenkort kínzó dolog is felütötte a fejét egyébként ebben az etapban, feltűntek például a műemlékeket romboló ISIS-terroristák és komoly hangsúly helyeződött arra, hogy az emberek elfeledkeztek a régi istenekről és a cyberistenekre, valamint a katolicizmusra váltottak. Amellett ugye, hogy rengetegen lettek ateisták. Az isteneknek ennek ellenére áldozat és imádság kell, szóval indirekt módon a hitetlen nézők is kaptak egy kis leckét.

    ag-review7

    Az évadfináléban nagyon jól működött annak a bemutatása, hogy a vallásos embereknek a hit milyen sokféle lehet. Jézus feltűnt például színesbőrűként, mexikóiként, glóriával a fején és még egy csomó változatban.

    Az Amerikai istenek közel sem olyan nehéz és megemészthetetlen néznivaló, mint az sokaknak tűnik, abszolút élvezhető és érthető sorozat. Talán hiánypótló is, és Neil Gaiman eredetijét is hűen és felismerhetően követi. Mindez azonban nem baj, mert a színészek jórészt brillíroznak, a képi világ is becsatlakozik a történetmesélésbe, így az évad egy sima 9/10-es élmény. Jöhet a folytatás, minél előbb!

    (Megjegyzés: remélhetőleg a magyar nézőközönség is felfedezi az Amerikai isteneket 1-2 évadon belül, mert legalább annyira hype-ra érdemes széria lesz még ebből, mint amilyenné a Trónok harca kinőtte magát.)

  • Drakula tévésorozat jön a Sherlock alkotóitól

    A Variety hozta le elsőként az exkluzív hírt, miszerint Mark Gatiss és Steven Moffat, a Sherlock alkotói újfent közös projekten dolgoznak, hiszen ők lesznek a BBC legújabb szkriptelt műsora, a Dracula producerei. Mivel a kreatív szakemberek jelenleg szóló projektjeikkel vannak elfoglalva, ezért igen korai fázisban van a sorozat fejlesztése, de annyit már lehet tudni, hogy hasonló formátummal dolgoznak majd, mint amit a Sherlock esetében megszokhattunk. Azaz, nagy időközönként kapunk egy-egy 2-3 részes évadot, viszont a széria epizódjai filmes hosszúságúak, azaz legalább másfél órásak lesznek.

    A Sherlock nem csak Benedict Cumberbatch-nak, de a Watsont játszó Martin Freemannek is világhírnevet hozott, egy idő után a produkció részben azért nem tudott tovább készülni, mert hollywoodi munkáik annyira lekötötték a sztárokat. Cumberbatch olyan sci-fi/fantasy filmekben tűnt fel, mint a Star Trek, A hobbit Smaugja, vagy Doctor Strange, Freeman is hasonló utat járt be, hiszen ő lett Peter Jackson filmjeiben Zsákos Bilbó, valamint a Marvel univerzumba is betette a lábát a híresség, egy kisebb szerepben.

    drakula-show2

    Azt egyelőre nem tudni, hogy a Drakula főszereplője ki lesz, ellenben ha Gatisséken múlik, akkor biztos, hogy minőségi alkotást kapunk újfent. A rendkívül jó vizuális megoldásokkal dolgozó Sherlock csúszása egyébként részben Moffat hibája is volt, aki a Doctor Who által volt elég komolyan lekötve. Rossz hír a rajongóknak, hogy a Sherlock várhatóan nem jelentkezik már új epizóddal, de ezt a legutóbbi évadfinálé befejezéséből amúgy is sejteni lehetett.

    A Drakula esetében nagy kérdés még, hogy hasonló recepttel dolgoznak-e majd a készítők, mint a Sherlocknál, már a sztorit tekintve. A nyomozó modern korba való ültetése – Watson blogolásával körítve – ugyanis meglepő, de annál jobban működő húzás volt.

    drakula-show3

    A találgatások már megkezdődtek, hiszen Mark Gatiss korábban úgy nyilatkozott, hogy az 1958-as Drakula film, melyben Christopher Lee és Peter Crushing játszottak, nagyon tetszett neki. Az egyik leghíresebb vámpír Londonba költöztetéséhez egyébként könyves alapanyag is van, egy 1897-es regényben a vérszívó Angliába kellett, hogy költözzön, mert ott tudott friss vért keríteni magának.

    Drakula a közelmúltban az NBC 2013-as produkciójában is feltűnt, az a sorozat csak egy évadot ért meg. Érdekesség, hogy a produkció Budapesten is forgott és a Vlad Tepest alakító Jonathan Rhys Meyers alkoholproblémái, valamint a satnya nézettség volt az oka, hogy az egyébként darkos és élvezhető széria nem folytatódott.

  • Blood Drive: Brutális ágyúgolyófutam, vámpírautókkal

    Az NBCUniversal kötelékébe tartozó Syfy csatorna egy időben iszonyú magas minőségű tudományos-fantasztikus sorozatokat gyártott, aztán már főzőműsor is több volt a tévéadón, mint a sci-fi. Azóta vagy olyan közönségkedvenc darabokkal próbálkoznak a cégnél, mint a The Expanse, vagy pedig fullba’ nyomják a trash-t. A Blood Drive utóbbira példa, hiszen egy olyan posztapokaliptikus világban járunk, ahol a víz és a benzin hiánycikk, ezért az emberek fogják magukat, és illegális autóversenyen élik ki magukat, ahol a kocsikat vér hajtja. 1999 tehát egy durva év ebben a disztópikus sztoriban, melyben darálják rendesen befelé az embereket, ráadásul a produkció nyakon van öntve egy jó adag meztelenkedéssel is, ez az ágyúgolyófutam azonban a felnőtt szórakozás csúcsa.

    bd-2

    Míg a Sharknado már bántóan trash, addig a Blood Drive-ot tényleg élvezni lehet, ugyanis annyira a végletekre épít a széria, hogy már a narrátor is keményen beszól a nézőknek, az első percekben. Aztán kapunk egy tesco gazdaságos Megan Foxot, aki törvényen kívüliként kinyír pár izomagyat és még egy rendmániás zsaruval is összezárják, hogy az életükért versenyezzenek. Láttunk már ilyet, ott volt például a Jason Stathames Death Race 2008-ban, annak és a Mad Maxnek az alapjaira épít ez a sorozat, és a rengeteg gore-ral és grindhouse-zal nyakon öntve a pilot megüti azt a szintet, ami a végignézéshez kellhet.

    bd-3

    Azt a stílust, amelyet a Blood Drive megidéz, Quentin Tarantinoék fejlesztették tökélyre, a Grindhouse és a Planet Terror igazi kultfilm lett, ott is ment a darabolás és a horror, és a készítők azt se szégyellték, hogy a női szereplőket főleg a külsejükért alkalmazták. A Syfy sorozata a főleg az Animal Kingdomból ismert Christina Ochoa és az infantilis Blue Mountain State-ből ismert Alan Ritchson köré épül, akik közül előbbi a testvére kedvéért nyerné meg a 10 milliót, amelyet a legjobb versenyzők kapnak, utóbbi pedig egy helyenként túl komoly rendfenntartó, aki egyszerűen csak túlélne, ha már belerángatták a buliba.

    bd-4

    Félreértés ne essék, a Blood Drive gagyi, de direkt gagyi és tud is magán röhögni ezért a produkció, amelyért csak hálásak lehetünk. A történet szerint minden egyes versenynap végén meghal az utolsó helyezett, így várhatóan komoly öldöklés lesz még az összesen 13 részes első évadban. A produkció több nagy elődre is észrevehetően kikacsint, hiszen a Grindhouse mellett még a Flúgos futam egyik nagy párosa is észrevehetően képviselteti magát a képernyőn.

    A látványvilág egyébként kielégítő, szép a Blood Drive fényképezése, és ami ennél még fontosabb, hogy hangulata is van részben emiatt a produkciónak. Mindezen kívül 110%-ra tolják a készítők a blődséget, csak úgy dobálják lefelé magukról a karakterek a textilt, eközben pedig vérgőzös (és rettnetesen éhes) verdák tépik az aszfaltot. A Blood Drive guilty pleasure, de annak tökéletes, repül is rá a 8/10 és néznénk tovább azonnal, főleg, hogy még a robotzsaruban is megforgatja a kést az első rész.

    Alább mutatjuk a trailert is hozzá, tessék csak megnézni!

  • Jönnek a Black Mirror könyvek

    Charlie Brooker, a Netflixen futó Black Mirror alkotója és a Penguin Random House most kedden jelentette be, hogy hamarosan a „nagyon high-tech” könyv formátumban is élvezhetjük a BM világát.

    A tervek szerint a jövőben 3 válogatást várhatunk, természetesen Brooker szerkesztésében. Egy kötet három kisregény terjedelmű történetet fog tartalmazni. Mindegyik teljesen új sztori lesz, a sorozat cselekményéhez nem lesz sok köze. Az eddigi hírek szerint az első könyv 2018. február 20-án érkezik. A készülődő válogatáskötetben különböző szerzők Black Mirror-történeteit olvashatjuk majd. Egyelőre még nem jelentették be a szerzőket, de a Bookseller szerint az írók a kortárs irodalom nagy húzó nevei közül fognak kikerülni.

    A kiadó oldalán már előrendelhető a könyv. Az ott olvasható fülszöveg szerint a gyűjtemény hű lesz a tévésorozathoz, miközben igyekszik olyan új, eredeti és szatirikusan sötét történeteket hozni, melyek nagy hatással lesznek modern életünkkel kapcsolatos aggodalmainkra, félelmeinkre, és a körülöttünk lévő világnak egy teljesen, zavarba ejtő oldalát mutatják be.

    Mindenesetre mi már nagyon olvasnánk őket. És ti?

    Black Mirror cikkek a Galaktikán:
    Black Mirror – 3. évad
    Ilyen lenne a Black Mirror képregényként

  • 88 éves korában elhunyt Adam West, a tévés Batman

    Adam West a 60-as években vált híres színésszé, akit főleg a Batman tévésorozatból ismert a közönség. A produkció 1966-től 1968-ig futott az ABC műsorán és akkora siker lett, hogy heti kétszer jelentkezett új részekkel a műsor. A Batman szériának elég egyedi hangvétele és megvalósítása volt, ugyanis a csaták közben például a képregényekre jellemző „Wham! Pow!” szövegbuborékok ugrottak fel, amikor eltángáltak valakit. Ezt alább mutatjuk, a videóban a Pingvinnel való összecsapása látható a denevérembernek.

    A sorozatból 3 évad és 120 epizód készült el, a neves tévékritikus, Alan Sepinwall pedig a 82. legjobb tévészériának nevezte a Batmant Amerikában. A műsorban a két főszereplő Bruce Wayne és Dick Grayson voltak, a félórás formátum miatt pedig főleg a vicces szituációkra lett kihegyezve ez a Batman. Természetesen olyan híres karakterek is feltűntek a képernyőn, mint a komornyik Alfred és Gordon felügyelő, a harmadik évadban pedig maga Batgirl is tiszteletét tette.

    batman-rip2

    West karrierjét később a Batman igencsak megnehezítette, ugyanis beskatulyázták a színészt, aki egyébként kardoskodott amellett, hogy a DC-s szuperhős számára a jó irány a könnyedebb vonal volt. Így Adam West tiltakozott az 1989-es Batman ellen is, amelyet Tim Burton készített és Michael Keaton volt a főszereplő, valamint a Nolan trilógia se nyerte el a híresség tetszését a Variety újság szerint. West egyébként feltűnt a The Big Bang Theory című szitkom jubileumi részében is, és későbbi nyilatkozataiban már azt mondta, hogy idővel megbarátkozott Batman karakterével, habár sok szerepet bukott miatta.

    batman-rip3

    A színész olyan animációs sorozatokon is dolgozott, mint a Family Guy, a The Simpsons és a The Fairly OddParents, melyekben saját maga fiktív paródiáját játszotta. Érdekesség, hogy West utolsó munkája a Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek című DC-s animációs film volt. A színész 88 éves korában, leukémiában hunyt el. Isten nyugosztalja.

  • The 100 negyedik évad: A világvége még mindig izgalmas tud lenni

    A The 100 az a sorozat, amely még a legelvakultabb sci-fi nézőket is meg tudta lepni az elmúlt évek során. A CW produkciója úgy indult, hogy csak egy sima tiniszéria lesz, szép emberekkel a főszerepekben, azonban később a történet elszakadt a Vámpírnaplók irányától és kőkemény dráma vette kezdetét. A fordulatok tényleg meglepőek lettek a sztoriban, ráadásul főhősök haltak meg egy-egy sima évadközi részben is. A The 100 néha olyan kemény volt, mint az HBO-féle Trónok harca. Aztán elkezdődött a 4. évad és a közönség csak húzhatta a száját, hiszen a fő irányvonal felvázolása után nagyon nem akart összeállni a kép. Aztán eljött a szezon második fele és olyan vérfürdő vette kezdetét, amire senki nem számított.

    A főszereplők ugyanis több csapatra szakadva próbálták megállítani a világvégét. Ott volt például Raven, aki a fejében lévő hangokkal és a közelgő halálával birkózva igyekezett egy rakétát helyrehozni, aztán Clarke gyógyírt próbált találni a fenyegető praimfayára (=radioaktív világégés), Jasperék meg csak úgy éltek a mának. A sorozat sajnos Jasperrel már jó ideje nem tudott mit kezdeni, habár ő és Octavia volt a The 100 legígéretesebb karaktere, már a premier óta. O mondjuk ki is nőtte magát, és igazi vadász lett, a treekru tagjai közé asszimilálódva. Az előző évadokban sokan Bellamy halálát kívánták, mert olyan döntéseket hozott a srác, itt viszont megint a jó arcok közé tartozott. Az egyik legérdekesebb új karakter pedig Luna volt, aki egy kevés Lady Gaga beütéssel, de nagyszerű sztorival tette hozzá a magáét a sorozathoz.

    the100_s4_2

    Na, de mennyire volt fenyegető a The 100 negyedik évadában az a világvége? Nagyon. Kaptunk itt látomásokat, szénné égő szereplőket, szóval kapkodniuk kellett az embereknek magukat, ha nem akartak mind meghalni. A szezon vége előtt talán az az epizód hozta el a csúcspontot, melyben a törzsek egymásnak mentek és egy-egy kiválasztott harcosuk küzdött meg életre-halálra. Itt több fontos karaktertől kénytelenek voltunk elbúcsúzni, ami hatalmas kár, ellenben a Hunger Games-féle hangulat nagyon átjött és rendesen lehetett szorítani Octaviának, hogy ő jöjjön ki győztesen az egészből. Persze itt is volt kavarás rendesen, a The 100 nem az a sorozat, amelyben mindenki tiszta módszerekkel játszana.

    Szerencsére ez az egyetlen olyan CW-s széria, amelyben jórészt háttérbe kerülnek a szerelmi szálak, inkább Octavia és Bellamy testvéri szeretete uralja a történetet, illetve mozgatórugó még Clarke és az anyja. Murphy és a fura csaja azért lopja néha a show-t, de rájuk egy pillanatra se lehetne ráfogni, hogy nyálasak lennének. Clarke időnként összefekszik egy-egy lánnyal, de neki a romantikázás szintén ennyiben kimerül, így a The 100 egy pillanatra se válik lányregénnyé. Itt kőkemény dráma van, és még a főgonoszok is folyton váltakoznak, az egyetlen konstans az Jaha, aki az elmúlt szezonban még foghatta arra a ballépéseit, hogy egy mesterséges intelligencia rángatja fonálon, most viszont tényleg kiderült, hogy az egykori kancellár egy kőbunkó.

    the100_s4_3

    Ami nagyon meglepő, hogy Raven mennyire szerethető alakká vált a sorozatban, habár csak később csatlakozott a szereplőgárdához. A tudóslányról simán el lehet hinni, hogy borderline zseni, illetve elég komoly kis ellentét van közötte és Murphy között, ami iszonyú szórakoztató tud lenni. Murphynél egyébként érdemes egy kicsit leragadni, szerencsétlen srácnak az eddigi évadokban nem volt olyan epizód, amikor ne ütötték volna a hátát bottal. Ő olyan szereplő a The 100-ben, akit valószínűleg már az elején ki akartak írni, valaki azonban könyörgött a showrunnernek, hogy tartsák már meg, hisz talán az egyik legnagyobb karakter ezen a posztapokaliptikus vágóhídon. És milyen jó, hogy megtartották!

    A praimfaya egyébként az évadzáróban újfent rettenetesen megkeverte a lapokat, hiszen több helyszínre kerültek a főszereplők, mindenféle kommunikáció és összeköttetés nélkül. SPOILERVESZÉLY! Raven, Murphy, Echo, Bellamy, illetve Monty és a csaja felmentek az űrbe, hogy egykori lakóhelyükön vészeljék át az Apokalipszis 2.0-t. Clarke egy gikszer miatt kénytelen volt lennmaradni, de vélhetően a night bloodnak köszönhetően túlélte a veszélyes kalandot. A grounderek és a skykru pedig lementek a bunkerbe, hegyiembert játszani. Utóbbi szálon nagyon érdekes volt látni, ahogy az egyszerű harcos O-ból vezető lett, de a nézőket minden bizonnyal az fogja legjobban érdekelni, hogy mi történt az elmúlt 6 évben.

    the100_s4_4

    De persze vannak itt további kérdések, mint például:

    • Ki az a kislány, aki Clarke-kal van?
    • Kik jöttek az űrhajóval az epizód végén és barátságosak-e?
    • Nem ölték-e halomra egymást a bunkerben a klánok?
    • Túléltek-e Bellamyék és hogyan fognak visszajönni az űrből?
    • Hogy tudott Clarke zöldövezetet létrehozni egy, a radioaktivitás által elpusztított világban?

    the100_s4_5

    A The 100 ezért jó sorozat, mert nem hagyja nyugodni az embert és alig várjuk, hogy folytatódjon a produkció. Sajnos a széria nem volt túl nézett a CW-n, ennek ellenére berendelték, aminek csak örülni tudunk. Azt még mindenképp hozzá kell tenni, hogy a The 100 akkor élvezhető leginkább, ha darálva nézi az ember, ugyanis a részek jórészt összefüggőek és nem antológia a sorozat. Kellenek az ilyen high concept műsorok a népnek, mert unalmas a sokadik cyber CSI-t, vagy NCIS-t nézni folyton.

    Értékelés? 8/10 simán, a The 100 kezdi kinőni magát és maga mögött hagyni a tinisorozatos vonalat. Ha így haladunk, akkor 2-3 év és hardcore sci-fi lesz végleg a CW produkciójából.

  • Minimalista, de brutális résszel búcsúzott napjaink egyik legjobb sorozata

    A The Leftovers az a sorozat, amelyet nem csak idehaza, de Amerikában is az egyik legalulértékeltebb misztikus produkcióként tart számon a sajtó. Damon Lindelof és csapata összehozta azt, amire kevesen gondoltak, egy regényből készült adaptáció leverte a könyves alapanyagot, ráadásul a széria nagyjából azon a szinten mozgott, a drámaiságot tekintve, mint a Lost. Ez hatalmas szó, a karakterek iszonyú jól meg voltak írva, Kevin, Nora és Matt földhözragadt emberek voltak, akik egy olyan jelenséggel találkoztak, amely bárkinek megülné a gyomrát. A The Leftoversben eltűnt az emberiség 2 százaléka, ami nem tűnik nagy számnak, az HBO produkciója mégis jól bemutatta azt a reménytelenséget és depressziót, amely a hátrahagyottakat kínozta.

    Az első kérdés adott: kaptunk-e válaszokat? Igen. Ez talán meglepő lehet a legtöbb rajongónak, innen pedig muszáj spoilerrel folytatni, mert az utolsó rész információi nagyon durva hatással voltak az eddigi történetre. A 3. évad 8. része, a finálé ugyanis ott vette fel a fonalat, hogy Nora beült pár fura tudós gépébe, amely elvileg elrepítette oda, ahova az elragadottak kerültek. Ennek megfelelően a széria utolsó része első látásra azzal foglalkozott, hogy mi történt Norával a „túlvilágon”, hogyan öregedett meg ott. Aztán kiderült, hogy igazából a jövőben járunk, Nora pedig bujkált Kevin és a többiek elől. Sajnos mindössze egy dialógus keretein belül tudtuk meg, hogy minek lehetett részese a The Leftovers egyik legfontosabb karaktere azután, hogy eltűnt. (Ha egyáltalán eltűnt, ugye.)

    leftovers-finale-2

    Elképzelhető, hogy Nora megbízhatatlan narrátor, ellenben csak a szavaira tudunk hagyatkozni. A The Leftovers mindig is a hitről szólt, így nem meglepő, hogy a készítők se nyilatkoznak a finálé után semmit. Döntsük el magunk, mit gondolunk. Mint kiderült, a korábban hangsúlyozott vallásos vonal nem sokat jelentett, ugyanis az eltűntek nem voltak jobbak azoknál, mint akiket hátrahagyottakként megismertünk. Nem elragadtatás történt Nora szerint, hanem inkább dimenziószakadás, ami hardcore sci-fivé teszi az utolsó részben a The Leftoverst, mely egészen addig inkább misztikus, vallásos vonalon mozgott. Történt ugyanis, hogy míg az egyik dimenziósíkban az emberiség 2 százaléka tűnt el, addig a másik helyen – ahol Nora gyerekei is voltak -, a 98 százalék vált kámforrá. Így ők jártak rosszul, hiszen szinte teljesen összeomlott az infrastruktúra.

    leftovers-finale-3

    Kár, hogy a másik világot nem láthattuk, csak pár szóban hallhattunk róla, ez igazi kihagyott ziccer. A The Leftovers ezzel egy igazán különös vonalra került, már ami a tévés palettát illeti. Eddig ugyanis a készítők azt hangsúlyozták, hogy a produkció egyfajta megváltástörténet, melyben Kevin az a krisztusi személy, akire a Földnek szüksége van. Az apja meg egyfajta próféta, aki megállítja az özönvizet. Szerencsére mindenki azt hisz, amit akar, de a vallásos misztikum az utolsó előtti epizódban befejeződött, amikor Kevin elpusztította a mennyországot/poklot/purgatóriumot, vagy akármi is volt az a hely, ahova a halhatatlan férfi utazgatni tudott.

    A The Leftoverst nehéz elmagyarázni olyannak, aki egy részét se nézte meg az HBO produkciójának, hiszen egy rendkívül sokszínű szériáról van szó. A fehérbe öltözött szektások, a vallásos áhítat, amely az újabb világvégét övezte, Miracle városa mind újdonságot tudott hozni ebbe a sorozatba, mely a kezdetekben kissé basic volt, de úgy kinőtte magát, hogy nem győztünk pislogni.

    leftovers-finale-4

    Az nagyon látszott a műsorban, hogy Damon Lindelof keze benne van, de ezúttal nem merték meglépni azt, hogy válaszok nélkül hagynak minket. A színészek közül Justin Theroux nagyon hasonlított a Lost Jackjére, ellenben mégis zseniálisan egyedi volt a színész játéka, ahogy a Norát játszó Carrie Coon is ki tudott emelkedni. Coon karrierje egyébként annyira befutott már, hogy a Fargo új évadában is fontos szerepet kapott a művésznő. Mellettük meg kell még említeni Ann Dowdot is, aki Kevin nemeziseként, Patti karakterét újra és újra előtérbe hozva tért vissza a képernyőre. Végül, de nem utolsósorban a The Leftovers fontos eleme volt még a 9. Doktor a Doctor Who-ból, Christopher Eccleston, aki karrierje legjobbját hozta Matt Jamisonként, a megtört papként, aki a felesége csodálatos gyógyulása után is a sztori vezéregyénisége tudott maradni. (Zárójelben pedig jegyezzük meg, hogy Liv Tyler nem öregszik, döbbenet.)

    leftovers-finale-5

    A széria készítői sokszor elmondták, hogy regényes szerkezetben szeretnék átadni a The Leftovers felnőttmeséjét, az első szezon volt a bevezetés, a második a tárgyalás, a harmadik pedig a grandiózus finálé. Habár végül az utolsó évadból visszavettek és kevesebb részt kaptunk, mégse konyulhat lefelé senki szája, hiszen a széria kerek egészként búcsúzott. Ez pedig manapság, amikor egy csomó sorozat 1 évad után kaszát kap, óriási dolog. Persze a The Leftovers egy országos tévécsatornán sose tudott volna életben maradni, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az HBO vállalta be a feldolgozást.

    Értékelés? Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a The Leftoversől, aki eddig nem nézte meg a sorozatot, az hatalmas hibát követett el. Repül a harmadik évadra is a 10/10, ilyen mostanában nem lesz, Max Richter zeneszerző főtémája pedig, amely a produkcióban annyiszor elhangzott, innentől az idők végezetéig egyenlő lesz a nagybetűs DRÁMÁVAL. Köszönjük az élményt.