Címke: regény

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének első része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője az ember önpusztító tevékenységéről ír, melynek során meglepő irányból érkezik a segítő kéz. Az Embercsempészekkel is remekelő Brit SF-díjas Dave Hutchinson ismét egy szétzilált Európába repíti olvasóit, de ezúttal egy erdőszéli csetepaté a történet tárgya. Bojtor Iván mitikus dobosa a modern világba hozza magával az ősi idők átkát. Az argentin Sergio Gaut vel Hartman hősei a párhuzamos világok fölötti uralomért küzdenek. A Zsoldos-díjas R. J. Hendon azt a kérdést feszegeti, létezhet-e bűnhődés a halál után. Ethel Watts Mumford retrója egy olyan férfit mutat be, akinek a számára megfordult az idő folyása.

    A központi tudományos anyag a mítoszok valóságtartalmát vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a végítélet órájáról, egy különleges űrexpedíció tévés krónikájáról, egy robot grafikusról, egy holland multiinstrumentalista nagyszabású produkcióiról, az antarktiszi űrállomás-szimulációkról és egy hamarosan nyitó űrkaland-kiállítás csodáiról. A képregény Fedina Lídia, Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc közös munkája, „Mimikri” címmel. A magazin XL-szakaszát M. P. Shiel klasszikus katasztrófaregényének, A bíbor felhőnek befejező része tölti meg. Felégetett városok, természeti csapások, egy titokzatos és halálos jelenség az óceán közepén, valamint egy rendkívüli szerelem a hozzávalói ennek a nem mindennapi csemegének.

    A Galaktika 348. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Nagy Gábor kiemelt helyre került legújabb stalker könyvborítójával!

    Örömmel osztjuk meg olvasóinkkal, hogy könyvborítóink grafikusa, Nagy Gábor kikerült a CGSociety főoldalára, méghozzá a legújabb S.T.A.L.K.E.R könyv a Végzetes álmok borítójával.

    https://cgsociety.org/c/featured/rmb2/stalker-hungarian-bo

    A „Featured Award” nyertes alkotást azért bekarikáztuk. Bizony ez egy díj, amiről a grafikus külön értesülést kap, hiszen nem tesznek ki főoldalra bármilyen képet.

    pirossal jelölve a kép 🙂

     

    Alekszej Kalugin – Stalker – Végzetes álmok

    Amit az oldalról tudni érdemes, hogy grafikusok körében neves szakmai oldalról van szó, több ezer ha nem tízezer alkotással és szintén rengeteg művésszel kelt „versenyre” Gábor, pár napig biztosan felbukkan a kezdőoldalon a képe. Az oldalon regisztrált művészek nagy része olyan projekteken dolgoztak mint Marvel és vagy DC filmek, Disney alkotások videójátékok látványtervezői és még sorolhatnánk.

    Köszönjük Gábornak a remek borítókat és bizonyára a jövőben is megörvendeztet minket igényes munkáival.

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári számát a Nebula- és Brit SF-díjas Gregory Benford novellája nyitja, melyben pénzéhes szerencsevadász ér utol egy menekülő kolóniahajót, de ami ott fogadja, az egészen más, mint amire számított. Az első elbeszélésével bemutatkozó Szente Mihály a robotika törvényeinek egy hátborzongató kivételét idézi meg. Az uruguayi Carlos Federici a kapcsolatfelvétel lehetőségét egy közlekedési balesethez hasonlítja. Boldog Daniella azt kérdezi, van-e Facebook a halál után. Az Aelita- és Roszkon-díjas orosz Vagyim Panov a környezetünkben megbúvó különleges emberekkel szembesíti hősét.

    A lap nagy része foglalkozik a Mars gyarmatosításával. A központi tudományos anyag mellett két novella is a vörös bolygót választotta színteréül. A Nebula-díjas William Ledbetter olvasói egy rendkívüli felfedezésnek lehetnek tanúi. A Zsoldos Péter-díjas Toochee ugyanakkor a telepesek túlélésért folytatott küzdelmét mutatja be.

    A havi retro M. P. Shiel elbeszélése arról, hogy egy különleges természeti jelenségnek köszönhetően mit láthat meg egy ember a Holdon. Shiel világhírű regényének, A bíbor felhőnek első része tölti meg a magazin XL-szakaszát. „Minden világvége-történet anyja” ez, ahogy az irodalomtörténet megemlékezik róla.

    A lapban olvashatók még cikkek többek közt úszó városokról, egy miskolci színielőadásról Babits nyomán, egy új japán Godzilla-rajzfilmről, indiai gleccser-sztúpákról és az ESA diákműhold programjáról. „A marslakó és a mágus” című képregényt Evelyn E. Smith novellájából Matheika Gábor rajzolta.

    A Galaktika 347. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Jasper Fforde – Monokróm kibeszélő a Galaktika tévén!

    Jasper Fforde – Monokróm című könyvét boncolgattuk, amely igazi különlegesség a már unalomig ismételt disztópiákon belül.

    A Monokróm fülszövege

    A kromatokrácia világában az vagy, amit látsz. A társadalom hierarchiája ugyanis polgárainak korlátozott színlátásán alapszik.

    Eddie Russett följebb akar lépni. Amikor azonban apjával Kelet-Kárminba költözik, terve, hogy átlagosnál jobb vöröslátását kihasználja egy előnyös házasságkötés érdekében, egykettőre zátonyra fut. Végzetes hattyúk, alávaló Sárgák és megszeghetetlen szabályok állják útját, rejtélyes halálesetek, valamint két zűrös kapcsolat, egy ráerőltetett bányarémmel és egy lázadó Szürke angyallal. Vajon lesz-e ereje kitörni az agyonszabályozott kasztrendszerből? Nem lesz egyszerű, hiszen a kíváncsisága lépten-nyomon bajba keveri.

     

    A Jane Eyre-eset sikerszerzőjének új regénye sokkal több egy szokványos disztópiánál, mert egyben annak paródiájával is szolgál.

     

    „Az SF és a fantasy mesteri elegye, ami a hangsúlyt a karakterekre helyezi a technovarázslatok helyett. Ráadásul borzasztó vicces is.”

    – Los Angeles Times

     

    „Kihagyhatatlan!”

    – Miami Herald

    A Galaktika webshopján megvásárolható, ha kedvet kaptatok hozzá!

  • Interjú a Gőzkorszak szerkesztőjével és társfordítójával, Abrudán Katalinnal

    A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg 2018 szeptemberében, Keith Roberts – Gőzkorszak című alternatív történelmi regénye. A fordítási folyamat nem volt könnyű, de Abrudán Katalin segítségével nem csak a szerkesztés lett kivételes, hanem a magyar szövegezés is. Az írásban zajlott interjú, rengeteg érdekességet tár elénk a szerkesztői munkáról és  magáról a Gőzkorszakról.

    1. Mióta foglalkozol könyvszerkesztéssel?

    Fordítással 18 éve foglalkozom, és ezen belül gyakran végeztem nyelvi ellenőrzést, lektorálást, fordítások minőségi ellenőrzését. Az irodalmi szerkesztést viszont nem rég kezdtem. Első munkám a 2017 őszén megjelent Tisztogatás volt, Tamás Dénes kitűnő fordításában. https://oldsite.galaktika.hu/mini-interju-tamas-denessel-a-tisztogatas-forditojaval/

    2. Mennyire nehéz olvasmány angolul és magyarul a Pavane/Gőzkorszak?

    Nekem angolul könnyebb volt olvasni, mert akkor egyszerűen csak az élvezet kedvéért olvastam. A szakszavakat az ember nagyjából érti, nem zavarja a mű élvezetében, hogy talán nem pontosan ismeri valamelyiket, a hangulatra attól ugyanúgy ráérez. A szerkesztéskor viszont muszáj volt minden szót ellenőrizni, mert noha a fordító sok nehéz szakszót egészen jól megoldott, másokat viszont nem. Amikor ezt észrevettem, tudtam, hogy mindent alaposan meg kell néznem, és meg kell keresnem a megfelelő jelentést, mivel magam nem vagyok járatos a gőzgépek, és a szemaforok működése terén, ezért csak akkor tudtam, hogy valami helyes-e vagy sem, ha mindent ellenőriztem.

    A magyar szöveget tehát valójában nemcsak olvasóként olvastam, hanem egészen más szemmel. Csak remélni tudom, hogy magyarul sem nehéz olvasni.

    Kétségtelen, hogy elgondolkodtató, tehát ilyen értelemben nem „könnyű” olvasmány. Remélem, hogy az olvasók is olyan alkotásnak találják, amely különös világával, szereplőivel még az elolvasása után is velük marad néhány napig legalább.

    3. Voltak nehezebb részek illetve kifejezések, amelyek megnehezítették a szerkesztői munkát?

    A fordítói és a szerkesztői munkát egyaránt megnehezítette, hogy a kötet hat novellájából az első három rendkívül speciális szókincs ismeretét követeli meg. Az elsőben a lokomobilok, a másodikban a szemaforok működésével kapcsolatos szakszavak alapos ismerete szükséges, míg a harmadikban a litográfiai eljárásokkal kapcsolatos technikai kifejezéseket kell tudni. Ezért a kifejezéseket mind alaposan ellenőrizni kellett, hogy valóban minden helyes legyen, hogy a megfelelő magyar szakszavakat használjuk. Ez megnehezítette, illetve lelassította a munkát, viszont mint minden nehéz akadály leküzdése, utólag igazán jó érzéssel töltött el, hogy sikerült megoldani.

    Az első nagy feladatot rögtön a „mottóként” választott középkori virrasztóének első versszaka jelentette. Erről talán érdemes egy kicsit többet is mondanom.
    Fontos volt, hogy a vers eredeti ritmus- és rímképletét megőrizzük. Több mint egy hetet töltöttem csak a verssel. Megkerestem a teljes szöveget, az érdekesség kedvéért egyik verzióját be is másolom ide. Eredetileg ugyanis yorkshire-i dialektusban írták.

     

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    When thou from hence away art past,

    Every nighte and alle,

    To Whinny-muir thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gavest hosen and shoon,

    Every nighte and alle,

    Sit thee down and put them on;

    And Christe receive thy saule.

    If hosen and shoon thou ne’er gav’st nane

    Every nighte and alle,

    The whinnes sall prick thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    From Whinny-muir whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Brig o’ Dread thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st silver and gold,

    Every nighte and alle,

    At t’ Brig o’ Dread thou’lt find foothold,

    And Christe receive thy saule.

    But if silver and gold thou never gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    Down thou tumblest to Hell flame,

    And Christe receive thy saule.

    From Brig o’ Dread whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Purgatory fire thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st meat or drink,

    Every nighte and alle,

    The fire sall never make thee shrink;

    And Christe receive thy saule.

    If meat or drink thou ne’er gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    The fire will burn thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    Felfedeztem azt is, hogy az eredeti dallamnak rengeteg feldolgozása van. Úgyhogy egészen sokáig, valahányszor elővettem a Gőzkorszakot elindítottam ezeket a feldolgozásokat is, és szinte vég nélkül hallgattam őket.

    A szöveg is a dallam is tökéletes összhangban van a regénnyel, és a regényben való teljes elmélyüléshez, elmerüléshez, a ráhangolódáshoz nagy segítséget adott ez a zene.

    Legjobban talán Alasdair Roberts skót származású énekes verziója tetszett, aki a dalt skót dialektusban énekli.

     

    Alasdair Roberts – A Lyke Wake Dirge

    https://www.youtube.com/watch?v=R46Aue8R_Fc

    A versfordítás nagyon nehéz feladat, és tudtam, hogy egy költő bevonásával lehetne a tőlünk telhető legjobb magyar verziót megalkotni. Azért is volt erre szükség, mert miután rájöttem, hogy a szöveghez dallam is tartozik, fontosnak tartottam, hogy a magyar szöveg az eredeti dallamra énekelhető lehessen.

    Megkerestem tehát kedves költő barátomat, Miklya Zsoltot (https://mora.hu/alkoto/miklya-zsolt), akinek nagy tisztelője vagyok, és már máskor is dolgoztunk együtt hasonló feladatokon, és megkértem, hogy segítsen. Nyersfordításom alapján (és számtalan munkaverzió után) kötöttünk ki annál a változatnál, amelynek első versszaka a Gőzkorszakban szerepel. Annyira megihletett minket ez a munka, hogy pusztán a magunk örömére elkészítettük az egész vers fordítását is.

     

    Virrasztóének

    Lyke Wake Dirge (12-15. sz.)

     

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Majd egyszer elmész innen, el,

    minden este már,

    tövis-pusztába érkezel,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ruhát ha adtál, és cipőt,

    minden este már,

    felöltheted magadra Őt,

    s Krisztus lelkedre vár.

    De ha nem adtál, úgy lakolsz,

    minden este már,

    tövise csontodig hatol,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Tövis-pusztából majd kilépsz,

    minden este már,

    a rettegés hídjához érsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ezüstöt adtál, aranyat?

    Minden este már,

    ne félj, a hídon áthaladsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Vasad sem volt, adni, soha?

    Minden este már

    pokol-láng emészt, ostoba,

    s Krisztus lelkedre vár.

    A rettegés hídja után,

    minden este már,

    purgatórium tüze, láng

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ha szívélyes volt asztalod,

    minden este már,

    a láng nem fog ki rajtad ott,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Sosem adtál ételt, italt?

    Minden este már

    csontig hatol a tűz, kitart,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

     

    Az angol eredeti megfelelő magyar visszaadásához annyi kutatást végeztem, annyi tanulmányt olvastam, annyi háttér-információt szedtem össze, hogy lényegében egy egész esszére való anyagom gyűlt össze róla. Remélem, egyszer még megírom.

    4. Miért érdekes az eredeti angol szöveg, valóban lírai igazi szépirodalmi darab?

    A Gőzkorszak (Pavane) igazi virtuóz módon megírt alkotás. Egyfelől a szerkezete is nagyon érdekes, úgynevezett mozaikregény, amelyben a történet egyes részeit más-más szemszögből meséli el az író, ugyanakkor a „mozaikdarabokból” kialakul egy egységes kép, méghozzá a saját világunktól elképesztően másféle világ képe.

    A mű szépirodalmi jellege megmutatkozik a választékos nyelvhasználatában, a rendkívül erős karakterábrázolásban, és a lírai tájábrázolásban. Roberts kifinomult érzékkel használja ezeket az eszközöket, szereplőit nagy gonddal rajzolja meg, látszik, hogy teljesen elmerült a karakterek életében, érzéseiben, gondolataiban, így az olvasó valóságos emberekkel találkozik egy saját történelemmel, igazi súllyal és meggyőző erővel rendelkező, valós világban. Roberts karakterei teljesen konkrétak. Ezt a hatást kellett megteremteni a fordítás során, és a szerkesztés alatt külön figyelnem kellett arra, hogy ez mennyire sikerült, és ha nem, akkor ennek megfelelően csiszolnom, finomítanom a fordítást.

    Örömmel vállaltam el a Gőzkorszak szerkesztését, mert tudtam, hogy nemcsak a zsáner, hanem általában is a széppróza egyik nagyon fontos könyve, és szerzője, a 65 évesen 2000-ben elhunyt Keith Roberts, igazán figyelemre méltó író volt, akinek életében sajnos mégsem sikerült eljutnia az őt megillető közönséghez. Olyan kortársaihoz képest, mint JG Ballard és Brian Aldiss, akik műveit a kritikusok ma már a szépirodalom alkotásai között tartják számon, Robertset kizárólag tudományos fantasztikus íróként tartják nyilván.

    Ennek ellenére Algis Budrys, sci-fi író, szerkesztő és kritikus, Robertset kora legjobb brit novellaírójának tartotta. A Brit Science Fiction Társaság három kategóriában (regény, novella és alkotó) négy díjjal is jutalmazta Roberts munkásságát.

    5. Személyes kötődésed is van a könyvhöz, hiszen épp ott élsz, ahol a könyv történetei játszódnak. A történelem alternatív alakulása mennyiben változtatta meg a tájat ahhoz képest, amit te ismersz? 

    Számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény dél-nyugat Angliában, főként Dorset megyében játszódik. Lassan tizennégy éve élek ugyanazon a vidéken, ahol a Gőzkorszak történetei játszódnak. Munka közben elevenen jelent meg előttem minden egyes – a kötetben szereplő – tengerpart, domboldal, a hangával, rekettyével borított, szelíden hullámzó hátságok, a Purbeck félsziget, Corfe és a várromok, és minden emlegetett város. Ezeken a helyeken magam is többször jártam, kirándultam. Amikor az ember olvas, óhatatlanul pereg előtte a „film”, az olvasottak által keltett belső kép, de ebben az esetben a táj előttem nemcsak az író leírása alapján jelent meg, hanem úgy, ahogy az a valóságban látható.

    Roberts kivételes tehetséggel és nagyon pontosan rajzolja meg a vidéket, és ez létfontosságú szerepet játszik abban, hogy noha kitalált világról ír, a világ mégis nagyon valóságos, egyfelől mert a szereplői igazán élnek, másfelől, mert abszolút felismerhetően valós tájban mozognak. Semmit nem változtatott a környezeten, ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy ez a táj mennyire időtlen és varázsos.

    6. Szívesen dolgoznál további Keith Roberts köteteken?

    Igen, nagyon szívesen. De általában is nagyon szívesen dolgoznék hasonló színvonalú, klasszikusnak számító köteteken. Sajnos uralkodik egy gyakorlat, amely teljes irodalmi műfajokat, rétegeket minősít másodlagosnak vagy alantasnak is akár, meg sem mérve a szöveg értékeit. Ezek közé tartozik a sci-fi, a fantasy, és ahogy látom, a műfajilag is különálló alternatív történelem is. Holott az általánosítás ezen a téren sem helyes, és fontos lenne meglátni az értéket, az igazi irodalmi szépséget, és nem pusztán a műfaj és valamiféle általánosítás alapján ítélni meg egy alkotást.

    A Pavane/Gőzkorszak egyszerre különös, néha frusztráló, nem azonnal áttekinthető, ugyanakkor mégis csodás. Az a fajta regény, amelyet minél többször olvas újra az ember, annál tisztábbá válik előtte az ábrázolt világ, a szereplők természete, illetve a próza szépsége és különös szerkezete. Remélem, hogy a magyar olvasók is megszeretik.

  • Berendelést kapott az Alapítvány tévésorozat

    Isaac Asimov klasszikusát, az Alapítvány regénysorozatot régóta próbálják adaptálni, eddig azonban mind a filmesek, mind pedig a tévések bicskája beletört a lenyűgöző sci-fi történetbe. Mindenki meglepődött, amikor kiderült, hogy a franchise jogai az Apple-höz kerültek, akik a David S. Goyer-Josh Friedman duóval karöltve kezdtek el azon dolgozni, hogy az Alapítvány képernyőkre kerülhessen.

    Most komoly hír érkezett a sorozat kapcsán, ugyanis az Apple 10 részes első évadra rendelte be az Alapítvány feldolgozását. A tévés iparban elég ritka, hogy egy-egy produkciót rögtön, a pilot legyártása nélkül egy teljes évadra bekérjenek, a hamarosan streaminggel is foglalkozó cég azonban nagyon bízik Goyerékben.

    Az Apple online szolgáltatása jövő márciusban indulhat el, ennek egyik zászlós hajója lehet a későbbiekben az Alapítvány. Saját gyártású sorozataikra nem kevesebb, mint 1 milliárd dolláros tőkét szánnak, így ambícióból nincs hiány. Kíváncsian várjuk a végeredményt, ha már az HBO-nak anno nem jött össze a projekt. Mondjuk a helyette kapott Westworld miatt se panaszkodhatunk.

  • Új bejelentkezés a Galaktika TV-n!

    Kicsit megkésett a júliusi bejelentkező, de a fiúk miután sikeresen lediplomáztak, elmentek pihenni, gyerekeket táboroztatni – mert ők már csak ilyen kis aranyosak – és persze Somira lett bízva a videó kitétele, ami ez idáig nem történt meg.

    De, most itt van, hallgassátok és nézzétek. Anna éppen hazudik, júliusi szám tartalm, játékokról, tervekről!

     

     

     

  • Előrendelhető Walter Tevis – Sokszavú Poszáta című könyve

    Walter Tevis érzelmekkel és fekete humorral átszőtt, szép könyve robotszereplői szájával is az emberi önrendelkezés jogáért kiált.

     

    A 25. század disztópikus világában az emberi civilizáció maradéka elektronikus mennyországokba zárkózva vegetál. Nincsenek családok, gyerekek, de még valódi párkapcsolat, szerelem sem igen létezik. A gépiesen udvarias hétköznapokból már csupán a drogok vagy az öngyilkosság jelentik a menekvést. Az olvasás tiltott dolog, de igazából senkinek eszébe sem jutna már ezt a szabályt megszegni. A gondolkodást számítógépek és robotok végzik az ember helyett. A jelszó: „Ne kérdezz; lazíts!” E látszatélet megkapó jelképe a sokszavú poszáta, mely éjjelente nem a saját énekét dalolja bele a világba, hanem más állatok hangját utánozza.

    Az emberiséget már csak egy halálvágyával küzdő android mentheti meg, valamint egy fiatal pár, akik szenvedélyes szerelemre lobbannak egymás és a könyvek iránt. Ez a szenvedély talán még az apátiába kövült gépi intelligenciákat is képes felrázni.

    A könyvet előrendelhetitek a Galaktika webshopján.

  • Nagyban játszik a Ready Player One

    A játékipar bevételeit tekintve pár éve már lekörözte a filmipart, mégpedig ugyanazt a bevált receptet követve, mint szélesvásznú elődje: a következő durranás legyen mindig nagyszabásúbb, látványosabb, pörgősebb, mint az előző. Aki végigélte a számítógépes játékok fejlődését, pontosan tudja, honnan hová jutottunk el ezen a területen, aki pedig életkorából fakadóan nem volt ott a kezdeteknél, számos videóból ismertheti a bejárt utat. A vérbeli geekeket sorra kápráztatják el az egyre ütősebb játékok, melyeket a technológiák és platformok folyamatos fejlődése tesz lehetővé. Ezek után nyilván azt is szívesen megnézik, ha valaki széles vásznon mutatja meg nekik, milyen lesz a gaming a jövőben, mondjuk úgy 30-40 év múlva.

    A Ready Player One egyértelműen egy fíling-mozi, ami a geek-játékos közönséget igyekszik maximálisan kiszolgálni, és ezt a feladatot kitűnően meg is oldja. Miután indulásképpen pár percben vázlatosan mutatja be a sivár jövőt, máris jön a lényeg: fejest ugrunk az Oasis virtuális valóságába, ahol aztán van minden, amit csak el tudunk képzelni. A látvány, akció, pop-kulturális utalások, poénok magukkal ragadnak: dübörög a fan-service. Ez aztán tényleg az a film, amit IMAX moziban, 3D-ben és popcornnal érdemes nézni.

    Szóval a film abszolút működik, ha szórakozni, kikapcsolódni akarunk, és hagyjuk, hogy sodorjon a lendület – és nem várjuk tőle a világ árnyaltabb ábrázolását. A sztori felépítése azt a szokásos hollywoodi sémát követi, melyben egy átlagos tizenéves menő és közismert lesz, cool cuccokra, barátokra és vagány csajra tesz szert. A világ könnyen átlátható: tudjuk ki a rossz és a ki a jó. Szóval ne számítsunk olyan plusz rétegekre, amilyeneket például a Mátrix vagy az Ex Machina adott. Itt azon van a hangsúly, hogy milyen az, amikor egy gamer igazán nagyban játszik. akkorában, amekkorát csak el tudunk képzelni. Éppen ezért a Ready Player One nem lett filmtörténeti mérföldkő, ugyanakkor viszont annyira elkapta a játékos-hangulatot, mementót állítva a gamereknek, a nyolcvanas éveknek, a mai online játékok világának és lehetséges jövőjének, és mindezt olyan pörgősen és látványosan teszi, hogy aki kicsit is kapcsolódni tud ehhez a témához, annak mindenképpen célszerű megnéznie.

    Persze olyasmiken nem szabad elgondolkodni, hogy a 2040-es években a fiatalok miért ismernek akár 60-70 évvel korábbi játékokat, zenéket, filmeket és miért nosztalgiáznak rajtuk – ami reálisan nézve teljességgel lehetetlennek tűnik. Mint ahogy azt is jól tudjuk, a világ nem olyan, hogy az egyik globális gigacég velejéig gonosz, a másik pedig szűziesen ártatlan. És abba se menjünk bele, vajon az egyik szereplőt miért nem rázza meg különösebben egy rokonának elvesztése.

    A film első fele jobban működik, mint  a második. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az elején ismerjük meg az Oasist, a karaktereket, motivációkat, ekkor történnek a húsvéti tojás utáni nyomozás első fordulatai – vagyis sok az újdonság. Viszont amikor már egyértelmű a cél, megvannak a csapattagok, és már több időt töltünk a való világban is, akkor kiszámíthatóbbá válik a történet. Éppen ezért a vége felé már kicsit hosszúnak tűnik a 140 perc.

    Mindezzel együtt a Ready Player One látványos, szerethető, átélhető, hangulatos és poénos film – ami nem akar mást, mint kizökkenteni a valóságból, miközben összekacsint azokkal, akik rendszeresen kirándulnak képzelt világokba.

  • Ingyen bele lehet olvasni az Amerikai istenek képregénybe

    Nem csak a Starzra készült Amerikai istenek tévésorozat volt az egyetlen adaptáció, amely mostanában készült el a 2001-es Neil Gaiman-féle regény alapján, a Dark Horse kiadó folyamatosan publikálta a könyvön alapuló füzeteket. Ezeknek az első kilenc számát szedték most össze és jelentették meg egy keményfedeles kiadásban. Az io9 nevű geek weboldalon 32 oldalnyi tartalmat (az első füzetet) lehet elolvasni az adaptációból, mely az eredeti sztorihoz hasonlóan véres, megdöbbentő és csak felnőtteknek szóló mű lett. Nem rövid olvasmányról van szó egyébként, a maga 208 oldalával jó mélyen el lehet merülni Shadow Moon kalandjaiba.

    A Dark Horse három ilyen keményfedeles gyűjteménnyel készül a rajongóknak, az American Gods: Shadows ennek az első felvonása. Az Amerikai istenek második évadával kapcsolatban rossz hír volt, hogy Bryan Fuller távozott a produkció fedélzetéről, ám a folytatás készül, Gaiman elmondása alapján ő is aktívan felügyeli az új részeket. Habár showrunnerként nem fog dolgozni a szérián, tekintve, hogy a művész a Good Omensen is hevesen dolgozik.