My Blog

Címke: naprendszer

  • Planet X – A kilencedik bolygó

    Két CalTech tudós a The Astronomical Journal-ban osztotta meg kutatását a Naprendszer valódi kilencedik bolygójáról, a „Planet X”-ről. Dr. Michael E. Brown és Dr. Konstantin Batygin kiterjesztett számítógépes modellezésekre és matematikai számításokra alapozzák bizonyítékaikat. Sokszor felröppen a hír, hogy megtalálták a legújabb bolygót, ám ezekről legtöbbször kiderül, hogy nem léteznek, vagy más, kisebb objektum áll a számolások mögött. Ezúttal azonban tényleg lehet ok a bizakodásra.

    Ugyanazzal a módszerrel derítették ki a planéta helyzetét, mint ahogy a Neptunusz mozgásának segítségével számították ki az Uránusz létezését is. Most egy, a Kuiper-övben felfedezett kisbolygóhalmaz mozgását kutatták, mikor a Planet X nyomaira ráakadtak.

    planet x

    Úgy hiszik, a kilencedik bolygó nagyjából akkora méretű, mint a Neptunusz (kb tízszer nehezebb és négyszer nagyobb az átmérője, mint a Földnek).

    Leginkább a távolság miatt fájhat a fejünk, emiatt is lehetséges, hogy eddig nem találtak rá a bolygóra. Valószínűleg a Nap fénye minimálisan érheti el, így nincs látható fényvisszaverődés, vagy pedig az infravörös tartományban érzékeny kutató űrtávcső (WISE) nem találja a roppant hideg miatt, ami a bolygón uralkodik.

    Nagyjából 20 milliárd mérföldre (32 milliárd km) van a Naptól. Pontosabban, pályája ekkor tartózkodik legközelebb a központi csillaghoz. Legtávolabb akár 100 milliárd mérföldre is kerülhet (160 milliárd km). A Pluto, azaz az eddig legtávolabbiként ismert kisbolygó a rendszerben „csupán” 4,6 milliárd mérföldre (7,4 milliárd km) van a Naptól. Ezekkel az adatokkal számolva a tudósok megállapították, hogy nagyjából tíz-húszezer évbe telik a Planet X-nek egyszer megkerülni a Napot.

    Brown és Batygin eredetileg nem új planétát akartak felfedezni, hanem pont az ellenkezőjét: be akarták bizonyítani, hogy nincs több bolygó a Naprendszerben.

    A kutatók eddig még hivatalosan nem pillantották meg a kilencedik bolygót, de a bizonyítékok erős lábakon állnak. A két CalTech csillagász azt állítja, hogy az elkövetkezendő öt évben sikerülhet teleszkópvégre kapni a távoli planétát.

  • A legforróbb kettőscsillag

    Egy csillagászcsoport nemrégiben rátalált az eddig észlelt legnagyobb és legforróbb kettőscsillagra. A két égitest olyan közel van egymáshoz, hogy érintkeznek. Ennek két féle végkifejlete lehet: óriáscsillaggá olvadnak össze, vagy fekete lyuk lesz belőlük.

    De ne rohanjunk ennyire előre. Először nézzük meg, mi is valójában a kettőscsillag. A jelenség főszereplői az egymás tömegvonzására ható csillagok. Ezek nem mindig érintkeznek, de a jellemző magatartásforma az, ha a két csillag összeér bizonyos időközönként, és folyamatosan forognak, egymás körül keringenek.

    A most felfedezett VFTS-352 kategórianevű csillagrendszer azonban sok újdonsággal szolgált kutatócsoportnak. Az „alig” 160000 fényévre lévő kettőscsillag mindkét tagja roppant forró és hatalmas tömeggel rendelkezik. Alig egy nap alatt kerülik meg egymást. A két csillag középpontja nagyjából 12 millió kilométerre fekszik egymástól. Ez azt jelenti, olyan közel helyezkednek egymáshoz, hogy felületük fedésben van, és egy híd alakult ki közöttük. A két csillag tömege a Nap 57-szeresét teszi ki, de kitűnnek még a felszíni hőmérsékletük miatt is, amely meghaladja a 40000 Celsius-fokot.

    E kettőscsillag révén megfigyelhető és vizsgálható a galaxisok evolúciója, amely új távlatokat nyithat az Univerzum titkait illetően. Valószínűleg e csillagok hatalmas mennyiségű oxigént termelhetnek, és további olyan elemeket, amelyeket a jövőben vizsgálni lehet.

    space - vfts-352

    A vámpírcsillagokkal ellentétben nem egymástól szívják el a különböző elemeket, hanem megosztják egymással. Nagyjából egy méretű mindkét csillag, és kb. anyagainak 30%-án osztoznak.

    A kutatók szerint két, igen ellentétes végkifejlete lehet a két csillag gigászi táncának. Az egyik, hogy a két test végül összeolvad, és egy hatalmas óriáscsillaggá válik, ami rendkívül gyors forgást eredményez majd. Ha folytatja a gyors forgást, akkor egy hatalmas robbanás lehet a vége, amit hosszú időtartamú gamma-sugárkitörés fog követni.

    A másik elmélet szerint a két csillag anyagai „összekeverednek”, és egy új evolúciós folyamatba kerülhetnek, amely végül szupernóva-robbanást eredményez, és fekete lyukak rendszerét hozhatja létre.

  • A Naprendszer legtávolabbi objektuma

    Csillagászoknak sikerült rábukkanni az eddig ismert legtávolabbi objektumra, ami még a mi naprendszerünkhöz tartozik. A Plutónál háromszor messzebb lévő égitest valószínűleg jégből áll.

    Nevet még nem kapott az új felfedezés, egyelőre a V774104 kategóriaszám szerint tartják számon. Az objektum 500-1000 kilométer nagyságú és több, mint 14 milliárd kilométerre kering a Naptól. Ez igencsak messze van, hiszen a Föld-Nap távolság „mindössze” 149 millió kilométer. A Pluto több, mint 5 milliárd kilométerre található Földünktől, és 9 évébe telt a New Horizons űrszondának, hogy elérje.

    A frissen felfedezett V774104 alakját nem tudják pontosan, sőt még a pályája is kérdéses. Az ehhez hasonló égitestek igen messzire el tudnak kerülni a Naptól, így azt sem lehet tudni, közeledik, vagy távolodik az objektum. Három hasonló égitestről tudunk még, amelyek ugyan közelebb vannak a Naphoz, mégis attól való távolodásuk elérheti a több milliárd kilométert is. Távolodás alatt ezen égitestek pályájának Naptól legmesszebb eső pontját értjük. A különböző, jobbára kisebb átmérőjű objektumok pályája kevésbé szabályos, úgynevezett nyújtott ellipszis alakú, így e kiszórt objektumok rendkívül messze kerülhetnek Napunktól keringésük során.

    Kutatások szerint a hasonló távoli objektumok eredetileg nem ilyen pályákkal rendelkeztek. Az egyik népszerű magyarázat szerint egy elhaladó bolygó okozhatott gravitációs zavart, ezzel módosítva a test pályáját. A másik elmélet pedig azt mondja, hogy a Nappal azonos molekulafelhőből alakult csillag „lopta el” a kisebb égitesteket, még 4,6 milliárd évvel ezelőtt.

  • Óceánok a Plutón

    A New Horizons az űrkutatás meghatározó mérföldköve, hiszen rengeteg információval szolgál Naprendszerünkről. Pedig még csak az adatok 5%-át tudta visszaküldeni a Földre. Ez a tudás mégis sokkal több, mint amennyit eddig tudtunk a Plutóról.

    Az űrjármű lélegzetelállító képeket küldött vissza, amelyeken jól kivehető néhány jellemzője a távoli törpebolygónak. Felszíne hegyekkel és jeges síkságokkal rendelkezik.

    pluto2

    Ezzel már kimondhatnánk, hogy semmiféle élet nem létezhet ilyen zord körülmények között, de egy brit kutató továbbment. Brian Cox úgy véli, nem is a felszínen kell keresgélni.A törpebolygó felszíni óceánjai alatt kedvezőbb feltételek lehetnek. Az eddigi adatokból következtetnek felszín alatti óceánokra is, mely Cox szerint ígéretes lehet az élet kutatásában. A New Horizons elemzői és a NASA is bőszen vizsgálják a kapott adatokat, de már felfedeztek folyó jeget, és 3500 méter magas hegyet is a Plutón.

    Ha van is élet a fagyos törpebolygón, akkor is csupán valami egyszerű létformákra kell gondolni.

    Az adatok további 95%-ára még várni kell, és cseppet sem biztos, hogy Cox megkapja azokat, amikre szüksége van. Mindenesetre a New Horizons töretlenül, ám kissé lassan – de küldi az elemzőknek a mérhetetlen információáradatot.

  • A New Horizons folytatja útját

    Kalandosan indult a New Horizons nevű űrjármű „karrierje”. A 2006-os fellövése óta megtett már több, mint 4,8 milliárd kilométert, miközben a Földön azt hitték, hogy elromlott. De aztán mégis bekapcsolt és gyönyörű felvételeket közölt missziójáról, a Plutóról. Ez űrkutatási mérföldkő, hiszen a bolygóból törpebolygóvá lefokozott Plutó háza táján még soha nem járt ember által készített eszköz. A  zongora méretű űrjármű rengeteg adattal szolgálta a különféle kutatásokat, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk az univerzum kezdetéhez, vagy a saját Naprendszerünk, esetleg a Föld kialakulásához is.

    A New Horizons azonban nem áll meg. 2026-ig hosszabbították meg a küldetését. Most, hogy elhagyta a Plutót, a mélyűr felé vette az irányt, ami koránt sem ígérkezik zökkenőmentes utazásnak. A világűr e fertálya tele van különféle aszteroidákkal és kisbolygókkal, ami nagyban megnöveli annak a veszélyét, hogy a járműben kár keletkezzen.

    pluto

    Végleges döntés még nem született, 2016 tavaszáig konzultálnak a tudósok, hogy végülis mi lenne a további célja a New Horizonsnak. De elmondhatjuk, hogy jók az esélyei: energiaforrásai kiváló állapotban vannak, sokáig kibírná az utazást, és a további kutatásokhoz nem kellene új járművet fellőni.

    A jövőben megvizsgálhatná a 2014 MU69 névre keresztelt aszteroidát, amit tavaly a Hubble teleszkóp vett észre. A New Horizons 2019-ben fog elhaladni az aszteroida mellett.

    Mindenesetre a szonda nem tétlenkedik, annak ellenére, hogy amíg tovább utazik, kikapcsolta a kameráit. A Plutóról készült nagyfelbontású képeket folyamatosan küldi a Földre, de az adatok továbbítása rendkívül hosszadalmas folyamat, és ez egyre csak lassul, ahogy távolabbra kerül tőlünk, és mélyebben elveszik a végtelen sötétségben.

  • Mekkora is a Naprendszer?

    A csillagászok évtizedek óta újabb és újabb hasonlatokkal próbálják megértetni velünk, mekkora is a Naprendszer. (tovább…)

  • Egy párhuzamos univerzumban… – Képekkel!

    Vannak elképzelések, amelyek kevésbé tudományosak, mint amilyen látványosak, de ez utóbbi kárpótol bennünket mindenért. Milyen lenne a Föld gyűrűkkel? Vagy magával a Szaturnusszal? És két Holddal? (tovább…)