My Blog

Címke: naprendszer

  • Csupán 200 ezer év alatt született meg a Naprendszer

    Az amerikai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium tudósainak vizsgálata szerint 4,5 milliárd évvel ezelőtt nagyon rövid idő, nagyjából 200 ezer év alatt keletkezett a Nap és a Naprendszer.

    Más csillagrendszerekhez hasonlóan a Napot és a Naprendszert alkotó anyag egy nagy gáz- és porfelhő összeomlásából származik. Más csillagrendszereket megfigyelve, amelyek a Naprendszerhez hasonlóan keletkeztek, csillagászok úgy becsülik, hogy körülbelül 1-2 millió évbe telik egy felhő összeomlása és a magfúzió beindulása egy csillag belsejében.

    Az új tanulmány a Naprendszert illetően számokkal szolgál. A kutatók a meteoritokban talált molibdén izotópjainak vizsgálata alapján jutott a következtetésre.

    Újonc a világűrben

    Korábban nem igazán ismertük Naprendszerünk keletkezésének időkeretét. Ez a tanulmány megmutatja, hogy ez az összeomlás, amely elvezetett a Naprendszer kialakulásához, nagyon gyorsan, kevesebb mint 200 ezer év alatt történt. Ha ezt egy emberélet időtartamához viszonyítjuk, a naprendszer kialakulását egy olyan várandóssághoz lehetne hasonlítani, amely kilenc hónap helyett 12 óráig tart.

    A Naprendszer legkorábban keletkezett szilárd anyagai a kalciumban, alumíniumban gazdag zárványok és ezek a minták közvetlen bizonyítékkal szolgálnak a Naprendszer keletkezésére. Ezek a mikrométertől centiméterig terjedő nagyságú zárványok a meteoritokban magas hőmérsékletű környezetben (több mint 1300 Kelvin) formálódtak valószínűleg a fiatal Nap közelében.

    Utána távoztak kifelé abba a térségbe, ahol a szenes kondritokat tartalmazó meteoritok kialakultak, és ahol ma is megtalálhatók. A kalcium-alumínium zárványok többsége 4,567 milliárd évvel ezelőtt keletkezett egy 40 ezer-200 ezer éves időtartam alatt.

    3001 Végső űrodisszeia

    A nemzetközi kutatócsoport megmérte a molibdén izotópjait és megállapította a szenes kondritokat tartalmazó meteoritokból, köztük a Földön talált legnagyobb szenes kondritból, az Allendéből származó különböző CAI-k összetételét. Azt találták, hogy a távoli molibdén izotopikus összetétele felölei a protoplanetáris korongban (fiatal csillagok körül kialakuló akkréciós korong, melyben gázok és szilárd részecskék keringenek) keletkezett anyagok teljes körét, nem csak egy kicsiny darabét, így ezek a zárványok a felhő összeomlásának időszakában keletkezhettek.

    Mivel a csillagnövekedés megfigyelt időtartama (1-2 millió év) jóval hosszabb, mint a zárványok keletkezésének időtartama, a kutatócsoport képes volt hajszálpontosan megállapítani, hogy a Naprendszer kialakulásának mely szakaszát tanúsítja a zárványok keletkezése, és végül azt, hogy a Naprendszert alkotó anyag milyen gyorsan gyarapodott.

  • Hány fok van a Naprendszerben?

    A címben feltett kérdés önmagában véve értelmetlen, hiszen a naprendszer hatalmas A Nap szinte elképzelhetetlenül forró, miközben az űr alig melegebb az abszolút nulla foknál.

    Azonban rögtön értelmet nyer a kérdés, ha egy összehasonlításról beszélünk. A Naprendszer számtalan pontján jártak már a szondáink és az infravörös távcsövek is elképesztő pontossággal képesek megmérni egy adott tárgy hőmérsékletét. Ez a látványos videó a leghidegebb ponttól végigvezet minket a Naprendszeren, egészen a legforróbb helyig.

    Fagyott égbolt

    A videó egy kis kitekintéssel kezdődik, megmutat három olyan dolgot a világegyetemben, amely hidegebb, mint bármi a Naprendszerünkben. Utána a Naprendszer egyre melegebb pontjait ismerhetjük meg, néhány érték igen komoly meglepetést okozhat. Végül mielőtt elérjük a legmelegebb helyett ismét csak kikacsintunk a Galaxisunkba néhány forró égitestet megtekinteni.

    A videó a 2019-es ismereteinket tükrözi.

  • Nagy erejű összeütközések kontra békés anyaghalmozódás

    Egy távoli égitest megfigyelésével egy évtizedes tudományos vita végére tehetnek pontot a kozmológusok. Az új eredmények alapjában véve forgatják fel a naprendszer kialakulásának elméletét.

    Több mint ötven évvel ezelőtt vált uralkodóvá a nagy erejű összeütközések elmélete. A fiatal csillagok a csillagközi anyag sűrűsödéseiből alakulnak ki, a perdületmegmaradás miatt kialakul egy sűrűbb anyagkorong, a protoplanetáris korong. A fiatal csillag sugárzása az anyagkorongból kifújja a könnyű elemeket, a lehűlő közegben pedig a nehezebb elemek kondenzálódnak. A szilárd törmelékszemcsék egymással ütközve egyre nagyobb testeket formálnak, amelyek végül nagy erejű ütközésekkel bolygótestekké állnak össze.

    Nemrégiben merült fel egy újabb teória, amely az anyag békés felhalmozódásával számolt. Az elképzelés szerint a folyamat kevésbé volt katasztrófajellegű, a bolygók anyaga ennél békésebben állt össze. Az elméletet 15 éve dolgozta ki Anders Johansen, a svéd Lundi Obszervatórium kutatója még PhD-hallgató korában. Az elmélet számítógépes szimulációk közben merült fel. Érdekesség, hogy először azt hitte, a szimulációk kódolásába csúszott valami hiba.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

    Egy távoli kis égitest adatainak elemzése alapján csillagászok megállapították, hogy a Naprendszer bolygóinak kialakulásában mégis az utóbbi, a békésebb folyamatok voltak az uralkodók.

    A kérdés eldöntésében egy Arrokoth nevű égitesté volt a főszerep, a mely a Kuiper-övben kering. Hat éve fedezték fel, akkoriban 2014 MU69-ként emlegették. Két, egymással érintkező lapos korongból áll, bár eleinte úgy tűnt, egy kisebb és egy nagyobb labdából épített hóemberre hasonlít inkább.

    Az Arrokoth a Naptól több mint hatmilliárd kilométerre kering. A Kuiper-öv égitestjei a Naprendszer kialakulása óta nagyrészt változatlanok maradtak, a legtávolabbi idők fennmaradt kövületeinek számítanak. Annak az időnek az emlékét őrzi, amikor a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult.

    Az Arrokothról egy évvel ezelőtt a New Horizons gyűjtött adatokat, amikor a közelében elrepült. A mérési adatok és a felvételek lehetőséget kínáltak arra, hogy durva ütközések vagy békésebb folyamatok alakították ki a bolygókat. A kutatócsoport nem talált összeütközések nyomaira. Se törések, se becsapódások nem mutatkoztak, ami azt jelenti, hogy az objektumok békésen torlódtak össze.

    Az Arrokoth eddig a legtávolabbi égitest, amely mellett űreszköz elrepült.

  • Ahogy még nem láttad, milyen gyors a fény

    Nehéz megérteni a fény sebességét, egyszerűen a felfoghatatlan gyorsasága miatt.  Állandóan körülvesz minket, egyik pillanatban még sötét van, a másikban ott a fény.

    Dr. James O’Donoghue egy videót készített, hogy segítsen megérteni a fény sebességét. Hogy a foton mennyire gyors, és hogy csillagközi léptékben mégis mennyire lassú.

    Egy „fotoncsomag” segítségével megmutatja, hogyan kerüli meg hét és félszer a földet egy másodperc alatt, és mennyire lassú, ha bolygóközi távolsággal kell számolni.

    A videóban minden fizikailag hiteles, ahol szükséges a méretarányokkal játszik. Az égitesteket nagyította fel arányosan, hogy egyáltalán lássuk őket. A távolság és a sebesség pontos megmutatása volt a cél.

    Dr James O’Donoghue  bolygókutató brit állampolgár, korábban a NASA munkatársaként dolgozott a NASA Goddard űrrepülési központjában, Marylnadban. Jelenleg japánban él, és Tokió közelében dolgozik  a JAXA japán űrügynökségnél.

    A gázóriások specialistája. Kutatás területei a Jupiter, Saturnusz gyűrűi, a bolygók légköre, a nagy vörös volt, és a bolygókon látható sarki fény.

  • Fekete lyuk a Naprendszerben

    Az univerzum egyik legpusztítóbb ereje a fekete lyuk. De egy új elmélet szerint nem lehetetlen, hogy a Naprendszerben is rejtőzik egy.  Egy új elmélet szerint elképzelhető, hogy naprendszerünk kilencedik bolygója valójában egy ősi fekete lyuk.

    Évtizedek óta folyt a tizedik bolygó keresése, majd a Plutó leminősítése után lett a keresés tárgy a kilencedik égitest. A Kuiper-öv objektumainak pályáját elemezték, és gyanús csoportosulásokra figyeltek fel. A Kuiper-öv egy távoli törmelékgyűrű, a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygó öv. A kisbolygók egy része azonban különös módon rendeződtek el egy csoportban. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az övön túl, egy távoli kilencedik bolygó gravitációs vonzása okozza ezt.

    Jakub Scholtz és James Unwin amerikai csillagászok szerint azonban elképzelhető, hogy ez az égitest valójában egy ősi fekete lyuk, még az ősrobbanás utáni időkből.

    A csillagászok régóta feltételezik a primordiális fekete lyukak létezését.  Ezek régi és viszonylag kicsi fekete lyukak, amelyek az ősrobbanás után alakultak ki. Az univerzum nagyon korai időszakában a sűrűség ingadozásának hatására jöttek létre. Az eltelt évmilliárdok alatt a kisebbek már elpárologhattak, de a nagyobbak még mindig léteznek. Ez egyelőre még csak elmélet, nem sikerült ilyeneket közvetlenül megfigyelni.

    A két csillagász szerint a titokzatos kilencedik bolygó, amely valahol 300-1000 csillagászati egységnyi távolságban kering, valójában egy ilyen fekete lyuk.

  • Forgás és tengelyferdeség

    Egy földi nap 23 óra 56 percig tart. A bolygónk tengelyferdesége 23,4 fok.  Ennek köszönhetjük az évszakokat.  De tudod, hogy a naprendszer többi bolygójával mi a helyzet? Milyen hosszú egy nap a Jupiteren? Tudtad, hogy a Merkúr az egyetlen bolygó, amelynek tisztességesen függőlegesen áll a tengelye? Tudod, hogy a Neptunusz akkora ütést kapott, hogy gyakorlatilag az oldalán gurul? És azt tudtad, hogy a Vénusz azért forog látszólag ellentétes irányba, mert egy kozmikus erő hatására fejre állt.

    Ez a rövid videó megmutatja neked a Naprendszer bolygóinak hogy áll a tengelye, és milyen hosszú rajta egy nap.

    https://www.youtube.com/watch?v=MS8KA7Mayho

    (via)

  • Voyager-2: Úton a csillagok felé

    A NASA ma hivatalosan is bejelentette, hogy a Voyager-2 űrszonda elhagyta a Naprendszert, és kilépet az interstelláris űrbe. Testvérszondája, a Voyager-1 után a második olyan ember alkotta űreszköz, amely elhagyta Naprendszert.

    A Voyager 2 még november 5-én lépett át a képzeletbeli határt, vagyis kilépett a hélioszférából. A helioszférában a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban. A csillagközi térben azonban a kozmikus sugárzás részecskéét érzékelik a szonda műszerei. A kutatók is abból észlelték a kilépést, hogy a napszél részecskéi egyszer csak eltűntek.

    Bár a megnevezés ellenére a Voyager-2 indult hamarabb, a pályája révén mégis a Voyager-1 hagyta el előbb a Naprendszert, a szonda 2012-ben lépte át a heliloszféra határát. A Voyager 2 különlegessége, hogy indítása után 42 évvel is vannak olyan működő műszerei, amely példátlan információkkal szolgál a csillagközi térbe való átlépés milyenségéről.

    A Voyager 2 csaknem 18 milliárd kilométerre van a Földtől és nagyjából 54 ezer kilométer per órás sebességgel halad. A NASA sikerrel ébresztette fel nemrégiben, újra felvették vele a kapcsolatot, és 16,5 órás késéssel kapták meg a fedélzeten rögzített adatokat.

    Egy másik számítás szerint azonban mindkét szonda technikailag még mindig a Naprendszeren belül van. Ugyanis egy másik szabály szerint az üstükösöket rejtő Oort-felhő külső pereméig tart a Naprendszer. De ezt az övezetet csak évezredek alatt érné el a két szonda.

  • A Naprendszer legnagyobb hegyei

    A Meta Ball Studios tökélyre fejlesztette az érzékletes összehasonlítást.

    Videói csodálatosan érzékelteti a méretbeli különbségeket. Mutattunk már be tőlük csillagok, SF űrhajók, sőt a Gyűrűk Ura lényeink összehasonlítást is. Most nem kevesebbre vállalkoztak, mint mért szerinti rangsorban bemutatják a legnagyobb hegyeket. Nem a Földön, hanem a Naprendszerben.

    (via)

  • Föld-szerű bolygókat fedezett fel a NASA

    Még a hét elején a NASA sejtelmes üzenetet hagyott hivatalos facebook oldalán, miszerint a napokban nagy bejelentést tesznek az exobolygókkal kapcsolatban. A merészebb kommentelők úgy vélték, hogy az űrtársaság végre bejelenti a földönkívüliek létezését, de erre úgy néz ki még várnunk kell.

    Azonban a hír megérte a várakozást. A NASA tőlünk 40 fényévnyire egy roppant érdekes naprendszerre bukkant. A rendszerben hét bolygó található, melyek közül valamennyi Földünkhöz hasonlatos, és ebből a hétből három pedig a lakható zónában kering törpecsillaga, a TRAPPIST-1 körül.

    eso_t1_thin2

    Ugyan korábban is találtak már a Földhöz hasonlatos planétákat, de ennyit egy helyen még sosem. A Spitzer űrtávcső felfedezése ismét szabadjára engedi az exobolygók iránti érdeklődést, főleg, hogy az újonnan felfedezettek nincsenek is annyira „messze”.

    A tudósok szerint mind a hét bolygón elképzelhető a folyékony víz jelenléte. Három azonban a lakható zónában tartózkodik, ahol az élet kialakulásához megfelelő körülmények állnak rendelkezésre.

    Comparing the TRAPPIST-1 planets

    A munka java csak most következik, ugyanis több, az élet kialakulására utaló jelet is vizsgálni kell. Ehhez a feladathoz már másik távcsövet, a James Webbet használják, mely képes kimutatni a fontos gázok (oxigén, metán, ózon) molekuláit is.

    A költözés testvérbolygóinkra még várat magára, de a mindig sci-fiben szereplő témák kezdenek valósággá válni. Ha nem is a mi életünkben, de előbb-utóbb sikerülhet a csillagok közé emelkednünk és új világokat felfedeznünk.

     

  • Napenergiával a Jupiterhez

    2011-ben indították útjára a Juno névre keresztelt űrszondát, melynek feladata a Jupiter mágneses terének, légkörének vizsgálata, de közben sikerült egy világrekordot is megdöntenie.

    Ugyan nyolc űrjármű elérte a minimum 500 millió mérföldes (kb 800 millió km) távolságot a Földtől, de azok mind nukleáris energiával haladtak. A Juno az első olyan űreszköz, ami napenergia segítségével tette meg a csaknem 493 millió mérföldes, elképesztő távot.

    A Junon 18,698 napelem található, három hatalmas napelemtáblán (egyenként 9×2,7 méter), így a legkisebb napfénymennyiségből is hasznot tud húzni. A Jupiter felé közeledve a napsugárzás nagyjából huszonötször gyengébb, mint a Földnél, ezért minden „cseppnyi” napfény rengeteget számít.

    Az utazás azonban közel sem a legnehezebb része a küldetésnek. A NASA arra törekszik, hogy a Jupiter masszív felhőzetén át, és az őrült viharokon keresztül jutva sikerüljön többet megtudni a bolygó eredetéről, felépítéséről, légköréről.

    A Juno idén júliusban éri el a Jupitert, húsz hónapig fog keringeni körülötte, majd a misszió végén beleirányítják az óriási bolygóba, ahogy azt a néhai Galileo űrszondával is tették.