A Metropolis Media kiadó 2019-es utolsó kötete Petra Hůlová szépirodalmi remekműve, a Mostoha sors. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.
A cseh írónő 2014-ben írt regénye egy 50-es éveiben járó, elvált írónő monológja, aki erotikus ponyvát ír, a gyermekei felnőttek és kirepültek, ő pedig mindeközben komoly alkoholproblémákkal küzd. Minden idejét a lakásában tölti, s vagy a regényeit írja, vagy iszik, vagy önsajnálattal és öniróniával vizsgálgatja saját sorsát, életét.
Az eredeti kiadó marketingfogásként úgy igyekezett bevezetni a könyvet, mint ami Hůlová eddigi legszemélyesebb hangvételű, legőszintébb írása. Ezt azután a kritikusok is átvették. Holott Petra Hůlová 1979-ben született, tehát a regény írásakor a harmincas évei derekán járt, szépirodalmat ír, és egyáltalán nem olyan zűrös az élete, mint a főhősnőjének. Épp az bizonyítja az írónő tehetségét, hogy önmagától látszólag ennyire távol eső életet ennyire bensőségesen, személyesen képes bemutatni, hogy az olvasó már-már összekeverhesse a szerzőt a szereplőjével. Hogy hogyan volt képes ennyire fiatalon egy ilyen könyv megírására Hůlová, az mindörökre rejtély s csoda marad számomra.
A monológ, amit olvashatunk, szabad asszociációk, népi bölcsességek, hallucinációk, kétségek, önirónia, önreflexió és érzelmi kitörések szabad áramlása, amikből lassacskán fény derül arra, miként élte mindennapjait a főhősnő, miként nevelte a gyermekeit, miért vált el a férjétől, s hogyan telnek mindennapjai.
A Mostoha sors központi témája a női élethelyezeteken, a női szerepeken való eltűnődés. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vállaljunk-e gyereket, s ha már megszülettek, vajon hogyan tudjuk összeegyeztetni a gyermeknevelést az élet sok más területével. Mi a teendő, ha az író írni akar, de a két gyermek folyamatos törődést igényel? Nincs olyan anya, aki ne érezne néha szörnyű bűntudatot amiatt, hogy olykor-olykor nem tud elég figyelmet szentelni a gyermekeire, hogy ne érezné magát rossz anyának időnként, és ne érezné úgy, hogy összecsaptak a feje fölött a hullámok, mert főzni kell, takarítani, a gyerekkel foglalkozni, de a megélhetést is megoldani, miközben a férje számára tökéletes szexszimbólumként megőrizni magát. Hůlová regénye arról szól, jogunk van ahhoz, hogy ne legyünk tökéletesek.
Az eredeti cím(Macocha)felfogható egyfajta szójátékként is. Egyrészt egy híres kirándulóhelyen egy szurdok neve Csehországban, ami formáját tekintve erősen emlékeztet egy vaginára, de maga a szó mostohaanyát jelent. Vagyis olyan, mintha azt jelképezné, hogy a női lét teljes megélése és a jó családanya-szerep mostoha viszonyban állnak.
A társadalmi konvenciók eléggé meghatározzák, hogyan kell viselkednie a nőknek és a férfiaknak, és nyilvánvaló, hogy a nőknek sokkal szigorúbb szabályoknak, elvárásoknak kell megfelelniük. A Mostoha sors főhősnője szinte minden konvenciót, elvárást áthágva éli életét. Mivel pedig minden társadalmi elvárásnak ellenszegül, egyre inkább elmagányosodik. Habár szerető gyermekei vannak, szerető párja, mégis valamiképpen kívül reked a világon, így kiabálhat mindenfélét az erkélyről a szélbe, ha nincs, aki valóban meghallja őt. Ugyanakkor, mivel az elvárásokra fittyet hány, ez szabaddá is tehetné.
Ám mégsem tudja szabadon élni az életét, mert a környezet értetlenül áll vele szemben, sőt betegnek tartja. Ő viszont nem érzi, nem értékeli betegnek magát. Így számára az lenne a fontos, hogy megértsék és elfogadják, míg a család az ő gyógyulását szeretné.S mivel ez két, egymásnak ellentmondó cél és szándék, esélytelen a pozitív végkifejlet. Ahogy a regény utolsó mondata fogalmaz, ebben a kusza elvárásrengetegben „abszolút nem sanszos a siker”.
Petra Hůlová fantasztikus nyelvi bravúrjait, metaforikus képeit és szójátékait Barna Otília zseniális fordítása teszi felejthetetlenné.
