My Blog

Címke: kritika

  • Megjelent az októberi Galaktika

    A Galaktika magazin októberi száma utazásokat kínál térben és időben. Az amerikai Tak Hallus nyitó kisregényében például egy mexikói bandavezér akarja megkaparintani a Nobel- várományos fizikus forradalmi térkapuját. A Zsoldos- és Galaktika-díjas Fedina Lídia (Virokalipszis) időutazó iskolásai ősi titok nyomára bukkannak. A Brit SF- és World Fantasy- díjas Lavie Tidhar a jövő városának kisembereiről mesél. Hantos Victor elbeszélése hazánk múltjának egy tragikus fejezetét eleveníti fel, természetesen fantasztikummal fűszerezve. A Hugo- és Nebula-díjas Nancy Kress katonái és tudósai pedig értetlenül szemlélik, ahogy az amerikai múlt kezdi ontani rájuk áldozatait. A havi retró Tormay Cécile drámai elbeszélése a kívánságok áráról.


    A központi tudományos rovat azt vizsgálja, mi lehetett a valóságmagja a Bábel tornya- legendának. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a Star Wars-sorozatok sikeréről és bukásáról, szélturbina-lapátok ötletes újrahasznosításáról, Kafka Kastélyáról a Vígszínházban, illetve egy SF-szörfrock bandáról. Folytatódik Kenessei András beszélgetéssorozata a ChatGPT-vel, ezúttal az udvarias kommunikáció és az előítéletek kapcsolatáról. A képregény H. Rider Haggard Az elveszett aranyvárosának adaptációja Kiss Ferenc szövegével és
    Topálovits Pál rajzaival.

    A magazin XL-változatában Robert Silverberg Nebula-nyertes és Locus Közönségdíjas kisregénye olvasható, a „Megszületünk a halottakkal”.

    A Galaktika 403. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Kérdezz az írótól – Interjú hamarosan Anna Cima írónővel

    Anna Cima nagy sikerű debütáló regénye, a Tokióban ébredek után újabb kötete jelenik meg magyarul. Az egy angolna emlékei (ideiglenes munkacím, eredeti cím: Vzpomínky na úhoře) augusztus környékén várható. Az írónővel, Kolláth Anna Laura fordító fog interjút készíteni, mi pedig szeretnénk, ha az olvasók is feltehetnék kérdéseiket az írónőnek.

    kép forrása: Aktualne magazin

    Aki szeretné, hogy kérdését tolmácsoljuk az interjúban, küldje el azt a kommunikacio@galaktika.hu címre. Mivel többszáz kérdést nem fogunk tudni feltenni, és le is kell fordítani a kérdéseket, szűk határidőt szabunk meg a kérdések leadására, illetve az egyforma kérdéseket összevonjuk. 10 olvasói kérdésre lesz így lehetőség.

    A kérdések leadásának határideje: 2023.07.16. éjfél

    A Kolláth Annával készült interjút a Tokióban ébredek kapcsán pedig ITT találjátok.

    A könyvről készült videóajánlót ITT érhetitek el.

    https://galaktikabolt.hu/termek/tokioban-ebredek/

  • Könyvajánló – Lukáš Palán: Útmutató apokalipszishez

    Májusban jelent meg a Metropolis Media kiadó Szépirodalmi Könyvek gondozásában Lukáš Palán Útmutató apokalipszishez című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    Lukáš Palán második regényében a naturalizmus, a „faluregény” és az antiutópia elemei keverednek. Egy hagyományos cseh kisfalú életébe nyerünk bepillantást, míg a háttérben egy ismeretlen katasztrófa zajlik, ami idővel megmételyezi a falu közösségét is.

    A sokszor banális események sorozatából áll össze a falu világa. Egy olyan zárt közösségben járunk, ahonnan szinte senki nem menekülhet. Egy csapatnyi  rossz modorú fiatalt látunk, akik unalmukban légpuskával autókra lövöldöznek, kecskéket lopnak, és bicikliznek a falu főterén. A helyi iskola rég bezárt, az egész közösség működése az idősebb generáció gondolkodásmódjára, életvitelére épül. Csak két életpálya-modell áll a lakosság előtt: vagy a földeken, vagy a gumigyárban lehet dolgozni. Az egyetlen ember, aki elhagyta ezt a közösséget, és bizonyos értelemben továbblépett, Egon.

    Bár Egon csak rövid időre jelenik meg, kétségtelenül ő a könyv egyik legfontosabb szereplője. Az első fejezet az Egonra várva címet viseli, ami nem véletlenül hajaz Beckett drámájára. A csavargó és kozmopolita Egon évente egyszer visszatér a faluba, és orchideát, édességet, fűszereket hoz. Ahogy Beckett színdarabjában Vladimir és Estragon várja Godot-t abban a reményben, hogy egy szebb holnap vár rájuk, Egont egy csapat reményteli fiatal várja a faluban. Abban bíznak, hogy ha Egon mindent elmesél a kinti világról, akkor ők is eljuthatnak valahova távolabb, mint a legközelebbi város, ahol néhányan jártak már, de senkinek nem tetszett.

    borító: Varga Balázs

    Ősszel Egon végre megérkezik a faluba, hogy aztán a kocsma előtti táblára akassza fel magát. Az ő halálával kezdődik „valójában” az egész könyv cselekménye. A fiataloknak búcsúlevelet hagy, egy Útmutatót, ahogy később nevezik. A levélből megtudnak valamiféle közelgő katasztrófát, amely szembehelyezi őket az idősebb generációval – csak az egyik vagy a másik maradhat életben.

    Egon tanításait követve a fiatalok előnybe kerülnek, és lépéseket tesznek az ellenfél kiiktatására. Elhatározzák, hogy lerombolják a gátat, hogy elárasszák a falut, majd lelövik a túlélőket. Szörnyű mészárlás veszi kezdetét.

    Az Útmutató apokalipszishez a konfliktusokról szól: város és falu között, a világtapasztalat és a zárt közösség korlátai között, a fiatal és az idős generáció, a pragmatikus gondolkodás és az érzelmi élmény között, a boldog tudatlanságban és az árnyékban való élet között. Valamint arról is, hogy ennyi konfliktus és feszültség milyen mélyen érinti az embert.

     

  • A tudomány: átok vagy áldás? – Gondolatok Robert J. Sawyer: Az Oppenheimer alternatíva című regényéről

    A sokszoros díjnyertes kanadai szerző, Robert J. Sawyer az atombomba ledobásának 75. évfordulója alkalmából írt regényében azt a tudományos közeget vizsgálja, amelyben megszülethetett ez a pusztító fegyver.

     

    A Manhattan-terven sok nagyszerű koponya, a világ leghíresebb fizikusai és matematikusai dolgoztak. Sawyer főhőse J. Robert Oppenheimer – barátainak „Oppie” –, akit az atombomba atyjának is szoktak nevezni. A történet elején, 1936-ban Oppie még fiatalember, aki találkozik élete szerelmével, Jean Tatlockkal, ám a kapcsolatuk a sajátos történelmi korszaknak köszönhetően nem tud kibontakozni, egészen a könyv végéig, ahol majd egy nagy drámai és érzelmi csavarral minden új megvilágításba helyeződik.

    Ezután 1942-be ugrunk, elindul a Manhattan-terv. Oppenheimernek jelenlegi feleségével, a szintén tudós Kittyvel kell összeállítania csapatát, és nemcsak a tudományos rivalizálást és a terveket kell kezelnie, hanem a kormányzat katonai és biztonsági követeléseit is figyelembe kell vennie.

    A könyv háromnegyede a projekt élénk megjelenítése. Sawyer bemutatja azokat a tudományos folyamatokat, amelyek a Los Alamos-i laborban zajlottak. A tudósok hús-vér emberek, komplex személyiségjegyekkel, érzelmekkel és erkölcsi dilemmákkal. Ez a rész Japán bombázásával és a háborús győzelemmel ér véget.ű

    A borítót készítette Varga Balázs

    De most jön a csavar. A projektben részt vevő tudósok egy kis magja Teller Ede vezetésével, miközben egy még pusztítóbb fegyver előállításán dolgozott, véletlenül felfedezett egy asztrofizikai tényt Naprendszerünkről, amely elkerülhetetlen végzetet jelent az egész emberiség számára körülbelül 80 év múlva. Mit kellene tenni? Oppenheimer egy új csapatot állít össze immár többek között Einsteinnel is kiegészülve, hogy kidolgozzanak egy új, titkos programot, az Arbor-tervet, aminek célja nem más, mint az emberi faj megmentése.

    Míg a könyv első fele szerény tíz évet ölelt fel, a könyv második fele húsz év történéseit meséli el, egészen 1967-ig, amikor a dolgok, sajnos nem állnak túl jól, egészen addig, amíg újabb két tudós, Richard Feynman és Kurt Gödel be nem lép Oppie irodájába…

    Míg a könyv első része szinte teljes mértékben a történelmi tényekre épít, ebben az új részben Sawyernek ki kellett találnia hihető akciókat és párbeszédeket, amelyek logikusan és zökkenőmentesen illeszkednek a történetbe, és a szereplők személyiségéből is következnek. A szerző zseniálisan oldja meg a feladatot, az olvasó nem is veszi észre, mikor tértünk le a történelem hagyományos menetéről egy alternatív vágányra, ahol a legfontosabb események többé-kevésbé változatlan módon lezajlanak: Kennedyt meggyilkolják, az Apollo legénysége pedig eljut a Holdra.

    Sawyer nagyon alapos kutatómunkát végzett, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kötet végén található – sci-fi regények esetében meglehetősen szokatlan – irodalomjegyzék, ami azok számára nyújt hasznos segítséget, akik még jobban el akarnak merülni a tudomány működésének rejtelmeiben.

    Amellett, hogy Sawyer képes a fizika és a matematika legnehezebb fogalmairól, törvényeiről a laikus olvasó számára is közérthetően írni, a könyv mégsem válik száraz tudományos ismeretterjesztő művé, ugyanis a szerző egy érzelmileg is gazdag, mély és rendkívül elgondolkodtató regényt írt.

    A megható emberi dráma mellett ez a regény a tudomány szerepére is rákérdez a történelemben és a közügyekben. Ahogy Szilárd Leó fizikus mondja a történet vége felé:

    „A második világháborút követő időszak volt az első idő, amikor a tudósokat (…) tartották felelősnek a történelem egyik fordulópontjáért… A háború óta minket, tudósokat elfogadtak közügyekben is szereplő értelmiségieknek. Amit a politikáról mondunk, annak ugyanúgy súlya van, amint annak, amit a fizikáról mondunk. Hallgatnak ránk.”

     

    Ma, a háborúk, a globális felmelegedés, a gazdasági problémák korszakában talán még időszerűbb, hogy a politikusok, döntéshozók figyelme a tudomány felé forduljon. Érdemes lenne újra meghallgatni a tudósokat.

  • Megjelent az áprilisi Galaktika és Galaktika XL!

    A Galaktika magazin áprilisi száma Ronil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének befejező részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. A Hugo- és Nebula-díjas kanadai Robert J. Sawyer vérbeli krimivel szolgál, és a helyszín sem mindennapi: a Mars. A szintén Nebula-díjas amerikai Lawrence M. Schoen visszatér a bölénykutyák világába, az Eurocon- és Aelita-díjas orosz Kir Bulicsov (Túlélők, Az utolsó háború) pedig Aliszáról mesél, a kislányról, aki bárhová megy, mindig az események sűrűjében találja magát. A havi retróban Szerb Antal repíti vissza olvasóit a 19. század legvégére, egy hátborzongató történet erejéig. A Galaktika és a Neumann János Számítógép tudományi Társaság közös novellapályázatának dobogósai is bemutatkoznak, élükön a korábbi Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídiával (Virokalipszis).

    Galaktika 397 áprilisi szám – borító: Albert Ramon Puig (Spanyolország)

    A központi tudományos rovat a Mars törtnetének pusztító katasztrófáiba enged betekintést. Emellett olvashatók még cikkek többek közt Hollywood kedvenc apukájáról, a synthwave zenei stílus úttörőjéről, titokzatos mélytengeri hőhullámokról és az új Dungeons & Dragons mozifilmről. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában Verne Nemo kapitányának hősei indulnak új kalandokra több külföldi és egy magyar szerző tolmácsolásában.

    A Galaktika 397. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását!

  • Könyvismertető – David Diop: Éjjel minden vér fekete

    Márciusban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó gondozásában David Diop Éjjel minden vér fekete című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta. 

    A Szenegálban született és Franciaországban nevelkedett író második regényével számos rangos irodalmi díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Booker-díjat, amit minden évben egy angolra fordított és az Egyesült Királyságban vagy Írországban kiadott könyvnek ítélnek oda, továbbá a francia Prix Goncourt des Lycéens díjat, ami a Goncourt-díj kistestvére, és amiről középiskolás diákok szavazatai alapján döntenek. A regényt számos nyelvre lefordították, eddig több mint 30 országban jelent meg.

    A regény egy fiatalember megőrülését mutatja be, és azoknak a szenegáliaknak állít emléket, akik az első világháború alatt Franciaországért harcoltak az afrikai fronton. Diop könyvét szenegáli dédapjának első világháborús katonáskodása ihlette, aki soha nem mesélt a háborúban átélt élményeiről, talán ezért is izgatta annyira az írót, hogy mi történhetett vele.

    Kevesen tudják, hogy a francia hadseregnek volt egy ún. gyarmati gyalogos hadteste is. Kezdetben Szenegálból toborozták őket, majd további afrikai gyarmatokról. Az első világháborúban körülbelül 200 000 ilyen katona vett részt, akik közül több mint 135 000 harcolt Európában, és közülük 30 000 hunyt el a frontokon. „Csokoládé” katonáknak is hívták őket, ami nem a bőrszínre utal, hanem arra, hogy csak látszat katonák, tehát nem eléggé képzettek a komolyabb harcokhoz. Inkább csak egy feláldozható embertömeg, akik úgy néznek ki, mintha katonák lennének, de olyan könnyű őket legyőzni, ahogy a kés a vajon vagy az olvadt csokoládén hatol át. 

    Alfa, a főhős (az ő monológja ez a regény) egy húszéves fiatalember, aki barátjával, Mademba Dioppal vonul be a háborúba. Ám Mademba súlyosan megsérül, és könyörög Alfának, hogy ölje meg, és ezzel kímélje meg a hosszú szenvedéstől. Alfa azonban képtelen a kérésének eleget tenni, inkább végignézi barátja haláltusáját, majd szörnyű bosszút áll. Minden éjjel átlopózik a német táborba, és lemészárol egy német katonát, akinek a kezét levágja és trófeaként az övére tűzi.

    A könyv eredeti címe Frère d’âme (Lélekben testvérek vagy Több mint testvérek), és arra a kapcsolatra utal, ami a főhőst a barátjához kötötte. Mi azonban az egyik fejezet címét választottuk a könyv címének, hasonlóan az angol kiadáshoz, mert úgy gondoltuk, hogy ez a cím sokkal érdekesebb értelmezési lehetőségeket ad. Éjjel nem látszik a bőrszín, a háború borzalmai közepette elveszítik jelentőségüket az etnikai különbségek, a fehér és a fekete ember egyaránt meghal. Az éjjel ugyanakkor lehet az őrület éjszakája, ami Alfa elméjében tombol, és lehet a lélek sötét éjszakája is, ami nem tudja befogadni a háború horrorisztikus vérontását, borzalmait, a rengeteg értelmetlen halált, azt a képtelen és vak sötétséget, amiben ezek az alapvetően jóindulatú emberek, a katonák ölik egymást, parancsra.

    A rendkívül személyes hangvétellel íródott műben a szerző olyan általános érvényű kérdéseket jár körül, a legszebb irodalmi eszközökkel, mint a közösséghez tartozás, a barátság és a tisztelet. Az író arra keresi a választ, mit jelent emberségesnek vagy embertelennek lenni a háború borzalmai közepette. A regény kiindulópontja egy ellentmondás, amit Alfának nem sikerült feldolgoznia: nem tudja megadni barátjának a kegyes halált, mert abban a hitben nevelkedett, ahol az emberölés nem elfogadott. Lehet, hogy az ellenség kezdte el a gyilkosságot, de Alfa úgy érzi, ő nem fejezheti be azt. A regény az utólagos megbánásról és vívódásról szól. Ez vezet az őrület egyre mélyebb bugyraiba. 

    A főhős most hagyta el először a faluját, írni, olvasni sem tanult meg. Már nem gyerek, de még nem is férfi. A háborúban, a többi afrikai fiatalhoz hasonlóan, nem is tudja, miért harcolnak, semmit nem ért a történelemből, ez nem is az ő háborúja, de most mégis gyilkolásra kényszerül, annak ellenére, hogy az emberölést tiltja a vallása és erkölcse is. A barátja azt kéri, hogy ölje meg, ami az identitását, erkölcsi alapelveit megingatja. Minden összeomlik, nem maradnak kapaszkodói, és ekkor előbugyognak a lelke legmélyén rejtőző belső tartalmak.

    A csupán 150 oldalas remekmű olyan katartikus erővel bír, ami sokáig az olvasóval marad. Kőkemény dráma és lírai leírások keverednek a fekete mágia, a horror és az afrikai mondavilág elemeivel. A regény szinte azonnal magába szippant, nem ereszt, és a végén egy olyan fordulattal zárul, ami hátborzongató és felkavaró, és ami után nehéz visszazökkenni a hétköznapi valóságba. 

    Nem csoda, hogy ennyi díjat nyert ez a könyv, aminek külön hátborzongató aktualitást kölcsönöznek a határ túloldalán, a szomszédunkban zajló háborús események.  

     

    A Francia Intézettel közösen egy könyvbemutatót is sikerült szervezni David Diop regényének. Az alábbi linken elérhető az eseményről készült videó.

  • Élménybeszámoló – Melchior a patikárius mozielőadásról

    A Művész Mozi adott helyet az Észt Intézet által támogatott filmvetítésnek március 23-án, ahol Indrek Hargla történelmi krimisorozata alapján készült mozit volt szerencsénk megnézni. A film az első kötet (Melchior a patikárius és a Szent Olaf – templom rejtélye) eseményeit igyekszik követni.
    A vetítés előtt az Észt Intézet igazgatója, KREET PALJAS köszöntötte a nézőket. Érződött hogy az Intézet munkatársai, szívüket-lelküket beleadták, hogy összejöjjön ez az esemény. De milyen film is lett a Melchior, a patikárius?

     

    Apteeker Melchior

    Pár éve már, hogy olvastam az első Melchior regényt, így bizonyos részletekre már nem egészen emlékszem a kötetből, de szerencsére két olyan barátommal néztem meg a filmet, akik más-más szempontból tudták a filmet értékelni. Egyikük épp egy-két hónapja olvasta az első részt (most olvassa a harmadikat) a másik viszont még soha nem olvasta egyik részt sem, így igazán jót tudtunk a filmről és a könyvekről beszélgetni a vetítés után.

    Amit elsőre szeretnék kiemelni, hogy a film látvány szempontjából gyönyörű. A helyszínek, a ruhák mind hozzáadnak a filmélményhez. Kapunk egy élő-lélegző várost, elhisszük, hogy Tallinn valóban ilyen lehetett az 1400-as években, azonnal megfog minket a film hangulata.
    Egy lovag halála indítja be az eseményeket, a város bírója, Wentzel Dorn (Alo Kõrve) felkéri az ifjú patikáriust Melchiort (Märten Metsaviir), hogy legyen a segédje a nyomozás során. Nem szeretném a cselekményt és a fordulatokat elárulni, ezért ez egy spoilermentes beszámoló lesz.

    A film cselekménye nagy vonalakban követi az első kötetet, a film írói között természetesen a könyvek alkotója, Indrek Hargla is ott van, ami okot ad a bizakodásra. A történetben apróbb változtatások történtek, amelyek szerencsére nem csorbítják az eredeti mű cselekményét és karaktereit túl nagy mértékben. Persze aki soha nem olvasott egy Melchior kötetet sem azoknak ezek fel sem fognak tűnni, aki frissen olvasta…nos ott már van némi keserű szájíz minden jó ellenére. Ami számunkra (akik olvasták a könyveket) kicsit hiányzott az két dolog volt.

    Melchior sajátos nyomozási módszerei nem lettek annyira kidomborítva mint a könyvekben. Persze itt is hallgatózik, fülel az utcai szóbeszédekre, de nincs meg az a jellegzetes melchioros információgyűjtés. Akik ismerik a könyveket tudják miről beszélek, akik meg nem…nos nekik így is egy élvezhető karakter a filmbéli patikárius. Itt jön a következő hiányzó elem: nem igazán látjuk Melchiort mint patikáriust. Természetesen még így is többet tud mint egy az átlag emberek, viszont jobb lett volna többet látni őt amint használja a tudását nyomozás közben, ahogyan a könyvekben.

    Mivel a film 90 perces, nem lehet minden olyan apró részletet belevinni mint a könyvben, én úgy is ültem le a filmhez, hogy elsősorban mint filmet nézem és nem könyvfeldolgozást, de azért voltak olyan történetszálak és változtatások amit indokolatlannak éreztem. Ilyen például Melchior és jövendőbeli feleségének a kapcsolata, annak kibontakozása. Szerencsére maximum 10 percet vesz el a filmből, talán még annyit se, azonban nem ad hozzá semmit egyik karakter megértéséhez sem. Inkább éreztem egy kötelező romantikus szálnak, amit az átlag nézőközönség érdekében tettek bele.

    Nehéz egyensúlyozni filmkészítés közben, hiszen a limitált időkeret miatt itt-ott csorbítani kell az eredeti alkotást, vagy éppen kibővíteni. Wentzel Dorn alakja a filmben olyan mintha csak a poén kedvéért lenne ott. A könyvekben nem ennyire pallérozatlan, igaz annyira komikus, és a színész játéka annyira sokat hozzáad, hogy engem nem zavart karakterének lebutítása. Vannak viszont olyan változtatások amelyek jól szolgálják a cselekményt és érthető módon azért kellett megejteni, hogy filmként, széles nézőközönségnek is érthető és élvezhető legyen a történet.
    Ilyen változtatás az is, ami miatt megkezdődnek a gyilkosságok. A könyvben egy megfoghatatlan dologgal állunk szemben, ezt a filmben fizikálissá tették, adva egy csipet történelmi fikciós rejtélyt az egésznek (akik szeretik a Keresztes lovagok történeteit örülni fognak) és érthetőbb, ki mit akar.

    A színészek mindegyike észt és kiválóan játszanak. A fiatal Märten Metsaviir (Melchior szerepében) nem a legtapasztaltabb a színészgárdából, érezhető volt helyenként a tapasztaltabb kollégái mellett, hogy az ő játéka kicsit halványabb, de benne a lehetőség, hogy a következő filmekre beleszokjon karakterébe, hiszen alapvetően egy kiváló fiatal színészről van szó. Reméljük a következő részekben kap olyan instrukciókat a rendezőtől, ami által karaktere még inkább idézni fogja az olvasók által ismert Melchiort, de még így is egy szimpatikus karaktert formált meg. A film kicsit másként fogta meg a családi átkot is, annak mondjuk kifejezetten örültünk, mi akik olvasták a könyvet, hogy nem erőltették bele azt a bizonyos jelenetet a filmbe ami már a regényben is kellemetlen olvasásélmény volt, megy is a vita közöttünk, hogy szándékosan volt így megírva, vagy Indrek Hargla nem tudta jól kezelni az adott jelenet leírását. 

    Kiemelném a Spanheimet alakító Marko Matverét, számomra a Dorn bírót alakító Alo Kõrve mellett még ő volt az akit mindig kifejezetten jó érzés volt látni a vásznon.   

     

    A filmről úgy jöttünk ki, hogy egy jó történelmi krimit láthattunk, de egyetértettünk abban, hogy a könyv ha nem is jobb, de több mint a film. A film meghozza az ember kedvét a könyvekhez, hiszen akinek tetszett a film, annak a könyv még jobb élmény lesz.

    Ha lesz lehetőség a következő részeket is így magyar felirattal megtekinteni, mi biztosan elmegyünk. A film szövegét a könyveket is fordító Rácz Nóra fordította, köszönjük a munkáját.
    Az észt nyelv pedig külön réteg a filmben. Iszonyatosan jó hallgatni, aki szereti ezt a nyelvet, annak pláne érdemes megnéznie.

     

    Észt Intézet honlapja: LINK

    A filmet még egyszer meg lehet tekinteni ingyenesen, észt nyelven, magyar felirattal Veszprémben április 17-én.

     

    A hétrészes könyvsorozat első 4 részét hihetetlen kedvezményesen tudjátok megvenni a Galaktikabolton!

    Az ötödik kötet (Melchior és a tallinni krónika) szokásos 25%-on elérhető.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melchior-hianypotlo-akcio/

     

     

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi száma Ronil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének második részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. Az SFWA Nagymester Robert Silverberg (Majipoor-trilógia) elbeszélésében az ősi mítoszok titánja éled fel, és dönt úgy, hogy bosszúhadjáratra indul. A lap amolyan nőnapi csokorként három női szerzőtől közöl írásokat. Az Aurora-díjas Tanya Huffnál egy olimpiai közvetítés sikerül meglehetősen rendhagyóra, Orosz Adél egy különleges szolgáltatásban rejlő lehetőségeket vázol fel, Vincze Ágnes pedig nem mindennapos párkapcsolati visszaélést leplez le. A S.T.A.L.K.E.R.-sorozat új szerzőjét egy interjú és egy novella mutatja be. A havi retró Andrej Platonov meséje egy rendkívüli kislány rendkívüli képességéről.

    A központi tudományos rovat egy gigantikus, tenger alatti vulkánkitörésről számol be. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a szén-dioxid megkötésének új módszeréről, a sci-fi és az Oscar-díj viszonyáról, egy bámulatos viráginstallációkat készítő japán művészről és a frissen fellőtt mikroműholdak problémáiról. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában ismét Andrej Platonové a szó, „Kozmikus ösvény” című kisregénye merész tudományos spekulációkat vonultat fel, és emellett még négy novellája is belekerült az előfizetői exkluzív kiadásba. A Galaktika 396. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Márciusban Észt Hét – Melchior, a patikárius mozifilm vetítés és még sok érdekes program

    Márciusban rengeteg érdekes észt kulturális program várható az Észt Intézet jóvoltából.

    Az egyik legkiemelkedőbb esemény a híres és itthon is közkedvelt, Melchior történelmi krimisorozat alapján készült mozifilm vetítése, észt nyelven, magyar felirattal.

    A középkori Tallinnban rablógyilkosság áldozata lesz a kalózok ellen küzdő hős lovag. A fiatal patikárius, Melchior – aki még a halottakkal is tud beszélni – nekilát felderíteni a történteket. Rájön, hogy a lovag egy titkos küldetés miatt érkezett a városba.
    A szálak a Dominikánus-kolostorba vezetnek, és hamarosan kiderül, hogy senki sincs biztonságban.
    A film alapjául a sztáríró Indrek Hargla történelmi krimi-sorozatának első része szolgál.

    A regény magyarul Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye címmel jelent meg.

    A sorozat első négy kötetét egy csomagban is megszerezhetitek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melchior-hianypotlo-akcio/

    A nyitóvetítésre való ingyenes belépéshez nullás jegy szükséges, amely a mozi pénztárában igényelhető.

    A teljes programfüzetet ITT olvashatjátok el.

    További információk az Észt Hétről és magáról Észtországról: LINK

    Mozifilm vetítés információk:

    2023.03.23. 19 órakor

    Művész Mozi

    A vetítés ingyenes, de nullás jegyet kell igényelni a mozi pénztárában (csak személyesen lehetséges).
    Mivel csak egy budapesti vetítés lesz, aki biztosra akar menni, annak érdemes ezt már a vetítés előtti napokban megtenni. Most még nincs rá lehetőség, de amint annak a hétnek a moziműsora online megjelenik (előreláthatólag jövő hétfőn), már igen.
    Az eseménynek van Facebook eseménye is.
    A filmet vetítik Veszprémben is:
    2023. április 17. 18:00 Veszprém Agóra
    észt nyelven, magyar felirattal
    Az első mozifilm rendkívüli nagy sikert aratott Észtországban, nem véletlen, hogy már a harmadik rész készül.
    Angol nyelvű cikk a film sikeres hazai bemutatójáról:
    NEWS.ERR.EE: LINK
    Első rész trailer
    Melchior, a patikárius

    Második rész trailer

    Melchior, a patikárius és a kerekeskút utca lidérce

    Harmadik rész trailer

    Melchior, a patikárius és a hóhér lánya

  • Új korszak a STALKER sorozatban: interjú – részlet Alekszej Gravickijjal

    „Az embernek mindig azt kell csinálnia, amiben örömét leli”

    interjú – részlet Alekszej Gravickijjal

     

    Február végén jelent meg Alekszej Gravickij, a már jól ismert STALKER világában játszódó regénye A Zóna ködében a Metropolis Media kiadónál, a mű méltó a korábbi kötetek és az eredeti mű (Piknik az árokparton) minőségéhez. A teljes interjút a márciusi Galaktikában olvashatjátok majd el.

    AG (Alekszej Gravickij)

    G (Galaktika)

    G: Itt nem a klasszikus S.T.A.L.K.E.R. történettel van dolgunk, a karakterek nagyon alaposan kidolgozottak, akár azt is kimondhatjuk, ez inkább egy fejlődésregény, és ez mindhárom szereplőre, Mogorvára, Nyámnyilára és Moonlightra is igaz. A Zónában együtt töltött néhány hét komoly hatással van jellemük formálódására. Vannak olyan konkrét emberek a környezetében, akikről őket mintázta?

    AG: Mogorva egy kitalált karakter. Rajta nagyon sokáig gondolkodtam, már jóval a regény előtt megszületett. Nyámnyilát az ellensúlyának szánva találtam ki. Moonlightnak viszont megvan a prototípusa. Szükségem volt egy olyan karakterre, aki lelkesedést és humort ad a sötét narratívához. És nagy valószínűséggel ki is találtam volna egy megfelelő figurát, ám egy jó barátom, amint megtudta, hogy S.T.A.L.K.E.R. témában írok, azonnal javasolta, írjam be az egyik közös barátunkat a könyvbe, aki a játék nagy rajongója. Vicceljük meg vele. Viccből belementem, majd elgondolkodtam: miért ne duplázhatnám meg a tréfát. Így Moonlight megkapta barátunk külsejét, becenevét, néhány jellemző kiszólását és jellemvonásait. De csak az elején. Később a történetben olyan, a valóságtól elrugaszkodott események, helyzetek játszódnak le, melyek nyomán hősünk már tényleg hősként viselkedik, nem pont úgy, mint prototípusa.

    G: Szerzőként hármuk közül ki a kedvenc szereplője, és miért?

    AG: Azt kérnék, hogy válasszam ki kedvenc gyermekemet? Mindhárman egyformán kedvesek. Ráadásul külön, egymás nélkül nem is létezhetnének.

    G: Olvasóként valami hepiendre számítottunk, hogy Mogorva és Nyámnyila végül eljut a Monolithoz, de a sztori vége nyitva maradt, ahogy az a jó könyveknél szokott. Hisz az optimista befejezésekben?

    AG: Hát, először is, az A Zóna ködében című regénynek van folytatása. Szóval még nem ért véget. Másodszor, a regény első megjelenése óta eltelt tizennégy év alatt minden korosztályból annyi olvasó kért már tőlem felvilágosítást erről, hogy az életkorokhoz kötődően nagyjából tucatnyi eltérően tragikus befejezésem is van hozzá.

    Őszintén szólva, nem hiszek a hepiendekben. A Zóna nem az a hely, ahol boldog véget érnek a történetek. Ez olyan, mintha írnék egy sztorit egy halálraítéltről, abban reménykedve, hogy a végén a főhős kiszabadul, meggazdagodik, megházasodik, és kedvenc céges repülőgépével elszáll a naplementébe. No persze lehetne ilyet írni. Csak nem lenne igaz. Vagy valami egész más műfaj. Én igyekszem a lehető legrealistább lenni, és ahogy látom, ez az, ami megfogja az olvasóimat.

    G: Ha elérné a Monolitot, mit kívánna tőle?

    AG: Sztrugackijék ezt már megírták: „Boldogságot mindenkinek ingyen, és senki se maradjon elégedetlen.” Én egy ma nagyon fontos módosítással békét is kérnék hozzá.

     

    A kötet 25% kedvezménnyel megvásárolható a Galaktikabolton, a teljes interjút pedig a Galaktika 396. márciusi számában olvashatjátok el.

     

    S.T.A.L.K.E.R. – A Zóna ködében