My Blog

Címke: könyv

  • Olvass bele az új Sztrugackij-kötetünkbe!

    A Metropolis Media harmadik könyvheti újdonsága a Fogadó a Halott Alpinistához, a Sztrugackij testvérek tollából.  A regény sci-fi és krimi keresztezése, amelyben az első találkozás egy idegen civilizációval nem éppen a tervezettek szerint alakul.

    Peter Glebski rendőrfelügyelő egy kellemesen eltöltött szabadság reményében érkezik az eldugott, hegyvidéki fogadóba. Minden jól is indul, amíg elő nem kerül az első halott… Azután a dolgok rohamosan rosszabbra fordulnak: lavina zárja el a fogyatkozó vendégseregletet a külvilágtól, a telefon is megsüketül, s a kikapcsolódásra váró nyomozó egyszeriben ott találja magát egy egyre rejtélyesebb gyilkossági ügy kellős közepén, csupa potenciális tettessel körülvéve. Ráadásul az eset megoldását az sem kimondottan segíti elő, hogy a nyomok egyike-másika látszólag világunk határain túlra vezet…

    A Sztrugackij fivérek ismét nem egy megszokott SF-et tesznek le elénk, hanem egy vérbeli bűnügyi történetet, amelyben persze semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakul. Mert mit is várhatnánk egy olyan krimitől, amiben a halott nem halott, a gyanúsítottak egy része pedig talán nem is ember?

    Ez a kötet immár másodszor jelenik meg magyarul, mégis teljes joggal mondható első kiadásnak, hiszen új fordításban lát napvilágot, közel ötvenoldalnyi olyan szövegrésszel, amely mindeddig ismeretlen maradt a hazai olvasók előtt.

    A regény megrendelhető az interneten, és természetesen a Könyvhéten is kapható lesz.

    Olvass bele a kötetbe!

  • Folytatódnak Priscilla Hutchins kalandjai

    Jack McDevitt új kötetét Űrhajótöröttek címmel szintén a Könyvhétre jelenteti meg a Metropolis Media, a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban. Az Emlékmű a csillagokban folytatását azért sem érdemes kihagyni, mert a Campbell-, Nebula- és Philip K. Dick-díjas szerző, Stephen King szerint McDevitt Isaac Asimov és Arthur C. Clarke logikus örököse.

    Egyszerű régészeti expedíciónak indult. A Maleiva III-ra érkezett tudóscsapat egy ősi civilizáció romjait akarta feltárni, majd eltűnni a helyszínről, mielőtt megérkezik Jerry Morgan. Hogy kicsoda Jerry Morgan? Egy kóbor gázóriás, ami eltéríthetetlenül tart a Maleiva III felé. E kikerülhetetlen végzetről kapta a bolygó másik nevét: Süllyesztő. Ami ugyanis két hét múlva itt van még, az atomjaira hullik szét a kataklizmában. De hát két hét az rengeteg idő, gondolták a régészek. Míg el nem kezdődtek a meghibásodások, a földrengések, és szembe nem kerültek a helyi élővilág veszedelmesebb egyedeivel.

    Priscilla Hutchins hiába remek pilóta, ebből a kutyaszorítóból talán még ő sem mentheti ki tudós utasait, sőt az ő ígéretes karrierje is idő előtt tragikus véget érhet.

    Jack McDevitt új sorozatának második kötete, az Emlékmű a csillagokban folytatása ugyanolyan lélegzetelállító izgalmakkal szolgál, mint az első rész, és megmutatja, egy női pilóta is lehet találékony és merész, nem csak a Han Solóké a galaxis.

    Az Űrhajótöröttek megrendelhető az interneten, és természetesen a Könyvhéten is kapható lesz.

    Olvass bele a regénybe!

  • Új Galaktika kötet: megjelent A teamesternő könyve

    Ahogy a regény szlogenje is tartja: vannak titkok, amelyeket egyszerűen muszáj elárulni… Megérkezett Emmi Itäranta finn írónő Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-díjra jelölt disztópiája, A teamesternő könyve a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, a Metropolis Media gondozásában.

    A pár száz év múlva a világban az erőviszonyok és erőforrások átrendeződését követően a tudás az egyetlen fegyver, ami egy kis reményt adhat a hatalommal szemben.

    Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.

    Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.

    A finn írónő hazájában pályázatnyertes első kötete rövid idő alatt példátlan népszerűségre tett szert, angol fordításban is megjelent, sőt rögtön jelölték a rangos Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-díjakra. Stílusát kritikusai Margaret Atwoodéhoz és Ursula K. Le Guinéhez hasonlítják.

    A teamesternő könyve megrendelhető az interneten.

    Olvass bele a kötetbe!

  • Utazás az új Földre – Az Aurora tudományos háttere

    Az Aurora az emberiség legnagyobb vállalkozásáról szól: az utazásról egy új, élhető bolygóra. Kim Stanley Robinson hamarosan megjelenő regénye kapcsán egy videóban összegezte, hogy milyen tudományos háttér is áll története mögött.

    A könyv a távoli jövőbe kalauzolja olvasóját, de az expedíció már generációkkal ezelőtt kezdetét vette. A regényben az utazás éppen végső céljához közeledik: a Földhöz hasonló Aurora bolygóhoz a Tau Ceti csillagrendszerben.

    Robinson szerint már az ókori embert is foglalkoztatta az utazás a csillagokba, de az űrhajó, mint tudományos koncepció, csupán százhúsz éves elmélet. Egy orosz tudóshoz, Konsztantyin Ciolkovszkijhoz, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozójához köthető. Habár csak elméleti síkon foglalkozott űrutazással, nagy reményeket fűzött hozzá, ahogy híres szavaiból is kitűnik: „A Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát.”

    [the_ad_placement id=”04″]

    Akárcsak Noé bárkája

    A továbbiakban Robinson felvázolja elképzeléseit arról, hogy milyen is lenne meghódítani a „csillagok világát”. Először is az embereknek magukkal kellene vinniük a földi állatokat, növényeket és földet is (Noé bárkájához hasonlóan), ehhez viszont egy olyan hajóra volna szükség, ami ezt mind elbírja. Másrészt pedig a járműnek a fénysebesség gyorsaságával kellene haladnia, mindezt a lehető legkevesebb üzemanyag felhasználással. Itt Robinson felhívja a figyelmet, hogy ez a kettő (nehéz rakományt szállítani és gyorsan haladni) kissé ellentmondásos vágy, hisz minél nehezebb dolgot visz magával valaki, annál több üzemanyagot kell elégetnie az utazás során.

    Elvileg nagy a választék

    Ezután annak a lehetőségéről esik szó, hogy léteznek-e számunkra élhető bolygók az univerzumban. Robinson szerint a válasz igen, mert elég széles az a zóna, amelyen belül – élet szempontjából – egy bolygó nincs se túl közel, se nem túl távol a csillagától. Az élet pedig úgymond nagyon rugalmas, azaz létre tudnak jönni életformák egész szélsőséges környezetekben is. Így szerinte nagyon is sok lakható bolygó létezhet a galaxisban: a számukat 500 és 500 000 közé teszi. Azonban az embernek a Földhöz legközelebbi ilyen helyet kell megcéloznia, így viszont a lehetőségek száma csökken.

    Szinte legyőzhetetlen távolság

    Habár vannak a közelünkben is helyek, ahol jelenlegi ismereteink szerint vannak Föld-szerű bolygók (Robinson említi az Alfa Centauri és a Tau Ceti csillagrendszereket), de ezek legalább 10-15 fényévre vannak tőlünk, ami jelenlegi technológiánkkal még igencsak nagy távolságnak számít. Az író ezt le is vezeti egy könnyebben megfogható mértékegységgel, a méterrel. Ha a Föld és a Nap közötti távolságot 1 méternek vesszük, a legközelebbi csillagrendszerek így is 800 km-re vannak tőlünk.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Több generációnak kéne utaznia

    Robinson szerint a legközelebbi csillagrendszerekhez (a regény miatt ő a Tau Cetit hozza példának) való eljutás egy többgenerációs misszió. Ha az űrhajó képes lenne fénysebességgel utazni, még akkor is eltartana az út legalább 150-200 évig. Viszont ha egy ilyen küldetésbe mégis belevágna az emberiség, akkor rengeteg további problémával kellene szembenéznie, amelyet talán csak azzal lehetne orvosolni, hogy egy több ezer fős működő társadalmat rendeznek be az űrhajón. Mivel külső segítség nem lenne az űrhajó számára, így a felmerülő problémákat közösségnek kellene megoldani. Mivel az utazás tovább tartana egy emberöltőnél, sőt, gyakorlatilag lennének olyan emberek a hajón, akik ott születnek, nőnek fel és halnak is meg – úgy, hogy sosem pillantják meg új otthonukat. Ezért szükség volna tanárokra is, akik folyamatosan nevelnék fel az űrhajó társadalmából a következő nemzedéket, akik folytatnák a küldetést. Emellett pedig további más szervezetekre (pl. egészségügyi dolgozók és rendfenntartók) is szükség volna, akik működtetnék a közösséget.

    Az igazi kihívás csak a célba érve kezdődik

    Azonban a problémák itt még nem érnek véget. Milyen lehetőségeink lennének, ha elérné a misszió a Földhöz hasonló bolygót? Robinson szerint miután megbizonyosodtak róla az utazók, hogy a bolygón van víz, légkör és a hőmérséklet is megfelelőnek tűnik, akkor kiküldenek egy robotot, ami esetleges mérgező anyagok után kutatna a légkörben. Ezután már csak az a kérdés, hogy a bolygó élő vagy halott-e? Hiába van élet a bolygón, attól még egy földlakó számára nem feltétlen lesz élhető. Ha viszont a bolygó halott, de van rajta víz a megfelelő anyagokkal az élethez, az már sokkal ígéretesebb. Azonban probléma ekkor is akad. A magaddal hozott élőlényekkel be kell népesítened az új helyet, ami eléggé hosszú folyamat, s amíg ez végbemegy (ha egyáltalán végbemegy), addig az emberiségnek továbbra is az űrhajóban töltött évekhez hasonlóan kell élnie az új otthonán.

    Habár egy ilyen küldetés igen kockázatos, és rengeteg a „talán” az elméletben, de ennyi Robinson számára elég volt, hogy megírja legújabb művét, az Aurorát, ami valószínűleg idén júliusban fog megjelenni. Igaz, ahogyan maga Robinson is mondta, a téma nem új, de így a könyv olvasása nélkül is sejthető, hogy eredetivé, izgalmassá tudta tenni azt.

    Scheirich Zsófia

  • Műfaji játszadozás Sztrugackij módra

    Az orosz sci-fi két legmeghatározóbb alakja vitathatatlanul Arkagyij és Borisz Sztrugackij. Olyan művekkel ajándékozták meg a műfajt, mint a Stalker, A kárhozott város vagy a Lakott sziget. Igaz regényeiket a Szovjetunió fennállása alatt írták, de könyveik így is a mai napig izgalmasak, elgondolkodtatóak vagy különösek. Most az utóbbiak közül kerül bemutatásra egy regény, a Fogadó a Halott Alpinistához, amely az Ünnepi Könyvhét keretén belül jelenik meg új fordításban.

    Az 1970-ben megjelent regényt különös időszak eredményezte. A sztálini évek alatt nagyon szigorú cenzúra uralkodott, amely a zsánerműfajokra is kihatott. Például a sci-fi műfaján belül az íróknak kötelező volt műveikbe belefoglalni a Szovjetunió tudományos és technológiai eredményeit, továbbá csak kalandokról és űrutazásról írhattak, egyéb tartalmat vagy mondanivalót nem tartalmazhatott az írás. Azonban 1953-től, Sztálin halála után a cenzúra szigora fellazulni látszott, így a szerzők számára nagyobb lehetőség nyílt az alkotásra, a sci-fi esetében pedig megkezdődhetett a zsáner feltámasztása, hogy behozhassák az évtizedes lemaradását a nyugati szerzőkhöz képest. Ebben a folyamatban a Sztrugackij testvérek is igen aktívak voltak. Már korai, a cenzúra évei alatt írt sci-fijükben, az Ugrás a jövőbe (1966) című kötetben is felfedezhetőek voltak egyfajta ellenérzések a rendszerrel kapcsolatban (ami a dolgozó egyénnél való együttérzés kifejezésén keresztül jelenik meg), de a cenzúra lazulása után megjelent regényük, a Nehéz istennek lenni (1971) már szabadon foglalkozik a politikai elnyomás témájával.

    Ebbe a sorba azonban igen nehezen illeszthető be a Fogadó a Halott Alpinistához (1970). Nem található meg benne se a korai utópikus művek, sem pedig a későbbi disztópia történetek vonásai. A történet valahol az Alpokban található fogadóban játszódik, ahová egy nyomozó, Peter Glebski tér be kipihenni a hétköznapok fáradalmait. Azonban a pihenés nem úgy alakul, ahogyan azt eltervezte: egy gyilkosság bolygatja fel a hely nyugalmát. A helyzet csak súlyosbodik, amikor egy lavina zárja el a fogadót a külvilágtól, így Glebskinek kell kezébe venni a nyomozást.

    A tartalom alapján azt mondhatjuk, hogy a regény műfajilag is inkább a detektívregények sorát gazdagítja, mint sem a science fictionét. Azonban mégis van valami különös és a krimikhez képest nehezen emészthető a regényben.

    Fogadó-finish_b1

    A kötet születéséről tudni érdemes, hogy nem egészen az lett a végeredmény, amit Arkagyij és Borisz eredetileg eltervezett. Mint a krimi regények kedvelői, szerettek volna írni a műfajon belül egy történetet, bár kicsit elszakadva a zsáner szigorú szabályaitól. Ahogyan az 1999-ben kiadott memoárjában is írja Borisz, egy humoros krimit akartak, amely az orosz közönség előtt akkor még kevésbé ismert szerzők munkásságán alapult volna, mint például Rex Stout, Erle Stanley Gardner vagy John le Carré. Ennek a korszellem is kedvezett, hisz a cenzúra lazulásával a detektívregény is visszatérőben volt Oroszországban, amely az 1930-as évek óta be volt tiltva. Az írás során azonban a műfaj egyik legnagyobb problémájába ütköztek: egy bizonyos pont után, amikor kiderül az ügy miértje, hogyanja és az, hogy ki is követte el a bűntényt, az olvasó elveszti érdeklődését. Ennek megoldásaként a szerzőpáros megpróbálta megtörni a zsáner szabályait: a megoldáshoz közel valami meglepőt bevezetni.

    A Fogadó a Halott Alpinistához rengeteg értéket és számos emlékezetes karaktert vonultat fel – mint például Simone-t, az idegösszeroppanástól szenvedő fizikust vagy Du Barnstoker varázslót és annak androgün gyámoltját, Brunt, aki nemtelensége miatt is különös színfoltja a könyvnek. A Sztrugackij testvérek intelligens történetvezetésen keresztül juttatják el az olvasót a kétértelmű végkifejlethez, így az sem válik problémává, hogy megtörik a krimi műfajának azt az elvárását, hogy mindenre legyen logikus magyarázat és semmilyen esemény se maradjon lezárás nélkül.

    Scheirich Zsófia

  • Beszélgetés a kortárs science fiction és fantasy irodalomról

    A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programja között szerepelt egy Beszélgetés a kortárs science fiction és fantasy irodalomról előadás, amelyen április 26-án mélyebb betekintést kaphatott a hallgatóság a zsánerműfajok jelenlegi helyzetébe.

    A Próza Nostra által szervezett beszélgetésre végül a Millenáris Park B épületének Supka Gábor termében került sor a nagy érdeklődés miatt, azonban így is épphogy befértek az érdeklődők a terembe. Azonban ez nem törte meg a lelkesedést.

    A zsánerműfajok kiadói közül a Gabo Kiadót Kleinheincz Csilla, a Fumaxot Németh Vladimir, az Agave Könyveket pedig Velkei Zoltán képviselte. A moderátor, Szabó István Zoltán a kiadókat érintő kérdések mellett (pl. könyvfesztiválos és könyvheti megjelenések) komoly, elgondolkodtató, néha pedig megosztó kérdéseket tett fel a meghívottaknak.

    A sci-fi és a fantasy mai helyzete
    Első körben a sci-fi és fantasy helyzetét vitatták meg a résztvevők. Általánosságban elmondható, hogy régen mindkettő egyfajta szubkultúrának, réteg irodalomnak számított, aminek olvasóira kívülállóként tekintettek. Azonban ez a tendencia ma már megváltozni látszik, hisz óriási olvasóközönség van kialakulóban. Példaként a népszerű fantasy sorozat, a Trónok harca hangzik el. Uyganakkor egy ellenvélemény szerint bár tény, hogy egyre több szerző alkot ezekben a zsánerekben, attól még nem biztos, hogy mindegyik mű eljut a szélesebb olvasóközönséghez.

    A moderátor arról is kérdezte a résztvevőket, mi vezetett a két zsáner népszerűbbé válásához. Egyik okként elhangzott, hogy ma a sci-fi és a fantasy utat talál olyanokhoz is, akikhez azelőtt nem. Továbbá elmondható (bár inkább a sci-fi esetében), hogy manapság a tudományos fantasztikum jóslatai kezdenek valósággá válni, bizonyos írók jóslataiban élünk, ettől pedig még izgalmasabb olvasni az ilyen könyveket. Végül pedig manapság könnyebb is beszerezni ezeket a műveket (pl. Amazonról megrendelni). Kleinheincz még megjegyzi, hogy szerinte ma a mainstream írók (olyan írók, akik szélesebb olvasóközönséghez szólnak) is nyúlnak a szórakoztató irodalom elemeihez, így elmondható, hogy ma már nincs olyan éles határ a zsánerek közt, nem különölnek el olyan tisztán, mint azelőtt. Erre példaként Németh Kazuo Ishiguro The Buried Giant-ját hozza példának, amelybe Ishiguro fantasy elemeket épít be.

    A zsánerek körbejárását végül a következő kérdéssel zárják le: Miben nyújt többet, a sci-fi vagy a fantasy? A sci-firől elmondható, hogy a 60/70-es évek óta kifejlett, érett zsánerek lett, mert ki tudott törni saját burkából, azaz túljutott a kliséken (pl. űrlények, bolygók). Ami viszont fontosabb változás, hogy a sci-fi foglalkozik aktuális, minket érintő problémákkal (pl. éghajlatváltozás), továbbá kérdéseket is tesz fel a világról, amelyekre próbál válaszokat is találni. Ezzel a szemben a fantasyről az mondható el, hogy az elmúlt évek válságai miatt felerősödött eszképizmusnak (menekülés a valóság elöl) köszönhetően lett közkedveltebb a zsáner.

    [the_ad_placement id=”04″]

    A zsáner legfontosabb szerzői/könyvei
    Szabó egy személyesebb kérdést tesz fel külön-külön az előadókhoz: kiket tartanak fontosnak a sci-fi és a fantasy zsánerben? Németh a fantasyből kiemeli George R.R. Martint, aki szerinte meghonosította a realista fantasyt, továbbá említi még az új fantasy generációt, akik jobban igazodnak a modern trendekhez, mint például Mark Lawrence, Anthony Ryan és Joe Abercrombie. A sci-fiből kiemeli James S. A. Corey-t (Térség-sorozat) és Andy Weirt (A marsi). Kleinheincz többek között említi Margaret Atwoodot és Neil Gaimant, China Miéville-t, Paul McAuley-t. Végül Velkei felsorolja a számára legfontosabb írókat mindkét műfajból vegyesen: Philip K. Dick, Jeff VanderMeer, Atwood, Kim Stanley Robinson és Ray Bradbury.

    Nemzetközi trendek kontra hazai kiadás
    A kiadók képviselői szerint az itthoni könyvpiacon ugyan csak szűk szeletet kapunk a külföldi könyves trendekből, de az elmúlt években úgymond elég jó a reakcióidő, a kiadók lefedik nagyjából a kinti trendeket. Azonban sok meghatározó művet itthon nem lehet eladni megfelelő marketing nélkül.

    Velkei elmondja, hogy az utóbbi időben az Agave fiatal, új írók munkáinak kiadásával foglalkozik, hisz a nagy nevek (pl. Neil Gaiman, Philip K. Dick) műveiből kifogynak. Viszont az új írókat nem veszik nagy mennyiségben az olvasók. Valószínűleg azért, mert még szokniuk kell az új szerzőket, amely akár évekbe is telhet.

    Kleinheincz szerint a magyar közönség azért fogadja be nehezen a műfaj új alkotóit, mert nem tudnak velük mit kezdeni, hisz hiányzik az ismeretükből legalább harmincévnyi irodalmi háttér, így nem ismerünk olyan témákat korábbról, amelyeket egy külföldi olvasó nagy valószínűséggel igen. Velkei azonban itt megjegyzi, hogy szerinte nem hozhatjuk be ezt a lemaradást már, most inkább ugranunk kell.

    Németh szerint az egyik jellemző mai trend a young adult posztapokaliptika és disztópia (pl. Éhezők Viadala, A beavatott) és az úgy nevezett túlélő sci-fi tudományos háttérrel (pl. A marsi, Gravitáció, Csillagok között). Velkei még kiemeli a new weird vagy groteszk zsáner megjelenését. Kleinheincz szerint azonban nem feltétlen beszélhetünk trendekről, inkább konkrét témákról (pl. poszthumán). Viszont azt tapasztalja, hogy napjainkban egyre változatosabb, sokszínűbb, szélesebb az írói kör, például megjelennek a női és színes bőrű írók.

    Velkei megjegyzi a női írók kapcsán, hogy a műfajban van mit behozniuk a férfi szerzőkhöz képest, mert régen el voltak nyomva, így nem bontakozhattak úgy ki. De jelenlétük mindenképpen fontos a zsánerben, mert más hangvételt és más témákat hoznak a köztudatba. A női sci-fi írók közül példának Monica Byrne The Girl in The Road című regényét említi.

    Az is színesítheti a zsánert, hogy a külföldi kiadók egyre nyitottabbak a nem angolszász írókra. Velkei kiegészíti az elhangzottakat azzal, hogy máshol a self-publishing, azaz a magánkiadás útján megjelent könyvek is fontos figyelmet kapnak, így pedig kezd megszűnni a zárt írói klub.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Magyar szerzők magyar névvel
    Ami a hazai szerzőket illeti, új jelenség, hogy a magyarok egy inkább a saját nevükön publikálnak, és nem vesznek fel angolszász írói álnevet. Velkei megjegyzi, hogy ha kiadásra kerül egy magyar szerző könyve és szóba kerül, hogy milyen névvel jelenjen meg, akkor az az író szabad döntése, a kiadó nem gyakorol az illetőre nyomást. Kleinheincz hozzáteszi, hogy napjainkban, az internet világában nagyon könnyű lebukni egy álnévvel, ezért valahol nevetséges is, és még az olvasót is becsapja ezzel a szerző.

    Kérdés, vajon beszélhetünk-e trendekről a magyar sci-fiben vagy fantasyben? Általánosságban az előadók szerint az mondható el, hogy a magyarok nem követik a külföldi trendeket, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen saját útjukat követve talán sokkal frissebb, eredetibb művet alkotnak, mint külföldi kortársaik, másrészt pedig olyan kicsi a piac, hogy nem is érdemes trendekről beszélni magyar viszonylatban. Meghatározó jellegzetességként azt emelik ki, hogy a mitologizálásban valamilyen úton-módon megjelenik a magyar kultúra, ami ad egy különleges pluszt a történetnek.

    A résztvevők ezt követően a közönség néhány kérdésére válaszoltak:

    Miért kevésbé népszerű a bűnügyi regények műfaja?
    Velkei Dennis Lehane Viharszigetén keresztül válaszolja meg a kérdést. Mivel a Viharszigetből van adaptáció, így ezt a könyvet veszik, de Lehane többi könyvét egyáltalán nem. Általában 8-10 krimi szerzőt ismernek és vesznek az olvasók, az újakra azonban nem nyitottak.

    Mainstream/szépirodalom kokettálása – magyar viszonylatban is van ilyen?
    A jelenség itthon is tapasztalható, a magyar szépírók is kokettálnak a zsánerirodalommal (pl. Űrérzékeny lelkek vagy Bartók Imre), de a zsánerolvasók ezekre nem annyira reagálnak.

    Olvasnak az olvasók idegen nyelven?
    Igen, az a tapasztalat, hogy egyre többen, azonban ennek van egy nagy hátránya a kiadók szempontjából. Kevesebb a fogyás a magyar kiadásokból, mert inkább idegen nyelven veszik meg a köteteket az olvasók vagy illegálisan töltik le.

    Milyen fogyásszám határozza meg a sikert?
    Ezt sok minden határozza meg: szerző, könyv vastagsága és kemény vagy puha borítós-e. Azonban a legfontosabb szempont ebben a kérdésben az, hogy milyen hamar térül meg a kiadásra fordított költség.

    Mi a helyzet képregény kiadás téren?
    Itthon sajnos a terjesztés megölte a piacot, az USA-ban felfelé tart a képregény piac, de azért kint is műfajfüggő ez. Például a The Walking Dead népszerű, és a tévésorozat miatt így fogy is, de például a Vasember filmek népszerűsége ellenére nem vesznek több Vasember képregényt.

    Nyitnak-e a kiadók a horror felé?
    Velkei a Wayward Pines-t hozza példának a saját könyveik közül, amely remélhetőleg a sorozat hatására fog fogyni. Azonban ilyen úgymond pushoktól eltekintve a horror nem olyan népszerű. Próbálkoztak klasszikusokkal is (pl. Rosemary gyermeke), de azokra se volt vevő az itthoni közönség. Talán néhány új név oldaná meg a problémát.

    Néhány ki nem adott könyv a 30 éves lemaradásból?
    Samuel Delany, Robert Holdstock, Octavia Butler, Nnedi Okorafor.

    Illegális letöltés vs ebook?
    Itthon az ebook kiadás még gyerekcipőben jár, igazából csak azért jelennek meg e-könyvek, hogy piacot teremtsenek (ami jelenleg veszteséges). Az illegális letöltésnek pedig természetesen nem örülnek a kiadók, de ami még szomorúbb, hogy nem tudnak tenni ellene se, hisz törvény által biztosított lehetőség nincs a kezükben.

    Habár a téma szinte kimeríthetetlen, a résztvevők remek hangulatban rengeteg újdonságot, írót és művet ismerhettek meg a beszélgetés során, ezzel is gazdagodva. A jövőben pedig remélhetőleg, a magyar könyvpiac bepótolhatja hiányosságait a sci-fi és fantasy irodalomban, továbbá pedig lépést tarthat a külföldi megjelenésekkel.

    Scheirich Zsófia

  • Újabb Douglas Adams által írt Doctor Who epizódból lesz regény

    Megregényesítik az utolsó olyan Doctor Who epizódot, melyen még Douglas Adams dolgozott. A The Pirate Planet (A kalóz bolygó) című történet várhatóan jövőre jelenik meg regény formájában.

    A The Pirate Planet a Doctor Who 16. évadjának a második története volt, melyet 1978-ban négy epizód hosszúságban (!) vetítettek a BBC-n. A készítőknek akkoriban szándékában állt, hogy könyv formájában is megjelentessék a sztorit, mivel azonban Douglas Adams nem tudott megegyezni a könyvkiadóval, az adaptációból végül nem lett semmi. Most azonban úgy tűnik, hamarosan könyv formájában is elérhetővé válik a The Pirate Planet sztorija.

    A történet „megregényesítését” az a James Goss vállalta, aki már korábban is hozzányúlt Adams Doctor Who-s munkásságához. A rajongók körében ismert, hogy a brit sci-fi író három történettel gazdagította a Doctor Who univerzumot. Az egyik a The Pirate Planet volt, a másik a City of Death (A halál városa), míg a harmadik a Shada. Ez utóbbi egy sztrájk miatt sosem került adásba, viszont könyvként nagy sikert aratott és magyarul is megjelent. (És ha már magyar kiadásoknál tartunk, felhívnánk a figyelmet, hogy a Galaktika 301-es lapszámának XL-kiadása Daniel Blythe Doctor Who-regényét tartalmazza.) A City of Death pedig az a történet, melyet James Goss már megregényesített és amely május 21-én jelenik meg.

    James Goss nyilatkozataiban reményét fejezte ki, hogy a rajongók a The Pirate Planetet is annyira szeretik majd, mint amennyire a másik két Douglas Adams sztorit, bár – mint mondta – ez egy kicsivel keményebb diónak ígérkezik, mint a népszerű City of Death. Goss arról is beszélt, hogy egy kutató segítségét is kéri abban, hogy minél teljesebb sztorit tudjon írni. Ez a kutató Jem Roberts, aki amellett, hogy megírta Adams életrajzát, hozzá is fér az író cambridge-i St John’s College-ban található archívumához. Goss ugyanis talált utalásokat arra, hogy a The Pirate Planet sztorija még a bemutatottnál is gazdagabb lehet. Izgalmas munka vár tehát Goss-ra, aki reméli, talál majd ötleteket és feljegyzéseket az archívum egy rég elfeledett mappájában…

  • Ré kora – az istenek eljöttek a Földért

    A Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent James Lovegrove Panteon-szériájának első része, a Ré kora.  Az akcióregényben az ősi istenek visszatérnek a Földre és maguknak követelik azt.

    Egy párhuzamos világban az istenek nemcsak hogy kézzelfoghatóan együtt élnek az emberekkel, de be is vonják őket hatalmi harcaikba. A panteonok közti nagy háborúságból az egyiptomi istenségek kerültek ki győztesen, így ők oszthatták fel egymás közt a Földet. Azóta vasszigorral uralkodnak az emberek fölött.

    David Westwynter, az Oziriszi Hegemónia brit ejtőernyős hadnagya egy balul sikerült katonai akció során bajtársaival együtt fogságba kerül. Kiszabadulása után a Semleges Egyiptom területére jut, ahol egy Fényhozóként emlegetett titokzatos, maszkos népvezér lázadást szervez az istenek elnyomó uralma ellen.

    David csatlakozik a felkelőkhöz, de vajon lehet-e esélye hétköznapi embereknek a földöntúli lények ellen? És vajon mit tervez Ré, az istenek háttérből irányító, kiismerhetetlen királya?

    Az angol szerző pörgős, izgalmas akcióregényt írt, amely ugyanakkor példázat is a család összetartó erejéről és a gazdagság elveket eltorzító, korrumpáló hatalmáról. Ihletői Alan Furst második világháborús kémregényei, valamint Neil Gaiman Sandmanje és Amerikai istenekje voltak.

    Olvass bele a regénybe!

    „James Lovegrove a 21. század J. G. Ballardja.”
    – The Bookseller

    „Biztosak lehetnek benne, hogy e könyv szerzője mesterfokon érti a szakmáját.”
    – SFX

    A Ré kora akciós áron megrendelhető a Galaktikabolt.hu webáruházban.

  • 2001. Űrodisszeia: új kiadás, extra tartalmakkal

    Ismét megjelent a 2001. Űrodisszeia, Arthur C. Clarke egyik legismertebb, legsikeresebb regénye, megújult kiadásban és különleges plusz tartalmakkal kiegészítve.

    Vajon lehetséges, hogy az emberi civilizáció fejlődése az ősidőkben idegen lények beavatkozása nyomán indult el? És ha igen, mi lehetett a célja ezeknek az idegeneknek

    A 21. század űrhajósai a Naprendszer felfedezése során földönkívüliek nyomaira bukkannak. A lelet egészen új megvilágításba helyezheti Földünk történelmét. Ezért egy maréknyi kutató az emberiség legfejlettebb mesterséges intelligenciájának társaságában expedícióra indul az óriásbolygók felé, hogy választ keressenek a felvetődött kérdésekre. De amit ott találnak, az a legfantasztikusabb elképzeléseiket is felülmúlja.

    Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick 1964-ben elhatározta, hogy elkészíti minden idők legjobb SF-filmjét. Négyévi munkával valósult meg a 2001. Űrodisszeia, és ma már bátran állíthatjuk, hogy a végeredmény mérföldkő lett a zsáner történetében. És Clarke „melléktermékként” íródott regénye is bekerült a klasszikusok panteonjába. A legismertebb SF-könyvek között tartják számon, három folytatása született, és – méltán – legendává vált a maga nemében.

    Ezt a legendát most új kiadásban adjuk az olvasók kezébe, megőrizve Göncz Árpád eredeti, veretes fordítását, de olyan különleges plusz tartalmakkal kiegészítve, amelyek most jelennek meg először magyarul: egy megemlékezéssel, egy, az ezredfordulóra készült előszóval, valamint a regény egyik forrásnovellájával!

    „Tele költészettel, tudományos képzelőerővel és tipikus clarke-i iróniával.”
    – New Yorker

    „Káprázatos… szívszorító… próbára teszi az elmét.”
    – Time Magazine

    A regény akciós áron megrendelhető a Galaktikabolt.hu webáruházban.

    Olvass bele a kötetbe!

    2001. Űrodisszeia - borító

  • Új Galaktika kötet: Kárhozott istenek

    Megjelent a Galaktika Fantasztikus Könyvek legújabb kötete, Jean Ray Kárhozott istenek című regénye. Az eredetileg Malpertuis címet viselő alkotás a klasszikus fantasztikus irodalom egyik korai mesterműve, a szerzőjét sokan H. P. Lovecrafthoz hasonlítják.

    Gent városának egy eldugott utcájában áll egy hatalmas, baljóslatú villa, amelyet a környékbeliek csak úgy emlegetnek: Malpertuis, a gonosz háza. Lakója különös vénember, aki a mendemondák szerint több száz éves, de immár közeledik életének végéhez. A pletyka úgy tartja, a házba nem e világi hatalmak vannak bezárva, és elszabadulásukat csupán a vénember varázsereje gátolja.

    Quentin Moretus Cassave, az állítólagos varázsló azonban megírta végrendeletét, és most maga köré gyűjti családtagjait, hogy ismertesse velük annak tartalmát. Garantáltan nem mindenki fog örülni örökségének, sőt még hálát adhatnak az égnek, ha sikerül ép bőrrel elhagyniuk a hátborzongató villát.

    A Jean Ray álnéven alkotó Raymundus Joannes de Kremer a 20. századi flamand irodalom klasszikusa, aki H. P. Lovecraftot idéző fantasztikus történeteivel vált világhírűvé. Élete fő művéből, a Kárhozott istenekből film is készült, Orson Wellesszel a főszerepben.

    A kötet akciós áron megrendelhető a Galaktikabolt.hu webáruházban!

    Olvass bele a könyvbe!

    Kárhozott istenek - borító