Stephen King rajongóinak az utóbbi időben mindenféle jóból kijutott. Szeptemberben mutatták be az AZ-t, tévésorozat készül „A köd” című novellájából, jön a Castle Rock, amihez nemrég trailer is érkezett, és a csalódást okozó Setét Torony film után várható egy sorozat is King fantasy sorozatából. Azonban ezzel nincs vége a jó híreknek: Stephen King nemrég erősítette meg, hogy van arra esély, hogy visszatérjen a Setét Torony világába és egy újabb résszel bővítse azt.
A sorozat zárókötete, a A Setét Torony – A Setét Torony 2004-ben jelent meg először, King azóta pedig egy előzménykötettel (pontosabban egy 4,5-ös résszel) is bővítette regényciklusát: Ez az Átfúj a szél a kulcslyukon volt 2012-ben. Sok rajongóban megfogalmazhatódott már a kérdés, hogy vajon visszatér-e még a szerző az ST világába? A fiával, Owen Kinggel közösen írt regényének, a Sleeping Beauties egyik dedikálásán akadt egy bátor olvasó, aki megkérdezte Kinget a dologról – ezt a mellékelt videóban láthatjátok.
A válasz pedig:
Igen, szerintem megtörténhet.
Ti milyen Setét Torony történetnek örülnétek? Amíg nincsenek hivatalos hírek Kingtől, addig mehet a találgatás.
Szeptember 30-án mutatjuk be legújabb könyvünket, az Interzónát, a Petőfi Irodalmi Múzeum Jövő-Idő programjának keretén belül. A bemutató előtt nézzük, mit érdemes tudni a könyvről és magáról Štindlről.
Ondřej Štindl kalandos életutat járt be, kortársai közül ebben a tekintetben talán a Metró-könyveket jegyző Dmitry Glukhovskyhoz tudnánk hasonlítani. Štindl a Károly egyetemi tanulmányai után kezdte a világot járni, legnagyobb hatással Anglia volt rá, későbbi munkáit ottani élményei ihlették. Csehországba hazatérve, 1990 őszén többed magával indította el független rádióját, amit először csak korlátozottan lehetett fogni, de a későbbiekben már nagyobb publikum számára is elérhetővé vált. A rádiózás mellett hagyományos újságírással is foglalkozott, főleg a film és a popkultúra érdekelte. Első kritikái a Revolver Revue-ban jelentek meg, a 90-es évek közepétől pedig hivatásos újságíróként tudósított kulturális témákról a Lidove novinyban, egészen 2000-ig. Ezután egy rövid időre visszatért Angliába és a BBC-nél dolgozott politikai tudósítóként, emellett pedig továbbra is figyelemmel kísérte a filmvilágbeli történéseket.
Ondřej Štindl
Az újságírás mellett forgatókönyvírással is foglalkozott. Először David Ondříčekkel dolgozott együtt egy Videomania című tévéműsoron 1994-ben. Első nagy sikerét 2010-ben érte el a Pouta forgatókönyvével, amivel kiérdemelte a Cseh oroszlán-díjat a legjobb forgatókönyv kategóriában. A film egy titkosrendőr és egy szakadár mozgalom történetét meséli el a ’80-as évekbeli Csehszlovákiában. A továbbiakban is együtt dolgozott a film rendezőjével, Radim Špačekkel, például szintén Štindl írta a Mista (2014) vagy a Svět pod hlavou (2017) forgatókönyvét.
2012-ben egy újabb oldalát mutatta meg, ugyanis ekkor jelent meg legelső regénye, az Interzóna (Mondschein). A debütálást a kritikusok nagyon pozitívan fogadták, Petr Nagy például kivételes tehetséggel megáldott íróként jellemezte, míg mások Cormac McCarthy prózájának hatását fedezték fel könyvében.
A történet középpontjában Erik Vilks, a Kísérő áll. A Városban él, ahol az emberek a járványoktól való örök félelemben élnek, az egymás közötti társaskapcsolatok pedig megszűntek. A szürke, szinte minden emberi dologtól mentes világban csupán egy virtuális valóság, Dorma jelent némi feloldozást. A rendszerre felcsatlakozók minden vágyukat valóra válthatják, mindent megkaphatnak, amit a természeti katasztrófák által letarolt világban nem – vagyont, szeretetet, családot. Azonban a Dorma kínálta élvezetek nem mindenki életét teszik jobbá, ez esetben fordulhatnak Erikhez, aki elhozza számukra a végső feloldozást, a halál ajándékát.
Az Interzóna tiszteleg a disztópia nagy elődjei – Jevgenyij Zamjatyin, Aldous Huxley és George Orwell – előtt, miközben saját hangja és vizíói teszik újszerűvé, a műfaj méltó követőjévé. Világépítésében egyértelműen orwelli minták köszönnek vissza, mint például az egyeduralom, a megfigyelés, a múlt totális eltörlése, de a főszereplőben, Erikben is felfedezhetjük Winston Smith tulajdonságait. Más disztópiákhoz hasonlóan Štindl is megmutatja korunk problémáit; a legegyértelműbb párhuzam a Város és Dorma között utazó emberek, akikben társadalmunk eszképizmus utáni vágyát ismerhetjük fel. Azonban ezekben nem mélyed el, íróként jobban érdekli az emberi tényező, így történetét is néhány szereplőre – Erik, Maria, Stan és Anton – korlátozza. Ebben a leredukált mikrokörnyezetben bontja ki világát a szereplők egymáshoz és a rendszerben betöltött szerepükhöz való viszonyuk mentén, így a világból csak annak atmoszférája – amit erős ellentétek segítségével teremt meg – és lakói válnak fontossá, minden más mellékes.
Erik egy az emlékezetéből kitörölhetetlen dallam mentén kezd nyomozásba Városban és Dormában, ezzel folyamatosan egyre mélyebbre hatolva a disztópia működésében. Maria elsőször Erik megfigyelőjeként lép színre, később azonban kiderül, sokkal fontosabb tényező a rendszerben, későbbi cselekedeteit is ez és megváltozott érzései határozzák meg. Erik kutatása során találkozik Antonnal, a Várostól távol élő renegáttal, aki szép lassan, rétegről rétegre leplezte le a szigorúnak tűnő rendszer köré épített hazugságokat. Végül pedig maga a diktátor, az elnyomó is emberi közelségbe kerül, aki nem más, mint Stan Nikiferov, aki karizmatikus fellépésével és a rettegett betegséggel szembeni immunitásának köszönhetően vallási kultuszt épített maga köré, és elvezette az emberiség túlélőit a fertőzésektől mentes Városba.
A szereplőket általában Erik szemén keresztül látjuk, azonban Štindl egy E/3-ben történő elbeszélésnél kreatívabban építette fel történetét. Erik Vilks oldalán haladva fokozatosan ismerjük meg az első fejezetekben felvázolt világ mögött a valóságot, akárcsak egy krimiben. Önmaga utáni nyomozását visszatérő szimbólumok kísérik, mint a zene, a halál vagy a 703-as fiú. A múlt utáni kutatást különböző szövegtípusok is megszakítják, mint például Maria beszámolója vagy Larissa naplója, ezzel izgalmasabbá téve a szöveget és természetesen a cselekményt, mivel a fent említett szövegeken keresztül kapunk egyre teljesebb és obejtívebb képet a Stan által felépített rendszerről és Erikről is. A történetben néha-néha ott a veszélye annak, hogy Štindl beleesik jól ismert történeti sablonokba, azonban ez az „illúzió” inkább az olvasó megvezetésére szolgál, őmaga pedig mindig elő áll valami olyannal, amire nem számítottunk.
A depresszív képekből felépített Interzóna egy disztópiába helyezett, szépirodalmi igényességgel megírt pszichológiai utazás, melynek célja identitásunk feltárása és vitathatatlan szerepének bemutatása, miközben feszes történetvezetésének és a pörgős eseményeknek köszönhetően egy izgalmas könyv is. Zseniális debütálás, ami reméljük, a magyar olvasók tetszését is elnyeri.
Andy Weir sikertörténetét mára már minden sci-fi rajongó ismeri és szereti pozitív példaként is hozni: magánkiadásban jelent meg, majd világsiker lett. Weir első regénye, A marsi több, mint 3 millió példányban kelt el, 2015-ben pedig Ridley Scott rendezett belőle filmet Matt Damon főszereplésével. Az író új könyvét, az Artemist már most nagy érdeklődés veszi körül és már a tényleges megjelenés előtt (kint november 17.-én jelenteti meg a Crown Publishing Group) elkeltek a megfilmesítési jogok.
Maga az új Weir könyv főszereplője az eszes, kissé álmodozó Jasmine Bashara (becenevén Jazz), aki egy kis városban vágyik egy szebb világ után. Más huszonévesektől eltérően a lány azonban nem egy tipikus földi kisvárosban, hanem a Hold első településén, az Artemisen éli át kortársai problémáit: munka, albérlet fizetés és természetesen a karrierépítés, ami ő esetében a csempészést jelenti, de ez nem feltétlen úgy sül el, ahogyan azt Jazz szeretné. Egy nap azonban a lány olyan lehetőséget kap, amit nem lehet visszautasítani; így kerül bele az artemisi intrikák és összeesküvések közepébe.
A megfilmesítési jogok már májusban elkeltek, szeptember 26-án pedig a 20th Century Fox és a New Regency bejelentette, kik fogják rendezni az Artemis: Phil Lord és Christopher Miller. Az elmúlt időszak star warsos hírei kapcsán meglepődhetünk a két név hallatán, ugyanis eredetileg Lord és Miller rendezte volna a Han Solo spin-offot, azonban alkotói nézetkülönbségekre hivatkozva távoztak a projektből. A kilépés után számos ajánlattal keresték meg a rendezőpárost, például visszavárták őket a Flashbe, amit a Star Wars miatt hagytak félbe, de mindent elutasítottak. Az io9 szerint Lord és Miller egy olyan filmen szeretnének dolgozni, ami nem egy franchise része, ahol a semmiből építkezhetnek, valami újnak tehetik le az alapjait.
A kreatív szabadság mellett valószínűleg nagy nyomás is nehezedik a rendezőkre, mivel a stúdió nagy reményeket fűza készülő filmhez A marsi sikere miatt. De ilyen esetekben mondják, a kihívás elfogadás. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mi lesz az Artemis sorsa.
A Black Mirror készítője, Charlie Brooker bejelentette az első írókat, akik az általa létrehozott univerzumban fognak alkotni. Egyikük a Kis testvér és a Homeland szerzője, Cory Doctorow, de az első kötetbe ír még az Alvó óriások szerzője, Sylvain Neuvel és Claire North, akit itthon a Harry August csodálatos élete végett ismerhet a magyar közönség.
Az eddig Black Mirror: Volume I. könyv három kisregényt fog tartalmazni, amelyet a fent említett zsánerírók fognak írni. Habár a könyv a Random House Books kiadó tervei szerint csak 2018. február 20-án jelenik meg, már most izgatottak vagyunk amiatt, hogy Doctorow, Neuvel és North hogyan is fognak ötleteikkel és stílusukkal hozzzájárulni Brooker világához, továbbá miként fogják taglalni modern társadalmunk problémáit a Black Mirror kontextusán belül.
Az izgalmas híreket Brooker twitterén is megosztotta:
A Random House tervei szerint a második kötet 2018 őszén várható, a harmadik pedig 2019-ben. A várható könyvek tartalmáról és koncepciójáról korábban itt írtunk.
Az Éjszakai őrség 1998-as megjelenése óta az Őrség univerzum hatalmas utat járt be. A hatrészesre hízott alapsorozaton túl számos tehetséges író adta saját ötleteit a Szergej Lukjanyenko által megteremtett világhoz, mások pedig magával a mesterrel álltak össze egy-egy kötet erejéig. Példának mondhatnánk kiadónknál megjelent könyveket, mint a Más Őrség vagy a Vlagyimir Vasziljev által jegyzet köteteket, vagy a legújabb regényt, amit Lukjanyenko Arkagyij Suspanovval írt közösen: a VarázsŐrség.
Értelmezhető egyfajta kiegészítő kötetként, egy 5/1-es rész, ami az Alkonyi őrség és az Utolsó őrség közötti időszakban játszódik, Moszkvától nem messze. A főszereplő Dmitrij Dreher Másféle irodalomtanár, aki cselekmény középpontjában is álló Fénypárti és Setét gyerekek számára fenntartott iskolában tanít. Egyik osztályában hét alacsony szintű Másféle válik a kedvenc tanítványaivá, akik A holt költők társasága című film után szabadon „holt költőknek” nevezik magukat. Ebbe a közösségbe kerül be Anna Golubjova, a dzsinn is, és megjelenésével együtt különös események egész sorozata indul meg. A „Másféle irodalom”-ban ismeretlen alakváltók zavarják meg az emberek nyugalmát, a „Másféle történelem”-ben egy szentpétervári kirándulás során ismeretlenek a város mágikus auráját piszkálják fel, a befejező történetben, a „Másféle földrajz”-ban pedig az addig ismert Másféle világ fordul ki önmagából.
A következő szakasz kisebb spoilereket tartalmazhat.
A hexalógia időrendjéhez képest a VarázsŐrség nagyjából a Fuaran eset után helyezkedik el időben. Ezenkívül bizonyos szereplők az ennél a korszaknál korábbi kötetekből (konkrétan az Éjszakai Őrségből, azAlkonyi Őrségből és a Káosz-Őrségből), de ezeknek a nem ismerete nem vesz el semmit az új regény élvezetéből. Lukjanyneko és Suspanov teljesen új szereplők és helyszín köré építik a történetet az Őrség univerzum már lefektetett szabályai mentén. Habár olyan részletesen, mint az alapsorozatban nem mélyülnek el a mágikus jelenségek magyarázataiban, de a cselekmény megértéséhez szükséges információt megadják az esetleges új olvasók számára is. Így ha most ismerkedsz az Őrség világával, ne félj, ezzel a könyvvel is kezdheted!
Az új kötetet a régi motoros Őrség olvasóknak is élvezet lesz olvasni, hisz többször is az eredeti sorozat hangulatát idézi. Az első történet (Másféle irodalom) egy igazi bemelegítés, ahol megismerjük Drehert, Annát és a holt költőket. A következő kalandokban a regény már hozza a jól megszokott lukjanyenkói történetszövést és fordulatokat. Emellett az Őrség-könyvek másik erőssége is szintén jelen van. Lukjanyenko és későbbi írótársai egy teljesen működőképes világot teremtettek, amibe úgy tudnak új ötleteket elhelyezni, hogy olvasóként ne érezzük azt, kilóg a lólába. Több módszerrel teszik ezt. Egyrészt már korábban ismert elemeket illesztettek a jelenlegi regény témájához. Például történelmi személyek mágusokként való megjelenítése nem idegen ebben az univerzumban (gondoljunk csak Thomas Learmontra vagy Erasmusra), azonban a szereplők közös tantárgyához (irodalom) igazodva ezúttal Lukjanyenko híres orosz és más nemzetiségű írókról és költőkről rántja le a fényes vagy sötét színt és árulja el, kik is merítettek ihletet a mágia birodalmából.
A VarázsŐrség orosz kiadása
A már jól ismert világépítési technika mellett új ötletekkel is bővül az ismert világ. Anna szerepeltetésével megjelenik a dzsinn, egy különleges lény az Őrség univerzumban, aki ebben a formában exotnak, azaz alacsony képességű mágusnak minősül. Korábban is találkoztunk ilyenekkel (pl. jövendőmondók), azonban olyan bőven, mint a VarázsŐrségben még nem olvashattunk ezekről a Másfélékről. Továbbá bővül tudásunk az alakváltókról is a Danyilov ikreken keresztül, akik az eddig megismert farkas alak helyett kígyóvá változnak. A könyvbeli magyarázat szerint ez azért van így, mert Ivan és Masa felmenői Indiából származnak; ez azt sugallja, hogy a felvett állat alakja lehet akár földrajz specifikus is. Végül pedig nem elhanyagolandó, hogy a VarázsŐrséggel végre kapunk egy olyan részt, amivel beleláthatunk az Inkvizíció működésébe, abba, miként képzik a szervezetbe belépő mágusokat és varázslónőket, és természetesen jól kigondolt intrikákat sem kell hiányolnunk részükről.
A fordulatos cselekmény és a világbővítés mellett még a főkonfliktus teszi izgalmassá a regényt. Habár a benne szereplő három történet nem tűnik összefüggő egésznek, a közös szereplők és az Inkvizíció intrikái mégis azzá teszik, de fontosabb összetartó elem a fiatalok és az idős Másfélék értékrendje közötti különbség. Talán először merül fel az Őrségek világában, hogy merre kellene haladnia a Fénypártiak és Setétek alkotta társadalomnak. A holtköltők, akik a választás jogától megfosztva (hasonításkor a Homály és a potenciális Másféle adott hangulata dönti el, hogy ki milyen színű lesz, nem pedig ők a saját akaratukból) és a szintjükből eredő örökös megkülönböztetés miatt némi reformálást szeretnének az eddigi rendben. Azonban a nagyobb jó érdekében (a Megállapodás betartása) az idősebb mágusok nem változtatnának a jelenlegi rendszerben. Ezzel Lukjanyenko és Supanov ismét nehéz erkölcsi kérdést feszeget, amibe az emberiség örökérvényű dilemmáját, de akár jelenünk politikai és társadalmi kérdéseit is beleláthatjuk (Lukjanyenkónál, aki szereti korunk égető problémáit is beleszőni Őrség-történeteibe, utóbbi nem elhanyagolandó az értelmezésnél).
A VarázsŐrségtől mindent megkapunk, amit eddig is szerettünk ebben az univerzumban: fantasztikus ötletek, szövevényes cselekmény és komoly kérdések körüljárása a cselekményen keresztül. Az Őrség rajongók biztosan szeretni fogják az új regényt, de azok is kézbe vehetik, akik kicsit idegenkednek a kiegészítő kötetektől vagy valami rövidebb, beugró epizóddal ismerkednének meg Lukjanyenko világával.
Dave Howardot, azaz Mészáros Lászlót a magyar sci-fi rajongók már korábbról is ismerhetik. Nevével először a Mysterious Universe-ön keresztül lehetett találkozni. Először két novellával (Öld meg York Ketchikant!, Átokverte nap) gazdagította Harrison Fawcett és Anthony Sheenard világát, 2010-ben pedig első regényével, A Démoncsászár fejvadászaival. Az MU mellett saját önálló ötleteit is ápolta, egy hosszabb írói tervezés és munka eredménye lett az idén megjelent története, A Leymann-transzfer.
A nap, amikor megismerjük Leymann Zénót egyszerre a legjobb és a legrosszabb a számára. A Budapesten élő fiatal tudós éppen korszakalkotó találmányán dolgozik – egy a Föld energiavonalainak elvén működő teleporton -, amikor addigi élete teljesen felfordul. Eddig nem látott előrehaladást sikerül elérni a projektén, azonban egy véletlen baleset következtében eltünteti főnökét. A további következményektől tartva Zénó a bűn útjára lép, hogy minél kisebb feltűnés nélkül terelje el magáról a gyanút, miközben igyekszik befejezni találmányát. A történet előrébb haladtával családi tragédia és globális problémák is a nyakába szakadnak, kérdés, képes-e mindezzel megbirkózni.
Dave Howard könyve puszta szórakoztatásnál, kellemes kikapcsolódásnál nem akar több lenni. Zénó találmányával az olvasó is bejárhatja a Földet, de még az űrbe is kimerészkedhet – persze a megfelelő felszerelésben. Azonban érdemes végignézni a főhős fejlődését is, mert az akciófilmbe illő események mellett ez talán a könyv legerősebb része. Nem feltétlen lehet pozitív figurának nevezni Zénót, sőt, erkölcsileg bírálható (pl. bankot rabol céljai elérésének érdekében, gondatlanságból eltünteti a főnökét). Habár nem minden tettéért, de ilyen-olyan formákban (atyai bírálat, baráti jótanács) szembesül azzal, mit tett, és ezzel önmagával is. A dilemma, amivel cselekedetein keresztül néz szembe (a világ vagy haldokló édesanyja mellett legyen) persze nem egyszerű, maga az író sem foglal állást egyik mellett a másik kárára.
A magánéleti és a globális problémák szemben állása mellett más komolyabb témák is fel-felbukkannak Dave Howard regényében. Zénó és apja közötti konfliktuson keresztül nem egy klasszikus freudi apa-fia komplexust kapunk, hanem egy hozzánk, de főleg a fiatalabb olvasókhoz közelebb álló régi és új értékek ütközését. Továbbá bepillantást nyerünk egy egyre több embert érintő betegség, a rák egyénre és hozzátartozókra való kihatásába. Mellesleg ezeknek a fényében is érdemes végiggondolni Zénó alakját. A történet során a teleporton való dolgozás, később pedig a világmegmentése inkább az apa elutasítása és az anya betegsége elől való meneküléssé válik a fiú számára – mégha konkrétan nem is ismeri el magának. Ha így nézzük Zénó fejlődését, az apjával való veszekedés és Charlie hegyibeszéde katalizátorként hat, és később, amikor meglátogatja édesanyját a kórházban lesz a történet csúcspontja, nempedig a későbbi világmegváltás. Utóbbit inkább az akciórésznek – ha szeretnénk egy akció és karakterközpontú egységre bontani a könyvet – a tetőfoka.
A komolyabb témákat és részeket az író főhőse narrációjával oldja. Zénó sajátos humorral rendelkezik, még a legrázósabb helyzetekben is képes egy-egy poént megengedni és elviselhetőbbé tenni saját helyzetét. Ha pedig épp nem humorizál, akkor magyaráz. Korábbi interjúnkban Dave Howard „fantasztikus hiperhablatynak” nevezte regényét, de a földmágnesesterét bemutató részek, vagy Zénó minden részletre kiterjedő gondolatmenete hard sci-fi olvasmányainkat idézi. Ezek a tudományos részek mindenképp érdekesebbé teszik a történetet, továbbá azt a benyomást nyújtja, hogy a szerző alaposan utánajárt az általa választott témának és képes azt érthetően átadni.
A Leymann-transzfert tehát főleg azoknak ajánljuk, akik szeretnek egy könnyebb, akciódús történettel kikapcsolni, viszont a tudományos magyarázatok is leköti a figyelmüket. Mindezt és egy érdekes karakterfejlődést kapunk Dave Howard legújabb könyvében.
A Shades of Grey után újabb regényt jelentünk be. Ez az itthon is népszerű kanadai szerző, Robert Charles Wilson könyve, The Affinities. Különös fajok és idegenek után Wilson ezúttal saját társadalmunk kérdései felé fordul és tárja fel azokat egy ötletes és fordulatokkal teli történeten keresztül.
A közeljövőben játszódó könyvben a közösségi média egy utópikus és kicsit futurisztikus fejlődését mutatja be. Egy új analitikai technológiának köszönhetően, ami genetika, viselkedés és az agy feltérképezése alapján dönti el, melyik Affinitynek lehetsz a tagja. A regény kontextusában az affinity alatt egy olyan világméretű közösségre kell gondolni, ami hasonló személyiségű emberek összekapcsolódásából áll, akik arra vállalkoztak, hogy mindenben segítség egymást.
A fiatal Adam Fisk különböző tesztsorokat tölt ki, hogy kiderítse, megfelelő személy-e valamelyik Affinity számára. Az eredmények alapján Fisk a Tau nevű közösséghez tartozik. A csoporthoz való csatlakozás szinte utópikus a számára: Adam életében felmerülő problémák egyre egyszerűbbé válnak, hiszen a nagy közösség mindent megold helyette. Azonban a Taun kívül is vannak affinitk teljesen más képességekkel és nézetekkel arról, mire lehet használni a közösen felállított kapcsolati hálót. A 22 affiniti úgy dönt, ideje belefolyni globális problémákba és az országok kormányainak működésébe. És ahogy az elkerülhetetlen, a csoportok közötti nézeteltérések háborúhoz vezetnek.
A világ, az emberiség és Adam számára az emberi élet már nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
Mint más Robert Charles Wilson regényekben is a The Affinitiesben ismét a világ átalakulása áll a történet középpontjában. A különbség annyi, hogy a bekövetkező változás elsőre nem látható, csak a történet előrehaladtával lesz egyre nyilvánvalóbb. Emellett megismerjük a Tau működését, továbbá Wilson nagy figyelmet fordít karakterei kibontására is.
Az Affinitiest ajánljuk azoknak, akik szerették a Sense8-t vagy más ahhoz hasonló történetet, ami az emberi kapcsolatok állnak a középpontban. Továbbá ha érdekel a közösségi médiával elindult társadalmi kapcsolatok egy futurisztikusabb iránya, vagy csak szereted Robert Charles Wilson regényeit, szintén neked ajánljuk az Affinitiest!
A könyv jogait megvettük, a magyar kiadásról, a megjelenésről és más egyéb érdekességekről hamarosan hírt adunk. Kövesd a Galaktikát Facebookon vagy hírlevélben, hogy mindenről időben hírt kaphass.
Az ősz közeledtével elkezdjük bejelenteni új könyveinket is. Az első az itthon főleg A Jane Eyre eset miatt ismert Jasper Fforde izgalmas disztópia regénye, a Shades of Grey: The Road to High Saffront.
A cím senkit ne tévesszen meg, Fforde regényének nincs sok köze a hírhedt Szürkéhez. A Shades of Grey olyan világot mutat be, ahol a társadalmi státuszt az határozza meg, melyik színt látod. Eddie Russet csak egyetlen színt, a pirosat érzékeli, más színek számára nem léteznek – így a társadalom egyik legalacsonyabb osztályának a tagja.
Azonban a világ nem mindig volt működött így. Egy feltételezett katasztrófa nyomai arról árulkodnak, hogy régen nem volt olyan szegénység, amiben Chromataciában, Eddie-éknek része van, a technológia is fejlettebb volt, a hírek gyorsan terjedtek, nem féltek a változástól, s az éjszaka sem volt ilyen félelmetes, hisz az elődök minden színt láttak.
Eddie a szigorúan szabályzott világban végzi nem túl hálás munkáját a Színellenőrző Ügynökség számára, hogy minél kisebb ráirányuló figyelemmel vészelje át a mindennapokat. Azonban minden megváltozik, amikor találkozik az alacsony szürke kasztból származó Jane-nel. A nő megmutatja neki, mennyire nem jó a dolgok jelenlegi rendje. Elhatározzák, hogy együtt robbantják ki a forradalmat.
A Shades of Grey több alzsáner elemeiből építkezik. Felfedezhetjük benne a disztópia, a thriller és kicsit a romantikusabb művek vonásait is. Humoros, feszes és izgalmas cselekményű könyv, ami Eddie és Jane forradalmának története mellett saját társadalmunkról is szatirikus képet mutat. Mindezt a szürreális világ, amibe Fforde a cselekményt helyezi teszi az SF egyik legkülönösebb regényévé a Shades of Greyt.
A regény először 2009-ben jelent meg a Viking Adult gondozásában. Fforde könyvére a kritikusok is felfigyeltek: 2011-ben Warwick-díjra jelölték, 2012-ben pedig elnyerte a Prix Julia Verlangert.
Habár egyelőre Fforde csak egyetlen Chromataciában játszódó regényt írt, egy 2009-es interjú szerint szerint további két kötettel szeretné folytatni a történetet. A címek Painting by Numbers és Gordini Protocols. Ezen kívül egy előzménykötetet is tervez 2019-re, ami a 7 Things to Do Before You Die in Talgarth címet fogja viseli.
Fforde disztópiáját biztosan élvezni fogják a rajongói, de mindenki másnak is ajánljuk, akik szeretik a nem mindennapi ötleteket, szeretnek különleges világokat bebarangolni, vagy csak egy pörgős történetre vágynak. Mindez megtalálható a Shades of Greyben.
A könyv jogait megvettük, a magyar kiadásról, a megjelenésről és más egyéb érdekességekről hamarosan hírt adunk. Kövesd a Galaktikát Facebookon vagy hírlevélben, hogy mindenről időben hírt kaphass.
Legújabb kötetünk, A Leymann-transzfer egy tudósról szól, aki felfedezi, hogyan lehetséges utazni az ötödik dimenzió mentén, de közben ellenszenves főnökét sikerült véletlenül ismeretlen helyre transzportálnia. Ráadásul hamarosan rádöbben: a Földet végzetes katasztrófa fenyegeti, amit egyedül ő háríthat el.
A Mysterious Universe népszerű szerzője ezúttal önálló regénnyel jelentkezik, amely hol kacagtató helyzeteket, hol lélegzetelállító izgalmakat kínál.
Július 25-én kisorsolunk egy példányt új kötetünkből. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk és több partnerünknél is. Plusz rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Isaac Asimov híres trilógiája, az Alapítvány olyan filmekre és sorozatokra volt hatással, mint a Star Wars, vagy az HBO-féle Westworld, Hollywoodnak azonban többször beletört a bicskája a grandiózus sztori adaptálásába. A Deadline értesülései szerint most épp David S. Goyer és Josh Friedman próbálkoznak azzal, hogy egy tévészériát készítsenek az Alapítványról, ebben pedig a Skydance Television nevű produkciós cég lesz a partnerük.
Asimov Alapítványát először 1942-ben adták ki, mégpedig az Astounding Magazine nevű folyóiratban, a történet pedig a Galaktikus Birodalomról szól, melynek emberi lakosai szétszóródtak különböző bolygókon, szerte az univerzumban. Az Alapítvány főszereplője egy bizonyos Hari Seldon, aki a pszichohistória szakértője, mely azt kutatja pszichoanalitikus eszközökkel, hogy az ember a történelem során miért cselekedett úgy, ahogy. Illetve fontos kérdése még a tudománynak, hogy az emberiség miért követi el időről-időre ugyanazokat a hibákat. A pszichohistória segítségével a főhős rájön, hogy az emberiség ki fog pusztulni, vagyis egyfajta látnokká lép elő, aki képes megjósolni a jövőt (szigorúan a matematika és a pszichológia eszközeivel).
Az Alapítvány megfilmesítése számos alkalommal szóba került, hiszen többek között a FOX, a Warner és a Sony is megpróbálkozott a dologgal, utóbbi esetben például Roland Emmerich, a Függetlenség napja rendezője bukott bele a komoly vállalkozásba sajnos. Pár éve az HBO volt olyan merész, hogy az Alapítvány sorozatot számításba vette, 2014 környékén volt arról szó, hogy Emmerich és a Westworld jelenlegi készítője, az Interstellarhoz kapcsolódó Jonathan Nolan is benne lesz a buliban. A prémium kábelcsatorna azonban végül inkább a vadnyugati sci-fi remake-jét választotta, és igazuk is volt, hisz igazi közönségkedvencet alkottak, mely az HBO második legfontosabb címe per pillanat, persze csak a Trónok harca után.
A leendő készítők közül Goyer munkássága magába foglal egy Batman filmet, a Ghost Ridert és a Blade franchise-t, az ő esetében a sajtó kritikusabb és szkeptikusabb egyszersmind, míg Friedman a közvélemény szerint elképzelhető, hogy a saját részéről képes lesz minőséget letenni az asztalra, elvégre a szakember például a Sarah Connor Chronicles című Terminator szérián is dolgozott, ami egész jól sikerült.
Az Alapítvány feldolgozásának egyik legnagyobb „ellensége” és hátráltatója maga a Star Wars filmsorozat, mely rengeteget kölcsönzött Asimovtól. Így az elkészítés nehézsége az, hogyha a készítők mozikba viszik a történetet, akkor rengetegen lázadnak majd ellene, mondván George Lucas univerzumát lopták meg. Ez persze közel sincsen így, tekintve, hogy az Alapítvány korábban íródott, mint a Star Wars, ennek ellenére az alkotók inkább a tévét preferálják, ha már adaptációról van szó.
Rengetegen állítják, hogy az Alapítvány nagyon nehezen adaptálható és meg se szabadna próbálkozni vele, főleg, hogy ennyiszer belebuktak nagy stúdiók és alkotók a vászonra/képernyőre vitelével. Ellenben, ott van néhány ellenpélda, ami bizonyítja, hogy efféle bravúrok igenis megvalósíthatóak:
Luc Bessonnak 20 évébe telt, hogy kitalálja, miképp lehetne feldolgozni egyik kedvenc francia képregényét, de erőfeszítéseinek köszönhetően a Valerian és az ezer bolygó városa hamarosan mozikba kerül
George R. R. Martin szabályosan megtiltotta, hogy a Tűz és jég dala regénysorozatot adaptálják, ugyanis nem bízott Hollywoodban és a forgatókönyvírókban, Benioff és D. B. Weiss azonban összehozták napjaink egyik legjobb high-concept tévészériáját az anyagból, mely a könyveket is leelőzte
Peter Jacksonnak évek munkájába telt, hogy Tolkien műveit feldolgozza normálisan, A Gyűrűk Ura azonban Oscar-díjas trilógia lett… sőt, a tündékkel és orkokkal teli univerzum akkora siker lett, hogy még A hobbitból is 3 részt csináltak (mondjuk kisebb sikerrel)
Mindezek alapján az Alapítvány elkészítése közel sem megvalósíthatatlan, egyedül Goyer neve adhat okot némi aggodalomra. Ellenben ha egy normális tévécsatorna (=nem országos, hanem kábel, vagy mondjuk a Netflix-Amazon-Hulu trió egyike) beáll az ötlet mögé, ebből még bármi is lehet… akár egy sikeres feldolgozás is.
(Disclaimer: Asimovhoz kapcsolódóan több kötet is elérhető a Galaktikabolt.hu-n, ezek közül az egyik legérdekesebb talán Az Alapítvány barátai, a teljes könyvlista pedig itt érhető el, tessék csak elmerülni a mester munkásságában!)
