Címke: könyv

  • Interjú Kolláth Anna Laura, a Tokióban ébredek című könyv fordítójával

    Anna Cima több díjjal jutalmazott könyve, a Tokióban ébredek végre magyarul is olvasható. Interjú készült a kötet fordítójával, Kolláth Anna Laurával.

     

    Mund Katalin: Hogyan lettél műfordító?

     

    Kolláth Anna Laura: Korábban is fordítottam már, de a műfordítással először 2017 tavaszán találkoztam a Cseh Centrumban, ahol ebben az időszakban voltam gyakornok. 2017-ben és 2018-ban részt vettem a Németh László műfordítói táborban is, ami kimondottan a környező országok irodalmaira fókuszál. A Tokióban ébredek az első teljes kötetem, a megjelenését pedig a Susanna Roth műfordítói pályázat 2019-es magyarországi kiadásának köszönhetem, mert a pályázat győzteseként kaptam lehetőséget arra a Metropolis Media kiadótól, hogy lefordítsam az egész könyvet.

     

    K.: Mit szeretsz ebben a munkában?

     A. L.: A saját szempontjaimat figyelembe véve: szórakoztat és nem hagy ellustulni az az állandó kreativitás és kutatómunka, ami egy jó fordításhoz mindig szükséges. Ugyanennyire földhözragadt, de nekem fontos dolog, hogy szinte akkor és onnan dolgozom, amikor szeretnék. A Tokióban ébredek egy részét nemzetközi gyorsvonatokon, képtelen időpontokban fordítottam le.

    Nem utolsósorban pedig megtiszteltetésnek érzem, hogy remek írók magyar hangja lehetek, és hozzájárulhatok, hogy a magyar olvasók megismerhessék egy másik ország irodalmát.

     

    K.: Honnan hallottál Anna Cima munkájáról?

     A. L.: Először a fent említett Susanna Roth pályázaton, mert itt 2019-ben a Tokióban ébredek négy fejezetét kellett csehről magyarra fordítanunk. Más könyve még Csehországban sem jelent meg, de állítólag már dolgozik a következőn.

     

    K.: Mi tetszik ebben a regényben? Ha tetszik:-)

     A. L.: Leginkább az, hogy univerzális, nem kell Japán-rajongónak lennünk ahhoz, hogy a történetet élvezzük. (De nem árt, ha némi megértéssel viseltetünk irántuk.) A könyv feldob néhány filozofikusabb témát, de olvasható kalandregényként, szerelmi sztoriként, valamennyire még japán és cseh kulturális kézikönyvként is.

    A cseh nyelv sajátosságai miatt az eredetiben jobban kidomborodott, de őszintén remélem, hogy a magyarban is érezhető maradt a mesélő Jana jellegzetes nyelvhasználata, ami egyszerre flegma és intellektuális.

     

    K.: Mi okozott kihívást a fordítás során?

     A. L.: Mivel a könyv Tokióban és Prágában játszódik, én pedig sem japanológus, sem prágai lakos nem vagyok, a japán reáliák és időnként a prágai szleng. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem fordultak volna elő lépten-nyomon a szövegben. Így viszont a fordítás alatt 13 oldalnyi kérdést írtam össze egy egyre kaotikusabbá váló Word fájlban, amiket Anna Cimával, a budapesti Japán Alapítvány munkatársaival és a prágai barátaimmal rágtunk át.

    A szleng szépsége, hogy a két prágai barátnőm sokszor máshogy interpretálta ugyanazt a kifejezést (valószínűleg a maguk módján mindketten helyesen), a Bukáč becenevű kocsmáról pedig egyikük sem hallott. (Ha valaki esetleg szeretné meglátogatni a könyv helyszíneit, amikor Prágában jár: a Bukowski’s Barról van szó a Žižkov városrészben.)

    Ahogyan írtam, alapvetően szórakoztat az utánajárás egy-egy szöveg kapcsán, de még szakfordítóként sem pepecseltem soha ennyit egy szöveg részleteivel.

     

     

    K.: Mi okozott sikerélményt, örömet a fordításban?

     A. L.: A legjobban talán annak a kihívását élveztem, hogy magyarul is meg kellett találnom a különböző szereplők stílusát, mert más és más a szóhasználata Janának, Akirának vagy Kavasita novellájának.

     

    K.: Téged egyébként érdekel a japán kultúra, irodalom?

     A. L.: Töredelmesen bevallom, hogy a japán kultúra korábban nem vonzott különösebben, de épp ezért nagyra értékelem, hogy legalább a könyvben lévő információkkal gazdagabb lehettem.

    Egy-egy nagyobb fordítás alatt egyébként hajlamos vagyok monomániásan ugyanazt az albumot hallgatni, ezúttal a Japanese Instrumental Cinema Funk, Breaks & Beats című mix talált meg a YouTube-on. És Murakamihoz is megjött a kedvem, ha már állítólag Anna Cima is az övéhez hasonló stílusban ír.

     

    K.: Hogy viseled a karantént? Dolgozol-e most is valamilyen műfordításon?

     A. L.: Szerencsére jól, mert a munkám egy részét eddig is otthonról végeztem, a másikat pedig szintén meg tudtam oldani online. Most egy Üröm munkacímű cseh fantasy-sorozattal barátkozom, ami remélhetőleg hamarosan szintén megjelenik a Metropolis Media kiadónál.

     

     

    Vélemények a könyvről:

    Librarius: https://librarius.hu/2020/04/07/anna-cima-tokioban-galaktika/

    Riley E. Raines blogger: http://rileyeraines.blogspot.com/2020/03/tokioban-ebredek-kritika.html

     

    A könyv megrendelhető webshopunkon:

    https://galaktikabolt.hu/termek/tokioban-ebredek/

  • Olvassátok el, Jodi Taylor ingyenes novelláját – A Nagy Vécépapír Válság

    Szente Mihály (a Semmi lány és a St. Mary sorozat fordítója), csatlakozva Jodi Taylor felajánlásához, ingyen fordította le az írónő legújabb novelláját. Akik szeretik a St. Mary krónikák könyvsorozatot, azoknak mindenképp érdemes elolvasnia, ezt a kilenc oldalas kis történetet, de mindenki más is jól szórakozik majd rajta.

     

    Jodi Taylor jegyzete

    Ez az írás egy aprócska ötletből nőtt ki, ami akkor fogant meg a fejemben, amikor valami egészen máson töprengtem. Az ilyesmi gyakran megesik velem. Mára hivatalossá vált, hogy elvesztettem az uralmamat a derékbőségem, a hajam, a hólyagom és a gondolataim felett. Nem sok maradt, mi? Na mindegy, ahogyan a kedves olvasó nyilván kitalálta, ezt a rövidke történetet az a röhejes viselkedés ihlette, amivel mostanság a vécépapírhoz viszonyulunk.

    Mert mi lenne, ha rászánnék egy pillanatot a közel teljes székrekedés előnyeinek magasztalására…? Hah! Nesze neked, orvostudomány!

    De térjünk vissza a normalitás talajára!

    Eredetileg pár sor lett volna – Markham, az análszonda és a szárított víz története –, de egyre bővült. Tényleg, ma már azt sem tudom uralni, hogy hány szót írjak le!

    Számítok rá, hogy a szerkesztőm első kérdése az lesz: ez hol helyezkedik el a St. Mary idővonalán? A válasz máris kész: bármelyik korszakban játszódhat. Csak azért írtam, hogy elűzzem az unalmat.

    Jelen pillanatban kijelenthetem, hogy az önkéntes karantén nem sok változást hozott az életstílusomban. Sosem tartok ennivalót a házban. Sem vécépapírt. Ritkán megyek el itthonról, és az emberek jellemzően kerülnek. Vagyis, nálam nincs jelentős változás.

    Szóval, itt az írás. Hogy karcolat legyen, túl hosszú. Hogy novella legyen, túl rövid. Úgyhogy, a műfaj meghatározását az ügynökömre, a szerkesztőmre és a kiadómra hagyom, szenvedjenek vele ők!

    Vigyázzatok magatokra!

     

    A teljes novelláért kattintsatok a képre.

    Jodi Taylor – A Nagy Vécépapír Válság

     

    Ne feledjétek, hogy most elképesztő akcióban tudjátok megvenni, a sorozat részeit. Kettőt egy áráért!

    https://galaktikabolt.hu/termek/st-mary-kronikak-hianypotlo-akcio-2/

  • Megjelent a májusi Galaktika! Csak nálunk, a Galaktika webshopján!

    Kedves olvasóink, ne feledjétek a Galaktika magazin jelenleg újságárusoknál nem kapható, csak a www.galaktikabolt.hu oldalon lehet megrendelni és előfizetni.

    A Galaktika magazin májusi számában új folytatásos kisregény indul: a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas SF Nagymester Jack Vance „A kiépített ügynök”-e, egy vérbeli James Bond-történet futurisztikus eszközökkel és technológiákkal. Varga L. László „Feltámasztás”-a korábbi novellájának, a „Helygép”-nek a hőseit indítja új kalandra az időben, míg az angol Gareth D. Jones írása is egy korábban megjelent mű folytatása, és egyben világpremier a Galaktikában. A Kurd Lasswitz- és Német SF-díjas Helmuth W. Mommers a virtuális ingatlanközvetítés jövőjét festi meg, míg Makai Máté a halhatatlanság előnyeit és hátrányait boncolgatja. Az orosz Roman Kulikov, a Kiket a Zóna egybekötött… című S.T.A.L.K.E.R.-regény társszerzője ezúttal egy saját, természetfölötti világba kalauzolja el erős idegzetű olvasóit. A havi retró J. Virág Béla elbeszélése a világvégével szembesülve is egymás vesztére törő emberekről.

    borítókép: Mike Winkelmann

    A központi tudományos rovat a vírusveszélyről szól mai világunkban. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt kartonból készült szobrokról, a Csernobil környékén kitört erdőtüzekről, otthonról nézhető színházi előadásokról, a tervezett nemzetközi holdállomásról és a kanadai Rush együttes csajkovszkiji ihletésű disztópiájáról. Új képregény is indul, James Hilton A Kék Hold völgye című regényének adaptációja.

    A magazin XL-változatában befejeződik Jerzy Żuławski klasszikus Hold-trilógiájának első kötete.

    A Galaktika 362. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Francisco Badilla, a hónap művésze, az áprilisi Galaktika borítókép alkotója

    Szeretnénk bemutatni, az áprilisi Galaktika címlapkép alkotóját, egy chilei művészt akinek érdemes körülnézni portfóliójában.

    Rövid bemutatkozás:

    A nevem, Francisco Badilla, harminc éves művész, hilében, Santiagóban élek. Az elmúlt nyolc évben, a szórakoztatóiparban dolgoztam illusztrátorként és grafikus dizájnerként.
    Készítettem grafikai tartalmat digitális játékcégek számára, gyűjthető kártyajátékokhoz, animációkhoz és filmekhez valamint irodalmi művekhez.
    Jelenleg a szabadidőmet, a Final Clouds nevű személyes projektem fejlesztésére fordítom ami egy poszt apokaliptikus dísztópia, ahol három túlélő akik barátok is egyben, az emberiség emlékeit őrzik.

    PORTFOLIO:  https://www.artstation.com/badillafloyd  

    Francisco Badilla képe
    áprilisi Galaktika a chilei művész képével
     
  • Iron Sky – Dictator’s Cut most ingyen nézhető a film, amíg a könyv megjelenik magyarul

    Ha valaki még nem ismerné az Iron Sky című remekművet, az egy olyan élményt dob el magától, ami nem mindennapi. A film hátterét több elmélet is megalapozta, amelyek mind a bukott Harmadik Birodalom túlélését vetíti elénk. Ilyen például az USA titokzatos antarktiszi expedíciója (Highjump hadművelet), mely elmélet szerint az Antarktiszon elbújt náci tiszteket, sőt magát Hitlert akarták elkapni (Hitler holttestét soha nem találták meg).

    Német mérnökök és tudósok elképesztő eredményeket értek el, a II. világháború alatti rakéta-technológia kutatásokban, többek között ezek az eredmények és kísérletek adtak táptalajt, olyan elméleteknek mint, hogy a nácik a Holdra, sőt egyenesen a Marsra telepítettek bázisokat és várják a nagy visszatérés lehetőségét.

    Aki olvasta Johanna Sinisalo eddig egyetlen magyarul megjelent könyvét, A Nap Magját, az tudhatja, hogy az írónő könyve tele lesz extravagáns túlzásokkal és elképesztő morbid humorral és szarkazmussal. A film komolyan veszi magát, és éppen ettől lesz tragikomikus az egész.

    A filmet most ingyen meg lehet nézni, Vimeón vagy a film honlapján. Itt a Vimeós linket találjátok meg. Készüljetek fel a könyv érkezésére a film megtekintésével.

    Külön felhívnám a figyelmet, a roppant humoros Dictator’s Cut megnevezésre, amit a rendezői változat kapott. 😀

    Nézd meg a könyv  trailerét is, melyhez a finn filmkészítők adták az anyagot, a filmből.

     

     

  • A tiltott álmok városa – felismerhetjük benne saját korunk társadalmi betegségeit

    Hirtelen döbbenetesen aktuális lett ez a regény.

    Azt szokták mondani: az irodalom segít megérteni az életet, illetve korunk eseményeit. Ez talán most fordítva is igaz: a jelenlegi helyzet segít megérteni ezt a történetet. Több párhuzamot is látok köztük, noha a legtöbb dolog szerencsére még csak csírájában van meg a mi hétköznapjainkban.

    Mi is regényünk alaphelyzete?

    Adva van egy miénkhez hasonló világ, csak egy kicsit kiélezve, ami a politikai rendszert, a munkahelyi körülményeket, az állandó megfigyelést vagy a környezetvédelmet illeti.

    A törvényfelolvasó és a katonák képviselik a Tanácsnak, a toronybeli nyolc álarcos alaknak az akaratát. A sziget vezetői egyszer sem szólalnak meg, a hűségeskü szövegéből (30.o.) annyit tudunk meg róluk, hogy: “… saját kezükkel építették fel a Tornyot, és a csúcsából nézik a várost… elűzték a betegséget a szigetről, és örökre megtisztították az álmainkat.” A regény végén kiderül, hogy csupán kőszobrok (= bábuk). De akkor ki áll mögöttük? Ki uralkodik tulajdonképpen? Miért volt szükség ezekre a szobrokra? Úgy látszik, hogy valakinek az az érdeke, hogy ne derüljön ki az igazság. Valaki még mindig fél az Álomlátók erejétől, amivel képesek változtatni a jelenen. A Fonó így mesél Elianának a sziget múltjáról:

     

    „Csak néhányan voltak birtokában ennek az erőnek, és ezért féltek tőle olyan sokan.“ – 258.o.

    „… a háború időszakává változik a béke időszaka, mivel nyugtalanít néhány embert, hogy olyan dolgokat tesznek az Álomlátók, amikhez ők maguk nem értenek.“  – 260.o.

     

    A másik nagy kérdés a tetoválás, mely egy betegség ellen kell hogy védjen (az ellen, hogy álmodjanak, önállóan gondolkodjanak a szigetlakók). Mint egy védőoltás. Napjaink betegsége a koronavírusjárvány. De akár más “betegségre” is gondolhatnánk, pl. a sok előítéletre. Mi is nap mint nap méregetjük egymást: be akar csapni/meg akar fertőzni vajon ez a személy? Ki és mit akar velünk elhitetni? Talán minket is manipulálnak? Merre akarunk menni? Hogy akarunk élni? Mit akarunk egyáltalán? Kinek az érdeke ez a betegség? És a többi “betegség“? Kinek származik belőle haszna?

    A regényben félnek az emberek, bizalmatlanok, és gyanakodva fürkészik egymást. Kötelességük az álomlátókat feljelenteni. Rettegésük, hogy maguk is ilyen sorsra juthatnak (hiszen bárkivel megeshet, hogy a tetoválás ellenére is álmodik), a megbélyegzettek iránti gyűlöletté fajul. Azok az állítólagos bűnbakok.

    A tetoválás révén mindenkit rögtön lehet azonosítani (életkor, foglalkozás), az emberek nem mozoghatnak szabadon. A kereskedőkön kívül senki sem hagyhatja el a szigetet (talán azért, nehogy olyasmit tudjon meg, amit nem lenne szabad).

    Az emberek konformálódtak, uniformizálódtak: egy foglalkozáson belül mindenki ugyanazt a munkafolyamatot végzi (pl. ugyanazt szövik emberemlékezet óta), egyféle ruhában jár, stb. Nincs lehetőség az önkifejezésre, nem nevetnek nyilvános helyen, állandó megfigyelés alatt állnak az emberek (mindenhol katonák).

    A sziget benépesedésének mítosza egybefonódik a jelen eseményeivel. A sziget őslakói, a hálók népe gondolatok révén kommunikált egymással, és most utolsó leszármazottjuk, a Fonó arra figyelmezteti Elianát, hogy veszély leselkedik a szigetlakókra, de ez a veszély egészen más, mint amit a politikai vezetők el akarnak velük hitetni. Nagyszerű választásnak tartom, hogy ezek a mitikus lények pókok (noha ez a szó egyszer sem fordul elő a könyvben, az írónő gondosan kerüli a használatát, mint valami tabut), mert minden olyan szövevényes ebben a regényben, s csak nehezen lehet elképzelni. Irreális.

    Ha jól megnézed a szigetet, komolyan azt hiszed, hogy a valóságot látod?“ – kérdezi a Fonó Elianától (90. o.).

    Elégetik a kódexeket, hogy senki se tudjon utánanézni, mi is történt korábban, ne tudjon rájönni az összefüggésekre. Az írnokokon kívül egyébként sem tud senki olvasni.

    A regény szereplői nem értik, hogy mi történik körülöttük, de csak kevesen mernek rákérdezni: ki áll mindez mögött? Mit akarnak velünk? Mi lesz velünk?

    Az írónő nem ad választ a felmerülő kérdésekre, nem is akar. Talán nemcsak egy válasz létezik, hanem több, és ez a sok gondolat együtt adja majd a keresett választ. (Némelyik verset többször is el kell olvasnunk ahhoz, hogy megértsük. Most sem árt.) A Mindenség Hálója egy fantasztikus, találó kép, szálai néha minket is megérintenek.

     

    írta: Varjasi Csilla a könyv fordítója

    A tiltott álmok városa

  • Megjelent az áprilisi Galaktika!

    A Galaktika magazin áprilisi számában befejeződik Dave Howardnak, a Leymann-transzfer szerzőjének folytatásos kisregénye, az „Űrszemétszedők”. Carlos M. Federici novellája egy „kislányról” szól a Marson, aki már nagyon várja a tavaszt, Bodor Ároné ugyanakkor egy sebesült kisfiúról, akit apja próbál mesével elaltatni. Makszim Vaganov S.T.A.L.K.E.R.-története egy igen veszélyes anomáliával szembesíti kalandozóját, Holló-Vaskó Péter és Solymár András közös írása pedig különös, emlékezetes módon érzékelteti a vallások közötti különbségeket. A havi retró Arthur Leo Zagat elbeszélése egy valóságos bolygóközi háborúról, amely a Merkúr tűzforró világán tör ki.

    Galaktika 361

    A központi tudományos rovat a nem nukleáris szuperbombákról szól. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az elektromos autók akkumulátorainak sorsáról a hulladékfeldolgozásban, egy mini konyhakertről a lakásban, egy rendhagyó kortárs színielőadásról, a kupolavárosok építésének és karbantartásának nehézségeiről, valamint egy interjú is a S.T.A.L.K.E.R.-sorozat két szerzőjével, Roman Kulikovval és Jezsi Tumanovszkijjal. A képregény Isaac Asimov „Fényvers” című novellájának adaptációja, Csordás László rajzaival.

    A magazin XL-változatában a lengyel Jerzy Żuławski klasszikus Hold-regényének, az Ezüstös mezőkönnek első részével találkozhatnak az olvasók, egy viszontagságokkal teli expedíció történetével.

    A Galaktika 361. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

    Galaktika 361XL

    A legújabb S.T.A.L.K.E.R könyv íróival készült interjút részletét, elolvashatjátok ITT.
  • Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval a legújabb S.T.A.L.K.E.R. könyv íróival

    Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval

     

    Az áprilisi Galaktikába, mindenképp érdemes beleolvasni, mert az írópárossal készült teljes interjút ott tudjátok elolvasni. A magazin kizárólag webshopunkon már elérhető, más módon nem kerül forgalomba.

     

    Mund Katalin: Hogyan s miért lettek írók?

     

    Jezsi Tumanovszkij: Korán elkezdtem olvasni, beiratkoztam az összes olyan könyvtárba, ahová egyedül el tudtam menni. És már az általános iskola első osztályában magabiztosan vágtam rá a kérdésre, hogy mi akarok lenni: sci-fi író. Persze a fejemet kitöltő ostobaságot hamar félresöpörte az élet, viszont amikor – már felnőttként – az első lehetséges alkalommal úgy döntöttem, hogy indulok egy irodalmi versenyen, meglepetésemre megkaptam az első helyezést. És azóta már nem félek megmutatni másoknak a szövegeimet. Ezt a művet közzétették egy rövid történeteket tartalmazó antológiában, később pedig megtaláltam az interneten magyar nyelven is. Irodalommal ténylegesen csak azután kezdtem komolyan foglalkozni, hogy Roman Kulikov javasolta, írjunk egy könyvet együtt. Addig a pillanatig még csak eszembe se jutott, hogy regényt írjak.

     

    Roman Kulikov: Sohasem terveztem tudatosan, hogy író legyek, bár mindig csodáltam azokat a szerzőket, akik emberek ezreit tudják elbűvölni a fantáziájukkal. Még tinédzserkoromban különféle, a képzeletemben megszülető jelenetekkel töltöttem meg a jegyzetfüzeteimet, de ezeket nem volt elég bátorságom összefüggő teljes egésszé formálni. Csak miután egy irodalmi pályázaton díjat nyertem ilyen rövid történetekkel, és sok lelkesítő véleményt kaptam az olvasóktól, döntöttem el, hogy írok egy könyvet. Első könyvem, a Progulka Limi (Lima útja) szövegét elküldtem néhány kiadónak. Legtöbbjük visszautasított, és már-már feladtam, amikor egy reggel, elektronikus levelezésemet megnyitva, a vágyott sorokat olvashattam: „Könyve elnyerte a tetszésünket. Meghívjuk a kiadóhoz, hogy megkössük a szerződést.” Azonnal megrendelték a folytatást is, plusz felajánlottak egy szerződést két további kötetre: felkértek, hogy írjak egy újragondolt változatot az Ogyisszei kapitana Blada (Blood kapitány odüsszeiája) című regényből, a nemes lelkű űrkalózról a kozmoszban. Később, tapasztalatokat szerezve, úgy döntöttem, itt az ideje megírnom a S.T.A.L.K.E.R. sorozat egyik könyvét (amit Jezsivel közösen alkottunk).

     

    M. K.: Mi adta az inspirációt a stalker-témában? Miért választották ezt az univerzumot?

    T.: Ezt elég nehéz megmagyarázni, de megpróbálom. Gyakran hallani, hogy ez az egész egy posztapokaliptikus képzeletvilág. Valójában viszont a volt Szovjetunió lakosai számára oly jól ismert „posztap” valóság testesül meg a játékban. És ezzel nem csak a valóban megtörtént csernobili katasztrófára utal. A játékos sétálgat egy kihalt világban, egy, a 90-es években ténylegesen széthullott országban. Ezen a helyen öntudatlanul is egymásba fonódik az ember tudat alatti vágya az önpusztítás iránt; a Szovjetunióval együtt elveszett csendes, békés élet iránti nosztalgia; valamint a fantasztikus elképzelések sora, ami dinamikát és veszélyérzetet ad ehhez az egészhez. Gyilkos egy koktél. Azt még sokan és hosszasan fogják értékelni, minősíteni, hogy az ukrán GSC társaság fejlesztői és Szergej Grigorovics mit is alkottak valójában. Véleményem szerint ez sokkal nagyobb dolog, mint egyszerűen kiadni egy sikeres játékot.

    Irodalmi szempontból a játék világa, ami alapján sok ember elkezdte megírni első történeteit, egyrészt mély és ismeretlen, másrészt eléggé körülhatárolt, és ezzel lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen emberi problémát megragadjunk és a lehető legkomplexebb módon feltárjuk a szövegben. Ráadásul a még kiadatlan játék rajongójaként én is enyhíthettem a bennem ébredező türelmetlenséget azzal, hogy hangot adtam a játékkal kapcsolatos várakozásaimnak a történeteimben.

    K.: Már többször is próbáltam megválaszolni ezt a kérdést, de még mindig nem értem pontosan, miért annyira vonzó számomra ez az univerzum. Tudom, hogy a játék első videója megfogott, és megváltoztatta az egész életemet. A S.T.A.L.K.E.R. játék indította el az irodalmi karrieremet: részt vettem egy pályázaton, új barátokat szereztem, és az első olvasóimat, akik segítettek megtenni a következő, merész lépéseket. A szabadság és a kaland addiktív légköre, a lehetőség, hogy az légy, aki csak akarsz, és nem az, amit a társadalom rád erőszakol. Úgy gondolom, nemcsak én választottam ezt az univerzumot, de ő is kiválasztott engem.

    S.T.A.L.K.E.R. – Kiket a Zóna egybekötött…

    M. K.: Játszanak számítógépes játékokkal?

     T.: Természetesen. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még az első komoly RTS-re, a Dune II-re. Nagy rajongója vagyok Frank Herbertnek, és a Dűne jól ismert világa a játékban esélyt sem adott fiatalkoromban, hogy kihagyjam. Nappal tanultam és dolgoztam, éjszakánként pedig bázist építettem, óvtam a homokférgektől, és gyűjtöttem a fűszert. J

    Aztán jött az UFO, az Unreal Tournament és sok gyönyörű, körökre osztott stratégia. Az Unreal után a stalkeres lövöldözős játék volt az első a „lövöldék” között, ami komolyan magával ragadott. Igaz, idősebb korban kevesebb idő jut játékra, de a WoT-ot néha még mindig előveszem. Azt hiszem, a stalker-játék sokkal több rajongóval bírna, ha multiplayer formátumban létezne. A számítógép ellen játszani már tizenöt évvel ezelőtt is eléggé untatott.

    Romannal már átbeszéltük, hogy is nézne ki a S.T.A.L.K.E.R., ha az EVE Online mintájára és arculatával készülne. Sajnálom, hogy ez csak a mi képzeletünk szüleménye.

     

    K.: Magától értetődik. A műfajok közül az FPS-eket szeretem leginkább, de a többit sem kerülöm. Elsősorban figyelemelterelés és lazítás céljából játszom. Természetesen nem vagyok profi, de az online csatákban sokaknak adhatnék előnyt. Mindig érdeklődéssel figyelem a játékipar híreit, megnézem a videókat, és lehetőség szerint kipróbálom, ami érdekel. Nagyon szeretem azokat a kooperatív rendszereket, ahol csapatként kell együttműködni. A kedvenceim között szerepel a Left 4 Dead, a Call of Duty és természetesen a S.T.A.L.K.E.R. Örömmel tölt el, hogy kapcsolatba léphetek a fejlesztőkkel, amikor felmerül egy ilyen lehetőség. Arról álmodozom, hogy létrehozzam a saját játékomat, vannak hozzá ötleteim.

     

    A teljes interjúért és fantasztikus novellákért vegyétek meg a Galaktika áprilisi számát.

    Galaktika 361

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számában folytatódik Dave Howardnak, a Leymann-transzfer írójának izgalmas kisregénye, az „Űrszemétszedők”. Theodora Goss, akinek hamarosan megjelenik Az alkimista lányának különös esete című regénye, a valóság és a képzelet keresztútjáról tudósít novellájában. Varga Csaba Béla a rasszizmus viszonylagosságáról mesél, Cadwell Turnbull hőse pedig egy egyszer megmutatkozott szupererőt próbál kétségbeesetten visszaszerezni. Fedina Lídia apokaliptikus környezeti katasztrófával riogat, Richard Fox kommandósa egy félresikerült kapcsolatfelvételt igyekszik helyrehozni, míg Vlagyiszlav Gyik S.T.A.L.K.E.R.-története a Zóna működésének rejtelmeibe avatja be olvasóit. A havi retró igazi különlegesség: Vörösmarty Mihály hol hátborzongató, hol kacagtató természetfölötti elbeszélése.

    A központi tudományos rovat az univerzum keletkezésének első másodpercét mutatja be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy sziget ökoszisztémájának megmentéséről, illetve annak kudarcáról, egy budapesti galériáról, ahol fémhulladékból újrahasznosított szobrok várják a betérőket, egy sámánisztikus cirkuszelőadásról és a 2020-as európai űrtervekről. A képregény Robert Sheckley novellájának, „A világűr polgárá”-nak adaptációja.

    A magazin XL-változatában Robert Silverberg kisregénye olvasható, „Az ezredes visszatér a csillagok közé”, egy galaktikus birodalom politikai machinációiról, valamint arról, mennyire nehéz eldönteni, ki áll a jó, és ki a rossz oldalon.

    A Galaktika 360. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Megvannak a 2019-es Nebula-díj jelöltjei

    A Nebula-díjat először 1965-ben osztották ki, és a Hugo-díj mellett a másik legrangosabb SF díj. A díjat az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Egyesületének tagjai ítélik oda az előző naptári évben az Amerikai Egyesült Államokban publikált legjobb science fiction- és/vagy fantasy-műfajba tartozó műveknek. Ugyanezen ceremónia keretén belül adják át a Ray Bradbury és Andre Norton díjakat is.

    2019-es jelöltek listája

    Regény

    Marque of Caine, Charles E. Gannon (Baen)

    The Ten Thousand Doors of January, Alix E. Harrow (Redhook; Orbit UK)

    A Memory Called Empire, Arkady Martine (Tor)

    Gods of Jade and Shadow, Silvia Moreno-Garcia (Del Rey; Jo Fletcher)

    Gideon the Ninth, Tamsyn Muir (Tor.com Publishing)

    A Song for a New Day, Sarah Pinsker (Berkley)

    Novella

    “Anxiety Is the Dizziness of Freedom”, Ted Chiang (Exhalation)

    The Haunting of Tram Car 015, P. Djèlí Clark (Tor.com Publishing)

    This Is How You Lose the Time War, Amal El-Mohtar & Max Gladstone (Saga; Jo Fletcher)

    Her Silhouette, Drawn in Water, Vylar Kaftan (Tor.com Publishing)

    The Deep, Rivers Solomon, with Daveed Diggs, William Hutson & Jonathan Snipes (Saga)

    Catfish Lullaby, A.C. Wise (Broken Eye)

    Kisregény

    “A Strange Uncertain Light”, G.V. Anderson (F&SF 7-8/19)

    “For He Can Creep”, Siobhan Carroll (Tor.com 7/10/19)

    “His Footsteps, Through Darkness and Light”, Mimi Mondal (Tor.com 1/23/19)

    “The Blur in the Corner of Your Eye”, Sarah Pinsker (Uncanny 7-8/19)

    Carpe Glitter, Cat Rambo (Meerkat)

    “The Archronology of Love”, Caroline M. Yoachim (Lightspeed 4/19)

    Rövid elbeszélés

    “Give the Family My Love”, A.T. Greenblatt (Clarkesworld 2/19)

    “The Dead, In Their Uncontrollable Power”, Karen Osborne (Uncanny 3-4/19)

    “And Now His Lordship Is Laughing”, Shiv Ramdas (Strange Horizons 9/9/19)

    “Ten Excerpts from an Annotated Bibliography on the Cannibal Women of Ratnabar Island”, Nibedita Sen (Nightmare 5/19)

    “A Catalog of Storms”, Fran Wilde (Uncanny 1-2/19)

    “How the Trick Is Done”, A.C. Wise (Uncanny 7-8/19

    The Andre Norton Award for Outstanding Young Adult Science Fiction or Fantasy Book

    Sal and Gabi Break the Universe, Carlos Hernandez (Disney Hyperion)

    Catfishing on CatNet, Naomi Kritzer (Tor Teen)

    Dragon Pearl, Yoon Ha Lee (Disney Hyperion)

    Peasprout Chen: Battle of Champions, Henry Lien (Holt)

    Cog, Greg van Eekhout (Harper)

    Riverland, Fran Wilde (Amulet)

    Game Writing

    Outer Wilds, Kelsey Beachum (Mobius Digital)

    The Outer Worlds, Leonard Boyarsky, Megan Starks, Kate Dollarhyde, Chris L’Etoile (Obsidian Entertainment)

    The Magician’s Workshop, Kate Heartfield (Choice of Games)

    Disco Elysium, Robert Kurvitz (ZA/UM)

    Fate Accessibility Toolkit, Elsa Sjunneson-Henry (Evil Hat Productions)

    The Ray Bradbury Award for Outstanding Dramatic Presentation

    Avengers: Endgame, Christopher Markus & Stephen McFeely (Marvel Studios)

    Captain Marvel, Anna Boden & Ryan Fleck & Geneva Robertson-Dworet (Marvel Studios)

    Good Omens: “Hard Times”, Neil Gaiman (Amazon Studios/BBC Studios)

    The Mandalorian: “The Child”, Jon Favreau (Disney+)

    Russian Doll: “The Way Out”, Allison Silverman and Leslye Headland (Netflix)

    Watchmen: “A God Walks into Abar”, Jeff Jensen & Damon Lindelof (HBO)