Címke: hype

Márciusban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó gondozásában David Diop Éjjel minden vér fekete című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta. 

A Szenegálban született és Franciaországban nevelkedett író második regényével számos rangos irodalmi díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Booker-díjat, amit minden évben egy angolra fordított és az Egyesült Királyságban vagy Írországban kiadott könyvnek ítélnek oda, továbbá a francia Prix Goncourt des Lycéens díjat, ami a Goncourt-díj kistestvére, és amiről középiskolás diákok szavazatai alapján döntenek. A regényt számos nyelvre lefordították, eddig több mint 30 országban jelent meg.

A regény egy fiatalember megőrülését mutatja be, és azoknak a szenegáliaknak állít emléket, akik az első világháború alatt Franciaországért harcoltak az afrikai fronton. Diop könyvét szenegáli dédapjának első világháborús katonáskodása ihlette, aki soha nem mesélt a háborúban átélt élményeiről, talán ezért is izgatta annyira az írót, hogy mi történhetett vele.

Kevesen tudják, hogy a francia hadseregnek volt egy ún. gyarmati gyalogos hadteste is. Kezdetben Szenegálból toborozták őket, majd további afrikai gyarmatokról. Az első világháborúban körülbelül 200 000 ilyen katona vett részt, akik közül több mint 135 000 harcolt Európában, és közülük 30 000 hunyt el a frontokon. „Csokoládé” katonáknak is hívták őket, ami nem a bőrszínre utal, hanem arra, hogy csak látszat katonák, tehát nem eléggé képzettek a komolyabb harcokhoz. Inkább csak egy feláldozható embertömeg, akik úgy néznek ki, mintha katonák lennének, de olyan könnyű őket legyőzni, ahogy a kés a vajon vagy az olvadt csokoládén hatol át. 

Alfa, a főhős (az ő monológja ez a regény) egy húszéves fiatalember, aki barátjával, Mademba Dioppal vonul be a háborúba. Ám Mademba súlyosan megsérül, és könyörög Alfának, hogy ölje meg, és ezzel kímélje meg a hosszú szenvedéstől. Alfa azonban képtelen a kérésének eleget tenni, inkább végignézi barátja haláltusáját, majd szörnyű bosszút áll. Minden éjjel átlopózik a német táborba, és lemészárol egy német katonát, akinek a kezét levágja és trófeaként az övére tűzi.

A könyv eredeti címe Frère d’âme (Lélekben testvérek vagy Több mint testvérek), és arra a kapcsolatra utal, ami a főhőst a barátjához kötötte. Mi azonban az egyik fejezet címét választottuk a könyv címének, hasonlóan az angol kiadáshoz, mert úgy gondoltuk, hogy ez a cím sokkal érdekesebb értelmezési lehetőségeket ad. Éjjel nem látszik a bőrszín, a háború borzalmai közepette elveszítik jelentőségüket az etnikai különbségek, a fehér és a fekete ember egyaránt meghal. Az éjjel ugyanakkor lehet az őrület éjszakája, ami Alfa elméjében tombol, és lehet a lélek sötét éjszakája is, ami nem tudja befogadni a háború horrorisztikus vérontását, borzalmait, a rengeteg értelmetlen halált, azt a képtelen és vak sötétséget, amiben ezek az alapvetően jóindulatú emberek, a katonák ölik egymást, parancsra.

A rendkívül személyes hangvétellel íródott műben a szerző olyan általános érvényű kérdéseket jár körül, a legszebb irodalmi eszközökkel, mint a közösséghez tartozás, a barátság és a tisztelet. Az író arra keresi a választ, mit jelent emberségesnek vagy embertelennek lenni a háború borzalmai közepette. A regény kiindulópontja egy ellentmondás, amit Alfának nem sikerült feldolgoznia: nem tudja megadni barátjának a kegyes halált, mert abban a hitben nevelkedett, ahol az emberölés nem elfogadott. Lehet, hogy az ellenség kezdte el a gyilkosságot, de Alfa úgy érzi, ő nem fejezheti be azt. A regény az utólagos megbánásról és vívódásról szól. Ez vezet az őrület egyre mélyebb bugyraiba. 

A főhős most hagyta el először a faluját, írni, olvasni sem tanult meg. Már nem gyerek, de még nem is férfi. A háborúban, a többi afrikai fiatalhoz hasonlóan, nem is tudja, miért harcolnak, semmit nem ért a történelemből, ez nem is az ő háborúja, de most mégis gyilkolásra kényszerül, annak ellenére, hogy az emberölést tiltja a vallása és erkölcse is. A barátja azt kéri, hogy ölje meg, ami az identitását, erkölcsi alapelveit megingatja. Minden összeomlik, nem maradnak kapaszkodói, és ekkor előbugyognak a lelke legmélyén rejtőző belső tartalmak.

A csupán 150 oldalas remekmű olyan katartikus erővel bír, ami sokáig az olvasóval marad. Kőkemény dráma és lírai leírások keverednek a fekete mágia, a horror és az afrikai mondavilág elemeivel. A regény szinte azonnal magába szippant, nem ereszt, és a végén egy olyan fordulattal zárul, ami hátborzongató és felkavaró, és ami után nehéz visszazökkenni a hétköznapi valóságba. 

Nem csoda, hogy ennyi díjat nyert ez a könyv, aminek külön hátborzongató aktualitást kölcsönöznek a határ túloldalán, a szomszédunkban zajló háborús események.  

A Francia Intézettel közösen egy könyvbemutatót is sikerült szervezni David Diop regényének. Az alábbi linken elérhető az eseményről készült videó.