Címke: galaktika xl

  • Joanna Russ az új Galaktika XL-ben

    A Galaktika 310 XL egy újabb klasszikusnak számító írónő műveit hozza el olvasóinak. Joanna Russ a korábbi számokból már ismert sci-fibe betörő írónők egyike és a science fiction új hullámának egyik jelentős tagja is, akit dicsértek vagy épp kritizáltak sajátos dühödt hangjáért és liberális eszméiért.

    A magyar közönség előtt Russ nem ismeretlen, hiszen korábban is jelentek tőle meg írások, mint a Nebula-díjas Mikor minden megváltozott (Galaktika 255), Mindennapi depressziók (Galaktika 164), Testek (Galaktika 168), továbbá a Fényévek antológiában található meg az Invázió című novellája. Azonban azok számára, akik most ismerkednének az írónő munkásságával, következzen egy rövid ismertető.

    Joanna_Russ_obit

    Joanna Russról

    Russ 1937-ben született Bronxban (New York állam). Az írás iránt már nagyon fiatal kora óta érdeklődött, már akkor is számtalan füzetet töltött meg történeteivel, verseivel, képregényeivel és illusztrációkkal. Első megjelent írása a Nor Custom Stale volt 1959-ben, azonban írói karrierjének tényleges kezdetét a Picnic on Paradise-hoz (1968) kötik. A történet Alyx kalandornőről szól, aki egy különös véletlen folytán a jövőbe csöppent. Új környezetében ügynökként az a feladata, hogy turistákat vigyen veszélyes vidékekre kalandozni. Az ellenséges vidék, ahová a csoport kerül, nem várt veszélyeket tartogat: Russ mindezt hihető, realista módon ábrázolja.

    picnic

    A Picnic on Paradise-on kívül még további 5 regényt írt, amelyek közül a legjelentősebbnek a The Female Man-t (1975) tartják. Ebben a könyvében Russ az utópiák világát és a szatírát egyesíti. A történet négy, különböző dimenziókban élő nők életét követi nyomon: Joanna egy a 70-es évekhez hasonló világban él. Jeannie egy olyan alternatív dimenzióban, ahol a II. világháború sosem következett be, viszont a nagy gazdasági világválság még most is tart. Janet világában egy különös járvány miatt az összes férfi kihalt, így az ott élő nőknek sajátos technológiát kellett kifejleszteniük a túlélés érdekében: létrejött egy utópisztikus női társadalom. Végül Jael világába nyerhetünk betekintést, ahol a férfiak és a nők közti nemek harca kiteljesedett és a két nem teljesen elvált egymástól. Ahogy a négy nő találkozik, Russ hihetetlen víziókat tár elénk, továbbá fontos gender témákat feszeget, amelyek még napjainkban is forradalminak tekinthetőek. Nem is hiába tekintik a regényt a nő irodalom egyik legjelentősebb munkájának.

    femaleman_lrg2

    Russ tehetségét a szakma sem hagyta figyelmen kívül. A már említett Mikor minden megváltozott (1972) Nebula-díjat és Tipree-díjat is kapott, a The Second Inquisitiont és a mostani XL-ben megjelenő Amélie Bertrand rendkívüli utazásait (1971) Nebula-díjra jelölték, 1982-ben pedig A lélek dolgairólért az írónő Hugo-díjat kapott. Írásait leginkább polemikus, sodró stílusáról lehet felismerni, amiben továbbá kiérződik az intellektuális vadság és a liberális hangvétel is. Az írónő műveit a történetekbe beágyazott történelmi és filozófiai elmélkedések teszik még színesebbé (pl. The Female Man), továbbá gyakran fejezte ki saját politikai nézeteit is, főleg a nők helyzetét illetően.

    Sci-fi és fantasy történetek mellett Russ foglalkozott színházzal és irodalomtörténettel is. Egy drámát, a Window Dressinget írta, ami Honor Moore gyűjteményében, a The New Women’s Theatre-ben jelent meg 1977-ben. Drámákban való jártassága SF írásain is meglátszik: párbeszédei sokkal inkább drámaszerűek, mint prózaiak.

    Az írónő kritikai munkái közül a legjelentősebbnek a How to Suppress Women’s Writingot (1983) tartják, amiben a sajátos szarkasztikus stílusában ír a női írások hánytatott sorsáról.

    A most megjelent írásokról

    A Galaktika 310 XL-ben most négy új Joanna Russ írást olvashatunk magyarul: A lélek dolgairól, A kalandornő, Senki sincs otthon és Amélie Bertrand rendkívüli utazásai.

    6db918d0bd72853e2237ec98a4fd5887

    Két írás (Senki sincs otthon és Amélie Bertrand rendkívüli utazásai), továbbá a Nebula-díjas Mikor minden megváltozott az 1983-as, The Zanzibar Cat novelláskötetben jelent meg. A kötetbe Russ főleg a 70-es években írt írásait válogatta be, ezzel egy nagyon élvezetes és friss gyűjteményt hozva létre.

    A Senki sincs otthon egy számunkra ismeretlen korban játszódik. A történetben egy „idiótának” tartott embert (aki mai szemmel teljesen normális) fogad be egy magas intelligenciával rendelkező család. Megpróbálják az új családtagot saját magukhoz hasonlóvá formálni, de ebbe a feladatba hamar beleunnak. Ekkor veszi kezdetét az „idióta” mentális kínzása.

    Az Amélie Bertrand rendkívüli utazása egyértelműen Jules Verne előtt tiszteleg. A novella 1920-as években játszódik egy Lyons-hoz közeli pályaudvaron. Egy átutazóban lévő férfi keresi vonatját, amikor váratlanul egy trópusi környezetben találja magát. Innen egy csinos hölgy, Amélie Bertrand menti ki, aki elmagyarázza védencének, hogy mi is lakozik abban a trópusi világban és Amélie miként járta be.

    TOR_11b

    A másik két írás (A lélek dolgairól és A kalandornő) más-más kötetekben jelentek meg. A Hugo-díjas A lélek dolgairól 1983-ban jelent meg az Extra(Ordinary) People gyűjteményben (eredetileg a The Magazine of Fantasy and Science Fiction-ben jelent meg 1982-ben). A kisregény egy távoli történelmi korba, nevezetesen a kora középkorba, a viking hódítások idejébe röpít minket. A történéseket egy fiatal fiú, Radulphus visszaemlékezéseiből ismerjük meg. Elbeszélésének középpontjában egy apátság főnökasszonya, Radegunde áll. A hölgy egy nem mindennapi nővér, hisz hihetetlenül nyugodt és kiegyensúlyozott, a vallásról pedig nagyon is modern és sajátos véleménye van. A főnökasszony számos nyelvet beszél, műveltsége senkiéhez sem hasonlítható, továbbá saját bevallása szerint, nagyon távoli eseményekre is van rálátása. Az apátság környékén élők mind úgy érzik, hogy Radegunde nem illik saját korukba. Ez az érzés még inkább megerősödik bennük, amikor a főnökasszony a partra érkezett fosztogatni vágyó vikingek elé megy tárgyalni.

    A Hugo-díjas írás egy jól kidolgozott mű, amiben Russ igazán megcsillogtatja tehetségét. Leírásain keresztül tényleg a kora középkorba csöppenthetünk, Radegunde és a viking vezér, Thorvald küzdelme pedig igazán izgalmassá és egyedivé teszi A lélek dolgairólt.

    A másik írás, A kalandornő főhőse a Picnic on Paradise-ban megjelent Alyx. A mű eredetileg 1967-ben jelent meg az Orbit 2 lapjain, de 1976-ban a többi Alyx történettel együtt megjelent a The Adventures of Alyx gyűjteményben, itt már Bluestocking címen. A novella sok fantasyhez hasonlóan egy elképzelt világban játszódik: Russ Ourdh városa kalauzol el minket. Itt él Alyx is, aki legjobb tudása és képességei szerint próbál a bajbajutottakon segíteni. Sokáig nem kell feladat után kutatnia: egy fiatal hölgy kéri a kalandornő segítségét. Elrendezett házasságából szeretne menekülni, mert a kijelölt vőlegény előző feleségei rejtélyes körülmények közt haltak meg (érthető is a lány félelme).

    alyx

    A későbbiekben Russ már egyre ritkábban publikált krónikus hátfájás és fáradtság miatt, majd végül visszavonulásra kényszerült. 2011. április 27-én stroke-ot kapott, április 29-én pedig elhunyt. Habár sajnálatos módon Russ már nem örvendeztethet meg minket elmés írásaival, azért jelentős életművet hagyott hátra. Több mint 50 novellát, 6 regényt, 1 drámát, 1 gyerekkönyvet és 7 esszékötetet jelentetett meg. Művein érezhető a feminista mozgalom eszmeisége és Russ sajátos liberális gondolatvilága, amelyeknek köszönhetően még ma is komolyak, elgondolkodtatóak az írásai. A korábban és a most megjelent művek is bizonyítják ezt.

  • Itt a januári Galaktika

    A Galaktika magazin januári számát Glen Cook nyitja: művének első részében a Camelot bolygón járunk, ahová óhatatlanul begyűrűznek a Régi Föld emlékei. Szergej Lukjanyenko Újévi Őrsége számára a Mikulás fura meglepetéseket tartogat. David Klecha és Tobias S. Buckell bebizonyítják, hogy ha bizonyos lények kisétálnak álmainkból, sok háborúra számíthatunk. John Kessel novellája azt példázza, hogy a művészetnek nem muszáj okvetlenül üzenetet hordoznia ahhoz, hogy valami fontosat közöljön. Alekszandr Buskov írásában egy kibernetikai zseninek látszó manipulátor mindent elér, amit csak akar.

    Andrej Iljics Dajcs víziójában csak a természet épít, az ember bont; míg Jobbágy Tibor elképzelt jövőjében egy álomszolgáltató cég kínálja termékeit egy megváltozott világban.

    A havi retro Jack Vance „Tizenkét szűz” című novelláját eleveníti fel.

    Galaktika 310 borító

    A képregények három író és egy rajzoló munkái. A szférák zenéje a legjobb sci-fi tematikájú pop-rock dalok ötös listájának első három helyezettjét értékeli. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség SF Szakosztályának évzáró estjéről, a Trafó digitális-virtuális-zenei előadásáról és a galaktikus előkarácsonyról számol be. Új rovatunkban (Világűrt jelentő deszkák) a Nemzeti Színház egyik darabja a fantasy-elemek szempontjából értelmeződik.

    A tudományos főanyag a fúziós reaktor alapkérdéseit járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások konténeres repülőről, csomagszállító drónról, vízáteresztő betonról, önműködő autókról, valamint egy induló sorozatban az ökokatasztrófákról (jelen esetben az ázsiai pontyról).

    Az XL-kiadás egy díjnyertes női szerző műveiből válogat: Joanna Russ hosszabb-rövidebb történeteit tartalmazza.

  • A páratlan nő – C. L. Moore a decemberi XL-ben

    A Galaktika 309 XL-ben nem akárkitől olvashattok novellákat! Catherine Lucillel Moore-tól, ismertebb nevén C. L. Moore-tól, akit első olyan írónők közt tartanak számon, aki kikövezte az utat a későbbi sci-fi írónői előtt, továbbá a sci-fi aranykorának is nevezett 40-es évek egyik jelentős alkotója. A három legismertebb novelláját, A páratlan nőt, a Shambleaut és a férjével, Henry Kuttnerrel közösen írt Pompás évszakokat  olvashatják most az XL előfizetők.

    Moore, C.L.-Photo

    Az új XL-ben található válogatás nagy vonalakban bemutatja és le is fedi C. L. Moore (1911-1987) munkásságát. Írásait három nagyobb csoportba tudjuk osztani: kezdeti vagy Weird Tales évek, 40-es évek és a Henry Kuttnerrel közös időszak.

    Moore a 30-as évek közepe óta publikál. Első írásai főleg ponyvamagazinokban jelentek meg, amik közül az egyik legismertebb a Farnsworth Wright által szerkesztett Weird Tales volt. Ennek a magazinnak az oldalain láttak napvilágot olyan moore-i hősök, mint Northwest Smith, a naprendszerben kalandozó szerencsevadász/csempész vagy Jirel of Joiry, az első női kardforgató, aki sword-and-sorcery fantasy történetben szerepelt. Utóbbi karakter legismertebb kalandja a Black God’s Kiss-ben olvasható, Smithé pedig a Shambleau-ban.

    A mostani XL számban is olvasható Shambleu 1933-ban jelent meg először a Weird Talesben, de később számtalanszor került újrakiadásra. A történetben Northwest Smith egy bajba esett lánnyal találkozik a Marson, akit a helyi csőcselék üldöz, mert szörnynek hiszik. Smith a lány védelmére kel, ami undort és visszatetszést kelt a marsi telepesek között. A csempész nem érti, hogy miért válthat ki ekkora ellenszenvet a lány a közösségben, de az események előrehaladtával meg kell ismernie védence valódi természetét.

    tumblr_lorg45pabh1qccftb

    Moore ebben az írásában a görög mitológiából ismert Medúza meséjét mondja el sci-fis környezetben. Moore is írja a novella bevezetőjében, hogy „Medúza legendájának gyökerei sosem eredhetnek a Föld földjéből.” Így helyezi a görög mitológiából jól ismert mesét egy, a régi vadnyugathoz hasonlító sci-fis környezetbe. A zsáneren belül Moore szabadon engedi a fantáziáját: Medúza alakját keveri egy energiavámpírszerű lénnyel, aki ezenfelül egy igazi femme fatale, vagyis végzet asszonya is. Főhősén, Smithen keresztül pedig új szemszögből fedezi fel a hagyományos férfi szerep tulajdonságait is. Több kritikus és elemző szerint Shambleau szexualitásának hangsúlyozásával és Smith személyiségével Moore igazi színt vitt a science fictionbe és szakított az addigi hagyományos nemi ábrázolással. Érzések, érzelmek összetett és kidolgozott ábrázolása került egy nagyon is mechanikus és érzelemmentes világba.

    cyborgphotos-wordpress-com-cyborg-paint

    A 40-es évektől Moore írásai az Astounding Science Fiction magazinban jelentek meg (John W. Campbell szerkesztette). Számos itt publikált történetet később első könyvébe, a Judgement Night-ba (1952) is bekerültek. Ennek az időszaknak a termése A páratlan nő (1944) is. A novella tragikus eseményekkel indul: Deidra, a híres és szép színésznő egy színházi tűzben életét veszti. Azonban egy robotikában jártas tudósnak és producerének köszönhetően Deidra újjászülethet: agyát egy arany fémmel bevont robottestbe ültetik, így a színésznő képes továbbélni.

    A különös felütésű történet mai szemmel is érdekfeszítő és elgondolkodtató témákat tárgyal. Ezek közül az egyik Deidra embersége, amit ő maga nem kérdőjelez meg, hisz még mindig emberként tekint önmagára, viszont környezete teljesen elfordul tőle, mert csak robotnak látja színésznőt. Emellett A páratlan nőben a női szerep is vizsgálat alá kerül: mi teszi nővé Deidrát? A fellépése, megjelenése, a környezete vagy a maga által felépített identitása? Ehhez hasonló kérdések feszegetésével teszi Moore Deidra új életét még érdekesebbé, de kegyetlenebbé is.

    C. L. Moore harmadik korszakának a Henry Kuttnerrel közös időt szoktuk nevezni. Kapcsolatuk egy rajongói levéllel kezdődött, amiben Kuttner leírta, hogy mennyire is rajong a fiatal író tehetség műveiért, akiről, mellékesen, azt hitte, hogy férfi. Hosszas levelezések után találkozgatni kezdtek, majd 1940-ben összeházasodtak. A házasságuk alatt eldöntötték, hogy közös írásba kezdenek, így felvették a Laurence O’Donnell nevet (születési nevük keresztezéséből alkották meg) és egyesítették saját stílusukat és írói technikáikat. Általánosságban elmondható, hogy a szépirodalmi magasságokat is elérő stílust Moore-nak, a szövevényes, „agytekervényeket megmozgató” cselekményt pedig Kuttnernek köszönhetjük. Ennek a virágzó kapcsolatnak köszönhetünk olyan történeteket, mint a Mimsy Were the Borogoves (1943) vagy a Pompás évszakokat (1946).

    Utóbbi, a Pompás évszakok először 1946-ban jelent meg szintén az Astounding Science Fictionben, azóta pedig, a Shambleau-hoz hasonlóan több újrakiadást is megért, köztük a The Science Fiction Hall of Fame-be (az SFWA által kiadott antológia) is beválogatták.

    A történet egy nagyon is hétköznapi jelenettel kezdődik: egy Oliver Wilson nevű férfi szeretné eladni házát, de ehhez meg kell szabadulnia a háza három lakójától. Ők azonban nem hétköznapi személyek: Omerie, Klia és Kleph Sancisco szinte már-már túlságosan tökéletesek. Megnyerő modoruk, mindenre kiterjedő ismereteik és fejlett technikájuk megbabonázza Wilsont, ezzel megnehezítve a ház eladását.

    moore_kuttner

    A kritikusok gyakran vitatják, hogy a Pompás évszakok megírásához Kuttner mennyire járult hozzá, egyes vélemények szerint a történet teljes mértékben Moore-é. Akár ki is legyen a tényleges szerző, az vitathatatlan, hogy a kisregény a zsáner egyik legjobbja. Egyesek még Moore mestermunkájának is nevezik és nem hiába. Spoilerek nélkül nehéz beszélni a történet SF-es részéről, mivel ez a tényleges fordulópont a cselekményben, de röviden annyi elmondható, hogy ahogyan a sci-fi rész és a történet ki van dolgozva, az gondos megírt mű benyomását kelti. A későbbiekben a Pompás évszakok követendő példájává vált olyan írók számára, mint Robert Silverberg (In Another Country), de a filmkészítőket is megihlette, elég csak a Timescape (1992) filmre gondolni.

    1958-ban Kuttner váratlanul meghalt és ezzel lezárult egy újabb fejezet Moore írói karrierjében. Férje halála után még részt vett forgatókönyvek írásában és a Southern California egyetemen tanított kreatív írást, de 1963-ban végleg visszavonult az írástól. 1981-ben World Fantasy életműdíjat és Gandalf Grand Master-díjat nyert szintén munkásságáért. Az elismerést és a dicsőséget azonban Moore nem sokáig élvezhette: 1987-ben hosszan elhúzódó betegsége (Alzheimer-kór) következtében hunyt el.

    Ahogy a bevezetőben is szó volt róla, C. L. Moore megalapozta a spekulatív fikció / science fiction későbbi írónői számára az utat az írásaival. Műveiben olyan témákat tár fel, mint a szexualitás (Judgement Night, Shambleau), az emberiség áldozata a Naprendszer meghódításért (Promised Land, Her Apparent) mindezt élvezhető és kalandos történetekbe bújtatva. Stílusában pedig olyan klasszikusokat idéz, mint Lovecraft (The Code), de ha kell, akár az ókorig nyúl ihletért (Shambleau). Moore tehetsége és hatása tagadhatatlan, ezért is fontos a Galaktika 309 XL, hisz egy olyan írónő írásait hozza el végre magyar nyelven (eddig csak egy írás jelent meg tőle a Metagalaktika 9-ben, az Út az időbe), aki nélkül nem lenne olyan a mai sci-fi, mint amilyennek ismerjük.

  • Mint egy dobozából kiborított kirakós játék

    Egy olvasott SF rajongó számára talán nem csenghet idegenül Gene Wolfe neve, aki összetett és nagy odafigyelést igénylő írásairól vált ismertté. Azonban akik még csak ismerkednének a neves szerzővel, azoknak a Galaktika 308 XL változatában megjelent két történet (Cerberus ötödik feje és John V. Marsch elbeszélése) tökéletes kezdés lehet.

    Wolfe (1931-) műveire általában azt mondják, hogy sűrűn írt, utalásokkal megtűzdelt írások, melyekben a katolicizmus erős hatása is felismerhető. Első írása, The Case of the Vanishing Ghost 1951-ben jelent meg a The Commentator magazinban, azonban ez még nem aratott különösebb sikert. 1965-ben jött a Sir!-ben publikált The Dead Man (ez később újra megjelent a Young Wolfe: A Collection of Early Stories 2002-es kötetben), későbbi korai írásait pedig Damon Knight Orbit antológiájában lehetett olvasni. Első regényét 1970-ben publikálta Operation ARES címmel. Wolfe-ra azonban két évvel később, a Cerberus ötödik feje kötete után figyeltek fel igazán.

    Számos csodálója közül Michael Swanwick sci-fi író a következő szavakkal jellemezte Wolfe-t:

    Gene Wolfe a legnagyobb ma élő, angol nyelven alkotó író. Hadd ismételjem meg: Gene Wolfe a legnagyobb ma élő, angol nyelven alkotó író. Komolyan gondolom. Shakespeare jobb stiliszta volt, Melville fontosabb az amerikai irodalom számára, és Charles Dickens ügyesebb volt a karakterek megalkotásában. De a ma élő írók között nincs senki se, aki meg tudná közelíteni Gene Wolfe prózájának kiválóságát, gondolatainak tisztaságát és mondanivalójának mélységét.

    Swanwick véleményét sokan osztják. Wolfe későbbi, különleges, összetett elbeszéléseiről ismert alkotásai nem maradtak elismerés nélkül: 1974-ben Nebula és Locus-díjat kapott a Doktor Halál szigete-ért (Galaktika 65-ben található magyarul), 1981-ben BSFA A kínvallató árnyáért (az Új nap könyve tetralógia első kötete), Nebula és Locus A Békéltető ereklyéért, 1983-ban Locus és August Derleth-díj A Lictor kardjáért, s az Új nap könyve sorozat további kötetei is díjözönt hoztak Wolfe számára. Még érdemes megemlíteni, hogy a Storeys from the Old Hotel gyűjteményes kötet először hozta el számára a World Fantasy-díjat, 2012-ben pedig World Fantasy életműdíjat nyert.

    Ahogyan már feljebb is olvasható volt, Wolfe írásai összetett alkotások, amelyek az olvasót arra kényszerítik, hogy gondolkodó félként vegyen részt a műben. Összetett narrációja megosztja az olvasókat: vagy imádják vagy idegenkednek tőle. Alkotásainak ez, a védjegyévé vált vonása kicsit elbizonytalaníthatja az olyanokat, akik szórakozást vagy menedéket keresnek az olvasásban. Azonban arany középutat jelenthet a Cerberus ötödik feje című kötet: a három történetben már jelen vannak a wolfe-i jegyek, amelyet a gondolkodni vágyók nagyon is élvezhetnek, de a bizonytalanabbak kisebb dózisban ismerhetik meg az írót, ami alapján eldönthetik, hogy lesz-e kedvük Wolfe nagyobb hangvételű írásaihoz.

     maxresdefault

    A Cerberus ötödik feje három elbeszélést kínál annak, aki kezébe veszi a kötetet: Cerberus ötödik feje, John V. Marsch elbeszélése és V.R.T. A címadó történet egy bordélyban nevelkedett testvérpár furcsa, apjukhoz fűződő kapcsolatáról mesél. A fiúk fényt derítenek egy végzetes titokra, aminek hatására egyikük drasztikus lépésekre szánja el magát. A történéseket az egyik testvér, #5 szívszaggató elbeszéléséből ismerhetjük meg. A második írás neolitikus vagy új kőkori mese, ami egy ikerpár (Sandwalker és Eastwind) életéről szól. Miután születésükkor elválasztották őket, későbbi életük során a lehető legmitikusabb körülmények között keresztezik egymás útját. Az elbeszélés egy álomszerű világba kalauzolja olvasóját, ahol az emberi természet sötétebb énjét fedezhetjük fel. Az utolsó mű John Marsch antropológusról szól, aki egy bordélyban tett látogatás után összetűzésbe kerül a törvény embereivel. Naplóbejegyzéseiből egy furcsa és bizarr történet bontakozik ki.

     845501

    Látszólag a három történet teljesen független egymástól, azonban Wolfe több közös ponton keresztül egymáshoz köti őket. Ilyen pont például a környezet: a három írás a Saint Anne és a Saint Croix ikerbolygókon játszódik, amik örökös táncban keringenek együtt. Ez a világ messze, Földünktől távol található, környezete ember számára teljesen a szó legszorosabb értelmében földönkívüli. Egy nap azonban a földlakók meghódítják az új bolygókat, és az alakváltó bennszülötteket teljesen kolonalizálják. A hosszú évek során az akció olyan sikeresnek bizonyul, hogy az őslakókból alig maradnak, az ide érkezett emberek már meg is kérdőjelezik, hogy egyáltalán léteztek-e valaha.

    A történetek főszereplői között is számos közös pontot találhatunk: mindhárman menekülnek valami elől és bizonytalanok saját magukat illetően. Mindegyiket életüknek olyan szakaszában láthatjuk, amikor át kell esniük saját beavatásukon, ami során gyerekből érett felnőtté kell válniuk. A főhősök felnövését egy szövevényesre szőtt cselekményen keresztül kísérhetjük figyelemmel – ez szintén közös pont a három történetben. Mindhárom írásban már a kezdet előtt megismerhetjük a végkifejletet, a kezdet és vég közötti eseményeket pedig egy látszólagos összevisszaságban látjuk. Olyan az egész, mint egy dobozából kiborított kirakós játék, aminek egyes részeit még el is dugták előlünk. De megéri elfogadni Wolf kihívását és a szétszórt történetmorzsákból összerakni a cselekményt, hisz egy nem mindennapi írás tárul fel előttünk.

    fifth-head

    Habár Gene Wolfe-ot nem szokták a legnépszerűbb sci-fi vagy fantasy írók közé sorolni, de munkássága szinte megkerülhetetlen. Egyszer legalább minden fantasztikum kedvelőnek el kell merülnie egy írásában. Ha eddig valamilyen okból idegenkedtél bármelyik Wolfe könyvtől, most itt az alkalom, hogy kilépj kicsit a komfort zónádból az ehavi Galaktika XL oldalain keresztül.

  • Galaktika XL – kérdések és válaszok

    Még csak pénteken jelentettük be új, havi megjelenésű kiadványunkat, a Galaktika XL-t, de máris rengeteg érdeklödés, bátorítás és kérdés érkezett hozzánk. Ebben a bejegyzésben (és majd alatta, kommentekben) próbáljuk mindet megválaszolni!

    Kérdés: Lesz-e külön vásárolható „próbaszám”, amit meg lehet tekinteni vagy megvásárolni az előfizetés megkötése előtt?

    Válasz: Igen – sőt, máris van, előrendelhetően! A legelső Galaktika XL szám, benne Lőrincz L. László Történetek a Kis Lófej-galaxis széléről című regényével előrendelhető – megvásárolható lesz a szerkesztőségben 2490 Ft-ért.

    Kérdés: Megszűnik a Galaktika magazin és csak XL-változat lesz?

    Válasz: Szó sincs róla! Aki szeretné, továbbra is előfizethet az originál Galaktika magazinra, amely az újságosoknál szintén továbbra is kapható lesz.

    Kérdés: Lesz-e Galaktika XL az újságosoknál és a boltokban, vagy számonként a galaktikabolt.hu-n?

    Válasz: Nem. A Galaktika XL csak és kizárólag előfizetés útján lesz beszerezhető!

    Kérdés: Az egy éves előfizetés egyben azért elég nagy összeg. Tervezitek-e havi konstrukcióban kínálni?

    Válasz: Természetesen! Az ún. csoportos beszedési megbízás (amely nevének hangzásával ellentétben nem valamiféle maffia-tevékenységet jelöl!) opciót kínáljuk: itt, a közüzemi számlákhoz hasonlóan a bankszámláról automatikusan, havonta kerül levonásra az előfizetési díj (1990 Ft/hó). Erről, és ennek gyakorlati módjáról bővebben a szerkesztőségi e-mail címen adnak felvilágosítást: szerkesztoseg@galaktika.hu.

    Kérdés: Lesz-e fél éves előfizetési konstrukció?

    Válasz: Nem, előreláthatólag nem lesz.

    Kérdés: Milyen címek, szerzők várhatók? Milyen szerkesztési irányelvek alapján telik meg a Galaktika XL a havi magazinon felüli része tartalommal?

    Válasz: Erre a kérdésre a legmegfelelőbb személy, Németh Attila, irodalmi szerkesztőnk adja meg a választ:

    „Három fő csapásirányban szeretném a Galaktika XL oldalait megtölteni: egyrészt, nagyon sok olyan írás van a nagy, klasszikus szerzőktől, amivel még adós a magyar könyvkiadás az olvasóknak. Ezek a klasszikusok jelennének meg olyan szerzőktől, mint mondjuk Robert A. Heinlein. A második irány ma alkotó magyar szerzőkre összpontosítana, lásd magát a bemutatkozó számot. A harmadik vonal pedig friss, mai, külföldi szerzőket közölne, mint amilyen mondjuk Michael Swanwick vagy Charles Stross.

    Nevesítsük? Nevesítsük! A már bejelentett Lőrincz L. László regény mellett, amely az első XL tartalma lesz, biztosan tervezünk Fritz Leibertől egy regényt, amelyben az idő minden szintjén vívott kozmikus háborúról olvashatunk, de mindenképpen szerepelni fog az imént említett Stross és Georgij Martinov is. Elöljáróban egyelőre ennyit lőnék le!”

    Előfizetés egy összegben:

    http://galaktikabolt.hu/termek/galaktika_xl_egy_eves_elofizetes.html

    Az első szám előrendelhető:

    http://galaktikabolt.hu/termek/galaktika_xl_-_az_elso_szam_2013_junius.html

    …ha még van kérdés, várjuk őket a bejegyzés alatt kommentben!