Címke: Galaktika Klub

Indrek Hargla díjnyertes regénysorozatának érdekes aspektusára világít rá Rácz Nóra, a kötet fordítója az alábbi írásában:

Nők Indrek Hargla Melchior-regényciklusában

Habár a regényciklus főszereplője, Melchior Wakenstede, férfi, számos erőteljes, kidolgozott, hiteles női szereplővel találkozunk a regényekben, akiknek alakján, sorsán keresztül a női lét és szerep megannyi időtlen kérdését boncolgatja az író.

Melchior mellett (és mögött) ott áll a felesége, Keterlyn. Nem díszletként, nem mellesleg, hanem olyan társként, akinek a támogatása képessé teszi Melchiort áldásos tevékenységének kifejtésére úgy patikusként, mint nyomozóként. Melchior csak Keterlyn lényének derűjéből és erejéből táplálkozva tudja gyógyítani a beteg testet és a tallinni társadalmat.

Keterlyn nem emancipált, és nem is akar az lenni. Bár férje megtanította olvasni, és néha besegít a patikában, alapvetően a klasszikus női szerepkörben mozog, melyben kiválóan érzi magát: neveli a gyerekeket, viszi a háztartást, két lábbal áll a földön, ahová szükség esetén visszarángatja az onnan túlságosan elrugaszkodott hitvesét, akit mindemellett titokzatos betegségében hihetetlen lelkierővel támogat és ezáltal gyógyít. Mindezt nem áldozatként, hanem életfeladatként éli meg: „Én egész életemben téged gyógyítottalak, és boldog vagyok, hogy ezt tehettem.” mondja a regényciklus negyedik részében.

Enélkül az odaadó női szeretet nélkül Melchior nem tudná végezni feladatát, mert legyűrné a betegség: „az, akire lesújtott a Wakenstedék átka, az végül vagy belehal a kínokba, melyek úgy törnek rá, mintha a világ valamennyi bűnösének vétke az ő vállára nehezedne, vagy megtalálja maga mellé az igazit, azt az embert, aki szereti őt, imádkozik érte, és akire támaszkodva át tud gázolni a gyötrelmek tengerén. De a Wakenstedék átka segítőiket sem hagyja érintetlenül, ahogy Melchior anyjának is idő előtt kellett távoznia e világból, mert segítette férjét, hogy az felül tudjon kerekedni a mérgen, és ezzel büntetést vont saját fejére.

Keterlyn mindezzel nem törődött. Keterlyn hitt, remélt és szeretett.” – olvashatjuk a sorozat első részében.

Másfajta és talán problematikusabb női szerep jutott Melchior lányának, Agathának. A regényciklus negyedik részében már fiatal felnőttként látjuk az ikreket, akik apjuk mellett kitanulták a patikusmesterséget. Ez az ifjú Melchior esetében magától értetődő volt, testvére, Agatha esetében azonban korántsem, hiszen ebben a korban csak férfiak lehettek patikáriusok. Így titokban kell tartani a kiemelkedően tehetséges Agatha tudását. Apja pedig maga is elbizonytalanodik, helyesen tette-e, hogy lányát bevezette mestersége fortélyaiba, az intellektus fejlesztésének előtérbe helyezése nem válik-e később kárára női szerepének beteljesítése során.

„Az öreg Melchior néhanapján elbizonytalanodott, ki is a legokosabb patikus ebben a városban: ő maga vagy a lánya, Agatha. (…)

Az ifjú Melchior kiskorától tanulgatta a patikusmesterséget, mert a Wakenstedék nemzetségében ősidőktől fogva ez volt a szokás. Melchior azonban együtt cseperedett ikertestvérével, Agathával, és az ikrek szétválasztását célzó kísérletek mindannyiszor kudarcba fulladtak. Amikor a gyermekek kilencesztendősek lettek, apjuk föladta a reménytelen küzdelmet, és olyat tett, amit előtte soha, egyetlen patikus sem tett még – Agathát bátyjával együtt bevonta a tanulásba. Egymás mellett térdeltek a hideg kőpadlón, úgy olvasták a gyógyszerkönyvet. Az apa fölolvasott egy mondatot, amit a gyermekeknek háromszor el kellett ismételniük fejből. És Melchior látta, hogy Agatha gyorsabban tanul, jobban vág az esze, mint a bátyjának.

És bár soha, senki nem hallott még női patikusról, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nők kiváló betegápolók, otthon az anyák, nővérek és más női családtagok azok, akik bekötözik a férfiak sebeit, gyógyítgatják őket, ha betegek, gyógyteát főznek nekik. Az apácák is sokat tudnak a gyógyítás és az orvosságkészítés fortélyairól. Agatha csodálatos kertész volt, bármit ültetett, az szárba szökkent, és bőséges termést hozott. Ismert minden gyógynövényt, értett a szárításukhoz és a feldolgozásukhoz. Agatha egy városi polgár felesége lesz, de az, hogy a patikusmesterséghez is konyít valamit, csak nem fog kárára válni, gondolta annak idején Melchior. Mostanában azonban egyre többször morfondírozott azon, helyénvaló-e, hogy a hajadonok olyan sok tudományt szívjanak magukba, hogy végül okosabbak lesznek a férfiaknál. De ha azt vesszük… Melchior egyik legértékesebb könyvében, az AntidotariumNicholaiban szereplő receptek közül rengeteg egy Trotula nevű salernoi orvostól származik, aki nő volt, ráadásul olyan szépséges, hogy az egyetemen csak fátyolban lépett diákjai elé, nehogy az ifjak gondolatait elvonja a patikáriusmesterségtől.”

Szintén fontos kérdést vet fel a sorozat negyedik részében Kandis, a piritaibrigittina kolostor apátnőjének alakja. Míg Agatha a nő és az intellektus, addig Kandis a nő és a hatalom viszonyának problematikájára világít rá.A svéd eredetű brigittina szerzetesrend kolostoraiban férfi és női szerzetesek külön szárnyban, de mégis egy fedél alatt élnek, legfőbb parancsolójuk, a kolostor vezetője pedig az apátnő. Birodalmának falai között ő szava még a püspök döntéseit is felülírja. A rendi szabályzat szerint ő az abszolút hatalom – ami a patriarchális római katolikus egyház férfi tagjainak számára nagyon nehezen tolerálható, szinte már felfoghatatlan. Ez a legitim, de sajátságos helyzet rengeteg feszültséget szül. A kérdés megkerülhetetlen: kortünetről vagy történelmi korszaktól független problémáról van szó?

Indrek Hargla sorozata mindenkinek ajánlható. Krimi rajongóknak, vagy olyanoknak akiket érdekel a középkori világ, a hétköznapi emberek élete egy pici misztikummal fűszerezve. Amennyiben egy részletesebb ismertetőre vágytok, nézzétek meg ajánlónkat.