Címke: film

  • A víz érintése kritika: A néma takarítónő és a kétéltű szörny meséje

    Guillermo del Toro, a szörnyfilmek mestere olyan művet alkotott megint, mely talán a Gettómilliomos és a Benjamin Button különös életéhez hasonlítható stílusában leginkább. A víz érintése (The Shape of Water) 13 Oscar-jelölést kapott, a fő kategóriák között a Legjobb film, a Legjobb rendező, a Legjobb eredeti forgatókönyv győztese is lehet, ráadásul a színészek közül a néma takarítónőt játszó Sally Hawkins, a mentor-szerepben feltűnő Richard Jenkins és a legjobb barátnő, Octavia Spencer is díjra esélyes. A víz érintése annak ellenére, hogy a BAFTA-n is jól szerepelt, mégis az egyik legalulértékeltebb fantasy, pedig megérdemelné a hype-ot! (Főleg, hogy most megy a magyar mozikban.)

    A cikk nyomokban spoilereket tartalmazhat.

    A történet szerint a 60-as években járunk, amikor Elisa Esposito, egy titkos amerikai kutatóintézményben dolgozó takarítónő egy különös lényt lát meg munka közben. A szörnyeteget az amerikaiak Dél-Amerikában találták meg, ahol a törzsek istenként tisztelték, elfogása után azonban nem vár rá túl szép jövő. Nem csak a jenkik akarnak benne kárt tenni, de az oroszok is fenik rá a fogukat. A víz érintése egy klasszikus szerelmi történet, afféle Szépség és a szörnyeteg újragondolás, ez a mese azonban nem gyerekeknek való. És ezt muszáj kiemelni.

    A víz érintése egy már-már megszokott narrációval kezdődik. Egy nagypapa hang vezeti be a sztorit, aztán a következő snittben már azt látjuk, ahogy a főszereplőnő egy kádban maszturbál. Guillermo del Toro filmje tele van komoly témákkal, mint például a női szexualitás tabuként való kezelése. Az ártatlan arcú hősnőről kiderül, hogy nem kőből faragták őt se, így naponta magához nyúl, így vezeti le a feszültséget, de a vele élő illusztrátorról is korán kibukik, hogy meleg. Ezek mellett van még egy adag rasszizmus és szexizmus is A víz érintésében, az egyébként zseniális főgonoszt alakító Michael Shannon egy ponton kifejti, hogy Isten jobban hasonlít a fehér férfiakra, mint a fekete nőkre. A tabuk döntögetéséből és a naturalizmusból nem szenved hiányt ez a meglepően sötét mese, hiszen a fennkölt tudósokról kiderül például, hogy annyira nem képesek, hogy beletaláljanak a piszoárba vizelés közben.

    Ezek a részletek teszik A víz érintését egyedülállóvá, mert nem hősöket és feddhetetlen szuperembereket mutat be a dráma, hanem esendő karaktereket. Sally Hawkins nem az a tipikus, hollywoodi jónő, de ez a szerep talán nem is lenne komolyan vehető, ha mondjuk Natalie Portman játszaná Elisát. Itt egy rettenetesen magányos főhősről van szó, aki kapcsolatot talál egy, ebbe a világba nem igazán illő lénnyel. Guillermo del Toro egyébként ebben a témában nagyon erős, rutinszerűen képes szörnyfilmet előadni, A víz érintése viszont egy különösen érzékeny és megkapó sztori lett.

    A már említett Michael Shannon nagyon erős alakítást nyújt, de rajta kívül Elisa bajtárását játszó Octavia Spencer se véletlen kapott Oscar-jelölést. A karakterek sokszínűsége miatt a film is rendkívül sokoldalú lesz, olyan témákat jár körbe, amelyek nem csak a 60-as években, de még manapság is problémának tekinthetőek. Ilyen például az, amikor valakit elzavarnak egy étkezdéből, mert másságával zavarhatja mondjuk a többi vendéget.

    A film a kétórás játékidő alatt egészen könnyen beszippantja nézőjét, egyetlen pont van talán A víz érintésében, mely kizökkenthet. Ez pedig egy musicales dalbetét. Ez talán az Oscarnak szól, hogy még színpadiasabb legyen Guillermo del Toro filmje, de tulajdonképpen ki is lehetett volna vágni, mert nagyon nem illik az addigi történetmesélés stílusába. A víz érintése az egyik legjobb szörnyfilm az Okja mellett, amit mostanában vászonra vittek, így biztosan nem éri csalódás azt, aki benevez erre a kalandra.

    A víz érintése meglepően sok vért és meztelenkedést halmoz fel, nem túl szégyenlős filmről beszélünk, de a Legjobb film kategóriában simán felveszi a versenyt a háborús Dunkirkkel, a tinidráma Lady Birddel, de még a tűzforró olasz nyarat feldolgozó Szólíts a nevedennel is.

    Értékelés: 8/10

  • Az Amazon mutatja be a Setét Torony tévésorozatot

    Habár a film jó nagy bukás lett, mégis úgy tűnik, hogy elkészül a Setét Torony sorozat, mely a legfrissebb hírek szerint az Amazonhoz került. Így a streaming szolgáltató fogja bemutatni a szériát, teljes újrakezdésről van szó egyébként, azaz a filmhez semmilyen módon nem fog kapcsolódni a kis képernyős adaptáció. Az Amazon nagyon belekezdett mostanában, hiszen berendelték A Gyűrűk Ura sorozatot is, mely akár a következő Trónok harca lehet a közvélemény szerint.

    A Setét Torony világa nagyon jó alapanyag egy sorozathoz, tipikusan olyan univerzumot épített fel Stephen King a könyvekkel, melyet egy 2 órás filmben feltérképezni közel lehetetlen. Sok részletet egyelőre nem tudni a szériáról, az biztosnak tűnik, hogy a The Walking Dead korábbi készítője, Glen Mazzara lesz a produkció showrunnere. Egyes források szerint a filmet afféle bevezetésnek szánták, a sorozat pedig kánon lesz, amely jó hír lehet a tősgyökeres rajongóknak.

    Stephen King elmondása alapján az Amazon-féle Setét Torony reboot lesz, egyes források szerint pedig a múltban játszódhat. Hátha nem rontják el.

  • OscarWATCH: Coco és a mexikói túlvilág

    Március 4-én kerül megrendezésre a 90. Oscar-gála, melynek jelöltjei között idén is sok SF film található. A filmrovaton belül a rendezvény felvezetéseként új kritikasorozatot indítunk, melyben a fő kategóriákban található fantasztikus filmeket vizsgáljuk meg, abból a szempontból, hogy miért is kiemelkedőek a saját műfajukon belül. Elsőként a Pixar animációs filmjével, a Cocóval kezdünk, mert a túlvilág sose volt még ilyen vicces és izgalmas.

    A Coco 2017 őszén mutatkozott be a mozikban és főleg amiatt vált ismertté, mert még a felnőtt nézőket is sírásra késztette, minden második jelenetében. Nem annyira meglepő ez, hiszen a Toy Story 3 rendezőjétől, Lee Unkrichtól érkezett az animációs kaland és olyan témakört dolgozott fel, amelynek irányába gyerekmese nagyon ritkán téved. Ez pedig a halál. Elsőre sötéten hangzik ez, de valóban így volt, a Coco ugyanis a mexikói halottak napján játszódik, különös körítésben.

    A történet szerint Miguel Rivera, egy tizenkét éves mexikói kisgyerek akkora zenerajongó, hogy a családja minden tiltása ellenére is a gitározással és az énekléssel akar foglalkozni, napjai nagy részét ez a hobbija teszi ki. A legtöbb ember élete során (sajnos) találkozik a szülői tiltással, valószínűleg ezért is ütött nagyot sokaknál már ezzel a témával is a film. Ami a Coco nagy ereje és szépsége, hogy ennél tovább mert menni. A sztori nagy része ugyanis a holtak birodalmában játszódott, ahol Miguel megismerkedett családja történetével és azzal, hogy felmenői miért ellenzik annyira a zenélést.

    Ha perspektívákat keresünk, szimpla animációs filmekben, akkor a Pixar háza ajtaján kell kopognunk, a filmstúdió ugyanis olyan elgondolkoztató produkciókat tett már le az asztalra, mint WALL-E, az Agymanók és a Fel. Ezek mindegyike fontos témákkal foglalkozik, van, amelyik az eltunyult társadalmat, akad olyan, mely az emberi érzelmeket és persze a Fel az öregedést dolgozza fel. A Coco a halálhoz nyúl, ahhoz, hogy még a túlvilágon lévő lelkeknek is meg kell békélniük azzal, hogy egyszer semmivé lesznek.

    A Coco nagyszerűen adagolja be felnőtt és gyerek nézőknek egyaránt, hogy az elhunyt rokonokat, ismerősöket nem szabad elfelejteni. Az emlékeinkben tovább élnek. Ehhez a mexikói vallás, a film vizualitása nagyszerű körítést ad, a zenékről már nem is beszélve. A Coco megríkat, megnevettet és ezt teszi úgy, ahogy csak a korszakos filmek képesek rá.

    Oscart neki? Március 4-én kiderül.

    A kategória jelöltjei:

    Bébi úr (The Boss Baby)
    A kenyérkereső (The Breadwinner)
    Coco
    Ferdinánd (Ferdinand)
    Loving Vincent

  • Fekete Párduc kritika: Hidakat építs, ne falakat!

    A Fekete Párducnak nehéz dolga volt a Marvel szuperhősei között, hiszen az Amerika Kapitány: Polgárháborúban tűnt fel először a karakter a mozivásznon, pont abban a filmben, amelyben csak úgy hemzsegtek a maskarás világmegmentők. A wakandai herceget, T’Challát tűrhetően hozta Chadwick Boseman, de afféle iparosmunka volt ez részéről, pláne, hogy a figura elsőre leginkább a DC-s Batman és Macskanő lebutított mixének tűnik. A Fekete Párducnak tehát érdekes előzménytörténetet kellett a karakter köré kerekítenie, úgy, hogy az embereket a Bosszúállók: Végtelen háború előtt is behúzza a mozikba a film. Sikerült, mert a Fekete Párduc a pénztáraknál jól teljesít, a kritikusok szeretik, a szuperhőst viszont csak úgy-ahogy sikerült közelebb hozni hozzánk.

    Elsőként azt kell leszögezni a filmmel kapcsolatban, hogy Wakanda egyszerűen csodálatos volt a nagy vásznon. A világ elől rejtőzködő, hiperfejlett ország olyan volt, mintha összeszedtük volna Vasember minden találmányát és a Thor-féle Asgarddal vegyítettük volna. Olyan Marvel filmekre van mostanában szükség, amelyek újat tudnak mutatni. A Doctor Strange a varázslást hozta be az MCU-ba, a Fekete Párduc pedig egy, a Föld teljesen elszigetelt részére kalauzolt minket. A film fényképezése ennek megfelelően nagyon színes volt, az afrikai ország szinte pezsgett az élettől, és jó volt, hogy a Fekete Párducot nem tömték tele felesleges szuperhősös cameókkal. Ennek köszönhetően egy olyan filmet kaptunk, amely a Marvel univerzumban játszódott, de habár a Polgárháború eseményeit vitte tovább, mégis elszigetelt sztorit mutatott be.

    A történet szerint apja halála után T’Challa hazatér Wakandába, hiszen az új királyt meg kell koronázni. Vele együtt mi is megismerkedhetünk az országgal, a törzsek általi feszültségbe belekóstolva. A film legnagyobb erőssége, hogy a brutálisan érdekes helyszín mellett végre kapunk egy olyan főgonoszt, aki a Marvel átlagához képest kiemelkedő. Igaz, hogy Michael B. Jordan jobbára jófiúkat szokott játszani, főszerepet kapott például a Rocky spinoffjában, a Creedben is, így nem meglepő, hogy a fiatal színész elbírta a vállán ezt a karaktert is. A verekedős jelenetek karcoltak, főleg amikor Bosemannel akasztották össze a bajszukat. Wakanda technológiai újításai egyébként a főhősre is hatással voltak, az új Fekete Párduc jelmez rengeteg izgalmas lehetőséget rejtett magában, ezeket pedig a készítők ki is használták.

    Szót kell ejteni a női karakterekről is, a Fekete Párduc testőrsége, a Dora Milaje nagyon működött, és a Fekete Párducban a gyengébbik nem egyáltalán nem volt gyengébb. Gondoljunk csak T’Challa tech-őrült lánytesójára, vagy épp Lupita Nyong’o-ra, aki végre olyan filmben szerepelt, ahol nem volt elmaszkírozva (lásd Star Wars), így meg is tudta mutatni, mennyire megy neki sci-fi filmekben is a szerepjátszás. Le a kalappal! A szereplők közül egyedül Andy Serkis karaktere volt kissé beleerőltetve a sztoriba, még Martin Freeman is hasznos tudott lenni a Fekete Párducban, ami azért nagy szó, mert a színész kvalitásaihoz képest sokadrangú karaktert kapott a Marveltől. Vicces, mert a Sherlock-beli kollégája, Benedict Cumberbatch vele szemben bezsákolta magának Doctor Strange-et.

    A Fekete Párduc többféleképpen is körülírható, mert nagyon sokoldalú film. Lehet rá mondani, hogy olyan, mint a modern Oroszlánkirály, esetleg Trónok harca szuperhősökkel, vagy Shakespeare-féle királydráma, egy nem létező, afrikai országban. Sokan ráfogták a Fekete Párducra, hogy főleg a fekete embereknek lesz fontos és az ő kultúrájukkal kapcsolatban mond majd jelentős dolgokat a film. Ez nem igaz, gondoljunk csak az egyik, végefőcím utáni snittre, ahol T’Challa mindenkit figyelmeztet, hidakat kell építenünk, nem falakat, ha előre akarunk jutni. Az ilyen komolyabb és modern gondolatok miatt nagyon fontos film a Fekete Párduc a Marvel-féle filmes univerzumban.

    Hosszú film? Igen. De megéri végigülni. Annak ellenére is, hogy T’Challa kissé steril marad, Wakandába megéri váltani egy virtuális repjegyet, mert óriási élmény lesz a látogatás.

    Értékelés: 8/10

  • A magyar köztévé 1995-ben adaptálni akarta A Gyűrűk Urát

    A Gyűrűk Ura napjaink egyik legismertebb fantasyje, az 1954-es megjelenése óta több száz millió példányban kelt el a regénytrilógia. Egészen 2001-ig kellett várni, hogy Hollywoodban Peter Jackson jóvoltából épkézláb adaptációt kapjon a történet. Azt már kevesebben tudják, hogy 1978-ban volt egy animációs film is, mely megpróbálkozott a képernyőre vitellel, 1995-ben pedig a magyar köztévé, az MTV akarta megvásárolni a Tolkien-mű jogait. Tumblren tűnt fel az érdekes dokumentum szkennelt változata, ezt alább mutatjuk.

    Úgy tűnik, hogy nem utasították vissza élből az MTV próbálkozását, hiszen bekérték a projekt leírását és a tervezett büdzsét. Azt már nem tudni, hogy a köztévé ezt elküldte-e és végülis mi volt az oka annak, hogy A Gyűrűk Ura magyar verziója soha nem készült el. Mindenesetre érdekes lett volna látni mondjuk Sinkovits Imrét Gandalfként és Stohl Andrást Frodó szerepében, egy beszélgetős, napi sorozatban.

    (Forrás: Comment:com)

  • The Cloverfield Paradox kritika: Zűr az űrben

    2008-ban került mozikba a Cloverfield első része, melyet Matt Reeves rendezett és sikerült is csúcsra járatnia a produkciónak a kézikamerás, giga szörnyes formátumot. A Cloverfield Lane 10 ennél már jóval visszafogottabb kamaradráma volt 2016-ban, a közönség a formátumváltás miatt talán ezt még az eredetinél is jobban szerette. Pár napja a Netflixen meglepetésszerűen debütált a The Cloverfield Paradox, mely ezúttal az űrben játszódik. A történet szerint a jövőben járunk, ahol a Föld energiaproblémáit pár asztronauta és egy új technológia igyekszik megoldani. Vigyázat, innentől spoilerek is előfordulhatnak!

    A The Cloverfield Paradox nagy klasszikusoktól merít, így helyenként felfedezhetőek benne az Alien-franchise-ban megismert fogások is, habár ezúttal szörny nincsen az űrállomás fedélzetén. Van helyette utazás dimenziók között, a film egy pontján a Föld is eltűnik, így érdekességek sokaságát sikerült belesűríteni a filmbe. A kritikák nagyon rosszak voltak, de azt meg kell hagyni, hogy látvány tekintetében nagyon ott van a The Cloverfield Paradox, gyönyörű képekkel operál a sci-fi. Emellett még a zenék is kiemelkedőek, így az utálóknak nincs teljesen igazuk.

    A színészi játék viszont elég gyenge, és nincsenek is sztárok a The Cloverfield Paradoxban. Daniel Brühlt legutóbb az Amerika Kapitány 3-ban láttuk, gonoszkodni, rajta kívül pedig egyedül az érdekes arcú Elizabeth Debicki nyújt emlékezeteset. A többiek sablonkarakterek, még a brit szitkomokban rendre brillírozó Chris O’Dowd is. Az űrállomáson mindenféle nemzetiségű és habitusú ember megtalálható, az ellentéteik azonban rendre tragikomédiába hajlanak, mintsem véres drámába. A The Cloverfield Paradox emellett teli van rendkívül undorító jelenetekkel, így csak azoknak ajánlható a film, akik az ilyesmit bírják.

    A The Cloverfield Paradox egy átlag sci-fi, főleg azoknak nem nyújt újat, akik a The Life-ot már látták korábban. Zűr az űrben, és kész. Amiatt érdemes egyedül beszélni róla, mert a Cloverfield univerzumába rettenet jól illeszkedik. Ráadásul nagyon jól bővíti azt. A Cloverfield 3 azt az újdonságot hozza be a franchise-ba, miszerint az űrállomás tragédiája nem csak térben okoz galibát, hanem időben is. Emiatt tehát hatással van a legénység hibája mind a Cloverfield 1 szereplőire, mind pedig a Cloverfield Lane 10 történéseire. Ezt a Redditen egyébként nagyon jól összeszedték a nézők, például a 18. perc környékén az első és a harmadik részben is olyan áthallás van, hogy annak csak tapsolni lehet.

    Így kell multiverzumot építeni? Igen. A The Cloverfield Paradox új szintre emeli a 2008-ban indult franchise-t, ráadásul megmutatja azt is, hogy az első filmben látott szörnyek sokkal durvább alakot is tudnak ölteni. A negyedik felvonás, melyet egyelőre Overlord címen emlegetnek, még idén mozikba kerülhet, kíváncsian várjuk, hogy a távolabbi múltat hogyan bolygatja meg a Cloverfield Station katasztrófája.

    A harmadik Cloverfield film a semmiből jött, arathatott volna, de önálló részként a közepesnél kicsit jobb lett, maximum. Ennek ellenére a Cloververse-t szinte példátlan módon építi tovább, emiatt pedig a franchise rajongóinak abszolút kötelező néznivaló.

    Értékelés: 6/10

  • A Deadpool 2 hiperviccesnek, a Venom gagyinak tűnik az új előzetesek alapján

    Ryan Reynolds főszereplésével, május 18-án jön az X-Men spinoffjának, a Deadpoolnak a folytatása. Az antihős mindig híres volt nagyszájúságáról, a második részt is főleg erre építik fel. Na, meg persze az akcióra, hiszen Negasonic Teenage Warhead és Colossus mellett más, maskarába öltözött képregényfigurák is feltűnnek majd. Közülük Cable a legfontosabb, aki egy időutazó mutáns, és a Deadpool 2-ben a főhőssel is összeakasztja a bajuszt. A film legújabb trailerében erős beszólásokat kap a Justice League és Superman borzasztó módon eltüntetett bajusza, a képsorokon viszont legfőképp a kőkemény Josh Brolin dominál.

     

    A Sony jóvoltából még idén, október 5-én bemutatkozik a mozikban a Venom is, melyben Tom Hardy bújik a meggyötört Eddie Brock bőrébe. A film is igen darkosnak tűnik, amely egy Marvel-feldolgozástól azért elég meglepő. A legnagyobb szívfájdalmunk az előzetessel kapcsolatban az, hogy akár egy John Wick-szerű akciófilm is lehetne, annyira nem süt le róla az alapanyag. Mindez elég szomorú, hiszen Pókember legnagyobb ellenségében van elég kraft, lehetne vele mit kezdeni, de A csodálatos Pókember filmek óta ember legyen a talpán, aki még bízni mer a Sonyban. Pár hónap múlva talán kapunk majd olyan trailert is, mely kicsit többet láttat Venomból, ez így első blikkre nagyon kevés és nagyon unalmas.

  • A Trónok harca alkotóit új Star Wars filmek készítésével bízták meg

    Felkészülhetünk arra, hogy a Zsivány Egyes kőkemény háborús története után megint valami újat kapunk a Star Wars univerzumtól? Úgy tűnik, ugyanis a Disney bejelentette, hogy David Benioff és D. B. Weiss, azaz a Trónok harca tévésorozat alkotói új Star Wars filmeket fognak készíteni. A kreatív duó nagyon erős a politikai játszmák, a véres fordulatok és az epikus jelenetek elkészítésében, így erősen meglepődhetnek még azok, akik Az ébredő Erő és Az utolsó jedik után leírták a sci-fi franchise-t.

    A hír azért is durva, mert Rian Johnson is megkapta a maga Star Wars-trilógiáját, a Trónok harcás Star Wars filmek így ezen felül érkeznek. Fontos, hogy ezek az alkotások már búcsút intenek a Skywalkereknek, teljesen új karakterekkel és helyszínekkel dolgoznak majd. Emellett jönnek még spinoff filmek is, a Solo első trailerje nemrég debütált és az Obi-Wan Kenobis Star Wars-történet is biztosnak tűnik.

    Az tuti, hogy a Disney-nek kellenek a jó alkotók, ugyanis a Solo-film közel 80 százalékát újra kellett forgatni. Ráadásul a színészekkel is komoly problémák voltak, ezt pedig egy Star Wars film egyszerűen nem engedheti meg magának. Bízhatunk benne, hogy Benioffék magukkal hozzák azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Trónok harca esetében megszereztek, így egy erős színészgárdával és jó sztorival számos hitehagyott SW-rajongót visszacsábíthatnak a mozikba.

  • Super Bowl 2018: Han Solo, Westworld 2. évad és Pókember az űrben

    A Super Bowl az év egyik legfontosabb tévés eseménye az USA-ban, az amerikai foci döntőjét ugyanis rengetegen nézik. Csilliárdokba kerül tehát, hogy egy-egy filmet vagy sorozatot a sportrendezvény szüneteiben reklámozzanak, de olyan cégeknek, mint a Disney, az HBO, vagy éppen a Netflix, simán megéri.

    Újdonságokból nem volt hiány, haladjunk is szépen sorban!

    Az idehaza május 24-én debütáló Solo – A Star Wars Story kapott egy 45 másodperces előzetest, melyből első blikkre azt lehetett leszűrni, hogy a Disney rejtegeti az új főszereplőt. Igaz is, hogy Alden Ehrenreich nem épp egy Harrison Ford, a Good Morning Americában debütáló, hosszabb trailer ezt már jól mutatta. A film közel 80 százalékát újra kellett forgatni, ráadásul a hírek szerint a színészek mellé a munkálatok során tanárt kellett fogadni, aki hasznos tanácsokkal látta el a fiatalokat. Érdekesség, hogy a Trónok harcából ismert Emilia Clarke által játszott karakternek még a nevét se tudtuk eddig. Alább mutatunk a Solo filmhez posztereket is, kíváncsian várjuk, hogy tényleg ez lesz-e az első igazán borzasztó Star Wars film.

     

     

     

    A Netflix volt a másik olyan cég, amely a Super Bowl alatt jó nagyot robbantott, hiszen bemutatták a harmadik Cloverfield film, a The Cloverfield Paradox első előzetesét. Sőt, az amerikai foci döntője után azonnal elérhetővé vált maga a film is. Itt volt az ideje, amint megnéztük, írunk is róla kritikát. Nemrég írtunk róla pont, hogy Overlord címmel még 2018-ban jön a negyedik felvonás is. Az biztos, hogy idén el leszünk látva Cloverfield filmekkel, bár a kritikák szerint a Cloverfield Lane 10 után hagyni kellett volna az egészet a csudába.

     

    Június elején folytatódik a Jurassic World saga is, a Fallen Kingdom című filmmel. A Super Bowl alatt a nézők a korábbi trailerben látott képsorokat ismételhették át, egy-két újjal kiegészítve.

     

    Posztapokaliptikus horrorból se volt hiány, hiszen fél perc erejéig elmerülhettünk a Quiet Place világában is. Az Edge of Tomorrow óta nincs olyan sci-fi rajongó, aki Emily Blunt arcát látva ne bólogatna elégedetten, így simán benevezünk erre a filmre is. A premierre se kell sokat várni, hiszen április 6-án már nézhető is a film.

     

    A Bosszúállók: Végtelen háború trailerében láthatjuk Pókembert az űrbe menni, Amerika Kapitány új pajzsot villant, ráadásul még a jól ismert főcím is felcsendül. Néznénk már nagyon!

     

    Végül, de nem utolsó sorban a tévés SF rajongóinak is van újdonságunk, hiszen végre bemutatkozott a Westworld második évados trailere. Az első 10 részt nagyon szerettük, az új etapban pedig most már tényleg kitör a robotlázadás, a képsorok alapján. Maeve bepöccent és senki nem állíthatja meg! Eddig nem igazán lehetett tudni, hogy pontosan mikor tér vissza a sorozat, de az HBO az előzetes mellé elegánsan odabiggyesztett egy premierdátumot: április 22. Tessék felírni piros betűkkel, a naptárba!

    https://youtu.be/qUmfriZoMw0

  • Sorozat helyett film lesz Patrick Rothfuss fantasyjéből

    2013-ban röppent fel a hír, hogy a 20th Century Fox sorozatot készíteni Patrick Rothfuss fantasy trilógiájából, A királygyilkos krónikájából. A projektről aztán addig nem volt hír, míg maga Rothfuss be nem jelentette, hogy sorozatot lemondták. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy nem kell lemondanunk az adaptációról. A Variety értesülése szerint szerint Sam Raimi (Pókember, Óz, a hatalmas) rendezésében készülne film az első könyvből.

    Rothfuss fantasyje régóta élvezi Hollywood figyelmét. Az első könyv, A szél neve 2007-ben jelent meg, majd azt követte 2011-ben A bölcs ember félelme. A harmadik részt, a Doors of Stone-t 2016-ra ígérte az író, azonban azóta késik a megjelenés, és a rajongók egy 2,5. részt, A szótlan tárgyak lassú szemlélését kaphatták kézbe 2014-ben.

    Maga a történet egy fiatal tehetséges varázsló, Kvothe életét meséli el – vagyis pontosabban Kvothe beszéli el saját életét. A klasszikus fantasy vonalat erősítő történetet hömpölygő stílusa, anekdotikus szerkezete és végtelen kiterjedésű világa teszi vonzóvá olvasók és filmes számára – utóbbiaknál ott lebeg a franchise potenciál is, azaz Rothfuss történetéből sok filmet lehetne készíteni, hisz alapanyag bőven van.

    Az első érdeklődők 2014-ben jelentkeztek be: a 20th Century Fox akart sorozatot készíteni A királygyilkos krónikájából, Arnon Milchan, Andrew Plotkin és Brad Weston producerekként álltak be a terv mögé. Azonban végül nem lett semmi a projektből, és a megfilmesítési jogok visszavándoroltak Rothfusshoz, aki újra szabadon rendelkezhetett műve adaptálásának kérdésével.

    A történet nem maradt sokáig új érdeklődő nélkül. 2016-ban a Lionsgate stúdió jelentette be igényét, filmet készítene a trilógia első kötetéből. A filmes tervek mellett egy előzményeket bemutató sorozatot (ez a Showtime-ra érkezne) és játékot is készítenének Rothfuss világa alapján.

    A film ügyének megnyerték a Hamilton musical alkotóját, Lin-Manuel Mirandát, mint producert, aki Robert Lawrence-szel együtt viszi képernyőre Kvothe kalandjait. A forgatókönyvért Lindsey Beer (Transformers: Az utolsó lovag) fog felelni, 2018 februárjában pedig kitudódott, hogy Sam Raimi lesz a rendező.

    Raimi választása érdekes, hisz a rendező 2013 óta nem ült rendezői székbe (azaz Óz, a hatalmas óta), kíváncsiak vagyunk, hogy ennyi év kihagyás után hogyan fog közelíteni Rothfuss fantasyjéhez, és beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Reméljük a legjobbakat.