Címke: ember

  • A Föld népessége

    200 000 évig tartott, hogy emberi népesség a Földön elérje az 1 milliárdot, és csupán csak 200 év alatt elértük a 7 milliárdot.

    A növekedés üteme szerencsére már lassulni kezdett, mivel a nők átlagosan kevesebb babát Szülnek. De csak a növekedés üteme lassul, nem maga a növekedés. Hogy alakul a jövőben a globális népesség? És hogyan tudjuk minimalizálni a Föld erőforrásaira gyakorolt ​​hatásunkat, különösen akkor, ha az emberiség a 11 milliárdhoz közelít?

    Az Amerikai Természettudományi Múzeum egy rendkívül látványos és jól érthető videóban mutatja meg, hogy mi volt, és mi vár még ránk.

    (via)

  • Az emberi evolúció hétmillió éve

    Az Amerikai Természettudományi Múzeum pazar videóban foglalja össze az emberi faj fejlődéstörténetét.

    Megmutatja mikor vált el fajunk közelebbi és távolabbi rokonainktól, milyen rokonságban vagyunk az eddig fellet elődeinkkel. Bemutatják, hogy a tudósok milyen leleteket találtak eddig, hol lelték fel azokat. Megnézhetjük, hogy mit tudunk ezekről a fajokról, térbeli és időbeli elterjedésükről, életkörülményeikről, technológiájukról.

    (via)

  • Az ember még látta a legendás egyszarvút

    A londoni Természettudományi Múzeum kutatói megállapították, hogy a modern ember idejében is élt még a szibériai „unikornis”, egy kihalt orrszarvú faj, amely legalább 39 ezer évvel ezelőttig létezett, azaz jóval tovább, mint azt eddig vélték. Eddig úgy vélték, az Elasmotherium sibericum 200-100 ezer éve kihalt.

    Az állat legismertebb jellegzetessége az orrán viselt hatalmas tülök. Az új bizonyítékok szerint a megtermett állat valószínűleg azért halt ki, mert túl válogatós volt táplálkozáskor. A kutatók megvizsgálták az állatok fogait, és megállapították, hogy erős, száraz füvet legeltek. Amikor a Föld kezdett felmelegedni, és mintegy 40 ezer éve befejeződött a jégkorszak, a füves területek zsugorodni kezdtek, a kihalás szélére sodorva a szibériai állatot. Több száz nagy emlősfaj tűnt el az utolsó jégkorszakot követően a klímaváltozás, a növényzet csökkenése és az emberi vadászat miatt.

    Első alkalommal vontak ki ősi rinocérosz DNS-t is, amelyből kiderült, hogy a rinocéroszok modern csoportjától mintegy 40 millió évvel ezelőtt vált el. Huszonhárom példány maradványainak radiokarbonos kormeghatározása alapján a tudósok arra jutottak, hogy a jégkorszaki óriás egészen 39 ezer évvel ezelőttig létezett Kelet-Európában és Közép-Ázsiában.

    Az orrszarvúkat jelenleg a kihalás veszélye fenyegeti, mivel élőhelyükre különösen érzékenyek. Bármilyen változás következik be a környezetükben, az veszélyt jelent számukra. Ha sikerül többet megtudni az Elasmotherium sibericum orrszarvúféle kihalásáról, az segíthet megmenteni a Földön még élő rinocéroszokat.

  • Kutyák és emberek: újkőkori közös vándorlás

    A gyűjtögető-vadászó emberek valamikor 20-40 ezer évvel ezelőtt szelídítették meg a farkasokat. A kutyák egymástól több ezer kilométerre fekvő két farkaspopulációból fejlődhettek ki. A háziasítás hosszú folyamata megváltoztatta a farkasok viselkedését, génjeit, így fejlődtek azokká a kutyákká, amelyeket ma ismerünk.

    Egy kutatás megállapította, a kutyák is részesei voltak az emberiség történetében annak a fontos pillanatnak, amikor elődeink a gyűjtögető-vadászó életmódról a földművelésre tértek át. A földművelés először a közel-keleti térségben, az úgynevezett termékeny félholdon – a mai Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael és Egyiptom területén – kezdődött.

    Do as I do – kutyakiképzés

    Az első földművesek sokféle gabonát, köztük búzát és árpát, valamint borsót és lencsét is termesztettek, emellett háziasították a vad birkát, szarvasmarhát és disznót. Amikor 9000 évvel ezelőtt útra keltek Európa és Ázsia felé, földművelésben szerzett tapasztalataikat és háziállataikat is magukkal vitték. Francia kutatók most azt igazolták DNS-tesztekkel, hogy kutyáik is elkísérték őket a hosszú úton. A tudósok az Európa- és Ázsia-szerte feltárt régészeti helyszíneken talált kutyamaradványok DNS-mintáit elemezték. A tanulmányban azt is igazolták, hogy a vándorláskor az emberek és kutyák már kötődtek egymáshoz.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    Az Európába érkező kutyák keveredtek azokkal a kutyákkal, amelyek már ott éltek, s ezzel megváltozott a génállományuk is. A tenyésztés évszázadai alatt a kutyák génjei tovább keveredtek. A mai kutyák már nagyon különböznek azoktól, amelyek az első földműveseket elkísérték vándorlásukon.

  • Az emberi élettartam határa

    Az elmúlt 150 évben ugrásszerűen megnőtt az emberek várható életkora. A szabadságharc idején az átlag életkor még csak 33 év volt, de napjainkban a nők 79 évvel, a férfiak 72 évvel számolhatnak. De vajon mennyi az emberi élettartam határa?

    A legújabb kutatások a lapján a demográfusok véleménye szerint még nem értük el az emberi élettartam határát. Olasz és amerikai tudósok adatai szerint 105 év fölött az elhalálozás kockázata minden évben ugyanakkora.

    Régóta kérdés, hogy mekkora lehet az ember maximális élettartama. Benjamin Gompertz brit statisztikus már a 19. század elején arra a következtetésre jutott, hogy az elhalálozás kockázata nő a korral, így nagyobb az esély arra, hogy egy 70 éves meghal, mint egy 30 éves. Azóta ezt az elméletet a kutatók finomították, és úgy vélték, az öregedéssel valóban növekszik az elhalálozás kockázata, de egy bizonyos kor után ez a növekedés lelassul. Például a halálozás valószínűsége különbözik 45 éves és 35 éves korban, de hasonló a százévesek vagy a 110 évesek esetében.

    A tudósok ezt a kiegyenlítődést még fenntartással kezelik.  Még nem lehet eldönteni,  hogy ez a kiegyenlítődés rossz adatok eredménye, vagy egy valódi halálozási jelenség.  De most már sokkal jobb adatbázissal tudnak dolgozni. Az amerikai és a római Sapienza Egyetem kutatói 2009 és 2015 közötti adatokat tanulmányoztak 3836 olyan olasz emberről, akik több mint 105 évesek voltak. Hogy bizonyosak legyenek az adatok pontosságában, a kutatócsoport begyűjtötte minden egyes elhunyt ember halotti anyakönyvi kivonatát, csakúgy mint a száz éven felüliek születési anyakönyvi kivonatát.


    A megfigyelések szerint az emberek 80 éves koráig a halálozás kockázata minden életkorban hatványozottan nő, majd elkezd lelassulni és 105 éves kor után a változási görbe vízszintesbe megy át. Ennél a pontnál ugyanakkora a halálozás kockázata a 105, a 110 vagy a 112 éves esetében. 105 éven túl, az hogy valaki túléli vagy sem a következő évet, olyan mintha pénzt dobnánk fel. 50-50 százalék az esély.

    A kutatás eredményét torzíthatja, hogy az adataik többsége nőktől származott, a kutatásba bevontak közül csupán 463 volt férfi. A nők azonban a statisztikák szerint tovább élnek a férfiaknál. De az eredmények azt sugallják, hogy az élettartam idővel folyamatosan növekszik, és ha van is maximális határa, azt még nem értük el.