Címke: dc

  • Holnap Legendái évadkritika

    Valami furcsa dolog történik a DC háza táján. Mintha minden sorozat készítése közben (tisztelet a kivételnek, lásd Flash és Gotham) egy idő után fognák magukat a készítők és a betonbiztos koncepciókat kivágnák a kukába, hogy valami lagymatag, nyögvenyelős terméket tegyenek a helyére. Így történt az Arrow szériával is, amely a harmadik évadtól folyamatos zuhanásban van, sőt így volt a Supergirl esetében is, csak az Acéllány esetében az első évad sem hozott nagy sikert. A második szezon pedig a CW csatornára került át, mert a CBS már nem volt hajlandó berendelni a következő etapot. E két műsor mélyrepüléséhez kezdetben úgy tűnt, csatlakozni látszik az új üdvöske, sokunk reménye, a Holnap Legendái (Legends of Tomorrow).

    Az Arrow és Flash sorozatokból verbuvált csipet-csapat történetének első pár része lomhán indult. Igazi időutazós, belevaló műsornak látszott, csak éppen mondanivaló nélkül, rém unalmasan bemutatva.

    A történet szerint Vandal Savage, a DC univerzum egyik legkeményebb, s nem mellékesen halhatatlan gonosza a jövőben elpusztít mindent és mindenkit, majd világuralomra tör. Rip Hunter, a renegát Időmester visszautazik az időben, összeszedve a CW-s sorozatok mellékszereplőit, hogy közösen váltsák meg a világot téren-időn keresztül. Név szerint a következő karaktereket karolja fel a brit ballonkabátos: Hawkgirl, Hawkman, White Canary, Atom, Captain Cold, Heatwave, valamint Firestorm két „alkotója”. Jogos lenne a felvetés, ha tényleg akkora baj van, és majdhogynem elkerülhetetlen az apokalipszis, akkor miért egy ilyen szedett-vedett bagázst kell megbízni ezzel a feladattal, amikor klasszisokkal hatalmasabb hősök is repkednek a világban. A válasz úgy tűnik, mindig a párhuzamos dimenziók jelensége marad, úgyhogy ebbe ne is menjünk bele. Fogadjuk el, hogy a Holnap Legendái mentik meg a Földet a pusztulástól és kész!

    legends-tomorrow-premier-episode-rip-hunter

    A sztori kezdetben nagyon bíztatóan alakult (leszámítva a vontatott indulást). Felvezették a különböző módon motivált hősök és antihősök világszemléletét, amiből pazar viták alakulhattak volna ki, de sajnos az évad előrehaladtával ezek csak kötelező jelleggel szerepeltetett műdrámákká fajultak. Minden részben található egy aktuális tanulság szeretetről, barátságról, önbizalomról, megbecsülésről és hősiességről. Ezek kimondottan szájbarágósak, és üresek. A gördülékenyebb epizódok érdekében a készítők majdnem minden epizódban szétszedik a csapatot, akik külön problémákkal birkóznak meg, valamint külön feladatot kapnak. Így legalább nem kell az összes karaktert egymással beszéltetni, ami forgatókönyv szempontjából bizony embert próbáló munka lenne. Persze van néhány jelenet, amikor mindannyian egyszerre küzdenek, és azok a képsorok igazán jól festenek. A részek előrehaladtával mindig más és más kerül egy csapatba, így a néző is megismerheti a karaktereket, és a szereplők is egymást. Kapunk néhány jellemfejlődést is, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy kellett-e a sorozatba, de annyira nem zavaróak. Példának okáért az örök cinikus, mindig gonosz Captain Cold szinte egyik pillanatról a másikra átváltozik pozitív karakterré, és hű társa, Heatwave, a forrófejű, legtöbbször ostoba fickó hirtelen mindent megért és mindenről tud (pontosabban az idősíkok eltolódása miatt néhány év előnyben van a többiekkel szemben). A szereplőket egyre mélyebben ismerhetjük meg, az évad végére pedig mindenkiről képesek leszünk teljes képet kialakítani.

    Legends-Tomorrow-Vandal-Savage-Explained

     

    Az évad elejétől egészen a közepéig itt is megfigyelhető afféle átmeneti mélyrepülés. A kezdeti varázs hamar elillan, és lassan cikissé válik, ahogy elkeseredetten próbálják megállítani Savage munkásságát, aki mit sem tud az időutazó brigádról, de még így is legalább egy tucat lépéssel előttük jár. De mint tudjuk: az időutazás nem ilyen egyszerű… Ha olyan könnyen menne, akkor egy rész is elég lett volna. Viszont azok az epizódok a legérdekesebbek és legszórakoztatóbbak, amelyekben Savage egyáltalán nem szerepel. Ezek a részek olyanok, mintha teljesen más stáb készítette volna őket: a karakterek humorosak, a drámák valódiak, a cselekményeknek pedig van értelmük és mélységük.

    A rajongók kaptak elég sok ínyencfalatot is, mint a jövőbeli Oliver Queen, vagy Deathstroke fia, Connor Hawke, Jonah Hex és megannyi mellékszereplőként feltűnő karakter. Sőt, nem kevés popkulturális utalás is felbukkan majd, mint például egy beteg kisfiú megmentése, akit történetesen H. G. Wellsnek hívnak.

    jonah-hex-legends-of-tomorrow

    Sokat bíbelődhettek a készítők a különböző korok „megépítésével”. Remekül hozzák a hangulatát az egyes idősíkoknak, még akkor is, ha gyakran botrányos sztereotípiába fulladnak az idővonalat kitöltő cselekmények. Többet megnéztem volna abból, miként tudnak azonosulni a múlttal, vagy a jövővel a szereplők. Eddig úgy tűnnek, mint akik világ életükben időutazással foglalkoztak, és nagyjából semmi nem képes meglepni őket. Az atmoszféra nem annyira sötét, mint mostanában a DC alkotások többsége, és ez egyáltalán nem baj. Az apróbb veszekedések túldramatizálása mellett a történetbeli csavarok nem annyira mélyek, vagy drámaiak, de a Holnap Legendái kifejezetten szórakoztató műsorrá alakult a szezon végére. Az viszont kétségtelen, hogy talán minden rajongó többet várt a sorozattól.

    legends of tomorrow

    Összegezve tehát a Holnap Legendái egy szórakoztató, időutazós, hősökkel telepakolt sorozat, melynek alapötlete remekül működik, csak az évad részeit nehezen töltik ki érdemi tartalommal. Több jelenetet fölöslegesen nyújtanak el, hogy meglegyen a műsoridő, néha teljesen érdektelen a cselekmény, de van úgy, hogy képes odaszögezni a képernyő elé a nézőt. A karakterek jellemei részletesen kidolgozottak, fokozatosan ismerkedhetünk meg velük, és sokszor nem úgy, mint hősök, hanem mint hús-vér emberek. Látványra nem panaszkodhatunk, autentikus környezeteket kapunk, igazán jó speciális effektekkel. Amikor a csapat együtt van és közösen intézik el az aktuális rosszfiúkat, a koreográfiák jól festenek, az összhang pedig egységesen látványos; Firestormtól kezdve Atomon át a szimpla verekedésekig. Sőt láthatunk olyan jeleneteket is, amelyeket kisképernyőn eddig még soha.

    A cselekmény legtöbbször enyhén vérszegény, de rengeteg működőképes mechanika is a felszínre kerül, úgyhogy lehet még jövője a Holnap Legendáinak, ha az Időmesterek is úgy akarják…

    2017 januárjában indul a következő szezon.

  • Szupersztereotípia – Supergirl évadkritika

    Amikor a Supergirl sorozat pilot részéről írtunk, azt emeltük ki, hogy ez egy igazán belevaló csajos széria lesz, és hogy mennyire szükségünk van egy határozott női szuperhősre. És egyáltalán egy kompetens női főszereplőre, mert ez a típus ritkaságszámba megy mostanában. Joggal hihettük a Supergirl-re, hogy egy halom ilyen szereplőt fog felsorakoztatni. Lássuk, mennyire tartotta be az első évad az ígéreteit, és mennyire sikerült megtalálnunk a számításainkat benne.

    A Supergirl teljes évada egy sztereotípiától hemzsegő, szexista mozgókép-halom, pedig igyekeztem nem belelátni fölöslegesen olyan dolgokat, amik nincsenek is jelen. Azonban itt szinte teljesen a néző arcába másznak a kínos szereplők, jelenetek, párbeszédek, akciók.

    Kara Danvers, más néven Kara Zor-El, azaz Supergirl (Melissa Benoist) nem más, mint egy hisztis kislány. Kimondtam, mert ki kellett, hogy mondjam. Minden egyes epizód arról szól, hogy mennyire meg akar felelni másoknak, és mennyire el akarja magát különíteni nagybátyjától, Supermantől, de mindezt hihetetlenül ellenszenves módon. Fogadott nővérével, Alex-szel (Chyler Leigh) karöltve próbálják megmenteni National City lakosságát a fenyegetésektől. Szinte mindig, vontatottan sulykolják a nézőbe a tanulságokat, és hogy mennyire fontos egymást megvédeniük, még akkor is, ha egyikük az idegenelhárító különleges, titkos csoport (DEO) tagja, a másik pedig egy idegen bolygóról származó űrlény, aki gond nélkül kinyom néhányszáz tonnát kisujjból.

    supergirl cat grant

    Karának, mint minden jóravaló szuperhősnek, kell egy civil nappali munka is. Hétköznapjait a nagy hírnevű Catco magazinnál (amely egyben minden médiumot magában foglal) tengeti a főnökasszony asszisztenseként, aki nem más, mint a munkamániás, szintén sztereotíp Cat Grant (Calista Flockhart), aki a számos pop-kulturális utalásért is felelős. Gyakorlatilag a megalomániás, lekezelő, arrogáns ember mintapéldája.

    Kara két munkatársa tudja Supergirl valódi kilétét: az egyik James Olsen (Mehcad Brooks), aki jól ismeri Supermant is (a képregény rajongóinak nem idegen a név, de ebben a kontextusban kissé furcsa), a másik pedig Winn Schott (Jeremy Jordan), aki pedig szerelmes Karába. Ám Karának James tetszik, szóval van egy teljesen fölösleges szerelmi háromszög, aminek nem sok értelme van, és nem is lesz egészen az évad végéig, ahol az elnyújtott katarzis talán megérinti az érzékenyebb nézőket.

    supergirl

    A hétköznapi fáradtságokat levezetve főhősnőnk fölölti a piros-kék gúnyát és az űrlényelhárítóknak segít legyőzni a kívülről jött fenyegetéseket, vagyis az űrlény-gonosztevőket.

    Természetesen Supergirlnek nem sikerül legyőzni őket elsőre, mert végtelenül gyengének ábrázolják őt. Ezt betudhatjuk annak, hogy még csak most fedezi fel valódi erejét, illetve minden ellenfele a Fort Rozz nevű űrbörtönből érkezik, tehát igazi intergalaktikus gonosztevőkkel gyűlik meg a baja.

    Itt már kibújik a szög a zsákból, mert kvázi ellentétes párhuzamként próbálja a sorozat bemutatni, hogy egy nőnek mennyivel több erőfeszítést kell tennie ahhoz, hogy ugyanazért a munkáért, ugyanolyan elismerést kapjon, mint egy férfitársa. Ez azonban szöges ellentétben áll azzal, hogy hihetetlenül szexista a sorozat. Kara, vagy Supergirl akármit csinálhat, nővérén és két barátján kívül senki se ismeri el őt. Megmenthet bárkit, egy halom ember utálja. Állandóan az Acélemberhez hasonlítgatják kezdetben, de ez számos sebből vérzik, amelyet most nem fejtenék ki, mert azzal nagyon eltérnék a témától. Az egészből viszont le lehet vonni egy olyan következtetést, miszerint minden nő a világban – hiába nézik le a munkában, magánéletben, elnyomhatják, megalázhatják – a maga és családja szuperhőse. Ez egy nagyon szép hasonlat, de a sorozat ezt nem fejti ki. Sarkít nagyon fontos dolgokkal kapcsolatban, és ettől az egyébként túlstilizált, közel tökéletesnek mutatkozó karakterek is komolytalanokká válnak.

    Superman-on-Supergirl

    Supergirl elhatározza, hogy megmutatja a világnak: van olyan jó, mint Superman! Ez azzal jár, hogy minden akcióba önfejűen, felkészületlenül vág bele, rengeteg kárt okoz, és természetes, hogy ezért őt okolják. (Elég, ha példának vesszük a Batman V Supermant.)

    És ezzel el is telik a játékidőre szánt 40 percből nagyjából 30, úgy, hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak egymás vállán sírt minden karakter. Majd az aktuális epizód tanulságait felhasználva, Supergirl felülkerekedik ellenségén. Ezzel csupán egy probléma van: nem kell ahhoz képregényrajongónak lenni, de még atomfizikusnak sem, hogy megállapítsuk már az első képkockáknál, miként kell legyőzni a gonoszt. Mindig van egy olyan jellemzője, ereje, aminél egyből kapcsol a néző, és előáll három lehetséges opcióval, hogyan lehetne elbánni a bűnözővel. Emellett egy komplett, erre szakosodott szervezet képtelen rájönni, és a világ egyik legerősebb szuperhősnője sem mutatkozik túl kompetensnek munkája elvégzésében.

    supergirl

    Hogy azért valami jót is mondjak a sorozatról, nagyjából az évad utolsó harmadára elindult valami, amitől komolyabban lehetett venni. Sajnos a kezdeti hibákat nem sikerült kigazolni, és még egy csomó másik is társult melléjük, de a sztorinak van értelme, és a szereplők közti kémia és felnőttesebbé vált. A humorosnak szánt képkockák néha túlerőltetettek, néha viszont meglepően jól sülnek el. A színészekre nem tudnám azt mondani, hogy rosszul játszanak, mert hozzák, amit hozni kell, de nem sok kiemelkedőt alkottak. Főleg, mikor lerí a jelenetről a zöld háttér és a CGI, a színészek arcán is látszik, hogy fogalmuk sincs, éppen akkor mit kéne csinálniuk. Apropó látvány! 2016-ot írunk, amikor a legkisebb költségvetésből is nagyon szép effektek készíthetőek. Itt nem értem, mi siklott rossz vágányra. Az összes (úgy értem, hogy tényleg az összes) speciális vizuális effekt egyszerűen béna és gagyi. Kínos nézni, mert a vetített háttér, egy-egy gonosz idegen külseje, a harci koreográfiák, vagy csak Supergirl repülése mind-mind iszonyatosan rosszul néznek ki. (Elég, ha csak egy pillantást vetünk a Marsi Fejvadász külsejére…)

    supergirl martian

    A sorozat értékelései nem szállnak az egekbe, de a nézőszám egy halom rekordot megdöntött, tehát úgy néz ki, rengeteg ember imádja is a sorozatot. A Flash-sel közös crossover epizód is remek hangulatú volt, de a rész rövidsége miatt nagyon kapkodósra sikerült, ami kissé zavaró, de nem szőrszálhasogatok, inkább megdicsérem a készítőket, hogy egy ötletes, és pazar résszel tudtak előállni. Hosszas huzavona után végül bekérték a második szezont is, amely elvileg a Cadmus projektet vizsgálja majd mélyebben.

    Összegezve a Supergirl egy rengeteg hibától hemzsegő, délutáni matinéként szolgáló sorozat, amelyben rengeteg potenciál van. Az évad végére több komolyságot kap, az érzelmek emberinek mutatkoznak, a szezont átszövő főgonoszok mélységet kaptak. A szexista vonulat még nem tűnt el teljesen, de a nők már inkább hasonlítanak a valódi világ nőire, semmint kellékekre, kötelező mondatokkal, sztereotíp jellemzőkkel. Hosszú út állhat még Kara és a sorozat előtt, de ehhez fejlődnie kell mindkettőnek. Rengeteg dolgot kell még megtanulnia, a számos hibát ki kell küszöbölni, hogy ne legyen érezhető a roppant szexizmus, ami átömlik a néző agyába, vagy legalább próbálják meg ellensúlyozni azt olyasvalamivel, amiben Kara kifejezetten sokkal jobb, mint férfitársai.

    Én mindenesetre nagyon szurkolok, hogy egy igazi, kiforrt és cselekménydús sorozattá váljon a Supergirl. Az évadzáró duplaepizód megmutatta, milyennek is kellene lennie.

     

  • Igazság Ligája – Hamarosan kezdődik a forgatás

    Az elkötelezett képregény rajongók nagyjából a világ keletkezése óta várnak egy ütős Igazság Ligája mozit. Eddig beértük az évente jelentkező DC animációs filmekkel, de mostanra kezd úgy festeni a dolog, hogy a filmes univerzum sem áll le a hamarosan mozikba kerülő Batman v Superman után.

    A Warner Bros.-nál dolgozók egyöntetűen emelték kalapjukat az érkező Batman-mozi zárt vetítését követően, de mások nincsenek annyira elragadtatva. Egy Drew McWeeny nevű kritikus aggasztóan azt nyilatkozta, hogy szerinte a Warner fél a film fogadtatásától. Ez kihathat a következő filmekre is, azonban hozzá kell tenni, hogy McWeeny beszéde nem kimondottan nyugszik biztos alapokon. Hozzátette, hogy szerinte nem lenne jó ötlet egyből egy Igazság Ligája mozit készíteni, inkább jobban ki kellene fejteni a főbb szereplők saját, önálló filmjeit, mielőtt belecsapnának abba a bizonyos lecsóba. Pontosabban a beígért Ben Affleck által rendezett saját Batman-mozinak kellene következnie a listán.

    A Batman v Supermant azonban elég nagy hype övezi, számos előzetest is kaptunk már és megannyi cameóról pletykálnak a rajongók. A napokban kiderült, hogy magyar besorolás szerint 16 éven felülieknek szánják, de ez várható volt a rendkívül sötétre sikerült kedvcsinálókból is.

    Zack Snyder (a rendező) úgy tűnik, szeretne eloszlatni minden kételyt, és saját maga is rendesen csöpögteti az információkat az érdeklődők felé. Továbbá megerősítést nyert, hogy a következő készülő filmet is ő rendezi, ami a 2017-ben érkező Igazság Ligája első része lesz. Méghozzá annyira éles a dolog, hogy április 11-én meg is kezdik a forgatásokat.

    snyder momoa
    Zack Snyder (balra) és Jason Momoa (jobbra) forgatások között.

     

    Ha valóban attól tartana a rendező és a stáb, hogy bukás lesz a március végén debütáló Batman v Superman, kizárt, hogy már bejelentették volna a hatalmas horderejű Igazság Ligáját.

    Talán azonban van még mitől tartania a nézőknek, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy a DC filmes univerzum hirtelen szeretne a népszerű MARVEL-mozik nyomdokaiba lépni, s felvenni velük a versenyt. Ne felejtsük el, hogy a Bosszúállókat megelőzte a Vasember, a Thor, az Amerika Kapitány, és csak utána vágtak bele a nagyobb, látványos moziba. Sok évük volt, és bármennyire vitathatóak sikereik, mindig hatalmas nézőszámot produkáltak.

    A Warner pedig az első (ha az Acélembert is beleszámoljuk a második) mozi után máris a gigászi hősök csapatba állítását készíti. Csak nehogy kapkodás legyen a vége!

    Emellett nem felejtik el a hősöket az önálló filmek terén sem. Flash, Aquaman, és Cyborg is feltűnik ugyan a Batman v Supermanben, de saját főszerepüket csupán 2020 körül kapják meg. 2017-re ígérik még Wonder Woman filmjét is, ki a Sötét Lovag és az Acélember összecsapásánál már komolyabb szerepet is fog játszani a márciusi moziban.

  • Legends of Tomorrow sorozatpremier

    Az idei esztendő több szempontból is a hősök éve lesz. A DC és MARVEL képregények nem csak a mozikban, hanem a kisképernyőkön is igyekeznek elkápráztatni a nézőket. Az eddigi sorozatok mellé folyamatosan jönnek az újabb szériák, így ki-ki megtalálhatja kedvenc hősét a tv-ben is. Hosszú lenne felsorolni az idei év blockbuster nagy durranásait, de már februártól elkezdődik a szuperhősök (és antihősök) ideje. A legújabb széria nem más, mint a frissen indult Legends of Tomorrow című sorozat.

    A Zöld Íjász és a Flash sorozatokból megismert mellékszereplők kiválnak, hogy legendává válhassanak. Aki azt várná, hogy a csuklyás igazságosztó és a skarlát gyorshajtó is az új széria részese lesz, csalódni fog, de megvan ennek is a miértje. Egyrészről ezzel „elbuknák” a saját sorozataikat, amik azért elég szép nézettséget produkálnak, és van saját cselekményük bőven. Keresztepizódok ezután is lesznek, sőt lehet, besegítenek majd a legendáknak is, de ez egyelőre csak személyes rajongói álmodozásom. A másik ok, amiért nem lehetnek a főbb karakterek az új szériában, az pedig maga a legendává válás. A két szuperhősnek bérelt helye van az Igazság Ligájában, mellesleg több évada hajkurásszák a rosszfiúkat, és komoly névre tettek szert városaikban. Most rajtuk a sor, hogy engedjenek az újabb generációknak, hogy segítsék a tehetséges hőspalántákat a gonosz elleni küzdelemben.

    vandal savage

    A történet szerint Vandal Savage a jövőben uralja az egész világot. Mindent porig éget, mindenkit megölet, aki ellenszegül, robotzsaru hadseregével pedig állandó rendet tart. Egyetlen férfi áll ki az emberiség mellett, ő pedig Rip Hunter, aki időmester lévén visszautazik 2016-ba, hogy összeszedje a nyolc legfeláldozhatóbb hőst, akit talál. Ez talán felfed egy „kis” lukat, ami lehetne szőrszálhasogatás is, de csak azért is belemegyek: ha Rip ismeri a jelent, múltat, jövőt, akkor miért nem az Igazság Ligáját hívná segítségül? Tagjaik gond nélkül szétkapnák Savage-et és hadseregét is. Erre a válasz egyszerű lehet: másik univerzum. Ezzel a DC világában gyakorlatilag bármit meg lehetne magyarázni, és meg is teszik! Másrészről pedig a Holnap Legendái nyolc olyan hőst takar, amit Rip is kifejt a pilot epizódban: minimálisan lesznek ráhatással a jövőre, és csak feláldozható bábukként masírozhatnak keresztül téren és időn.

    Itt csatlakozik be a már-már minden időutazós produkcióban megjelenő sors-kérdés. Ha valaki eleve a jövőből érkezik, megmásítva a jelent, akkor sikerülhet-e szembemenni a sorssal? Sikerülhet-e megváltoztatni az idő folyását? Itt megjegyezném, hogy efféle kérdéseket vártunk el a Különvélemény sorozattól is, ahol ezeket tudatosan kihagyták.

    Legends-of-Tomorrow-promo-posters

    Nem kell aggódni, nem fognak magasröptű filozófiai eszmecseréket folytatni, bőven kijut majd bunyóból is. A nyolc legenda egész szépen árnyalva van, saját motivációkkal, küzdeni akarással, vagy éppen „tojok az egészbe” attitűddel. Mindenki létjogosultsággal bír a sorozatban, hősökhöz képest tényleg letisztultnak hatnak, kivéve egy embert: Fagykapitány társát, Hőhullámot. (Ők eredetileg negatív karakterek, itt is azok maradnak, még nem jöttem rá, miért kellenek Rip Hunternek.) Gyakorlatilag valahol megállt egy szociopata Groot szintjén. Sok szövege nincsen, ami van, azt nagyjából kiteszi a macsózás és a „bárkit megölök, bárhol, bármivel” félmondatos megoldások. Azon sem igazán jutottam túl, hogy a Szökés sorozat mindkét sztárja most gonoszt alakít, rettentő idegesítőnek hatnak, és hogy egyáltalán miért kell folytatni a Szökést (2016-ban egy 10 részes sorozatban tér vissza)?

    captain cold - heatwave

    A Holnap Legendáinak első része kellemes volt a szemnek. Nem kaptunk sokat, de az alapok lehelyezése, fogjuk rá, kielégítő volt. Elég mélységet is kaptak a szereplők, ami teljes mértékben a sorozat hasznára fog válni, a későbbi esetleges veszekedésekhez meg főleg. Dr. Stein (Tűzvihar egyik fele) személyében ott van a tudálékos öreg, Palmer (ATOM) pedig tudálékos fiatal – tökéletes ellentétek. Sarah (Fehér kanári) maradt az ex-árnyak ligája tag, és ex-halott, ehhez mérten is fog viselkedni. A többiek is belesimulnak az egész környezetbe, egyesével nem jellemezném őket, mert szinte mindegyikőjük megérne egy-egy külön cikket. Beszélgetnek egymással, ugratják, beszólnak a másiknak. Tényleg hihető emberi lényekről van szó, akik sokszor humorral próbálják meg feloldani a feszültséget, ami a világ megmentésével jár.

    legends-of-tomorrow

    Remek, ahogy nyolc – Rippel együtt kilenc – totálisan különböző ember ugyanazt a célt próbálja elérni, persze más eszközökkel, és más felfogással. Az időutazás adhat egy külön ívet a szériának, miszerint úgy tűnik, nem egy helyre, egy időbe repülnek el, hanem módszeresen bemutatják a különböző történelmi időszakokat.

    A sorozatpremierrel nem kaptunk túl sokat, de beérhetjük ennyivel, mert számtalan új kalandot fog még nekünk nyújtani, és valljuk be, gyönyörűen bővíti a kisképernyős Arrowerse névre keresztelt univerzumot.

  • Gotham 2. évad – Félévad-záró kritika

    A Gotham sorozat kezdeti bukdácsolásai után az első évad igazán kerekre sikerült. A készítőknek sikerült megteremteni egy igazi autentikus DC hangulatot, amit tudatosan építettek, fejlesztettek, s nem utolsó sorban térben-időben megfelelően elhelyeztek. Itt-ott belenyúltak az alapokba is, de így vált teljessé az egész. A második évadra sok mindent ígértek, lássuk, sikerült-e eddig beváltani őket.

    A cikk elszórtan SPOILEREKET tartalmaz!

    Az első néhány epizód valami elképesztően dinamikusan ívelt felfelé, egy pillanatra sem hagyott unatkozni minket. Gordon kikacsintásai a törvényenkívüliség felé nagyot dobtak a karakterén, csakúgy, mint Pingvin mélyebbé válása, dramatizálása. (Ha Jim Gordon hangja egyel mélyebb lenne, simán elképzelnéd, hogy Batman lesz belőle.) Barbara Kean szerepe jócskán megnőtt, a leglényegtelenebb női szerepből az egyik legizgalmasabb lett a második évadra. Bruce Wayne rálel a későbbi Batcave-re, tele néhai apja számítógépeivel, rajta kismillió adattal. Itt már bekerült a képbe Lucious Fox, aki szintén elengedhetetlen Batman szempontjából. Nyilván itt még nagyon messze állunk a Sötét Lovag felemelkedésétől, de a sorozat tudatosan nem erre teszi a hangsúlyt. Bruce életével csupán szeletekben foglalkozik, és néhol elszór egy morzsát, csak hogy tudjuk, később kivé fog válni, és mik lesznek a kiváltó okok. Szóval a DC esszenciális szerepkörei remekül felépítve, apránként adagolva jelennek meg a képernyőn, a számtalan rejtett utalással egyetemben. Amikhez pompásan hozzátesznek a jól kiválasztott színészek alakításai is.

    Enyhe csalódásként ért (ám később logikusan gondolkozva jobb is így) Jerome Valeska hanyatlása és kevéske szerepe. Szerettem volna azt hinni, hogy ő lesz Joker, de végül szertefoszlott a remény. Alapvetően Joker egy örök misztikum marad. Nem tudjuk honnan jött, ki ő, mi az igazi története, és ezzel tisztában volt a Fox is. Halála viszont nem hozott teljes megnyugvást Gotham népére, hiszen ha nem is Jerome volt a terv-nélküli gaztevő, letette az alapokat a későbbi, igazi Jokernek. Csak győzzük várni…

    jerome valeska - gotham

    Majd ahogy minden sorozat minden évadában, előkerültek a limonádé epizódok is. Theo Galavan, az aktuális főgonosz néhol nagyon menőnek hatott, néhol pedig idegesítő, fölösleges karakternek. Szintúgy a későbbiekben Barbara és Theo húgának, Tabithának (Tigress) kapcsolata. És persze szinte fölösleges, mégis valamennyire fontos Bruce és Galavan unokahúgának viharos tini-lámúrja is.

    A héba-hóba vontatottá vált intermezzok után újra fellendül az évad, ami tartott egészen a tizenegyedik epizódig, azaz a fél-évadzáró részig. A készítők felhalmoztak mindent, mi szem-szájnak ingere. A hangulat annyira noir lett, hogy a szürke és fekete kontrasztokon kívül alig látni valami színt, kivéve talán Ed Nygma lakásának villódzó zöld neonjait.

    Gordon egyre keményebb, ütősebb lesz. Gond nélkül dacol bárkivel, bárhol, nem riad vissza az illegális cselekedetektől sem. Lassacskán tényleg igazi törvényenkívüli igazságosztó lesz (remélem azért nem kerül sor arra, hogy ő lenne Batman – pedig a hangja egyre csak mélyül), aki szinte mindig érzelmi hullámvasutakon utazik a jó és az őrült gyilkos vékonyka határán egyensúlyozva. Pingvin és Nygma szoros barátságot kötnek, szóval sejthető valami elképesztő gonoszkodás a jövőben.

    Gotham-Penguin-and-Nygma

    A sorozat egyre inkább elmerül Gotham szennyében. A város egyre mocskosabb, kilátástalanabb, ahogy a főszereplők is azokká kezdenek válni. Mindenkinek személyes sérelmei vannak, ami a mérhetetlen alvilág miatt van – mindenkinek van vesztenivalója, és foggal-körömmel kapaszkodik belé, még ha ezért a bűn felé kell is fordulnia. Minden egyre sötétebb és brutálisabb. Ez nagyon jól kivehető a részek előrehaladtával, de főleg Gordon szerepén érződik, ahogyan „megfertőzi” a város és mégis épelméjű próbál maradni.

    Kezdeti pletykák szóltak arról, miszerint Galavan a Baglyok Tanácsának tagja. Annak a csoportnak, amely építette Gotham-et, és az alvilágon keresztül irányítják a világot kvázi szabadkőműves titkostársaságként. Nem véletlen, hogy a bagoly a jelképe az illuminátusnak és a fent említett tanácsnak is. Ám mégsem így történt, helyette egy félig-meddig izgalmas, bár nem annyira motivált bosszúhadjáratot kaptunk, mely igyekezett kicsit a Wayne örököst előtérbe helyezni, valljuk be, enyhén sután.

    Gotham galavan

    Elérkeztünk az évad feléhez, és nem hagyott csalódni bennünket a készítőgárda; kapkodhattuk a szemünket mindenfelé. Érdemes megfigyelni, hogy a szokottnál is szürkésebb, barnább és kontrasztosabb a megvilágítás. Még, ha nappal is van, a színek annyira erőltetettek, hogy lassan érdemesebb lenne fekete-fehérben vetíteni az egész sorozatot. Bruce Wayne Galavan fogságában van, Gordont megmenti Pingvin egy kivégzés elől, Alfred pedig menekül Tabitha haragjától. Ez éppen elég ahhoz, hogy összeszedjenek egy halom embert és egyesével kiélhessék bosszújukat a gonosz Theo-n és a szerzeteseken, akik barbár rituáléval akarják megtisztítani Gotham-et kilenc ember meggyilkolásával, köztük az ifjú Bruce úrfival.

    gotham bruce wayne

    Barnes rendőrkapitány kiemelt tiltása ellenére afféle leszámoló-brigádot hoz össze Pingvin, de fegyverért nyúl a hűséges komornyik, Gordon, és Bullock is. Pillanatok alatt hidegvérrel kivégzik a szerzeteseket, ezzel megmentve Bruce-t. És az epizód vége… két jeleneten belül kiszáradt a szám az izgalomtól. Gordon talán végleges meghasonulása, Pingvin bosszúja és Hugo Strange laborja után Mr. Freeze megjelenése már hab volt a tortán.

    A sorozatnak vannak hibái, hiszen semmi sem tökéletes, de a történetmeséléshez nagyon ért. A karakterek megformálása szintén bravúros, és nagyon kreatív. Ráadásul ritka mostanában, hogy ehhez hasonló hatalmas cliffhanger-rel zárjanak egy mid-seasont. A kezdeti bűnügyi témát felváltotta a noir thriller-dráma zsáner, ami abszolút javulást hozott eddig. A várakozás a folytatásra nagyon erős, ám arra még várni kell egészen 2016 február végéig. Addig a rajongó-teóriák özöne fogja elárasztani az internetet, és mindenféle pletykát, híresztelést olvashatunk a folytatásról, de vigyázzunk velük!

  • Supergirl – Ismét új sorozat debütál

    Október 26-án mutatkozik be az amerikai CBS-en a DC legújabb sorozata, a Supergirl. Pedig már így is nehéz összerakni – még egy képregényeket kedvelőnek is – a különböző univerzumok kirakósait, főleg, hogy a DC képregények amúgy sem mindig linearitásukról híresek. Ott van a CW féle Arrow és Flash, majd jön a Legends Of Tomorrow, ami a két sorozat keresztezése lesz (és az előzetesében lényegében lespoilerezi az Arrow folytatását). És ott van nekünk a Fox sorozata, a Gotham. Az Íjász és a Villám egy rétegben mozog, érthetőek a cselekményszálak, oda-vissza epizódok is vannak, tudhatjuk, hogy egyazon világról van szó. A Gotham címéből adódóan máshol játszódik, de más időben is. Supergirl-ről már nem is beszélve. Na, már most: a kisképernyőn a különböző jogok és TV-k közötti médiapolitika miatt sok az eltérés. Pedig, ha az egységes egészre következtetünk, a különböző sorozatok szereplői később az Igazság Liga tagjai. Ami ugyan más univerzum, más képregény, mint az eddig felsoroltak. Ezt megfejelve ott van még a többi Föld is, mint párhuzamos világok, de ebbe már végképp nem mennék bele.

    [the_ad_placement id=”kezi”]

    Jövőre érkezik a mozikba a Batman V Superman, ami szintén más megközelítés lesz, más történet, és felvezetés az Igazság Ligájához. És még besorol mellé az Öngyilkos Osztag is, aminek némi köze lesz majd a Ben Afleck által játszott denevéremberhez.

    Nem tudom erősen állítani, hogy szükségünk van-e még egy önálló, és új sorozatra, mint a Supergirl, de azt sem mondom, hogy nincs. A pilot epizódot megnézve nem is igazán tudtam állást foglalni.

    A történet utalgat az Acélemberre, és arra a sztorira, ami a 2013-as filmben történt. Szóval ennek is lesz valami kapcsolata a Batman V Superman-hez, hiszen egy univerzumban zajlanak a dolgok. Viszont az eddigi infók alapján Supergirl-nek semmi köze nem lesz az egészhez. Ez már így is bonyolult, és még a jövő zenéje.

    batman v superman

    Szóval, a Supergirl!

    A történet szerint Kara Zor-El-t, vagyis Kal-El (Superman) unokatestvérét a Krypton pusztulása előtt utánaküldik a pici Acélembernek, hogy vigyázzon rá a Földön. Azonban egy véletlen folytán Kara az űrhajójával egy időbörtön felé sodródik és csak sok évvel később érkezik meg a Földre. Superman ekkor már felnőtt, és elismert szuperhős, így nem kell már megvédenie őt. Kara elhatározza, hogy a lehető legátlagosabb életet éli, ami annak rendje-módja szerint nem jön össze. Hamar kibontja összetűzött haját, leveszi szemüvegét, s így teljesen felismerhetetlenül megment egy zuhanó repülőt, amin nem mellesleg mostoha-nővére is utas. Amit Superman-nél sem érthettünk soha, azt itt sem fogjuk. Csupán hajviselete változik meg a lánynak, mégsincs senki, aki felismerné őt, csak az a férfi, akivel még soha életében nem találkozott.

    supergirl poster

    Kara úgy dönt, felhagy átlagos életével, mert városának hős kell. Superman nem lehet mindig mindenki segítségére, így rá hárul e nemes feladat. Dióhéjban ennyit lehet a pilot epizódról elmondani, de meglepő módon egy-két apró spoiler is feltűnhet, azokat direkt hagytam ki. Ha ismerős gonoszokat, vagy éppen segítőkész hősöket is felsorakoztat a CBS, akkor nagyon elégedett leszek. A Supergirl egy ízig-vérig csajos-szuperhősös sorozat lesz, de a képregényrajongóknak is erősen ajánlott. Abból a szempontból biztosan hatásos lesz, hogy tovább hangsúlyozhatják vele az erős női szereplők fontosságát. Alig látni főszerepben nőt, pláne, ha szuperhősökről van szó. A DC-nél nem jelentett gondot eddig sem, hiszen bármelyik sorozatban felmutathatunk kedvelhető, erős személyiségű nőt, egészen a kedves, örökké támogató lánytól a vérbeli pszichopatáig. Ám mindenképpen tovább kell bővíteni a női protagonisták körét is.

    Néhol a speciális effekteken, CGI-on van mit csiszolni, de még képes vagyok reménykedni, hogy egy nézhető, látványos és utalásokkal teli felvezetője lehet a jövőre érkező hatalmas összecsapásnak, aminek főszereplői Gotham Sötét Lovagja és a világmegmentő idegen, Acélember lesz.

  • Zöld Íjász – évadpremier

    A DC gőzerővel építi ki a saját filmes és sorozatos univerzumát, minden bizonnyal hatalmas sikerrel. A MARVEL filmjei hamarosan kihívóra akadnak az elkövetkezendő nagyszabású DC-mozikkal. A sorozatok terén is megy a versengés, és egyre több új széria látszódik a horizonton. Az első alapkőként szolgáló sorozat négy éve kezdett a CW csatorna gondozásában; ez volt az Íjász, vagyis az Arrow. Sorozatkritikánkban már kifejtettük véleményünket az Oliver Queen életét feldolgozó sorozatról, ám eközben elstartolt a negyedik szezon is.

    Nem kerülgetem a forró kását, én eddig minden hibája ellenére szerettem az Arrow-ot. A figyelem azonban megoszlott, és a többi karakter sokkal érdekesebbnek bizonyult – a többi sorozat révén. Valami eltört, és nem biztos, hogy megtudják ragasztani.

    stephen amell

    Oliver visszavonult, és Felicityvel él együtt álomlakásban, álomkörnyéken, valahol álomországban. Minden nagyon idilli, és minden tökéletes. Az Oliver-t játszó Stephen Amell munkásságán itt ütköznek ki a hiányosságok. Ha az a boldogság, amit az ő arca kifejez, akkor köszönöm, nem kérek. Az első néhány percben minden annyira mesterkélt, hogy felüdülés volt, mikor a már átnevezett Star City-ben felüti fejét az újabb probléma.

    Thea Vörös Íjásznak öltözve (Roy ruhája pont passzol rá, pedig fele akkora, mint a srác- biztos Cisco készített másikat) próbál rendet tenni a városban, ám nincs egyedül: Laurel továbbra is Fekete Kanáriként, Diggle pedig… egy sisakban segít Oliver húgának.

    arrow s04

    Hamar rájönnek, hogy túlmutat rajtuk a veszély, így Laurel és Thea meglátogatják Oliver-t, hogy visszahívják Star City-be. Vonakodva ugyan, de az Íjász visszatér. Diggle még mindig nem bízik meg benne, aminek valljuk be, valóban van alapja.

    Az új fenyegetés középpontjában a speciálisan kiképzett katonák – a Szellemek állnak, akiket pedig Damien Darkh irányt. Említést tesznek a H.I.V.E alakulatról is, ami valószínűleg később, de része lesz az Íjász világának.

    Eközben újabb flaschback-eket kapunk Oliver múltjából, ami már őszintén idegesít. Elvileg öt évet töltött egy „pokoli szigeten” az első etap története során. Azóta megjárt egy hajót, Hong Kongot, Starling City-t inkognitóban, és újra Lian Yu szigetét. Végtelen kalandban volt része, amely során legalább egy tucatszor csupán a véletlenen múlt az élete. Öt év valóban hosszú idő, de az első visszaemlékezésekhez képest abszolút nem odaillő, hogy még mindig folytatódnak a múltbéli kalandjai – megállás nélkül.

    team arrow

    Visszakanyarodva a jelenhez, Damien nagy fenyegetést jelent a város lakói számára. Célja, hogy teljesen elpusztítson mindent, majd a hamvakból egy új és szebb dolgot hozzon létre.

    Olivernek és a csapatnak sikerült megakadályozni egy komoly robbantást, de így megtapasztalják Damien Darkh igazi erejét.

    A főgonosz egy rendkívül érdekes karakter, de a színész (Neal McDonough) valahogy nem illik a szerepre. Alapvetően nem áll tőle messze a szuperhős szerepkör, hiszen az Injustice verekedős játékban ő adta Flash hangját. Vagy említhetném, hogy Amerika Kapitányba ő játszotta a ’Dum Dum’ Dugan-t, vagy éppen egy Batman egészestés rajzfilmben Deadshot hangját kölcsönözte. Valahogy „élőben” mégsem passzol be, nehéz lenne megmondani az okát.

    damien darkh

    Összefoglalva, valami, ami eddig működött – már nem működik az Íjászban; azaz most már tényleg Zöld Íjászban.

    A karakterek valahol megcsömörlöttek, és nem érdekesek. Lehet, mert én már nagyon várom Hawkgirl és Hawkman bemutatkozását. Vagy Flash-ben és a többi metahumánban sokkal több potenciál rejtőzik. Oliver olyan, amilyen eddig, a többiek sem változtak, és emiatt nehézkes lehet a folytatás.

    A szupergonosz Damien-el kapcsolatban akad még felfedetlen titok, amire kíváncsi vagyok, de a séma már enyhén szólva is sablonszerű marad. A szezonnyitó epizód utolsó néhány perce vált igazán érdekessé, és emiatt várom a következő fejleményeket – még ha nem is olyan lelkesen, mint korábban.

    green arrow

    Az Arrow sorozat egy mély szakadék felé hajt, és nagyon nem lenne jó, ha belezuhanna. A maga módján felépített egy remek világot, amit kár lenne veszni hagyni, de valami újra van szükség. Valami másra, ami életet lehelne a fokozatosan kihűlő sorozatnak. Hátha a Flash-el közös crossover-ek felfrissítik megint, és kibontakozik az évad, ahogy az egy DC sorozathoz méltó.

  • Zöld Íjász sorozatkritika

    Figyelem: a cikk SPOILER-eket tartalmaz!

    A Zöld Íjász (Arrow) negyedik évada október 7-től kerül a képernyőkre, és ezen apropóból összefoglaljuk, mit is láttunk eddig.

    A sorozat a DC képregények egyik karakterén alapul, aki többek között az Igazság Ligájának oszlopos tagja is, Batman, Superman, Flash és sokan mások mellett. Szupererő híján sokszor emlegetik Batman utánzatának, amiben lehet némi igazság: mindketten rendkívül gazdagok, hasonló személyiségük van, és fizikai erejükre támaszkodnak földöntúli képességeik hiányában.

    Mivel az Íjász karaktere nem mondható minden idők legfelkapottabb hősének, ezért aggódva várták a képregény-rajongók a sorozat eljövetelét. Bevallom, én a sorozat harmadik része után jöttem rá, hogy Arrow, az az Arrow; és kiszúrtam a DC logóját a stáblistában.

    team arrow

    Mondhatni nem indult zökkenőmentesen a széria. A rajongók a hajukat tépték, aki pedig nem ismerte az Íjászt, az nem tartotta túl izgalmasnak. A Stephen Amell által megformált Zöld Íjász, – akinek polgári neve Oliver Queen – sem aratott kimondott sikert. A női szemeknek kétségkívül elbűvölő, de egy sorozathoz, és egy szereplő megformálásához ennél több kell. Amell színészi tehetsége megállt egy érzelemmentes kősziklánál, és azóta is csak apránként halad előre.

    A mellékszereplők sem indítottak valami fényesen. Néhányuk a harmadik évadra eljutott olyan szintre, hogy színészkedésnek lehetne nevezni, de sajnos az első, talán még a második szezonig ez nem sikerül. Képtelenek bármilyen árnyalt érzelmet kifejezni: ha szomorúak, akkor sírnak, ha vidámak, akkor erőltetett vigyort képeznek arcukra. Innen tudjuk csak meg az aktuális hangulatukat, vagy a zene sejtet valamit.

    stephen amell

    Hogy ne akadjak meg csak a rossz dolgoknál, kiemelném a harc-koreográfiákat, amik tényleg nagyon jól néznek ki. Tudatosan megtervezett verekedés-jelenetek tárulnak szemünk elé, amit egyedül talán a sziréna-szerű hangeffekt tud elrontani.

    Szépen, lassan (tényleg lassan) megjelennek a képregényekből már ismertebb karakterek. Feltűnik Deathstroke, Amanda Waller, Deadshot, Ra’s al Ghul és még sokan mások, akik ismerősek lehetnek rajzfilmekből, képregényekből.

    A harmadik évadban crossover epizódok is bekerültek a sorozatba, melyben a Villám is feltűnik (ahogy a Villámban az Íjász), hogy egymást segítsék egy-egy nagyobb volumenű ellenséggel szemben.

    deathstroke

    Valahogy úgy tűnik, hogy az Arrow készítői nem bíztak a sikerben, és egy, esetleg két évadosra tervezték a műsort, mert nem érzékelhető tudatos sztorivezetés.

    Nézzük meg, miért:
    Oliver Queen apjával és barátnőjének (Laurel Lance) húgával (Sarah Lance) hajókirándulást tesznek, majd hajótörést szenvednek.
    Oliver kikeveredik a közeli szigetre, ahol megkezdődnek kalandjai,  megismeri önmagát, és a korábban végtelenül arrogáns, felelőtlen „kisfiúból” igazi felnőtt válik. Jellemfejlődésnek kiváló is lenne, ha a továbbiakban nem ugyanezt néznénk végtelenítve. Megtapasztalja, milyen ölni, megtanul íjjal lövöldözni, új barátokra és ellenségekre tesz szert.

    Majd megkezdődik a kavarodás, mikor Oliver visszajut otthonába, Starling Citybe, ahol az utcák rendbetétele közben flashback-el múltjába. Közben korábbi barátnője, Laurel hibáztatja Sarah haláláért, aztán együtt lesznek, de nem igazán működik a kapcsolatuk. Kiderül, hogy Oliver közben a szigeten beleszeretett Shado-ba: annak a férfinak a lányába, aki segíti őt Lian Yu-n túlélni. Ám kiderül, hogy Sarah mégsem halt meg, de nem tudja elfelejteni Shado későbbi tényleges halálát. Oliver ekkor együtt van Sarah-val, aki majd beáll az Árnyak Ligájába (League Of Assassins). A jelenben Oliver szó szerint szenved Laurellel, ameddig Sarah fel nem tűnik Starling Cityben, amikor is újra járni kezd a fiatalabb húggal. Majd Sarah tényleg meghal, és végül a harmadik évad végére minden szappanoperát meghazudtolva Oliver összejön Felicity Smoak-kal, aki már a kezdetektől segíti őt alteregojának fedezésében, és a bűnüldözésben.

    Tulajdonképpen Oliver Queen majdnem az összes női karakterrel lefeküdt a sorozat során, és ez teljesen természetes mindenki számára. Néha egy veszekedős jelenetben összekap egyik-másik szereplővel, de nem túl életszerűen.

    A főszereplő múltbeli megmérettetései nem érnek véget Lian Yu szigetén, hiszen onnan egy kalózhajóra kerül, majd pedig Hong Kongba kerül, ahol Amanda Waller (Öngyilkos Osztag és az A.R.G.U.S vezetője) kényszeríti őt bevetésekre.

    laurel_sarah

    A szembetűnő hatalmas hibák ellenére a Zöld Íjász egy kedvelhető sorozat. A második évadtól beindulnak az események, és ismertebb karakterek is bekerülnek a szériába. Bővül az Íjász csapata is, így egyre többen nézhetnek szembe a főgonoszok haragjával. A harmadik szezonba bekerült Ray Palmer, akit Atomként ismerhetünk – és teljesen átformálja Starling Cityt, folyton rivalizálva Oliverrel.

    Az Arrow egy meglepően megosztó és furcsa sorozat. Tele van ordító értelmetlenségekkel, mellette pedig leköti az ember figyelmét, és egy-egy unalmasabb epizód után felpörögve valami újat mutat. Az effektek sokat javultak, a szereplők kezdenek megnyílni, egyedi személyiségük van. Olivert játszó Amell még mindig baltaarccal alakít, de lehet nem is kell több, hiszen a karakter múltjában számos megpróbáltatás érte, amitől „elfogytak” érzelmei. Így akár tökéletes is lehet a szerepre. A Flash bevonása kitűnő ötletnek bizonyult, és a már készülő Holnap Legendái sorozat is ígéretesnek tűnik.

    arrow-flash

    Az előző szezon izgalmas vége után a negyedik évadban új ellenség bukkan fel, Anarchy szerepében, de számíthatunk még meglepetésre a CW elmondása szerint. Oliver hűséges segítője, Diggle új ruhát kap, és a rajongó-elmélet megdőlni látszik, miszerint nem a Zöld Lámpás lesz majd későbbi karaktere. Illetve feltűnik majd a szintén CW-s, ám elkaszált sorozatból Constantine is, a démonvadász. Hogy miként szövetkezik egy epizód erejéig a Zöld Íjásszal, október 7 után megtudjuk, az Arrow negyedik évadában.

    https://www.youtube.com/watch?v=z8HCgxHX8YE

  • The Flash sorozatajánló

    Októberben a második évaddal jelentkezik mindenki kedvenc piros ruhás gyorshajtója, a Villám (The Flash). A Zöld Íjász spin-offjaként indult széria első részei nem arattak nagy sikert. A kezdeti nehézségek ellenére Barry Allen kalandjai végül nem csak, hogy nézhetőre, egyenesen lehengerlőre sikeredtek.

    A sorozat szembement a többi DC-re jellemző alkotás sötét hangulatával, és egy kicsit színesebb, vidámabb hangulatot közvetít a nézők felé. Azért nem kell félni, a dráma itt is visszajáró vendég, de a gyakori bugyuta poénkodások könnyed atmoszférát teremtenek – legalábbis próbálnak, addig, amíg lehet.

    barry allen

    A Flash sikeresen bevezet minket a szuperhősökkel teli univerzumba, ami eddig elmaradt a kisképernyőn. A Zöld Íjászban – legfeljebb Deathstroke-ra lehetne rányomni a szupergonosz titulust (erről lehetne vitázni) – mindinkább a földhözragadtság volt jellemző. Így a Flash igazi áttörésnek számít, hogy végre bekerültek a különböző szupererővel bíró szereplők a jó és a gonosz oldalon is, sikerrel egyesítve a DC univerzumát, utat nyitva a fejlődésnek.

    Rengeteg klasszikus karakter kap szerepet a sorozatban. Ez nagyon beizzítja a rajongókat, akik a legapróbb utalásokat is kiszúrva találgatják a következő részek történéseit. Vagy elégedett mosoly húzódik az arcukra, mikor „leesik” egy-egy elrejtett easter egg. Hogy csak néhány példát mondjak: szerepet kap Grodd, a zseni gorilla, vagy Fagykapitány, Trükkmester és Villám egyik legádázabb ellensége: a Fordított Villám (Reverse Flash). Ahogy az Íjásznál is megjelent a Villám egy-egy epizód erejéig, úgy viszontláthatjuk Oliver Queen-t és csapatát a nagyvárosban, hogy segítsenek Barry ügyeiben.

    reverse flash

    Az évad közepétől zseniális csavarok kötik le a figyelmünket, úgyhogy a kezdeti langyos felvezetés után alig leszünk képesek abbahagyni a sorozat nézését.

    Látszik a szérián hogy igen nagy költségvetést kaptak a speciális effekthez. Látványra nem a megszokott délutáni-sorozat hangulatot adja, hanem majdnem olyan, mintha egy filmet néznénk, több darabra vágva. Persze ráfér a fejlődés, de sorozathoz képest felülmúlja társait.

    A színészek teszik, amit kell, noha ez nem sok. Nem alakítanak rosszul, de nem nyújtanak igazán maradandót. Grant Gustin (Villám) játéka a sorozattal együtt fejlődött. Az évad végére egész komoly érzéseket tudott átadni a képernyőn, ami a szezon elején még elképzelhetetlen lett volna. Ha erről az oldalról közelítjük meg, akkor a sorozat együtt fejlődött Barry-vel is. Kezdetben önmagát sem vette komolyan, ám mikor nagy felelősség hárult rá, igenis megmutatta, mire képes.

    arrow flash

    DC rajongóknak kötelező darab, bár eltér némileg a képregénytől. Főleg Barry karaktere majdnem szöges ellentéte az általában jellemzett figurától: nem nagyszájú, beképzelt, vagy épp idétlen. A CW sorozatában rendkívül okos, érzelmes, szerény és önbizalomhiányos. Az előbbi jellemzők inkább egyik sorozatbeli társára, Cisco-ra igazak.

    legends of tomorrow

    Aki nem ismeri a karaktert, nekik is tudom ajánlani, mert a sorozat így is látványos és izgalmas kikapcsolódás lehet, főleg azoknak, akik szeretik a szuperhősöket.

    Flash kalandjai nem állnak meg a következő évaddal. A Holnap Legendái című új sorozat forgatásai már megkezdődtek, amiről már egy korábbi cikkben írtunk. A legújabb infók szerint a társasághoz csatlakozik majd Hawkman és Hawkgirl is.

    hawkman hawkgirl

    Ha az egyre több spin-off és mellékprojekt nem veszi erejét a készítőbrigádnak, akkor a Flash sikere egy ideig biztosan töretlen lesz.

    A második évad október hatodikán indul.

  • Gotham visszavár

    A képregények világa eszeveszett sebességgel tágul, fejlődik. A papírról a karakterek nagyszabású filmekbe vándorolnak, mindig hatalmas beruházások keretein belül. A kisképernyőt az elmúlt pár évig mintha kihagyták volna. Természetesen voltak rajzfilmsorozatok, kisebb-nagyobb próbálkozások, de mégsem volt az, amire igazán vágytunk: élőszereplős szuperhős-műsorok, és még több képregényszereplő.

    Mostanra sorra kapjuk őket, legyen szó a Marvel sorozatairól (S.H.I.E.L.D ügynökei, Carter ügynök), vagy épp a DC kisképernyős húzásairól (Zöld Íjász, A Villám). A tavalyi évben tovább bővült a repertoár, és új megközelítésből láthatjuk kedvenceinket…

    DC comics heroes

    A Gotham című sorozat megjelenése előtt az elkötelezett keménymagos rajongók nem sokat reméltek a show-tól. Félelmük valamilyen szinten jogos volt, hiszen ilyet még nem igazán láttunk. A Gotham nem a mostani szuperhősök fenékszétrúgós mindennapjait mutatta be, hanem a múltba kalauzol minket. Így jobban szemügyre vehetjük a híres fiktív város alvilági történéseit.

    A fonalat Bruce Wayne szüleinek meggyilkolásánál vesszük fel, amit egyébként már számtalanszor láthattunk szinte bármelyik Batman film, vagy rajzfilm keretében. Az üggyel James Gordon foglalkozik, kinek nevét szintén jól ismerhetjük a DC univerzumból.

    Mikor mindenki lemond a tettes megtalálásáról, a nyomozó még mindig kitartó, de ezáltal sok-sok ügybe belekeveredik, ezzel színesítve a későbbi gonoszok palettáját. Nagyobb rálátást kapunk a maffia háborújára, ami hatalmas szerepet játszik Oswald Cobblepot Pingvinné válásában is. Ez adja majd az évad magját.

    penguin cobblepot

    Mondhatjuk, hogy minden összefügg mindennel, és a kezdeti aggódás teljesen eloszlott. Mesterien keveredik a krimi a drámával, amihez a színészek munkája nagyban hozzájárul. Illetve nem csak az ő munkájuk, hanem a castingé is. A karakterek fiatal énjét bemutatni önmagában nehéz feladat lehet. Főleg, hogy csak elejtett utalásokból, avagy eredeti nevükből tudhatjuk, ki lesz majd Gotham és a Fekete Lovag ellensége – és mégis sikerült eltalálni a gonoszokat.

    Gordon az önbíráskodás helyett a törvény eszközeivel próbálja megvédeni a várost, ám ez nem tűnik egyszerű feladatnak. Ahogy egyre inkább belekerül a kétes ügyekbe, egyre több gonosztevő lép színre, akikkel majd Batman is felveszi a harcot – sok évvel később.

    gotham casting

    A sorozat hangulata követi a Christopher Nolan által megálmodott komorságot, amit sikerrel vitt tovább a Zöld Íjász is. Gotham egy mocskos ügyletekkel teli, maffia-által vezérelt város. Ehhez tökéletesen illik, hogy tulajdonképpen minden szürke; az épületek, a szereplők ruhái, a berendezések, a karakterek egymáshoz való viszonyulása, és sorolhatnám végeláthatatlanul.

    A gonoszok tényleg gonoszak, van motivációjuk, ami nem mindig a pénz: inkább a hatalom, szerelmi csalódás, vagy gyerekkori sérelem váltja ki. Jó karakterből kevés van, és ha jobban belegondolok, tisztán jó nincs is. Talán Gordon képviseli egyedül a világos oldalt: nincsenek stiklijei, és igyekszik mindenkivel betartani a törvényeket. Mindenki más azonban önző, arrogáns, cinikus, és az emberi gyarlóság legkülönbözőbb jellegzetességeit mutatják.

    riddler penguin

    A Gotham egy kifejezetten jó bűnügyi sorozat, amit megspékel a DC képregények hangulata is, és a szereplők előzetes ismerete nélkül is élvezhető. Ugyanakkor a rajongóknak kedvezve sok utalást tartalmaz.

    Az első évad sikere után, szeptember 21-től indítják a második szériát, amiben, ha hihetünk a pletykáknak, Pingvin helyett már Jokerre fókuszálnak a készítők.