Címke: dc

  • A geek világ sztárjaival találkozhattak a bécsi Comic Con látogatói

    Ahogy ebben a cikkünkben már korábban beszámoltunk róla, színes és izgalmas forgatag lett a második bécsi Comic Con, ahol a színvonalas cosplayesek, az ezernyi videojátékos és filmes kacat mellett még hírességekkel is összefuthatott az ember. Az egyik legnagyobb névként dedikált a rajongóknak és fotózkodott együtt velük Kristian Nairn (Hodor) a Trónok harcából, Michael Cudlitz, a The Walking Dead Abrahamja, Mark Pellegrino a Lostból és a Supernaturalből, Jeri Ryan a Star Trek: Voyagerből, a leszbikus harcosnőt alakító Gemma Whelan szintén a Trónok harcából, valamint Chris Rankin a Harry Potterből. Végül, de nem utolsó sorban ott volt még Billy Boyd (Pippin) is A Gyűrűk Urából, akit szinte szétszedett a közönség. Mindemellett érkeztek a Marvelt és DC-t erősítő grafikusok, képregényrajzolók is, akik rendkívül erős insider vonalat hoztak a képregényes fesztiválra.

    viecc-int2

    A Comic Con már rég nem csak a képregényekről szól, erősebben jelen vannak a filmes és tévés vonatkozású sztárok és relikviák is. Így a nagyszínpad első, moderátor által levezényelt beszélgetését Mark Pellegrino kezdte a Supernaturalből, akitől – ahogy az itt szereplő sztárvendégek mindegyikétől – a közönség is kérdezhetett. Ő játszotta ugye a sorozatban Lucifert, rögtön meg is kérdezték tőle, hogy mit gondol a velejéig gonosz karakterekről mostanában a tévében. A színész szerint előfordulnak ők is a kisképernyőn, de legtöbbször olyan figurák tűnnek fel a sorozatokban, akikben azért van némi jóság is. Pellegrino mesélt arról, hogy szigorú ábrázata miatt sokszor hívják rendőrsorozatokba, de őt bizony a Supernaturalben főszereplő Misha Collinsék megviccelni nem tudják. A sztár még imitálta is a Samet és Deant játszó Jared Padalecki – Jensen Ackles kettőst. De Pellegrinót megkérdezték a Lost végéről is, ha már abban is elég jelentős mellékszerepe volt. Ő se tudott senkit megnyugtatni, hogy az alkotók jó megoldást választottak volna. A színész elmondása szerint ő is döbbenten vette tudomásul a lezárást.

    Igaz, hogy Pellegrino közel sem töltötte be az 1400 férőhelyes termet, a Marvel és DC berkeibe tartozó grafikusok azonban még kevesebb embert vonzottak be. Valószínűleg azért, mert az általuk képviselt vonal már legfőképp a hardcore szuperhős és képregényrajongókat érdekli. A művészek nagyokat csodálkoztak a buborékos ásványvizen, merthogy ilyen náluk ritkán akad, de jókat is szakmáztak. Stephane Roux legfőképp a Power Girlről beszélt, illetve a DC-nek végzett munkáiról. Adam Hughes arról, hogy őt főképp azért keresik a szakmán belül, mert olyan jól tud dögös női karaktereket rajzolni. Dolgozott már a Wonder Womanen, valamint a Tomb Raideren is. Ő volt az egyik leglazább a megjelent művészek közül, a főleg borítókat tervező rajzoló elmondta, mennyire nehéz dolga van, amikor panelek rajzolására kérik meg. Illetve előkerült az is, hogy korábban azzal szórakoztak, hogy Power Girl melleit az éppen futó szériában részről-részre nagyobbra vették, és a kiadó csak a kilencediknél szólt, hogy ez már sok lesz. De Adam mesélt arról is a közönségnek, hogy milyen kellemetlen volt, amikor megrajzolta egy Tomb Raider szám borítóját a kádban fürdő Lara Crofttal, pálmafás csempékkel és túlfűtött erotikával, amikor kiderült, hogy egy szibériai kaland lesz a füzetben olvasható sztori.

    viecc-int3

    Érdekes volt, ahogy kijött az, hogy az amerikaiak mennyire más kultúrában élnek, ugyanis amikor képregényes karakterek melleiről kellett például beszélni, akkor meg-megakadtak a művészek, mondván, hogy szabad-e itt ilyet. De biztosították őket ilyenkor, hogy Európában vannak, itt látott és hallott a nép már „mocskosabb” dolgokat is.

    Rajtuk kívül ott volt még Andy Price is, aki a My Little Ponyn dolgozott, ő persze meg is kapta rögtön a kérdést az egyik rajongótól, hogy mit szól ahhoz, hogy a képregény és az animációs sorozat furcsa érzéseket vált ki huszonéves férfiakból. Price elmondta, hogy minden ilyen franchise-nak van olyan nézői-olvasói rétege, akikről nem érdemes tudomást venni. A My Little Pony esetében ez olyan 3-4 százalék körül van szerinte, más címeknél meg 1-2. (Disclaimer: A valóságban persze ehhez képest jóval nagyobb lehet az ilyen követők száma, körülbelül 10-12 százalék körül.)

    Délután került sor a még 48 évesen is jó formában lévő Jeri Ryan paneljára a teremben. Őt már konkrétan szétszedte a közönség, rengetegen tódultak be a színésznő interjújára és sokat is kérdeztek tőle. A Star Trek: Voyager sztárja laza jelenség volt, és örömmel fogadta, amikor a rajongók arról biztosították, hogy Hetes mennyit jelentett számukra. Ráadásul ez a karakter volt az egyik első olyan a modern televíziózás történetében, aki szűk, dögös ruhákban is fontos szerepet töltött be egy sci-fi történetben és nem csak dísznek, afféle eyecandynek volt ott. A szőke színésznő mesélt arról, hogy amikor először látta a Treket, mennyire nem akart benne szerepelni. De arról biztosította a jelenlévőket, hogy igazi mérföldkőnek élte meg a sorozatot. A rajongói kérdések persze olyan produkciókat is érintettek, mint a Leverage, és a Helix is szóba került.

    viecc-int4

    A bécsi Comic Con szombati napjának egyik legnagyobb sztárja, aki miatt teljesen betelt a nagyterem, az Billy Boyd volt. A Gyűrűk Urában Pippint játszó színészben a rajongók egy igazán közvetlen embert ismerhettek meg abban a 45 percben. A színész elmesélte, hogy több mint 4 és fél évet töltött Új-Zélandon, amikor Peter Jackson filmjeit forgatták – persze ezt nem összefüggően, hanem hosszabb-rövidebb időperiódusokban -, de bármikor visszatérne, akkora élmény volt. Boyddal volt a legrövidebb a moderátori beszélgetés, a rendezők is tudták, hogy a rajongók bizony kérdezni akarnak majd tőle. De ez csak részben történt meg, a többség ugyanis arról biztosította a hírességet újra és újra, hogy mennyit jelentett nekik a filmsorozat. Ebből vicces dolgok is kikerekedtek, ugyanis a közönség néhány tagjából a sztár kikényszerítette, hogy kérdezzenek valamit. Aztán meg fordult a kocka és a rajongónak is számot kellett adnia arról, hogy mi a kedvenc étele.

    Billy Boyd igazi bohóc volt, de a jó értelemben, egy olyan figura, aki legrövidebb 5 perc alatt megszeretteti magát bárkivel. Trükközött ásványvizes palackkal, viccelődött németül (a végére számolni is nehéz volt, hogy hányszor hangzott el a szájából a „Das is mein Stuhl!” felkiáltás). A végére mégis megható perceknek lehettünk tanúi, amikor a harmadik Hobbit részhez készített The Last Goodbye című kísérőszámot adta elő élőben, egy szál gitárral a színész. Igaz, hogy 1400-an voltak körülbelül a teremben, mégis néma csend volt és hatalmas ováció zárta ezt a panelt.

    viecc-int5

    Az biztos, hogy A Gyűrűk Ura sztárja feltette a szombati nap végére a pontot. Nem lesz olyan rajongó az elkövetkezendő hónapokban, aki ne emlegetné Billy Boyd produkcióját mosolyogva. Ez alább videón is megtekinthető, a közönség ugyanis nyilván felvette.

    A rendezők ügyesen jöttek rá, hogy Európában is van igény a Comic Conokra, a geek világ sztárjaira, így nagy szerencse, hogy a New Yorki Comic Con és a San Diegói mellett már Bécsben is találkozhatnak a mainstream szórakoztatóipar nézői ekkora nevekkel. Igaz, hogy Hodorral mondjuk egy exkluzívabb, kis termes közönségtalálkozó már 100 euróba került, de lehetett látni ismerős magyar arcokat is az eseményen. Videobloggerek, újságírók is megfordultak a bécsi Comic Con pavilonjaiban, a magyar youtuberek közül pedig a prospektus szerint a TheVR-os srácok voltak jelen. Vasárnapra maradtak a Trónok harca és a The Walking Dead sztárjai, ha ők is hasonló színvonalat hoztak, mint Billy Boyd, akkor kijelenthető, hogy ez a téli Comic Con vélhetően nagyon kevés embernek okozott csalódást. Ha egyáltalán volt olyan.

  • Új előzetest és posztereket kapott Wonder Woman

    Hiába gyártott sokkal több szuperhősfilmet az elmúlt években a Marvel, mégis a DC lépi meg először azt, amire sok rajongó várt. Mégpedig, hogy női főszereplő köré építenek egy önálló filmet. 2017 júniusában jön a Wonder Woman film, Gal Gadot főszereplésével, Zack Snyder tollából, és akik látták a Batman v Supermant, azok értik, hogy miért várják ennyire sokan a produkciót. Mellékszereplőként is kiemelkedő volt ugyanis Wonder Woman.

    A történet szerint Diana, az amazonok hercegnője él-éldegél Themyscira szigetén, amikor is egy amerikai pilóta, Steve Trevor (Chris Pine) pottyan le közéjük, aki a világháború hírét hozza magával. Diana pedig elindul, hogy rendet tegyen az emberek világában. A címszereplőt játszó Gal Gadot rengeteg kritikát kapott, sokak szerint túl vékony, nem elég nőies a testalkata, az eddig látottak és a friss előzetes is azt erősíti meg, hogy a castingja pont olyan jól sikerült, mint Ben Affleck Batmanként vagy Henry Cavill Supermanként.

    Az egyetlen kérdés, hogy Wonder Woman önálló filmjéhez össze tudnak-e majd kaparni a készítők értelmes főellenséget. Bár a DC-nek épp, hogy ez az egyik legnagyobb erőssége a Marvellel szemben. Ott van nekik Joker, Bane, Kétarc és a többiek. Van miből szemezgetni. A 2017 június 2-án bemutatkozó Wonder Woman lesz a DC negyedik filmje a közös univerzumban a Man of Steel, a Batman v Superman és a Suicide Squad után. Aztán meg csak 2017 novemberéig kell várni, és jön a Justice League is.

    Alább megtekinthetőek a filmhez frissen kiadott plakátok is.

    ww-1

    ww-2

    ww-3

  • 30 éves az egyik legjobb Batman sztori

    Frank Miller neve ismerősen csenghet a képregény-kedvelő olvasók körében. Az amerikai képregényíró, borítótervező, filmrendező, író 1957-ben látta meg a napvilágot, és már a 80-as évek elejétől aktívan alkotott. Főleg sötét, noir műveiről híres, mint például a Daredevil, a Sin City, vagy a 300. Emellett a világ egyik leghíresebb négyrészes képregény-sorozatát is neki köszönhetjük, a The Dark Knight Returns című Batman sztorit, ami a napokban töltötte be kerek harmincadik évét.

    frank-miller

    1986 októberében került először az olvasók elé a roppant sötét hangvételű képregény, mely kimondottan más szemszögből közelítette meg Gotham lovagját. Ezeken a lapokon egy öreg, megfáradt Bruce Wayne szerepel, aki hosszasan megpróbálta elnyomni a kitörni vágyó Batmant, sikertelenül. Már végleg elege van a bűnözőkből, és már nem fél eldobni a maradék erkölcsi aggályait, s néha-néha bizony megöl pár gengsztert. „Ámokfutását” nem igazán nézi jó szemmel az amerikai kormány, ezért az elnök külön kérésére bevetik ellene az egyedüli „embert”, aki megállásra kényszerítheti őt: Supermant.

    batman-vs-superman-in-the-dark-knight-returns-comic

    Wayne úrfi állandó konfliktusban áll hűséges komornyikjával, Alfreddel, de feltűnik egy újabb Robin-jelölt is, amihez nem fűlik igazán a foga a denevérembernek.

    Az egész képregényt átjárja a sötétség, a kínlódás, és az önmagából kifordult világ mételyezett képe. Hiába a törekvések, hiába raboskodik a Joker katatón állapotban az Arkham Elmegyógyintézetben (nem sokáig), a bűnözés nem állt le. Batman meggyötört, már-már depressziós állapotban igyekszik elejét venni a Mutánsok névre keresztelt bűnbanda térhódításának.

    2012-ben és 2013-ban kétrészes egészestés rajzfilm dolgozza fel a Miller-féle Sötét Lovag visszatérését. Sőt, a tavalyi Batman V Superman számos pontban átemelt jeleneteket a képregényből – félelmetes pontossággal.

    batman_the_dark_knight_returns_film

    Tehát azok, akik azt hiszik, a Ben Afleck által játszott karakter nem is igazi Batman, az hatalmasat téved. Hiszen kereken harminc évvel ezelőtt már Miller lefektette a noir-Batman alapjait, amiből mai napig táplálkozik a franchise. Nem véletlen a sötét hangvételű Nolan-trilógia, amely szintén elképesztő részletesen vett át a The Dark Knight Returns, illetve a Year One lapjairól ötleteket. Idevehetőek még az Arkham videojátékok, de Miller rajta hagyta nyomát a mai napig olvasható Batman-füzetek lapjain is.

    Az 55 éves Bruce Wayne története rengeteg tanulsággal mutatja be egy magányos ember mindennapjait, aki nem mellesleg a világ egyik leghíresebb szuperhőse. Egy olyan emberét, aki mindent feltett, hogy megmentse szeretett városát, dacolva a számtalan bűnözővel, elfogadva, hogy sosem kap majd érte elismerést. Hiszen tudjuk: ő nem az a hős, akit megérdemlünk, hanem akire szükségünk van.

     

  • Holnap Legendái évadpremier

    A Holnap Legendái című sorozat első évada nem aratott fényes sikereket. Rossznak semmiképpen nem mondanám, de a tökéletestől is messze áll. Voltak nagyon jó, és kifejezetten botrányos epizódok is, de a fogadtatása is meglehetősen vegyes volt.

    Azonban a Legendák nem állnak meg, máris elstartolt a második évad. Egy picit félve ültem neki, de azt hiszem sikerült kellemesen csalódnom. Rip Hunter és csapata most egy meglepően pazar indítással kápráztatta el a DC-rajongó nézőket. Már csak az a lényeg, hogy meg is maradjon ez a lendület!

    legends-of-tomorrow-season-2

     

    A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az első szezon véget ért. Rip Hunter vezetésével a Legendák renegát időutazó bűnözőkre vadásznak szerte az időben, megvédve a most ismert történelmünket a különféle aberrációktól. A korok között lavírozva számos furcsaság tűnik fel a hősöknek, hiszen a történelmi korokban lézerpisztollyal rohangáló bérgyilkosok nem éppen mondhatóak hétköznapinak.

    Az első epizód a jelen korban veszi kezdetét, amikor Oliver Queen polgármesteri irodájában feltűnik egy furcsa fickó, ki rájön a Holnap Legendáinak létezésére, és felfedezi, hogy bajba kerültek az óceán fenekén. Miután megtalálják az Időlovast, a legénység után kutatnak, azonban csalódniuk kell. Első ránézésre az egész hajó kihalt, ám végül megtalálják Mick Roryt (Hőhullám), aki egy régóta tartó sztázisban vegetál. Micket sikeresen felélesztik, aki nem sokkal később néhány sör társaságában elmeséli a Legendák kalandos történetét az 1942-es évben. A többi már csak spoiler…

    legends-of-tomorrow-season-2-justice-society-of-america-team-photo

    A szezon nagyon erősen indult, minden pillanat mozgalmas, és izgalmas. A csapat dinamikája talán sokkal jobb, mint az előző évadban összesen, és az egymás közötti interakciók is természetesebbnek hatnak.

    Feltűnik az epizódban Albert Einstein, de az Íjász negyedik évadának gonosza, Damien Darkh is tiszteletét teszi. A rész végi csavar pedig sokat sejtet a DC-sorozatok jövőjét illetően. Elképesztő, mennyi jó ötlete van a készítőknek, és fantasztikus látni a képernyőn a különböző hősöket, antihősöket. Bele sem merek gondolni, mi lesz majd az Íjász – Flash – Supergirl – Holnap Legendái keresztepizódokban, ha már külön-külön is ennyire megpróbálják odatenni magukat az egyes szériák.

    the-cw-legends-of-tomorrow-arrow-the-flash-supergirl

    További kérdést eredményez a Flash sorozat jelenlegi állása is, miszerint hatással lesz-e a Flashpoint a többi széria univerzumára. Eddig úgy tűnik, hogy igen.

    Ha a különböző sorozatok tartják a mostani színvonalat, igazán remek éve lesz a képregény-rajongó nézőknek.

  • Még van visszaút – Zöld Íjász évadpremier

    Mindig nehéz dolgunk van a Zöld Íjász című sorozattal. Egyfelől ennek a szériának köszönhetjük, hogy ennyi DC képregényből adaptált műsort láthatunk a tévében, sőt akár a Marvel térhódítása is emiatt indulhatott el. Másfelől pedig szörnyű nézni, ahogy egy kimondottan remek széria fék nélkül rohan a szakadék felé. A harmadik és negyedik évadnál egészen részletesen kifejtettük, miért érezzük úgy, hogy már nincs remény a sorozatnak. Kedvtelenül, félve, csalódottan ültem le megnézni az ötödik évad első részét. Hát nem is tudom…

    arrow-season-5

    A történetben haladunk előre töretlenül, Oliver már polgármester a jelenben, maffia-tanonc a múltban. Fekete Kanári halott, de emléke tovább él, és egyre több igazságosztó jelenik meg az utcákon az Íjász által inspirálva. A „Team Arrow” darabokban, úgy tűnik, hogy már nem is áll újra össze eredeti formájában (láttuk már ezt párszor). Most azonban talán tényleg végleges a formabontás és a változtatni akarás. És ez akár igaz lehet a sorozatra nézve is. Szinte rá sem ismertem! Stephen Amell kitartóan próbál színészkedni (néha már sikerül is neki), az alap konfliktus jól ível, a rész dinamikája nem bukdácsolt össze-vissza, és nem lettem ideges az Oliver-Felicity párostól. Lehet én változtam egy uborkaszezon alatt, de az is lehet, hogy a sorozat próbálja felkötni a nadrágszíjat.

    arrow

    Érződik a változás szele, s mintha maga az egész Zöld Íjász hangulata is sokkal kellemesebb lenne. A szereplőket érintő kérdések felnőttesek, és a nyitás egy új csapat felé tényleg arról árulkodik, hogy van esély a fejlődésre.

    Természetesen új főellenséget is láthattunk a képernyőn, feltűnnek új karakterek is az Íjász univerzumából, és várható lesz a Flash-féle Flashpoint jelensége is valamilyen formában, bár ez inkább pletyka, sem mint konkrétum.

    Az első rész aktuális gonoszaként a The Walking Deadből jól ismert Chad L. Coleman jelent meg Tobias Church szerepében, de kapunk egy új íjász-ellent is Prometheus képében. A jó fiúkat erősíti majd Wild Dog karaktere, illetve az előző évadban megismert Curtis változik hamarosan Mr. Terrific-ké.

    Egyelőre nem bízom el magamat, nincsenek hamis elvárásaim a sorozatot illetően, de úgy érzem talán mintha elindult volna visszafele a sokszor emlegetett szakadéktól egy kellemesebb és biztonságosabb helyre.

     

     

  • Kiderült, kaphat-e saját tévésorozatot Superman

    Igaz, hogy jókora sikerrel 10 évadon keresztül futott már egy Superman előzménysorozat, a Smallville, a rajongók azonban ki vannak éhezve egy olyan tévészériára, melyben az Acélember játssza a főszerepet. A csatornát váltó Supergirl a CW-n komoly nézettséget ért el, 3,02 millióan kapcsoltak oda Kara Danvers legújabb kalandjaira, mely alig marad el a legkisebb országos csatorna eddigi legnézettebb szuperhősös sorozatától, a Flash-től. Barry Allen 3. évados visszatérése ugyanis még több embert, egészen pontosan 3,17 millió nézőt vonzott be. A Supergirl új szezonjának egyik legnagyobb durranása, hogy végre bemutatkozott a képernyőn a Tyler Hoechlin által játszott új Superman. Hogy milyen lett? Lazább, optimistább, mint Henry Cavill mozis verziója, jó páran egyből Christopher Reeve nevét emlegették, aki a 70-es, 80-as években sokakkal megkedveltette a karaktert.

    Fel is merült a kérdés, hogy vajon a kis képernyős Superman is kaphat-e egy spinoffot, úgy ahogy a Flash kivált az Arrow-ból és lett egy még népszerűbb produkció főhőse. Szinte biztos, hogy ebben az esetben is hasonló dolog történne, hiszen Clark Kent sokkal több tősgyökeres szuperhősrajongót mozgat meg úgy általában, mint Supergirl. Az újságírók meginterjúvolták Andrew Kreisberget, a Supergirl executive producerét, hogy mire számíthatnak a nézők, kapunk-e különálló Superman sorozatot.

    Megkérdeztük a DC-t és a Warner Brotherst, hogy megkaphatjuk-e a karaktert a Supergirl 2. évadának első két részére. Ők erre szerencsére igent mondtak. Badarság lenne kijelenteni, hogy ki van zárva, hogy Superman saját sorozatot kapjon, és Tyler játssza benne az Acélembert. Jelenleg azonban ez a kérdés nincsen középpontban, azon dolgozunk, hogy Superman még visszatérhessen a Supergirl későbbi részeiben.

    Sovány vigaszt nyújthat a rajongóknak, hogy a Syfy dolgozik egy újabb Superman előzménysorozaton, amelynek Krypton lesz a címe és Kal-El nagyapjáról fog szólni. Érdekesség, hogy a DC két legismertebb szuperhősének, Supermannek és Batmannek jelenleg nincsen saját tévészériája egy csatornán se. A Gothamben Bruce Wayne ugyanis még gyerek, és úgy tűnik, mostanában Superman se fog saját történetet kapni a CW-től. Még úgy se, hogy a szakma jelentős részének tetszett a karakter új verziója.

  • Flashpoint Paradox – Elindult a The Flash harmadik évada

    Idén októberben is egymás után indulnak el a DC képregényekből adaptált sorozatok. Immáron a CW csatornához átszerződött Supergirllel együtt négy szuperhős kalandjait nézhetjük a hét majdnem minden napján, akár magyar szinkronnal is.

    A sort a héten a The Flash, azaz a Villám kezdte. Harmadik évaddal tért vissza a sorozat, mely ismét egy népszerű DC-s képregénytörténetet vesz alapul, a Flashpoint Paradoxot.

    Barry Allen megint visszamegy az időben, ezúttal sikerül megakadályozni édesanyja meggyilkolását. Párhuzamos idősíkot hoz ezzel létre, és látszólag minden tökéletes az alternatív életében. Apja, és anyja boldog házaspárként éli életüket, Irist sikerült randira hívnia, és Flashként sem kell ügyködnie, hiszen akad más, aki elvégzi helyette a bűnüldözést.

    flash timeline meme

    Azonban az Idő nem hagyja magát. Ahogy Stephen King 11.22.63 regényében, úgy itt is érvényes a sokszor olvasott mondat: a múlt makacs, és nem akarja, hogy megváltoztassák. Barry mostani élményei lassacskán felülírják másik életéből származó emlékeit. S ha egyszer azok megszilárdulnak, akkor az alternatív sík válik Barry állandósult világává. A morális vívódásra végül Kid Flash halála teszi fel a pontot. Barry ráveszi Reverse Flasht – akit eddig fogságban tartott –, hogy újra menjenek vissza az időben, és állítsák vissza az eredeti állapotokat.

    Ahogy az sejthető, az idő nem állt vissza maradéktalanul eredeti formájában, így a következő epizódok valószínűleg ezen dilemmák megoldásával fog telni.

    the-flash-kid-flash-featured-07132016

    A Flashpoint jelenségen némileg változtattak, hogy illeszkedjen az eddig felvázolt körülményekhez. Az eredeti történet talán az egyik legjobban sikerült DC képregény, ráadásul megannyi rajongó kedvence is. Az alternatív világban élő szuperhősök közül sokan gonosszá válnak, de például Bruce Wayne-ből sosem válik Batman, hiszen ő leli halálát a sokszor látott színházi merényletnél. Apja, Thomas húzza magára a denevérruhát, anyja, Martha pedig beleőrül a veszteségbe, s ő lesz a Joker. Egyszer ezt még szeretnénk élőszereplős filmben is látni, az már biztos! Akit jobban érdekel a téma, nagyszerű egészestés animációs film készült a sztoriból, Justice League: The Flashpoint Paradox címen. Érdemes megnézni.

    A Flash harmadik szezonja remekül indult, pont úgy, ahogy az első kettő is tette. A feszültségkeltés is jól sikerült, aki eddig is megvolt elégedve a skarlát gyorshajtó kisképernyős adaptációjával, ezután sem lesznek gondok (reméljük, nem jut majd a Zöld Íjász sorsára). A DC-rajongóknak kedvezve újra ikonikus főgonosz teszi tiszteletét Doctor Alchemy szerepében a szezon későbbi epizódjaiban.

    flash-season-2-flashpoint-art

    Valamiért úgy tűnik, hogy a készítők a Flash sorozatba sokkal több energiát fektetnek, mint társaiba (Arrow, Supergirl, Legends Of Tomorrow), és ez érződik is a színészek munkáján, a speciális effekteken, vagy éppen a történet kidolgozottságán. Nem állítom, hogy hibátlan a sorozat, de folyamatosan fejlődik az egész Flash-univerzum.

    Idén is számíthatunk majd crossover epizódokra az Íjásszal, Supergirller, de akár a Holnap Legendái is feltűnhetnek majd a keresztepizódok során. Izgalmasnak hangzik, reméljük jól is oldják meg a történetet.

  • Már megint a DC… – Öngyilkos Osztag beszámoló

    És megint úgy érzem, kezdődik elölről a macera, ami a Batman V Superman kapcsán is történt. A kritikusok valami egészen másra számítottak, mint amit az előzetesek alapján láttak, és dühös, negatív kritikakampány indult a film lejáratására. Ahogy kijött a BvS rendezői, csaknem három órás változata, a rajongók, kritikusok egy része bocsánatot kért a rendezőtől, Zack Snydertől, hiszen belátták: mégiscsak egy jó filmről van szó.

    Személy szerint igazi DC képregény rajongó vagyok, kár lenne titkolni. Ám nem vagyok elfogult, sem pedig csőlátású. Tetszett néhány Marvel mozi is, de gyerekkorom óta az Igazság Ligája tagjai a kedvenc szuperhőseim. Száz, meg száz képregényt kiolvastam, egész estés rajzfilmeket néztem, sorozatokat bámultam, melyekről beszámolókat írtam, s videojátékokkal játszottam, melybe Gotham Sötét Lovagjaként szeltem a korrupt várost gazfickók után kutatva. Ám nem állítom, hogy mindent tudnék a hatalmas képregény univerzumról, vannak újdonságok számomra is, de valami egyértelmű: A Batman V Supermant és az Öngyilkos Osztagot (Suicide Squad) a rajongóknak szánták. Nem az egyszeri mozilátogatóknak, nem családoknak közös programra, nem randi-filmnek, sem pedig Marvelhez szokott nézőknek. Alap képregényes ismeret nélkül e filmek zavarosak, néhol érthetetlenek, cselekményük kaotikusak. Ha ismerjük viszont a karaktereket – elég, ha csak felületesen is –, akkor máris több pozitív élményt zsebelhetünk be, de ez nagyon sok minden mástól is függ.

    suicide-squadposter-xlarge

    Ismét nem értek egyet a kritikusok tömegével, akik szurkot fröcsögve egy messzi sarokból fennhangon szidják a DC legújabb moziját, az Öngyilkos Osztagot. A film közelről sem tökéletes, de igenis élvezhető. Nézzük is meg, hogyan sikerült.

    Beszéljünk először a film hibáiról, hiszen, mint említettem, csöppet sem tökéletes, de azért mégsem a nézhetetlen kategóriába tartozik. Az Öngyilkos Osztag legnagyobb problémája talán az, hogy nagyon sok történést igyekszik egyszerre lefedni, és megpróbálja úgy előadni magát, mintha ez egy folytatása lenne egy előző mozinak. Ha azt szerették volna, hogy gördülékenyebb legyen a film, akkor készítettek volna egy Deadshot önálló mozit, vagy épp a későbbiekben vászonra kerülő Batman történetébe sűrítették volna bele mindazt, amire utalni próbáltak a Suicide Squadban, de akkor más sorrendbe kellett volna helyezni az összes megjelenést. Másik nagy problémája a legrosszabb hősöknek, hogy ismét sokat markoltak a készítők, amire a majdnem két órás játékidő vajmi kevésnek bizonyult. A flashbackek és a jelen szálai között nem mindig volt relevancia, és végül minden szereplőről keveset kaptunk, pedig mindegyik karakter története megérdemelt volna több időt a vásznon. Ha ezeken a hibákon át tudunk lépni (vagy rajongók vagyunk, és ismerjük kívülről mindegyik anti-hős sztoriját), akkor igazán remek mozi élménnyel gazdagodhatunk. A színészek kifogástalanul játszanak, nem is kis nevekről van szó: Will Smith, Jared Leto, Margot Robbie, csak hogy a hype-olt neveket említsem.

    the-joker

    Apropó hype: ismét hatalmas baklövésnek bizonyult, hogy premier előtt egy halom videót, promóképet láthattunk, és a csapból is a Suicide Squad reklámdömpingje folyt. Mindig azt mondom: minél kevesebbet tudsz előre egy filmből, annál nagyobb meglepetéssel szolgálhat – legyen az pozitív, vagy negatív.

    Pedig az Öngyilkos Osztag nem akarta magát többnek eladni, mint ami: sötét humorral dolgozó akciófilm. Annak pedig kiváló darab. Nem kell erős történetet várni, mélységes karakterváltozásokat, sem pedig filozófiai kérdésekre messzemenő mélázásokat. Ettől a filmtől mit vártunk? Harcot, robbanást, idétlen poénokat, és DC karaktereket. Megkaptuk? Meg.

    Ha túl komolyan vették volna magukat, akkor nagyot bukhatott volna az egész mozi, mert egészen egyszerűen ezek nem azok a karakterek, akikkel meglehetne csinálni egy Batman Superman ellen, vagy hasonló mélységű mozit.

    Tény, hogy Varázslónő borzasztó főellenség volt, a történetben számos lyuk található, de mindezek ellenére élvezhetőre sikerült a mozi. Nem tartalmaz több hibát, mint majdnem bármelyik Marvel képregényadaptáció.

    enchantress-secret-plan-revealed-by-suicide-squad-trailer-easter-eggs-enchantress-has-in-854077

    A zeneválogatás remekül illett a hangulathoz, a képi világ pedig nem hagyott kívánnivalót maga után. Ugyanakkor egyikre sem fogunk emlékezni évek múltán. A beígért Joker-mennyiség jóval kevesebbet teret kapott, de ezen még menthet egy rendezői változat a későbbiekben.

    Ami viszont kétségtelen: a DC-nek egy erősebb mozira lenne szüksége, hogy a Marvel töretlen sikerén némi csorbát ejthessen.

    A stáblistás jelenet pedig igazán sokat sejtet a következő filmekre nézve, és talán végre kapunk egy kritikusok és rajongók által is elismert erős, kompetens DC szuperhősmozit.

    Aki esetleg nem volt elégedett az Öngyilkos Osztaggal, és mégis egy ütős DC alkotásra vágyik, annak ajánlanám a Killing Joke című egészestés rajzfilmet, amely az azonos nevű képregényből készült.

    batman-the-killing-joke

     

     

     

     

     

  • The Flash második évad – kritika

    A The Flash tavalyi, azaz első szezonja nem várt sikerrel büszkélkedhetett. Remekül hozta a paradoxonokra épülő eseményeket, és számos olyan karaktert mutatott be, melyeknek a rajongók kifejezetten örülhettek. (Természetesen volt egy-két mellényúlás is, de összességében azért felismerhetőek voltak az általában bűnözőként szereplő karakterek.) Az évadon belül néha azonban akadtak borzasztóan unalmas, vontatott részek, de ezektől függetlenül is jónak volt mondható Barry Allen bemutatkozója a kis képernyőn. Elég sok nézői rekordot megdöntött világszerte, ezzel határozottan háttérbe szorítva testvérsorozatát, a Zöld Íjászt (Arrow). Előfordultak keresztepizódok is, mikor a két széria főbb szereplői egymásnak segítettek egy-egy duplarész keretein belül. A Supergirl csatornaváltásának köszönhetően az a pletyka jár jelenleg is körbe, hogy a későbbiekben simán van esély egy Arrow – Flash – Legends of Tomorrow – Supergirl gigatalálkozóra. Mi biztosan megnéznék! Azonban most térjünk át a nemrégiben véget ért második szezonra. Vajon sikerült megugrania az első évad mércéjét?

    the-flash-season-2-photos-wallpaper-widescreen-l28c1zq21w

    A második etap nagyon erősen indult, a néző rögtön az események kellős közepében találhatta magát. Barry az első évad utolsó részében szingularitást hozott létre, ami tulajdonképpen az egész második felvonást eredményezte, s emiatt nagyon frappánsan bekerültek a történetbe a párhuzamos (és végtelen) univerzumok. Ezek a multiverzumok, – pontosabban itt csupán a Föld 2 került előtérbe – megannyi ötlettel szolgáltak a sorozat készítőinek számára. Szerencsére éltek is a lehetőséggel, és hozzájuk mérten mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbbet kihozzák, mindezt kis képernyőn.

    A későbbi részekben sajnos itt is megfigyelhető volt egyfajta belassulás, és néha a hajamat téptem az elnyújtott, fölösleges kitöltő epizódok miatt. Üres drámákkal tarkították a semmitmondó jeleneteket, de ez nem tartott tovább egy, vagy két epizódnál. Nem úgy, mint az Arrow esetében, ami már második évada csinálja ezt.

    flash jay garrick

    A Flash második szezonjának története jóval erősebbé vált az elődjéhez képest, rengeteg képregénybeli klasszikus eseménnyel, karakterrel találkozhattunk, s az egészet próbálták tudománnyal megfűszerezni. Ezeknek a felét abszolút nem lehet érteni, bár ez gyanítom, rendesen az áltudomány kategóriájába esik, de erről egy fizikus Olvasónk biztosan többet tudna mondani. Viszont legalább a sorozat nem próbálja magát iszonyatosan komolyan venni a tudományos-hablatyokkal, és sokszor maguk a szereplők is jót röhögnek az egészen, mennyire nincs értelme annak, amiről Cisco épp kiselőadást tart.

    cisco vibe

    Néha úgy tűnt, mintha mindent direkt túlkomplikáltak volna, és csak későbbi epizódokban érthettük meg, mire gondolhattak mind a készítők, mind a szereplők három résszel korábban. Sőt, van, hogy túlzsúfoltnak is látszanak az események, mert gyakorlatilag hetven évnyi képregény mennyiséget próbálnak beletuszkolni a sorozatba. Így gyakran összekeveredhetnek a nevek és események, még a gyakorlott képregényolvasó nézőközönségnek is.

    Nagyon sokat fejlődött azonban az előző évadhoz képest a drámai jelenetek komolysága (kivéve a kitöltő részekben). Mindennek tétje van, s minden döntés nagyon komoly következményekkel jár. Ez pedig nagy felelősséggel. Szerencsére a Flash-csapat is nagyban bővült, és ha éppen csak morálisan is, de mindig segítik a Gyorshajtót, hogy igyekezzen a legjobb döntést meghozni. Zoom, mint a szezon aktuális főgonosza pedig valami elképesztően király. A ruhája, a hangja, a motivációi, a férfi a maszk alatt mind-mind annyira jól sikerültek, hogy hőssorozatban ilyet még nem láttam. A plot twistként szolgáló jelenetek nagyon jól sikerültek, tényleg meglepődik a néző. Azt hozzá kell tennem, hogy lesz egy halom csavar, amitől nagyot koppanhat az ember álla a földön. Fő helyet kap majd a sorozatban a Föld 2 is, és a multiverzumok kérdése, ami pedig szerves részét képezi a DC világának.

    The-Flash-Zoom-S2E18

    A színészek rengeteget fejlődtek, mindenki remekül adja vissza a rá szabott karakter jellemvonásait, és valóban hitelesen alakítanak. Van, hogy két szerepet kell eljátszaniuk a Föld 2 jelensége miatt, ráadásul a megszokott karaktereik tökéletes ellentétjét kell visszaadniuk. És ez sikerül nekik, ráadásul nagyon sokszor igencsak megnyerően. Mégis talán a Tom Cavanagh által megformált Harrisson Wells viszi el a hátán az egész évadot. Grant Gustin, mint Barry Allen már a kezdetekben sem volt rossz, de azóta is csak fejlődik, és igazán jól áll neki tulajdonképpen minden, amit csinál. Szinte egyesével kiemelhetném a főbb szerepeket játszó színészeket, mert tényleg odatették magukat. Persze a gaztevők között sokszor találkozhatunk majd jellegtelen fickókkal, ripacs színészekkel, és kínosan együgyű egysorosokkal.

    Összegezve a Flash második évada minden tekintetben felülmúlta elődjét, és rengeteg élvezetes percet szállít a nézőknek. A látványvilág is javult, az effektek hangulatosak, a zenék, a történeti csavarok pedig hamisítatlan Flash atmoszférát teremtenek. Az utolsó epizód izgalmas cliffhanger-rel zárult, kíváncsian várjuk, mit hozhat az idén szeptember végétől folytatódó sorozat.

  • Gonosztevők hajnala – Gotham évadkritika

    A DC képregényekből merítő népszerű noir sorozat, a Gotham immáron a második évadának végéhez érkezett. Nézzük is meg, hogyan sikerült az erős első szezon folytatása.

    Gotham városa szinte úszik a bűnben. Minden nap új gaztevők tűnnek fel, mindig egyre furábbak, és egyre kegyetlenebbek. A városban alig akad néhány becsületes rendőr, a bűnözést megállítani lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A maffia virágzik, gengszterbandák járják az utcákat, sőt akadnak pszichopata gyilkosok is, akik tovább színesítik Gotham City látképét.

    A második évad cselekménye erősen indult, de leginkább a szezon végére teljesedett ki. Megszámlálhatatlanul sok ikonikus karakter tűnt fel, főleg a gonoszok táborát erősítve, de megannyi kikacsintást is észrevehettünk, ha kicsit résen voltunk. Az évad első fele haladt az előre kikövezett úton, természetesen továbbépítve az erős történetszálat, ám a második fele lett igazán ütős a szezonnak.

    joker-jerome-gotham

    James Gordon nyomozó karaktere hihetetlen változásokon ment keresztül. A becsületes rendőr már csak a múlté, gyakorlatilag bármire képes azért, hogy megvédje Gothamet, és annak polgárait a fenyegető veszélyektől. Sokkal belevalóbb lett, mint előtte, nem riad vissza semmitől, de néha úgy éreztem, hogy a karaktere átment egysoros monológokkal operáló macsó hősbe. Nem mintha nem állna jól az őt alakító Ben McKenzie-nek, de a morális hánykolódásai miatt tűnt sokkal emberibbnek a nyomozó. Sőt, a szezon második felében pedig mintha kevesebb szerepe is lenne. A hangsúly ott már Hugo Strange munkásságán, és Bruce Wayne életének megpróbáltatásain lesz. Mellettük fontos szerepe lesz még Pingvinnek, Enigmának, és Azraelnek. A sötét város sötét hangulatot szül minden epizódban, de ez csak fokozódik…

    Gotham-2x09-A-Bitter-Pill-to-Swallow-7

    Hosszas ecsetelésbe kezdhetnék a legfőbb karakterek jellemvonásait illetően, de annyira árnyaltak, és olyan sokan vannak, hogy külön cikkekben kellene velük foglalkozni. A legismertebb DC karakterek eredettörténeteinek széles palettáját mutatja be a Gotham, amitől csak még kedvesebb lehet a sorozat, főleg a rajongók számára.

    A nagyszerű forgatókönyvírói, és rendezői munkának a cselekmény nem megy át erejét vesztett kitöltő részekbe, mindig képes újat, és izgalmasat mutatni. A drámák igaziak, még akkor is, ha esetenként átlagemberként képtelenek vagyunk azonosulni a problémákkal. Némelyik gaztevő néha kínosan teátrálisan viselkedik, és sajnos akad közöttük egy-két főszereplő is. Ez annyira nem vészes, csupán az adott jeleneteket nézve gyakran elbújtam volna, hogy ne lássam, és halljam a végtelenül cikis monológokat. (Példát itt azért nem említek, mert nagyon spoileres lenne.)

    gotham-azrael-movie-trailer

    Az évadzáró hozta a megszokott eseménydús jelenetsorokat, szinte egy pillanatra sem hagyták unatkozni a nézőket. Sőt, talán egy, még eddig nem érzékelhető hangulat is átjárta az utolsó részt: minden képregényesnek hatott, vagy mindinkább olyannak, mintha a népszerű Batman Arkham játékokban bóklásznánk a denevérruhás igazságosztóval. Persze, attól még távol vagyunk, hogy az ifjú Bruce úrfi Gotham Sötét Lovagja legyen, de így is képesek a készítők meghozni a remek atmoszférát.

    A legjobb karakterváltozást a BD Wong által megformált Hugo Strange hozta. Örök kimértsége, nyugodtsága végtelenül komikussá vált az utolsó epizódban. Nagy önbizalma, higgadt észjárása teljesen ellentettjére fordult. Ám nem csupán Strange karaktere, de nagyjából az összes szereplő mintha kifordult volna kissé önmagából. A jellemvonásaik egyre csak mélyültek, a környezeti hatások pedig teljesen más emberekké faragták őket.

    Hugo

    A legnagyobb csavart számomra (de úgy érzem egy nagy csomó rajongónak is) egy félig-meddig rejtett utalás hozta a két utolsó részben. Hugo Strange vezetésével működik az Arkham Elmegyógyintézet alatt az Indian Hill nevű különösen speciális kezeléseket nyújtó intézet. Vagyis mérhetetlen mennyiségű emberkísérleteket hajtanak ott végre, többek között a holtak feltámasztásán is kísérletezgetnek. Azonban nem Strange áll a ranglétra legtetején. Van ott még valaki, pontosabban valakik, akik irányítják nem csupán az Indian Hillt, de egész Gothamet. A Baglyok Tanácsának (Court of Owls) jelenléte sejthető volt többször is, de mostanra gyakorlatilag teljesen bebizonyosodott, hogy ők tevékenykednek a háttérben, ami elképesztő misztikumot húzott rá az egész sorozatra. Ez a titkos csoport gyakorlatilag az Illuminátusok és a Szabad Kőművesek képregénybeli megfelelője.

    court of owls

    Nem hittem volna, hogy az első évad után tudna jobbat mutatni a Gotham. Abban reménykedtem, hogy tartják a szintet, és akkor már boldog lehetek. Azonban pozitívan csalódtam, mert nem hogy a szintet tartotta, de bőven megugrotta azt a második évad. A felsorakoztatott gonosztevők, a karakterek elképesztő ábrázolása, a cselekmény mind-mind rengeteg plusz löketet adtak a szériának. És, hogy most már színre lépett a Baglyok Tanácsa is, kimondottan mozgalmas harmadik szezonra számíthatunk.