A Disney az elmúlt években felvásárolt mindent, amihez csak hozzáfért, és a Star Wars univerzumon kívül a Marvel Univerzum, és a Simpson család is a birtokukban van.
A Disney+ csatorna most kiadott egy gyűjteményes videót, amelyben bemutatják a Simpson család rajzfilmsorozatban felbukkanó összes Star Warsos utalást.
Meglepő, hogy hányszor bukkant fel a téma az évek folyamán. Mondjuk volt rá elég idő, hiszen a sorozat már több harminc évadot ért meg.
A természet pusztulásának és a fajok kihalásának megállításának érdekében közel kétszáz ország részvételével csúcstalálkozót rendeznek októberben. Az ENSZ grandiózus javaslattervezettel érkezik a konferenciára. A szárazföldek és a vizek felszínének 30 százalékát kellene védelembe venni 2030-ig. Ez lesz a 15. értekezlet a témában 1994 óta.
Egymillió növény- és állatfajt fenyeget kihalás. Az elmúlt két évtizedben a politikai támogatás hiánya, a hatályba lépés és a kivitelezés elmaradása miatt az ENSZ nem érte el az ökoszisztémák védelmében kitűzött céljait.
A cselekvést nem lehet tovább odázni. A kihalásért egyértelműen az emberi tevékenység a felelős. A legutóbbi évtizedekig a Homo sapiens szaporodása, táplálkozása, orvvadászata sodort számos fajt a kihalás szélére, másokat el is tüntetett a Föld színéről. A globális felmelegedés hatásai is jelentkeztek már, a szakértők szerint ezek a nem túl távoli jövőben csak pusztítóbbá válnak.
Most nyilvánították kihaltnak a kardorrú tokhalat, amely faj a dinoszauruszokkal egyidős, 200 millió évvel ezelőtt tűnt fel.
A faji sokszínűség gócpontjainak védelméért a Föld jelentős területeit kell védelem alá venni. A felszínnek legalább 30 százalékát kell védelem alá, és legalább 10 százalékát szigorú védelem alá vonni. Erről kell az ENSZ égisze alatt rendezendő találkozókon kell megállapodni, a folyamat ahhoz lesz hasonló, amilyen a párizsi klímamegállapodáshoz vezetett.
A magyarországi informatika kezdete a első elektronikus számítógép elkészültétől eredeztethető. A szobányi méretű M-3-at szovjet tervek alapján építették meg, a magyar szakembergárda pedig ezen kísérletezte ki, hogy miként lehet egy számítógépet a népgazdaság érdekeit szolgáló mérnöki-, és gazdasági számításokra felhasználni – például az Erzsébet-híd statikai számításait ellenőrizték vele.
A mintegy kétévnyi építést követően hivatalosan 1959. január 21-én átadott M-3 számítógépre a korabeli sajtóbeszámolóban még számológépként hivatkoztak, mert a számítógép szó később honosodott meg a magyar nyelvben.
Bár ún. nulladik generációs számítógépet már az M-3 előtt néhány évvel is építettek a Budapesti Műszaki Egyetemen, Kozma László MESz-1 nevű gépe még telefonközpontokban használatos elektromágneses relékből épült fel, az M-3-mal ellentétben még nem felelt meg a Neumann-elveknek, amelyek előírják, hogy egy számítógépnek teljes egészében elektronikus módon kell működnie, és egy belső tárban kell tárolnia a programutasításokat.
A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjában megépített, első generációs M-3-ast tudományos számítások embernél gyorsabb végrehajtására tervezték. Noha a gép csupán másodpercenként 30 számítási műveletet tudott elvégezni (míg a mai gépek processzorai esetében már több tízezer millió utasítással számolhatunk másodpercenként), az M-3-ra írt programok révén így is számos gyakorlati feladatra használták fel. E gépen készült az épülő Erzsébet híd statikai számításaival kapcsolatos program, de például szállítási költségek optimalizálásához, részecskék vizsgálatához szükséges számításokat is végeztek vele.
Ráadásul a szovjet tervek nyomán, de számos magyar mérnök és matematikus szellemi munkájával készült M-3 képességeit a magyar szakemberek folyamatosan bővítették, illetve az itthon elérhető alkatrészbázishoz igazították, nagyobb kapacitású mágnesdobos adattárolót építettek hozzá. A magyar mágnesdobot a hazai hardverexport első fecskéjeként az egyik első román számítógép, a MECIPT-1 építéséhez is felhasználták.
Meglepő, de az M-3 számítógép a mai társaihoz hasonlóan viszonylag hamar elavult: Budapestről 1965-től Szegedre, a JATE Kibernetikai Laboratóriumába került – ahol Kalmár László professzornak köszönhetően már az 1950-es évek óta foglalkoztak kibernetikai kutatásokkal, így nagy szükség volt egy modern számítógépre -, ott azonban már 1968-ban leselejtezték. Bár teljes kiépítésében a számítógép nem maradhatott fenn, legfontosabb részegységei a Neumann Társaság szegedi Informatika Történeti Tárlatán, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában ma is megtekinthetők.
“Az M-3 számítógép esetében a gép alapvető műszaki képességeinél is fontosabb volt, hogy a gép mellett egy fantasztikus szakembergárda nevelődött, építői és üzemeltetői közül került ki a magyar informatika számos úttörője, a magyar számítógépipar, kutatás- és alkalmazás meghatározó alakjai. E nagy koponyák később a Neumann Társaság alapítói közé tartoztak, többek között: Dömölki Bálint, Kovács Győző, Németh Pál, Szelezsán János és Vasvári György. Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának egykori igazgatóhelyettese, Tarján Rezső lett a Neumann Társaság első elnöke 1968-ban” – mondta el dr. Beck György, a Neumann Társaság elnöke az évforduló kapcsán.
A magyar informatika történetét a Neumann Társaság Informatikatörténeti Fórumának nemrég elkészült webes idővonalán képekkel, videókkal illusztrálva is kényelmesen át lehet tekinteni.
Életemben sok könyvet olvastam már, de ha jól emlékszem, észt írótól ez volt az első. Számomra, és átlagos európaiként ez egy ismeretlen és egzotikus ország. Ezért kíváncsian fogtam a regény olvasásához és nem csalódtam!
Indrek Hargla nagyon jól elsajátította az írói mesterséget. Az általános: „a gyilkos köztünk van” krimi sémára nagyszerűen húzta rá a középkori ruhát. Az író eredetileg jogot tanult, az ilyen mindig jó alap a zsánerben alkotók számára. érezni, hogy a témaválasztást alapos kutatómunka előzhetett meg. Hitelesen ábrázolja a középkori Tallin és környéke életét, szokásait. Külön érdekes és izgalmas, ahogy a fő szál mellett nagyon részletesen bemutatja korszak étel és gyógyszer receptjeit.
Egy jól elkészített tárgy nem csak praktikus,m hanem esztétikus is. Így lesz teljes az alkotás. Egy történet esetében ezek a cifraságok teszik érdekessé, olvashatóbbá, különlegessé a történetet. Itt a jól megírt középkori környezet a különlegesség. A történet egy régi bevált krimi sémát vesz alapul, de a történet jól felépített, gördülékeny, olvasmányos, Sikerül mindvégig fenntartani a feszültséget. Külön érdeme a könyvnek , hogy az utolsó pillanatig nem sikerült rájönnöm, ki a gyilkos. Csak a gyanú motoszkált bennem, hogy a megoldás nem lesz annyira egyszerű, mint amit a történet sejtetni enged.
A szereplők szépen kidolgozottak. Tudatosan vagy sem, de számomra egyedül Melchior ismerhető és szerethető meg igazán. Az író őt engedi egyedül igazán közel hozzánk. Ez is a klasszikus felügyelős filmekre utal, ahol Columbon vagy Poirot-n kívül mindenki más mellékszereplő.
A történetben erős szerepet kap a család, ami a középkori viszonyokra jellemző lehet, hiszen ki másra lehet számítani. Számomra kicsit furcsa volt, hogy Melchior felesége olyan volt, mint Columboé: sokszor szóba kerül, de sohasem látjuk. Lehet, hogy ennek később még szerepe lesz, de lehet, hogy csak egy rejtett tisztelgés a kancsal nyomozóhadnagy előtt.
Hangulatában nagyon jól megragadta a középkort. Szinte érezni a hideget az épülő kolostorban! Nincsenek idealizálva a szereplők, mindenkiben ott bujkál az esendőség. Nem kímélve a perjelt és az apátnőt sem. Ez tesz gyanússá mindenkit a kolostorban. A történet végére az is kiderül, hogy kinek-kinek milyen oka lehetett a gyilkosságokra. Régi, olykor ősi történetek lebbentik föl a fátylat homályba merült hajdani sérelmekről, vitákról. Vallási áhítat itatja át a csodaváró miszticizmust, ami sok szereplőt hajszol nem épp tiszta cselekedetekre.
Szerettem olvasni a regényt! Előfordult, hogy rá kellett szólnom magamra: „aludj, mert holnap korán kell kelni”. Ha valaki szórakoztató történetre vágyik és szereti a csavaros krimiket, tetejébe még kíváncsi a középkorra, annak szívesen ajánlom ezt a szépen megírt, jó fordítású, izgalmas, felnőtt mesét.
Azt hinnénk a ház legmeghittebb helyiségén, ahova a király is gyalog jár, ott már nem lehet túl sokat fejleszteni. Oké, az utóbbi években a japánok elmentek az okosvécék irányába, amely hűt,fűt, tisztít és szárít, mellékesen zenél és csinál néhány gyors laborvizsgálatot. De agán a vízöblítéses technológián a feltalálása óta nem sok minden változott.
Ez a kis videó azonban megmutatja mire képes egy új vécécsésze.
A Metcraft rozsdamentes acélból készült nagy hatékonyságú vécéje egész elképesztő képességekkel rendelkezik.
Egy öblítéshez kevesebb mint 5 liter vizet használ el, a technológia a kulcsa a víz különleges hullámozgásában van. A kísérletben egészen extrém tárgyakat húznak le a vécén: 40 golflabdát, 25 pillecukrot, 600 makkot, egy 30 centis LongJohn fánkot, sőt ennek a csokis változatát is. de meg sem kottyan a rendszernek 2,5 kilogramm gumicukor, ugyanennyi szőlő, vagy bébirépa. De megbírkózik a vécék rémével: 7 tamponnal és a csomagolásával is. 9 méter vécépapír már nem lehet kihívás.
Ma délután a a NASA floridai Kennedy Űrközpontjának Launch Complex 39A (LC-39A) kilövőállásáról elindult a Falcon-9 hordozórakéta, csúcsán a Crew Dragon űrhajóval. Alig egy perccel a start után az irányító központban tartózkodók hangos visszaszámolásba kezdtek, majd a 84 . másodpercben felrobban a rakéta.
Nem történt baleset, a SpaceX cég a NASA követelményeinek legnehezebb tesztjén van túl. Bizonyítaniuk kellett, hogy egy üzemzavar esetén, a maximális gyorsítás során bekövetkező baleset esetén is képesek megmenteni az űrhajóban tartózkodó legénység életét.
A 84. másodpercben az irányító központban megnyomták az önmegsemmisítő gombot.
A rakéta felrobbant, a védelmi rendszer azonnal leválasztotta a az űrhajót a rakétáról, bekapcsolta a Crew Dragon vészhelyzeti rakétáit, és biztonságos távolságba juttatta. Hamarosan kinyíltak a fékezőernyők, és 9 perccel a robbanás után az űrkapszula az Atlanti- óceánban leszállt.
A küldetésmegszakítás-teszt (In Flight Abort Test) egy űrhajó legfontosabb, a végső jóváhagyás előtti tesztje. Az űrhajó üléseiben bábuk utaztak, hogy teszteljék, milyen erőhatások érik a legénységet egy vészhelyzeti leválasztás során.
Ez volt az az utolsó mérföldkő ahhoz, hogy engedélyezzék a SpaceX első emberes űrutazását. Doug Harley és Robert Behnken fog a Nemzetközi Űrállomásra utazni, a két amerikai űrhajós lesz a SpaceX első hivatalos személyzete.
Ebben a videóban elejétől végig megnézhetjük a tesztet.
https://www.youtube.com/watch?v=pzjcw7QToUk
Korábban már bemutattuk a svéd élelmiszerművészt és mozgástervezőt Caroline Erikssont, akinek karácsony tájékán ugyanúgy beindul az agya a mézeskalácsra, de sikerült túllépni a sütibaba-csillag-házikó szentháromságon. Sci-fi rajongóként idén is valami különlegeset készített karácsonyra.
A galaxis őrzőiből Groot igencsak hálás téma. Nem csak kedvelt karakter, de fatörzs testéhez tökéletesen illik a mézeskalács.
Érdekes megfigyelést tettek svéd kutatók. Legnagyobb meglepetésükre némelyik megfigyelt farkaskölyök is ösztönösen visszahozza az eldobott labdát, ahogy a legtöbb kutya. A kutyák többsége számára természetes labdadobó és visszahozó játékhoz szükséges képesség a farkasokban is létezik.
A kutatók különböző almokból származó 13 farkaskölyköt vizsgáltak egy viselkedéskutatásra kialakított tesztsorozattal. A résztvevő állatok közöl három nyolchetes kölyök ösztönös érdeklődést mutatott az eldobott labda iránt és bátorításra visszahozta annak a számára idegen embernek, aki kérte.
A felfedezés meglepte a tudósokat, mivel korábban feltételezték, hogy az ember adta jelek megfejtéséhez szükséges kognitív képességek, amelyek az apportírozáshoz, vagyis az eldobott tárgy visszahozásához kellenek, csak a kutya háziasítása után, legalább 15 000 éve alakultak ki.
Ha az ember irányította játékhoz szükséges viselkedés egy fajtája már a farkasoknál is létezett, akkor ez lehetett a háziasításhoz szükséges szelekció egyik szempontja.
Kutatócsoportja azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a viselkedést a háziasítás. A tanulmányozásához kutya- és farkaskölyköket neveltek 10 napos kortól kezdve, majd változatos viselkedési teszteket végeztek velük.
Az egyik tesztben egy ember, akik a kölykök nem ismernek, átdob egy teniszlabdát a termen. A kis állatok előtte még nem láttak ilyet. Ezután az ember arra ösztönzi őket, hogy hozzák vissza neki a labdát. Valójában nem várták, hogy a farkaskölykök szót fogadjanak és apportírozzanak. Az első két alom farkaskölyök nem is mutatott nagy érdeklődést.
A harmadik alom néhány kisfarkasa nemcsak hogy elfutott a labdáért, de reagált is azokra a jelekre, amelyeket egy ismeretlen embertől kapott, és visszaszaladt hozzá a labdával.
A kutyák és farkasok közötti hasonlóságok arról informálnak, honnan származnak azok a viselkedések, amelyeket a kutyáknál tapasztalnak. A kutya háziasításának korai szakaszában lehetett szelekciós előny az a viselkedés, amelyet az apportírozó farkaskölyköktől láttunk.
A Coloradói Egyetem kutatóinak véleménye szerint a neandervölgyi ember a lélegzetét visszatartva akár 2-4 méter mélyre is lemerülhetett a Földközi-tengerbe, hogy a szerszámkészítéshez legalkalmasabb kagylóhéjak után kutasson. Az elméletet egy több évtizeddel ezelőtti felfedezésre alapozták.
Csaknem hetven évvel ezelőtt, 1949-ben a szakemberek 171 olyan tengeri kagylóhéjra bukkantak egy közép-olaszországi barlangban, amelyet a neandervölgyi emberek gyűjtöttek össze, majd alakítottak át éles vágószerszámokká nagyjából 90 ezer évvel ezelőtt.
A mai Lazio tartományban, a tengerparthoz közeli Moscerini-barlangban feltárt eszközök mindegyikét a térségben honos barna vénuszkagylóból (Callista chione) készítették. Villa szerint a neandervölgyiek kőkalapáccsal formázták meg a kagylóhéjakat, amelyek sokáig vékonyak és élesek maradtak.
Az eredmények azt mutatják, hogy a neandervölgyieknek jóval szorosabb kapcsolatuk lehetett a tengerrel, mint azt eddig gondolták a kutatók. Azt tudtuk, hogy a neandervölgyiek a tengerparton is éltek,a kihasználva annak erőforrásait, de egészen a közelmúltig senki nem fordított igazán figyelmet ennek a tanulmányozására.
A neandervölgyiek nem csupán a tengerpartról gyűjtötték be a kagylóhéjakat, hanem levegőjüket visszatartva lemerültek értük a hideg vízbe. Mindezt a kagylóból készített szerszámok felszíne árulta el a szakembereknek: háromnegyedük ugyanis fénytelen, kissé lehorzsolt, vagyis olyan, ami egy homokos tengerpartra vetődött kagylóhéjra jellemző. A többi kagylóhéj felszíne azonban fényes és sima. Ezeket a kagylóhéjakat, amelyek valamivel nagyobbak is a többinél, közvetlenül a tengerfenékről szedhették fel, amikor a bennük lévő puhatestű még életben volt.
A kutatók nagy számú habkövet is találtak a barlangnál. A közeli vulkánkitörések nyomán partra mosódott köveket csiszoláshoz használhatták a neandervölgyiek.
Az exoszkeleton egy külső váz, amely egy robot erejével és képességeivel ruházhatja fel a benne lévő személyt. A legszebb exoszkeletont az Alien második részében láthattuk, ahol Ripley ezzel pakolta a konténereket, és végül ezzel felvértezve küzdött meg az Alien királynővel.
Szintén jól látszottak egy ilyen ruha elméleti képességei Tom Cruise sci-fijében, a Holnap határában, ahol a partra szálló tengerészgyalogos elitegység ezeket. Az erejük, gyorsaságuk jelentősen megnő.
Természetesen ilyen szuper ruhák még nincsenek, de gőzerővel folynak a kísérletek és fejlesztések, a technológia egyre ígéretesebb. Ezen a bemutatón a Sarcos Guardian XO Powered Exeskeletont mutatják be használat közben.
Az exosuit súlya 150 kilogramm és jelenleg mintegy 100 kilogrammos tárgyakat lehet vele mozgatni úgy, hogy ez a kezelőnek semmilyen erőfeszítésébe sem kerül. Meggyőző, hogy milyen könnyedén kapja fel az a ládát, amiben a három darab autóakkumulátor van.
Az exosuit már 100 000 dolláros bérleti díjért igénybe vehető, bár még erősen kérdéses, hogy korlátozott képességeivel mennyire éri meg. Valószínűleg inkább marketingértéke van annak, hogy már elérhető a potenciális érdeklődők számára.