My Blog

Blog

  • 120 ezer éves emberi lábnyomok

    A szaúd-arábiai Nefúd-sivatagban mintegy 120 ezer éves emberi lábnyomokra bukkantak. Egy kis csapat Homo sapiens 120 ezer éve megállt, hogy élelmet szerezzen és igyon egy sekély tó vizéből, melyhez a minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak. A lábnyomokat még 2017-ben fedezték fel.

    De az emberek nem maradtak sokáig, valószínűleg a nagytestű emlősökre vadásztak, a tópart hosszú útjuk egy állomása lehetett. A talaj eróziója miatt tűntek elő a lábnyomok az Al-Atharnak nevezett ősi tó partján.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    Ma az Arab-félsziget belsejét végtelen, száraz sivatagok borítják, amelyek lakhatatlanok lettek volna az ősember és zsákmányállatai számára. Az elmúlt évtized kutatásai azonban megmutatták, hogy ez nem volt mindig így: a klíma természetes változásai miatt zöldebb, nedvesebb időszakok is voltak a térségben, ilyen lehetett az utolsó interglaciális, vagyis jégkorszakköz.

    Ebben az időszakban Arábia inkább a mai afrikai szavannák füves pusztáihoz hasonlított.

    A lábnyomok a kövületek egyedülálló fajtái, mivel a múlt néhány órájának vagy napjának emlékét őrzik meg olyan részletességgel, amilyet más fosszilis leletek nem nagyon nyújtanak.

    A több száz lábnyomból hét származott embertől, irányuk, távolságuk és méretkülönbségeik két vagy három, együtt vándorló egyedre utalnak.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    A kutatók szerint anatómiai szempontból a modern emberek közé tartoztak, vagyis nem a Homo sapiens „unokatestvérei”, a neandervölgyiek közé, mivel úgy tudni, abban az időben ők nem voltak jelen a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, valamit erre utalnak a nyomokból kiolvasható testmagasságok és testtömegek is.

    Kőeszközökre nem bukkantunk, tehát nem telepedtek le a helyszínen tartósan. Úgy tűnik, inni jöttek és vadászni, talán éppen a szintén ott ivó állatokra.

  • Interjú részlet Michael Walden a Csillagikrek írójával

    Szeptemberben megjelent, Michael Walden legújabb könyve a Csillagikrek, mely egy új SF sorozat első része. Az íróval készült teljes interjút, az októberi Galaktika hasábjain olvashatjátok.

     

    G: Látszik, hogy nagyon felkészültél ebből a témából, nagyon érdekel téged. Ha viszont kiderült számodra, hogy nagyjából nulla az esélye annak, hogy értelmes civilizációra bukkanjunk, akkor honnan jön az indíttatás, hogy mégis ilyen dolgokról írj?

     

    WSZ: Nyilvánvalóan örülnék, ha lenne más értelmes civilizáció rajtunk kívül. Nagyon szeretném megismerni a világegyetemet, és megérteni a működését. Úgy érzem, hamarosan ki fog derülni, hogy van vagy volt élet a Marson, fogunk élő vagy halott baktériumokat találni. Az is lehet, hogy azért nem találkozunk más fajokkal, mert már nincsenek.

    G: Legtöbbször úgy képzeljük el az idegeneket, hogy ők sokkal fejlettebbek nálunk, tanulhatunk tőlük, átvehetünk eszközöket, gondolkodásmódot. Egyfajta kisebbrendűségi érzés munkál az emberben?

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    WSZ: Talán azért, mert csak ők tudnának idejönni, mi nem vagyunk képesek eljutni hozzájuk. De az emberi elme annyira összetett, hogy lehet olyan idegen lény, aki technikailag képes eljutni hozzánk, azonban évek múlva kiderül róla, hogy hiányzik belőle valami, ami nekünk megvan, például egyáltalán nem érti, mi a zene. Akkor nem lesz nálunk fejlettebb művészi vagy filozófiai szempontból.

     

    Nézzétek meg a HungaroConon készült beszélgetést vele.

     

  • A farkas nem lesz kutya

    Bár az ember nevelte farkasokat a kutyákhoz hasonlóan sok mindenre meg lehet tanítani, irányításuk, féken tartásuk, azaz kezelhetőségük szempontjából soha nem lesznek a kutyákhoz hasonlatosak.

    Ez derült ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusainak legújabb vizsgálatából. Az intenzív szocializáció ellenére kevésbé lehet például rávenni őket arra, hogy az eldobott tárgyat visszahozzák és odaadják, gyakrabban mutatnak agressziót, mint a hasonló körülmények között nevelt kutyák – olvasható a kutatás eredményeiről az ELTE honlapján közölt beszámolóban.

    Az ELTE Természettudományi Karának etológusai szerint ennek egyik oka, hogy a kutyák a háziasítás folyamán alapvetően kezelhetőbbé váltak, így lettek alkalmasak az emberrel való együttélésre. Feltételezésük alátámasztására kísérletet végeztek, amelyben 16 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek azonos módon, kézből pár napos kortól és rendszeresen tesztelték őket 3 és 24 hetes koruk között.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A kézből nevelt állatok egészen kicsi korukban gondozójukhoz kerültek, már azelőtt, hogy kinyílt volna a szemük. Intenzív emberi környezethez történő szocializációjuk alatt a gondozók a kis állatokat erszényben, kosárban mindenhová magukkal vitték napi tevékenységeik során, így napi 22-24 órát töltöttek együtt. Ennek köszönhetően az állatok már nagyon fiatal koruktól naponta találkoztak új vizuális, hang- és szagingerekkel, emberekkel, állatokkal és idegen tárgyakkal.

    A kölykök hetente 2-3 alkalommal egymással is találkoztak, ismerkedtek. A gondozók mind a kutyák, mind a farkasok esetében igyekeztek elkerülni minden olyan helyzetet, ahol az állatot kényszeríteni, „dominálni” kell, ahhoz hasonlóan, ahogy a természetben a farkasanyák és a falka többi tagja bánik a fiatal kölykökkel.

    A kutatók megfigyelték, hogy ugyan szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek, az apport feladatban (azaz, amikor egy eldobott játékot kell visszavinniük az állatoknak) a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a labdát. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.

    „Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség.

    A kutyaetológia kulisszatitkai

  • A fantasy fekete hercegnője II.

    Az éterikus megjelenés és a szürreális jelenetek sok fantasy rajongót ültet a képernyő elé. De sajnos a színes bőrű nőket gyakran kihagyják a fantasy műfajból.

    Egy hölgy, aki a „@btsanima” név alatt osztja meg képeit a twitteren, úgy döntött változtat ezen. Elindított egy Twitter oldalt a következő címmel: „Fekete nők a fantasy fotózásban”. Az oldal gyorsan ismerté és népszerűvé vált.

    A sárkány hívása – Igazlátó krónikák 1.

    Az alkimista lányának különleges esete

    Samhein aratása – Vörös Hold ciklus 1

  • Katasztrófa, amely elhozta a dinoszauruszok felemelkedését

    Nemzetközi kutatócsoport egy eddig ismeretlen nagy kihalási eseményt azonosítottak, amely 233 millió évvel ezelőtt történt. Ez készítette elő a terepet a dinoszauruszok uralmához.

    Az eredmények szerint a tömegkihalás legvalószínűbb kiváltó okai a mai nyugat-kanadai Wrangellia területén koncentrálódott masszív vulkánkitörések voltak. Az akkor kiáramló bazalt alkotja a mai Észak-Amerika nyugati partvidékének jelentős részét.

    A kitörések a karni korszakban tetőztek, és azok jelentős hatással voltak a bolygó légkörére. Hatalmas kitörések voltak, amelyek során óriási mennyiségű üvegházhatású gáz, például szén-dioxid került a levegőbe és hirtelen globális felmelegedések következtek be.

    Sötét fény

    A melegedést megnövekedett esőzések kísérték, amelyet az 1980-as években Mike Simms és Alastair Ruffell geológusok egy nagyjából egymillió évig tartó nyirkos epizódként írtak le.

    A klímaváltozás a biológiai sokféleség jelentős hanyatlását eredményezte az óceánban és a szárazföldön egyaránt, ám rögtön a kihalási esemény után új csoportok váltak uralkodóvá, egy sokkal modernebb ökoszisztémát alkotva.

    Az éghajlat megváltozása kedvezően hatott a növényzet fejlődésére és elkezdtek teret hódítani a modern tűlevelű erdők.

    Ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok mintegy 20 millió évvel a szóban forgó esemény előtt jelentek meg, de csak kis létszámban fordultak elő és jelentéktelenek maradtak egészen a karni pluviális eseményig. A nedves időszak után hirtelen beköszöntő száraz környezet adta meg a lökést a dinoszauruszoknak.

    Ez az időszak azonban nem csak a dinoszauruszok számára volt kedvező, nagyon sok ma élő növény- és állatcsoport jelent meg, köztük az első teknősök, krokodilok, gyíkok és emlősök néhány képviselője.

    Vissza az Édenbe

    A karni pluviális esemény az óceán élővilágára is hatással volt. Akkor jelentek meg a maihoz hasonló korallzátonyok és számos plankton, ami az óceánvíz összetételének alapvető változását sugallja.

  • 39 ezer éves barlangi medvét találtak

    Mintegy 39 ezer éves medve tetemére bukkantak paleontológusok Oroszország északi részén.

    A kutatók szerint egy barlangi medvéről van szó, amely az utolsó európai jégkorszakban élt, a faj mintegy 15 ezer éve halt ki.

    A Jeges-tengerben lévő Új-szibériai szigeteken fedezték fel rénszarvaspásztorok a tetemet. A kutatók reménykednek abban, hogy találnak fennmaradt DNS-t is, ahogyan a korábbi többezer éves szibériai mamutmaradványok esetében.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    A tetem hiánytalan állapotban őrződött meg miden szervével, köztük az orrával együtt. Ezektől a medvéktől eddig csak csontok és koponyák maradtak fenn.

    A most megtalált tetem korát a kutatók 39 ezer évesre becsülték. Hozzátették azonban, hogy még korai a pontos életkorról beszélni, amelyet szénizotópos vizsgálatokkal fognak megállapítani.

    Az elmúlt években Szibériában számos szenzációs leletet tártak fel a kutatók. Ahogy az éghajlat melegszik, az örökfagy (permafroszt) egyre jobban olvad, itt bukkantak rá igen jó állapotban fennmaradt állatfosszíliákra – 14 ezer éves kutya vagy farkasféle, 30-40 ezer éves csikó és gyapjasmamut maradványokra – paleontológusok.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

  • Mesterséges intelligenciával az óceánon át

    400 év után megismétlik a legendás Mayflower útját, Azonban a kapitány helyét most mesterséges intelligencia foglalja el.

    A XXI. század hajózásának előhirnöke ma kifutott az angliai Plymouth kikötőjéből. Az önmagát navigáló hajó neve Mayflower, és y legénység nélkül fogja átszelni az Atlanti-óceánt, hogy emléket állítson a 400 évvel ezelőtt Angliából Amerikába útnak indult Mayflower vitorlásnak.

    Az IBM és a connecticuti Promare nevű tengerkutató vállalat együttműködéséből létrejött különleges jármű hat hónapnyi tengeri próbautat követően fogja átszelni az Atlanti-óceánt. Adatokat gyűjt majd az óceánról, a tengeri életről és a műanyagszennyezésről is.

    MI vagyunk az Istenek

    Az eredeti, 30 méter hosszú, háromárbócos Mayflower 1620. szeptember 16-án futott ki az angliai Plymouth kikötőjéből fedélzetén 102 utassal, akik az Újvilágban akartak szerencsét próbálni. A majdnem két hónapig tartó, viszontagságokkal teli út végén a hajó Cape Codnál kötött ki, ahol a következő év tavaszán létrehozták Plymouth kolóniát.

    A modern kori Mayflower testét az észak-lengyelországi Gdanskban tervezték és építették. Az ultramodern trimarán alumíniumvázas, akkumulátorát napelemek és szélgenerátorok töltik fel, de felszerelték egy tartalék dízel generátorral is.

    A hajót az IBM által kidolgozott mesterséges intelligencia vezeti több millió tengerészeti felvétel alapján. Az önnavigáló Mayflower két hét alatt fogja majd átszelni az Atlanti-óceánt, maximális sebessége 10 csomó, azaz 20 kilométer óránként. A különleges hajó utasok helyett korszerű technológiákkal van tele: radarokkal, kamerákkal, GPS-szel és lidarral szerelték fel.

    Barnóczky Ákos – Természetes Intelligencia

    A páratlan hajó útját, helyzetét és tudományos kutatásait követni lehet a mas400.com honlapon.

  • Megérkezett az első előzetes a The Mandalorian 2. évadához

    Október 30-án tér vissza a képernyőkre a The Mandalorian a 2. évadával, melyben folytatódik a Fejvadász (Pedro Pascal) és a Gyermek vesszőfutása. A történet pár évvel a Birodalom bukása után, a peremvilágokban játszódik, ahol egy, Yoda fajába tartozó apró zöld lényt bíznak egy mandalórira. A furcsa páros innentől elég sokat menekül, mert az ex-rohamosztagosoktól kezdve a galaxis söpredékéig mindenki a nyomukba ered: hátha meg tudják kaparintani a kitűzött vérdíjat.

    A Disney+ produkciója izgalmas fordulattal folytatódik idén októberben, hiszen a Fejvadász megkapja feladatául, hogy vigye el Baby Yodát egy varázslóklánhoz, akiket a legtöbben Jedi néven emlegetnek. Az új részekben várhatóan felbukkan a The Clone Wars című animációs sorozatból ismert Ahsoka Tano is, akinek ez lesz az első élőszereplős jelenése. A hírek szerint ő veszi majd gondozásába a Gyermeket és kezdi el kitanítani az Erő használatára. A második etap – egyébként elég rejtélyesre sikeredett trailere alább megtekinthető:

  • Az evolúció és a kutyák játékossága

    Evolúciós megközelítésben vizsgálják a különböző fajtájú kutyák játékosságát az Ökológiai Kutatóközpont, a Stockholm Egyetem és az ELTE Etológia Tanszék munkatársai. Azt kutatják, hogy mely fajták játékosabbak és ennek milyen evolúciós okai lehetnek. Statisztikai módszerekkel egy több tízezres svéd adatbázisból közelíti meg a kutyák viselkedési jegyeit. Konkrétan arra voltak most kíváncsiak, hogy a kutyák különböző funkcióra történő tenyésztése, hogyan hat a viselkedési jegyekre.

    A 2019 óta tartó vizsgálat során a kutatók 138 kutyafajta „játékosságban” megmutatkozó változatosságát vetik össze a fajták bonyolult genetikai kapcsolatrendszerével, mely a kutyatenyésztés által kialakított leszármazási vonalak, illetve a fajták közti keresztezésekkel alakult ki.

    A fajták egy fajba tartoznak, így ha megértjük azokat a szelekciós tényezőket, melyek a kutyák fajtagazdagságához vezettek, akkor elcsípjük, hogy hogyan zajlik az evolúció egy fajon belül. Evolúcióbiológiai szempontból a fajták közötti különbség az érdekes, mert ezek azokat a szelekciós folyamatokat tükrözik, melyen az egyes vonalak pár száz éves történetük során átmentek.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A kutyatenyésztés olyan mesterséges kényszer vagy irányított szelekció, mely során felgyorsították az evolúciót és a darwini mechanizmusokat maga az ember hozta létre, nem pedig a környezet. A különböző kutyákat elsősorban egy adott cél érdekében tenyésztjük, olyan ebet szeretnénk kreálni, amely jól vadászik, vagy jól őrzi a nyájat, vagy éppen csak jó barátja a családnak. Az ezen feladatok érdekében történő tenyésztés során azt tapasztaljuk, hogy ez a folyamat végül kihatással van egy sor morfológiai és viselkedési bélyegre, így a játékosságra is. Ebből arra következtethetünk, hogy e tulajdonságoknak genetikai alapja van, amely érdekes együttállást mutat a különböző feladatokhoz kapcsolható funkciókkal.

    Az emberrel folytatott játék a háziasítás során alakult ki, a két faj közötti kapcsolat kialakításában, fenntartásában, építésében van fontos szerepe. Általában azok a kutyák játszanak intenzívebben a gazdájukkal, ahol szorosabb a kutya-gazda kapcsolat, és ez utóbbi erőssége összefügg a funkcióval is.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    „A vizsgálat azt mutatta, hogy a funkcionális szelekcióval másodlagosan kihatunk a kutya viselkedésére, ez esetben a játékosságára” – mondta az evolúcióbiológus. Magyarázata szerint a tenyésztők a funkcióra vagy a küllemre fókuszálnak, ezek viszont magukkal rántanak olyan tulajdonságokat, amelyek eredetileg nem voltak szempontok a tenyésztésnél. A kutyák emberrel való játékossága is egy ilyen járulékos termék, ami a mesterséges szelekció során ragad rájuk – összegezte a kutató.

    Az eredmények szerint a vadászkutyák és a nyájőrző kutyák a legjátékosabbak, míg az apró, szobakutyáknak tartott ölebek mutatják a legkisebb hajlandóságot az emberrel történő játékra. Ez utóbbiak esetében a tenyésztéskor többnyire olyan külsődleges jellemzőkre helyeződik a hangsúly, melyek mellett a játékosságra való hajlam háttérbe szorul. Az ölebek esetében az a fontos, hogy a kutyusok illeszkedjenek a gazdi öltözködési stílusához, apró termetük miatt a kézben vagy táskában jól elférjenek, de túl sok törődést azért ne igényeljenek. Az ilyen elvárásoknak nem feltétlen kedvez, ha a kutya állandóan játszani akar.

    A kutyaetológia kulisszatitkai

  • Életre utaló jelek a Vénusz légkörében?

    Egy közös Amerikai és brit tudóscsoport bejelentette, hogy a Vénusz légkörében olyan molekulára bukkantak, amely akár az élet jelenlétre is utalhat.

    Rádióteleszkópos megfigyeléssel foszfin jelenlétét mutatták ki bolygószomszédunk légkörében. A foszfin vagy foszfor-hidrogén egy szervetlen foszforvegyület, szerkezete az ammóniához hasonló, egy foszfor és három hidrogén atomból áll. Színtelen, kellemetlen (fokhagymaszerű) szagú gáz. Bűze annyira erős, hogy  már a legcsekélyebb mennyiségben is jól érezhető.   Erős méreg. Legalábbis számunkra.

    A bíborszínű felhők bolygója

    A Földön is jól ismert a foszfin az élet egy különleges formájának mellékterméke. Oxigénmentes környezetben élő baktériumok állítják elő. A foszfinra a Vénusz légkörének felső részében bukkantak, ez akár arra is utalhat, hogy ebben a régióban élet lehetséges.

    A tudósok elismerik, hogy foszfin természetes körülmények között, élet jelenléte nélkül is kialakulhat. De a Vénusz esetében nem találtak ilyen folyamatokat.

    A felfedezés a Hawaii-n található JMCT, és a chilei ALMA  rádióteleszkópnak köszönhetjük.

    Végállomás: Amalthea

    Természetesen nagyon korai még felkiáltani, hogy földönkívüli élet nyomára bukkantunk. Ez csupán egy jó kezdet arra, hgy érdemes kiemelten foglalkozni ezzel a bolygóval.