My Blog

Blog

  • A madarakat is megviseli a zaj- és fényszennyezés

    142 madárfaj 58 506 fészkét vizsgálták át a  Michigani Egyetem kutatói A hatalmas adatállomány segítségével vizsgálták, hogyan befolyásolja a mesterséges fény és az ember okozta zaj a madarak szaporodását Észak-Amerikában.

    Az eredmények szerint nyílt területeken, például füves legelőkön vagy mocsaras vidéken a fényszennyezés hatására a madarak akár a normálisnál egy hónappal korábban megkezdhetik a költést, erdős területeken pedig 18 nappal korábban. Ez időzítésbeli problémákat okozhat: az éhes fiókák még azelőtt kikelhetnek, hogy elérhető lenne a táplálékuk.

    A globális felmelegedés miatt ugyanakkor bizonyos táplálékok korábban elérhetők. Azoknak a madaraknak, melyek megtartották az idők során költési idejüket, mivel belső órájuk a nap hosszához igazodik, kevesebb utódja marad életben, ha a költés idejére már eltűnik az élelem.

    Sokszavú poszáta

    A megfigyelések szerint a mesterséges fényviszonyok között élő madarak jobban követik – legalábbis átmenetileg – a klímaváltozást, mint a sötét területen élők. Másrészt amikor a tudósok úgy vélték, hogy a madarak a klímaváltozáshoz igazítják szaporodási idejüket, valójában a fényviszonyok változásához igazodtak. Számos vizsgálatot ugyanis olyan területen végeztek, mely fényszennyezésnek volt kitéve.

    27 madárfaj esetében részletesebb vizsgálatokat végeztek. Arra jutottak, hogy a madarak gyenge fényben való látási képessége és füttyének hangereje összefüggésben van a fény- és hangszennyezésre adott reakciójával.

    Minél több fényt képes befogadni egy madár szeme, annál előbbre hozta költési idejét a fényszennyezésre adott reakcióként és annál többet profitált a fényszennyezésből a fészek nagyobb költési arányával.

    J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    A hangszennyezést vizsgálva arra jutottak, hogy a fás környezetben élő madarak jóval érzékenyebbek a zajokra, mint a nyitott területeken élők.

    A hangszennyezés késleltette azon madarak fészekrakási idejét, melyek alacsonyabb frekvencián énekelnek, tehát nehezebb meghallani őket az alacsony frekvenciájú, ember okozta zajban. A tojók párzási hajlandósága a hímek dalán alapul, sok esetben a tojóknak hallaniuk kell a hímek énekét, hogy fizikailag képes legyenek a párzásra.

  • Interjú Daina Opolskaitėval a Napok piramisai szerzőjével

    Interjú Daina Opolskaitėval akinek a Napok piramisai című novelláskötete elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2019-ben. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta. A kötet ajánlóját ITT olvashatjátok el.

    A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

     

    Mund Katalin: Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

     

    Daina Opolskaitė: Nehéz ezt megmondani. Az iskolában már elég jó esszéket írtam – a tanáraim szerint. Akkor kezdtem hinni az írott szöveg varázsában és erejében, a más emberekre gyakorolt ​​hatásban, és ezt nagyon érdekesnek és értékesnek találtam. Csoda, hogy megérinthetsz egy másik embert egy szövegen keresztül. 2000-ben, még hallgatóként megnyertem egy „elsőkönyves” pályázatot az Írók Szakszervezetében, talán akkorra már egyértelművé vált számomra, hogy írni szeretnék.

     

    K.: Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a novelláidra. A Napok piramisai című köteted elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, valamint a Gabrielė Petkevičaitė-Bitė Irodalmi Díjat is. Mennyire fontosak számodra ezek az értékelések?

    O.: Természetesen a pozitív visszajelzések nagyon fontosak az író számára. Mindig szerettem volna novellát írni. Számomra ez a legérdekesebb műfaj, amivel egyúttal magamat is tesztelem. A történetnek fel kell kelteni az érdeklődést, meg kell érintenie, sokkolnia kell az olvasót. Ezt nem könnyű megvalósítani. Ezenkívül úgy gondolom, hogy egy novella elolvasása oktatja is a befogadót, mert néha a szöveget nem könnyű megérteni, gondolkodni kell rajta. A könnyed krimik vagy romantikus könyvek olvasása nem ilyen, mert nincs szükség különösebb intellektuális erőfeszítésre.

     

    K.: Első köteted, a Drožlės után 18 évvel jelent meg a Napok piramisai. Mi késztetett arra, hogy újra ehhez a műfajhoz fordulj? Illetve miért maradt ki 18 év?

    O.: Nem hagytam ki 18 évet. Folyamatosan írtam a novellákat, de semmilyen módon nem sikerült meggyőzni a kiadókat arról, hogy ez a műfaj értékes, és egy ilyen kötet érdekes lehet. Senki sem akarta megkockáztatni, hogy regény helyett novelláskötetet adjon ki. Ez elég frusztráló volt. Pedig látható, hogy az olvasók nem kevésbé kedvelik a novellákat, mint a regényeket. Az első könyv óta eltelt 18 évben született írásaim egymás mellett feküdtek, amíg jelentős mennyiség halmozódott fel. Ez a Napok piramisai című kötet. Most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikeres lett, mert ez megerősít abban, hogy megérte ennyi évet várni a kiadásra.

     

     

    K.: Hogyan dolgozol?

    O.: Felmerül egy nagyon élénk emlék vagy benyomás, ami nem hagy nyugodni, ez adja a novella alapját. Nagyon tisztán látom az összes képet, mintha valami belső szemmel nézném. A szövegírás hatalmas energia, aminek eredménye az olvasót ilyen vagy olyan módon megérinti. Az alapvető értékek nagyon fontosak számomra – nélkülük egyszerűen nem lennénk emberek. Manapság a többség leplez és titkol, sokan maszkok és álruhák mögé bújnak. Az ember fél attól, hogy önmaga legyen. A lélek, a gondolatok és az élmények meztelensége fenyegetést és félelmet jelent. Számomra nagyon fontos, hogy az írott szöveg megmutassa az emberi lelket a maga valójában, mindenféle titkolózástól, rejtőzködéstől mentesen.

     

     K.: Ki az ideális olvasója a könyvnek?

    O.: Az érzékeny embereknek írok, akiknek fontos a lényeg és az emberi tapasztalat. Határozottan nem azoknak, akik pihenésre és kikapcsolódásra vágynak. Nagyon remélem, hogy azok, akik elolvassák ezt a könyvet, elgondolkodnak rajta, hogy milyen az élet…

  • Felvásárolják a robotkutyát

    Lehet, hogy újra gazdát cserél a Boston Dynamics robotfejlesztő vállalatot. A híresztelések szerint a Hyundai érdeklődik a cég iránt.

    A dél-korai Hyundai elsősorban autógyártásáról ismert, az kevésbé köztudott, hogy a világ jelentős gyári összeszerelő robot gyártója.  Az egymilliárd dollárra becsült tranzakció keretében a dél-korai Hyundai autógyár teljes ellenőrzést kapna a Boston Dynamics robottechnológia vállalat felett.

    Ellenpont

    A Boston Dynamics már régóta nincs amerikai kézben. A technológiai fejlesztő vállalatot a Massachusetts Institute of Technology műegyetem alapította a 90-es években és önállóan működött egészen 2013-ig, amikor felvásárolta a Google. A robotellenes hangok miatt a keresőóriás 2017-ben eladta a céget.  A japán SoftBank technológiai csoport vásárolta meg, amely a jelek szerint elégedetlen a befektetésével.

    A Boston Dynamics magas innovációs tartalmú, de csekély kereskedelmi értékkel bíró fejlesztési eredményeket ért el működése során és jelenleg sem dolgozik nyereségesen. A Hyundai viszont magas használati értékkel rendelkező gyári összeszerelő robotokat állít elő.

    https://galaktikabolt.hu/termek/arkagyij-es-borisz-sztrugackij-nehez-istennek-lenni/

     

     

  • Hyperloop – Első teszt utasokkal

    Las Vegas közelében először tesztelték utasokkal a hyperloop közlekedési rendszert.

    Az első két utas természetesen a Virgin Hyperloop cég két vezető munkatársa volt. Egy 500 méter hosszú tesztszakaszon utaztak 15 másodpercen keresztül, elérve az óránként 172 kilométeres sebességet. Az útra szkafander helyett egyszerű farmert és pulóvert viseltek.

    Ez a sebesség azonban csak töredéke annak az óránkénti több mint ezer kilométeres sebességnek, amit a Virgin el akar érni.

    Fraktál

    Az elképzelés szerint a közlekedési rendszer csöveken keresztül, légpárnákon lebegő kapszulákban utaztatná az embereket vagy árukat rendkívül nagy sebességgel. Nem a Virgin Hyperloop az egyetlen cég, amelyik a koncepció megvalósításán dolgozik, de eddig csak ők teszteltek utasok részvételével.

    „Mind lelkileg, mint fizikailag jó érzés, egyikünk sem lett rosszul, egyáltalán nem éreztük magunkat hullámvasúton. A gyorsulás persze intenzívebb volt, mint ha hosszabb úton kellett volna elérni ezt a sebességet” – számolt be az élményről közvetlenül a teszt után Sara Luchian, a cég egyik igazgatója, a két utas egyike.

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    A futurisztikus közlekedési rendszer ötlete Elon Musk, a Tesla Motors és a SpaceX űripari magánvállalkozás vezetőjének agyából pattant ki 2013-ban. Elképzelése szerint a közlekedési rendszer hatalmas átmérőjű csöveken keresztül, lebegő kapszulákban utaztatná az embereket vagy árukat óránként mintegy 1200 kilométeres sebességgel. A lebegő mágnesvasút-technológián (maglev) alapuló rendszer teljesen automata lenne és elektromos árammal működne. A 2014-ben alapított Virgin Hyperloopba 2017-ben fektetett be a Virgin, a céget korábban Hyperloop One-nak, majd Virgin Hyperloop One-nak hívták.

     

  • Tudja a kutyád, hogy mit akarsz?

    Az ELTE etológusai legújabb kutatásukban azt vizsgálták, hogy a kutyák külön tudják-e választani a saját és a gazdájuk szándékait.

    Az állati elme működésével foglalkozó kutatások nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Még az állattartás jogi szabályozásának kialakításakor is figyelembe veszik az adott faj kognitív fejlettségét.

    Rengeteg anekdota szól a kutyák elmeolvasó képességéről, de a kutatások nehezen haladnak előre. Eddig egyetlen tanulmány sem volt elég meggyőző, így az évek alatt a nagy kérdést kisebb, kézzelfogható célokra bontották. E célok egyike annak megvizsgálása volt, hogy mennyit érzékel egy kutya a gazdája szándékaiból és külön tudja-e választani a saját és a gazdája vágyakozását például egy tárgy iránt.

    Do as I do – kutyakiképzés

    Vizsgálatuk eredményei szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák elérnék a másfél éves gyerekek „szándéktulajdonítási képességének” szintjét. Bár a kutyák észreveszik, melyik tárgyat szeretné megszerezni a gazdájuk, csak a saját kedvencüket viszik oda hozzá.

    Az etológusok egy régi, a gyerekpszichológiában jól ismert kísérletet ismételtek meg kutyákon. A pszichológusok a 14 és 18 hónapos korú gyerekek elé két tálat tettek, az egyikben keksz, a másikban brokkoli volt. „A kisgyerekek nem szeretik a brokkolit, de a kekszet igen. A kísérletvezető viszont hangosan örvendezett, milyen finom a brokkoli és jóízűen eszegette. A keksztől pedig undorodott. Miután eljátszotta, melyik ételt szereti, a kisgyerek elé tolta a tálakat és megkérdezte, kaphat-e valamit enni.

    A 14 hónaposok a kekszet nyújtották felé, mert nekik az ízlett. A 18 hónaposok viszont megértették, hogy a nő nem a kekszet, hanem a brokkolit szereti, ezért azzal kínálták. „Szaknyelven szólva, megértik a vágy szubjektivitását, tehát azt, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják és képesek az érzelemkifejezésekből következtetni mások preferenciáira. De vajon képesek erre a kutyák is?

    A kutatók nem tartották kizártnak, hogy a kutyák elmeolvasó, „szándéktulajdonító” képessége egy szinten van a 18 hónapos gyerekekével. Lényegében ugyanazt a tesztet végezték el a kutyákkal, mint a pszichológusok a kisgyerekekkel, csak az élelmet tárgyakra cserélték.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    A kísérletben egy játékot és egy karkötőt használtak a keksz és a brokkoli helyettesítésére. A kutyák a várakozásoknak megfelelően a játék iránt érdeklődtek jobban. Ezután a gazda a karkötőt a kezében tartva hangokkal, mosollyal, a rajongás minden lehetséges jelével eljátszotta a kutyának, hogy a karkötő nagyon-nagyon tetszik neki. A játékkal szemben pedig undort mutatott.

    Ha ugyanezt eljátsszuk egy másfél éves gyereknek és utána megkérjük, hogy adja oda nekünk az egyik tárgyat, akkor valószínűleg a karkötőt hozza oda hozzánk, akkor is, ha ő a játékkal szeretne játszani. A kutyák azonban nem így tettek. Mindegyik a játékot vitte oda a gazdájának.

    Mivel a közvetlen kontaktus lehetősége a játékkal „túlságosan felvillanyozta” a kutyákat, a kutatók elhatározták, hogy elérhetetlen helyre teszik a tárgyakat. Újabb 51 kutyát teszteltek két csoportba sorolva. Az egyik csoport gazdái a karkötő iránt „rajongtak”, a másik csoporté viszont a játékért, ugyanúgy, mint a kutyák. Az érzelmek eljátszása után a tárgyak a vizsgálati szoba ablakpárkányára kerültek, így a kutya látta a tárgyakat, de nem érte el őket. Ez az elrendezés működött, mert a csoportok különböztek abban, hogy mennyit nézték a tárgyakat. Ha a gazda a játékot „kedvelte”, a kutyák is főként a játékot nézegették, ám a másik csoportban ugyanannyit nézték a korábban érdektelen karkötőt is. Vagyis, ha fizikailag nem fértek hozzá a kutyák az általuk vágyott játékhoz, akkor kiderült, hogy valójában hatott rájuk a gazda érzelemkifejezése.

    Úgy tűnik, hogy a kutyák észreveszik, melyik tárgyat kedveli a gazdájuk, mégsem azt viszik neki oda. Talán nem tudják hatékonyan gátolni a késztetéseiket, esetleg nem tárgyválasztási feladatnak, hanem játéknak fogják fel a helyzetet vagy pedig, hasonlóan a másfél évesnél kisebb gyerekekhez, nem teljesen értik, hogy a társuk vágyhat másra is, mint ők.

    A kutyaetológia kulisszatitkai

     

  • A mesterséges intelligencia még egy kicsit béna

    Inverness egy kedves kisváros Észak-Skóciában, a Skót-felföld fővárosaként hirdetik. Focicsapata a a caledonian Thistle FC futballklub meglepően fiatal, 1994-ben jött létre, amikor egyesült két helyi csapat, a Caledonian FC és az Inverness Thistle FC.

    Azóta felküzdötte magát az első osztályba és a futballklub nemrégiben bejelentette, hogy jelentős műszaki fejlesztésbe fogtak. A tévéközvetítésekkor elhagyják az operatőrök által irányított kamerákat, és a sokkal modernebb mesterséges intelligencia vezérelte kamerákat szereztek be. A kamerák beépített „labdakövetési technológiával” rendelkeznek, így folyamatosan követik a labdát.

    Barnóczky Ákos – Természetes Intelligencia

    Nemrégiben a rendszer azonban csúfosan megbukott. Az egyik közelmúltbeli mérkőzés során folyamatosan összetévesztette a játékvezető kopasz fejét a labdával.

    A mérkőzésen a mesterséges intelligencia rendszeresen hanyagolta a labdát és a a partjelző kopasz fejére fókuszált. Sok néző panaszkodott, hogy emiatt a csapatuk góljáról is lemaradtak, mert a kamera „folyamatosan azt gondolta, hogy a Lino kopasz feje a labda”. Néhányan azt is felvetették, hogy a klubnak biztosítania kell a vonalbírónak sapkát vagy kalapot.

    Itt egy rövid montázs a technológia csődjéről.

    https://youtu.be/9zoJP2FkpgU

    Szerencsétlen Ai mit szólna ahhoz, ha több kopasz játékos is lenne a pályán?

    MI, Bob

  • Könyvajánló: Daina Opolskaitė – Napok piramisai

    Daina Opolskaitė: Napok piramisai

     

    Nemrég jelent meg a litván írónő, Daina Opolskaitė novelláskötete, a Napok piramisai, melyet 2019-ben az Európai Unió Irodalmi Díjával is kitüntettek. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

    A Napok piramisai megjelenése óta a szerzőnőt a novella műfajának litván megújítójaként is emlegetik. A könyv címe a gyűjtemény vezérmotívumára utal: az időre, amely mindenki számára személyes, ám a sok egyéni idő és tapasztalás az élet teljességévé szövődik össze a szereplők sorsán keresztül. Ugyanakkor az írásokban az idő gyakran kegyetlen, merev és szigorú, mert a másodpercekből, a percekből és órákból óriási épületeket hoz létre, ezek „a napok valódi piramisai”, és mi kénytelenek vagyunk e vastag falak között leélni egész életünket.

     

    Az idő szubjektív mivolta a novellákban sokszor egészen meghökkentő módon jelenik meg. Az egyik írásban például a megszületendő magzat szemszögéből olvashatjuk a történéseket, de erre az olvasó csak menet közben ébred rá; egy másikban az időközben jobblétre szenderült narrátor csak a családtagjai beszélgetéséből tudja meg, hogy ő valójában halott; egy harmadikban pedig a tizenéves fiú egy kiránduláson elszunyókálva egyszer csak arra ébred, hogy nős, és már gyereke is van.

    Nagyon fontosak az írásokban a női sorsok, élethelyzetek. Opolskaitė nagyon őszinte,  egyedi, személyes emberi tapasztalatokról ír: a céltalanul kóborló árva gyereket befogadó idősödő asszonyról; az egy légtérben magukat szegényesen meghúzni kénytelen lány, anya, nagyanya és csecsemő alkotta családról; a kedvese tragikus halála után a lakásába fogadott albérlőben lelki társra találó fiatal nőről; a kislányról, aki megtudja, hogy akit az apjának tartott, valójában a nagyapja; a két elvált szülő gyermekeként egy családba kerülő lányokról, akik között véd- és dacszövetség alakul; a vég nélkül robotoló családanyáról, aki éjszaka a repcemezőre hajt, hogy egy kicsit szabad lehessen, és feltöltődhessen.

    A novellákban központi szerepet játszanak a klasszikus és egyetemes nagy létkérdések, mint amilyen a sors, az erkölcsi felelősség vagy a bűntudat. Ugyanakkor minden írás meghökkentő, előre nem kiszámítható meglepetéseket tartogat.

    Napok piramisai

    Litván irodalomhoz meglehetősen ritkán jutunk, pedig milyen érdekes lenne megismerni az országot és kultúráját! Daina Opolskaitė könyvének azonban épp az az egyik nagy erénye, hogy nincs szüksége litván kontextusra, nem azért érdekes, mert litván, hanem mert képes olyan egyetemes érvényű kérdéseket boncolgatni olyan művészi eszközökkel, hogy minden nyelven és kultúrában élvezhetők a szövegei.

  • Robothalak segítik a halrajok kutatását

    A szövetséges bombázó repülők pilótái állítólag már a második világháború alatt észrevették, hogy üzemanyagot spórolnak meg, ha a kötelék V alakban repül. 2014-ben brit kutatók igazolták a régi sejtést, hogy a vándormadarak energiát takarítanak meg azzal, ha V alakban repülnek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói a Max Planck Állatviselkedéstani Intézet, a Konstanzi Egyetem és a Pekingi Egyetem tudósaival együttműködve a rajban úszó halak mozgását vizsgálták. Robothalak segítségével bizonyították azt a korábbi feltevést, hogy a halak energiát spórolnak a rajban úszással.

    A rajban úszó halak viselkedését évszázadok óta vizsgálják a tudósok, de lehetetlen volt megmérni a rajban úszó halak energiafelhasználását.

     Szabadon úszó halak esetén ennek pontos végrehajtása eddig nem volt lehetséges, ezért a korábbi tanulmányok inkább elméleti modellek és becslések segítségével igyekeztek megoldani a dilemmát.

    Az új kutatáshoz a kutatók kifejlesztettek egy 3D robothalat, amelynek rugalmas farokúszója van, és olyan hullámzó mozgással úszik, mint egy valódi hal. A robothalak ugyanakkor élő társaikkal ellentétben lehetővé teszik az együtt úszással járó energiafogyasztás közvetlen mérését és a magányos úszással való összehasonlítását. Így vizsgálhatóvá vált, hogy pontosan mennyi energiát használnak fel a halak az úszás során.

    Ellenpont

    A kutatók a robothalak úszását párban és egyedül is vizsgálták. Több mint 10 ezer mérést végeztek, minden lehetséges helyzetben tesztelték a követő halakat a vezetőkhöz képest, majd összehasonlították az energiafelhasználást az egyéni úszással. Az eredmények egyértelmű különbséget mutattak. A kutatók felfedezték, hogy az elülső halak befolyásolják a mögöttük lévő halak hidrodinamikáját.

    A beszámoló szerint a követő hal számára az úszáshoz szükséges energiabefektetést két tényező határozza meg: a vezető mögötti távolság és a farokcsapások időzítése.

    A vizsgálatból kiderült, hogy az energiatakarékosság elérésének titka a megfelelő időzítés. Vagyis a követő halaknak az előttük úszó hal farokcsapásaihoz kell igazítaniuk saját mozgásukat a térbeli helyzet alapján meghatározott időeltolódással.

    Sokszavú poszáta

    A hidrodinamikai folyamatok megjelenítéséhez a kutatók apró hidrogénbuborékokat bocsátottak a vízbe, amelyeket lézerrel világítottak meg, ez a technika pedig láthatóvá tette a robotok úszó mozgása által létrehozott örvényeket. Az örvények a vezető halról leválnak és halhoz képest hátrafelé mozognak.

    A vizualizáció azt is megmutatta, hogy a követő robotok ezeket az örvényeket különféle módon tudják hasznosítani.

  • Ökológiai katasztrófát okozhat a világ legnagyobb jéghegye

    Az antarktiszi vizeket elhagyva az atlanti-óceáni Déli-Georgia sziget felé közelít a világ legnagyobb jéghegye.

    Az A68a a sziget körüli sekély vizek felé halad, és a tudósok attól tartanak, hogy ha a jégóriás megfeneklik a part közelében, az veszélybe sodorhatja a sziget állatvilágát, mert elzárja előlük a tengerre való kijutást.

    A három éve az Antarktiszról leszakadt jéghegy maga is akkora, mint a sziget. A 4200 négyzetkilométer területű jéghegy nyolcszor akkora, mint Budapest, vagy kb. akkora, mint Győr-Moson-Sporon megye.

    Nagy a veszélye annak, hogy a szigeten élő pingvinek és fókák nem jutnak majd elég élelemhez kicsinyeik etetéséhez, ha a jéghegy eltorlaszolja megszokott táplálékszerző útvonalaikat. Az A68a megfeneklése a sziget melletti tengerfenék élővilágában is akkora kárt tenne, hogy hosszú időbe telne a helyreállása.

    Fagyott égbolt

    Az ökoszisztéma idővel helyreállna, de ha a jéghegy megreked a szigetnél, fennáll annak a veszélye, hogy akár tíz évre is ott ragad. És ennek már nemcsak Déli-Georgia ökoszisztémájára lenne nagy hatása, hanem a sziget gazdaságára is.

    A Brit Tengerentúli Területek (BOT) az Antarktisz legnagyobb jéghegyeinek afféle temetője. A fehér kontinensről leváló jéghegyeket az erős áramlatok a kontinentális alapzat sekély vizei felé terelik, a távoli sziget felé, ahol megfeneklenek.

     Az A68a, amely felülről úgy néz ki, mint egy ujjal mutató kéz, 2017 közepe óta, mikor leszakadt az Antarktiszról, szintén ezen az útvonalon sodródott, és most már csak néhány száz kilométerre van a Brit Tengerentúli Területektől.

    A jéghegy több száz milliárd tonna súlyú. Ám mivel viszonylag kis, 200 méter vagy annál is kisebb mélységre merül, ez azt jelenti, hogy mielőtt megfeneklene, egészen a sziget partjáig sodródhat.

    A szárazföldhöz ilyen közel került jéghegy súlyos hatással lehet az ott élő ragadozók táplálékszerzésére. A pingvineknél és a fókáknál ugyanis kulcsfontosságú, hogy mekkora távolságot kell megtenniük a táplálékért az alatt az időszak alatt, amíg utódaikról kell gondoskodniuk. Ha túl sokáig elmaradnak, az utódaik éhen halhatnak.

    Fagyott égbolt 2

    Mikor 2004-ben az A38 jéghegy megfeneklett Déli-Georgia partjainál, számtalan pingvinfióka és fókabébi pusztult el a partvidéken.

    A jéghegy megfeneklésének nem csak negatív hatásai lehetnek. Hatalmas mennyiségű port visz ugyanis magával, ami megtermékenyítheti maga körül az óceán planktonját, s ez kedvező hatással lehet a táplálékláncra.

    Bár a műholdas felvételek azt mutatják, hogy az A68a egyenesen Déli-Georgia felé halad, mégis lehetséges, hogy elkerüli az ütközést.

  • Megjelent a novemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin novemberi számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. Karen Osborne Nebulára és Theodore Sturgeon-emlékdíjra jelölt novellája egy generációs csillaghajó végletekig elfajzott társadalmát mutatja be. Ménes Attila és az orosz Jezsi Tumanovszkij egyaránt nyugdíjaskorú hősöket ütköztet egy-egy rafináltan disztópikus világgal. Hekl Krisztina a tudomány csodáinak az emberi lélekre gyakorolt hatásáról ír. Roy Hutchins egy különleges folyóval ismerteti meg olvasóit. A havi retró David Wright O’Brien csavaros története.

    Galaktika 368

    A központi tudományos rovat a kreacionizmus mozgalmának tündöklését és bukását taglalja. Emellett szerepel még a lapban egy interjú Jámbor Reginával, az e havi XL illusztrátorával, valamint cikkek többek közt egy kortárs amerikai SF-kamaradrámáról, a bálnák megmentésének új útjairól, egy tragikusan rövid pályát befutott svéd dzsessztrióról, egy friss fantasy-animéról és a NASA Marsra szánt gombaházairól. A képregény Jókai Mór novellájának adaptációja, A láthatatlan seb.

    A magazin XL-változatában a szovjet SF klasszikusának novellafüzérje olvasható a zseniális feltaláló Wagner professzorról.

    Galaktika 368XL

    A Galaktika 368. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!