A Star Wars Rebels 2014-ben került először képernyőre, a történet 14 évvel A Sith-ek bosszúja és 5 évvel az Egy új remény eseményei előtt vette fel a fonalat. A produkció egy olyan időszakot mutatott be, amikor a Birodalom egyre erősebb lett, a Lázadás pedig épp, hogy csak csírázni kezdett. A Rebels sokkal gyerekesebbre sikerült, mint a Clone Wars volt annak idején, bár olyan legendás karakterek is visszatértek benne, mint Obi-Wan Kenobi és Ashoka, illetve Darth Vader is rettegtette a népet. 4 évad után március 5-én befejeződik a Disney XD Star Wars szériája, a nagy finálé trailerét fentebb lehet megtekinteni.
Jó hír, hogy a Disney a hírek szerint több élőszereplős vagy animációs sorozaton is dolgozik jelenleg, a pletykák szerint az egyik projekt Star Wars Resistance címmel érkezhet a cég új streaming szolgáltatására.
Nem új hír, hogy az HBO sorozatot készít Ray Bradbury klasszikus disztópiájából, a Fahrenheit 451-ből. Eddig pár képet és egy minimalista, de hatásos teasert kaptunk. Ma hivatalos trailert is jött az új feldolgozáshoz.
A sorozat az 1953-ban megjelent regény cselekményét követi. Bradbury egy olyan világot mutat be, ahol a könyveket veszélyes fegyvernek tartják, ezért el kell pusztítani őket. Erre a feladatra specializálódtak a tűzoltók, akik a még létező könyveket égetik el. Közéjük tartozik Guy Montag is, aki a mintapolgár mindennapjait éli: becsületesen végzi munkáját, otthonában pedáns rend, szerető feleség és tévéfalak. Egy nap azonban egy különös lány költözik a szomszédságukba. Elmondása szerint az ő családja esténként leülnek az asztalhoz beszélgetni és olvasni. Montag nem érti a dolgot egészen addig, amíg bele nem olvas egy megsemmisítésre szánt könyvbe…
A Fahrenheit 451 főszereplői Michael B. Jordan, akit nemrég a Fekete párducban láthattunk Killmongerként, és Michael Shannon, aki legutóbb A víz érintésében tűnt fel Strickland szerepében.
A megújuló energiaforrások hadrendbe állításáért folytatott verseny során az egyik óriáscég véletlenül belebotlik egy forradalmi új technológiába: lehetségessé válik az anyagátvitel, méghozzá a történelmi múltból a jelen felé.
Nick Houghton, a PhD-jére készülő történészhallgató szóhoz sem jut, amikor a Novus Particles cég tanácsadói állást kínál neki. De vajon miért kell nekik egy harmadrangú egyetem nevenincs doktorandusza? És mi történhetett Nick elődjével? Nos, a barátjának, Ronnie-nak mindenre van egy meggyőzően csengő összeesküvés-elmélete. És a Novus Particles jó néhányban főszerepet játszik. Olyanokban, amelyek eltűnt emberekről szólnak.
A cég új projektje minden eddiginél nagyobb és titkosabb: élő embereket akarnak átemelni a biztos pusztulás előtt álló, római kori Pompejiből. Nick pedig fontos feladatot kaphat ebben a tervben. Ha az összeesküvés-elméletek igaznak nem bizonyulnak.
Március 2-án, pénteken 2 db-ot sorsolunk ki a regényből. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Guillermo del Toro, a szörnyfilmek mestere olyan művet alkotott megint, mely talán a Gettómilliomos és a Benjamin Button különös életéhez hasonlítható stílusában leginkább. A víz érintése (The Shape of Water) 13 Oscar-jelölést kapott, a fő kategóriák között a Legjobb film, a Legjobb rendező, a Legjobb eredeti forgatókönyv győztese is lehet, ráadásul a színészek közül a néma takarítónőt játszó Sally Hawkins, a mentor-szerepben feltűnő Richard Jenkins és a legjobb barátnő, Octavia Spencer is díjra esélyes. A víz érintése annak ellenére, hogy a BAFTA-n is jól szerepelt, mégis az egyik legalulértékeltebb fantasy, pedig megérdemelné a hype-ot! (Főleg, hogy most megy a magyar mozikban.)
A cikk nyomokban spoilereket tartalmazhat.
A történet szerint a 60-as években járunk, amikor Elisa Esposito, egy titkos amerikai kutatóintézményben dolgozó takarítónő egy különös lényt lát meg munka közben. A szörnyeteget az amerikaiak Dél-Amerikában találták meg, ahol a törzsek istenként tisztelték, elfogása után azonban nem vár rá túl szép jövő. Nem csak a jenkik akarnak benne kárt tenni, de az oroszok is fenik rá a fogukat. A víz érintése egy klasszikus szerelmi történet, afféle Szépség és a szörnyeteg újragondolás, ez a mese azonban nem gyerekeknek való. És ezt muszáj kiemelni.
A víz érintése egy már-már megszokott narrációval kezdődik. Egy nagypapa hang vezeti be a sztorit, aztán a következő snittben már azt látjuk, ahogy a főszereplőnő egy kádban maszturbál. Guillermo del Toro filmje tele van komoly témákkal, mint például a női szexualitás tabuként való kezelése. Az ártatlan arcú hősnőről kiderül, hogy nem kőből faragták őt se, így naponta magához nyúl, így vezeti le a feszültséget, de a vele élő illusztrátorról is korán kibukik, hogy meleg. Ezek mellett van még egy adag rasszizmus és szexizmus is A víz érintésében, az egyébként zseniális főgonoszt alakító Michael Shannon egy ponton kifejti, hogy Isten jobban hasonlít a fehér férfiakra, mint a fekete nőkre. A tabuk döntögetéséből és a naturalizmusból nem szenved hiányt ez a meglepően sötét mese, hiszen a fennkölt tudósokról kiderül például, hogy annyira nem képesek, hogy beletaláljanak a piszoárba vizelés közben.
Ezek a részletek teszik A víz érintését egyedülállóvá, mert nem hősöket és feddhetetlen szuperembereket mutat be a dráma, hanem esendő karaktereket. Sally Hawkins nem az a tipikus, hollywoodi jónő, de ez a szerep talán nem is lenne komolyan vehető, ha mondjuk Natalie Portman játszaná Elisát. Itt egy rettenetesen magányos főhősről van szó, aki kapcsolatot talál egy, ebbe a világba nem igazán illő lénnyel. Guillermo del Toro egyébként ebben a témában nagyon erős, rutinszerűen képes szörnyfilmet előadni, A víz érintése viszont egy különösen érzékeny és megkapó sztori lett.
A már említett Michael Shannon nagyon erős alakítást nyújt, de rajta kívül Elisa bajtárását játszó Octavia Spencer se véletlen kapott Oscar-jelölést. A karakterek sokszínűsége miatt a film is rendkívül sokoldalú lesz, olyan témákat jár körbe, amelyek nem csak a 60-as években, de még manapság is problémának tekinthetőek. Ilyen például az, amikor valakit elzavarnak egy étkezdéből, mert másságával zavarhatja mondjuk a többi vendéget.
A film a kétórás játékidő alatt egészen könnyen beszippantja nézőjét, egyetlen pont van talán A víz érintésében, mely kizökkenthet. Ez pedig egy musicales dalbetét. Ez talán az Oscarnak szól, hogy még színpadiasabb legyen Guillermo del Toro filmje, de tulajdonképpen ki is lehetett volna vágni, mert nagyon nem illik az addigi történetmesélés stílusába. A víz érintése az egyik legjobb szörnyfilm az Okja mellett, amit mostanában vászonra vittek, így biztosan nem éri csalódás azt, aki benevez erre a kalandra.
A víz érintése meglepően sok vért és meztelenkedést halmoz fel, nem túl szégyenlős filmről beszélünk, de a Legjobb film kategóriában simán felveszi a versenyt a háborús Dunkirkkel, a tinidráma Lady Birddel, de még a tűzforró olasz nyarat feldolgozó Szólíts a nevedennel is.
Habár a film jó nagy bukás lett, mégis úgy tűnik, hogy elkészül a Setét Torony sorozat, mely a legfrissebb hírek szerint az Amazonhoz került. Így a streaming szolgáltató fogja bemutatni a szériát, teljes újrakezdésről van szó egyébként, azaz a filmhez semmilyen módon nem fog kapcsolódni a kis képernyős adaptáció. Az Amazon nagyon belekezdett mostanában, hiszen berendelték A Gyűrűk Ura sorozatot is, mely akár a következő Trónok harca lehet a közvélemény szerint.
A Setét Torony világa nagyon jó alapanyag egy sorozathoz, tipikusan olyan univerzumot épített fel Stephen King a könyvekkel, melyet egy 2 órás filmben feltérképezni közel lehetetlen. Sok részletet egyelőre nem tudni a szériáról, az biztosnak tűnik, hogy a The Walking Dead korábbi készítője, Glen Mazzara lesz a produkció showrunnere. Egyes források szerint a filmet afféle bevezetésnek szánták, a sorozat pedig kánon lesz, amely jó hír lehet a tősgyökeres rajongóknak.
Stephen King elmondása alapján az Amazon-féle Setét Torony reboot lesz, egyes források szerint pedig a múltban játszódhat. Hátha nem rontják el.
Az Injustice című verekedős játékban eddig csak DC szuperhősök harcolhattak az igazságért, viszont egy meglepő DLC-ben már megvásárolhatjuk a Tini Nindzsa Teknőcöket, hogy megnézhessük ki nyerne, Donatello vagy Superman.
A Nindzsa Teknőcös DLC-ben nem pusztán egy, de az összes harci teknőst irányíthatjuk. Az öt teknőc talán küllemben hasonlít egymásra, de a harci képességeik merőben különböznek, például amíg Leo katanával, addig Michelangelo gördeszkával a hóna alatt megy neki Batmannek. A különbözőségek mellett viszont egy jó pár képesség ugyanolyan a karakterek között, például van egy olyan skill, amiben a teknőc visszahúzódik a teknőjébe, és neki gurul az ellenfélnek, ezt a mozdulatot például az összes teknős használhatja.
A teknősöket irányítani fergeteges élmény, mert vicces beszólásokkal fűszerezik a találkozókat, és nagyon nosztalgikus élmény, ahogy a gyerekkori hőseink oltogatják egymást a képernyőn.
Ugyan rendkívül ötletes a teknősök behozatala, sajnos talán egy kicsit ütközik az Injustice 2 témájával, amely a DC szuperhősökről, és szupergenyákról szól. De végtére is nagyon jól kivitelezett a találkozása a különböző hősöknek, és kétségtelen, hogy nem csak a pénzért, hanem szível-lélekkel készült ez a kiegészítő.
A Netflix újdonságáról, a brutálisan drága Altered Carbon című sorozatról már a pilot megnézése után áradoztunk. A produkció első ránézésre egy izgalmas, jól felépített és gyönyörű látványvilággal operáló széria lett, mely egy gördülékenyebb Szárnyas fejvadásznak tűnt. Ennél az Altered Carbon szerencsére jóval több lett, ugyanis kreatívan építették tovább a világot 10 rész alatt a készítők, végig tartogattak nekünk megdöbbentő fordulatokat, ráadásul olyan verekedős jeleneteket láthattunk, amilyeneket utoljára talán csak a Mátrix tartogatott a nézőknek.
A történetet többször is leírtuk, de azért tegyük meg még egyszer, Takeshi Kovacs a 25. században ébred, a feladata pedig kideríteni, hogy hogyan halt meg egy kőgazdag matuzsálem. A csavar az egészben, hogy az emberi tudatot egyfajta tokban tárolják már, a test pedig cserélhető. Ha az agyalapi eszköz tönkremegy, akkor beáll a valós halál. Ezt már az első rész után is tudtuk, de azt például nem, hogy az emberek hogyan tettek szert a technológiára. Az Altered Carbon nagy erőssége volt, hogy jelentéktelennek tűnő párbeszédekben rejtettek el hasonló infókat, illetve a visszaemlékezős jelenetek is sokat dobtak a karaktereken.
A szereplőgárdából ki kell emelni a The Killing színészét, Joel Kinnamant, aki rutinból hozta a mogorva Envoyt, de az időközben belé habarodó, Ortegát alakító Martha Higareda is odatette magát, főleg miután „robotkart” kapott. A két karakter nagyszerűen vitte a hátán a sztorit, ebbe pedig becsatlakozott még afféle mumusként Takeshi testvére, akit a Dollhouse színésznője, Dichen Lachman játszott. Idővel egyébként a színészi játékokra kezdett el figyelni az ember az évad során, így már fel se tűnt annyira a látványvilág, megszoktuk, feldolgoztuk és ennyi. Az Altered Carbon sokkal több lett ugyanis egy szimpla, felszínes, csilli-villi sci-fi sorozatnál.
Itt nagyon oda kellett figyelni a sztorira, az írók nem rágtak a szánkba mindent. Ha lemaradtunk, mert mondjuk fáradtan kezdtünk el nézni egy-egy részt, akkor időnként a visszatekerésre is szükség lehetett. A nyomozás izgalmas fordulatokat vett, amiatt, mert még a mellékszereplők is jól muzsikáltak. Főleg Poe, a hotel. Igazi felnőtteknek szóló szórakozás lett az Altered Carbon, tele vérrel, brutalitással, és annyi meztelenséggel, amitől még a Trónok harca nézők is elpirulnának. Erre szükség is volt, nagyszerű naturalista szórakozás lett az Altered Carbon.
Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy az izgalom is tetőfokára hágott. Manapság elmondhatjuk, hogy az igazán minőségi néznivalókat a Netflixen kell keresni, hiszen náluk van a Black Mirror, a Stranger Things és még sorolhatnánk. Nincsenek megkötései a cégnek, van pénzük az erős tartalmakra, ráadásul olyan hosszú részeket csinálnak, amilyeneket a sztori megkövetel. Nem kell a reklámokkal foglalkozni és a többi megkötő tényezővel.
Az elején azt mondtuk, még a pilot után, hogy a Szárnyas fejvadász rajongóinak ajánlható leginkább a széria, ez 10 rész után annyival módosult, hogy általánosságban véve az Altered Carbon egy bitang erős sci-fi lett. A folytatással kapcsolatban több kérdőjel is van, például elképzelhető, hogy a 2. szezonban más játssza majd Takeshit, aki elindul megkeresni halottnak hitt szívszerelmét. Kár, pedig Ortegával is jó páros voltak.
A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Mostani interjúnkban Fedina Lídiával (Virokalipszis) beszélgettünk arról, milyen íróként fordítani, s továbbá egy új könyvünkről, Robert Kroese Tudatzavaráról.
Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
Kihangsúlyoznám, hogy én elsősorban író vagyok, és csak másodsorban fordító. Viszont úgy gondolom, hogy ez jó dolog, mert a fordításhoz nem az idegen nyelvet kell kiválóan ismerni, hanem a magyart. Nagy példaképeim Karinthy Frigyes és Arany János, akik maguk is sokat fordítottak, de hosszan sorolhatnám az író-fordítók sorát. Én véletlenül lettem fordító: felkértek, és megpróbáltam. Mivel gyógyszerész a végzettségem, szakfordítással kezdtem a Medicina könyvkiadónak, majd az Egmont Hungária kiadónál, akiknél egy mesémet szerettem volna megjelentetni (amiből, sajnos, nem lett semmi). Később felajánlották, hogy próbáljam meg lefordítani Lemony Snicket: A balszerencse áradása című ifjúsági regénysorozatát. Ebből később Jim Carrey-vel film is készült, és akkor dolgoztam a Dreamworksnek, mint a magyar nyelvi változat supervisora.
Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
Mondhatom, hogy már az anyatejjel szívtam magamba. Szüleim a Galaktika magazin első előfizetői közé tartoztak, azóta is őrzöm az első számokat.
Kedvenc könyv és film a zsánerben?
Mindig nagyon szerettem Zsoldos Péter írásait, a Viking-sorozat meghatározó élmény volt, ahogyan Isaac Asimov Alapítvány trilógiája és a robotos könyvei is. A Ray Bradbury novellából készített Mennydörgő robaj című időutazásos film nagy kedvencem, azt hiszem ez ihlette még nagyon régen a tavaly írt „Hullám” című novellámat. Nem szégyellem bevallani, hogy Star Wars fan vagyok (az első trilógiáé, a Zsivány egyes egyáltalán nem tetszett), és csodálatosnak találom a Star Trek világát is, ahol az emberek annyira jók. Csillagkapu rajongó is vagyok, majdnem minden filmjük megvan, itt azt szeretem, hogy a legtöbb részben nem látom előre a megoldást. Végül semmiképpen se felejtsem el említeni Michael Chrichton Jurassic Parkját, de ez esetben a könyveket sokkal jobban szeretem a filmeknél, kivéve az utolsó filmet, mert abban lenyűgöz a játék a raptorokkal.
Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
Novelláimat ajánlottam a Galaktikában való megjelenésre, és 2007 augusztusában, vagyis éppen tíz éve jelent meg az első novellám a 209-es számban. Ekkor már túl voltam egy egész sorozat ifjúsági regény fordításon, és hat évvel később az Írószövetségben az egyik sci-fi esten bátran megkérdeztem Németh Attilától, hogy nem próbálhatnám-e ki magam fordítóként náluk. Próbaként Parke Godwin „Aprópénz” című rövid írását kaptam, ami 2013 augusztusában jelent meg a 281-es Galaktikában. Úgy látszik az augusztus az én első megjelenéses hónapom 🙂
Fedina Lídia
Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
Mivel időnként nem létező dolgoknak kell nevet adni – illetve úgy fordítani, hogy az valóságosnak tűnjék -, azt kell mondanom: igen, egy kicsit másként kell a sci-fihez hozzáállni, mint az egyéb irodalomhoz. Persze a szakfordításokban is gyakran előfordul, hogy egy egész nyelvezetet kell magyarítani – de ott a téma szakemberei segítenek ebben. A sci-finél legfeljebb azt nézhetem meg, hogy hasonló dolgokat hogyan fordítottak le. Itt jön be az, hogy egyes kifejezések már „felhasználódtak”, az olvasók tudatába más tartalommal épültek be, például a jelen fordításban (Robert Kroese: Tudatzavar) a Disincorporated Zone nem fordítható zónának, bármennyire szeretném is, mert az a Sztrugackij-fivérek Stalkeréhez már „elhasználódott”.
Én nem szeretem, amikor a fordító lustaságból, vagy idő hiányában az idegen szavakat nem fordítja le, hanem csak elferdíti. Igyekszem mindent magyarul átadni, mi nem „vakondot füstölünk ki”, hanem „nyulat ugratunk ki a bozótból”, bármennyivel egyszerűbb is tükörfordítást adni az előbbinek.
Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Tudatzavar) fordításánál?
A megfelelő nevek megtalálása mindig kihívást jelent, hogy aztán ne a szerkesztővel kelljen gyötörnünk egymást a javítással. Itt a Zóna helyett keresek még megfelelő szót. Fontos azonosulni a szerző stílusával, Kroese viccesen ír, ezt ügyesen kell visszaadni, hogy magyar is legyen meg jópofa is úgy, ahogyan a szerző akarta. Én, talán mivel magam is író vagyok, nagy tiszteletben tartom a szerzőt, és igyekszem mindent úgy csinálni, mintha ő maga készítené a fordítást.
Olvasóként hogy tetszett a könyv?
Bevallom, sosem olvasom el előre a könyvet, mert a fordítás végére belehalnék az unalomba – inkább utólag javítom vissza az elejét, ha a végén kiderülne valami turpisság. Így aztán az utolsó fejezeteket mindig gyorsabban csinálom meg, mint az elsőket, mert izgalommal várom a végkifejletet. A Tudatzavarnak még az elején járok, de kíváncsi vagyok, hogy mi fog mindebből kisülni – szerintem nagyon jó a felvezetés, megragadja az olvasó fantáziáját. Tetszenek a karakterek – a főhősök a Sherlock Holmes – Watson párosra emlékeztetnek. Egyébként nem mindig tetszik az, amit fordítok, de ezzel nem így van. Ezt élvezet csinálni.
A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
Feltétlenül. Kroese nem bonyolítja agyon a mondanivalóját, nem használ szlenget, amit nagyon nehéz fordítani, és élvezem a humorát. Szórakoztat.
2017 ősze óta az Amazon sorra lepi meg a fantasztikum rajongóit ambíciózus és kicsit meghökkentő sorozatötleteivel. Tavaly nagy port kavart a Gyűrűk Ura-sorozatterv, viszont izgalommal tölt el minket a SnowCrash vagy a Gyűrűvilágadaptációja. Tervekből továbbra sincs hiány, tegnap egy újabb izgalmas címet jelentett be az Amazon: sorozatot készítenek Iain M. Banks Emlékezz Phlebasra című művéből. A könyv a Kultúra-ciklus első része.
A Hollywood Reporter értesülései szerint az Amazon Dennis Kelly brit forgatókönyvírót (többek között neki köszönhetjük az Utópia sorozatot) kérte fel a sorozat munkálataihoz. A Verge szerint egy ilyen húzónév megnyeréséből is látszik az Amazon azon törekvése, hogy felvegye a versenyt más stream szolgáltatókkal, mint a Netflix, a Hulu, az Apple, vagy a Disney jövőbeli szolgáltatásával.
A sci-fi vagy űroperának is nevezhető könyv egy sötét jövőképet fest elénk. A háborúban milliók haltak meg, holdak, bolygók pusztultak el. A végzetes ütközet két nép között zajlott: a hitükért harcoló idridek és az emberek-és gépek közös társadalma, a Kultúra között. A harcok során a Kultúra egyik szuperszámítógépe, Elme belezuhan Schar Világába, és eltűnik a népek szeme elől. Ekkor indul meg az igazi versenyfutás mindkét oldalon: az idridek előnyt kovácsolnának Elméből, a Kultúra pedig megvédené saját technológiát az ellenféltől. Az első rész, az Emlékezz Phlebasra az idridek szolgálatában álló Alakváltó, Bora Horza Gobuchul küldetését követi nyomon, miszerint meg kell szereznie a Kultúra elveszett gépét.
Banks történetében minden megvan, amit izgalomra és fantasztikus világokra vágyó néző kívánhat, továbbá rengeteg alapanyag (további 9 könyv) egy hosszú ideig futó sorozat felépítéséhez. Csak annyit mondhatunk, „hajrá, Amazon!”
A Marvel után a DC is nagy tisztogatást tart, ugyanis a képregénygyár több címét is elkaszálja. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Supergirl, de nem folytatódik a Batgirl and the Birds of Prey és a Super Sons sem. A Supergirl befejezését maga a képregény írója, Steve Orlando jelentette be Twitteren, aki sajnálatát fejezte ki a kasza miatt, de szerinte a rajongók 20 nagyszerű füzeten lesznek túl a sztori végére. Vitatott kérdés ezzel kapcsolatban, hogy vajon az eladások miatt került pont a Supergirl képregénysorozat végére, vagy pedig azért, hogy utat csináljanak Brian Michael Bendisnek, aki a Supermanen dolgozik majd.
A Supergirl (még) futó verziója azért is állt sokak szívéhez közel, mert nagyon közel állt a CW-s tévésorozat stílusához és képi világához. A képregényszéria 2016 tavaszán mutatkozott be, a Rebirth esemény tagjaként.
