Könyvet a mozivászonra adaptálni sose könnyű feladat, és ez a Ready Player One esetében se volt másként. Ernie Cline regényének megfilmesítési jogait Dan Farah filmproducer még 2010-ben szerezte meg, egy évvel a regény kiadása előtt. A jogok már ekkor ott voltak a Warner Brosnál, a stúdiónál azonban gyorsan rájöttek, hogy nehezebb feladatuk lesz a feldolgozással, mint elsőre gondolták. A könyv rendkívül sokrétű lett, több virtuális világot is bemutatott, ezt egy kétórás videojáték-szerű, de filmként is működő kalanddá lerövidíteni nehéz feladat volt a készítők számára. Eredetileg Cline-t bízták meg a forgatókönyv megírásával, ő azonban nagyon komolyan tartotta magát a könyvbeli sztorihoz, ez pedig a Warnernek és a producereknek se tetszett.
Aztán a csapathoz csatlakozott Zak Penn is 2014-ben, aki sokat pofozott a szkripten. Ezen a ponton már Cline is belátta, hogy változtatniuk kell a könyvhöz képest, ugyanazok a challenge-ek ugyanis a vásznon nem működtek volna annyira. A filmben a főhős, Wade számára az első verseny már nyitott volt, a regényben viszont a srác saját maga küzdötte végig az előtte álló kihívásokat, az első lépéstől kezdve. Hogy miért volt ez fontos? Azért, mert a forgatókönyvet sokkal dinamikusabbá és az elejétől mozgékonyabbá tette a filmben látott átírás.
Mindezek után még Steven Spielberget is sikerült megnyerni a Ready Player One mellé, 2015-ben írt alá a filmes mester, aki a rendezői feladatokat vállalta el. Természetesen Spielbergnek is megvoltak a maga ötletei a szkripttel kapcsolatban, érdekes módon ő viszont néhány olyan dolgot is belerakott a könyvből, amelyeket az eredeti készítőgárda szíve szerint kihúzott volna. Egészen pontosan arról a bizonyos zéró-gravitációs táncklubról volt szó, amelyre mindenki emlékezhet, aki megnézte a Ready Player One-t. Spielberg szerint csak azért, mert drága volt a jelenet megvalósítása, nem volt szabad kihúzni a filmből.
Spielbergnek köszönhetjük a film főgonoszát, illetve azt is, hogy az OASIS és a való világ közötti váltások ilyen dinamikusan működtek. A Ready Player One megfilmesítése azért volt még monumentális feladat, mert rengeteg popkulturális referenciát tartalmaz a mű. King Kongtól kezdve a Vissza a jövőbe DeLoreanján keresztül olyan ismert figurákat láthattunk, mint Batman és Batgirl, Tracert az Overwatch-ból, az Iron Giantet, a Tini Nindzsa Teknőcöket, Chuckyt, a Mechagodzillát, de a filmben a Ragyogás is komoly szerepet kapott. A sor folytatódik, a Warner Bros pedig azért volt nehéz helyzetben, mert egyes karakterek megmutatásának jogairól sokat kellett tárgyalni. Volt olyan franchise, amelynek jogtulajdonosával nem is sikerült megegyezni, a Star Wars esetében ugyanis egyedül a padawan szó hangzott el egyszer, de fénykardok vagy TIE Fighterek nem voltak a Ready Player One-ban.
Természetesen az egyezkedésekben Spielberg neve és kapcsolatai is sokat segítettek. A készítők saját bevallása szerint igyekeztek a könyv szívét-lelkét átültetni a Ready Player One adaptációba, ráadásul úgy, hogy filmként is élvezhető legyen a történet. Mindenki megnézheti magának, hogy mennyire sikerült jól ez a geekeknek szóló vizuális orgia, hiszen a Ready Player One jelenleg is megy a mozikban.
A pletykák szerint az Amazon újabb sci-fit szemelt ki, amiből megcsinálná „saját Trónok harcát”: Cixin Liu Háromtest problémája című regényéből és a két további részből készítene három évados sorozatot, ráadásul elég jelentős összegből, 1 milliárd dollárból.
A szándék láthatóan megvan, hisz folynak a tárgyalások. Kérdés, sikerül-e megszerezni a jogokat. Cixin Liu hard sci-fijéből ugyanis a kínaiak is ígértek filmet és sorozatot. A hazai megfilmesítésről először 2014-ben adtak hírt, ekkor a trilógiát öt filmen keresztül tervezték elmesélni – ezek közül háromnak a forgatókönyvét maga a szerző írná. Későbbi hírek szerint az első részt 2016 júniusában vetítették volna le, azonban ez nem történt meg. A jelenlegi hírek szerint 2018-ban érkezhet az első film, de még ez is erősen kérdéses.
Az Amazon bejelentése csak csavart egyet a dolgokon. Az io9 szerint a YooZoo Pictures azt nyilatkozta, a megfilmesítési jogok náluk vannak, és náluk is maradnak, nem kommentálták az Amazon terveit, és nem beszéltek arról se, hogy a cég együtt működne-e velük a regény adaptálásában. A filmes tervek kapcsán magát az írót is megkeresték, aki azt nyilatkozta, hogy nincs tudomása a projectről, és arról se, hogy tervezik-e vonni őt is a munkálatokba.
Összegezve, két stúdió is megfilmesíteni Cixin Liu trilógiáját, aminek mi, sci-fi rajongók örülhetünk. Pozitívan nézve, mindkét cég sorozatának örülhetünk. Egy kínai adaptáció hű lenne a Háromtest probléma szellemiségéhez, az Amazon pedig – főleg – a rendelkezésére álló összeggel (de annak töredékével is) és más sikeres sorozatait elnézve elég profi művet kapnánk.
Magáról a könyvről:
Cixin Liu regénye először 2006-ban jelent meg folytatásos történetként a Science Fiction Worldben (kínai sf magazin), 2008-ban pedig önálló könyvként. Ezt később trilógiává bővítette: 2008-ban jött a Dark Forest, majd 2010-ben a Death’s End. A három könyv adja a Remembrance of Earth’s Past sorozatot.
Az első rész, a Háromtest probléma a a Kínai Kulturális Forradalom idejébe visz minket. Egy titkos katonai társaság jeleket küld az űrbe, hogy kapcsolatot létesítsen az idegenekkel. Egy a pusztulás szélén álló idegen civilizáció fogja is a jeleket, és elkezdi a Föld meghódítását tervezi. Eközben a Földön különböző csoportok alakulnak, melyek vagy üdvözölni és segíteni szeretnék a korruptnak tartott világ átvételében a magasabb szinten lévő hódító lényeket, vagy harcolni akarnak az invázió ellen.
A könyv Kína egyik legsikeresebb science fiction regénye, 2006-ban elnyerte a kínai sci-fi rangos díját, a Galaxy-t. Hazáján kívül is folytatta sikertörténetét a trilógia, több nyelvre is lefordították, és világszerte nagy sikernek örvendett. Angolul 2014-ben jelen meg Ken Liu sci-fi író fordításában, magyarul pedig 2016 óta olvashatjuk. A Háromtest probléma 2015-ben nem angolszász szerzőként megnyerte a legjobb sci-fi regénynek járó Hugo-díjat, későbbi részeit pedig szintén jelölték angolszász SFF díjakra.
Az egyik legismertebb képregénygyár három évvel ezelőtt jelentkezett utoljára Fantasztikus Négyes füzettel, a Marvel első családja aztán a Secret Wars idején még egyszer összeállt, utána pedig a rajongók elbúcsúzhattak egy időre kedvenceiktől. Ennek a legfőbb oka az lehetett, hogy a FOX-nál voltak a karakterek jogai, a Marvel pedig így nem kívánta erősíteni egy rivális stúdió nézettségét. A 2015-ös Fantasztikus Négyes film óriásit is bukott, a folytatásból se lesz semmi, ráadásul a FOX-ot mostanra felvásárolta a Disney, így a Marvelnek az idei év a legalkalmasabb arra, hogy újra beindítsa a franchise-t.
A Fantasztikus Négyes #1 augusztusban mutatkozik be, a havi megjelenéses füzetek írója Dan Slott lesz, aki sok éven keresztül dolgozott The Amazing Spider-Man képregényeken, de ügyködött a Tony Stark: Iron Man sztorin is. Az új képregénysorozat rajzolója pedig Sara Pichelli, a Miles Morales-féle Pókember szérián is közreműködő művész lesz. Úgy tűnik, hogy a Fantasztikus Négyes jó kezekbe kerül tehát, a fanoknak tehát nem lehet egy rossz szavuk sem.
Az EA még nem jelentette be az új játék érkezését, de a cég közelmúltban meghirdetett álláshirdetései arra engednek következtetni, hogy egy új, nyílt világú játékkal fog előrukkolni az Electronic Arts.
Ugyan eredetileg az EA nem így akarta bejelenteni a készülő játékukat, de már késő bánat, ugyanis a hirdetésük szövegében tisztán az állt, hogy AAA-s nyílt világú játékhoz keresnek szakembert. A hibájukat belátva később törölték a nyílt világ szót a hirdetésükből, az internet azonban nem az a hely, ahol könnyen elfelejtenék az efféle bakikat.
Valószínű, hogy nem egy teljesen új játékról lesz szó, mivel az EA érdekeltségű Visceral Games is dolgozott egy Star Wars játékon, az viszont lineáris játékmenettel rendelkezett volna, a koncepció mögé pedig nem kívánt beállni az Electronic Arts, így feloszlatták a csapatot. A legtöbb spekuláció szerint a Visceral játékát fogják átalakítani, hogy nyílt világú legyen. Más találgatások még azt is feltételezték, hogy egy MMO, azaz masszív multiplayer játék lesz az új Star Wars játék, viszont ez is valószínűtlen, amíg a Star Wars: The Old Republic nem állt le.
Vajon egy túlélő játékról, vagy egy The Witcher típusú nagyszabású kalandjátékról lesz szó? A fejleményekről itt a Galaktikán olvashatsz majd, ha kiderül.
Április 9-én érkezik a brit Jasper Fforde disztópia regénye, a Monokróm. A brit író ugyan itthon nem ismeretlen, ugyanis 2008-ban itthon is megjelent az irodalmi krimije, a Jane Eyre eset. De mi történt Fforde-dal első könyve óta? Részletes bemutatónkból megtudjátok.
A brit író 1961. január 11-én született Londonban. Családja igazi hírességeket tudhat magáénak. Apja, John Standish Fforde az Angol Nemzeti Bank főpénztárnoka volt, aláírása az 1966-1970 között nyomott fontokon látható. Nagyapja, Józef Retinger (Joseph Conrad barátja) lengyel bevándorló, az Európai Mozgalom tagja, segített az Európai Unió alapjainak letételében, dédnagyapja pedig E. D. Morel újságíró, szocialista politikus. Rajtuk kívül még érdemes megemlíteni Katie Fforde-ot, aki Fforde unokatestvérének felesége, aki romantikus regényeiről ismert.
Az irodalmi vonalon maradva érdemes megemlíteni, hogy ez szinte elválaszthatatlan Fforde mindennapjaitól. Feleségével Walesben, Hay-on-Wye-ben él, és nem véletlenül; a mindössze 1500 fős városban legalább 30 könyvesbolt működik, és többet nem is kíváhatna egy könyvmoly, ez számára az igazi mennyország.
Azonban Japer Fforde nem mindig foglalkozott az irodalommal, hiába a régóta tartó nagy szerelem. Írói karrierje előtt a filmiparban dolgozott. Számos filmhez működött közre, köztük A per, Az aranyszem, Hegylakó 2, Angyal, Zorró álarca, Sade márki játékai, A bevezetés szabályai.
Íróként 2001-ben – 76 elutasítást követően – adta ki regényét, a Jane Eyre esetet. Az itthon is megjelent könyvvel kezdte el a Thursday Next sorozatát, ami már 7 kötetnél jár (magyarul csak 2 rész jelent meg). A történet egy bizarr világba vezet minket. Első ránézésére a 20. századi Angliára tűnik, de minél mélyebbre megyünk, annál abszurdabbá válik minden. Itt az időutazás teljesen megszokott, hétköznapi dolog, a kertekben kihalt állatfajok klónozott példányaival találkozhatunk, fekete kereskedelemben találnak új gazdára a hamisított versek, a különböző művészeti irányzatok képviselői pedig vérre menő utcai harcokba bocsátkoznak. Ebben a világban él Thursday Next, az irodalmi mesterdetektív, hogy felgöngyölje ennek a bizarr világnak különös irodalmi bűnügyeit. Az első könyvet követően a Thursday Next-sorozat népszerű regénysorozattá nőtte ki magát, a harmadik rész, The Well of Lost Plots (2004) megnyerte a humoros történeteknek járó Woodehouse-díjat.
A krimi vonalat Fforde egy új sorozatban is folytatta. 2005 indította el a Nursery Crime-regénysorozatát a The Big Easy Over című kötettel. A világa hasonló a Thursday Nextben megismerthez, amit a The Well of Lost Plots-ban megjelenő Caversham Heights ihletett. A Nursery Crime-ben Jack Spratt és asszisztense, Mary Mary derítik fel kisviláguk bűneseteit. A regénysorozat jellegzetesen szarkasztikus hangvételű, a cselekmény pedig általában egy-egy találós kérdés vagy mondóka köré épül. Maguk a főszereplők is egy-egy angol versikéből léptek elő: Jack Spratt egy Jack Sprat című mondókára, Mary Mary pedig a „Mary, Mary, Quit Contrary” angol gyerekversre utal.
2009-ben Fforde kilépett a detektívtörténetek világából, hogy a disztópiákban próbálja ki magát. Ez volt a Shades of Grey , azaz a Monokróm. A történet a mi világunk utáni Egyesült Királyságba visz minket, ahol az emberek csak egy-egy színt képesek érzékelni. A társadalmi hierarchia alapját is ez adja: az vagy, amit látsz. A csúcson a Bíborok állnak, őket követik a Sárgák, a Zöldek és a Kékek, majd a Narancssárgák és a Vörösök, a ranglétra alján pedig a Szürkék állnak. A Homo Coloribusok összetett, intrikákkal és finom hatalmi játszámkkal átszőtt világát Eddie Russett Vörös fiatalember szemén keresztül ismerjük meg. A regény elején a fiú épp Kelet-Kárminba tart, hogy ott némi méltóságot tanuljon; egy kellemetlen végkimenetelű tréfa miatt büntetőmunkára – pontosabban -, székszámlálásra ítélték. Apjával, a falu jövőbeli gyógyítójával útra kelnek teljesíteni az elvárt feladatokat, azonban az út, majd a kelet-kármini tartozkodás során nem várt rejtélyekkel találják magukat szembe: egy épp halálán lévő Bíborról kiderül, hogy igazából Szürke, egy lány megmagyarázhatatlan módon utazik egyik helyről a másikra, és különös halálesetek árnyékolják be a falu vezetőségét. Emellett a helyiek intrikái és nehezítik az újonnan érkezik életét. Eddie a maga naiv módján, de kezébe veszi az irányítást, és kideríti a körülötte zajló furcsaságok okát.
Fforde 4 részesre tervezi a Monokróm regénysorozatát, de eddig egy részt adott ki. Legutóbb egy előzményrészt, a 7 Things to Do Before You Die in Talgarth ígérte 2017-re, de a jelenlegi hírek szerint ez 2019-ben fog megjelenni. A további két rész Painting by Numbers és The Gordini Protocols munkacímen ismertek.
2010-ben egy a többi munkájától teljesen független trilógiába kezdett bele: ez volt a The Last Dragonflyer fantasyje. A történet egy olyan világban játszódik, ahol a mágia egy teljesen létező dolog, viszont egyre gyengébb lesz, helyét pedig a modern technológia veszi át. Itt ismerjük meg a tizenötéves Jennifer Strange-t, aki az utolsó sárkányt keresi. A könyet még három rész követi (The Song of the Quarkbeast, The Eye of Zoltar), továbbá már sorozat is készült belőle 2016-ban, amit a Sky One sugárzott.
Jasper Fforde idén sem hagy minket olvasnivaló nélkül. Legújabb regénye az Early Riser a tervek szerint augusztus 2-án jelenik meg angolul. Ezúttal a sci-fi és a fantasy elemeit vegyíti egy fforde-i univerzumban: képzelj el egy olyan világot, ahol minden embernek hibernálódnia kell egy elképzelhetetlenül hideg tél során. Az emberek teste közel áll a halálosnak számító fagyponthoz, így lépve be a leírhatatlanul álomtalan és alacsony metabolikus állapotba. És minden alvó mellett ott van egy marsall, aki a védtelen alvókat figyeli. A könyv főhőse, John Fugue is egy ilyen marsall. Maradéktalanul teljesíti feladatát, amíg a 12-es szektorban különös összeesküvésről nem hall: az alvókat egy veszélyes álommal fertőzték meg. Hogy kiderítse az igazságot, Fugue is aláveti magát a hibernációnak.
Részlet a Last Dragonslayer sorozatból
Az író regény mellett néhány novellát is publikált az elmúlt évek során. Ezek közül kiemelendő a 2007-es „The Locked Room Mystery mystery”, amit a Guardinben lehet elolvasni, és 2009-es „We Are Alike”, ami a Bis Issue című hajléktalan magazinban jelent meg.
Fforde életművét átekintve láthatjuk, rengeteg műfajból és hagyományból táplálkozik, ezeknek a kreatív vagy abszurd vegyítéséből alkot eredeti hangvételű történetei. Saját bevallása szerint legnagyobb inspirációja Lewis Carroll klasszikusa, az Alice Csodaországban és Antoine de Saint-Exupéry Kis hercege, továbbá kedvencei közt említi Kurt Vonnegutot (tőle Az ötös számú vágóhidat szereti leginkább) és P. G. Woodehouse-t. Kritikusai szerint könyveiben megtalálható Jorge Luis Borge, George Orwell és Philip K. Dick hatása is.
Az írás mellett Fforde fontosnak tartja a rajongókkal ápolt közvetlen kapcsolatot is. Ehhez használja a Twittert (bátran lehet kérdezni tőle!), dinamikus honlapját, ahol rengeteg plusz infót kapunk regényeihez, és végül pedig az évente megrendezett Fforde Ffiestát, ahol egy adott irodalmi téma és Fforde könyvei köré szervez programokat olvasói számára.
Jasper Fforde regényét, a Monokrómot most 20% kedvezménnyel rendelheted elő webshopunkból!
Tal M. Klein első regénye, a Portál hamarosan megjelenik a Metropolis Media kiadónál. Ennek az apropóján szeretnénk kicsit bemutatni Nektek a szerzőt, akinek az életét közel sem lehet átlagosnak nevezni! 🙂
Zene, science fiction, YouTube
Tal egy amerikai DJ, sci-fi író, YouTuber. Ezen a linken érhetitek el a zenéit, érdemes belehallgatni!
A YouTube csatornája kifejezetten vicces, és tele van a Portált (eredeti címén The Punch Escrow) promótáló tartalommal. Egy kis ízelítő:
Interjú
Kérdés:Mit tervezel csinálni a Magyarországon töltött idő alatt? Van valami különleges kötődésed az országhoz?
Válasz: Magyarországnak különleges helye van a személyes történetemben. A családom egy része Munkácsból származik, a Második Világháború előttről. Az izraeli gyerekkorom alatt édesanyám az „Az a szép” című dalt énekelte nekem elalvás előtt. Ugyan már többször is voltam Budapesten, Munkácson még csak egyszer. Amikor leszálltam a vonatról, meglepődve tapasztaltam, milyen sokan hasonlítanak ott rám! Úgy éreztem, ez egy város tele a rokonaimmal, akiket nem is ismerek! A mostani utazásban azt várom a leginkább, hogy megmutassam a lányomnak Budapestet, hogy egy kicsit közelebb érezhesse magát a családja múltjához.
Kérdés:Mit szeretsz a legjobban az olvasókkal való találkozásban?
Válasz: Íróként úgy hiszem, hogy az, aki időt szánt arra, hogy elolvassa a könyvemet, nagy szívességet tett nekem. Mindig élvezetes azt hallani, hogy az olvasók mit kaptak a könyvemtől. A kedvenc részem a velük való találkozásban az, amikor kérdéseket tesznek fel.
Kérdés: Mit kérdeznél a kedvenc íródtól, ha találkoznál vele személyesen?
Válasz: A kedvenc írómmal, Douglas Adams-szel, már találkoztam is, 1998-ban. Meginterjúvoltam egy gyakornoki pozícióért a Digital Village nevű cégnél. Megkérdeztem, milyen karrier tanácsot adna nekem (21 éves voltam akkor). Azt mondta, hogy „Sohase feltételezd, hogy tudod, mit kellene csinálnod. Az egyetlen dolog, amit valaha is biztosan fogsz tudni, amikor nem azt csinálod, amit csinálnod kell.”
Kérdés:Mi a kedvenc élményed az olvasókkal való találkozások közül?
Válasz: Az amerikai könyvturné egyik állomásán találkoztam egy vak fiúval, aki azt mondta, hogy azért szereti a könyvemet, mert van benne egy olyan szereplő, aki vakon született és úgy döntött, hogy így is szeretne maradni, habár létezett rá a gyógymód a könyvben. Ez a karakter nagyon kevés szerepet kapott a könyvben, de önmagában a létezése olyan sokat jelentett a kisfiúnak, hogy majdnem megríkatott.
Kérdés: Mit szeretsz a legjobban Robert Kroese műveiben?
Válasz: Én nagy Robert Kroese rajongó vagyok. Nagy hálával tartozom neki azért, amennyit segített nekem, és hogy mentorált, amíg a Portált írtam. Az írásában azt szeretem a legjobban, amilyen könnyedén összehozza a humort és lenyűgöző narratívát. Ő egy született mesélő.
Ha további információkat szeretnétek a szerzőről és a munkásságáról, akkor a következőket tudjuk ajánlani:
A V4 Future Sport Festival az első nagyszabású e-sport rendezvény volt, melyben a visegrádi királytalálkozón részt vett négy ország képviselői vehettek részt, egy jó kis virtuális tornán. Ráadásul sok millió forintos pénznyereményekért!
A virtuális versenyek óriási érdeklődést keltettek, de nem csak Magyarországon, hanem a határainkon túl is. Egy-egy versenyszámot 5 nyelven közvetítettek az internetes twitch szolgáltatások, de ha igazán együtt akartál lélegezni a versenyzőkkel és a szurkolókkal, akkor érdemes volt kilátogatni a BOK Csarnokba, mert a belépés ingyenes volt.
A legizgalmasabb mérkőzések egyike az a FIFA 18 döntő volt szombaton, ahol a magyar újonc, Gabinho és a lengyel FIFA veterán, Riptorek küzdhetett meg az első helyért a nagy fináléban. Aki élőben követte a küzdelmet, megérezhette, hogy miért is nevezik sportnak az e-sportot, ugyanis a tömeg egy-egy gólnál épp annyira őrjöngött, mint amikor a Kazahsztán elleni mérkőzésen vertek minket tropára, csak nem a dühtől, hanem az örömtől. Gabinho szinte 3 percenként lövöldözte a gólokat a külföldi e-sportolónak, és végül el is nyerte a győztesnek járó trófeát és zsebre tehette a fődíjat.
A FIFA versenyen kívül a League of Legends bajnokságon is volt természetesen magyar csapat, mégpedig a Rift Esports. Ők a megosztott III. helyet tudhatták magukénak a tornán. Ugyan a magyar csapat nem volt esélyes a végső győzelemre március 24-én, de külsős szemmel is egy óriási küzdelemnek lehettünk szemtanúi a LOL-döntőben. Az Esuba és az Iluminar Gaming harcolt meg egymással, és a döntő utolsó felvonásában, egy több mint egyórás meccs után végül az Esuba vihette haza a győzelmet jelentő trófeát. Megérdemelten, tegyük hozzá.
A CS: GO versenyben is volt egy magyar csapat, a Gameagents, viszont ők nem jutottak be a legjobb 4 közé. A legnagyobb nézősereget egyébként a CS:GO bajnokság vonzotta egyértelműen, és még Oroszországban is közvetítették az itthon lejátszott meccseket.
Egy csomó sztárvendég is tiszteletét tette a rendezvényen, Youtuberek, és még az internet mém-sztárja, Hide the Pain Harold is megjelent, és mesélt nekünk, többek között arról, hogyan lett híres és milyen élményeket köszönhetett nemrég a Manchester City fociklubnak. A PlayIT Show is kijött a rendezvényre, így egy külön pavilonban játszhattunk a legújabb játékokkal, és ha már untuk a képernyőket, a Mozdulj Gamernél kedvünkre leizzadhattunk. Emellett coach segítségével lehetett fejleszteni magunkat League of Legendsben, Nintendo játékokkal is lehetett játszani, de az Overwatch, a Fortnite: Battle Royale, az új Far Cry és a megszokott VR és AR eszközök is kipróbálhatóak voltak.
Összességében egy nagyszerű rendezvénynek lehettek a részesei azok, akik kijöttek a hétvégén a BOK Csarnokba, és reméljük, hogy még sok ehhez hasonló esemény lesz a közeljövőben Magyarországon.
A Smallville után megértük, hogy ismét Superman előzménysorozat van a képernyőn, hiszen a Syfy-on múlt héten bemutatkozott a Krypton első része. A produkció Seg-Elről szól, a DC legismertebb hősének nagyapjáról, aki a dicsőségét vesztett El család fiatal sarjaként kénytelen egy politikailag korrupt világon boldogulni. A szériához David S. Goyernek is köze van, így nem meglepő egyáltalán, hogy a Krypton látványvilágában nagyon hajaz a mostanában látható DC-s filmekhez. Ez mondjuk nem szabadna, hogy dicséret legyen, ugyanis a Justice League és a Batman v Superman is helyenként tévés látvánnyal dolgoztak, a két iparág termékeinek büdzséje között pedig általában óriási szakadék húzódik.
A történet szerint az El családot megszégyenítik, ugyanis a família teli van született lázadókkal, akik képtelenek behódolni az őket elnyomóknak. Superman nagyapját Cameron Cuffe alakítja, aki színészként tipikus, a CW-re való szépfiúnak tűnik, ennek ellenére a Krypton igenis működik. A készítők bevállaltak egy csomó újítást, például Zod nagyanyját egy fekete színésznő játssza, aki ráadásul összeszűri a levet Seg-Ellel. A produkció első epizódjában van egy kis időutazás is, hiszen Adam Strange baseball-sapkás figurája a semmiből tűnik fel, hogy figyelmeztesse főhősünket. Krypton bukását nehéz lesz megakadályozni, persze az is lehet, hogy egy alternatív idővonalat hoz majd létre a Krypton. A készítők előtt a lehetőségek tárháza áll, és ez a szép a Syfy csatorna újdonságában.
A széria első blikkre bátran nyúl hozzá Superman legendájához is, hiszen már az első negyven percben feltűnik a szuperhős jól ismert köpenye, de a karakterhez kapcsolódó, igen ismert főcímzene és a Magány Erődje is tiszteletét teszi a képsorokon. Emellett érdemes megemlíteni, hogy főgonoszokból se leszünk híján, hiszen már a Krypton elején belengetik Brainiacot, aki jön elpusztítani mindent, ami csak az útjába kerül. Promóképeken láttuk már az idegen lényt, nagyon jól fog kinézni a sorozatban, így panaszra nem nagyon lesz okunk.
Superman karakterében az a nagyon érdekes, hogy mivel a Nap hatással van rá, ezért iszonyúan erős és olyan dolgokra képes, amelyekre más nem. A Krypton viszont azt a politikailag és hatalmilag is zűrös világot készül feltérképezni, ahonnan a legenda származik és ahol persze a lakosok nagyjából olyanok, mint a sima emberek. Seg-El elég jónak tűnik, a balhés férfi egy-két jelenetben szépen viszi a show-t, egyedül abban lehet reménykedni, hogy a Lyta-Zoddal való viszonyát hanyagolják majd és nem megyünk át afféle űrrománcba. Az biztos, hogy a Man of Steelre is emlékeztető környezet elég nosztalgikus és hangulatos, emiatt pedig érdemes nézni a Kryptont.
Értékelés: 7/10
Disclaimer: A magyar HBO bejelentette, hogy március 29-én, azaz csütörtökön náluk máris nézhető lesz a Krypton első két epizódja, az HBO GO szolgáltatásán keresztül.
A játékipar bevételeit tekintve pár éve már lekörözte a filmipart, mégpedig ugyanazt a bevált receptet követve, mint szélesvásznú elődje: a következő durranás legyen mindig nagyszabásúbb, látványosabb, pörgősebb, mint az előző. Aki végigélte a számítógépes játékok fejlődését, pontosan tudja, honnan hová jutottunk el ezen a területen, aki pedig életkorából fakadóan nem volt ott a kezdeteknél, számos videóból ismertheti a bejárt utat. A vérbeli geekeket sorra kápráztatják el az egyre ütősebb játékok, melyeket a technológiák és platformok folyamatos fejlődése tesz lehetővé. Ezek után nyilván azt is szívesen megnézik, ha valaki széles vásznon mutatja meg nekik, milyen lesz a gaming a jövőben, mondjuk úgy 30-40 év múlva.
A Ready Player One egyértelműen egy fíling-mozi, ami a geek-játékos közönséget igyekszik maximálisan kiszolgálni, és ezt a feladatot kitűnően meg is oldja. Miután indulásképpen pár percben vázlatosan mutatja be a sivár jövőt, máris jön a lényeg: fejest ugrunk az Oasis virtuális valóságába, ahol aztán van minden, amit csak el tudunk képzelni. A látvány, akció, pop-kulturális utalások, poénok magukkal ragadnak: dübörög a fan-service. Ez aztán tényleg az a film, amit IMAX moziban, 3D-ben és popcornnal érdemes nézni.
Szóval a film abszolút működik, ha szórakozni, kikapcsolódni akarunk, és hagyjuk, hogy sodorjon a lendület – és nem várjuk tőle a világ árnyaltabb ábrázolását. A sztori felépítése azt a szokásos hollywoodi sémát követi, melyben egy átlagos tizenéves menő és közismert lesz, cool cuccokra, barátokra és vagány csajra tesz szert. A világ könnyen átlátható: tudjuk ki a rossz és a ki a jó. Szóval ne számítsunk olyan plusz rétegekre, amilyeneket például a Mátrix vagy az Ex Machina adott. Itt azon van a hangsúly, hogy milyen az, amikor egy gamer igazán nagyban játszik. akkorában, amekkorát csak el tudunk képzelni. Éppen ezért a Ready Player One nem lett filmtörténeti mérföldkő, ugyanakkor viszont annyira elkapta a játékos-hangulatot, mementót állítva a gamereknek, a nyolcvanas éveknek, a mai online játékok világának és lehetséges jövőjének, és mindezt olyan pörgősen és látványosan teszi, hogy aki kicsit is kapcsolódni tud ehhez a témához, annak mindenképpen célszerű megnéznie.
Persze olyasmiken nem szabad elgondolkodni, hogy a 2040-es években a fiatalok miért ismernek akár 60-70 évvel korábbi játékokat, zenéket, filmeket és miért nosztalgiáznak rajtuk – ami reálisan nézve teljességgel lehetetlennek tűnik. Mint ahogy azt is jól tudjuk, a világ nem olyan, hogy az egyik globális gigacég velejéig gonosz, a másik pedig szűziesen ártatlan. És abba se menjünk bele, vajon az egyik szereplőt miért nem rázza meg különösebben egy rokonának elvesztése.
A film első fele jobban működik, mint a második. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az elején ismerjük meg az Oasist, a karaktereket, motivációkat, ekkor történnek a húsvéti tojás utáni nyomozás első fordulatai – vagyis sok az újdonság. Viszont amikor már egyértelmű a cél, megvannak a csapattagok, és már több időt töltünk a való világban is, akkor kiszámíthatóbbá válik a történet. Éppen ezért a vége felé már kicsit hosszúnak tűnik a 140 perc.
Mindezzel együtt a Ready Player One látványos, szerethető, átélhető, hangulatos és poénos film – ami nem akar mást, mint kizökkenteni a valóságból, miközben összekacsint azokkal, akik rendszeresen kirándulnak képzelt világokba.
