Kategória: Hírek

  • Megjelent az augusztusi Galaktika!

    A Galaktika augusztusi magazin száma Richard Chwedyk Nebula-díjas kisregényének, „A szauruszok és a tojás”-nak befejező részével indul. Urbánszki László, a Sápadtak szerzője egy olyan disztópikus világba kalauzolja el olvasóit, ahol a gazdagok és szegények közötti szakadék végletesen elmélyült. Richard Fox „Sötétedés”-e vérbeli katonai SF. Bojtor Iván a tőle megszokott titokzatos történetek legújabbikával az orosz tundra rejtelmes arcát mutatja be. Gregory Benford formabontó elbeszélésében a csillagokból érkező jelzések kutatója itt a Földön kerül hátborzongató helyzetbe. A havi retró a Holdgyermek írójának, Aleister Crowleynak rémisztő története a halál utáni „élet”-ről.

    A központi tudományos anyag az óriás csillagkitörések hatásait vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a klímaváltozás egészségügyi veszélyeiről, a megújuló energiaforrások térhódításáról, a Dark című német tévésorozat második évadáról, a Tubes & Wires sci-fi-dzsesszéről és LEGO-Gagarin űrutazásáról.

    Az előző hónapban indult képregény folytatása és a hozzá kapcsolódó cikk a 80 éves Lőrincz L. Lászlót köszönti, a magazin XL-változatában pedig az amerikai David C. Poyer két kisregénye olvasható egy banki mesterséges intelligencia által irányított jövőbeli világról, illetve egy drámai intergalaktikus futóversenyről.

    A Galaktika 353. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Ötven éve lépett először ember egy idegen égitestre

    Magyar idő szerint 1969. július 20-án, 21 óra 18 perckor az Apollo–11 holdkompja enyhe döccenéssel megérkezett a Holdra. „Itt a Nyugalom Tengere. A Sas leszállt” – jelentette Neil Armstrong a Földnek. A holdkomp pilótájával, Edwin „Buzz” Aldrinnal kitekintettek a holdi tájra, mint az első emberek, akiknek ilyen látványban lehetett részük. Nagy volt a kísértés, hogy azonnal a felszínre rohanjanak, de az erre a pillanatra összpontosult, alapos felkészüléssel eltöltött évek egyúttal a beidegződés évei is voltak; a két űrhajós pontosan tudta a rájuk váró feladatokat. A történelmi pillanat mégis legyőzte őket, mert a program szerinti pihenés helyett Houston engedélyezte a korábbi kiszállást. Armstrong július 21-én 7 óra 17 perc helyett 3 óra 58 perckor, Aldrin pedig 7 óra 42 perc helyett 4 óra 14 perckor lépett a Hold felszínére.

     

    A Hold meghódításáért folyó versenyben a képzeletbeli startpisztoly 1961. május 25-én dördült el”, amikor John Kennedy amerikai elnök elmondta híres kongresszusi beszédét. „Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Holdra még ebben az évtizedben, és véghez visszük a többi dolgot is, nem azért, mert könnyűek lennének, hanem pont azért, mert nehezek.” A néhai elnök beszéde után öt hónappal később, 1961. október 27-én már fel is dübörögtek az első Saturn–I rakéta hajtóművei Cape Canaveralen. Kilenc perces repülés után zuhant az Atlanti-óceánba a ballasztként több mint 70 tonna vizet szállító rakéta. Ez volt az első kis lépés a Hold eléréséért folytatott versenyben.

     

    Az 1960-as évek közepéig még úgy tűnt, hogy szovjet ember lép először a Holdra. Az első műhold, az első élőlény, az első ember, az első többszemélyes űrhajó a világűrben, az első űrséta sikeres végrehajtása mind-mind a Szovjetunió elsőségét jelentette az űrversenyben. Nem kevésbé sikeresen alakult számukra a Hold automata szondákkal való elérése, hiszen az első három amerikai Pioneer űrszonda kudarcával szemben a Luna–1 már 6000 km-nyire közelítette meg a Holdat 1959-ben. A Luna–9 simán le is szállt a Hold felszínére 1966 januárjában, az amerikai Surveyor–1 csak négy hónap múlva követte.

     

    A két űrnagyhatalom óriásrakétájának technológiai különbsége végül a NASA javára döntötte el a holdversenyt. A II. világháború után az Egyesült Államokba telepített, Wernher von Braun irányításával dolgozó német szakemberek segítségével az amerikai ipar létre tudta hozni a 111 méter magas, 2900 tonna induló tömegű Saturn–V rakétát, amely elengedhetetlen feltétele volt a Holdra való leszállás megvalósításának.

     

    „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiség számára” – Neil Armstrong lakonikus stílusához képest szinte fennköltnek hatottak ezek a szavak, az első emberi szavak a Hold felszínéről. Természetesen az űrhajósok minden lépését közvetítette az amerikai televízió, amit a világ összes országában átvettek, kivéve a Szovjetuniót és Kínát.

     

    Az eredetileg tervezett 14 Apollo-repülés helyett – elsősorban gazdasági megfontolásból – csak 11 valósult meg. Hét űrhajó indult a Holdra, de csak hat volt sikeres. Összesen 12 ember szállt le a Holdra 1969 és 1972 között.

     

    További tájékoztatás kérhető:

    MANT iroda, e-mail: iroda@mant.hu, mobil: (30) 585-0867

     

    HÁTTÉRANYAG

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság jogelődje 1956-ban alakult. Küldetése azóta is változatlan, legfontosabb célkitűzései az alábbiak: terjeszteni az űrhajózási-űrkutatási ismereteket; egységes magyar szaknyelv kialakítása az asztronautikában; foglalkozni az ifjúsággal, és erősíteni azt az elvet, hogy az űrtan nem csak az űrhajózást jelenti, hanem jelen van mindennapi életünkben: a katasztrófa-előrejelzéstől kezdve a termésbecslésen és a műholdas helymeghatározáson át az orvos- és jogtudományig egyaránt. A MANT az űrkutatás iránt érdeklődő és az űrtevékenységgel aktívan foglalkozó hazai szakembereket tömöríti. A társaság szakmai programok (konferenciák, szemináriumok, találkozók) szervezése mellett minél szélesebb közönséghez szeretne szólni, a fiataloktól az idősekig egyaránt. Az általános és középiskolás fiatalok számára pályázatokat, programokat, a felsőoktatásban tanulók számára szakmai fórumot, Űrakadémiát szervez. Megjelenik nagy tudománynépszerűsítő rendezvényeken. Rendszeres kiadványokat jelentet meg (Űrtan Évkönyv, Körlevél). További információk a Társaságról: http://www.mant.hu

  • Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Itt a lehetőség: Terjesztési és adminisztrációs munkatársat keres a legnagyobb magyar SF profilú kiadó a Metropolis Media, amely a külföldi science fiction és fantasy mellett a magyar kortárs irodalomnak is elkötelezettje.

    Feladatok:

    • kapcsolattartás a kereskedelmi partnerekkel (bizományosi és egyéb értékesítés)
    • a saját értékesítési folyamat menedzselése (webshop, akciók, vásárok stb)
    • árubeszerzés
    • nyilvántartások vezetése
    • kimenő számlák kiállítása
    • kintlévőségek kezelése
    • hibabejelentések kezelése és teljes körű ügyintézése

    Elvárások:

    • könyvszakmai/lapterjesztői, értékesítési területen szerzett legalább 1 éves tapasztalat
    • rutin az ügyfelek kezelésében
    • precizitás, felelősségvállalás
    • nagyfokú önállóság

    Ismeretek:

    • Microsoft Office (kiváltképp Excel) programok felhasználói szintű ismerete
    • webes ismeretek

    Előnyök:

    • sci-fi, továbbá a könyv- és lapkiadás szeretete
    • projektszemlélet
    • könyvelő program használata
    • Számlaképesség
    • WordPress alapszintű ismerete előny de nem feltétel
    • Grafikai programok (Photoshop, Canva, InkScape) alapszintű ismerete előny de nem feltétel

    Amit kínálunk:

    • kiszámítható jövedelem
    • szuper munkahelyi légkör, fiatalos csapat
    • mindig van kávé

    Munkakezdés: július 20-tól.

    Munkavégzés helye: Budapest, iroda

    Munkavégzés ideje: heti 30 vagy 40 óra

    Kérlek, önéletrajzodat fizetési igény megjelölésével küldd a kommunikacio@galaktika.hu címre! Hamar behívunk, és ha megfelelsz és megegyezünk, kezdhetsz is!

  • Magyar asztronautika társaság – Űrtábor Sátoraljaújhelyen

    Űrtábor Sátoraljaújhelyen

     

    Hamarosan indul a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) hagyományos nyári űrtábora. A 13–18 éves fiataloknak szóló, 1994 óta megrendezett Űrtábor idén július 7–13. között Sátoraljaújhelyre látogat. A résztvevőket izgalmas programok, szakmai előadások, és egy magaslégköri ballon felbocsátása is várja.

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT), hazánk legrégebbi űrkutatással foglalkozó egyesülete 1994 óta szervezi meg az érdeklődő fiatalok számára nyári Űrtáborát, változó helyszíneken. A táborokon résztvevő diákok közül sokan műszaki, illetve természettudományos pályán tanultak tovább, néhányukból pedig azóta már űrkutató szakember lett. A MANT nemrég Űrtáborosaink címmel izgalmas interjúkötetet jelentetett meg, amelyben 12 egykori résztvevő mesél emlékeiről, és hogy hová indította el a tábor.

    Az életre szóló élmények és barátságok kialakulása mellett a diákok a hét során elismert hazai űrszakemberektől hallgathatnak exkluzív előadásokat. Idén hallhatnak például arról, hogyan lehet kisműholdat tervezni, megismerkedhetnek a Hold és a Nap kutatásával, a Föld nehézségi erőterének mérésével. Lesz szó az űrhajósok sugárvédelmétől kezdve a műholdas kvantumkommunikációig még egy sor érdekes és aktuális űrtémáról. „Több mint ezer fiatal vett részt az űrtáborokban az elmúlt 25 év során, közülük többen űrkutatók lettek. Hazánk szakemberei több nemzetközi  űrkutatási projektnek a meghatározó szereplői, a hazai űripar pedig számos megrendelést kap, így mind az iparban, mind a kutatóhelyeken szívesen fogadnak új embereket. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövő űrkutató generációjának néhány meghatározó tagja épp az idei sátoraljaújhelyi táborból kerül majd ki” – mondta Bacsárdi László táborvezető.

    Ebben az évben is szerepel a programban vízirakéta-készítés és a játékos vetélkedők sem maradhatnak el. Eközben a diákok egy egész héten át kitartó szakmai feladattal is megbirkóznak, csoportokban együtt dolgozva. Az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is érkező táborlakók ugyanakkor megismerhetik a környéket, élvezhetik a nyár pillanatait.

    A programban előadás hangzik el A Műegyemtől a sztatoszféráig címmel, de a magaslégköri ballonkísérletet izgalmából ez alkalommal az űrtáborozók – és persze a vendéglátó Sátoraljaújhely lakói – maguk is kivehetik a részüket! Július 9-én (kedden), várhatóan délelőtt 10 és 12 óra között a város főteréről sztratoszféraballon felbocsátását tervezi a BME Simonyi Károly Szakkollégium, az UPRA projekt keretében.

    Az Űrtábor történetében 2011 után másodjára látogat Sátoraljaújhelyre, a táborozókat a Magyar– Szlovák Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Kollégium látja majd vendégül. A tábor időtartama 2019. július 7. (vasárnap) – július 13. (szombat).

    A tábor támogatója a C3S Kft., a SpaceApps és az Űrvilág űrkutatási hírportál. Az űrtábori mentorprogram keretében több táborozó diáknak magánszemély mentorok vállalták át a részvételi díját.

    További tájékoztatás kérhető:

    Dr. Bacsárdi László, MANT alelnök, táborvezető

    e-mail: bacsardi.laszlo@mant.hu, mobil: (30) 266-6845

     

    HÁTTÉRANYAG

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság jogelődje 1956-ban alakult. Küldetése azóta is változatlan, legfontosabb célkitűzései az alábbiak: terjeszteni az űrhajózási-űrkutatási ismereteket; egységes magyar szaknyelv kialakítása az asztronautikában; foglalkozni az ifjúsággal, és erősíteni azt az elvet, hogy az űrtan nem csak az űrhajózást jelenti, hanem jelen van mindennapi életünkben: a katasztrófa-előrejelzéstől kezdve a termésbecslésen és a műholdas helymeghatározáson át az orvos- és jogtudományig egyaránt. A MANT az űrkutatás iránt érdeklődő és az űrtevékenységgel aktívan foglalkozó hazai szakembereket tömöríti. A társaság szakmai programok (konferenciák, szemináriumok, találkozók) szervezése mellett minél szélesebb közönséghez szeretne szólni, a fiataloktól az idősekig egyaránt. Az általános és középiskolás fiatalok számára pályázatokat, programokat, a felsőoktatásban tanulók számára szakmai fórumot, Űrakadémiát szervez. Megjelenik nagy tudománynépszerűsítő rendezvényeken. Rendszeres kiadványokat jelentet meg (Űrtan Évkönyv, Körlevél). További információk a Társaságról: http://www.mant.hu

     

    Az űrtáborok rövid története

     

    Az űrkutatás iránt érdeklődő fiataloknak szóló tábor hagyományai egészen 1994-ig nyúlnak vissza. A tábort – Ifjúsági Űrtábor néven – dr. Abonyi Ivánné, a MANT akkori főtitkárhelyettese hozta létre azzal a szándékkal, hogy megismertesse a fiatalokat az űrkutatással. A program, a lebonyolítás évről évre egy kicsit változott, fejlődött. Ezekben az években a tábor programját nagyrészt hazai űrkutatási szakemberek által tartott előadások, vetélkedők, valamint kirándulások tették ki. A tábor 13–18 év közötti középiskolásokat szólított meg. A 2000-es évek elejétől bővültek az aktivitást és kreativitást igénylő programok (rókavadászat, rádiózás, Mars-szimuláció, vízirakétázás, búvárkodás és még sok minden más), és az időtartam a kezdeti 6 napról 10 napra nőtt. 2010-től a tábor időtartama hat nap, a célcsoportja továbbra is az űrkutatás és az űrtevékenységekkel kapcsolatos tudományok – fizika, biológia, matematika, egészségügy, jog, informatika, mérnöki tudományok és még nagyon sok minden más – iránt érdeklődő középiskolások. Az elmúlt űrtáborok szervezésében közreműködők lelkes munkája nyomán több száz fiatalnak tudtuk megmutatni az űrkutatás varázslatos világát.

    A tábor eddigi helyszínei: Kiskunhalas  (1994), Eger (1995), Veszprém  (1996, 1997), Győr  (1998),

    Kecskemét  (1999),  Sopron  (2000),  Debrecen  (2001),  Székesfehérvár  (2002),  Budapest (2003),

    Kiskunhalas (2004), Gyulaháza (2005), Szentlélek (2006), Hollóstető (2007), Szentlélek (2008),

    Gyomaendrőd    (2010),    Sátoraljaújhely    (2011),    Kecskemét    (2012),    Alsómocsolád (2013),

    Felsőtárkány (2014), Sopron (2015), Debrecen (2016), Bakonybél (2017), Zalaegerszeg (2018)

  • Megjelent a júliusi Galaktika!

    A Galaktika magazin júliusi száma Richard Chwedyk Nebula-díjas kisregényének, „A szauruszok és a tojás”-nak első részével indul. Márki István a Holdra szállás 50. évfordulójáról emlékezik meg egy „mi lett volna, ha…” típusú történettel. A francia Jean-Claude Dunyach, a Halott csillagok és a Haldokló csillagok szerzője egy izgalmas nyomozás kapcsán a divatipar jövőjét mutatja be. Az orosz Alekszej Kalugin (Ház a Mocsárban, Végzetes álmok) ezúttal nem a S.T.A.L.K.E.R. világában jár, hanem fordulatos eseményekről számol be egy űr-világítótorony fedélzetén. Gulisio Tímea egy extrém arclemosó készítmény hatásaival borzongat, Marija Galina pedig két, szinte szimbiózisban élő lény kapcsolatán keresztül azt boncolgatja, vajon melyik vezeti a másikat. A román Robert David a második eljövetel próféciáját öltözteti új köntösbe, míg a havi retró Szini Gyula közel százéves novellája a pszichotranszformátorról.

    A központi tudományos anyag egy zombi apokalipszis lehetőségét boncolgatja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a gyilkos kánikulák jövőbeli tendenciáiról, Mike Oldfield Arthur C. Clarke-feldolgozásáról, az űrhajósokra ható sugárzások veszélyéről és az emberi testhez csatlakoztatható termosztátról.

    A képregény és a hozzá kapcsolódó cikk a 80 éves Lőrincz L. Lászlót köszönti, a magazin XL-változatában pedig az orosz Borisz Stern kacagtató bulgakovi szatírája olvasható eladott lelkekről és egy tudományos-ismeretterjesztő folyóirat mindennapjairól.

    A Galaktika 352. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Megjelent a júniusi Galaktika!

    A Galaktika magazin júniusi számát a Brit SF-díjas J. G. Ballardnak, a Toronyház szerzőjének története nyitja egy csapat kiábrándult űrhajósról, akik nem akarnak visszailleszkedni a földi társadalomba. Molnár Csaba (A széttört idő legendája) novellatrilógiájának befejező darabja hátborzongató képet fest két párhuzamos diktatúráról, amelyeknek ellenzéke sem épp gáncsmentes. Jennifer Hykestól és a Hugo-díjas Sarah Gaileytől egy-egy szívmelengető írást kapunk túlvilági lényekről. Andrej Iljics Dajcs egy időutazóról ír, aki egyre jobban belegabalyodik a saját életébe. Tépő Donát egy különleges munkakörbe és életformába nyújt betekintést. A havi retró Harriet Prescott Spofford elbeszélése egy feltalálóról, aki újfajta sugarának segítségével képes láthatatlanná válni, és áthatolni a szilárd anyagon.

    művész: Alwyn Talbot

    A központi tudományos anyag az amerikai kormányzat törekvéseit mutatja be, melyekkel az atombombát akarták megkedveltetni hazájuk közvéleményével. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a gleccserek felgyorsult olvadásáról, a Csillagok között című film viszonyáról a tudomány legfrissebb állásához, az ESA új űrruhatervéről, nemrég elhunyt énekese kapcsán a The Prodigy SF-vonatkozásairól és a Budapest Space Weekről.

    Befejeződik Alexandru Lamba és Alexandra Gold román képregénye, a magazin XL-változatában pedig az amerikai Frank R. Stockton klasszikus írásai olvashatók a jövő háborújáról, egy óriás tricikliről, egy különös kísértetvárosról és a negatív gravitációról.

    A Galaktika 351. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Újra vár a Zóna – S.T.A.L.K.E.R. tábor

    Újra hallom a Zóna hívószavát. A gitár muzsika, a fegyverek ropogása, a doziméter kattogása, együtt olyan gyönyörűen komponált mestermű, melyre minden stalker szíve együtt dobban.

     

    Csak nem egy év telt el azóta, hogy Uránváros felszabadult egy elbukott tér-anomália kísérletből, ahol évtizedeket is tölthetett izoláltan a terület. Elfeledett stalker generációk utolsó segélykiáltása volt olvasható a fennmaradt naplókban és PDA-kban, tökéletes korlenyomatot hagyva a kezdeti időkből. Tanultunk hibáikból, ám nem eleget, hisz újra és újra visszavágyunk a veszélyes Zónába.

    Egy maroknyi stalkerrel együtt érkeztem a egy közeli loner táborból Uránvárosba, mert többen is mondták, hogy egy újonnan felfedezett terület, sok lehetőséggel, és minél korábban megyünk, annál nagyobb a zsákmány. Sosem gondoltuk volna, hogy ha egyszer betesszük a lábunkat a városba, onnan ki már nem jöhetünk. Befelé sima volt az út, de amikor próbáltunk kimenni, anomáliák állták utunkat körbe. Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem több, hanem egy anomália, mely beengedi a stalkereket, de ki már nem. Meg is lepődtünk, hogy milyen sok sorstársunk akadt, így bekempeltünk magunkat a Bárba, az egyetlen igazán független pontra. Egykor egy katonai étkezde lehetett, így tökéletes volt a Bárnak. A Csapos és a Szerencsefi jobb helyet nem is találhatott volna. Még pizza sütőjük is volt, csak pizzát nem tudtak csinálni vele. Fogytán volt az ellátmány, így hát útnak indultunk a városba, felkeresni más frakciókat, feladatokért illetve inkább annak jutalma miatt, kereskedni és sok értékes dolgot találni. A ClearSky állandóan kísérletezni akart, hajtja őket a tudásvágy, de nekem gyanúsak, mint más céljaik is lennének ezzel. A Freedom amikor meglelte az Oázis szíve nevű artifactot és bevitte a bázisukra, akkor jöttek rá, hogy az ültetvény nagyon szereti ez a helyzetet, és jobb terméshozam lett. Összebarátkoztam velük, így dedikált gyógynövény-futár lettem aki vitte az árut a ClearSky bázisára. A Duty talált egy artifactot mely nagyon magas hőt képes leadni, és egy műhelyben ez hatalmas kincs volt, mert ezzel, és egy rejtett katonai lőpor készlet segítségével tudtak lőszert gyártani. Szuper, most már volt mivel megsebesíteni a másikat, és volt mivel meggyógyítani. Azt hiszem az egyensúly megszületett. A katonaság sok vizet nem zavart, vagyis igen, de még sem… értitek. Próbált rendet fenntartani, de olyan… nem-igen sikerült nekik. Azóta is keressük őket. A felszabadulás híre váratlanul ért minket, egy lelkes loner rohant be egyszer a bárba, hogy egy Freedomos ellopta a Duty bázisáról az értékes artifactjukat mert egy betépett pillanatban kíváncsiak voltak mire képes a két artifact együtt. Sajnos a kísérletet végző freedom tag elszublimált, de akkora energia szabadult fel, hogy az anomália megszűnt létezni, és így megindult a vándorélet Uránváros, és a Zóna többi pontja között.

     

    Viszonylag békésen telt el ez az egy év, semmi említésre méltó sem történt azt leszámítva, hogy Lajos a jeges lépcsőn egy rekesz vodkával próbált meg brake táncolni, de az elmúlt napokban egyre nagyobb Monolith aktivitás csapta fel a fejét a területen. Egyes híresztelések szerint nagyon keresnek valamit, mindenhol megfordultak már ahol stalkerek lelhetőek fel, de nem jártak még sikerrel. A kedvelt Bárunk már a múlté, teljesen szétverték és be is szennyezték, nehogy bárki vissza tudjon oda térni, így új helyre költözött át a Lonerek központja, és reméljük itt nem találnak már ránk. A lonerek egyre jobban találgatnak, hogy mi lehet ez, amit ennyire keresnek. Egy hangját nagyon hangoztatni szerető stalker azt is elmondta, hogy egy bátor stalker ellopott valamit egy központjukból és itt rejtette el valahol, megbízásból, ám ez titkos, ne mondjuk el senkinek, de nekünk egy vodkáért elmesélte. Persze ez mind igaz, mert ismeri, egyszer látta őt egy portyán egy domb tetejéről, és ez életre szóló barátság volt neki. Hát majd kiderül mi lehet ez amit ennyire keresnek. Ha a Monolithnak kell, akkor rengeteget érhet, és tudom is ki adna meg érte bármit. Jó vadászatot, stalker!

     

    Részletekért: https://www.facebook.com/events/2011246205840489/

    Video1: https://www.facebook.com/watch/?v=806257906372487

    Video2: https://www.facebook.com/watch/?v=252075202356261

  • Vigyázzunk rájuk – Ma van a méhek világnapja!

    Három évébe telt az Egyesült Nemzetek Szervezetének, hogy május 20-át a méhek világnapjává nyilvánítsák. Nem kell bizonygatni miért fontos, hogy a méhek kiemelt figyelmet kapjanak, hiszen nem csak a méz  előállításáért felelnek de a növények beporzásával az emberiséget tartják életben.

    A dátum nem véletlen rábökés eredménye. 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője Anton Janša.

    Nem egy SF könyv foglalkozik a méhek kipusztulásával érkező katasztrófákkal, mint például Johanna Sinisalo: Blood of Angels című könyve, ahol a méhek elképesztő gyorsasággal pusztulnak – akár csak napjainkban -. Vagy Maja Lunde: A méhek története, ami három ember tragédiáját helyezi középpontba a méhek fontosságával együtt.

    Már ma is léteznek helyek, ahol gépekkel, egészen pontosan drónokkal porozzák be a növényeket, mert a méhállomány annyira megcsappant.

    De ha épp időtök van, akkor érdemes megnézetek, Jurkovics Milán és Poroszka Magyar Zsolt dokumentumfilmje, A méhek nyomában.

     

    források: Sokszínű vidék,wikipédia

     

  • 2019 második félév kiadói tervezet – Metropolis Media

    Szeretnénk megosztani veletek, milyen könyvmegjelenésekre számíthattok 2019 második felében. A megjelenésekről érdemes facebook oldalunkon tájékozódni vagy feliratkozni a hírlevelünkre.

     

    Anna Onichimowska: Középen

    Aleister Crowley: Holdgyermek

    Jodi Taylor: Ösvény az időben

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

    Indrek Hargla: Melchior és a piritai fojtogató

    Vagyim Panov: A prófécia (Titkos Város sorozat 1.)

    Dennis E. Taylor: MI vagyunk az Istenek

    Liz Flanagan: Sákánylány

    SF Galaxis 2

    Athur C. Clarke: 2061 Harmadik űrodüsszeia

    Raquel Martínez-Gómez: Az unikornis árnya

    Sara Mannhaimer:A cselekvés nulla foka

    J. G. Ballard: Hello Amerika

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Nehéz Istennek lenni

    Jodi Taylor: Amit ma megtehetsz, ne halaszd tegnapra

    Joon Ha Lee: Lépéskényszer

    Ana-Maria Negrila: Jégbirodalom

    Athur C. Clarke: 3001 Végső Űrodüsszeia

    Kir Bulicsov: Az utolsó háború

    SF Galaxis 3

    Folytatjuk több sorozatunkat is, mint például az Őrség-, a S.T.A.L.K.E.R.- vagy Urbánszki László legújabb könyvfolyamát a Vége után-t.

    A lista nem teljes; a legfrissebb megjelenésekről Facebook-oldalunkról vagy hírlevelünkből értesülhettek.

  • Megjelent a májusi Galaktika!

    A Galaktika magazin májusi száma ünnepi tisztelgés a lap múltja előtt, hiszen története során másodszor érte meg 175. kiadását. Ebből az alkalomból csupa magyar szerzőtől közöl novellát. A Zsoldos Péter-díjas Antal József mágikus realista története a Józsefváros új arcát villantja fel. A Zsoldos- és Eurocon-díjas Nemere István a kapcsolatfelvétel nehézségeire hívja fel a figyelmet. A szintén Zsoldos- és Eurocon-díjas Szélesi Sándor posztapokaliptikus mutánsvilágot mutat be. Varga Csaba Béla egy korábbi novellájához írt folytatást az Armageddon egy lehetséges változatáról. Huszár Karina kedvenc témájáról, a mesterséges intelligenciák és az emberek különbségéről és hasonlóságáról filozofál. Kovács Attila egy régi ötletét gondolta újra a túlnépesedés elleni praktikákról. A havi retró igazi különlegesség, egy futurisztikus álom Mikszáth Kálmántól.

    A központi tudományos anyag egy katasztrófa szülte különleges amerikai tájegységet mutat be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az ESA orvosi kísérleteiről, egy önmagát klónozó szuperrákról, egy űrexpedíciós színházi előadásról és egy hazai gőzmetál együttesről.

    Van azért külföldi tartalom is, folytatódik az előző számban indult román képregény, a magazin XL-változatában pedig az amerikai Catherine Asaro Nebula-díjas kisregénye olvasható, mely érdekes elegyét nyújtja a hard SF-nek és a romantikus kalandregényeknek.

    A Galaktika 350. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!