Vlogunk aktuális adásában Mikul elmondja a véleményét a legújabb Marvel filmről, és egyúttal egy kis történeti áttekintés keretében még a Marvel mozis univerzumában is helyére teszi az alkotást.
Ha tetszett, ne felejts el feliratkozni!
Korábbi adások:
Bemutatkozó
Heti Beszámoló #1
Az IM Global és az ismert, brit játékfejlesztő cég, a Rebellion együttműködésének hála saját tévésorozatot kaphat Dredd bíró, mely egy olyan képregényhősről szól, aki Mega City One városában egyszerre rendelkezik rendőri, bírói és végrehajtói jogkörrel. A készülő széria címe Judge Dredd: Mega City One lesz, a történet szerint pedig a jövő Amerikájában az ország keleti fele bűnözéstől és túlnépesedéstől szenved, és a főszerepben egy csapat bírót láthatunk majd, akik a XXII. század kihívásaival igyekeznek farkasszemet nézni.
Dredd karakterét a legtöbben szigoráról, megvesztegethetetlenségéről, illetve arról a jellegzetes sisakról ismerik, mely a férfi fél arcát takarja. A képregényhőst még 1977-ben John Wagner író és Carlos Ezquerra rajzoló alkotta meg, és egy brit sci-fi, képregényes antológiában tűnt fel először, a 2000 AD-ben, melynek negyven éves évfordulója idén lesz. Dredd eddig a filmtörténelemben kétszer szerepelt a mozivásznon, az 1995-ös verzióban az akciósztár Sylvester Stallone alakította a bírót, míg 2012-ben Karl Urbanre került rá az a bizonyos fejfedő. Habár az újabb film eléggé leszerepelt a pénztáraknál, a rajongók mégis imádták és mára egész kultikus darabbá vált. Nem is csoda, hiszen az adaptáció teli volt kőkemény szereplőkkel – elég csak a Trónok harca Lena Headey-jére gondolni -, illetve pazar akciójelenetekkel.
Az új sorozattal kapcsolatban egyelőre nincs képben egy csatorna se, illetve a szereplők castingolása is még a jövő kérdése, így a Dredd széria fejlesztése korai fázisban van, az IM Global Television részéről azonban az igazgató, Mark Stern már nyilatkozott is róla, aki a következőket mondta.
A Dredd bíró egyike azoknak a science fiction történeteknek, melyek az évek során egyre aktuálisabbá válnak. Egy igazán gazdag világról beszélünk, teli társadalomkritikával és egy csomó akcióval. Rendkívül örülök a létrejött együttműködésnek, hiszen mind a képregénynek, mind pedig az eddig elkészült filmeknek nagy rajongója vagyok. Izgatottak vagyunk, hogy bemutathatjuk Dredd kalandjainak kezdetét. Részben a rajongói nyomás miatt a készülő produkciónak nagy büdzsét szánunk, hogy a sztori mellett kellő látványvilágot is hozhassunk a tévéképernyőkre.
Az Entertainment Weekly jóvoltából a Dredd sorozathoz jött már egy plakát is, ezt alább mutatjuk.
A Ryan Reynolds által pátyolgatott Deadpool film az elmúlt évek egyik legnagyobb vállalkozása volt, hiszen a komikus akciókaland új irányt mutatott a szuperhősöknek. Nemsoká jön a második rész, ráadásul a Logannel a rajongók valami hasonlót kaptak 2017-ben is, most azonban van még egy jó hírünk. Mely szerint az amerikai FXX csatornán Deadpool saját animációs sorozatot kap.
Mindezt az a Donald Glover jelentette be, aki a kritikailag elismert Atlanta sztárja, a leendő Lando Calrissian, és aki a 10 részre berendelt Deadpool széria showrunnere lesz, a testvérével közösen. A Disney XD-n futó Pókember sorozatban már feltűnt egyébként az egyik leglököttebb mutáns, most azonban az FXX jóvoltából végre egy olyan műsorban láthatjuk Wade Wilsont, amely kifejezetten felnőtteknek szól. Azt egyelőre nem tudni, hogy ki lesz Deadpool szinkronhangja, de a rajongók szerint Glover simán felvehetné azt a bizonyos piros kosztümöt, ha már Miles Morales digitális változatát is elvállalta.
Az FXX csatornán olyan merész vállalkozások futnak jelenleg, mint az Archer és a You’re the Worst, remélhetőleg a tévéadó újfent egy kemény, de vicces produkciót tud letenni a Deadpool által.
Az X-Men rajongók egyébként eléggé el vannak kényeztetve, már ha sorozatokról van szó, hiszen az FX-féle Legion brutális első évadot hozott. Mindemellett a FOX-ra jön még Matt Nix és Bryan Singer közös vállalkozása, a The Gifted. Ebben egy házaspár, akiket Amy Acker (Dollhouse, Person of Interest) és Stephen Moyer (True Blood) játszanak, rájönnek, hogy a gyerekeik mutánsok, ezért pedig menekülniük kell a kormány elől. Futás közben azonban összetalálkoznak egy underground közösségben élő mutánscsapattal, akik befogadják a bajban lévőket.
A The Gifted első előzetese nemrég mutatkozott be, és 20 másodperc alatt az arcunkba tol a készítőgárda egy tárgyakat mozgató szőke leányzót, illetve egy csomó akciót. Biztató kezdés, remélhetőleg tudnak majd Singerék újat mutatni az elvont Legionhöz képest, bár valószínűleg a FOX újdonsága mainstream vonalon fog mozogni. Hiszen az országos tévécsatornák célja még mindig az, hogy tömegeket mozgassanak meg. Alább mozgásban is látható a The Gifted, tessék bátran az előzetesre kattintani.
2004-ben készült el Guillermo del Toro rendezésében a dark fantasy műfajban mozgó Hellboy, mely egy olyan szörnyről szólt, aki szuperhősként ténykedett a világ megmentéséért. A film természetesen képregényes forrásra épített, a Dark Horse Comics-féle Seeds of Destruction feldolgozása volt, a siker pedig hatalmas volt, hiszen a Penge mellett ez az egyik olyan képregényfilm, ami klasszikus, a második részével együtt. A folytatás ugyanis 2008-ban érkezett meg a vásznakra, a főszerepet ismét Ron Pearlman játszotta. A geekek azóta is rettenetesen várták, hogy trilógiává bővüljön a Hellboy-franchise, eddig azonban nem volt túl sok fejlemény, amiről a sajtó beszámolhatott volna.
A jó hír, hogy mégis elkészülhet a harmadik rész, ezt Mike Mignola, a karakter atyja az elsők között jelentette be Facebookon. A rossz viszont, hogy az új Hellboy film reboot lesz, új rendezővel és főszereplővel. A rajongók minden bizonnyal nem örülnek most, de főszereplőnek a készítők David Harbourt, a Stranger Things marcona zsaruját próbálják megnyerni, a rendező pedig az a Neill Marshall, akinek a Trónok harca direktorai közül talán legjobban megy a látványos jelenetek levezénylése. Ráadásul pedig a Hellboy reboot R besorolású lesz a tervek szerint, mellyel folytathatja a Logan és a Deadpool által megjelölt utat. A világ készen áll az értelmesebb, felnőtteknek szóló szuperhősfilmekre, ezért mindenképp megsüvegelendő a döntés.
A film címe jelenleg Hellboy: Rise of the Blood Queen, a forgatókönyvet pedig részben maga Mignola írja. Jó lett volna azért látni, hogy hova fut ki a del Toro által felépített karakter, aki a 3. részben meghasonlott volna és szembe kellett volna szállnia saját démoni oldalával ahhoz, hogy megmentse a világot. Most, hogy nemrég bejelentették a Mátrix rebootot és a Hellboy is hasonló irányba indul el, már csak az a kérdés, hogy melyik franchise lesz a következő, amely beáll a sorba.
Neil Gaiman – jelenleg az egyik legfelkapottabb SFF író könyvéből –, az Amerikai istenekből készített sorozatot a Hannibal tévésorozat rendezője, Bryan Fuller, és a hatalmas sikert aratott Logan forgatókönyvén is dolgozó Michael Green.
Az Amerikai istenek alapvetően nem egy könnyen követhető regény, rengeteg álomszerű képpel, metaforával dolgozik, amit képernyőre ültetni több, mint nehéz. Az első rész alapján én azt mondom: abszolút sikerült!
Ha túltettük magunkat az LSD-parádéként is helytálló főcímen, máris láthatjuk a prológusként szolgáló embereket, akik először mentek Amerikába. Nos, ha az alap felvezetés egyelőre nem tiszta azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, könnyebb dolguk lesz, mert a sorozat megpróbálja következetesen bemutatni az egyébként kissé kusza történéseket. Az első vérgőzös jelenet után megismerkedhetünk Árnyékkal (Ricky Whittle), a történet főszereplőjével.
Árnyék jó magaviselet miatt 3 év után szabadul a börtönből, ahová testi sértés miatt került. Azonban visszatérve a nyüzsgő világba, csak tragédiák érik. Végül megismerkedik egy nagyszájú svindlerrel, Szerdával (Ian McShane), aki munkát ajánl Árnyéknak.
A hagyományos értelemben vett történet, mint olyan nem kerül elő. Fogalmunk sincs, sokszor mi történik a képernyőn, de emiatt ne aggódjon senki, hiszen a regény lapozgatása közben is akadtak „ez meg mi a f…” pillanatok. A végére azonban minden összeáll majd.
A sorozat Amerika lelkét hivatott bemutatni. Az embereket, a társadalmat, a városokat, minden olyan dolgot, amit az emberek alapból nem feltétlen látnak az országból, vagy épp nem azokra a fontos dolgokra asszociálnak, amikor meghallják az Amerika szót. A nagy poliszok, a gazdag üzletemberek, felhőkarcolók „mögött” ott vannak a kis porfészkek, az egyszerű dolgozó emberek, a vendégszeretet, a vallás. Mindez szembeállítható a sorozat (és a könyv) mondanivalójával: a régi folyamatos harca az újjal. A régi istenek kimennek a divatból, már ha szabad ilyen szavakkal illetnem őket. Öregek már, nem áldoznak nekik, az emberek nem fogadják be őket a szívükbe, lelkükbe. Nem fohászkodnak hozzájuk esőért, jobb termésért. És mivel az istenek imákból, áldozatokból táplálkoznak, sajnos bizony éheznek az USA hatalmas területén. Nem úgy az új istenek, a digitális kor fiatal, erős rakoncátlan istenei. Az internet, a tv, a telefon mind-mind csupán mindennapjaink egyszerű eszközei, de több időt töltünk velük, mint szeretteinkkel, ismerőseinkkel, vagy akár munkánkkal. Ez erőt ad az új isteneknek, ez táplálja őket.
Az Amerikai istenek sorozat remekül követi a regény fonalát. Néhol ugyan eltér az időben, de egyáltalán nem olyan mértékben, hogy az zavaró legyen (ugye, Térség?). Sőt, néhol még szükséges is az apró változtatás. A megvilágítások, a helyszínek, a karakterek rendkívül találóak, roppant kreativitásról adnak tanúbizonyságot. Amellett, hogy Fuller már letett nem keveset az asztalra, az is hozzájárult a dologhoz, hogy Neil Gaiman személyesen is végig beleszólhatott a sorozat készítésébe. Erről példát vehetne minden könyvadaptációt készítő csatorna (vagy hollywoodi gigavállalat), hiszen hogyan is hívják életre az író által megálmodott világot maga az író nélkül?
Az első rész után még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de eddig tetszett, amit láttunk. Ajánlatos a sorozatba való belevágás előtt átlapozni a regényt, hogy teljesen érthetőek legyenek az álomszerű jelenetek is.
Egyébként a Hannibal forgatásai után ilyen sok kellék-vér maradhatott ki? Szó szerint vödörszámra öntik egymásra a szereplők az Amerikai istenekben…
Voltak, akik tiniként a Harry Potter regénysorozatot olvasgatva tengették mindennapjaikat, mások A Gyűrűk Ura köteteivel keltek és feküdtek, akadtak azonban olyanok is, akiknek A Setét Torony minden idők egyik legjobb könyvfolyama. Stephen King e történetek köré építette fel nagyjából az egész életművét, hiszen a rózsa, a torony, a teknős és még egy csomó másik motívum feltűnik teljesen más horrorokban, amelyeket az író megalkotott. Azt a trailer alapján már a legelején leszögezhetjük, hogy a film nem lesz egy tipikus adaptáció, mely az első könyv történéseit dolgozza fel, aztán szépen sorban halad a vége felé. A Setét Torony inkább tűnik egy mixnek, melyben több regényt kevertek össze, a fő sztori pedig Jake és Roland találkozásáról szól, valamint harcukról a feketébe öltözött ember ellen.
A Setét Torony első előzetese nem csak azért érdekes, mert merít az első és a harmadik könyvből, de egyes helyszínek és jelenetek arra utalnak, hogy a készítők alapul vették az ötödik és hatodik regényt is. A fentebb látható képsorok nagyon erősen építenek Roland harctudására, ezek a skillek Stephen King történetében nagyon komoly hangsúlyt kaptak és itt is egész jó vizuális megvalósítással találkozhatunk. Mindemellett pedig a toronnyal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az a hat energiasugár, amely talpon tartja az építményt, a regényekben sose jelent meg, itt azonban elég jól láthatóak.
Érdekesség, hogy habár ez még csak az első film, a regények legfőbb gonoszára, a feketébe öltözött ember főnökére már itt utalást kapunk, az elején, a Bíbor királyra egy graffiti emlékeztet a trailerben. Előzetesen azt lehetett hallani, hogy a készülő blockbuster főleg a harmadik könyvre épít majd, erre utal az is, hogy az előzetes rengeteg időt szentel Jake karakterére, aki New Yorkban tengeti az életét. Látomásai miatt pszichológushoz jár, folyton kísérti a torony képe, az egyik jelenetben látható földrengés pedig arra utal, hogy A Setét Torony napjai meg vannak számlálva. Mindezek mellett Jake sztorija eredetileg a 70-es években játszódott, itt azonban a modern korban éldegél a gyerek, ez a változtatás amiatt történhetett, hogy a nézők így jobban beleélhessék magukat a sztoriba.
Míg A Setét Torony regénysorozatban a világok közötti portálok ajtók voltak, itt sokkal sci-fisebb a megvalósítás, láthatjuk az ódon Dutch Hill Mansionben látható átjárót, melyen keresztül Jake átmegy találkozni Rolanddal. Könnyen észrevehető egyébként, hogy a mi világunkba utazást kék átjáró jelzi, míg aki Mid-Worldbe menne, az piros portálon keresztül közlekedik. Jake először egy csúnya elhalálozása után került át Roland világába, sőt A Setét Torony könyvekben egy csomószor meghalt a karakter, például a második könyvben is, amikor egy hídról esett le, így az olvasók számíthatnak rá, hogy Stephen King műveinek leegyszerűsített, mozis változatában is várható a gyerek halála.
Láthatjuk még a Dixie Piget is, itt bujkál a feketébe öltözött ember és a csatlósai, és egy konfrontáció arra utal, hogy Roland bizony elmegy hozzájuk a filmben is, hogy a kisujjukra lépjen, de teli talppal. Matthew McConaughey castingolása a feketébe öltözött emberként egyébként jó választás, ahogy Idris Elba is karakteres főszereplőnek tűnik, habár Roland fejéről nagyon hiányzik az a bizonyos cowboy-kalap. Mondjuk a gyilkolásról szóló monológja jól sikerült, igazán nincs miért panaszkodnunk.
Az ötödik könyvet korábban emlegettük és bizony innen jön a Manni népe is, amely egy harcjelenetben feltűnik a filmben, ők olyan különleges szerzetek, akik azt tanulmányozzák, hogyan lehet egyszerűbben mozogni a világok között.
Érdemes megemlíteni, hogy több Stephen King sztori is referenciát kap A Setét Torony trailerében, így feltűnik például Pennywise az It-ből, illetve az Outlook Hotel a Shining című klasszikusból.
A Setét Toronyban lesznek szörnyek, démonok, egy ördögi főgonosz és nagy a veszély, hogy a világok összekapcsolója is lehullik, ami milliárdok halálához vezethet. A film úgy tűnik, hogy egy elsőre talán furcsa remixe lesz a könyveknek, azonban ha a karakterek és az őket játszó színészek összhangban lesznek, akkor kaphatunk még egy jó adaptációt. Az egyetlen komoly és nagyon fájó hiány, hogy Roland csapatának nagy része hiányzik a feldolgozásból, pedig ők is sokat tettek hozzá a sztorihoz, talán még többet, mint Jake. A Setét Torony rajongóinak augusztus negyedike piros betűs ünnep lesz. Alább, hogy teljes legyen a kép, mutatunk még két új posztert is a filmhez.
Talán a tavasz egyik legjobban várt képregényfilmje A galaxis őrzői 2., amit itthon május 4-től vetítenek a mozik. Az immár csapattá kovácsolódott Galaxis őrzői a megszokott őrülettel és a legkirályabb zeneválogatással folytatják kalandjaikat az univerzumban. Bolygóról bolygóra járva igyekszenek jót tenni, vagy épp hatalmas galibába keveredni. Űrlord és a többiek ámokfutását persze önmagában is elnéznénk, de jó film nincs jó alapsztori nélkül, így azt is megkapjuk: Peter Quill végre találkozik eltűntnek hitt édesapjával.
A Marvel ezzel a történettel inkább a karakterekre koncentrál, az akció másodlagossá válik (Baby Groot édi táncikálása mellett érdemes a nyitójelenet ilyen szempontból is figyelni). Az irány mindenképpen jó, igyekszik is James Gunn ennek minden pozitív oldalát bemutatni. Folytatja az előző részből már ismert Gamora-Nebula ellentétet, hangsúlyos lesz Rocket/Mordály belső konfliktusa, Drax múltja, és persze Quill apakeresése. Utóbbit (kétféle apakép, apa-fia konfliktus) hiába láttuk több száz irodalmi vagy filmes műben, még mindig tud érdekes lenni, a Galaxis őrzői-féle tálalásában is. Az előző epizódból ismert szereplők mellett újakat is kapunk (pl. az empata Mantis), akik nem akkora figyelmet, mint a régiek (érthető okokból), de így is tökéletesen beépülnek az eddigi szereplőgárdába.
A galaxis őrzői 2 a Marvel egyik örök hibáját, a motiváció nélküli főgonoszt is kiküszöbölte. Spoilerek nélkül annyit érdemes róla tudni, hogy a film nagyon sokáig és nagyon jól leplezi az illető szándékait, ám amikor minden máz lehull róla, akkor is egy a Marvel világában egyedi gonoszt kapunk egy érdekes háttér-történettel és sajátos világuralmi célokkal.
Egy nagy hibája akad a második etapnak, mégpedig az, hogy a film nem mer elég bátor lenni. Az előző epizód hangulatát és poénjait hozza, melyek ez alkalommal is szórakoztatóak, mindezt egy szájtátós látványorgiával megtámogatva. Azonban érezni mindebben, hogy egyfajta biztonsági játékot űznek a készítők, és ezzel valahol elveszik azt, ami miatt A galaxis őrzői különbözött a többi Marvel-filmtől. A felvetett témáival és őrültségével így is kiemelkedik a 2. rész a hasonló kaliberű blockbusterek közül, de érezhető a visszafogott kísérletező szellem. Ettől eltekintve A galaxis őrzői még mindig egy nagyon dögös sci-fi film, és képes 2 órára kikapcsolni minket a valóságból.
„És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok. Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét. És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa. Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób. És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.”
Mózes 1. könyve: 30: 1-5.
Lydia nevelőnő a leendő szolgálólányoknak magyarázza épp el, hogy örüljenek, amiért termékenyek és gyermekeket nemzhetnek úgy, ahogy azt Rákhel szolgálója, Bilha is tette. Ez bizony kiváltság, Isten ajándéka. Egy növendék, Janine kineveti az egészet, azonban engedetlenségéért oldalába sokkolót kap, majd elviszik valahová, ahonnan megtört, zavarodott emberként tér vissza. Ehhez hasonló erős jeleneteket kapunk a Hulu új sorozatában, A szolgálólány meséjében.
A sorozat Margaret Atwood kanadai írónő 1986-os, azonos című regénye alapján készült. A történet egy olyan Amerikában játszódik, ahol egy vallási fanatikusokból álló szervezet uralkodik (ez a Gilead Köztársaság). Sajátos rendszerükben a nőket több, férfiaknak alárendelt kasztba osztják. A hierarchia élén a feleségek állnak, nekik és férjüknek szolgálnak a márták és a szolgálólányok. Előbbiek főleg háztartásibeli feladatokat látnak el, utóbbiak pedig azok a „kiváltságosak”, akik nemzőképesek maradtak, így azért felelősek, hogy biztosítsák az utódlást. Gilead világát egy ilyen szolgálólány, Offred (magyarul Fredé) szemén keresztül ismerjük meg.
Habár a regény kicsit több, mint 30 éve robbant be a köztudatba (1986-ban Nebulára jelölték, ’87-ben pedig Arthur C. Clarke-díjat kapott), mondanivalója még mindig aktuális (valahol nem csoda, hogy napjainkban kapott egy újabb feldolgozást). Gilead világa fiktív, azonban számos, a 21. században is gyakori eseményt dolgoz fel. Gondolhatunk a Közel-Keletre vagy Ázsiára, de elég, ha csak a nagyon civilizáltnak gondolt országainkban nézünk szét. A Hulu adaptációja társadalmunk mindennapos eseményeire játszik rá nagyon erős, groteszk jeleneteivel. Talán nincs is abszurdabb rész a pilot epizódban Offred feladatának „teljesítésénél”, amiben egyházi kórus szól Mr. Waterford és Offred aktusa alatt, miközben Mrs. Waterford közvetlen közelről nézi őket (az egyértelmű Rákhel-Bilha párhuzamról nem is beszélve). Hasonlóan groteszk, amikor a vörös ruhás lányok halálra vernek egy állítólagos erőszaktevő férfit, miközben még élénken előttünk van az a jelenet, amelyben Janine-nel elhitetik, hogy csakis ő tehet arról, hogy a hozzá betörő férfiak megerőszakolták. A józan ésszel teljesen ellentmondásos, ahogy az a „jó” diktatúráknál szokás.
Egy ponton bukik nagyot a Hulu adaptáció, mégpedig a narráción. Aki olvasta a regényt tudja, hogy Offred múltját és a világot, amiben élnie kell, csak apránként ismerjük meg; maga a főhősnő dönti el, hogy épp mikor miről beszél. A sorozat, az 1990-es filmhez hasonlóan az eredeti nem lineáris narrációt egy többé-kevésbé lineárisra váltja. Így már az első percekben tudjuk, Offred miért került Waterfordékhoz, napi rutinja bemutatását pedig folyamatos flashbackek szakítják meg. Van ennek is célja, jobban megismerjük a nő múltját és Gilead fundamentalista rendszerét. Azonban ezzel a megoldással pont a könyv narrációjának lényege vész el: a sorozat túl direkt, nem érezzük a narrátor szuggesztív voltát és megbízhatatlanságát (a regényben Offred nagyon gyakran nem biztos benne, hogy mi volt valóság és mi nem). Emellett, mivel az sorozat eleje főleg Offredre koncentrál, elhanyagolja a jelen történéseit, az első rész alapján nem derül ki, hogy mi fog történni. Igaz, egy pilotnak fontosabb feladata bemutatni az alaphelyzetet és a főszereplőt, de nem ártana némi információmorzsát is elszórnia a jövőbeli történésekről, hogy a néző úgy érezze, van miért maradnia.
Az 1. rész alapján nem hozta az elvártakat a Hulu sorozata. Amiben erősebb a korábbi adaptációhoz képest, az a képi megjelenítés, Gilead is kellően borzalmasra sikeredett, a történet elmesélésében azonban nem mer kísérletező lenni. Még 9 epizód vár ránk, hogy kiderüljön, hogy lesz-e ennél jobb A szolgálólány meséje.
2000-ben készült el M. Night Shyamalan kultfilmje, A sebezhetetlen, melyben Bruce Willis játszott egy teljesen átlagos és unalmas biztonsági őrt, aki egy vonatbaleset után rájött, hogy nincs, ami ártani tudna neki. Ebből az alapfelállásból kerekedett ki az elmúlt évtized egyik legjobb szuperhősös filmje, ami jócskán megelőzte a korát. A sebezhetetlenben főszerepet játszott még Samuel L. Jackson is, aki végülis egy jókora csavarral a sztori főgonosza lett.
Aztán teltek-múltak az évek, és a képregényfilm nem kapott folytatást, mondjuk akkora szükség nem is volt rá, mert elég szép befejezést kapott A sebezhetetlen. 2016-ban a semmiből jött a Split, azaz a Széttörve, ebben James McAvoy játszotta a főszereplőt, aki egy tudathasadásos férfi volt. Az elrablásos történet elég durva eseményeket tartogatott a nézőknek, ugyanis kiderült, hogy 16 évvel később, A sebezhetetlen után megkaptuk a klasszikus film folytatását, vagyis afféle spinoffot, mely bemutatta az egyik főgonoszt, aki ellen a későbbiekben Bruce Willis karaktere harcolni fog.
Azóta Shyamalan bejelentette, hogy 2019 januárjában jön a Glass című film, mely a tervek szerint Jackson karakterével fog leginkább foglalkozni és a mozitrilógia 3. felvonása lesz. Ellenben a jóhír, hogy a folytatásban feltűnik majd a Beast személyiségével felvértezett McAvoy és Bruce Willis figurája is. A készítő tweetjeiből egyébként az is kiderült, hogy a Glass forgatókönyve már kész van, szóval hamarosan kezdődhet a forgatás is.
Kevesen tudják, de A sebezhetetlen eredeti forgatókönyvében benne lett volna a sok személyiségű Kevin története is, ő lett volna az első rész egyik gonosza, akinek a fogságába esett lányokat Bruce Willis karaktere mentette volna meg. Szerencse, hogy végül később készült el ez a sztori, hiszen a nézettség alapján volt benne annyi, hogy önálló felvonásként is állja a sarat.
Április 27-én került mozikba Stacy Title új filmje, a Bye Bye Man – A rettegés neve. A film alapjául Robert Damon Schneck The President’s Vampire könyvének a „The Bridge to Body Island” című fejezete szolgált.
A történet szerint három barát (Elliot, John és Sasha) közösen kivesznek egy házat. Az új otthon és az önálló élet ígérete boldoggá teszi őket, azonban megmagyarázhatatlan dolgok zavarják meg nyugalmukat. Először régi érmék tűnnek fel a semmiből, ismeretlen karomnyomok jelennek meg a házuk oldalán, majd előkerül egy felirat is, ami csak ennyit mond: „Ne gondolj rá, ne mondd ki”. Elliot válaszok után kezd kutatni, így talál rá egy 1969-es gyilkossági ügyre: az elkövetőt a Bye Bye Man nevű jelenség kergette őrületbe és késztette emberölésre (Slenderman?). A fiú, családját és barátait védve felveszi a harcot az őket kísértő rémmel.
Az elmét kísértő, majd uraló, vissza-visszatérő alak sok potenciált rejtene magában, főleg pszichológiai vonalon, de Title nem él ezekkel a lehetőségekkel. Egy kicsit megcsavart időrenddel elmesélt átlag horrorfilmet kapunk, amiben az izgalmat és riadalmat csak a folyamatos jumpscare, sötét helyiségek, villanások, nyomasztó zene és a botrányosan rossz CGI-kutya jelenti. Sarkított ezt mondani, de nagyjából csak a horrorok jól ismert eszköztára sorakozik csak fel a Bye Bye Manben, amikre még a kevésbé gyakorlott horrorfogyasztók is fel vannak készülve. Az igazi, nyomasztó borzongás így elmarad, talán csak kicsit ijedhetünk meg. A film javára legyen mondva, legalább a történet a már megszokott gyermekbetegségektől eltekintve rendben van (pl. Megvan az, amikor valamelyik szereplő nem a leglogikusabb dolgot csinálja, hanem csak sikít vagy fut? Igen? Néha lesz ilyen a Bye Bye Manben is.). Egyet leszámítva: maga a sztori is kiszámítható. De legalább sok logikai baki nincs benne (annyi talán, hogy pár Bye Bye Manhez köthető szimbólumra nem kapunk magyarázatot), a film oda fut ki, ahová azt várjuk.
Ez a szakasz spoilert tartalmaz!
A klisésséget leszámítva a Bye Bye Manben akadnak érdekes és értékelendő dolgok is. Például a már említett narráció. A film az 1969-es gyilkosság bemutatásával kezdődik, amire először értetlenül pislogunk: Milyen névről beszél a gyilkos? Miért kell megölnie egy név miatt a barátait, családtagjait? A jelenünkben játszódó szálban, Elliot magánnyomozásával egyszerre nyer értelmet a film eleji jelenet és a fiatalokat zaklató Bye Bye Man is. Aki ismeri a lény nevét, az sosem menekülhet tőle, csak egy módon: ha mindenki meghal, aki ismerheti a jelenség nevét. Ennek felvezetését és ismertetését jól mutatja be Title, nem érezni azt, hogy nagyon a szánkba rágná a dolgokat, vagy dramaturgiailag rosszkor időzítene.
Másik dolog, amit még érdemes kiemelni, azok a szereplők. Mély és emlékezetes karaktereket ne várjunk, de már dicsérendő, hogy nem üres héjakat raktak be a Bye Bye Mannek játszani. Elliot (Douglas Smith) szomszédfiú benyomását kelti, de a végsőkig próbálja megváltoztatni a rájuk váró sorsot, és problémájukra elődjétől eltérő megoldást találni. Gyerekkori barátja, John (Lucien Laviscount) szimpatikus karakter, humorforrásként gyakran oldja a feszültséget. A sorból szegény Sasha (Cressida Bonas) lóg ki, aki kedves és aranyos, de azontúl, hogy eyecandyként belibbenjen a két fiú mellé, nem kezdenek vele sok mindent. Viszont a lányok közül Kim (Jenna Kanell) médiumként nagyon karakteres figura, csak kár, hogy keveset szerepel. A fiatalok mellett régi ismerősökként tűnik fel Carrie-Anne Moss (Shaw detektív), de csak kis szerepben. Talán a következő részben (legalábbis a film záró jelente arra enged következtetni, hogy vele terveznek folytatást) jobban kibontakozhat.
Nem szépítek: nem a Bye Bye Man fogja megváltani a horror műfaját. Sok sablonnal dolgozik, nemigen próbál újítani, de legalább egy kerek, jól elmesélt történetet ad. Koraesti popcorn filmnek tökéletes, de többet nem szabad várni.